Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-04 / 95. szám, szerda

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1956. március 29-30-1 ülésének határozata (Folytatás az 1. oldalról) rendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött. Csehszlovákiának, mint fejlett iparú országnak, melynek népe már ma magas életszínvonalat ért el, e téren nagyon fontos szerepe van. Pártunk nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tanulságot, amelyet a XX. kongresszus a gaz­dasági-szociális kérdésekből levont. A CSKP KB meg van győződve róla, hogy belső és nemzetközi helyzetünk lehetővé teszi, hogy hazánkban az ötéves terv második felében megkezdjük a hétórás munkanap fokozatos bevezetését. A hétórás munkanap bevezetése, ha emellett biztosítani akarjuk a gazdaság fel­tételezett fejlődését és az életszínvonal emel­kedését, nem könnyű és egyszerű feladat. A lerövidített munkaidőre nem térhetünk azon­nal és egész gazdaságunkban egy időben át, hanem meg kell hozzá teremtenünk az összes nélkülözhetetlen politikai és gazdasági feltéte­leket. A munkaidő lerövidítése mérhetetlenül fon­tos politikai feladat. A hétórás munkanap meg­valósításával elérjük népünk élet- és kulturá­lis színvonalának további emelését. Az újabb árleszállítás azt bizonyítja, hogy pártunknak dolgozóink által sikeresen megva­lósított irányvonala a gazdaság szüntelen fej­lődéséhez. társadalmunk gazdagságának és jó­létének gyarapításához vezet. A CSKP KB jóváhagyja a politikai irodának a bérrendszer és a bérezés gyakorlati kér­déseinek megjavításában tett eljárását, amely a munka jutalmazásának szocialista elvére tá­maszkodik, jóváhagyja a nemzetbiztosítási tör­vénv előkészületben lévő nívellizálására irá­nyuló intézkedéseit és egyetért több olyan intézkedésével, amelyeket 1956. végéig foga­natosít. A termelés nagy feladatainak teljesí­téséhez és az életszínvonal emeléséhez vezető út elsősorban termelésünk szüntelen fejlesz­tésében, a legújabb technika bevezetésében, gazdaságunk műszaki színvonalának emelésé­ben, a munka társadalmi termelékenységének szüntelen növelésében, a termékek minősé­gének megjavításában és olcs.óbbátételében, a gazdaságosság érvényesítésében rejlik. Megkö­veteli, hogy termelésünkbe bevezessük a mun­kajutalmazás szocialista elveit és rendet te­remtsünk a technikai munkanormákban, a munkaerők helyes széthelyezésében tekintet­tel termelésünk fő szakaszainak biztosításá­ra, következetesebben harcoljunk az elterjedt egészségtelen munkaerőhullámzás és távolma­radások ellen, a munkaidő teljes kihasználá­sáért és a szocialista munkafegyelem meg­szilárdításáért. A termelés további növekedése érdekében, azért, hogy tovább haladhassunk a népgazda­ság fejlesztésének útján, és ezáltal a nép élet­színvonalának emelése útján, ennek minden pelitikai, technikai és szervezési előfeltéte­lét meg kell teremtenünk. Szüntelenül növelnünk és erősítenünk kell a munkásosztály hatalmát, amely az új tár­sadalmi rend alkotója, a szocialista társada­lom progresszív és fő mozgatóereje. A mun­kásosztály, mint a forradalmi átalakulások fő tényezője és szervezője maga köré össz­pontosítja a nemzet leghaladóbb és legfejlet­tebb erőit, a parasztokat és dolgozó értelmi­séget, s velük együtt testvéri szövetségben rendíthetetlenül halad előre. A munkásosztály kebelében naponta \i alkotó energia és akti­vitás születik. A munkásosztály alkotja mind­azokat az alapvető értékeket, amelyektől az állam fejlődése és a népgazdaság felemelke­dése függ. A munkásosztály szüntelenül nö­• / vekvő ereje biztosítja azt, hogy a forradalmi átalakulásokat sikeresen betetőzzük és végső diadalra visszük a szocializmus ügyét. A CSKP KB meq van qyőződve arról, hogy az egész nép jóléte ^okozásának örömteli perspektívái ösztökélik a dolgozók aktivitását, termékeny kezdeményezését és alkotó erejét, mea van qvőződve arról, hoqv a nép ezeket az intézkedéseket saját ügyének tekinti s ez a termelésben, valamint a gazdaságban levő tartalékok hatékony feltárásához, a műszaki haladás megvalósításához és népgazdaságunk további fejlődéséhez vezet. Pártunk feladata, hogy ezt az aktivitást és kezdeményezést tá­mogassa és megszervezze második ötéves ter­vünk feladatainak teljesítése és túlszárnyalá­sa érdekében. 2 Ú J s zö 1956. április 4. Tovább fogjuk erősíteni és fejleszteni a párt vezető szerepét főleg azzal, hogy a kommunis­ták szüntelenül szilárdítsák a tömegekkel való kapcsolataikat, azzal, hogy minden tevékenysé­güket egyre jobban azokra a helyekre összpon­tosítsák, ahol a gazdasági terv sorsáról és ered­ményeiről döntenek. Gondoskodni fogunk arról, hogy a pártszervek és szervezetek, valamint minden kommunista tudatában legyen annak, mily nagy felelősséget visel a gazdasági felépí­tés kérdéseinek megoldásáért, a munkaterme­lékenység fokozásáért vívott harc sikeréért, a termelés gazdaságossá tételéért, a legnagyobb fokú technikai bevezetéséért. Feltétlenül szükséges fokozni az állami és a gazdasági apparátus szervező és nevelő szere­pét. Ez megköveteli, hogy az állami apparátus egyre jobban működjön, s megjavuljon irányító funkciója. Hatásosabban kell harcolnunk a bü­rokratizmus ellen, amely fékezi a tömegek po­litikai aktivitását és csökkenti kezdeményezé­süket. Erélyes intézkedéseket kell kidolgozni az ál­lami és gazdasági apparátus, főleg a központi hivatalok csökkentésére és a felesleges dolgo­zókat az anyagi termelésbe kell átcsoportosí­tani. Továbbá elő kell készíteni a közigazgatás és nyilvántartás eddigi rendszerének lényeges leeqyszerüsítését, úgv, hoqy áttekinthető és cél­szerű legyen, lehetővé tegye gazdaságunk ope­ratív figyelemmel kísérését és ellenőrzését. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk, hogy a bürokratizmust csak úgy küszöbölhetjük ki, ha a tömegek a legnagyobb mértékben részt vesznek az állam irányításában. Fontos feladat a bürokratikus centralizmus erős elemeinek leküzdése és a helyes összhang meqtalálása az összpontosított irányítás ; • a munkahelyek legszélasebbkörű önállósága és kezdeményezése között. Mindazok a következések, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa a pártmunkával kap­csolatban, e munka lenini elemzése alapján le­vont, megkövetelik, hogy alapos bíráló tekinte­tet vessünk saját munkánk problémáira. A CSKP Központi Bizottsága abból indul ki, hogy nemcsak a részleges hibák bírálatáról lehet szó, rövid lejáratú ka'mpányról, hanem alapvető fordulatot kell elérni a pártmunkában a pártélet lenini normáinak következetes érvényesítése alapján fentről egész le. Elsősorban arról van szó, hogy egész mun­kánkban a kijelentésekről, a párt vezető szere­pének kinyilatkoztatásáról áttérjünk e vezető szerep gyakorlati megvalósítására, arra, hogy ez a vezető szerep egyre jobban megnyilvánuljon egész gazdasági és közéletünkben. A párt vezető szerepének helyes érvényesítése lehetetlen a kollektív vezetés megvalósítása és megszilárdítása nélkül fentről egészen le. Főleg a Központi Bizottságnak, mint pártunk kollektív vezető szervének szerepét kell kiemelnünk. Ez­zel kapcsolatban azt is meg kell magyaráznunk és életbeléptetnünk, hogy éppúgy, mint ahogy a CSKP KB az egész ország, párt és álla'mi tevé­kenységinek központja, Szlovákia keretében a kerületek és járásoknak e központja az SZLKP Központi Bizottsága, a párt kerületi és járási bizottságai. A vezetés kollektivitásának megszilárdítása a választott pártszervek feladatának lényeges fo­kozását jelenti a kerületekben és járásokban. A gyakorlatban gyakran megsértik az alapszabály­zatnak azokat a világos elveit, amelyek szerint a konferenciák közötti időben a legfelsőbb szerv a kerületi és járási bizottság, és hogy e bizott­ságok irodái végrehajtó szervek, amelyek fele­lősséggel tartoznak a kerületi és járási bizott­ságoknak és kötelesek beszámolni tevékenysé­gükről. Az alapszervezetekben az a helyzet, hogy a bizottságok a fontos kérdéseket a tag­ság részvétele és tudomása nélkül oldják meg, nem nyújtják be őket a plenáris ülések elé döntés véqett és ebben rejlik a pártalapszer­vezetek gyűlései formális jellegének és alacsony színvonalának fő oka. A vezetés kollektivitása feltételezi, hogy rendszeresen dolgozzunk az aktívával, a legszo­rosabb kapcsolatot tartsuk fenn a kommunis­ták és pártonkívüliek tömegeivel, gondosan meghallgassuk hangjukat. A kollektivitás elvének érvényesítése a párt­munkában azonban egyáltalán nem azt jelenti hogy a választott pártszerveknek kell dönteniük minden apróságról, nem jelenti azt, hogy az egyes dolgozók mentesülnek a rájuk bízott munkaszakaszért viselt felelősségüktől. A kol­lektivitásnak ez a helytelen értelmezése az ak­tivitás fejlesztése helyett — ellenkező eredmé­nyekre vezetne, bürokratikussá tenné munkán­kat Világosan meg kell mondani, hoqv pártunkban is kivétel nélkül mindnyájan nemcsak a sze­mélyi kultusz hibájába estünk bele, hanem azt At kell dolqozni a szlovák nemzeti szervek jogköre bővítésének kérdését, mert a politikai és gazdasági struktúra lényegesen megválto­zott, a szlovák munkásosztály számban megnö­vekedett. Bővíteni kell a kerületi és járási nemzeti bi­zottságok jogkörét és nagyobb lehetőséget kell adni a helyi nemzeti bizottságok kezdeménye­zése és felelőssége fokozásának a helyi kérdé­sek megoldásában. A CSKP Központi Bizottsága a politikai iroda feladatává teszi: 1. CSKP Központi Bizottságának az 1956— 1960. évi népgazdaságfejlesztési második ötéves tervre kiadott irányelvtervezetét a kerületi és járási bizottságok és az üzemi pártszervezetek elé kell terjeszteni megvitatás és hozzászólás céljából. Ezt a tervezetet megtárgyalás céljá­ból át kell adni a szakszervezeti szerveknek és szervezeteknek, a kerületi és járási nem­zeti bizottságoknak és a Nemzeti Front szer­vezeteinek. 2. Intézkedéseket kell kidolgozni a gazdasági és állami apparátus dolgozói számának csök­kentésére és a felesleges dolgozóknak a ter­melésbe való áthelyezésére. 3. Hatásos intézkedéseket kell kitűzni az ál­lami és a gazdasági apparátus munkája minő­ségének megjavítására annak érdekében, hogy megjavuljon irányító és nevelő funkciója és ki­küszöböljük belőle a bürokratizmust. Ezzel kap­csolatban egyszerűsíteni kell a közigazgatást és a nyilvántartást olyan módon, hogy áttekint­hető és célszerű legyen. 4. Intézkedéseket kell tenni a szlovákiai nem­zeti szervek jogkörének bővítésére. Hasonló in­tézkedéseket kell foganatosítani a kerületi és járási nemzeti bizottságoknál. még terjesztettük is, főleg attól az időszaktól kezdve, amikor pártunk államunk teljesen ural­kodó pártjává lett. Arról van szó, hogy ennek minden mai meg­nyilvánulását gyökeresen kiirtsuk és minden té­ren megszilárdítsuk a vezetés kollektivitását. A Központi Bizottság 1953-ban harcot kezdeme­nyezett a személyi kultusz ellen és munkájá­ban megszilárdítani kezdte a kollektivitást. Ez a harc azonban nem volt következetes és tel­jes erejű annak ellenére, hogy pártunk X. kongresszusa az alapszabályzatban leszögezte a személyi kultusz megengedhetetlenségét; e kultusz megnyilvánulásaival mindmáig találko­zunk. Előrevezető utunk legfőbb feltétele pártunk egysége. A személyi kultusz minden megnyľ­vánulásának kiirtása pártunkból és azonkívül, a kollektív vezetés elveinek rendíthetetlen be­tartása pártunkban megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a párt egysége tovább szilárduljon. Ez az egység annál szilárdabb lesz, minél kö­vetkezetesebben érvényesítjük a pártélet alap­elveit, fejlesztjük a pártonöelüli demokráciát, a bírálatot és önbírálatot, továbbra is szervező munkánk minőségének lényeges megjavítására törekszünk fentről egész le. A bírálat fejlesztésének leghatásosabb útja a fentről jövő önbírálat. Nem lehet csupán lefelé bírálni és emellett í^iegtenni azt, hogy nem mondunk őszinte önbírálatot saját munkánkról. Míg nem kezdjük meg az önbírálat útját fe­lülről, az emberek nem hiszik el, hogy a bírálat és önbírálat dolgát őszintén gondoljuk. A bírálat és önbírálat helyes kibontakoztatá­sáért vívott következetes harc a széleskörű pártonbelüli demokrácia, a pártfegyelem foko­zását a demokratikus centralizmus elvének megszilárdítását jelenti. A párt egységének és aktivitásának, vala­mint a doloozr) fömegekre qyakorolt befolyásának szempontjából mérhetetlen jelentőségű a kom­munisták helyes elhelyezése, a párt szabályo­zása és összetétele. A párttagság helyzete fejlődésének elemzé­st- megmutatja, hoqy a párt rendszeresen szi­lárdul. Az utóbbi időben emelked'k a pártba fel­vett tagjelöltek száma. Ez a javulás azonban távolról sem elegendő. Számos olyan járási bi­zottság és főleg alapszervezet van, amelyek ezzel a kérdéssel csak nagyon keveset foglal­koznak. Hangsúlyoznunk kell, hogy az új tagokat nem lehet csak alkalomszerűen felvenni, ha­nem felvételüket úgy kell irányítani, hogy meg­javuljon a párt szociális és korbeli összetétele, megszilárduljon a párt egysége. A közélet és a társadalmi szervezetek tevé­kenysége további és teljesebb fejlődése szem­pontjából nélkülözhetetlen, hogy széleskörűen érvényesüljenek munkájuk demokratikus for­mái és lényegesen csökkenjen apparátusuk. Az önkéntesség elvének érvényesülése társadalmi életünkben a túlzott összpontosítás mellőzése, amely fékezi az emberek saját alkotókezdemé­nyezését és a tagok, valamint választott szer­veik önállóságát, megnyilvánul a Nemzeti Front valamennyi szervének és szervezetének foko­zott aktivitásában. Az a véleményünk, hogyha a párt ideológiai tevékenységében alapvető fordulatot akarunk elérni, ezt a feladatot a következő szempon­tokból kell megoldanunk: Elsősorban az egész párt tevékenységében fokozni kell az ideológiai munka jelentőségét, le kell küzdeni azt, hogy elszakadjon az élet­től és véget kell vetnünk elméleti munkánk stagnálásának. A marxizmus-leninizmus tanainak ereje ab­ban rejlik, hogy kapcsolatban áll a gyakorlat­tal, a mai feladatokkal. A marxizmus-leniniz­mus forradalmi tanítás, útmutató cselekede­teinkben, elsősorban a jelenre és a jövőre irá­nyul. A múlttal csak annyiban foglalkozik, amennyiben erre a társadalom élete jelenlegi problémáinak megismerése és m goldása szem­pontjából rzükség van. Ideológiai munkánkban azonban éppen ellenkező a helyzet. Pártunk­ban gyakran a végtelenségig oktatásokat tar­tanak a régmúlt eseményekről, amelyeknek gyakran igen távoli a mához fűződő kapcsola­tuk. A párttagok nagyon kevéssé tájékozódnak arról, hogy a marxizmus-leninizmus hogyan magyarázza belső gazdasági és társadalmi fej­lődésünk kérdéseit, valamint a világban vég­bemenő fejlődést és hogyan kell a marxiz­must-leninizmust a gyakorlatban felhasználni az időszerű problémák megoldására. Az egész pártot elsősorban azokkal a kérdé­sekkel kell megismertetnünk, amelyeket az SZKP a jelenlegi időben oldott és old meg. Ennek kiindulópontja az SZKP XX. kongresz­szusa anyagának tanulmányozása, melynek a legnagyobb gondosságot és fi"yelmet fogjuk szentelni. Egész ideológiai munkánknak az az értelme, hogy országunkban a szocializmus építésének kér­déseit megvilágítsuk, propagandánkban és nép­nevelésünkben az embereknek gyakorlati segítsé­get nyújtsunk abban, hogyan valósítsák meg nagy tanainkat. Pártunk Központi Bizottsága legutóbbi hatá­rozataiban helyesen hangsúlyozta, hogy ma az ideológiai munka előterébe a marxizmus gazda­sági tana lép. Ez megnyilvánult abban, hogy elvtársaink nagyobb mértékben tanulmányozzák a politikai gazdaságtant és a konkrét gazdaság­tant, de ez még távolról sem elegendő. Propa­gandánkat túlnyomórészt a gazdasági kérdések­re kell irányítanunk, hogy segítséget nyújtson a termelés fokozásáért vívott mindennapi harc­ban, az anyagi és kulturális értékek bőségének megteremtésére és a polgárok kommunista ön­tudatosságának növelésére irányuló törekvé­sünkben. Fontos feladatok várnak a marxi—lenini filo­zófiánkra és történelemtudományunkra is. El­sősorban a CSKP történetének területén vég­zett munkálatok fejlesztését várjuk, amelyekben teljesen fel kell használni az irattári anyagokat, a tudományos és népszerű irodalom anyagát ar­ra, hogy kiküszöböljük a személyi kultusz min­den megnyilvánulását, pártunk bonyolult, de sikeres és diadalmas útja indokolatlan szépít­getését. Sürgetően áll előttünk az a feladat, hogy a CSKP KB mellett felépítsük a párt el­méleti kádereinek előkészítésére szolgáló inté­zetet. • Egész ideológiai frontunkat, az eí'méleti mun­kától kezdve egészen a művészetig, arra vezet­jük, hogy áthassák azok az eszmék, hogy min­den anyagi és kulturális értéknek a dolgozó tö­megek az alkotói, a történelem egyedüli alkotói. Arra vezetjük, hogy kiküszöbölje a sze'mélyi kul­tusz mindeddig még meglévő megnyilatkozásait és megakadályozza az esetleges visszaeséseket. * * * A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy szüntelenül szilárdulnia kell a szocialista törvé­nyességnek és valamennyi párt- és állami szerv feladatává teszi, hogy éberen őrködjék a törvé­nyek betartása felett, lépjen fel a jogtalanság és az önkény minden megnyilvánulása ellen. Az ál­lami szerveknek munkájukban egyrészt meg kell követelniük és be kell tartaniok a szocialista törvényességet, a meggyőzés és a nevelés útján kell haladniok, másrészt könyörteleneknek kell lenniök az osztályellenség minden tettével szem­ben. A pártnak az összes államszerveket, a biz­tonsági szerveket, a bíróságokat és ügyészsége­ket arra kell vezetnie, hogy a nép bizalma e szervek iránt állandóan emelkedjen és a dolgozó nép bennük érdekei őrzőjét lássa. * * * A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy az SZKP XX. kongresszusa tapasztalatai­nak és következtetéscinek alkotó módon va'ó érvényesítése életünkben a part, politikai, ideo­lógiai és szervező tevékenységünk további fejlő­dését jelenti majd, a párt további aktivizálásá­hoz, a tömegekkel való kapcsolatának megszilár­dításához vezet országunk szocialista építése to­vábbi sikerei érdekében. Az egész pártnak, minden kommunistának tu­datosítania kell a megtárgyalt kérdések nagy je­lentőségét, fokozott tevékenységet kell kifejtenie a párt valamennyi határozatának teljesítése ér­dekében. A Központi Bizottság a politikai iroda felada­tává teszi, hogy előkészítse és kidolgozza az e határozatban foglalt elvi kérdéseket és ebben a szellemben irányítsa az egész párt tevékenysé­gét. A fő feladat most az, hogy az egész pártot alaposan megismertessük a Központi Bizottság tárgyalásával és következtetéseivel, valamennyi kommunistát felfegyverezzünk abból a célból, hogy a békéért és a szocializmusért vívott har­cunk politikája újabb sikereket arasson. III. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom