Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-19 / 139. szám, szombat

Jegyzékváltás a szovjet polgároknak a Német Szövetségi Köztársaságból való hazatérése ügyében Moszkva, május 18. (TASZSZ) — Amint ismeretes, P. A. Zorin, a Szovjetunió nagykövete a Német Szövetségi Köztársaságban 1956. március 9-én a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma előtt nyilatkozatot tett a szovjet polgároknak Nyugat-Németországból való hazatérése kérdésében; kérte, hogy a nagykövetségnek nyújtsanak támogatást az elhurcolt szovjet polgárok jegyzékének összeállításánál, akik a Néni t Szövetségi Köztársaság területén élnek, beleszámítva azokat a polgárokat is, akik jelenleg táborokban és börtönökben sínylődnek. A naa köv?t kérte egyszersmind, hogy nyG.tsanak lehetőséget a nagykövetség tagjainak a táborokban és börtönök =n levő szovjet polgárok meglátogatására. A Szovjetunió nagykövetének nyilatkozatában felvetette a NCm t Szövetségi Köztársaságban fogságban tartott valamennyi szovjet polgár szabadlábrahelyezésének és a Szovjetunióba való visszatérésének kérdését? A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma március 29-én a Szo ' ?tunió nagykövetségéhez jegyzéket intézett, amelyben közölte, hogy nem hajlandó rendelkezésére bocsátani a Német Szövetségi Köztársaságban élő szovjet polgárok névjegyzékét. A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma egyúttal arra hivatkozik, hogy azok a szovjet po' rok. akiket a Német Szövetségi Köztársaság területére elhurcoltak. állítólag úgy nyilatkoztak, hogy nem vesz

:k igénybe államuk jogvédelmet és politikai menekülteknek nyilvánítják magukat. A jegyzék említést tesz arról, hogy amennyiben az elhurcolt személyek kifejezik azon óhajukat, hogy viszsza kívánnak térni hazájukba, a szövetségi kormány kívánságukat tiszteletben tartja és támogatni fogja őket e kívánságuk valóra váltásában. Közli továbbá, hogy a Német Szövets'jgi Köztársaság kormánya a legťóv.-2-jb időn belül hajlandó a szovjet hivataloknak a Német Szövetségi Köztársaság területén tartózkodó szovjet polgárok közül 31 személyt átadni, akik kifejezték azon óhajukat, hogy vissza akarnak térni a Szovjetunióba. A Szovjetunió nagykövetsége a Német Demokratikus Köztársaságban a szovjet kormány megbízásából a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumához május 15-én jegyzéket intézett, amely rámutat arra, hogy a szövetségi köztársaság kormányának a szovjet polgárok hazatérése kérdésében elfoglalt álláspontja ellenkezik azzal az egyezménnyel, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttsége Moszkvában 1955 szeptemberében kötött. Amint ismeretes, a szovjet kormányküldöttség e tanácskozáson figyelmezi-tte a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségét arra a rendkívül súlyos helyzetre, amelyben az elhurcolt szovjet polgárok vannak a Német Szövetségi Köztársaság területén. Emellett kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya az elhurcolt szovjet polgároknak segítségére lesz hfizájukba való visszatérésüknél. A Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége kijelentette, hogy kész mindent megtenni az elhurcolt szovjet polgárok hazatérése ügyében a Német Szövetségi Köztársaságból. Amint azonban a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának március 29-i jegyzékéből kitűnik, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya elállt adott Ígéretétől és nem hajlandó a Szovjetunió nagykövetségének rendelkezésére bocsátani a Német Szövetségi Köztársaság területén élő elhurcolt szovjet polgárok névjegyzékét és visszautasítja a negykövetség azon kérését, hogy a nagykövetség dolgozói találkozhassanak t- polgárokkal. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya emellett azt állítja, hogy az NSZK területén élő elhurcolt szovjet polgárok állítólag nem tekinthetők elhurcolt személyeknek, hanem poliťka. menekülteknek. A Szovjetunió nagykövetségének jegyzéke rámutat arra, hogy ez az állítás teljesen önkényes és nincsen semmi jogalapja, mert azok a szovjet polgárok, akik a Német Szövetségi Köztársaság területére jutottak, a Szovjetunió területét nem saját akaratukból hagyták el, hanem legnagyobb részüket a hitieri hatóságok a második világháború alatt erőszakkal hurcolták Németországba kényszermunkára. A jegyzék ezután felsorol több olyan esetet, amikor a szovjet Dolgárckat megakadályozták hazatérésük ügyének elintézésében és megfenyegették őket. A Szovjetunió nagykövetségének jegyzéke befejező részében így hangzik: A szovjet kormány reméli hogy a Német Szövetsígi Köztársaság kormánya megteszi a szükséges lépéseket a Német Szövetségi Köztársaság területén fogva tartott valamennyi szovjet polgár szabadonbocsátása és a Szovjetunióba való hazaszállítása é'-dekében. Sikerrel folynak a moszkvai szovjet-francia tanácskozások (Folytatás az 1. oldalról) Arutyunyan, A. Sz. Anyikin, A. A. Švédov. Francia részről a tanácskozáson megjelentek: R. Massigli, M. Dejean, G. Briand, Ch. Bauchart, A. Verret, E. Noel és P. Baraduc. A délelőtti ülésen folytatták a leszerelési kérdés megtárgyalását. Megvitattak sok. ezen problémával összefüggő kérdést. A délutáni ülésen véleménycserére került a sor az elmaradott országok gazdasági támogatásáról, valamint a Közel-, Közép-Kelet és DélkeletÁzsia kérdését illetőleg. Mindkét gyűlésen nyílt és eredményes véleménycsere folyt baráti légkörben. A francia nagykövet ebédet adott a francia államférfiak tiszteletére Moszkva, május 17. (ČTK) — Maurice Dejean, a Francia Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 17-én Guy Mollet francia miniszterelnök és Christian Pineau francia külügyminiszter tiszteletére ebédet adott. Az ebéden részt vettek Guy Mollet, Christian Pineau, és azok a személyiségek, akik a francia államférfiakat moszkvai látogatásuk alkalmával kísérik, valamint a francia nagykövetség tagjai. Szovjet részről megjelentek: N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, V. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuliin, N. Sz. Hruscsov, G. K. Zsukov és más jelentős személyiségek. Pénteken tovább folytak a tanácskozások Moszkva, május 18. (TASZSZ) — A Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei között pénteken, május 18-án a moszkvai Kremlben tovább folytak a tanácskozások. Moszkva hódolt a második világháborúban elesett francia repülők emlékének A moszkvai Kropotkin parton elhelyezett emléktábla leleplezése Pénteken a délutáni órákban Moszkvában a Kropotkin-parton leleplezték ama 42 francia repülő emléktábláját, akik Franciaország szabadságáért a Szovjetunió földjén a Nagy Honvédő Háborúban életüket vesztették. A francia hősök a Normandia-Nemen francia ezred repülői voltak, amely ezred a szovjet haderők oldalán Moszkvától egész Kelet-Poroszországig harcolt. Á hivatalos emlékünnep előtt a NormandiaNemen volt repülőinek küldöttsége Delfin ezredparancsnokkal az élén találkozott azokkal a szovjet repülőkkel, akikkel együtt küzdött a fronton. Az emléktábla ünnepélyes leleplezésén részt vett Guy Mollet francia miniszterelnök, Christian Pineau külügyminiszter, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és külügyminisztere. Zsukov marsall, a Szovjetunió fegyveres erőinek minisztere, Zsigarjov, a légierők főmarsallja, továbbá azon államok katonai attaséi, akik a második világháborúban, mint szövetségesek a hitleri megszállók ellen OOOOOOOOOOOOOOC^ küzdöttek. Jelen voltak a diplomáciai testület képviselői is. Az ünnepélyen Ch. Pineau, Franciaország külügyminisztere mondott beszédet, Hangsúlyozta, hogy nagy megtiszteltetés ránézve, hogy leleplezheti a Normandia-Nemen ezred elesett repülőinek emléktábláját, akik a hős szovjet hadsereg oldalán a keleti hadszíntéren küzdöttek. Pineau miniszter röviden ismertette a Normandia-Nemen ezred történetét, mely az ideiglenes francia kormány és a szovjet kormány 1942. évi megegyezése alapján jött létre. A szovjet hadsereg nevében Zsigarjov, a légierők főmarsallja mondott beszédet. Megemlékezett a francia ezred megalakításáról, amelyet a szovjet nép a legjobb katonai repülőgépekkel látott el és amelynek tagjait ugyanabban a kiképzésben részesítették, mint a szovjet repülőket. Zsigarjov marsall hangsúlyozta, hogy a francia hazafiak, az ezred tagjai azzal az eltökélt szándékkal mentek harcba, hogy győzelmet arassanak a közös ellenség fölött. A szovjet kormány nagyra értékelte a francia repülők hősiességét, akik közül sokan kaptak érdemrendet. Zsigarjov marsall kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet és francia népnek a közös harcokban megacélozódott barátsága a jövőben erősödni fog. Ezután Ch. Pineau külügyminiszter leleplezte az emléktáblát, amelyet a szovjet és francia lobogó takart. A kegyeletes ünnepséget a díszszázad menete fejezte be. Moszkva polgárai sokáig elmélyedve szemlélték az aranybetűs, kétnyelvű márványtáblát, így hód^tak a francia repülők emlékének, akiknek neve és hősi halálának kelte aranybetűkkel van bevésve az emléktáblán. Az USA parlamentiének külügyi bizottsága a külföldi támogatás feltételeiről Washington, május 18. (ČTK) — Az USA parlamentjének külügyi bizottsága május 17-i ülésén állást foglalt amellett, hogy az USA szüntesse be támogatását azon országok részére, amelyek úgynevezett stratégiailag fontos árut szállítanak KeletEurópa országaiba és a Kínai Népköztársaságba. Ez a határozat a befolyásos amerikai körök afeletti felháborodásáról tanúskodik, hogy több nyugati ország — köztük Amerika leghívebb szövetségese Nagy-Britannia — mind sürgetőbben követeli, hogy e „tiltott" áruknak az Egyesült Államok által összeállított jegyzékét felülvizsgálják. Mivel az Egyesült Államok továbbra is görcsösen ragaszkodik e kereskedelmi megszorításokhoz, megtörténhetik, hogy a többi nyugati állam a kereskedelmi megszorításokat kijátssza. Automatizáció Nagy-Britanniában A NATO új parancsnoka, Nostad generális sem gebén. jut messzire ezen a (Neues Deutschland). Szovjet-indiai gazdasági kapcsolatok A , z angol sajtó egyre több s nagyobb aggodalommal figyeli a szo/jet-indiai gazdasági kapcsolatok feilädését, melynek alapját, a szovjet államférfiak emlékezetes decemberi látogatása Indiában vetette meg. A gazdasági kapcsolatok rohamos fejlődése Mikojánnak, a Szovjetunió helyettes miniszterelnökének ez év márciusában Delhiben folytatott tárgyalásai nyomán indult meg s — az angolok valamint a többi kapitalista államok számára — máris aggasztó méreteket öltött. Legalábbis ilyen értelemben verik félre a harangokat az angol gazdasági körök. Ami a brit külkereskedelmet nyugtalanítja, az nem annyira az új s a várható szovjet-indiai árucsere mérete, mint inkább az a mód, ahogyan a Szovjetunió gazdasági kapcsolatait Indiával s a többi, gazdasági fejlődésben visszamaradt, volt gyarmati országokkal felfogja s megvalósítja. A szovjet-indiai gazdasági kapcsolatok ugyanis — az imperialista körök nagy megdöbbenésére — tisztán kereskedelmi alapon bonyolódnak le, szemben Anglia, Amerika s a többi kapitalista államok gyakorlatával, amelyek Indiát — a múltban, amíg lehetett — gyarmatként, vagy pedig újabban — India politikai függetlenségének következményeképpen — mint „gazdaságilag elmaradt országot" kezelik s a sokszor kétes értékű gazdasági „segítség" fejében politikai, sőt katonai engedményeket is követelnek. Ezzel szemben a Szovjetunió — tisztán kereskedelmi feltételek mellett — azt szállítja Indiának, amire az országnak iparosítása céljából elsősorban szüksége van. így Bilaiban már megkezdték az új, évi egy millió tonna kapacitású kohókombinát építését. Addig is, míg ez a hatalmas mű termelni kezd, a Szovjetunió sok százezer tonna hengerelt acélt szállít évente Indiának. A második indiai ötéves terv keretében megkezdődött a szovjet együttműködés a bányászat, kőolajkutatás- és termelés, valamint a gyógyszeripar kiépítése terén. Bombay és Kalkutta, másrészt Ogyessza és Novoszibirszk között közvetlen hajóiáratok indultak, amelyben mindkét állam hat-hat gőzössel vesz részt A Szovjetunió viszont Indiából elsősorban jutát, teát, bőrt, textiínyersanyagot s készítményeket, fűszert és kávét vásárol s így lehetővé teszi Indiának — minden zsaroló politikai feltétel nélkül — a számára annyira fontos termelőeszközök beszerzését. A legnagyobb s egyben legkel** lemetlenebb meglepetés az indiai tőkés kereskedelem számára azonban az a gyorsaság és pontosság, amellyel a Szovjetunió kötelezettségeinek eleget tesz — írja a svájci NZZ. A magánkereskedelem legfőbb előnyét a tőkés körök eddig ugyanis abban látták, hogy az lényegesen gyorsabb, mozgékonyabb, mint a szocialista államok kereskedelmi szervei. Miután India az elmúlt évben a Szovjetunión kívül Angliával, az Egyesült Államokkal s NyugatNémetországgal is folytatott tárgyalásokat kohóipara kiépítéséről, India tekintetbe jövő gazdasági és politikai köreinek bőségesen adódott alkalma a szocialista és kapitalista tárgyalás; mód és szellem összehasonlítására. S ez az összehasonlítás — mint mon-' dottuk, az angol sajtó nagy bánatára — teljesen egyértelműen a Szovjetunió javára dőlt el. Hogy ez így van, bizonyítják a Delhiben megjelenő, kimondottan kommunista ellenes Eastern Economist című gazdasági szaklap következő sorai is: „Be kell vallanunk, hogy kereskedelmi kapcsolataink a nyugati államokkal gyakran vontatottak, mert ezek elsősorban feleslegeiket akarják nálunk elhelyezni. Ezzel szemben az oroszok a mi szükségleteinket veszik tekintetbe, aminek következtében az orosz gazdasági szervek sokkal jobb benyomást keltettek Indiában, mint nyugati kollégáik ..." ^ sehszlovákia is, amelynek gazdasági kapcsolatai Indiával szintén egyre bővülnek, teljes mértékben a Szovjetunió által megteremtett jó példa nyomán halad mind Indiával, mind pedig minden más országgal való kereskedelme lebonyolításában. Sz. L. Az újságok hasábjain

1 egyre gyakrabban találkozunk az automatizáció szóval. Évszázadunk korszerű ipara szülte e kifejezést. Az ember fokozatosan megszabadul a nehéz munkától és az érzékeny, hajszálpontos műszerek ellenőrzőjévé válik. Az automatauüzemekben a termelés minden l folyamatát gép végzi. Eddig csak a szaklapok, tudósok foglalkoztak e kérdéssel, de évtizedünkben már ,napi probléma lett. A Szovjetunióban több automataüzem működik és új ötéves tervünkben nálunk is nagy lépést tesz előre az automatizáció. Szocialista rendszerünkben a termelékenység szüntelen fokozásának és ezáltal az életszínvonal növekedésének kimeríthetetlen forrása. Dolgozóink örömmel fogadják az automatizálást és szakképzettségük növelésével az új termelési módszerek nagytudású irányítóivá válnak. A kapitalista országokban azonban nem megy ilyen simán a technikai fejlődés. Nagy-Britanniában például az utóbbi hetekben komoly vita robbant ki az automatizálás körül, amelynek hullámai még az alsóházig is eljutottak. Az egyre bonyolódó problémát a Coventry Standard Motor Co. gyár 12 ezer munkásának április 20-i sztrájkja indította el, akik azért szüntették be a munkát, mert a gyár vezetősége 3500 munkásnak felmondott, mivel automatizálják a traktorgyártást. Nagy-Britanniában egyetlen sztrájkot sem kísért ilyen figyelem és ilyen munkásegység, mint ezt. Az üzem dolgozói azt ajánlották, hogy inkább csökkentsék a munkaidőt és így tegyék lehetővé az elbocsátott dolgozóknak a munkát. A gyár vezetősége azonban hallani sem akar róla. A polgári sajtó rosszindulatú rágalmazói most is megkongatták a jól ismert vészharangot és arról handabandáztak, hogy bizonyos kommunista elemek meg akarják akadályozni az automatizálást és hogy a munkások ellenségei a haladásnak, a fejlődésnek. Pedig ahhoz igazán nem kell lángész és valami világraszóló jóindulat, hogy valaki belássa, a dolgozók nem az automatizálás ellenségei. Még csak nem is kerékkötői a technikai fejlődésnek, hanem az automatizálás kapitalista módszerét nem fogadhatják el, mivel ezerszámra akarja az utcára tenni a munkásokat. A gépipari dolgozók szakszervezete az alábbi feltételekhez köti az automatizálást: 1. Előzetes megbeszélések nélkül sehol sem vezethető be az automatizálás. 2. Az automatizálás következtében munkájukat vesztő dolgozóknak mindaddig tovább jár eddigi bérük, amíg nem találnak nekik más munkát. 3. A termelés növekedésének a bérek emelkedésében is vissza kell tükröződnie. 4. A dolgozóknak lehetővé kell tenni az átképzést. A polgári lapok természetesen a munkaadókat védik és a szakszervezeteket ellenségnek bélyegzik. Egyikmásik lap nagy fantáziájú újságírója pedig arról fecseg, hogy újra bekövetkezhet az ipari forradalom hajnalán kirobbant géprombolásokhoz hasonló korszak. A brit kormány ipari kutatási osztálya által kiadott „Automatizáció" elpanaszolja, hogy „Itt az automatizálás, de nincs elég technikusunk". Ez azonban a kisebbik hiba. A nagyobb baj az automatizáció szociális következményei; erre a közgazdászok és politikusok megpróbálnak hatásos recepteket gyártani: Lassan kell bevezetni az automatizációt, el kell helyezni a feleslegessé vált munkásokat stb. Ezek a receptek azonban semmit sem érnek. A technikai haladásnak nem a dolgozók a gátlói, hanem maga a kapitalista rendszer, amely az automatizációval nagyobb hasznot akar bezsebelni, de kevesebb bért akar kifizetni a munkásoknak. S míg gyártják a recepteket, megoldásokon törik a fejüket, amíg a dolgozók elkeseredetten harcolnak mindennapi kenyerükért — viszont nálunk az automatizáció bevezetése simán folyik és életszínvonalunk állandó emelkedését szolgálja. sz. b. OJ SZ

Ó 1956. május 19. ifj 3