Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-06 / 96. szám, péntek

I. T. G R I S I N, a Szovjetunió prágai nagykövete Komáromban Ivan Timofejevics Grisin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kétnapos bratislavai tartózkodás után csütörtökön, április fi-én délelőtt Komáromba érkezett. A kiváló vendég ellátogatott a Steiner Gábor Hajógyárba, a>hol a nyitrai kerület dolgozói nevében Mikulás Andris, a Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, a hajógyár dolgozói nevében Vladimír Broul, az üzem igazgatója szívélvesen üdvözölték. A Szovjetunió nagykövete ezután František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke, Michal Ghudiik, a Megbízottak Testülete első alelnöke és mezőgazdasági megbízott, Jozef Kríž. az SZLKP KB titkára. Jo- zef Baláž, az SZLKP kerületi pártbizottsága vezető titkára, Jozef Malik nemzetgyűlési képviselő és a járási tényezők kíséretében megtekintette az üzem termelési és szerelőcsarnokait, melyek dolgozói már 19 személyszállító hajót és 27 folyami vontatóhajót készítettek a Szovjetunió számára. Szívélyes 'beszélgetés során Grisin megismerkedett a hajógyár dolgozóinak életével és munkájával. A dolgozók elmondták, hogy a második ötéves terv során újabb hajókat készítenek a Szovjetunió számára, amellett állandóan gazdaságosabbá teszik a termelést és javítják a munka minőségét. A Szovjetunió nagykövetét komáromi útján dr. Ivan Kopecký, a Külügyminisztérium szovjet szakosztályának vezetője és dr. Dobromil Ječný, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke kísérik. Megkoszorúzták az eleseit hősök emlékművét Április 4-én Bratislava felszabaditasa 11. évfordulóján a város dolgozói megkoszorúzták a Slavínon áz elesett szovjet hősök emlékművét. Röviddel 15 óra után a Slavínon felhangzottak az Orosz Forradalmárok indulójának akkordjai. Az emlékművet — melynél a bratislavai helyőrség tagjai álltak díszőrséget — megkoszorúzták az SZLKP KB, a Szlovák Nemzer.i Tanács, a Megbízottak Testülete, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, az SZLKP városi és kerületi bizottsága, a Központi- és Kerületi Nemzeti Bizottságok és a hadsereg képviselői. I. T. Grisin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai fökonzulja és a bratislavai konzuli testület képviselői is koszorút helyeztek az emlékműre. A tömegszervezetek, fegyveres erők, üzemi, vállalati, hivatali dolgozók és az iskolai ifjúság vörös virágcsokrokat és koszorúkat helyeztek el az elesett hősök sírjain. Az érdemszerinti jutalmazás elvének megszilárdítása útján (Folvtatás az 1. oldalról) bérek 60 százalékát telték ki úgy, hogy a szakképzett tanítóknak nem volt eziránt megfelelő érdeklődésük. Az új bérrendezés, amely szeptember elsejével lép érvénybe, elsősorban az alapfizetéseknek a pedagógiai szakképzettség alapján való fokozását veszi tekintetbe. A túlórákért a fizetés megfelelő arányú részét ismerik el, fokozzák a tanítók kezdőfizetése és a végül elérhető fizetés közötti különbséget olyan módon, hogy az megfeleljen a tanító munkája minőségi növekedésének. Kifejezőbben fokozódik az iskolaigazgató fizetése is. Nagy jelentőségű az egészségügyi középszakképzettségű dolgozók és orvosok fizetésének rendezése is. Az eddigi jutalmazási rendszer nem értékelte kellőképpen például az egészségügyi nővérek szakképzettségét, akik minden szakképzettségi követelmény nélkül könnyen jutottak nagyobb keresethez más ágazatokban. Ľz szükségszerűen nagyarányú munkaerőhullámzáshoz vezetett. Csupán az 1955-ös évben 4 és félezer egészségügyi nővér hagyta ott foglalkozását, míg csupán alig valamivel több, mint 2 és félezer új nővér lépett be. Ezért az új bérrendezés elsősorban az egészségügyi közép szakképzettségű dolgozók szakképzettségét értékeli, a munkát megkülönbözteti a munkakörülmények nehézsége szerint és a szakképzett nővéreknek lehetőséget nyújt arra, hogy fizetésük emelkedjék és így megszűnjön az ártalmas munkaerőhullámzás. Az orvosoknál az új bérrendezés tervbe veszi az eddigi hét fizetési osztály felszámolását és a funkciós fizetések rendezésének bevezetését, amennyiben az orvosok fizetését megfelelően megkülönbözteti a rájuk bízott szakaszon végzett munka felelőssége, nehézsége és szakképzettségük szerint. Rendezik a kórházakban és szanatóriumokban önállóan dolgozó orvosok fizetéseit is. Az 1956-ra szóló bérintézkedések azonban még nem oldják meg teljesen bérrendszerünk mindazon problémáit, amelyek abból származnak, hogy termelésünk gyors ütemben halad előre. E problémák megoldását fokozatosan mindenütt ÜJ SZÓ 1956. április 6. megkezdjük a második ötéves terv folyamán, ahol azt gazdaságunk további fejlesztésének érdeke feltétlenül megköveteli és ojyan mértékben, ahogy az ehhez szükséges pénzeszközöket nyerjük (hisz csupán a folyó évben végrehajtott bérrendezések csaknem háromszáz millió korona költséget tesznek ki.) E bérrendezések megvalósítása továbbá attól függ, hogyan teremtjük meg ezen intézkedések szükséges előfeltételeit. Ezen feltételek megteremtésének szemléltető példáját adja a nyomdaipar, amelynek bérrendezését ugyancsak a CSKP KB és a kormány határozata hagyta jóvá. Ebben az ágazatban először kidolgozták a műszakilag indokolt normákat és új kvalifikációs bérszabásokat, amelyek alapján új progresszív bérfokozatokat vezethetünk be a szabvány és időbéreknél, prémiumokat a munkák jobb minőségéért. Gazdaságunk legtöbb ágazatában azonban mindeddig nagyon kevéssé kielégítő a munkák normázása. A nehéz gépiparban például a normák teljes kétharmadát csupán statisztikailag, vagy becslés szerint állapítják meg, az építészetben a normának mintegy ötödét stb. Ez az állapot az, ami a legnagyobb mértékben fékezi a hibák kiküszöbölését, amelyek főleg a szakképzettség alapján való jutalmazás fokozatainak elégtelen megállapításában nyilvánulnak meg. Most a minisztériumok és vállalatok felelős dolgozóitól függ, milyen gyorsan és következetesen fogják teljesíteni a kormány 1955. márciusi határozatát a munkák technikai normázásának megjavításáról és a munkajutalmazásban levő hibák kiküszöböléséről és így megteremtik az érdemszerimti jutalmazás elvei következetes érvényesítésének feltételeit. Ezen az úton már előrejutottunk valamennyire. Fontos intézkedések történtek a bérrendszer megjavítására a tüzelőanyagok, az ércbányászat, az energetika, az üvegkohászati termelés ágazataiban. A CSKP KB-nek és a kormánynak ezek az új intézkedései újabb fontos lépést jelentenek ebben az irányban. Nem kétséges, bérrendszerünk fokozatos javítása ahhoz vezet, hogy az érdemszerinti jutalmazás szocialista elve termelésünk még nagyobb hajtóerejévé válik s arra ösztökél, hogy tú

1 szárnyaljuk a leghaladottabb tőkés államokai az egy főre eső termelésben. Afganisztáni küldöttség a on Április 4-én Abdul Razak vezérőrnagy vezetésével afgán katonai miszszió érkezett rövid látogatásra Csehszlovákiába. Új osztrák követ Prágában Április 3-án Prágába érkezett dr. Paul Wilhelm Heininger, az Osztrák Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott követe. Az új követet dr. Jiŕí Fried, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnökének helyettese üdvözölte. Érteke z et a szakiskolákon való tanításról Április 6-án és 7-én országos értekezletet tartanak Brnóban a tanulás rendkívüli módszereiről a szakiskolákban. Először tárgyalják meg itt az iskolaügyi dolgozók a termelési szakaszok iskolaügyi osztályainak vezetőivel a módszertani munka problémáit, a tanulás rendkívüli módjait és ennek a munkának irányítását az iskolákon, járásokban és kerületekben. Anyák az i skolában Az^égyik márciusi reggel meszelőkkel, vödrökkel és egyéb takarító eszközökkel felszerelve jelentek meg az édesanyák a negyedi nyolcéves magyar tannyelvű középiskola épületében. Dolgozni jöttünk — jelentették ki az anyák, — rendbehozzuk gyermekeink második otthonát, az iskolát. S munkához láttak. Néhány óra múlva a meszelők nyomán eltűntek a foltok a tantermek falairól. Szépült és tisztult az iskola. A közösen végzett munka eredményeként újjászületett, ragyogó tiszta tantermek várták a tanuló ifjúságot. Az anyák fáradtan, de a jól végzett munka tudatával mentek haza. Örülnek, hogy gyermekeik iskoláját szebbé tették. Czuczor István tanító, Fogadás a magyar államünnep tiszteletére Magyarországnak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 11. évfordulója tiszteletére Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete április 4-én ünnepélyes fogadást adott, melyen részt vettek a párt és kormány képviselői: R. Barák, dr. A. čepička, V. Kopecký, A. Novotný, V. Široký, L. Jankovcová, a CSKP KB titkárai, a kormány tagjai, a nemzetgyűlés képviselői, a tömegszervezetek és fegyveres erők, a tudomány, kultúra, művészet képviselői é.s más közéleti tényezők. Jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Szerdán Mányik Pál, a Magyar Népköztársaság bratislavai fökonzulja baráti fogadást rendezett, melyen részt vettek K. Bacíleik, P. Dávid, O. Jeleň, R. Strechaj, J. Való az SZLKP KB irodájának tagjai, S. Šebesta, a SZLKP KB irodájának tagjelöltje, Fr. Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, számos politikai, tudományos és kuicurális dolgozó és a bratislavai konzvili testület tagjai. Az esten részt vett 1. T. Grisin, a Szovjetunió prágai nagykövete is. Az első í/azoi gyártmányú fémből készült siklórepülőgép A letňani kísérleti repülöintézetben e napokban új típusú kétüléses siklórepütógépet próbálnak ki. Az eddigi faszerkezetű gépektol eltérően az új gyártmányú siklórepülőgép egész szerkezete fémből készült. Az új gépet a kísérleti intézet kollektívája készítette a choceni Orličan nemzeti vállalat dolgozóival együtt Karel Dlouhy szerelőcsoportjának javaslata alapján. Szerdán 18 óra után a ruzyni repülőtéren leszállt az Air India In- ternacionál Corporation repülőtársaság repülőgépe, hogy egyórás szünet után folytassa útját London felé. A repülőgép utasai az indiai repülőtársaság dolgozói, M. M. Philip, az Indiai Köztársaság posta- és távírda főigazgatója és J. Jura, az olaszországi csehszlovák követ voltak. Prágának a Bombay—London-i légivonalba való bekapcsolásával közvetlen összeköttetést nyerünk Afrikával és Ázsiával. Az mdiai vendégek a repülőtéren folytatott rövid baráti beszélgetés után megtekintették Prágát és a város kornyékét. * * * František Novák, a polgári repülés főosztályának főnöke április 4-én este fogadást rendezett a Bombay—Prága— London-i légiforgalom megnyitása alkalmából. A fogadáson részt vettek Václav Dávid külügyminiszter, Anto- nín Pospíšil közlekedésügyi miniszter, dr. Alois Neuman, postaügyi miniszter, dr. Dionyzius Polanský, a Nemzetgyűlés alelnöke, a külügyi, közlekedésügyi, a külkereskedelemügyi és a postaügyi miniszterek helyettesei, valamint Adolf Svoboda Prága vároe főpolgármestere. A fogadáson jelen voltak még: dr. J. M. Khosla követ, az Indiai Köztársaság ügyvivője és a.megnyitó repülés résztvevői, köztük M. M. Philips, az Indiai Köztársaság postaügyi főigazgatója, valamint B. R. Patel úr, az Air India International Corporation társaság főigazgatója. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Még szebbé tesszük városainkat és falvainkat Szlovákia dolgozó népe, amely hazánk felszabadításának jubileumi évében sok ezer brigádóra ledolgozásával szépítette városait és falvait, ez idén is részt vesz hazája felvirágoztatásában. Ebben az évben a hazafias akciót az országos műszakkal maniresztációsan kezdik meg, amelyet Szlováki i minden kerületében április 7-én és 8-án valósítanak meg. Az országos műszak előkészületeit április 5-én tárqyalták meg a Megbízottak Testülete mellett működő, városok és falvak rendezését irányító bizottság rendes ülésén, amelyen értékelték a március 24-én és 25-én megvalósított tavaszi szépítési akciók eredményeit is. A járási, városi és községi műszakok keretében a tavaszi szépítési akcióba több mint félmillió brigádmunkás kapcsolódott be, akik 50 millió korona értékű munkát végeztek. A vita folyamán a város és faluszépítési akciót irányító kerületi bizottságok képviselői az országos műszak előkészítéséről beszéltek, amelyben Szlovákiában egy és félmillió brigádmunkás vesz részt. Az ülésen a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselői versenyre hívták ki Szlovákia minden kerületét az országos akció legjobb eredményeiért. 'iii!iiiiniiii«i!iiiii!iiiiiiiiiitii!iin)!iiiii!:iniiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiii!iiiiiiiii9iiiiiiiii!iiugi>ii!ii:(!i«i!tiiii,iiiiiiiiiiui!i iiiiiiiii!ii!iii:iiiiiii!iii!>uiiiciioi:iiMaiiiiiiiiiiiiinii<iiiai:di>iiig''«iiiiiiiiiiiiiiii<iiiiM> * cAx ehxí Lb&bjMaiôk&ľ * D rága jó Anyám, hetvenötödik születésnapodra e szerény kis ibolyacsokrot küldöm. Benne van minden szeretetem, csókom, ölelésem. Kerek harminc esztendeje, hogy az ünnepek e legnagyobbikán ugyancsak ibolyacsokrot nyújtottam neked. Anyám, ígérd meg, nem ítélsz el, ha harminc év után bevallom: tisztességtelen úton jutottam hozzá! De anyám, te mndenkinél jobban megérted, a nyomor sodort bűnbe. Halld csak a történetet s azután ítélj! * * * A zon az áprilisi napon is fa»» gyos szél süvített. Bátyámmal reményt vesztve bandukoltunk a szérűk jelé. Mert nagy volt ám a mi bajunk, bánatunk! Anyánk születésnapja nagy vagyontalanságban lepett meg bennünket. — Legalább valami virágot! — búsongott bátyám. — De pénz nélkül'?! .. Ami vagyonunk volt, ott csörgött bátyám zsebében: 80 fillér. Hej, cuaar világ, minek is él szegény ember ezen a földön! Amikor Messinger bácsi elvonult mellettünk az illatos, friss zsemlékkel, már-már kísértésbe estünk. Négy friss, ropogós zsemle! Iszonyú önmegtagadás, lelki tusa után úgy határoztunk: nem veszünk! Pedig gyomrunk ugyancsak hangosan követelte a magáét! A szörnyű gondoktól porig sújtva, lélektelenül rakosgattuk vékonyka lábunkat a szérűk felé. De itt is reménytelen kép fogadott. A mocsári gólyahír ugyan már büszkén emelte fejecskéjét a zsenge fű fölé, ibolyának azonban híre-hamva sem volt. Szomorúan nyeltük keserű könnyeinket, s úgy éreztem, nem élem túl ezt a nehéz napot. Előttem volt anyám, amint kora hajnaltól késő éjszakáig tapossa öreg varrógépét s az elkészített darabokat oly sok szeretettel simogat ja. Tudom, nehéz szívvel adta át a megrendelőnek, hisz >cánk alig került valamire való ruhadarab. S az átkozottak, mindig lesrófoltak valamit a munka árából! L

assan a temetőig jutottunk, de eredmény nélkül. — Odanézz! — bökött hirtelen oldalba bátyám hegyes könyökével. — Ibolya! — Szeme mágnesként tapadt egy díszes sírra, mely felett hatalmas fekete márvány sírkő emelkedett. Bár közelben-távolban élő félek nem volt, suttogva folytatta: — Átmászom, téged meg áthúzlak. — Ellentmondást nem tűrő hangon parancsolta: — Gyere! Néhány perc múlva bent álltunk a temetőben. Óvatosan, lábujjhegyen közeledtünk a sír felé, minden pillanatban attól tartva, hogy valamelyik szobor, nem tűrve a szörnyű gyalázatot, reánk kurjant: „Hé, tolvajok!" Tekintetem a sír feliratára siklott. "Nemes-nemzetes X. Y. szekeresgazda, élt 94 évet." Ott volt a fényképe is a fekete márványba illesztve. Szép ember volt, az már igaz! Szigorú nézésű, keménykötésű magyar. Életében ostor helyett bizton szemével verte a lovait. Éreztem. amint hátamon végigfut a hideg. Legjobban a bajuszától féltem, attól a délceg bajusztól, melyet a hét vezér bármelyike megirigyelhetett volna. Bátyám unszolása oldott fel a varázs alól. Remegő kézzel nyúltam az első ibolyáért s amint letéptem, akarat lanul is a nemes-nemzetes úrra tekintettem, aki most kétszeres szigorral nyilazott felém szemével, s szinte vártam, hogy most... most sújt halálra — a bajuszával! Nem, nem tudok lopni! Felugrottam és rohanni kezdtem a kerítés felé. Csodák-csodája, a kerítésen, melyen bátyám csak nagy üggyel-bajjal cipelt át, táltosként röppentem ke resztül. Kisvártatva bátyám is mellette

m állt. Szidott, mint a bokrot, s a szemrehányások özönét kaptam Kezében csinos kis ibolyacsokor szerénykedett. Láttam a szemén, hogy lelkileg ő is fel van dúlva. a sötétség vetett haza bennün** ket. Már előre megállapodtunk, hogy mint a legfiatalabb, én adom át a csokrot. Otthon a szokott kép fogadott. Jóanyám a varrógépnél ült s valami román nótát dudorászott. Megfordult és szemrehányással kezdte, hogy hol tekeregtünk ilyen sokáig ebben a cudar időben. Én egyet-kettőt krákogtam és már kezdtem is a mondökámut Anyám szemébe könny szökött, mayához vont és talán soha azelőtt nem ölelt olyan. erősen a szívére, mint azon az estén, amikor átnyújtottam a kis ibolyacsokrot. Nagy örömünket csak két körülmény zavarta. Egyik volt, hogy amikor jóanyám átvette a csokrot é: megcsókolt, úgy éreztem, mintha a nemes-nemzetes úr képenvágott volna. A másik pedig, hogy anyám, bár megbízott bennünk, sovány pénztár cája tartalm t háromszor is megöl vasta. Mikor már vagy ötödször esküdtünk égre fordított szemmel, hogy nem onnan vettük a pénzt az ibolyára, elmosolyodott és bocsánatkérően nézett ránk a szörnyű gyanúsításért. Anyám, mindent bevallottam: ** Ügy-e nem ítélsz el?! Vinczo Géza