Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-17 / 137. szám, csütörtök

L

ev Nyikolajevicš Tolsztoj, a nagy orosz humanista, a világ legnagyobb íróinak egyike Lenin szagai szerint „annyi kérdést tudott felvetni munkáiban, olyan művészi erőig tudott emelkedni, hogy alkotásai a legelső helyek egyikét foglalják el a világ szépirodalmában." Más helyütt azt írja Lenin, hogy a to'sztoji életmű „nagy lépés az egész emberiség művészi fejlődésében." És nem hiába nevezi az orosz forradalom tükrének, mert műveiben — amelyekben kérlelhetetlen haraggal vádolja az embertelen jobbágytartó földesúri világot, a barbár uraskodást a tőkés kizsákmányolást és szíve minden hevével a sokmilliós orosz parasztság érzelmeinek és vágyainak mesteri tolmácsolója — tökéletes képet fest a korabeli orosz életről. Egyik halhatatlan alkotásában, a Háború és békében, a művészi széppróza e legragyogóbb remekművében nemcsak az emberi jellemábrázolás művészetében Emelkedik utolérhetetlen magaslatra, hanem a történelmi események leírásában is, amelyekben az orosz népet, az orosz nép fiait teszi meg főhősökké, a történelem legfontosabb mozgató erejévé. Tolsztoj életművében vannak zavaros és ellentmondásos részek is; egyfelől kíméletlenül bírálta a kizsákmányoló kapitalizmust, a kormány erőszakosságait, feltárta a dolgozó tömegek elhanyagoltságát és nyomorának okait, másfelől a „mindent meg kell bocsátanunk" és „ne álljunk ellent a gonosznak" hamis erkölcsét hirdette. Nem jutott el eszméiben a tudományos szocializmusig, mégis egész életével és minden művével hirdette, hogy a magántulajdon gátolja az emberiség felemelkedését és boldogságát, hogy a tőke, a kapitalizmus az oka a pusztító háborúknak. És ami egész munkásságában a döntő és lényeges: mindig a tömegek, a j nép oldalán állt és a kivételezett osztályokkal szemben a nép érdekeit védte, a nép igazságának szószólója volt. E

z a nagy erénye mutatkozik meg Szellemesek című vígjátékában is, amelyet ezekben a napokban mutatott be a Nemzeti L RL IE M 1E L. N. Tolsztoj vígjátékának bemutatója Színház drámai együttese a Hviezdoslav Színházban. Tolsztoj kevés színpadi művet írt, megrázó népdrámája, a Sötétség hatalma és a bámulatos lélekelemző művészetéről tanúskodó Élő holttest mellett a Szellemesek — régebbi magyar fordítása a Felvilágosodás gyümölcsei címet használta — ad a dráma bonyolultabb formájában képet a tolsztoji realizmus és világnézet teljességéről. K. Sz. Sztanyiszlavszkij emlékirataiban beszámol arról, hogy Tolsztoj tréfából, úgyszólván házi használatra írta a Szellemeseket, elő is adták Jasznája Polanán. Valamennyien meg voltak győződve róla, hogy nem engedélyezik a komédia nyilvános bemutatását. A cenzúra végül is Tolsztoj nagy nevére való tekintettel engedélyezte a színházi előadást, de csak meghívottak előtt. A cenzúra akadékoskodásának oka kézenfekvő volt: Tolsztoj túlságosan merészen leplezte le az uralkodó osztályt, a nép verejtékéből élő arisztokratákat és az egész ostoba siserehadat, amely semmiféle munkát nem ismert és csak otromba és ostoba kedvteléseinek élt. Leonid Fjodorovics Zvezdincev is ilyen kitenyésztett példánya a semmittevőnek, aki szellemidézésre és spiritiszta szeánszok rendezésére fecsérli idejét. A végtelenségig Korlátolt ez a Zvezdincev, de egész családja fsem különb nála. Anna Pavlovna, a felesége díszpéldánya a cselédséget sanyargató, csak a maga testi jólétével törődő pletykás házi zsarnoknak, s e díszes házaspár ria széllel bélelt léhűtő kártyás. Csak Betsyben, a lányban él némi emberség, és egészséges életérzés. Tolsztoj végtelen gúnnyal fricskázza meg ezeknek az öntelt szellemeseknek, ezeknek a; álművelteknek az orrát. Zvezdincev birtokáról három paraszt jön a palotába azzal a szándékkal, hogy földet vásároljanak. Csak foglalót hoztak magukkal, hiszen nyomorúságukból többre nem is telik, ám a földesúr megmakacsolja magát, az egész összeget akarja, és makacsságát tetézi, hogy a szellemei, akikhez a földeladás dolgában fordul, nem tanácsolják a szerződés aláírását. .Szerencsére akad egy józan lény ebben a földesúri környezetben, aki túljár a túlvilági szellemekben hívők eszén, alaposan megtréfálja őket. Tánya, a cselédlány vőlegénye, Szemjon személyében alkalmas médiumot szállít és a szeánsz folyamán odacsempészi Zvezdincev elé a parasztok szerződését. A földesúr a józan ész követelményeinek nem tesz eleget, annál gyorsabban dől be a „szellemeknek", és a parasztok megkapják a megélhetésükhöz annyira szükséges földet. A komédiát tetézi, hogy az egyik léhűtő szolga leleplezi ugyan a csalást, ám a szellemidézők a csalás ellenére is kitartanak balga hitük mellett. Hogyisne! Krugosvetlov egyetemi tanár csavaros észjárásán igazán nem járhat túl egy tanulatlan cselédlány, neki pontos „bizonyítékai" vannak, és a földesúr, a maradi Zvezdincev valóban nem vällhatja be még magának sem, hogy hígvelejű, ostoba élősdije a társadalomnak. Az ő házában marad minden a régiben, folyhatnak tovább a szellemidézések, — de a népet képviselő Tánya és Szemjon elhagyhatják a házat, hogy kint a falu világában megtalálják boldogságukat. Éles, kíméletlen szatíra ez, amely pompásan leplezi le az arisztokrácia ürességét, az akadémiai tisztséget viselő tudós korlátoltságát, a flörtölő fiatal léhűtőknek silányságát, az egész erkölcsi fertőt, amelybe ez a pusztulásra érett űri banda nyakig merül. A

Hviezdoslav Színház kitűnő előadásban tolmácsolja a szatírát. Ivan Lichard rendezői munkája a szovjet színpadok nagy tapasztalataira támaszkodik és egyes jelenetmegoldásokban egészen kiválót nyújt. Kitűnően állítja szembe a két ellentétes világot, a parasztok és a józanítéletű cselédség világát az álműveltekével és sok derűs percet szerez az egyes alakok jellemének helyes értelmezésével. Némi húzások azonban nem ártanának, hogy az egész előadás üteme pergőbbé, komédiaszerűbbé váljék. Különösen a földvásárló parasztok jeleneteiben érzik ez a vontatottság, annakellenére, hogy mind a három paraszt — Gustáv Vlach, Alojz Kramár és Ondrej Jariabek játsszák őket kitűnően • — erős egyén: jelleggel van megformálva. A színház egész együttese nagy komédiázó kedvvel, sokszor igen tehetségesen siet a rendező segítségére, és ez dönti el ennek a sokatmondó, igen szellemes komédiának a sikerét. Martin Gregor az-áltudománytői megszédített Zvezdincev minden korlátoltságát, haszontalan élősdi mivoltát hiánytalanul megjátssza és nem marad adósunk a papucsférj jellemzésével sem, anélkül, hogy karikatúrává válnék. Egyáltalában az egész előadásnak nagy erénye, hogy a negatív alakok a realitás síkján maradnak, még a Leonidicset játszó František Dibarbora is szerencsésen kerüli a bohózat elemeit és tolsztoji szellemben egy önző, hígvelejű, pénzsóvár kártyás seramittevőt alakít, a Zvezdincsev család többi tagját, a feleségét Hana Meličková, játssza a groteszkség határát súrolva, a lányt pedig Mária Prechovská alakítja igen derűsen, kihozta szerepe rokonszenves vonásait i$. A népes szereplőgárdából külön ki kel! emelnünk Karol Zachart, aki renjek kabinetalakítást formál a maga tudományától megkótyagosodott Krugosvetlov korlátolt, szószátyár alakjából. Ugyanilyen kitűnő Olga B. Országhouá fecsegő és hiszékeny Kövér asszonya. Ladislav Chudík, Jozef Sodoma és Branislav Koreň kitűnően illeszkednek bele az együttesbe, a negatív figurák csoportját egy-egy derűs színfolttal egészítve ki. A Klingen bárót játszó Ctibor Filčik egyetlen jelenetében kitűnő, minden szava é^ minden mozdulata célba talál. A lakájt alakító Marian Gallo utálatot keltően ellenszenves. Jozef Sándor részeges Öreg szakácsa mintha Tolszttoj Sötétség hatalma című drámájából szakadt volna ebbe a komédiába, megrendítően emberi a züllés utolsó lépcsőfokán, egy meddő sorsnak halálba hullását tudja érzékeltetni néhány szavával. Július Pántik öreg majordomusza is jól átgondolt kabinetalakítás. Mária Královičová elemében van, az uraságot orránál fogva vezető cselédlányt igen ízesen, nagy játékos kedvvel, derűt keltő vidámsággal for-. málja meg. A vőlegényét, Szemjont játszó Karol Machata már jóval halványabb, szerepe egyébként is passzivitásra kárhoztatja. Ők ketten és a három paraszt képviselik a komédiában igen rokonszenvesen a népet, az úri társaság hazug erkölcsének harapófogóját. T

olsztoj rendkívül nagy gondot fordított müvei nyelvezetére. „A nép nyelve... kedves számomra," — írta és magától ugyanazt a világosságot követelte, mint ami a nép nyelvének sajátja. Érezhető ez a Szellemesek remekül árnyalt nyelvezetén is. Zora Jesenská a komédia fordítója azelőtt a nehéz feladat előtt állott, hogy hűségesen tolmácsolja Tolsztoj igen gazdag nyelvezetét, az úri világ kissé dagályos, álmüvelt szólamait, bonyolult, mesterkélt bőbeszédűségét, a nép fiainak tőről metszett szavajárását, az élet igazságától sugallt forrástiszta beszédét. Jesenská fordítása ebben a tekintetben kifogástalan. Ján Sládek díszletei sikerültek, ôs kosztümjei a környezetet és a kort megfelelően jellemzik. összegezve elmondhatjuk, hogy a Hviezdoslav Színház előadása méltó a tolsztoji mű nagyságához, kellően érzékelteti a nagy orosz realista halhatatlan törekvését az igazság, a szépség, a jóság és a szabadság felé. Egri Viktor. re juttatni. Mind ennek meg kellett mutatkozni a Nemzeti Múzeum külsején és belső berendezésén. Mestermüvet kellett alkotni, amely kellőképpen reprezentálja a cseh nép gazdasági és kulturális fejlődésének magas fokát. A kiírt pályázaton 1884-ben 27-en vettek részt és a bírálóbizottság Josef Schulz tervező és építészmérnök „Pro pahria" jelige alatt beküldött tervét fogadta el, előzőleg azonban a pályaműveket nyilvános kiállításon mutatták be az érdeklődő közönségnek. \ Jellemző a csehek hazaszeretetére, művészi igényességére, hogy a közvélemény élénk érdeklődéssel figyelA Nemzeti Múzeum Irta: Jő Sándor mek berendezéséhez. Előzőleg azonban a szaktudósok tanulmányutakon vettek részt Európa fővárosaiban, ncgy jól felkészüljenek új feladataikra. Hatvanöt érvel ezelőtt, 1891. május 18-án adták át az épületet nemes rendeltetésének. A hivatalos ünnepséget a Pantheonban, a múzeum márványcsarnokában tartották meg. Monumentális épület a Nemzeti Múzeum és mert felépítését a Cseh Királyság törvényhozása határozta el; AMIKOR a múlt század hetvenes éveiben alkalmas helyet kerestek az 1818-ban létesített Nemzeti Múzeum új épületének, Fr. L. Riegernek, az akkori idők ismert polgári politikusának szerencsés gondolata támadt Azt javasolta, hogy a príkopyi Nostic palotában addig elégtelenül elhelyezett múzeum számára szerezzék meg a Vencel tér felső szegélyénél húzódó nagy kiterjedésű telket, Annak idején a régi vársáncok húzódtak még ott. A javaslat általános helyesléssel találkozott, és Prága városa a telket a múzeum céljaira adományozta. Szerencsés gondolat megvalósítására került sor. Prága egyik legszebb helyén, a város középpontjában épült fel t múzeum és magas, kétágú lépcsőfeljáratának korlátai, mögül nemcsak a prágaiak, hanem köztársaságunk minden polgára büszkén tekinthet végig az előtte kibontakozó impozáns városképen, nézhet le a Vencel tér nyüzsfő forgalmára, a város, az ország fő ütőerére. Aki pedig a múzeum emeleti ablakaiból letekint, meglátja a főváros legmagasabb templomtornyait és mögöttük a prágai várnak és a dómnak a Petrin és Letná zöldje közötti ismert sziluettjét. A múzeum és a bejárat előtti kisebb térség többször volt országos jelentőségű események történelmi színhelye. Az alapmunkálatokat a eseh városi polgárság legnagyobb fejlődése idején — 1875-ben — a középkori vársáncok lebontásával kezdték meg. Akkor alakult ki az idillikus Lóvásártér" helyén (így hívták 1848 előtt a Vencel teret) a korszerűbb városkép. — Gazdagodjunk — adta ki a jelszót az uralkodó osztály és dicséretére szolgálhat a haladó érzelmű kortársaknak, hogy nemcsak gazdasági hatalmuk növelésére, legszűkebb önző érdekeikre gondoltak, hanem a nemzeti kultúra, tudomány, művészet fejlődésére is. Ez volt a kor, amikor már nemcsak „nemes képzé csupán a nemzetet" és a polgár még a haladás sáncain belül állt. Ország-világ előtt akarta bizonyítani, hogy a cseh nép, a nemzet él és eget kér. Jóformán egyszerre emelkedtek ki a földből Prága legjelentősebb, legdíszesebb épületei: a Nemzeti Színház, a Rudolfinum, a Nemzeti Múzeum stb. Élni akarásáról, nemzeti öntudatra ébredéséről akart tanúbizonyságot tenni a cseh nép, alkotó, művészi tevékenységét akarta kifejezésrintoszi oszlopsor és szoborcsoportozatok díszítik. A homlokzat orommezejét (timpanonját) Antonín Wagnernek. a tudományt és művészetet ábrázoló ismert domborműve ékesíti. A mithológiát, archeológiát, népművészetet, földtant, növénytant, állattant. numizmatikát, irodalmat, költészetet. tudományt, történelmet, képzőművészetet megtestesítő allegóriák nagy mesterek alkotásai. Magasbanyúló, központi jellegű pompázó kupola és az épület tornyos sarkaiban négy kisebb kupola jellemzik még a külső képet. A tágas előcsarnokban vagyunk. A fényűző lépcsőházból a két emeletnyi magasságú Pantheonba jutunk. A négyzetalakú termet a korintoszi oszlopokon nyugvó, merész ívelésű központi kupola világítja meg és az általa árasztott fény, az aranyozott kandeláberek teszik áhítatossá a simára csiszolt márvánnyal borított csarnok légkörét. A cseh nép nemzeti kultúrája klasszikusainak szobrait, mellszobrait és domborműveit helyezték ide. A szlovák nép nagy fiai közül Hviezdoslav mellszobra van itt. A Pantheont Zeníšek, Brožík, Hynais nagynevű festőművészek történelmi jeleneteket megörökítő művei ékesítik. A Pantheonból folyosók vezetnek a kiállítási termekbe. Ezek az épületnek az utcákra néző oldalain vannak, úgy, hogy az érdeklődő úgyszólván teljesen körüljárhatja a pazarul berendezett ragyogó palotát. Nem hagyhatjuk említés nékül a dekoratív mennyezeteket, csodás népművészeti ornamentumokat, gipszdíszítéseket, faragott intarzia-berakásos ajtókat és padlózatot. A múzeum bőséges, tanulságos anyagáról, gazdag gyűjteményeiről más alkalommal emlékezünk meg. Ezidőszerint az állandó anyagon kívül külön termekben huszita-. Tyl- és Afrika-kiállítások is megtekinthetők. HATVANÖT év távlatából, a legigényesebb kritika jogán elmondhatjuk, hogy a prágai Nemzeti Múzeum épülete a múlt szárad utolsó éveinek jelentős alkotása, egységes képzőművészeti egész és dicső helyet érdemel a cseh nép páratlan művészetének történetében. te, hogyan halad a munka. Nem egyszer hangzott el éles kritika, ha azt látták, hogy nem megy minden úgy, amint azt az építkezés jelentősége és betöltendő hivatása megkívánja. A TULAJDONKÉPPENI építkezési munkálatokhoz 1885-ben fogtak hozzá. A költségek kétmillió forintot tettek ki. Közben kiadták a szobrászés festőmüvészi munkákat. A belső munkálatokat 1888-ban kezdték meg és az épület 1890-re készült el. Csehország legkiválóbb szobrászainak, festőművészeinek és iparosainak tehetsége gazdagítja a pompás művet. Az új hajlékba 1890-ben költözködtek a múzeum egyes osztályai, gyűjteményei és hozzáláttak a kiállítási tera múzeum homlokzatán most is olvasható: Museum Regni Bohemiae. Elmúlt idők nemzedéke maradandó oltárt emelt, és ha a népi demokrácia törzse egyre terebélyesebb, annak nem utolsó sorban az is az oka. hogy ápolja a múlt haladó hagyományait és épft rájuk. Méltóságteljesen emelkedik ki a Cseh Királyság Múzeuma az Üj népi demokratikus haza fővárosának sokemeletes házai közül. A múzeum a múlt klasszikus örökségére figyelmeztet, a reneszánsz, korabeli olasz paloták stílusára emlékeztet. A téglalapalakú, hosszúkás épületre rányomja bélyegét a jellegzetesen kibontakozó díszes, középső rész. A főbejárati homlokzatot koÜJ SZO 1956. május VL fiatal. Az átlagos napi látogatottság tehát 665 személy. A legnagyobb látogatottság április 2-án volt: 1810, a legkisebb április 5-én: 223 személy. Tavaly áprilisban csak 12 233 személy látogatta meg a múzeumot. Május 13-án, vasárnapon 1670 személy gyönyörködött a múzeum épületében és ritka gyűjteményeiben. A Cseh Királyság Múzeuma, a mai Nemzeti Múzeum a dolgozó népet szolgálja. Ma is érvényes az avató ünnepségen márványba vésett óhaj, hogy a múzeum honfiaknak és külföldieknek egyaránt megmutassa a természet gazdagságát megmutassa a természet korok történetét, munkáját és műveltségét, a cseh nép dicsőségét és szenvedését — figyelmeztetés, segítség és tanulságvétel céljából. A múzeum anyaga a kupola fényének módjára árasztja a tudást és világítja meg a múlt, a jelen és a jövő összefüggéseit. Rengeteg érdeklődő jár ide és vértezi fe! magát a tudás, a materialista világnézet fegyverével. Milyen nagy szükség van erre korunkban! Április hónap 26 látogatási napján 17 288 érdeklődő volt a Nemzeti Múzeumban. Ebből 6500 iskolaköteles