Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-12 / 102. szám, csütörtök

A szlovákiai szénbányák 100 napja Hétfőn, április 9-én telt el második ötéves tervünk első száz napja. Ezen a napon a szlovákiai szénbányák trösztjének vájárjai a szénfejtési tervet 100,9 százalékra teljesítették. Az első száz nap alatt a legnagyobb munkasikereket a Tüzelőanyagügyi Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottsága vörös zászlójával kitüntetett kékkői bányászok érték el, akik a tervet 64 nap alatt nemcsak teljesítették, de magasan túl is szárnyalták. Ezzel szemben a handlovai Nagybánya bányászai és technikusai napi terveiket csak 23 ízben teljesítették. A szlovákiai szénbányák dolgozóinak legjobb munkaeredményeit januárban jegyezték fel. Bányáink február havában maradtak el a leginkább, amikor céljukat csak kilenc ízben érték el. A kékkői bányászok számára a legsikeresebb hónap március volt, amikor huszonhatszor gyulladt ki üzemükben a vörös csillag. A kékköiek e hónapban sem maradnak el. A szlovákiai szénbányák vájárjai a második ötéves terv első száz napja folyamán 111 990 tonnával több szenet termeltek, mint tavaly ugyanezen idő alatt. Az év kezdete óta 6965 tonna szénnel teljesítették túl tervüket. Uj szénié f tési módszert vezetünk be A bányászat előtt a fejlődés széleskörű perspektíváit nyitja meg a hidromechanikus szénfejtési módszer. Ez a módszer egyszerűbbé teszi a szénfejtést és jelentősen fokozza a munka termelékenységét. A magasnyomású víz útján történő szénfejtés és a szén vízi úton való szállítása terén a Szovjetunióban V. Sz. Muesnyik, a technikai tudományok doktora a Donbasz és az Ural bányáiban a második világháború előtt végezte az első kísérleteket. 1952 —53-ban fokozatosan üzembe helyezték az első hidrotárnákat a Kuzbaszon. 1954 végén a tervezett teljesítményen dolgozott a Poliszajevszkaja Szevernaja hidro tárna. Ez a világ első mély bányája volt, amely fejtö-torony nélkül dolgozott. Most a Szovjetunióban fokozatosan üzembe helyeznek további hidromechanikus bányákat a Kuzbaszon, Karagandában és ?nás szénmedencékben. Csehszlovákia bányáiban 1957-ben akarták kipróbálni a hidromechanizálást. A karvini bányagépesítési intézet dolgosaknak és a Csehszlovák Hadseregbánvíi technikusainak és vájárjainak sike u ezt a határidőt lerövidíteniük úgy, hogy a legközelebbi napokban végzik az első kísérleteket. Eddig hcszszú folyosókat törtek, amelyek a szivattyúállomás, a szárítóberendezés és egyéb berendezések céljaira szolgainak majd. A bányagépesítési intézetben elkészítették az első hidromonitorokat. Az opavai Ostroj nemzeti vállalat már gyorskapcsolókat gyárt a magasnyomású csövek részére, a pl zeni V. 1. Lenin Üzemek szerelői szárítóberendezéseket, az ostravai központi műhelyek pedig magasfeszültségű elektromos vonalakat szerelnek a szivattyúállomás számára. Az új fejtési módszer előnyei nagyon figyelemreméltóak. A Szovjetunió első hidratárnáiban egy műszak alatt a dolgozók 14—21 tonna teljesítményt értek el fejenként. Ez nyolcszorta meghaladja a nagyfokúan gépesített bányákban eddig alkalmazott fejtési módszerekkel, kombájnokkal, villamos szállítással, szalagszállitással elért teljesítményt. Az egy tonna szénre eső üzemköltségek 50 százalékkal csökkennek és a munka biztonságosabb. A szén porlódása, amely oly ártalmas a vájárok egészségére, a hidromechanikus szénfejtésnél teljesen megszűnik. Äs Ostrava—SCarvma-i körzetnek már tizenötödik bányája is korszerű diszpécser-berendezési kapóit Az ostravai Trojice-bányában a mosü elektrotechnikai üzem alkalmazottai befejezték egy új diszpécser-berendezés szerelését. E berendezéssel a bánya vezetősége operatívan irányithatja a munkákat, mert az összes földalatti és felszíni munkahelyek 60 telefonhangszóró segítségével összeköttetésben állanak a diszpécser-fülkével. Az Ostrava-Karvin-i körzetben már 15 bányát láttak el ilyen korszerű diszpécser-berendezéssel. Fokozatosan ilyen berendezést kap még a többi hat ostravai üzem is úgy, hogy az ötéves tervvégéig az egész körzetben nem lesz olyan tárna, amelynek nem volna tökéletes irányító berendezése. Fontos találmány a vasúti közlekedés biztonságának növelése szempontjából A feltalálók már hosszú évek óta kísérleteznek olyan készülék szerkesztésével, amely automatikusan megállítaná a vonatot, ha a mozdonyvezető valamilyen előre nem látott okból nem veszi észre az „állj" jelzést. Egyes államokban már olyan berendezések működnek, amelyek magasfeszültségű áram, vagy fotocellák és elektronok segítségével megoldják ezt a feladatot. E készülékek bonyolultsága és érzékenysége miatt azonban működésükben gyakran zavarok állanak be. Dalibor Paška mérnök, a szénbányászati tervezési üzem dolgozója most olyan készüléket szerkesztett, amely a kellő tulajdonságokkal rendelkezik, előállítása és működése nagyon egyszerű és olcsó. Nagy előnye, hogy belföldi gyártmányú alkatrészekből készült, amelyek állandóan raktáron vannak. Paška mérnök .készüléke, amely a mágnesesség elvén alapul, a féket akkor kapcsolja be, ha a mozdonyvezető túlhalad az „állj"-t jelző készüléktől a vágányokon bizonyos távolságban elhelyezett leadóállomás mágnesterületén. A b ztonsági fékautomata bármilyen sebességű vonatnál alkalmazható, nincs rá hatással az időjárás, a köd es alkalmazni lehet a kéziváltókkal ellátott vonalakon is. Mivel a készülék nagyon csekély mértékben van kitéve üzemzavaroknak és független a vasútvonal állapotától és felületétől, nagy jelentőségű a felszíni nagybányák közlekedésének biztonsága és meggyorsítása szempontjából. •••• Kassai dolgozók a nemzeti műszakban Az április hó 7. és 8-i nemzeti műszakból Kassa város dolgozói is kivették részüket. A kétnapos műszak alatt a város lakossága különféle brigádokon vett részt, hogy városukat minél szebbé tegyék. Az első tavaszi nemzeti műszakban mintegy 63 000-en vettek részt. A tavaszi takarítással együtt a nemzeti műszak alatt 504 ezer brigádórát dolgoztak le 2 millió 522 ezer 400 korona.értékben. A brigádosok egy része a Csermelyvölgyi úttörővasút 11-ik részén dolgozott, továbbá a sportpályákon, a városi parkban, az új halastó építésénél a 6 ÚJ SZÓ 1956. április 12. téglagyárnál. Üj parkrészt hoztak rendbe a Vörös hadsereg utcán, az új botanikus kertnél, az új sportstadionnál stb. Kitisztították az összes iskolák külső részeit, a sportpályákat, udvarokat, kerteket mintegy 28 000 négyzetméter területen. A választókerületek külön nagytakarítást végeztek kerületükben. A brigádosok mellett 41 teherautó és 30 lófogat segített. A nemzeti műszak alatt 15 600 kg vashulladékot gyűjtöttek és 5000 köbméter földet hordtak el továbbá 8000 négyzetméter földet biztosítottak további parkosításhoz. Ez a szép eredmény a kassaiak szeretetéről tanúskodik városuk iránt. (KI) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Egy csehszlovák tudományág — a polarografia Mindenütt, ahol gyártástechnológiával, vagy minőségellenőrzéssel foglalkoznak, számtalanszor hallunk ilyen kérdéseket, „miből készül?", „hány százalék szennyeződés van benne?", „tartalmaz-e mérgező anyagokat?" A választ rendszerint a kémiai laboratóriumok adják meg minőségi és mennyiségi elemzések alapján. A kívülálló legtöbbször csak a kész eredményeket, számoszlopokat látja, talán nem is sejti, hogy mennyi munka rejlik egy-egy adat mögött. A beküldött mintát sokszor csak napokig tartó kémiai kezelés, szűrések, lepárlások után lehet vizsgálat alá venni. A több alkotóelemből álló keverékek, vagy vegyületek mint pl. a gyógyszerek, élelmiszerek, ötvözetek vizsgálata még ennél is hosszadalmasabb. A különböző vegyületeket előbb fel kell bontani, meg kell tisztítani, és csak azután indulhat meg az igazi munka. Ez bizony sok időt, pontosságot és nagy figyelmet igénylő foglalkozás. Nem véletlen tehát, ha a kutató vegyészek törekvése olyan módszerek kidolgozására irányult, amelyek ezt a fáradságos, aprólékos munkát meggyorsítják és egyszerűbbé teszik. A cél világszerte az, hogy lehetőleg előkészítés, elválasztás és tisztítás nélkül, egyetlen vizsgálandó oldatból párhuzamosan sok alkotórészt lehessen egyszerre kimutatni. Forradalmat jelentett ezen a téren Heyrovský professzor, prágai akadémikus felfedezése, a polagrografikus eljárás és az általa elsőnek szerkesztett készülék, a polarográf. Mi a polarograf? A polográíia elektrokémiai alapelvekből indul ki. Jól ismert ugyanis az a tény, hogy a vezetöképes oldatokban az áram átahaladásakor kémiai folyamatok is mennek végbe. A vizsgált anyagok elektromos töltéssel rendelkező elemei részekre, ionokra esnek szét, és az ellentétes töltéssel rendelkező ionok a pozitív, illetve a negatív sarkokhoz, az anódhoz, és a katódhoz vándorolnak. Az ilyen típusú elektrokémiai mérések lehetőségét nagyban fokozta az a tény, hogy a különböző anyagokmás és más feszültségnél válnak ki. Ezért tehát, ha a vizsgálat közben fokozatosan növeljük az oldatba bocsátott feszültséget, kiválási sorrendjükben meghatározhatók az egyes alkotórészek. Heyrovský volt az első, aki felvetette a gondolatot, hogy a növekvő feszültség mellett az oldaton áthaladó áramerősséget is érdemes megfigyelni, vagyis ne csak a voltokat, hanem az ampereszámokat is mérjük. Első kísérletei közben ugyanis azt tapasztalta, hogy felesleges külön súlyméréssel meghatározni az elektródokon (anódon és katódon) kivált anyagmennyiségeket, mert a vizsgálat során fellépő áramerősségeket érzékeny elektromos műszerrel (galvanométerrel) ellenőrizve mind a minőségre, mind pedig a mennyiségre vonatkozóan sokkal pontosabb adatokat szolgáltat, mint a súlymérés. Ha ugyanis a negatív töltéssel rendelkező elektródot, a katódot nem szilárd anyagból készítjük, hanem erre a célra nagyon szúk üvegkapillárison folyamatosan csepegő higanyt alkalmazunk és a vizsgálandó oldat vezető képességét savak, sók, vagy lúgok hozzáadásával megfelelő értékre beállítjuk, úgy a feszültség növekedésének hatására bekövetkező áramerősség-ingadozásokból meg lehet határozni, milyen anyag és belőle mennyi van a vizsgálandó oldatban. Automatizálják a polarografot A mérés azonban még így is soká tartott, mert a galvanométer leolvasása előtt várni kellett, és azonkívül nagyon sok leolvasást kellett végezni ahhoz, hogy pontos eredményt kapjanak. Ezért a készüléket korszerűsítették, működését automatizálták. A galvanométer ingadozásait kis tükör segítségével fényérzékeny papírra vetítették és a feszültségszabályozást, meg a filmtekercs mozgatását összekapcsolva egy motorral végezték. így a nehézkes leolvasás és rajzolás helyett ez a készülék önműködően filmet készített a mérésről, valósággal lefényképezte a polarogrammot. A módszer gyorsasága, kényelmessége és pontossága folytán olyan rohamosan terjedt, hogy ma már több ezer anyag vizsgálatára alkalmas kész polarográfiai recept áll rendelkezésünkre. Ez- az utóbbi lehetőség különösen az ipari sorozatvizsgálatokat könnyítetté meg. Az élelmiszer, gyógyszer, textilkémia, fémanalitikai vizsgálatoktól kezdve egészen a legkényesebb biológiai ellenőrzésekig jóformán nincs olyan terület, ahol ne dolgoznának polarográffal. Még a levegőben vagy ivóvízben levő legcsekélyebb szenynyeződést is gyorsan ki lehet mutatni az új eljárással. Alkalmazzák rákkutatásnál is. Az eljárás igen eredményesnek bizonyult a munkatermek levegőjének vizsgálatában, mert a mérgező anyagok jelenlétét még mikroszkopikus mennyiségekben is megállapítja. Élelmiszerhamisítások felderítésére is alkalmas. A kohászatban ércek vagy ötvözetek összetételét mennyiségileg es minőségileg egy vizsgálattal azonnal meg lehet állapítani. Mivel az eljárás igen érzékeny és szelektív, akár 8—10 alkotóelemet is ki tud mutatni egy-egy vizsgálattal. Újabban a konyhasó jódtartalmának ellenőrzésére is használják, így hát fontos szerepet kapott a golyva -betegség elleni küzdelemben. A textiliparban többek között a segédanyagok (szappanok, festékek, nedvesítök, keményítők, stb.) kivizsgálására használják. Ezek ugyanis bonyolult vegyi összetételű anyagok, amelyeket a régi, szokásos módszerekkel igen nehéz kimutatni. Feldsam Uj nyomtatási eljárás - a szitanyomás j A csodálatos korszak A szitanyomást a kínaiak és a japánok már az előző századokban ismerték és alkalmazták a textilnyömás területén. Európában csak a legutóbbi időkben terjedt el és nyert modern alkalmazást. Az NDK-ban most nagyobb szakkönyv jelent meg erről az érdekes nyomtatási eljárásról. Az eddigi eljárások Az eddig használt három nyomtatási eljárás neve már magában is meghatározza az eljárás lényegesebb elemének, a nyomóformának térbeli elhelyezkedését, illetve alkalmazását. A magasnyomásnál a síkból kiemelkedő alakzat (betű) befestékezett felületével nyomtatunk. A siknyomásnál vegyi vagy fotomechanikus eljárással képezünk nyomóformát a felhasznált szénsavas mészkő-, cink-, vagy alumíniumlemez síkján (kőnyomat, stb.). Mélynyomásnál viszont a fotomechanikus és a vegyi eljárást együttesen vesszük igénybe, ezek segítségével mélyre maratjuk a rézbevonatú hengert, a festék a mélyedésekbe helyezkedik el és így nyomtatunk. A szitanyomást e három nyomtatási eljárás egyikébe sem sorolhatjuk be és ezért azt egy új, negyedik nyomtatási eljárásnak kell tekintenünk. Mi a szitanyomás A szitanyomás egy keretbe feszített szitával történik. A szita anyaga lehet textil, selyem, fém, vagy műanyag; a szita sűrűsége 60-as, 80-as, vagy 100-as lyuksürüség. A tulajdonképpeni nyomóformát sablon alkotja, amelyet vékony, de erős és sima felületű írópapirosból készítünk oly módon, hogy azokat a fotórészeket, amelyeket nyomtatni kívánnak, a papirosból kivágják. Ezután a szitára kevés festéket kennek és a papírsablónt a szita alsó felére rásimítják. A sablon néhány simítás után tartósan hozzátapad a szitához. Ezzel a szitanyomas nyomóformája lényegében el is készült. A nyomtatár- olyképpen történik, hogy a sablonnal ellátott szita alá helyezik a nyomandó papirost, vagy textilt. Ezután a gumiélű, rákelnek nevezett kést áthúzzák a szita felületén. Ezáltal a festék a szita lyukacsain és a sablon kivágásain keresztül az anyagra nyomódik és kész a kívánt nyomat. A nyomáshoz felhasznált különleges festék pasztaszerüen sűrű, lehet lakkfényü, s jellegzetessége, hogy amilyen vastag a felhasznált sablonpapír, olyan vastagon tapintható domborúsággal jelentkezik a megnyomott anyag felületén. Az eljárás egyetlen hátránya, hogy a nyomatok száradása aránylag sok időt igényel (15 perc — 4 óra). Ezért a nyomatokat nem lehet egymásra helyezni, hanem egyenként felfüggesztve vagy kiteregetve kell szárítani. E probléma megoldására eredményes kísérletek folynak szárító alagút alkalmazásával, vörösön inneni sugarak révén, amely a szárítást az említett idö töredékére csökkenti. Az új eljárás előnyei Az új nyomtatási eljárás tehát igen egyszerű, aránylag kevés eszközzel megvalósítható, rövid idő alatt elsajátítható és ennek folytán önköltsége alacsony. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kézi eljárásnál kb. 2 ezer példányig gazdaságosabb, mint a többi nyomtatási eljárás. Különösen alkalmas egyszerűbb, tónusos kis grafikák (könyvcímlapok, villamos, autóbusz-plakátok, étlapok, címkék, üdvözlőkártyák) előállítására. Széleskörű alkalmazást nyer a textilnyomás területén, felhasználható üveglapok (pl. rádióskálák), sőt palackok közvetlen nyomására is. A nyomatok előbb említett domborűsága alkalmassá teszi arra is, hogy a vakok részére az eddigi költséges eljárások helyett, az egyszerű és olcsó szitanyomással állítsanak elő Braille-írásos domború nyomtatványokat. A már fotomechanikusan készült sablonok pedig lehetővé teszik a kézisablon kivágásával meg nem oldható, terjedelmesebb szövegek, bonyolultabb vagy többszínű grafikai ábrázolások, technikai rajzok, stb. reprodukálását is. Kuprin orosz író 1906-ban megjelent elbeszélését a csodálatos korszakról azzal kezdi, hogy 2906-ban íj megvalósul az egységes, magasfej szültségü áramhálózat, mely az egész | világot sűrűn átszövi és olcsó vil ; lanyenergiával látja el a termelés j valamennyi ágát. Kuprin 1938-ban halt meg, s így még láthatta, miként kezdi megvalósítani a szovjet nép az egységes magasfeszültségű elektromos hálózatot, mely egy szép napon minden nagyobb villamoserőmü közös energiaszállító rendszere lesz. Azt már azonban nem láthatta, milyen gyors iramban halad a szovjet nép minden eddiginél sokkal nagyobb vízierőművek építésével az áradó bőségnek és a magas kultúrának ama korszaka felé, melynek eljöttét Lenin így jellemezte: „Kommunizmus annyi, mint szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása." Amit Kuprin 2906-ra jósolt, az már napjainkban valóság. Nemrégiben hírt adtunk a kujbisevi vízierőmű sikeres befejezé-érői. Ma meg arról számolhatunk be, hogy befejezés előtt áll a kujbisevi vízierőmű villanytelepe, amely áramot ad Moszkvának is. Ezt az áramot egy 815 km hosszú, magasfeszültségű vezetéken juttatják el. Ezen a szakaszon már több mint 4000 db fémből készült árbocot állítottak fel, amelynek összsúlya 35 000 tonna. A magasfeszültségű vezeték, amelyik 400 000 volt feszültségű áramot vezet, a szovjet mérnökök büszkesége, mert egyedülálló az egész világon. Természetesen a nagy távolságra történő elektromos erőátvitelnek ez a nagyfeszültségű és egyenárammal kombinált módja ugyancsak sok technikai részletkérdés megoldását tette szükségessé. Hogy a nehézségekkel sorra megdukőzik, annak legfényesebD bizonyítéka, a Kujbisevnél felépített vízierőmű, amely közel 1000 km hosszú villamoseröátviteli rendszert táplál. (V-y)