Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-12 / 102. szám, csütörtök

Csuk az igazságra esett egy kis világossá] iiBiiiiíiifiiEiii«iiiiiiiaiii<Riiiifiiaiiiiii&RRiiiiBiiiiisRiii3i8fiisii3iiiiiiiiiVfifiaiiBS5]iEiriiiisiiiiiiiiiiiiiiiiaiaaiaai:i<asBiKiiiiii9iiiai3tEiBiEisiiii ÍM A

brahám Lajosról sok szó esett már a dunaszerdahelyi járásban. Ö volt a legjobb sertésgondozó a járás területén. A nagylúcsi szövetkezet sertéseit etetgette, ápolgatta egészen addig, míg ki nem lépett a szövetkezetből. Vajon mi adott okot Ábrahám Lajosnak arra, hogy otthagyja a szövetkezetet? Hisz mindenki szerette, tisztelte, becsülte. Két évvel ezelőtt nemcsak a nagylúcsiak, de még a környék szövetkezeteiben is sokat beszéltek kiváló munkájáról. A nagylúcsiak büszkék voltak arra, hogy a járási verseny első díját az ő szövetkezetükből való Ábrahám Lajos nyerte el. Szép rádiót és díszoklevelet kapott. Az ő szorgalmával a szövetkezet is jó hírre tett szert, sőt a szövetkezet is kapott egy szép rádiót. Ma is ott díszeleg az irodában. Ahogy már mondtam is, a lúcsiak büszkék voltak a kiváló sertésgondozóra, a szomszéd falubeliek pedig, akik ismerték, kalapot emeltek előtte. A megbecsülés jól esett a hajdani cselédnek, aki volt uraitól annak idején kevés szép szóban részesült. Boldognak érezte magát a szövetkezetben, magáénak tekintette a gondjaira bízott állatokat. Úgy gondozta őket, ahogyan ezt cselédkorában sohasem tudta volna megtenni. A szövetkezetben érezte magát igazán embernek, igazi gazdának. Úgy is viselkedett, ahogy az egy gondos gazdához illik. Telt, barna arcáról mindig a jókedv, a vidámság sugárzott. Tömött fekete bajusza alatt mindig mosoly bújkált, ha valakivel beszélhetett a szövetkezetről, életéről, munkájáról. Igv volt ez éveken keresztül, amíg meg nem indult ellene a „fúrás". Pár héttel ezelőtt aztán búcsút vett a szövetkezettől. Kilépett, mert nagy igazságtalanság érte, alattomosan belegázoltaik becsületébe. * * * Három, szalmával megrakott szekér halad Várkony felé NagyJúcs felől. A lovak lassan poroszkálnak a köves úton. Az utolsó szekér bakján találkoztunk újból Ábrahám Lajossal. Már lassan egy hete, hogv a Nagysói Állami Gazdaságban dolgozik. Komolyan néz maga elé. Mindig mosolygó szája most keményen szorul össze. Úgy néz, mintha csak a szekér rúd'jáig érne a tekintete, pedig messzejár az, messze száll a gondolata. Megrezzent, amikor megszólítottuk. Leszállt a szekérről, fanyar mosoly suhant át az arcán. _ Elmartak maguk közül — mondja erőltetett mosollyal. Az arcára erőltetett mosoly azonban nagyon rövid ideig hasonlított a mosolyhoz. Eltűnt az rövidesen, mint a téli nap, ha a hófelhő kerül az útjába. Még megpróbálunk néhány szót kihúzni belőle, de nem sikerül. Ugy tesz, mint akinek nincs mit mondania, mint akit semmi sem bánt. Pedig ha belelátnánk, az ellenkezőjéről győződhetnénk meg. Marja, emészti az a gondolat, az a tudat, hogy azok az emberek tették tönkre, akiknek a múltban lábakapcája volt.' A szövetkezetben meglapuió kulákok űzték el a közösből. Csúffá tették csak azért, hogy mentsék a saját bőrüket. Dehát hogy lehet ez!? A szövetkezet elnöke, Bartal Ferenc szerint náluk nincs kulák a szövetkezetben, tehát ezek szerint a kulákok nem is tehettek semmit Ábrahám ellen. Ábrahám önként hagyta el a szövetkezetet, és ezt tudja Puha elvtárs is, a járási nemzeti bizottság alelnöke. így mondta Bartal Ferenc, a szövetkezet elnöke. S

zomorú eset, hogy Bartal Ferenc szövetkezeti elnök nem vesz tudomást arról, hogy kulákok is vannak 'a szövetkezetben. Még Puha elvtárs sem világosította fel őket azon az emlékezetes gyűlésen, amikor Ábrahám Lajos kimondta az utolsó szót. Csodálatos eset ez, de még csodálatosabb az, hogy az elnök mindennap érintkezik velük, Puha elvtársnak is volt már hozzájuk szerencséje, de mégsem vesznek róluk tudomást. No, de ha már itt tartunk, áruljunk el még valamit. Hátha Bartal elnök is gondolkozni kezd. A járási földművesúj

ság a szövetkpzet kulákjai közül egypárat már meg is nevezett. Aha, most mar kezű emlékezni az elnök. Beszél is. így mondja: — Akikről szó esett až újságban, nem kulákok. Nálunk kulákok nincsenek. Ezt Puha elvtárs is megerősítette. Ej, ej, Bartal Ferenc, hát mégis csak nekünk kell felnyitni a szemed, vagy talán nem veszed észre, kik vesznek körül, kiknek a szekerét tolod. Nem látod, kik túrták ki Ábrahám Lajost a szövetkezetből? Te is segítetted őket, meg Puha elvtárs is, amikor engedtétek, hogy a kulákok basáskodjanak az EFSZben. Bartal Ferenc, a szövetkezet ellenségei körülötted ülnek! Nyisd csak ki az irodád szomszédságában levő másik irodahelyiséget! Kit találsz ott? Azt mondod, a könyvelőt, Nejlinger Róbertet. Nézz csak körül egy kicsit. Az első látásra megállapíthatod, nem törte fel soha kaszanyele a kezét, pedig volt bőven földje. Szolgák végezték helyette a mezei munkát. Soha nem etetett ő cséplőgépet, pedig két garnitúrája is volt. Nem görnyedt a válla a nehéz zsákok alatt, pedig darálója is volt. No, de menjünk tovább. N

ézzük csak meg, ki volt a múltban Aranyosi Tibor. Róla megemlékezett a járási újság is, de ti a kulák megvédése érdekében deputációt küldtetek a járási nemzeti bizottságra. Gyűlést' tartottatok róla, amelyen Puha elvtárs is részt vett. Megállapították, hogy a cikk valótlanság. Aranyosi pedig nem kulák. Szabadjon megjegyezni, hogy ezzel már mégsem tudunk teljesen egyetérteni. Azt hiszem, Veréb János sem, aki jó ideig szolgált egynéhány társával együtt Aranyosi Tiboréknál. Nála vált nyomorékká is. Leesett a kazalról, de orvosi kezelésben nem részesülhetett, mivel Aranyosi 200 holdja jövedelméből cselédeiért nem fizethette a betegsegély zőt!? Talán bele pusztult volna, ha ezt megteszi... Meg kell még emlékezni Aranyosi Árpádról is. A járási újságban véletlenül őt nevezték Tibornak. Ebbe kapaszkodtak aztán bele, akik a kulákokból szeretnének kis- vagy középparasztokat csinálni. No, de igazán nem sokat jelent ez a névelírás, mert egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Végre mutassuk még be a szövetkezet elnökének Bartal Ferencet. Azt hiszem, jól ismerik egymást. Szögről-végről rokonok is. Beszéljünk most róla. I

dősebb Bartal Ferenc a múltban gazdatiszt volt. Mindig űzte, zavarta a munkásokat. A szövetkezetben is mindig funkció után vadászott. Jelenleg a szövetkezet agronómusa. Persze, szükségük van a nagylúcsiaknak az ő szaktudására — az ö pártfogói szerint. Vezető helyre pedig azért került, mert sajnálták a volt gazdatiszt urat munkára fogni. Volt elnök, állattenyésztő csoport vezetője, kertészeti csoport vezetője, most meg agronómus. No, de hát jó szakember! Ezt állítja róla az elnök, meg a kuláktársaság minden tagja. Nem is lett volna itt egyelőre semmi baj, megértették ők egymást nagyon jól. A baj ott kezdődött, hogy bármennyire is értettek ők egymás nyelvén, bármennyire is megértették egymást, Ábrahám Lajos belelátott a kártyájukba. A jó gazda éberségével óvta a szövetkezet vagyonát. Rá-rákcppintott a kulákok ujjára, ha látta, hogy nem csinálnak jót. Azt a nézetét sem rejtette véka alá, hogy kulákkal nem akar egy tálból cseresznyét enni. Ábrahám Lajos nem félt megmondani, ha valami rendellenességet látott. Még a „jó szakembernek", a jó gazdatisztnek is megmondta, hogy nem hasznára, de kárára van a szövetkezetnek. Igaza is volt, mert a „jó szakember", amikor a kertészeti csoportnak volt a vezetője, 180 000 korona ráfizetéssel gazdálkodott, amikor pedig, mint az állattenyésztési csoport vezetője tündökölt, egy év leforgása alatt 500 malac pusztult el a keze alatt. Ezekre a hibákra Ábrahám Lajos nem volt rest rámutatni. Nosza össze is dugták a fejüket a kulákok. Eltervezték, hogy jó lesz ettől a veszedelmes embertől rövidesen megszabadulni. Lopással vádolták meg. Azt fogták rá, hogy 180 mázsa erőtakarmányt sikkasztott el. Az aljas vád szivén ütötte Ábrahámot. Nem lopott ő még akkor sem, amikor más földjén, más jószágaival dolgozott. Hogy lopna akkor most a közösből. Saját kérelmére vizsgálat indult meg. Ártatlansága rövidesen kiderült. A kulákok boszorkánykonyháján azonban a rágalom keserű levét más formában is kotyvasztották. Amikor kiderült, hogy az egész lopási história csak rágalom, a kulákok titokban mégis csak megtörténtnek minősítették az esetet. A hír újból szárnyra kapott a falu népe között. A

z eset után egyre újabb és újabb rágalmak merültek fel Ábrahám személyével kapcsolatban. Nem volt többé maradása a szövetkezetben. Még csak rágondolni is fájt, hogy kilépjen, de egyre jöttek a kisebb-nagyobb „fúrások", míg végre három héttel ezelőt* kimondta a döntést. Tovább nem maradok. Ez akkor történt, amikor a már említett cikk megemlékezett a kulákokról. A gyűlésen a szövetkezet elnöke félreérhetetlenül Ábrahámra célzott, amikor kijelentette: — Szövetkezetünkben árulók vannak. Felforgatják a közösséget! Pedig nem volt náluk áruló. Csak éppen az igazságra esett egy kis világosság. Ábrahám Lajos pedig kilépett. Egyesek még faggatták, miért teszi, de ő konok maradt. Hallgatott. Hisz a járási küldött is ellenfeleinek fogja a pártját. R

eméljük, hogy a járási pártbizottság komolyan fog ezzel az üggyel foglalkozni, és elkövetnek mindent, hogy megvédjék a becsületes szövetkezeti tagokat a kulákokkal és pártfogóikkal szemben. SZARKA ISTVÁN / m =— *tfB)iiiJBiiBiiai!*'iBiiBiiaTiBtiatiai!a!i«nfliiaiiaiiBnaiiBiTBiiaiia;rBi!BnBi[*itananaMBMVMatiai[B[ia]iBMB[iBMBiiBnajiaifBiiaiiB[iBiiaitBiiatiaTts | Nyolc keltetésből 2626 csirke terven felül I = A középszlováp kiai baromfiüze| mek dolgozóinak losonci fiókállomá| sa tavaly keltető 2 gépein 12 000 csir= kével többet kelti tetett a tervben | előírtnál. Ebben az § évben is szép sikereket érnek el a I keltetésben. Az | első keltetésnél | 6628, februárban š pedig 5215 csirke H kelt ki, ami 19 š százalékkal több, i mint amennyit a = műszaki gazdasági | norma megszab. A Z további keltetésnél š is szép eredményeii ket értek el és ed| dig 52 299 tojásból | 38 838 csirke kelt p ki, vagyis 7626-tal több a terv= ben előírtnál. Kelemen József | munkacsoportja már az első kel| tetéseknél megteremtette az ösz-- szes előfeltételeket a kötelezett= ségvállalásuk • példás teljesítésére: a tervezett tojásmennyiségből 15 000 kiváló minőségű leghorn és rhodeizland csibével többet adnak mezőgazdaságunknak, mint amennyit a norma előír. BUBHBiiaifBiiaMaiiBUBiiBttananBiiBiiBHaiiauaitaiiBtiBMBnBiiafiBiiBiiBiiBira(iBiiBiíBiiBtiBitaiiBitBuaitaiiaiiBMBi[BiiaiiBiiaiiBiiB]iai[aiiBiiBi(« Az üzemszerű tojástermelésé a jövő típusait, amelyekben ez idő .szerint már több mint kétezer baromfit tartanak. 42 ketrec (minden tojónak egy) képez egy „batériát", amelyek három egymás feletti sorban vannak elhelyezve. A ketrecek világosak és szellösek, anyaguk könnyű fémből készült. A ketrecek oszlopait vastagabb rudakból készült rács, az oldalfalakat, meg az aljat vékonyabb rácsok képezik. Az egymás feletti sorok tetejét pedig üveglappal fedték be, melyre a rácson keresztül hull az ürülék, ahonnan önműködő szerkezet a központi tartályba szállítja az ürüléket, s így a ketrecei; állandóan tiszták. A táplálást és az itatást is automatizálták. A „batériá"-ban meghatározott időközökben Elektromos órával irányított szerkezet szállítja a takarmányt. A vályú az óra bekapcsolásakor a ketrecek elé szállítja a táplálékot, amely ott hosszabb ideig marad, így hozzászoktatják a baromfiakat az idejében való táplálkozásra. A batérián vízvezetéket is elhelyeztek, amely a minden ketrecben elhelyezett köralakú itatóba szállítja a vizet. Hasonlóképpen a tojásszedést is részben automatizálták úgy, hogy a tojás a ketrec előtt elhelyezett ferde vályúba gördül, ahonnan a gondozók könnyen összeszedik. (f. s.) A tojáshozam fokozása érdekében bevezetett legújabb és legsikeresebb módszer, az „üzemszerű tojástermelés" az állattenyésztés gépesítésével terjedt el. Az új módszer a baromfi különleges ketrecekben való tartásában rejlik. Külföldön, leginkább a Szovjetunióban és Angliában ezt az új módszert már nagyban alkalmazzák. Például a tomüinszki tojástermelő gyár 500 000 tojót nevel ketrecben és így évente több mint hárommilió tojást és nagy mennyiségű baromfihúst szolgáltat a kereskedelem részére. A ketrecben való baromfinevelésnél a tenyésztésben szükséges terület negyedéreötödére csökken, a táplálékszükségiet pedig 25—30 százalékkal esik. Ha a ketrecekbe a fiatal baromfit fokozatosan helyezzük be, a tojáshozam nincs idényhez kötve. Az üzemszerű tojástermelés alapja a tökéletes szerkezetű, higiénikus ketrec, amely önműködő szerkezetével biztosítja az idejében történő táplálást, itatást, valamint a baromfiak tisztaságát. Ezzel az új módszerű baromfitartással kísérletezünk a lomnici gazdaságban, mely a Klatovo melletti Veselyi Állami Gazdasághoz tartozik. A gazdaság technikusai a gondozók együttműködésével megszerkesztették az új módszernek megfelelő ketrecek protoA VISTUKI EFSZ-BEN A PEZINOK1 JÁRÁS egyik legnagyobb szövetkezetében a traktorállomás segítségével rövidesen befeiezik a tavaszi munkákat. Ochaba traktoros eddig 102 hektáron végezte el a simítózást és 32 hektáron az árpa vetését. Az árpavetésénél a „Dunai piac" árpafajta mellett döntöttek, mely Tomáš Granec elvtárs, a pezinoki GTÁ egyik kiváló szakaszagronómusa szer it a legjobb termést adja Vištukon. A vetés előtt a szövetkezeti tagok a műÄ szenei járásban A szenei járásban az idén 219 új tag 528 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. Szencen, a járási székhelyen például 27 új tag 174, Csatajon 13 új tag 64, Üjhely-Jókán pedig 5 tag 19. hektár földterülettel és a hozzátartozó gazdasági felszereléssel lépett a szövetkezetbe. Amint a tavaszodó napok beköszöntöttek, a járás valamennyi szövetkezete a traktorosbrigádok segítségével késedelem nélkül hozzáfogott a tavasziak vetéséhez. Eddig 2345 hektáron vetettek el árpát, 169 hektáron zabot, 225 hektáron tavaszi keveréket, 30 hektáron napraforgót és 37 hektáron cukorrépát. A további előkészítő munkák a cukorrépa, krumpli és clajos magvak alá szakadatlanul tovább folynak. A tavasz késői jelentkezése miatt ez idén sokkal szervezettebben folynak a tavaszi munkák, mint tavaly. Mi sem jellemzőbb erre, mint az a tény, hogy mind a szövetkezeti tagok, mind a traktorosbrigád tagjai a húsvéti ünnepek alatt is vetettek. Szencen például húsvét hétfőjén is dolgoztak. Ezenkívül Igramon, Csatajon, Nagygurabon, Pusztafödémesen, Páldon, Sárfián és több más községben az ünnepre való tekintet nélkül szakadatlanul folytak a tavaszi munkálatok. A kukorica négyzetes és a krumpli négyzetes-fészkes ültetéséről vasárnap, április 8-án oktatást rendeztek a traktorosok és szakaszagronómusok számára, ahol megtárgyalták a szovjet ültetési mód szakkérdéseit, és gyakorlatilag kipróbálták az új típusú négyzetesen ültető gépek kezelését. Járási viszonylatban kiváló munkájával kitűnt Mucska Ferenc, a dunaújfalusi traktorosbrigádból, aki Zetor 25-ös gépével eddig 48,5 százalékra a tavaszi munkák teljesítette a tavaszi munkák tervét. Rablanszki Gyula az egyházfai traktorosbrigádból ugyancsak Zetor 25-ös gépével 42,7 százalékra teljesítette a tervet. Laki József és Kulik János a rétéi brigádból, akik felváltva dolgoznak DT—54-es lánctalpason, 68,5 százalékra teljesítették eddig tervüket. Takács Ferenc és Mucska János a dunaújfalusi brigádból hasonlóképp kitűntek munkájukkal, amennyiben DT—54-es lánctalpasukon 50,9 százalékra teljesítették a mai napig a tavaszi munkák tervét. Tus elvtárs, a szenei gépállomás diszpécserje kijelentette, hogy a tavaszi munkák sürgősségére való tekintettel a járás traktorosai mindössze 4 nap alatt 2548 hektáron vetettek el árpát. E területből 2345 hektár föld a szövetkezeteké, 203 hektár pedig a magángazdálkodóké. Sz. B. trágyát szórták szét. A munkát Urland és Halš elvtársak szervezték. A megművelésnél jól bevált az Ochaba elvtárs által szerkesztett Krymle-agregát, mely 9 méter széles teriiletet dolgoz meg és egy műszak alatt 25 hektárt lehet megművelni vele. Granec elvtárs Slezák elvtárssal, a vištuki EFSZ elnökével és Krajčo- vič elvtárs szövetkezeti agronómussal együtt fokozott gondot fordítanak az ősziekre is. Eddig 45 hektáron elvégezték az ősziek póttrágyázását. A szövetkezeti tagok, de különösen a traktorosok jól tudják, hogy az elkésett tavaszi munkáknál minden órát, sőt percet ki kell használni, hogy a munkát a lehető leggyorsabban befejezzék. Ezért éjjeli műszakokban is dolgoznak. Ily módon a tavaszi munkák tervét nemcsak teljesítik, hanem időtartamát néhány nappal le is rövidítik, A utóbbi időben nagy figyelmet szenteltek a tavaszi keverékek vetésének. A VIŠTUK! traktorosbrigád tagjai szorgalmas és lelkiismeretes munkával felélnek a gurabiak versenyfelhívására, amely az idei mezei "munkák legjobb minőségű és leggyorsabb elvégzésére irányul. Reméljük, hogy a vistukiak ebben a versenyben nem lesznek az utolsók között. Šoltis Juraj, Pezinok. OJ SZO 1956. április 12.