Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-16 / 136. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. május' 16. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 136. szám, Jelentős esemény előtt A kommunista párt az országos konferenciára készül. Ez a tárgyalás a kongresszusok közötti időszakban a legjelentősebb esemény a párt életében. Hiszen itt vitatják meg a küldöttek a pártpolitika sürgős kérdéseit, s itt döntenek a X. kongresszus által kitűzött fő irányvonal teljesítésével kapcsolatos problémák gyakorlati megoldásáról. A konferencia napirendjén a jelenlegi helyzet és a párt feladatainak komoly megtárgyalása szerepel. Megtárgyalják itt a CSKP KB irányelv-tervezetét a népgazdaság fejlődése második ötéves tervére vonatkozóan. Még élénken emlékezetünkben van az a hatalmas munka, melyet 1952ben végzett az országos pártkonferencia. Valamennyien jól tudjuk, hogy akkor a konferencia előkészítésének időszakában milyen eleven szellem uralkodott a szervezetekben a párt úi alapszabályzata javaslatának megtárgyalásában. A párttagok ezrei juttatták kifejezésre nézeteiket és megjegyzéseiket az üléseken vagy a pártsajtóban. Ez az élénk vita az országos konferencián a párt alapszabályzatánali elfogadásával érte el tetőpontját, ' amely így örökké emlékezetes marad a párt történetében. A párttagok akkori részvétele az országos konferencia előkészítésében azonban távolról sem hasonlítható öszsze a tagság aktivitásának mostani fellendülésével, mely az idei júniusi konferencia előkészítését kíséri. Ez teljesen érthető, hisz konferenciánk előkészítésére mély hatással volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának nagyjelentőségű XX. kongreszszusa, amelyből tanulságot merítettünk arra, hogyan érvényesítsük a marxizmus-leninizmust alkotó módon, hogyan harcoljunk a párt fő irányvonalának teljesítéséért, mely minden kommunista munkájában biztos iránymutató, s hogyan szálljunk szembe saját hibáinkkal. A Központi Bizottság márciusi ülése, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa eredményeiből levont munkánkkal kapcsolatos következtetésekkel foglalkozott, nagy hatással volt minden szervezetben e kérdésről folyó nyílt vitára. A pártról való -gondoskodás, az a törekvés, hogy feltárjuk a fogyatékosságok és egészségtelen tünetek gyökereit, az az igyekezet, hogy kiküszöböljünk mindent, ami akadályozza az életerős és egészséges dolgok növekedését, vezette a tagság széles rétegeit ahhoz, hogy nyilatkozzanak a pártmunka minden komoly problémájáról a szocializmus építésének időszakában. A vita folyamán tovább erősödik a párt sorainak egysége növekszik a szerkezetek felelőssége és harcképessége és fokozódik minden dolgozó kezdeményezése. A nyílt, tömör kritika üldözi a tervezésben mutatkozó minden eddigi rendetlenséget, az irányítás nehézkes és bürokrata módszereit. De a bírálattal egyidejűleg értékes javaslatok is hangzanak el, amelyek döntő választ adnak azoknak, akik számítottak a párt gyengülésére, a párt sorainak lazulására a szocializmus megteremtéséért folyó harcban. A Központi Bizottság, a kerületi és a járási pártszervek, s az alapszervezetek ülésein mindenütt számtalanszor kifejezésre jutott a lenini elvek szigorú betartásának követelménye, és műiden párttag örülhet annak, hogy a szavak együtt haladnak a tettekkel. Éppen az országos konferencia élőké szítése bizonyítja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusából eredő következtetések érvényesítését életünkben. Világosan kell látnunk, hogy a pártszervezetek vagy szervek egy vagy két ülésével nem küszöböljük ki mindazokat a hibákat, amelyek hosszú idők folyamán felgyülemlettek. Komoly dolgokról van szó mind gazdasági és kulturális életünk irányításának decentralizálásában, mind a szocialista törvényesség megszilárdításában. a társadalmi szervezetek tevékenységének bürokratizmustól való mentesítésében, vagy a pártélet lenini normáinak megszilárdításában. Előkészítés nélkül lehetetlen megkezdeni a gazdasági és közigazgatási apparátus dolgozói számának feltétlenül szükséges csökkentését, az eddigi adminisztráció egyszerűsítését és a többi problémák megoldását. Mindezen kérdésekre vonatkozóan a CSKP KB intézkedéseket dolgoz ki, amelyek megoldásukat szolgálják. Ezeket az alapelveket megtárgyalás végett az országos konferencia elé terjesztik. A párt kebelében folyó eddigi vita megerősítette, hogy a párt sorai büszkén hirdetik a CSKP IX. és X. kongresszusa által kitűzött fő irányvonalat, amely teljes mértékben megfelel hazánk népe érdekeinek. A második ötéves terv teljes összhangban van ezzel az irányvonallal, s megmutatja a távlatokat, ahol már világosan tükröződik a szocializmus győzelme. Ezért a párt soraiban teljes támogatásra talált az irányelv-tervezet megtárgyalása, amely tervezet az 1956 —1960-as években népgazdaságunk fejlődése ötéves tervének összeállítására vonatkozik. Hazánk további felvirágoztatásának terve, amelyet most vitatunk meg, az egész nép ügye, mivel végeredményben a nép az, amely munkájával a szocializmusról szőtt álmait és elképzeléseit reális, élő valósággá változtatja. A dolgozó nép az utóbbi évek folyamán értékes tapasztalatokat gyűjtött. Tudja, mit szőnek ellene, fel tudja mérni saját erejét. A dolgozók milliós kollektívájának bölcsessége képes soha nem látott dolgok kigondolására, képes helytállni a látszólag legyőzhetetlen akadályokkal szemben is. De a dolgozó ember joggal megköveteli, hogy beavassák ót a dolgokba, hogy beszélhessen róluk, hogy meghallgassák szavát. Ennek a jogos követelménynek teljesítését a párt oly módon kísérte figyelemmel, hogy megvitatás céljából a dolgozók elé terjesztette a második ötéves terv irányelv-tervezetét. Ebben az egész pártra, minden egyénre nagy felelősség hárul azért, hogy a fogyatékosságok nyílt bírálatának légkörét az irányelv-tervezet megtárgyalásának jelenlegi időszakában képesek leszünk még jobban megszilárdítani és felhasználni építésünk fontos feladatainak megoldásában. Ezért az összes pártszervezetek biztosan örömmel fogadják a Központi Bizottság határozatát, hogy a második ötéves terv irányelv-tervezetének alapos megtárgyalása érdekében a konferencia megnyitásának idejét június 11-re halasztja. A konferencia előkészítésében azonban nem szabad a várakozás hangulatában ringatni magunkat: „Megmondtuk a magunkét és most várunk, hogy döntsön a konferencia." Igaz az, hogy a konferencia a küldöttek tolmácsolásában foglalja egybe a pártkollektíváknak a komoly problémákkal kapcsolatos nézeteit és konkrét határozatot fogad el, amely minden tag számára kötelező. A pártmunka fő alapelvei ismeretesek. Szilárdan gyökereznek a párt alapszabályzatában. Ismert a párt fő irányvonala is. Munkamódszereinkben számos hibára rámutattunk. Ezért a pártfegyelem azt a feladatot tűzi elénk, hogy — dolgozzunk akár felelősségteljes vezető helyen, akár a gépek mellett, vagy bárhol — már ma tegyünk meg mindent ami erőnkből telik a munka megjavítása érdekében. A konferencia tárgyalásain a párttagság színe-java találkozik. A Központi Bizottság irányelvei alapján a kerületi bizottságok megválasztják a küldötteket, akiknek legkevesebb a fele olyan elvtárs kell hogy legyen, aki közvetlenül a termelésben dolgozik. A pártszervezetek elnökei, élenjáró munkások, újítók, mesterek és technikusok, az üzemek, a gép- és traktorállomások, állami gazdaságok legjobb igazgatói, példás szövetkezeti tagok lesznek ezek. A konferencia az egész párt akaratának képét tükrözi, a gyümölcsöző és konkrét tárgyalások, valamint komoly következtetések színtere lesz. Azok a jogok, amelyeket a párt alapszabályzata a konferencián biztosít, az összes kerületi bizottságokat arra kötelezik, hogy felelősségük tudatában válasszák meg küldötteknek azokat az elvtársakat, akik a párt és a munkásosztály iránti odaadásukat a szocialista jövőért vívott mindennapos harcban bizonyítják be. Ők lesznek a párt széles sorainak a legjobb képviselői. Az ő közvetítésükkel az egész nép részt vesz életének eme jelentős eseményén, Csehszlovákia Kommunista Pártja júniusi országos konferenciáján. A CSKP KB közleménye az országos pártkonferencia megtartásának idejéről A CSKP KB 1956. május 13-i ülésén a CSKP kerületi és járási bizottságainak és az alapszervezeteknek kérésére elhatározta, hogy az országos pártkonferenciát 1956. június 6-ról június 11-re halasztja, hogy több idő jusson a népgazdaság fejlődése második ötéves terve irányelvtervezetének megvitatására. 1200000 katonát SZEREL LE fl SZOVJET KORMÁNY A szovjet kormány hatalmas jelentőségű leszerelési kezdeményezése • Az NDK területén állomásozó szovjet haderő részleges leszerelése « Tovább csökken a katonai költségvetés A Szovjetunió külügyminisztériumának Szmolenszk téri palotájában hétfőn este fél kilenckor a szovjet és a külföldi sajtó képviselői előtt ismertették a szovjet kormány új leszerelési kezdeményezését. Az úgynevezett Kék-teremben mintegy 60 külföldi és szovjet újságíró részére lljicsov elvtárs, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője adott tájékoztatást. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a leszerelés kérdésében hangsúlyozza, hogy a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett új fejlődés milyen örvendetes eredményeket hozott. A szovjet kormány azért, hogy még inkább elősegítse a Szovjetuni 5 gazdasági és kulturális fejlődését, elhatározta, hogy 1957. május l-ig újabb egymillió 200 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. Az NDK területén jelentős csapategységeket oszlat fel, s ezzel több mint 50 ezer embert szerel le. Feloszlatja a Szovjetunió katonai iskoláinak egyes részlegeit. Használaton kívül helyez 375 hadihajót, csökkenti a hadikiadásokat, a leszerelt katonákat a békés alkotó munkában alkalmazza. A külföldi sajtó megjelent képviselőire nagy hatást tett a szovjet kormány nyilatkozata. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az új határozat minden eddiginél jelentékenyebb hozzájárulás a leszerelés égető problémáinak megoldásához. „Nehéz lesz ez elöl kitérni" — ez volt a nyugatiak általános véleménye. Többen hangsúlyozták annak a ténynek a fontosságát, hogy e Jelentős lépésre közvetlenül a küszöbönálló franciaszovjet tárgyalások előtt került sor. (A nyilatkozat szövegét lapunk második oldalán közöljük) Nincs leküzdhetetlen akadály , a szovjet-francia barátság fejlesztése előtt Bulganyin elvtárs válasza a Monde című francia lap kérdéseire Moszkva, május 14. (TASZSZ) A Monde című francia lap azzal a kérdéssel fordult N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsaelnökéhez, hogy Guy Mollet fran.-ia miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük a Monde című lap kérdéseit és N. A. Bulganyin válaszait. KÉRDÉS: A francia miniszterelnök és külügyminiszter szovjetunióbeli utazásának előestéjén, az ön véleménye szerint, milyenek a két ország közti kapcsolatok megjavításának távlatai ? VÁLASZ: A szovjet kormány véleménye szerint a Szovjetunió és Franciaország közti kapcsolatok megjavításának távlatai teljes mértékben kedvezők. Ennek biztosítékául népeink hagyományos barátsága szolgál, amelyet a két világháborúban a közös ellenség ellen vívott együttes harc szilárdított meg. Franciaország és a Szovjetunió alapvető nemzeti érdekeinek közössége parancsolóan diktálja, hogy a béke megszilárdításáért vívott harcban szüntelenül együttműködjünk. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy jelenleg egyetlen olyan nemzetközi kérdés sincs, amely leküzdhetetlen akadály lenne az országaink közti barátság és együttműködés fejlesztésének útján. Anélkül, hogy elébevágnék a küszöbönálló tárgyalások kimenetelének, azon meggyőződésnek adhatok mégis hangot, hogy a francia miniszterelnök és külügyminiszter moszkvai utazása előmozdítja a két ország kölcsönös megértését és közeledését, és elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhítését. KÉRDÉS: A leszerelés kérdésében, milyen pontokban maradtak még fenn eltérések, és az ön véleménye szerint, milyen kapcsolat áll fenn e kérdés és a német kérdés között ? VÁLASZ: Véleményünk szerint most nem az eltérések megállapítására kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra,'hogy a nyugati hatalmaknak és a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Ami a Szovjetuniót illeti, ezen irányelvet követve mindent megtesz, hogy elérje e kérdés megoldását. Amint ön is tudja, mi több ízben eléje mentünk a nyugati hatalmaknak, partnereink azonban minden alkalommal sietősen visszautasították saját javaslataikat, mihelyt mi elfogadtuk azokat. Mindazonáltal, mi a jövőben is állhatatosan küzdeni szándékszunk a fegyverzet csökkentéséért, az atomfegyver eltiltásáért és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséért. A leszerelés kérdése és a német kérdés különböző problémák. A ieszerelés kérdése a legsürgősebb, a jelenkori világpolitika halasztást nem tűrő kérdése. E kérdés lehető leggyorsabb megoldása minden nép érdekében áll. Nem helyes, ha az amúgyis bonyolult leszerelés kérdésének megoldását más megoldatlan nemzetközi kérdések, köztük a német kérdés rendezésétől teszik függővé. Ha ilyen módon járnának el, ez azt jelentené, hogy további nehézségeket támasztanának mind a leszerelés kérdésének megoldása, mind pedig más nemzetközi kérdések megoldása szempontjából. KÉRDÉS: Néha azt mondják, hogy az egymás mellett élés politikáját, amelyet a szovjet kormány támogat, csupán taktikai meggondolások diktálják, és ez a politika nem szól hosszú időszakra. Mit lehetne mondani ezekről az állításokról ? VÁLASZ: Azok, akik úgy próbálják feltüntetni, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élésének politikája nem hosszú életű, és ezt a politikát csupán taktikai meggondolások diktálják, azok vagy tudatosan félrevezetik a közvéleményt, vagy maguk tévednek. A békés egymás mellett élés nem elvont, absztrakt fogalom, hanem eleven valóság. Ez az elv alkotja a Szovjetunió és egész sereg más európai és ázsiai állam külpolitikájának alapját. Ez pedig törvényszerű, mert a mai körülmények között nincs más kivezető út. Csak két út van: vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja. Harmadik út nincs. így tehát minden népnek, akár a szocializmus, akár a kapitalizmus viszonyai között él, érdeke, hogy az egymás mellett élés tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva mi feltételezzük, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak nem egyszerűen egymás mellett kell létezniük, hanem tovább kell menniük kapcsolataik megjavítása, a kölcsönös bizalom megszilárdítása, az együttműködés felé. Azok az elvek, amelyek a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartását, a meg nem tamadást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az egyenjogúságot és a kölcsönös előnyöket, a békés egymás mellett élést és a gazdasági együttműködést mondják ki, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak a jelen körülmények között legjobb formáját határozzák meg. Ha minden ország csatlakoznék ehhez az öt alapelvhez, ez összhangban állna a népek életbevágó érdekeivel és követeléseivel. KÉRDÉS: Mint ön is tudja, Észak-Afrika problémája Franciaország legfőbb gondja. Egyes nehézségeink már rendeződtek, a többi még hátra van. Mit tudna ön mondani ezekről a problémákról? VÁLASZ: Mi őszintén üdvözöltük a tuniszi és a marokkói kérdés megoldását, amely tárgyalások útján jött létre. Tunisz és Marokkó függetlenségének kikiáltásával kapcsolatban a szovjet kormány kedvezően értékelte a francia kormánynak ezt a lépését, amelyet- a béke, valamint a Franciaország, Tunisz és Marokkó népei közötti barátság szelleme hatott át. Ami az algériai kérdést illeti, mi jól ismerjük e kérdés bonyolultságát. Meggyőződésünk azonban, hogy ezt a kérdést is rendezni lehet békcs úton és erre a kérdésre is megtalálják majd a megoldást. KÉRDÉS: Hogyan látja ön Franciaország és a Szovjetunió kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak távlatait? VÁLASZ: Az országok kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése a béke fenntartásának és megszilárdításának fontos feltétele. A Szovjetuniónak és Franciaországnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy kereskedelmi és kulturális kapcsolatai erősödjenek és bővüljenek. Ezeket a lehetőségeket valósággá kell változtatni. A szovjet kormány hajlandó lenne a francia—szovjet kereskedelmi kapcsolatok jelentős bővítésére hosszúlejáratú egyezmények alapján, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök .feltételének betartásával, mindennemű megkülönböztetés kizárásával. Véleményünk szerint a kereskedelemre nagy szerep vár a nemzetközi együttműködés kiszélesítésében. Ami a kulturális kapcsolatokat illeti, ezek fejlesztéséhez francia— szovjet vonatkozásban különösen kedvező a talaj. A szovjet dolgozók ismerik és becsülik a francia nép gazdag kultúráját. Amennyire én ismerem, a franciák szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a mi kultúránk iránt. így tehát a feladat az, hogy minden vonalon elősegítsük a kulturális kapcsolatok kölcsönös fejlődését. Ez egyaránt szolgálja Franciaország és a Szovjetunió érdekeit.