Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-28 / 118. szám, szombat

Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az ország dol­gozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ-szervezetek és más társadalmi szervezeteket és tagjait, valamint az egyes intézményeket, hivatalokat és tanácsokat, azok dolgozóit, hogy ja­vaslataikkal, észrevételeikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tar­talékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járul­janak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség követelményei a második ötéves tervben; hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy a második ötéves terv még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s a nép szükségleteinek, jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka ter­melékenységének emelkedését, a nép életszínvonala állandó szilárdan meg­alapozott növekedését, a szocialista kultúra felvirágzását, a népi demok­rácia megszilárdítását: a szocializmus építését. A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvita­tás után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. Az alábbiakban közöljük az irányelvek főbb pont­jait: \ Á második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell meg­valósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 százalékkal növekedjék. 2. A mezőgazdaság szocialista nagy­üzemi átszervezésének további elő­rehaladásával egyidejűleg a mezőgaz­dasági termelés jelentős fellendülését kell elérni. A mezőgazdaság 1956-60­ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. 3. A termelés növelését a népgaz­daság minden ágában a műszaki szín­vonal gyorsütemű emelésével, a tu­domány és technika eredményeinek széleskörű alkalmazásával kell össze­kapcsolni. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell növelni, hogy 1955­től 1960-ig a termelés növekedését több mint kéthaimad részben a ter­melékenység emelkedése biztosítsa. 5. A gazdasági és állami élet min­den területén szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. Különösen takaré­koskodni kell az anyagokkal. 6. Minden termelési ágban rend­szeresen csökkenteni kell a termelési költséget. 7. Növekvő számban kell a nép­gazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket. 8. A termelőerőket oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a nép­gazdaság nyersanyagellátása, biztosít­va legyen az ország gazdasági erő­forrásainak, termelő berendezésének legelőnyösebb felhasználása. 9. A külkereskedelemnek a máso­dik ötéves terv időszakában biztosí­tania kell az állandóan fejlődő nép­gazdaság növekvő külföldi nyers­anyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz ké­pest mintegy 40 százalékkal kell nö­vekednie. 10. A második ötéves terv idősza­kában a nemzeti jövedelem 42—43 százalékos emelkedését kell elérni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján uztosítáni kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és alkalma­zottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában át­lagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. I. Ipar, építőipar. A szocialista ipar termelésének 50—52 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé te­szi, hogy az ipar, mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az eddi­ginél nagyobb mértékben kell kiaknáz­ni Magyarország természeti kincseit. A kohászatban a magasabb minőségű anyagok termelését kell elsősorban növelni. Ki kell terjeszteni és ered­ményesebbé kell tenni a geológiai kutatásokat a földben fellelhető ásvá­nyok feltárására. Az ország felkutatott szénvagyo­nát öt év alatt mintegy 330 millió tonnával kell növelni. A bányászat termelését öt év alatt mintegy 56 százalékkal kell emelni. A bányászat fejlesztésére mintegy 7,5 milliárd fo­rint beruházást kell fordítani. A fe­keteszén termelése 1960-ig legalább 33 százalékkal, a barnaszeneké 30 százalékkal, a lignité 38 százalékkal emelkadjék. 1960-ban mintegy 800 tonna tőze­get kell termelni elsősorban mező­gazdasági és tüzelési célokra. A bau­xit-termelést az 1955. évi 1 290 000 tonnáról 1960-ban közel 1 600 000 ton­nára kell emelni. A vas- és fémkohá­szat termelését 40 százalékkal kell emelni. Kohászati beruházásokra öt év alatt mintegy három milliárd fo­rintot kell fordítani. A villamosener­gia-ipar fejlesztésére legalább 6 és félmilliárd forint beruházást kell for­dítani. Meg kell indítani és ki kell fejleszteni az urániumérc bányásza­.CJ S ZÖ 1956. április 30. tát. s részbeni feldolgozását. Erre alapozva elő kell készíteni az atom­energia békés célokra való felhasz­nálását. II. Az ipar műszaki színvonala Az egész népgazdaság további fej­lődésé megköveteli, hogy a második ötéves terv során az ipar minden ágában a műszaki színvonal gyors ütemben emelkedjék. A munka ter­melékenységének növelése és a dol­gozók munkakörülményeinek javítása "érdekében jelentékenyen fokozni kell a termelő folyamatot, mindenekelőtt a nehéz fizikai' és egészségre ártalmas munkák gépesítését. A gépesítés fo­kozását a villamosítás jelentős ki­terjesztésével kell megalapozni. Szé­les körben kell alkalmazni a korsze­rű vegyi eljárásokat az ipar különböző területein. III. Mezőgazdaság. A második ötéves terv során a me­zőgazdaságban kettős feladatot kell megoldani: a termelés nagymértékű fellendítését és a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének sikeres elö­revitelét. Az 1956—60. években a mezőgaz­daságnak az első ötéves terv idősza­kához képest mintegy 27 százalékkal kell több terméket biztosítania a népgazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére, az életszivonal emelé­sének megvalósítására. A mezőgazda­ságba öt év alatt állami eszközökből 13 milliárd forintot kell beruházni, 56 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. IV. Közlekedés és hírközlés. A közlekedés fejlesztésére a máso­dik ötéves terv időszakában több mint 10 milliárd forint beruházást kell fordítani. A vasúti közlekedés telje­sítménye árutonna-kilométerben 1960­ban až 1955. évihez képest mintegy 25 százalékkal emelkedjék. A folyami hajózás áruszállítása öt év alatt 46 százalékkal növekedjék. A gépkocsi­közlekedésben a teherforgalom mint­egy 62 százalékkal emelkedjék. V. Beruházás, felújítás. A második ötéves terv időszakában a beruházásokat az ipari nyersanyag­ét energiaforrásainak feltárására és bővítésére, a műszaki színvonal eme­lésére, a mezőgazdaság termelésének növelésére és szocialista átalakításá­nak anyagi megalapozására, valamint a lakásépítésre kell összpontosítani. Az 1956—60. években mintegy 80 milliárd forintot kell beruházni, 20 százalékkal többet, mint az első öt­éves terv időszakában. VI. Életszínvonal, kultúra, tudomány. Biztosítani kell a munkások és al­kalmazottak, valamint a parasztság jövedelmének rendszeres növekedését, egészségügyi ellátásának és kulturális színvonalának jelentős fejlődését. Az állami vállalatokban és intézmények­ben dolgozó munkások és alkalma­zottak számát az 1955. évi 2 250 000­ről 1960-ra mintegy 2 450 000 fóre kell növelni. Jelentős mértékben ja­vítani kell a nők, elsősorban a dol­gezó anyák életkörülményeit és mun­kafeltételeit. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni és a harmadik ötéves terv során be kell vezetni az áttérést a hétórás mun­kanapra, illetve a 42 órás munka­hétre. . VII. Az ország egyes területeinek fejlesztése. 1. Budapestet a második ötéves terv időszakában úgy kell fejleszteni, hogy állandóan javuljanak a főváros lakos­ságának életkörülményei és tovább növekedjenek kulturális lehetőségei. 2. Nagy mértékben tovább kell foly­tatni az ország északi iparvidékének fejlesztését, elsősorban a bányászat, a vaskohászat, a vegyipar és az épí­tőipar területén. 3. Fokozatosan kell hasznosítani a Dunántúl jelentős nyersanyagkincseit. 4. Tovább kell folytatni az Alföld iparosítását. A. A. Gromiko találkozott Stassennel London, április 26. (ČTK) — A. A. Gromiko a Szovjetunió képviselője az ENSZ leszerelési albizottságában csü­törtök délután találkozott H. Stassen­nel, az USA képviselőjével. Ez az összejövetel, amely az al­bizottság csütörtöki ülésének kezdete előtt történt, íolytatása annak a két­órás beszélgetésnek, amely N. Sz. Hruscsov és H. Stassen között a kedd esti fogadtatáson folyt le. Bulgáriában hat órára csökkentették az ünnepek előtti munkanapot Szófia, április 26. TASZSZ. — Csü­törtökön nyilvánosságra hozták a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának határo­zatát, melynek értelmében április 29­től kezdve a munkások és alkalma­zottak szombati, szabadnap és ünnep nap előtti munkanapját 6 órára csök­kentik. Amnesztia az NDK-ban Hivatalos közlés szerint Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztár­saság elnöke a minisztertanács elő­terjesztésére kegyelemben részesített 88, különböző bűncselekményekért el­ítélt személyt. Az igazságügyi ható­ságok elrendelték a szóbanforgó sze­mélyek szabadonbocsátását. Kegyelemben részesült többek kö­zött Max Fechner, az NDK volt igazságügyminisztere. A kegyelmi in­tézkedésre annak a különbizottságnak a jelentése alapján került sor, ame­lyet Németország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottsága az állam­ellenes bűncselekményekért elítélt személyek ügyének felülvizsgálására kijelölt. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ülése tovább felytatja munkáját Pekingben Peking, (ČTK). — Pekingben tovább folyik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácskozásának ülés­szaka. Az április 26-i ülésen, amelyen Ransome Kuti nigériai küldött elnö­költ, beszédet mondott Branca Fial­ha asszony, a Brazil Nöszövétség el­nöke. Hangsúlyozta, hogy a kínai nők felszabadulásáért vívott harca lelke­sítő például szolgált a brazil nőknek. Az április 26-i ülésen felszólalt Anež­ka Hodinová-Spurná, a Csehszlovákiai Nöbizottság elnöke, Csehszlovákia kül­dötte is. Beszéde végén kijelentette: „Csehszlovákia női azért dolgoznak és azért vetik minden erejüket latba, mert tudják, hogy ezzel külfö:dön élő nővéreinket segítik. Az ország építésben vívott harcunkkal járulunk hozzá az ő szabadságküzdelmükhöz. Adenauer kancellár az általános katonai kötelezettség bevezetését követeli Nyugat-Németországban Bonn, április 7. (ČTK). — Április 26-án a Kereszténydemokrata Unió kongresszusának előestéjén Adenauer szövetségi kancellár beszédet mon­dott Stuttgartban, amelyben hangsú­lyozta, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság területén be kell vezetni az általános katonai kötelezettséget. Adenauer kijelentette, hogy „az ENSZK biztonsága szempontjából nél­külözhetetlenül fontos azonnal tör­vénybe iktatni az általános hadköte­lezettséget". Új heti filmhíradó N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagybritanniai látogatásáról Moszkva, április 26. (ČTK). — A moszkvai mozikban új heti filmhír­adót vetítenek N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagy-britanniai láto­gatásáról. A film bemutatja N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov londo­ni városszemléjét és megörökíti azt a pillanatot, amikor a szovjet állam­férfiak a hazáért életüket áldozó brit katonák emlékművére koszorút he­lyeznek el. A film bemutatja ezután a szovjet államférfiakat a Buckimg­hanr palotában tett látogatásuk alkalmával, továbbá útjukat Sir An­thony Eden, Nagy-Britannia minisz­terelnöke hivatalos székhelyére és a londoni városi tanács épületében le­folyt ünnepi ebédet. A filmet szovjet és angol szakem­berek készítették. A Koreai Munkapárt kongresszusa leszögezte az ország békés egyesítésével kapcsolatos álláspontját Phenjan, április 27. (TASZSZ). — A Koreai Munkapárt III. kongresszu­sának április 25-i ülésén beszédet mondott Nam Ir külügyminiszter. Ki­jelentette, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság külpolitikájá­ban következetesen érvényesíti a Ko­reai Munkapárt politikájának, a né­pek közötti béke és barátság meg­szilárdításának, az ország szabadsá­ga és függetlensége biztosításának politikáját. „Pártunknak hazánk békés egyesí­tése kérdésében elfoglalt álláspontja világos. Korea demokratikus alapokon való egyesítését idegen beavatkozás nélkül maguknak a koreaiaknak kell megoldaniak" — mondotta Nam Ir. Az április 26-i ülésen beszédet mondott Kim Ir földművelésügyi mi­niszter, rámutatva a koreai falvakon végbement szocialista átalakulásokra — a földművesszövetkezetek gyors növekedésére és gazdasági megszilár­dulására. Az ENSZ afrikai-ázsiai csoportja Algéria kérdését a Biztonsági Tanács és az ENSZ közgyűlése elé akarja terjeszteni Amint a Francé Presse hírügynök­ség jelenti, csütörtökön New York­ban ülést tartott az ENSZ-ben levő afrikai-ázsiai csoport. Az ülés után kiadott közleményben Afrika és Ázsia küldöttei elégedetlenségüket és mély felháborodásukat fejezik ki az algé­riai események felett, amelyek hadi­állapottá változtak Algéria népe el­len és bejelentik, hogy Algéria kér­­dését az ENSZ Biztonsági Tanácsa, vagy közgyűlése elé akarják terjesz­teni. Az afrikai-ázsiai csoport a köz­lemény végén azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem nézheti tétlenül az Algériában végbemenő tragikus ese­ményeket. Meg kell mutatnunk, hogy Arfierika igazi törekvése a béketörekvés Stevenson beszéde az amerikai lapszerkesztők egyesületében Washington, április 26. TASZSZ. — Adlai Stevenson, az amerikai demok­rata párt egyik vezére, — aki a leg­utóbbi választásokon elnökjelölt volt, s esetleg a közelgő elnökválasztásokon is jelölt lesz, — az amerikai lapszer­kesztők egyesületének villásreggeli­jén hosszú beszédet mondott. Ebben a többi között kijelentette: „Amikor Eisenhower kormánya ha­talomra került, sokat beszéltek az „őszinteségi hadműveletről". A kor­mány arra készült, hogy elmondja nekünk a nemzetközi élet és a nem­zetvédelem tényeit. Azóta azonban „az őszinteségi hadműveletet bróm­hadművelettel," (azaz... „idegnyug­tató"!) olyan elmosódott és megnyug­tatni igyekvő kijelentésekkel cserél­ték fel, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nyugtalanságot és meg­győzzenek bennünket arról, hogy a fegyverkezési hajszában messze az élen vagyunk, s hogy felebarátaink szeretnek és tisztelnek bennünket. Vajon Dulles külügyminiszter tájé­koztatott-e bennünket, vagy éppen ellenkezőleg, megtévesztett, amikor 1955. június 10-én a képviselőház egyik bizottságában kijelentette, hogy a Szovjetunió „a csőd szélén" áll? Tényeket mondott-e nekünk, amikor tavaly november 29-én kijelentette, hogy a „kezdeményezés a leghatáro­zottabban a miénk" a Közép-Keleten és Dél-Ázsiában? Komolyan beszélt-e amikor a szenátus külügyi bizottsá­gában nem sokkal ezelőtt — az idén február 24-én — kijelentette, hogy a szabad világ hadállásai erősebbek, mint egy évvel ezelőtt, és hogy az új szovjet gazdasági és politikai ki­hívás a balsiker beismerése? Tudatá­ban volt-e a világ egyik legnagyobb hatalma külügyminisztereként reá háruló felelősségnek, amikor nemré­giben azzal dicsekedett, hogy ő és az elnök három ízben a háború küszö­bére juttatta az országot, majd az elnök hasonlíthatatlan államférfiúi bölcsességével elhárította a kataszt­rófát? Ennél valamivel jobbat kell ten­nünk ... Stevenson arról szólott, hogy az amerikai külpolitika eredménytelen. Ezt az eredménytelenséget még Dul­les szóvirágos jelmondatai sem ál­cázhatják. Stevenson kijelentette: „Ma kétségbeejtően szükségünk van kül­ügyeink irányító eszméinek újjáte­remtésére." Stevenson azt mondotta, hogy „elérkezett a nemzetközi válto­zás ideje" és azzal vádolta a köz­társaságpárti kormányt, hogy „lassan reagál az új hangulatokra". Az oroszok viszont lendületesen felhasználták mindezt — folytatta Stevenson. — Szinte naponta mond­ják nekünk, hogy az oroszok céljai nem változtak. Ez természetesen így is van. Nem is mondja senki sem hogy megváltoztak. A szovjet vezetők nyíltan hangoztatják, hogy céljuk a kommunista világ. De megváltoztatták módszerüket mi pedig nem változtattuk meg saját módszerünket... Az eddigi politikai irányzatok már nem felelnek meg az új helyzetnek . . Az önök tudósítói a földkerekség minden zugából azt jelentik, ami hosszú idő óta nyilvánvaló, hogy t. i. az amerikai politika maradi, hiányzik belőle a képzelőerő és nem aknázza ki az új lehetőségeket. Helyzetünk való tényei nemigen hasonlítanak a sajtóközleményekre ... Igen nehezünkre esik elismernünk azt az alapvető és vésztjősló tényt, hogy a legutóbbi három esztendőben az Egyesült Államok veszélyesen kö­zel került ahhoz, hogy elveszítse — ha már eddig el nem veszítette — vezető szerepét a világon gazdasági, kafonai és ami a legrosszabb, erköl­csi tekintetben. Mind e három fronton nyilvánva­lóan elvesztettük a kezdeményezést, ez pedig a vezetés elvesztésének elő­játéka ... Most az Észak-Afrikától Dél-Kelet-Ázsián keresztül húzódó nagy ívben gyorsan, nagy rugalmas­sággal és erővel bontakozik ki az oroszok kihívása. Stevenson a továbbiakban a követ­kezőket mondotta: Az utóbbi idóben annyi mulasztást követtünk el, hogy most nekünk kell megpróbálni bi­zonygatni, hogy épp oly békeszeretők vagyunk, mint az oroszok... Stevenson beszédében azután azt mondotta: „Egyrészt a jótékony Egyesült Ál­lamokról beszélünk az egész világnak. Másrészt viszont hivatalos akcióink többsége nyilvánvalóan katonai fenye­getésekben, katonai szövetségekben és katonai értékekben nyilvánul meg. Az oroszországi új vezetőség, — mondotta — igen sikeresen játszik a más országok népeinek azzal az álta­lános kívánságával, hogy legyen vége a hidegháborús feszültségnek. A mi kormányunk viszont konokul továbbra is a paktumok, az idegen államoknak nyújtott segítség és a mindenfajta nemzetközi csere katonai oldalára helyezi a hangsúlyt. A világ jelentékeny része azt gondolja ró­lunk, hogy militaristák vagyunk, sőt olyan ország, amely fenyegeti a bé­két. Ugyanakkor kiábrándító annak tu­data is, hogy a katonai hegemóniát is elvesztettük. Három évvel ezelőti az Egyesült Államok nyilvánvaló katonai fölényben volt a légi atompotenciák terén, az új fegyver gyártásában és annak a célponthoz való juttatása készségében. Mostanában elvesztet­tük ezt a fölényt. Remélem, világosan megértettem, hogy nem a fegyveres potenciának kell külpolitikánk jelképének lennie." Stevenson ezután ezt mondotta: azt akarjuk, hogy józannak tartsanak bennünket, ez pedig kizár minden a szovjet rendszer közeli bu­kására vonatkozóan terjesztett osto­baságot. És meg kell mutatnunk, hogy Ame­rika igazi törekvése a béketörekvés." Stevenson ezzel kapcsolatban ismét síkraszállt a hidrogénbomba-kísérletek betiltása mellett, majd így folytatta: „Komolyan meg kell gondolnunk segélynyújtási módszerünk gyökeres felülvizsgálását. A többi között úgy látszik, fel kell használnunk az Egye­sült Nemzetek Szervezetét, mint gaz­dasági segélynyújtási szervet. Meg kell próbálnunk, hogy a gazdasági fejlődés porondjáról eltávolítsuk a hi­degháborút. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági segítség a lehető legeredményesebb legyen, akkor nem szabad többé azt követelnünk, hogy a segélyben része­sülő országok hűség vizsgálatnak ves­sék alá magukat és arról is le kell mondanunk, hogy pénzünket gyenge kormányok megvesztegetésére fordít­suk avégett, hogy olyan hamis kato­nai paktumokat kössenek, amelyek azonnal semmivé válnak, amint meg­próbáljuk őket realizálni. Inkább arról kell meggyőznünk az elmaradott vi­lág népeit, hogy nem akarjuk őket semmiféle formában sem uralmunk alá kényszeríteni, : Jés hogy világszerte igyekszünk véget vetni a gyarmati rendszernek."

Next

/
Oldalképek
Tartalom