Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-16 / 136. szám, szerda

fl szovjet nép meggyőződése, hogy a békés építés sokoldalú fejlesztése valamennyi nép javát szolgálja A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a leszerelés kérdésében Moszkva, május 14. (TASZSZ) — Ma általánosan elismert tény, hogy az utóbbi időben a nemzetközi kapcsola­tok terén enyhül a feszültség. A nem­régen még véres összetűzéssel fenye­gető háborús tűzfészkeket felszámolták. Bizonyos eredményeket értek el Ázsia és Európa egyes megoldatlan politikai problémáinak elintézésében. Ezt az ér­dekelt államok közötti tanácskozások útján érték el. Az utóbbi időben jelentősen bővül­tek az államok közötti kapcsolatok, a nagyhatalmak államférfiai felújítot­ták összeköttetéseiket és tanácsko­zásaikat. E tanácskozásokon jelentő­ségteljes nemzetközi problémákat vi­tattak meg. E problémák kőzött vol­tak olyan kérdések is, amelyekben el­lentétek mutatkoztak és ezért lanka­datlanul új módszereket kerestek arra nézve, hogyan érjék el a különböző társadalmi berendezésű országok kö­zött a nézetek és álláspontok össz­hangba hozását. Valamennyi országban erősödik a nemzetközi együttműködés híveinek tábora. Létrejött a béke hatalmas öve­zete, amely a világ lakosságának több­ségével rendelkező nagy és kis álla­mokat foglal magában. Mindez hozzájárul a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez és a béke meg­szilárdításához. Ez nemcsak a kormá­nyok tevékenységének eredménye. Itt megnyilvánult a népek erőinek és bé­ketörekvéseinek határtalan befolyása. Ebben nyilvánul meg a népek azon nagy törekvésének jelentős eredmé­nye, hogy megszilárdítsák a békét és biztosítsák a nemzetközi együttműkö­dés fejlődését, a békés építés és a népek életszínvonala emelésének ér­dekében. Azonban nem szabad megeléged­nünk azzal, amit elértünk. A nemzet­közi kapcsolatok terén uralkodó fe­szültséget még nem küszöbölték ki, még nem állt helyre az államok kö­zötti kapcsolatokhoz szükséges biza­lom és az egyes államok agresszív erői megkísérlik, hogy folytassák a béke érdekével ellenkező tevékenysé­güket. < A nemzetközi feszültség további enyhítésének fő akadálya a jelenlegi lázas fegyverkezés. A nemzetközi hely­zetnek az utóbbi időben elért kétség­telen javulása ellenére az államok még mindig viszonylagosan magas lét­számú fegyveres erőket tartanak fenn. Egyúttal atom- és hidrogénbomba­készieteket halmoznak. Több millió if­jú áll fegyverben és nem vesz részt a békés építőmunkában. A további lázas fegyverkezés és a militarizáció fokozása azon befolyá­sos köröknek, elsősorban a nagy mo­nopóliumoknak érdeke, amelyek fegy­vergyártással foglalkoznak és a fegy­verszállítmányokkal hatalmas nyere­séget harácsolnak össze. Éppen ezek az agresszív körök, amelyeknek oly nagy befolyásuk van az egyes orszá­gokban, megkísérlik, hogy a nemzet­közi kapcsolatok terén megakadályoz­zák a feszültség további enyhülését és megőrizzék a mesterségesen szí­tott háborús konjunktúrát. E körök mesterkedése következté­ben tovább folytatják „a hideghábo­rú"-t. Ezek közé az intézkedések kö­zé tartozik az agresszív katonai cso­portosulások megalakítása és kibőví­tése a világ egyes részein, katonai támaszpontok berendezése idegen te­rületeken és a hadiköltségvetés eme­lése. Ez a helyzet természetesen hallat­lan jövedelmet jelent a nagy mono­póliumoknak, összeférhetetlen azon­ban a néptömegek érdekeivel. A ka­pitalista államok jelenlegi, rendkívüli módon felemelt katonai költségveté­sei nagy adóterhet jelentenek a dol­gozóknak, egyben a közszükségleti árucikkek árának emelését és a nép­tömegek életszínvonalának romlását idézik elő. Minél több eszközt fordí­tanak a fegyverkezés fokozására, an­nál kevesebb marad a békés építésre, a gazdasági élet fellendítésére, az is­koláztatásra, az egészségügyre, vala­mint a gazdaságilag elmaradott * or­szágok és területek támogatására. A népek nem törődhetnek bele ab­ba a helyzetbe, amely a militarizmus szörnyének állandóan növekvő terhét vonja maga után. Abban az esetben, hogyha a gaz­dasági élet fejlődésének nem a békés szükségletek képezik alapját, hanem a lázas fegyverkezés, ha ä nagyobb anyagi értékeket elnyelik az államok túlméretezett fegyveres erői, és ha minden évben többmilliárdos össze­geket fordítanak arra, hogy a tegnap készített fegyvert ma mint ócskavasat új fegyverrel pótolják, láthatjuk, hogy ez a gazdasági élet tarthatatlan és megbízhatatlan alapon nyugszik. Az CJ SZO 1956. május 16. ilyen gazdaság veszélyes ingadozást rejt magában és gazdasági katasztró­fával fenyeget. A lázas fegyverkezés a múltban, amint az ismeretes, végül is háború­hoz vezetett. Erről tanúskodnak az első és második világháború tapasz­talatai. A népek saját bőrükön érez­ték e háborúk minden terhét. E há­borúk sok millió emberáldozatot kö­veteltek, a népeknek határtalan ká­rokat okoztak, elpusztítottak sok ezer várost, falut Európában, Ázsiában és Afrikában, nemzedékek szorgalmas munkájából eredő gazdagságot tettek tönkre. A harmadik világháború a je­lenlegi körülmények között, amikor olyan fegyverek is léteznek, mint ami­lyen az atom- és a hidrogénbomba és olyan közlekedési eszközök állanak rendelkezésre, mint a lokhajtásos bombavető-gépek, a ballisztikus raké­ták, amelyek a pusztító fegyvereket a földgolyó bármely részére szállít­hatják, sokkal nagyobb áldozatot kö­vetelne emberéletben, anyagi javak­ban, elpusztítaná a nagy városokat és ipari központokat, egész kerületeket és térségeket, különösen az iparilag erősen fejlett és sűrű lakosságú or­szágokban. A jelenlegi helyzet megkívánja, hogy a népek és államok sorsáért felelős kormányok hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a lázas fegyverkezés beszüntetésére és az új háború ke­letkezése lehetőségének elhárítására. A nemzetközi helyzet további javulá­sa elérhető és azt el is kell érni el­sősorban a fegyverkezés csökkentésé­vel, valamint a leszerelésre vonatkozó hatékony intézkedések megvalósításá­val. A Szovjetunió közvetlenül a má­sodik világháború befejezése után több intézkedést tett fegyveres erői létszámának lényeges csökkentésére és 33 sorozási évfolyam leszerelésére. Ezenkívül a Szovjetunió a háború utá­ni években az Egyesült Nemzetek Szervezetében arra törekedett, hogy nemzetközi egyezményt érjen el a le­szerelés kérdésében és javaslatokat tett ennek elérésére. A Szovjetunió javaslatára az ENSZ közgyűlése 1946-ban a fegyverkezés általános ' csökkentésére és az atom­fegyverek betiltására vonatkcftó ha­tározatot fogadott el. Ezt a határoza­tot azonban a gyakorlatban mind ez ideig nem valósították meg. Mihelyt felmerült e határozat teljesítésére szükséges konkrét intézkedések ki­dolgozásának kérdése, a nyugati ha­talmak különféle ellenvetésekkel ál­lottak elő. A szovjet kormánynak az a véleme­nye, hogy a leszerelés problémájának megoldásával biztosítani kell az atom­és hidrogénfegyverek betiltását, a szo­kásos fegyverek lényeges csökkenté­sét, valamint a fegyveres erők létszá­mának leszállítását. A szovjet kor­mány mindig arra törekedett, hogy mindezen intézkedéseket az államok az illetékes nemzetközi ellenőrzés mellett valósítsák meg. A szovjet kor­mány azt javasolta, hogy nemzetközi ellenőrzést léltesítsenek az összes nagy repülőtereken, a vasúti csomóponto­kon, a kikötőkben és az országutak fontos kereszteződésénél, hogy ezáltal megakadályozhassák az agresszor vá­ratlan támadását. Tekintettel arra. hogy az atomhá­ború a jelenlegi körülmények között népeink számára rendkívüli "veszedel­met jelent, a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít az atom. és hidrogénfegyverek betiltásának. Éppen ezért javasoltuk és javasoljuk, hogy történjék haladéktalanul döntés az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltása, gyártása és a meglévő tö­megpusztító fegyverkészletek meg­semmisítése ügyében és, hogy az em­beriség e hatalmas találmánya, az atomerő kizárólag békés célokat szol­gáljon. Ez a szovjet javaslat az USA és más nyugati hatalmak ellenvetései­re talált. Ezek az ellenvetések mind­untalan megismétlődtek azzal az ürüggyel, hogy állítólag nem lehetsé­ges egyezséget elérni a nemzetközi ellenőrzés tekintetében, habár a Szov­jetunió nem tett ellenvetést a nem­zetközi ellenőrzés miatt, sőt ellenke­zőleg, ragaszkodott ahhoz, hogy meg kell teremteni az ellenőrző szervet. E hatalmak elutasították a Szovjetunió­nak az atom- és hidrogénfegyverekkel valló kísérletezésre irányuló javaslatát is. Amint ismeretes, a Szovjetunió nem szorítkozott csak az atomfegyverek teljes és feltétlen betiltására és azok kivonására az államok fegyvertárából. Amikor a Szovjetunió kormánya látta, hogy az USA és más nyugati hatalmak nem akarnak ez úton haladni, azt ja­vasolta, hogy legalább az első lépést tegyék meg ebben az irányban. A szovjet kormány azt javasolta, & nagyhatalmak ünnepélyesen jelentsék ki, hogy nem gyártanak atomfegyve­reiket és lemondanak azok felhaszná­lásáról. Ha a hatalmak ilyen értelem­ben kötelezettséget vállalnának ma­gukra, ez az atomfegyverek erkölcsi, politikai ellítélését jelentené. Ezt a kö­telezettséget huzavona nélkül vállal­hatták volna. A kötelezettségvállalás­nak jelentős szerepe volna az atom­háború veszélyének elhárításában. A Szovjetunió ezen javaslatai, ame­lyeket Kína, Lengyelország, Csehszlo­vákia és a többi népi demokratikus ország és több más állam is teljes mértékben támogatott, megfeleltek az ismert nemzetközi egyezmény­nek, amelyet az első világháború után több állam elfogadott és amely arról szól, hogy ez államok lemonda­nak a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazásáról. Ennek, amint az is­meretes a fegyvernemek használatát illetőleg pozitív jelentősége és kor­látozó hatása volt. Vitán felül álló tény, hogy az atomfegyverek hasz­nálatának elutasítása megfelel vala­mennyi nemzet érdekeinek és emel­lett, hogyha az államok, elsősorban pedig a nagyhatalmak vállalnák ezt a kötelezettséget, ez a nemzetközi helyzet javulására vezetne. A nyugati nagyhatalmak azonban ezt a javas­latot sem fogadták el, habár ebben az esetben nem hivatkozhattak a nemzetközi ellenőrzés bevezetése kö­rül mutatkozó nehézségekre, mert csakis erkölcsi-politikai kötelezett­ségről és arról volt szó, hogy to­vábbi halogatás nélkül elérjék a nagyhatalmaknak äz atomháború el­len irányuló első egyezményét. Minden arra mutat, hogy a Szov­jetunió az atom- és hidrogénfegy­verek betiltása kérdésének haladék­talan megoldására és az ez irány­ban szükséges első lépések megtér­teiére törekszik már most. \ Az USA és nyugati szövetségesei elutasító álláspontja miatt mind ez ideig nem sikerült ilyen egyezményt elérni. A nyugati hatalmak, visszautasít­va az atom- és hidrogénfegyverek betiltását arra hivatkoznak, hogy a Szovjetunió a nyugati hatalmak el­len a szokásos fegyverekben túlerő­vel rendelkezik és hogy a nyugat; hatalmak az atomfegyverek betiltá­sához csak abban az esetben járul­hatnak hozzá, hogyha lényegesen korlátozzák a többi szokásos hadifel­szerelést is. Ezért javaslattal álltak elő az öt nagyhatalom fegyveres erői legmagasabb létszáma megállapítására éspedig a Szovjetunió, az USA és Kí­na részére 1 Ó00 000—1 500 000 főig, •Nagy-Britannia és Franciaország szá­mára 650 000 főig. Hog,y a leszerelés kérdéseinek megoldása halasztást ne szenvedjen és hogy bizonyos ered­ményeket érjenek el a lázas fegy­verkezés beszüntetésében, a Szovjet­unió egyetértett a nyugati hatalmak e javaslatával. Ügy tünt, hogy most már egyezményt lehetett volna el­érni. Azonban az ügy más fordula­tot vett. Mihelyt a Szovjetunió egyet­értett e javaslattal, a nyugati ha­talmak elálltak tőle. és mindenkép­pen ürügyet kerestek arra, hogy megássák saját javaslatuk sírját. Tavaly ősszel a külügyminiszterek genfi értekezletén a nyugati hatal­mak azt javasolták, hogy fogjanak hozzá a leszerelés kérdésének a szo­kásos fegyverzet korlátozásával való megoldásához, és hogy a leszerelés kérdését ne kapcsolják össze az atomfegyverek betiltásával. Ezt Nagy­Britannia javasolta. Ezt a javasla­tot az angol külügyminiszter ez év februárjában az alsóház elé terjesz­tette. A Szovjetunió egyetértett ez­zel a javaslattal is. Amikor egy hónappal ezelőtt Lon­donban összeült az ENSZ leszerelési albizottsága, a szovjet kormány a 1 szokásos fegyverzet és a fegyveres erők létszáma korlátozásának tervét terjesztette elő, amelyet meg lehe tett volna valósítani anélkül, hogy vártak volna arra, hogy az atom fegyverek kérdésében egyezményt érjenek el, mivelhogy a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontja között mutatkozó ellentétek az atom­fegyver betiltása kérdésében akadályt képeztek az eavezség útján. Azon­ban a Szovjetunió ezen javaslata is ellenállásra talált a nyugati hatal máknál. Bebizonyosodott, hogy a nyugati hatalmak a szokásos fegyver­zet korlátozásának elsőrangú jelen­tőségét oly sokáig hangoztatták, amíg azt hitték, hogy a Szovjet­unió a javaslatot elutasítja. Mihelyt azonban a szokásos fegyverzet kor­látozásának konkrét tervével állot­tunk elő, a nyugati hatalmak, Nagy­Britannia is, amely ezt a javasla­tot eredetileg előterjesztette, vissza­vonultak és elutasították azon ja­vaslatokat, amelyek célja ezen in­tézkedések megvalósítása volt. Most már azt hangoztatták, hogy a rendes fegyverzet korlátozásának kérdését nem lehet megvitatni az atomfegy­verek kérdésének megoldása nélkül. Ellentétbe kerültek azzal, amit elő­zőleg állítottak. A leszerelés kér­dése ismét kátyúba jutott, úgyhogy nem haladt előre sem az atomfegy­verek kérdésének megoldása, s a rendes fegyverzet és fegyveres erők létszámának korlátozása sem. Ezután nem lehet csodálkozni az ENSZ leszerelési Albizottsága mun­kájának meddőségén. Az albizottságot hangzatosan leszerelési albizottságnak hívják. A valóságban azonban csak a lázas fegyverkezés ködösítésére szolgál. Az is világos, ki felelős ezért a helyzetért. Most minduntalan ú.iabb ürügyet találnak arra, hogy a leszerelési al­bizottság mindenféle más dologgal foglalkozzon, csak ne a lázas fegy­verkezés beszüntetésével és a fegy­verzet csökkentésével. Sok szó esik például arról is, hogy a lázas fegy­verkezés beszüntetésének még nem jött el az ideje, mert még nem ol­dották meg a politikai problémák egész sorát. Emellett azonban egye­nesen kijelentik, hogy a lázas fegy­verkezés beszüntetése nem lehetsé­ges, amíg nem oldják meg a német kérdést, valamint a Közel-, Közép­és Távol-Kelet problémáit. A Szovjet­unió természetesen továbbra is kész te­vékenyen segítséget nyújtani az egyes politikai problémák megoldásában. És nem a Szovjetunió hibája, hogy a német problémát ugyanúgy, mint más nemzetközi kérdések egész so­rát mind ez ideig nem intézték el. Hogyha ebben a helyzetben a nyugati hatalmak a leszerelés problémájának megoldását függővé teszik a német kérdés elintézésétől, és emellett már Hozzáláttak a militarizmus felélesz­téséhez Nyugat-Németországban, ez arra mutat, hogy Németország kér­déséből mesterségesen üzleti kér­dést csinálnak, hogy ezáltal szabad kezet nyerjenek a német militariz­mus felújításának megvalósításához és az egyesített Németország be­kapcsolásához a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába. Nyilvánvaló, hogyha az ügyek el­intézéséhez eképpen fognak hozzá, az nem segítheti elő sem a német probléma megoldását, sem a lázas fegyverkezés beszüntetését. Sok szó esik az úgynevezett légi fényképezésről, amely mint ismere­tes, az egyes kémszolgálatok érde­ke. Az természetesen teljesen vilá­gos, hogy a légi fényképezésnek semmi köze a fegyverkezés korláto­zásához és a fegyverkezés korláto­zása feletti ellenőrzés bevezetéséhez. Sőt ellenkezőleg, csakis fokozhatja a népek aggodalmait az agresszív kö­rök ama tervei iránt, amelyek a lá­zas fegyverkezés további fokozására irányulnak. Az ENSZ leszerelési albizottsága munkájának meddősége nem utolsó sorban azzal a ténnyel függ össze, hogy az albizottság valamennyi részt­vevője, a Szovjetunió kivételével, az Északatlanti Szövetség tagja. Amint azt az Északatlanti Szövetség Taná­csának a közelmúltban megtartott párizsi ülései igazolják, e tömb fő résztvevői egymás között arról vi­táznak, hogy ne engedjék meg a fegyverkezés csökkentését, hogy az atomfegyvereket osszák be e tömb hadseregeinek felszerelésébe és hogy tegyenek lépéseket a fegyverkezés további fokozására. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az Északatlanti Szövet­ség hatalmai ezt a politikát valósít­ják meg, feladatukat a leszerelési albizottságban abban látják, hogy ál­cázzák ezen politikájukat és egyút­tal meghiúsítsák az államok közötti egyezményt a leszerelés kérdésében. Ezért az albizottság egész munkája meddő és a leszerelés kérdése holt­pontra jutott. A szovjet kormány úgy véli, itt az ideje, hogy az ENSZ leszerelési bizottsága megtárgyalja az albizott­ság munkájának eredményeit és azo­kat teljes terjedelmükben közölje, hogy valamennyien lássák, ki segíti elő és ki gátolja a lázas fegyverke­zés beszüntetését és hogy a bizott­ság meghatározza a közgyűlésnek a leszerelésre vonatkozó határozatok gyakorlati végrehajtásának útját, amely határozatokat már tíz évvel ezelőtt elfogadtak. A dolgok jelenlegi állapota a le­szerelés terén nem felel meg sem a nemzetközi kapcsolatok, sem a né­pek követelményei mostani helyze­tének, amely népeknek létérdeke a nemzetközi feszültség további eny­hülése. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy egyes hatalmak azon kísérletei, hogy más államokra, közöttük a kis és kevésbé fejlett országokra nagy : összegű katonai kiadásokat kénysze­rítsenek, távol állanak ezen álla­mok érdekeitől és a világbéke meg­szilárdításának ügyétől. A szovjet kormány továbbra is ki­tartóan törekedni .fog, hogy általáno­san elfogadható nemzetközi egyez­ményt érjen el az államok fegyveres erői létszámának csökkentésére, va­lamint az atom- és hidrogén (termo­nukleáris)-fegyverek betiltására. A szovjet kormány egyúttal úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között elsősorban gyakorlati tettekre van szükség, amelyek hozzájárulhatnának az államok felszerelésének lényeges korlátozásának és a lázas fegyver­kezés megszüntetésének megoldásá­hoz. Az államok olyán gyakorlati tény­kedései, amelyek odahatnának, hogy a fegyverkezés csökkentésének kér­dése az általános frázisoktól és med­dő beszédektől a konkrét tettekhez, a fegyveres erők létszámának csök­kentéséhez jutna, a jelenlegi feltéte­lek között a legjobb eszközök lenné­nek a nemzetközi feszültség további enyhítésére, valamint az államok kö­zötti kölcsönös bizalom növelésére. A Szovjetunió népei békés építő politikával foglalkoznak. Azt akarják, hogy erejüket, törekvésüket és anya­gi eszközeiket a legnagyobb mérték­ben az új gyárak, üzemek, villanyte­lepek, bányák, lakóházak, kórházak, iskolák és egyetemek építésére for­dítsák. A szovjet nép mind jobban és mind nagyobb mértékben használ­ja hatalmas országának mérhetetlen gazdagságát és azt óhajtja, hogy bé­kében és barátságban éljen vala-' mennyi szomszédjával, a világ minden nemzetével. A szovjet nép meggyő­ződése, hogy a békés építés sokol­dalú fejlesztése valamennyi nép javát szolgálja. A Szovjetunió védi az államok kö-; zötti békés együttműködés gondola- ' tát és a nemzetközi gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatok mellett fog­lal állást. Hive azon különféle mes­terséges gátak eltávolításának, ame­lyeket az egyes államok állítottak fel és amelyek akadályozzák az államok közötti kereskedelem kibontakozását. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi más ország és nép érdekének is megfe­lel, mert a lázas fegyverkezés be-; szüntetése, valamint a nemzetközi kereskedelem és gazdasági kapcsola­tok kibővítése az országok között megnyitná a nagy lehetőségek útját a népek jólétének fokozásában és hozzájárulna valamennyi nagy és kis állam közötti baráti együttműködés ápolásához. A Szovjetunió a maga részéről kész kibővíteni a többi államokkal való kereskedelmi kapcsolatokat a kölcsö­nös előnyök alapján és az eddigi kor­látozások kiküszöbölésével. A Szovjetunió kormánya attól az óhajtól vezérelve, hogy továbbra is hozzájáruljon a leszereléshez, a béke biztosításához és abban a törekvé­sében, hogy még kedvezőbb feltéte­leket teremtsen a Szovjetunió bék4s gazdasági építésére, a következő ha­tározatot fogadta el: 1. Egy év alatt, 1957. május l-ig végre kell hajtani a Szovjetunió fegy­veres erői létszámának újabb csök­kentését, mégpedig 1200 000 fővel, a Szovjetunió fegyveres erői létszá­mának 1955-ben 640 000 főnyivel végrehajtott csökkentésén kívül. 2. Ezzel összhangban fel kell osz­latni 63 hadosztályt és önálló dan­dárt, ezek között három repülő had­osztályt és további katonai alakulatot 30 000 főnyi létszámban, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén teljesítenek szolgálatot. Fel kell oszlatni a szovjet hadse­reg katonai tanintézeteinek egy ré­szét is. Használaton kívül kell helyezni a haditengerészet kötelékéből 375 ha­hajót. 3. Ezzel egyidejűleg csökkenteni kell a Szovjetunió fegyveres erői fel­szerelésének és haditechnikájának állományát, valamint a Szovjetunió költségvetésében a katonai célokra fordított kiadásokat. 4. A fegyveres erők elbocsátott tag­jainak lehetőséget kell nyújtani, hogy az iparban vagy a mezőgazdaságban dolgozhassanak. A szovjet kormány a szovjet fegy­veres erők és felszerelés e további nagyon lényeges csökkentését meg­valósítva arra törekszik, hogy az ENSZ által megvitatott leszerelési program gyakorlati megvalósításához hozzájáruljon. A szovjet katonaság és felszerelés állományának tovább: csökkentése minden szónál ékesebben bizonyítja, hogy a Szovjetunió őszin­te és megbízható harcosa a nemzet­közi feszültség enyhítésének. A szovjet kormány e határozatot hozva tekintettel van arra, hogy ami Európát illeti, a francia, az angol nép, valamint a Szovjetunió és a többi bé­keszerető európai állam népei nem (Folytatás a S. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom