Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-14 / 134. szám, hétfő

A leninizmus és a CSKP zászlla alatt előre a szocializmus telies győzelméért hazánkban (Folytatás a 2. oldalról) tan szembeszállt a fasizmus növekvő veszélyével. A párt ezekben a harcokban próbálta ki harcképességét, szilárdságát, kitartását, itt acélozta meg a tömegeket. Ezekben a harcokban formálódott pártunk arculata, a forradalmi, lenini bolseviki arculat. Ezek a harcok pártunk számára az elmaradhatatlan érettségi vizsgát jelentették, hogy a későbbi évek folyamán, amikör sok került a köztársaság védelmére, majd pedig a nemzet szabadságáért és forradalmi jövőjéért folytatott harcra, megállja a helyét, teljesítse történelmi szerepét. Pillantsunk egy' pillanatra vissza és nézzük meg, hogy tömegerejét, belső összetételét, funkcionáriusainak és tagjainak gondolkozását és a lenini elveknek a párton belüli életben való alkalmazását tekintve milyen volt a CSKP az 1929—1935-ös években, amikor ádáz harcot folytatott a csehszlovákiai kapitalistákkal. Hangsúlyoznunk kell, hogy pártunk, a CSKP mindig hatalmas tömegpárt volt. Mindig hozzávetőlegesen egy millió követője volt a dolgozó nép minden rétegéből. Pártunkat a parlamentben 30 képviselő és 15 szenátor képviselte. A Kommunista Ifjúsági Szövetségen kívül a párt mellé sorakoztak fel más különféle, számos taggal rendelkező tömegszervezetek, mint például a VörÖ6 Szakszervezeti Mozgalom, a Forradalmi Szövetkezeti Mozgalom. a Proletár Testnevelési Mozgalom, a Szovjetunió Barátainak Mozgalma stb. Pártunk tagságának túlnyomó többségét abban az időben a munkásság és részben a kisparasztok, a földnélküliek képezték. A pártban csak igen kevés volt az állami alkalmazott, az értelmiségi és az úgynevezett középréteghez tartozók száma. A párttagság helyes összetételét egyrészt az szabályozta, hogy levált az, akinek nem volt ereje magára venni a nélkülözést, a forradalmi harcos munkájának veszélyességét, másrészt pedig az, hogy a pártnak a felvétel során ébernek kellett lennie, nem engedhette meg, hogy soraiba ingadozó és megbízhatatlan emberek kerüljenek, akik a pártot belülről gyengítenék, avagy válságos pillanatokban elárulnák és az ellenség oldalára állnának. A párt ereje elsősorban az üzemekben dolgozó forradalmi érzületű munkásokra és mindenek előtt a nagy és a fontos üzemek munkásaira, a kis földecskével rendelkező munkásokra, a bányászokra, a vegyiipari, építkezési és textilipari munkásokra támaszkodott. A falvakon a CSKP-nek helyi szervezetei voltak. Az üzemi pártszervezetek döntő szerepet vittek. A városokban céltudatosan korlátoztuk a párt utcai szervezeteinek számát, hogy rajtuk keresztül ne befolyásolhassák a párt politikáját olyan emberek, akik távol állnak az igazi forradalmi gondolkozástól, akiket kispolgári csökevények terhelnek, akik csak bomlasztólag hathatnak a kommunista mozgalomra. A háború előtti években a CSKP tagjának rendkívül áldozatkésznek, szilárdnak és a forradalmi célokhoz hűnek kellett lennie. Mennyi hősiességet kellett a munkásoknak felmutatniok a forradalmi harcokban, menynyi áldozatot kellett hozniok a forradalmi mozgalmakban. Ki voltak téve családjukkal együtt az üldözésnek, zaklatásnak, állásuk elvesztésének és a nyomornak. S mégis mindig meg lehetett bízni bennük. Még a legnehezebb pillanatokban sem ingadoztak, mert tudatosították, hogy a forradalmi harc az ő ügyük, hogy a párt forradalmi törekvése a munkásság és a dolgozó nép felszabadítására irányul, arra, hogy a jövőben ők kerüljenek hatalomra ebben az országban, arra, hogy a jövőben élvezzék a szocializmus boldogságát. Valamennyien emlékezünk ezekre a harcos időkre. Emlékezünk arra, milyen erőszakos üldöztetésnek volt ekkor pártunk kitéve. Gyakran egészen megdöbbentő csapások zúdultak a CSKP-ra, amelyekkel a burzsoázia meg akarta törni a párt erejét és meg akarta félemlíteni a munkásokat és a dolgozó embereket. És mégsem sikerült ez sohasem a csehszlovák burzsoáziának, még a fasiszta őrület küszöbén sem. A CSKP a munkásosztály hatalmas, legyőzhetetlen erejében bízva, a dolgozó tömegek erejére biztonságosan támaszkodva az első köztársaság egész fennállása idején megőrizte legalitását. A csehszlovák burzsoázia sokszor megkísérelte, hogy megtörje pártunk tömegbefolyását, de kísérletei mindig csődöt mondottak. Nem segített az sem, hogy ellenünk, kommunisták ellen a burzsoázia nap-nap után felvonultatta újságíróinak sisera-hadát, a burzsoáziát szolgálta a peroutkák, ripkák, a stránskýk, stivinek, a vraník, a kahánekek, a borinok és más renegátok tolla, akik a CSKP és a Szovjetunió ellen a leggyalázatosabb hazugságokat, ócsárlásokat és rágalmakat találták ki. A CSKP a marxizmus—leninizmus tanítását követve, amely megbízható iránytű, a társadalmi fejlődés objektíven érvényes és objektíven ható törvényeinek tudományos tana, határozott léptekkel követte forradalmi céljait és útjában nem állította meg ellenségeinek veszett vonítása. A párt sohasem tért le a néptömegek, a történelem alkotói forradalmi vezetőjének lenini útjáról. Elutasítva a dogmatizmust és a skolasztikus betűrágást, alkotóan alkalmazva a marxizmus-leninizmus tanítását, olyan politikát követett, hogy a tömegekre gyakorolt befolyását szilárdítsa és növelje, elnyerje a mind szélesebb dolgozó tömegek, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség bizalmát. A forradalmi harc, az üldözés, és a párt elleni gyűlölködő úszítás megacélozta a párt funkcionáriusait és tagjait és mind szilárdabban tömörítette őket egybe. Ha visszaemlékezünk a párt tevékenységének háború előtti időszakára, rpeg kell mondanunk, hogy a kommunisták között kölcsönösen forró elvtársi volt a viszony, tiszteletben tartották egymást, becsülték egymást és készek voltak társukért életüket is áldozni. A párt tömegereje és a háború előtti pártmunka feltételei megkövetelték, hogy a CSKP párton belüli életében is teljes mértékben érvényesüljenek a lenini normák. Ez különösen a párton belüli demokrácia elvére, a választott pártszervek döntési jogában arra az elvre vonatkozott, hogy a kisebbség alárendeli magát a többségnek, továbbá arra az elvre, hogy a párt minden tagjának joga volt a döntés meghozatala előtt kifejteni véleményét, kifogásalt és ellenvetéseit. Ugyanúgy vonatkozott ez a demokratikus centralizmus elvére, arra, hogy a párt alacsonyabb fokú választott szervei alá vannak rendelve a magasabb fokú választott szerveknek, hogy a párt magasabb fokú szerveinek döntése kötelező a párt minden dolgozójára és hogy a két kongresszus közötti időszakban a Központi Bizottság irányítja a párt egész tevékenységét, mint legfelsőbb szerv, amelynek határozatait feltétlenül teljesíteni kell. A párton belüli demokráciával és a demokratikus centralizmussal kapcsolatban álló lenini elvként hangsúlyozták, a pártfegyelem, az öntudatos, önkéntes vasfegyelem elvét. Minden háború előtti kommunista emlékszik arra, milyen tiszteletben tartották a párt vezetőségének tekintélyét, anélkül, hogy ez bárkiben is a félelem érzetét keltette volna. És bár Gottwald elvtársat, mint a párt vezérét igen tisztelték, nem lehetett akkor beszélni személyi kultuszról éppúgy, mint ahogy a párt vezetésében fentről egészen le kétségtelenül érvényesült a kollektív döntés. A bírálat és önbírálat a mindennapi pártmunka részét képezte. A párt sohasem félt alkalmazni a bírálat fegyverét, és sohasem félt attól, hogy eljárása és tevékenysége kérdéseinek megoldását széleskörű kollektív megvitatás, a kollektív bölcsesség általi értékelés tárgyává tegye. A kritika nem válhatott általános érveléssé, nem nyilvánulhatott meg benne személyi ellenszenv, rágalmazás, sértegetés. A háború előtt a pártban gyakran nagy és élénk viták folytak. Azonban természetes volt, hogy a pártban az egyes nézeteket a marxizmus-leninizmus eszméi és elvei alapján lehet megvitatni, nem pedig úgy, hogy a pártban vitába kellene szállni a munkásosztálytól idegen ellenséges nézetekkel, a burzsoá ideológia nézeteivel. A párt habozás nélkül zárta ki soraiból a burzsoá ideológia hirdetőit. így tetté avatta azt az elvet, hogy a CSKP az egyenlően gondolkozó emberek, az igazi kommunisták szövetsége. Pártunk, amely megalakulása óta a fejlődés folyamán új, lenini típusú párt lett, törvényszerűen elsajátította a lenini bolsevik jelleget, funkcionáriusai és tagjai elsajátították azokat a tuljadonságokat, amelyeket a forradalmi dolgozóktól az adott feladatok és célok megköveteltek. A CSKP csak így teljesíthette nagy feladatát, amely a későbbi években, majd a nemzeti szabadságért folytatott harc éveiben hárult rá. A háború éveiben csak az ilyen tulajdonságokkal felvértezett kommunista dolgozók bírhatták ki a fasiszta . terror borzalmait és határtalan hősiességet tanúsítottak a szenvedés és harcok során, hogy áldozatokkal hozzájáruljanak pártunk végső győzelméhez. Pártunk történészei helyesen ítélték meg. hogy a párt politikai tevékenységének történelmi jelentőségű időszaka. amely végül is az 1945-ben aratott győzelemben csúcsosodott ki, 1935-ben kezdődött. Ebben az évben kezdte fenyegetni a hitleri Németorszáq a Csehszlovák Köztársaság függetlenségét, ekkor kezdtek más európai országok is tudatára ébredni a hitleri agresszió veszélyének. Elmondhatjuk, hogy ha visszatekintünk az 1935-től lezajlott eseményekre. ma sokkal világosabban látjuk a párt akkori politikai eljárásának történelmi jelentőségét, mint akkor, amikor ezt az időszakot áltéltük. Ma viláqosan látiuk. mit jelentett az, amikor a CSKP 1935-ben, majd 1936ban a VII. konaresszuson a német fasizmus fenyegetése ellen elszántan kitűzte a köztársaság védelmének zászlaját. E lépés nagy jelentősége abban rťjlik, hoqv a párt harcot indított a csehszlovák nép legszélesebb tömegeinek bizalmáért, s harcolt vezetésükért olyan történelmileg k<~mol.v kérdésekben, amilyen a nemzet szabadságának és az állam függetlenségének kérdése. E lépés nagy jelentősége abban van, hogy a oárt, amely azelőtt harcot folytatott a csehszlovák burzsoáziával a munkássáa gazdasági és szociális érdekeiért, most a nemzet. a köztársaság sorsáért folytatott küzdelmet a megalkuvó burzsoáziával. Tényleg 1935-ben sok csehszlovák polgár gondolkozásában fordulat állt be. más lett a viszonyuk a CSKP-hoz, valamint a Szovjetunióhoz. A párt elnyerte a bizalmukat éppúgy, mint a nemzet széles rétegeinek bizalmát, amikor a megalkuvó burzsoázia ellen folytatott harcában szívósan és derekasan küzdött a állam megvédéséért, amikor leleplezte a reakciós pártok és a nacionalista irredentistáV, Hitler közvetlen kiszolgálói hazaáruló tevékenységét. A párt megnyerte a nemzet legszélesebb rétegeinek bizalmát, amikor 1938 szeptemberének sorsdöntő napjaiban minden lehetőt elkövetett a kapituláció megakadályozására. A párt elnyerte a nemzet bizalmát, amikor egyes egyedül szembehelyezkedett a müncheni paktummal és amikor az ország náci-megszállása után azonnal harcot indított a felszabadításért. A párt a nemzet bizalmát erősítette, amikor a német fasiszta megszállók elleni harc éveiben illegálisan dolgozó funkcionáriusai és tagjai bátran és hősiesen viselkedtek. A párt kivívta a nemzet bizalmát, amikor a CSKP 25 ezer funkcionáriusa és tagia életét áldozta a nemzeti szabadságért, amikor a kommunista Julius Fučík hősiessége a nemzeti ellenálllás és a fasizmus elleni népi mozgalom jelképévé vált. A párt kiharcolta a nemzet bizalmát. amikor a kommunisták feladatukul tűzték ki. hogv a felszabadító katonai egységekben a legderekasabban fognak harcolni. A párt elnyerte a nemzet bizalmát, amikor a kommunisták a hősi Szlovák Nemzeti Felkelés élére álltak, amelyben életét áldozta Ján Šverma. pártunk kiváló dolgozója. A párt elnyerte a nemzet bizalmát, amikor a haza leigázásának legkomolyabb pillanataiban hitet öntött a népbe, hogy a Szovjetunió felszabadít minket. A oárt tettekkel bizonyította be hazafiságát és így nyerte el a nemzet bizalmát, amint ezt Gottwald elvtárs 1946-ben a CSKP VIII kongresszusén hangsúlyozta: „Csehszlovákia Kommunista Pártja és vele együtt Szlovákia Kommunista Pártja megáüták helyüket a nemzeti elnyomás és a nemzeti ellenállás nehéz próbájában. A nemzet bennünk, kommunistákban a legnehezebb órákban is szószólóit, mártiridit és élharcosait látta. Ebból ered a nemzetnek pártunkba vetett nagy bizalma". Pártunk tudatában a nemzet és a csehszlovák nép legszélesebb tömegei bizalmának, tudatában annak, hogy a csehszlovák burzsoáziát milyen nagymértékben kompromittálta kapitulációja és árulása, a háború éveiben megszabhatta a nemzeti felszabadító mozgalom és az önálló Csehszlovák Köztársaság felújításáért folytatott harc forradalmi iránvát. A CSKP háború alatti tevékenységéből ismeretes, hogy mikor került sor arra az eseményre, amely pártunk nemzeti felszabadító koncepciójának győzelmét jelentette a londoni burzsoá emiaráció koncepciójával szemben. melv a felszabadult Csehszlovákiát újra a nyugati hatalmaknak alárendelt kapitalista állammá akarta tenni. Erre az eseménvre 1943-ban került sor. amikor a győzelmes sztálingrádi csata után döntő fordulat következett be a háború frontjain és a szovjet hadsereg ellentámadásba ment át. A párt moszkvai Központi Vezetősége Gottwald elvtárssal az élen 1943ban kidolgozta a .párt stratégiai és taktikai eljárásának irányvonalát a háború utolsó időszakára és a háború utáni időkre, valamint a párt állal meflvalósítandó programot. A párt maiakkor úgy vetette fel a kérdést, hog.v a nemzeti felszabadító harccal kapcsolatban fel kell készülni a nemzeti demokratikus forradalomra. A párt szem előtt tartva az 1918—1920-as évek tapasztalatait, abból indult ki, hogy a nemzeti demokratikus forradalom csak a munkásosztály vezetésével valósulhat meg. A CSKP pellengérre állítva a kapitalisták és a nagybirtokosok árulását, hangsúlyozta, hog.v a felszabadult Csehszlovákiában a hatalomnak nem szabad visszakerülnie a nagyburzsoázia kezébe. A Szovjetunióval való megbonthatatlan barátságra támaszkodó új Csehszlovákiában a hatalomnak a Nemzeti Frontban egyesült nép kezébe kell kerülnie. A Nemzeti Front a munkásosztály, valamint a parasztság és a többi dolgozó réteg munkásosztály vezette szövetségének kifejezője lesz. A párt egyben arra irányította a nemzeti felszabadító mozgalmat, hogy nemzeti bizottságok alakuljanak ki, mint a felszabadító harc egységes szervei, a jövőben pedig a nép diadalt aratott hatalmának szervei. Amikor 1944-ben a szovjet hadsereg köztársaságunk határaihoz ért. a csehszlovák néo nemzeti felszabadító harca is utolsó időszakába lépett. Már 1945 kezdetén sor került olvan eseményekre, melyek a nemzeti demokratikus forradalom győzedelmes megindulását jelentik. A CSKP a forradalmi események élén haladt. Amikor 1945 áprilisában Kassán megalakult a Nemzeti Front első kormánya a köztársaság fe'szabadított területén, egész tevékenységének irányelvévé a Csehszlovákia Kommunista Pártja által kidolgozott és a Nemzeti Front több' pártjai által elfogadott forradalmi kassai kormányprogram lett. Kassán a CSKP kezdeményezéséből a kormány nevében Gottwald elvtárs kihirdette a szlovák nép „Magna Chartá"-ját, amely a cseh és szlovák nemzet közös államban való testvéri együttélésének és együttműködésének alapját jelentette. 1945. április 4-e az a nap, amikor a CSKP a nemzeti demokratikus forradalom során történetében először lett kormánypárttá. A CSKP a nemzeteink sorsával kapcsolatos felelősség legnagyobb részét magára vette, amikor 1945 májusában a felkeld Prága megmentése és a megszállóknak a szovjet hadsereq által való kiűzése után sor került a Csehszlovák Köztársaság állami létének teljes felújítására az új, népi demokratikus rendszer alapján. így zárult az 1935—1945-ös évek időszaka, melyben pártunk nagy politikai tetteket hajtott végre. Mielőtt áttérnék pártunk tevékenysége további jelentékeny időszakának ismertetésére, szeretnék rámutatni arra, hogy elméleti dolgozóink között már hosszabb ideje vita folyik, gyakran skolasztikus vita arról, milyen jellegű volt nemzeti és demokratikus forradalmunk, hogy 1945 májusa után mennyi ideig tartott a demokratikus forradalom, mikor kezdődött a szocialista forradalom stb. Erre való tekintettel fontos az események menetének vizsgálata és annak bonyolultsága ellenére meggyőződni az igazságroi, mely szocializmushoz vezető utunkat illeti, melyről Novotný elvtárs 1956. április 29-én a CSKP Központi Bizottsága ülésén tartott beszámolójában már magyarázatot adott. Igaz, hogy bár Csehszlovákia fejlett ipari ország jellegével már 1945 májusában érett volt a szocialista forradalomra, a történelmi körülmények, népeinknek az idegen, reakciós német fasizmus általi elnyomása, a Csehszlovák Köztársaság önállóságának, állami életének megsemmisítése, területének az áruló hazai burzsoázia támogatásával történt feldarabolása következtében hazánkban épp úgv, mint számos más országban, történelmileg először nemzeti demokratikus jellegú forradalomra került sor. A tömegek érettségétől függött, hogy a forradalomban pártunk stratégiájának és taktikájának kidolgozásánál mindenekelőtt arról volt szó, hogyan lehet megnyerni a legszélesebb tömegek és a nemzet többségének támogatását, ami nehéz, sőt lehetetlen lett volna a közvetlen szocialista forradalomra való áttérés esetén. • Térjünk azonban át pártunk tevékenységének ismertetésére a háború utáni, a nemzeti és demokratikus forradalom időszakában. A győztes nemzeti demokratikus forradalom, melyet a CSKP-val az élen a munkásosztály vezetett, először azt a feladatot teljesítette, hogy felszámolta a német fasiszta megszállók uralmát, felszámolta az áruló hazai nagyburzsoázia politikai és gazdasági hatalmát és az ország urává a népet, a széles nemzeti frontban egyesült munkásokat, földműveseket, a dolgozó értelmiséget, és a cseh és szlovák burzsoázia egy részét tette. E nemzeti demokratikus forradalom nem volt akkor olyan, mint a XIX. század demokratikus forradalma és az imperializmus kezdete időszakának forradalma, mely a feudalizmus ellen irányult, hanem az idegen reakciós imperializmus és hazai támasza ellen irányuló és ebben az értelemben új típusú demokratikus népi forradalom volt. A CSKP marxista-leninista politikája ebben a forradalomban biztosította, hogy a felszabadult köztársaság 1945 májusában mint új történelmi berndezésü állam, mint népi demokratikus állam újult meg. A népi demokratikus Csehszlovákia keletkezése, mely biztonsága és további fejlődése tekintetében (a Szovjetunióval való szilárd barátságra és szövetségre támaszkodott, és a munkásosztály döntő része az új népi demokratikus államhatalomban, — ez a CSKP nagy győzelme volt. Pártunk, mely a nemzeti felszabadulásért és a köztársaság új, népi demokratikus alapokon való felújításáért folytatott küzdelemben megnyerte a cseh és szlovák nép széles rétegeinek bizalmát, 1945 májusában sikerrel meggátolta a burzsoáziának a köztársaság régi kapitalista formájában való felújítására irányuló terveit és a népi demokrácia területén igen kedvező feltételeket teremtett a szocializmusért folytatott további harc számára. Munkásosztályunk előtt egyenes út nyílt a teljes politikai hatalom elérésére a burzsoáziával való fegyveres harc nélkül, a nemzeti és demokratikus forradalomból békés, vér nélküli átmenet útján szocialista forradalomba. Emlékezzünk arra, hogy 1945 forradalmi májusa milyen változást idézett elő pártunkban; emléjcezzünk, hogy 1945 májusában a győztes nemzeti demokratikus forradalom első perceitől kezdve több tízezer új tag lépett a CSKP-be, a munkások, földművesek, kisiparosok és az értelmiség soraiból. A CSKP rövidesen milliós párttá vált. A megszállás ideje alatt megölt nagyszámú régi forradalmi káder hiánya és az új tagok tömeges-beáramlása alapvetően megváltoztatták a párt belső összetételét. Abban a harcban, melyet először a kassai kormányprogram következetes teljesítéséért folytatott, a párt tömeges növekedése ellenére is politikai, eszmei és szervezeti szempontból gyorsan megszilárdult. A CSKP határozott és előrelátó politikája érdeméből azonban a nép már a kassai kormányprogram teljesítéséért folytatott harc során elérte a régi burzsoá elnyomó apparátus alapvető részeinek megszüntetését. A végrehajtó hatalom teljes mértékben a nép forradalmi szerveinek, a nemzeti bizottságoknak kezeibe ment át. A nemzeti bizottságok, melyek mint a hatalom szervei megszervezték és megvalósították a széles népi tömegek forradalmi kezdeményezéseit, a továbbiak folyamán az új államrendszer legkifejezőbb jelképévé váltak. A május utáni forradalmi időszakban, rendkívüli állami politikai fontosságú lett a szlovák kérdés megoldása a nemzeti egyenjogúság és a szlovák nemzeti szervek széleskörű önálló tevékenységi körének értelmében. A megoldás a cseh és szlovák képviselők közötti egyezmény alapján történt, Mint a nemzeti forradalom fontos tetteként, mellyel meg akarták akadályozni a német fasiszta irredentizmus veszedelmének megismétlődését, az 1945—46. években megvalósították a németek kitelepítését és határvidékünk cseh és szlovák dolgozókkal való benépesítését. Az 1945 május utáni jdőszakban a nép forradalmi hatalmát gazdaságilag a megszállók és az áruló hazai nagyburzsoázia vagyonának elkobzásával támasztottuk alá. Az ellenség és az áurulók földbirtokait a cseh és szlovák földnélküliek és a dolgozó parasztság kezébe adtuk, részben pedig állami keželésbe vettük. A munkásosztálynak a forradalomban való hegemóniája, a munkás-paraszt szövetségben elfoglalt vezető szerepe és döntő osztályrésze az államapparátus hatalmi szerveiben és szervezeteiben, előidézte, hogy a nemzeti demokratikus forradalom folyamán erős szocialista eleme., keletkeztek, melyek hatalmi-politikai, gazdasági és külpolitikai téren nyilatkoztak meg. E szocialista elemek, különösen 1945 októberéjjen megerősödtek, mikor a kommunisták az egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a többi dolgozó nép támogatásával kiharcolták a bankok, bányák, a kulcsfontosságú nagyipar államosítását. Ekkor az iparnak több mint 60 százaléka a burzsoázia kezéből átment a munkásosztály vezette népi demokratikus állam kezébe. Ily módon kiterjedt, alapjában szocialista szektor keletkezett, mely a munkásosztály támaszává vált a burzsoáziával való további harcában, a demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való további átnövésében. A demokratikus forradalomból szocialista forradalomba való békés átnövés vezérvonalát a CSKP 1946 áprilisában tartott VIII. kongresszusa dolgozta ki, a marxizmus—leninizmus tanításának teremtő szellemében, és ezzel megvalósította a gyakorlatban Lenin zseniális jóslatát, hogy különféle országoknak a szocializmusba való átmenete nem lesz teljesen egyforma és minden nemzet valami kü(Folvtatss <» 1 ildalon) Ü J S /O 1956 május 14.