Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-12 / 72. szám, hétfő

c Deportálták Makariosz ciprusi érseket A kommunizmust építő A • i II #| • ja , szovjet nép nagy sikerei a szovje! aoiqozox március lu-en első ízben mentek haza a munkából 2 órával előbb Makariosz érseket a ciprusi brit csapatok pénteken délután elrabolták és deportálták: tartózkodási helye a tegnapi késő esti órákban még nem volt isjneretes. Vele együtt deportá'­ták Kiprianosz kireniai püspököt, a püspök titkárát és még egy magas­rangú görög papot. Ez a legújabb fejleménye annak a „keménykéz-politikának", amelyet Hőrding tábornok. Ciprus kormány­zója és Lermox-Boyd g.varmatügyi miniszter jelentett be, miután ered­ménytelenül megszakadtak a Ciprus önrendelkezéséről immár öt hónapja folyó .tárgyalások. Amikor a deportálás hírét Nikoziá­ban közölték, a brit csapatokat egész Ciprus szigetén készültségbe helyez­ték. Csapatok vették körül az érsek­séget is, amelyet átkutattak. Ciprus és Görögország között megszakították a telefon- és táviróösszeköttetést, s Cijxrus szigetén is megtiltották a tá­volsági telefonbeszélgetést. Az érsek pénteken Athénbe akart reoü'ni. Ugyanazon a repülőgépen vele utazott volna nővére is. A ható­ság- V. közölték vele. hogy a repülő­téren életbeléptetett új korlátozó in­tézkedések miatt máshonnan kel! el­indulnia és nővére nem kisérheti e'. Alighcgv elhagyta a repülőteret, le­tartóztatták. Nővérének sem enged­ték meg, hogy felszállton az Athénbe induló repülőgépre, és poggyászát is levették a repülőgépről. A brit Munkáspárt vezetői igen sú­lyosan ítélik meq az érsek deportálá­sát. James Griffiths volt munkáspárti gyarmatügvi miniszter és más mun­káspárti képviselők meglepetéssel és nyugtalansággal fogadták a hírt. Stevens Siringler munkáspárti kép­viselő kijelentette a Szabad Nép lon­doni tudósítójának: „Mélységesen megdöbbentett ez a provokatív lé­pés. amely csak még súlyosabbá te­heti » ciprusi helvétet A kormány­nak ez a lépése még inkább alátá­masztja azt a bizalmatlansági indít­ványt, amelyet a Munkáspárt a jövő szerdän terjeszt elő a kormény ellen. Remélem azonban, hogy még szerda London (ČTK) — A nyugati saj­tóügynökségek tudósítói jelentéseik­ben beszámolnak a ciprusi lakosság tiltakozó akcióiról Makariosz érsek deportálása ellen. A tiltakozó tünte­tések elterjedtek Ciprus egész terü­letén. A dolqozők között általános til­takozó sztrájk tört ki. Több városban szavazat kell, mint azokban a kerü­letekben, ahol a kommunisták befo­lyása kisebb. A nemrég lezajlott gö­rögországi választásokon például a baloldali ellenzék megkapta a sza­vazatok többségét, a parlamentben azonban mégis a kormánypártok ke­rültek többségbe. Mit jelont az uralkodó burzsoá cso­portoknak ez a törekvése, ha alapo­sabban megnézzük? Azt jelenti, hogy maga a burzsoázia kezdi megérteni, hogy a parlament — a kapitalista rend szervezésének és konszoli­dálásának eszköze — ma már valódi fegyverré válhat azoknak a pártok­nak a kezében, amely k a társadalom szocialista átalakítására törekszenek. Ha a szavazati jog minden állam­polgárra kiterjed és ha becsületes választási törvény lesz, amely az arányosság elveire támaszkodik, s ha lesz népmozgalom és munkásmozga­lom, amelyet erős, jól szervezett párt i vezet, akkor sorom képpen nem lehet elkerülni, hogy a parlamentben olyan többség kerekedjék felül, amely a nép akaratának megfelel. Akkor olyan kedvező helyzet állhat elő, amely­ben lehetséges mélyreható szociális reformok bevezetése és a békepoh ti­ká Teljesen világos, milyen hatalmas jelentősége van ebben a helyzetben annak a harcnak, amelyet a demok­ratikus pártok vívnak a választási törvények meghamisítása ellen. 1953­ban politikai síkon olyan széleskörű és éles tömegharcot vívtunk a De Gasperi-féle aljas választási törvénv ellen, amely az egész országot meg­mozgatta. Hat hónapon át egész Olaszország figyelme erre az ütkö­zetre összpontosult, amely a külön­böző kategóriájú dolgozók össznem­zeti sztrájkjában tetözödött be. Ez a harc felébresztette a nép demokra­tikus szellemét, s eredményeképpen a kommunista és a szociáldemokrata párt ugrásszerűen előre tört abban az időben, amikor a kormánypártok nem tudtak többséget szerezni. És az új parlament az arányosság rend­szerének elvén épült fel. Ha a parlament tevékenységének második oldalát nézzük: a parlamen­tet, mint a politikai vezetés és a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzés szervét, akkor az uralkodó burzsoá csoportoknál és kormányaiknál ugyanazt a tendenciát látjuk. Ez elótt felvetik ezt a kérdést az alsó­házban." Fenner Brockway, egy má­sik munkáspárti képviselő kijelentet­te: „Örült cselekedet ez." Clement Davies, a Liberális Párt vezetője ezt mondotta: „őrült cselekedetnek lát­szik. A legbiztosabb módja a szenve­délyek felkorbácsolásának. Egész biz­tosan elítélik ma.jd Nagy-Britanijia magatartását." A brit kormánynak ez a lépése két közvetlen okra vezethet.6 vissza: G'iubb tábornoknak Jordániából tör­tént menesztésére, amely súlyosan meggyengítette Nagy-Britannia egész helyzetét a Földközi-tenger keleti medencéjében és arra a tényre, hogy Makariosz érsek nem volt hajlandó beadni a derekát. A brit kormány so­hasem titkolta azt, hogy mindenáron rag-szkodni fog Ciprushoz, amelyben nagv fontosságú támaszpontot lét. Nagy-Britannia közép-keleti helyze­tének összeomlása most úgv látszik kétségbeesett lépésekre ösztönzi a brit. kormányt, hogy legalább utolsó támaszpontját megtarthassa ebben a térségben. Brit részről öt teljes hónapon át hol fenyegetésekkel, hol Ígérgeté­sekkel akarták rávenni Makariosz ér­seket a brit kormánv feltételeinek elfogadására. Az érsek azonban szi­lárdan kitartott álláspontja mellett. A brit hatóságok az érsek deportá­lásával voltaképpen azt az elhatáro­zásukat jelentették be a cinrusi nép­nek, hogy a tárgyalások időszaka le­járt és most a szigeten levő 20 0C0 főnvi katonaság segítségével nyílt terror-rendszert akarnak bevezetn Harding ciprusi kormányzó hétfői rádióbeszédében már célzott erre amikor kijelentette, hogv a ciprusiak ellenállását minden eszközzel '-e fog­ia törni. Két nappal később hat fia­tal ciprusit életfogytiglani börtönre ítéltek. Bizonyos, hogy Makariosz érsek de­portálása újabb viharos tiltakozáso­kat fog kiváltani Görögország, Ang­lia NATO-beli szövetségese részé­ről is. (A Szarad Nép-bői) és településen, főképp Limasszolában, Nikóziában, Famagustban, Poliszban és Kirénében tömeges angolellenes tüntetések folytak, amelyeknél össze­tűzésre került sor a rendőrséggel. A rendőrség a tüntetőket könnyfakasztó bombákkal kergette szét. kisebbíti a parlamenti viták és ha­tározatok jelentőségét. Ami a kormányalakítást' vagy a leg­fontosabb gazdasági és politikai kér­dések eldöntését illeti, a burzsoá ál­lamok kormánypártjai ezeket a kér­déseket nem a parlamenti üléseken igyekeznek megoldani, hanem komp­romisszumok és intrikák útján és nem bocsátkoznak nyílt vitákba. Ugyanakkor nő az olyan kérdések száma, amelyeket a végrehajtó hata­lom önállóan, sőt néha a parlament döntése ellenére old meg Ezzel ósz­szefüggően a pozíciók is megváltoz­nak Éppen a szocialista ellenzéket alkotó munkáspártok tulajdonítanak mind nagyobb jtlentőséget a parla­mentnek — most már nemcsak a politikai felszólalásaik szószékéül használják fel a parlamentet, han^m szilárd és egységes parlamenti kép­viselettel rendelkezve, képesek a kormány javaslatainak megváltozta­tását elérni a dolgozók hasznára. Az említett tételekből, amelyeket számos konkrét példával illusztrál­hatnánk, néhány általános érvényű következtetést már most is levon­hatunk. A parlament területén hasonló je­lenség játszódik le, mint amilyen a jelenlegi történelmi szakaszban a demokratikus szabadságjogok megvé­déséért, betartásáért és fejlesztésé­ért folytatott harcban lejátszódik. A burzsoázia arra használta fel ezeket a szabadságjogokat, hogy saját ha­talm* megszilárdítsa és uralkodó osztállyá váljék. Amikor azonban a dolgozók arra kezdték felhasználni a demokratikus szabadságjogokat, hogy létrehozzák és fejlesszék saját szervezeteiket s a szocialista mozgal­mat, s amikor ez a mozgalom foko­zatosan mind hatalmasabbá vált — akkor az uralkodó burzsoá csoportok elkezdték hangoztatni, hogy szükséges a demokratikus szabadságjogok kor­látozása, felülvizsgálása és a mini­mumra való csökkentése, ÉS a va­lóságban ezt meg is tették. Valami ehhez hasonló történik a parlament­ben. A burzsoázia addig dicsőíti a parlamentariz lust, amíg sikerül meg­őriznie a parlamentet, mint az oli­garchia képviseletét. De bizalmatlan és gyanakvó a parlamenttel szemben, ha az általános választójog és az arányosság elve alapján a parlamenti küzdőtérre számottevő ellenzéki erők Moszkva, március 10. (ČTK). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének és a Szovjetunió Miniszter­tanácsának határozatáról szóló öröm­teljes hír a munkások és alkalmazot­tak munkaidejének megrövidítéséről a munkaszünetek és ünnepek előtti na­pokon a Szovjetunióban villámgyor­san terjedt el. G. Bortkovics ismert leningrádi újí­tó erről így beszél: „Pártunk betartja sz vát. Nemrégen, a párt kongresszusán arról volt szó, hogy bevezetik a munkaszünetek és Ünnepek előtti napokon a munkaidő megrövidítését és íme, már most szomhaton 2 órával előbb megyünk haza". A leningrádi munkások, hogy meg­hálálják a párt gondoskodását, azt ígérik, hogy „a rövidebb munkanapon sem fognak kevesebbet, hanem töb­bet termelni, mint azelőtt ô óra alatt." A Vörös Báger-üzem kollektívá­ja szombaton különösen szorgalma­san dolgozott Az olvasztárok ha­táridő előtt már a 200. ez idei acéi­olvasztást fejezték be. Makarjanova, a jereváni konzerv­gyár munkásnője, aki az üzemben már 25 éve dolgozik, ezt mondotta: „Otthon négy iskolába járó gyer­mekem van. ma több időm marad számukra." Sz. Tokatyján, a kompresszorgvír esztergályosa így nyilatkozott mun­katársai nevében: „Az állam lerövidíti a munkaidőt a munkaszünetek és ünnepek előt­ti napokon, azonban meghagyja változatlanul teljes munkabérünket. Ez minket arra kötelez, hogy még szorgalmasabban dolgozzunk". Valamennyi szovjet városból érke­ző hírek szerint a dolgozók minde­nütt kötelezettséget vállalnak, hogy a párt gondoskodását meghálálva töre­kedni fognak, hogy a hatodik ötéves tervet határidő előtt teljesítsék. V. Auriol Szovjeíunió-beli tartózkodásáról. Moszkva, március 10. (ČTK). — V. Auriol, a Francia Köztársaság volt elnöke március 9-én kíséretével Sztá­lingrádból Moszkvába utazott. Moszk­vába érkezésének estéjén M. Dejean, francia nagykövet ünnepi vacsorát adott tiszteletére. V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első alelnöke és külügyminisztere március 10-én fo­gadta Vincent Auriolt, a Francia Köz­társaság volt elnökét. A beszélgetés­nél jelen volt M. Dejean. Francia­ország szov'^tunió-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. V. Auriol K. Vorosilovnak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnökének személyes vendége. Szovjetunió-be'i tartózkodása során meglátogatja Le­ningrádot, Kievet, Rosztovot, Tifliszt és Sztálingrádot. A Szovietunió Német Szövets égi Köztársaság-beli nagykövetének nyilatko­zata a szovjet polgárok repatriálásáról a Német Szövetségi Köztársaságból Nyugat-Németországban visszatartják az elhurcolt szovjet polgárokat Ciprus szigetén terjed a dolgozók áila'ános sztrájkja Bonn. (TASZSZ) — Amint jelentik, I V. A. Zorin. a Szovjetunió Német Szövetségi Köztársaság-beli nagyköve­te felkereste Hsllsteint, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisz­tériuma államtitkárát, aki előtt nyi­la rkozatot tett. amelvben a tóbbi kö­zött ezeket mondotta: A Szovietunió kormányküldöttsége Itt?'" nyarán Moszkvába- a Német S/ovetségi Köztársaság küldöttségé­vel folytatott beszé'g»-tése: s »ran — amir.' ismeretes - felvetette azm elhurcolt szovjet polgárok hazatérésé­nek kérését akik a Német Szövetségi KC'társaság területér, tartózkodnak A Nemet Szövetségi Köztársjsag kor­mányküldöttsége meqhiérte. hogv a szoviet polgárok h :iza:érése kérdesé­ne.< elintézésénél közremúk'.idtK. Azokból a levelekből. ame.veket a Szovjetunió nagykövetsége és az il­letékes szoviet hivatalok kaptak, is­meretes. hogv ama szoviet polgárok többsége, akiket erőszakkal hurcoltak el hazáiukból és szakítottak el csa­ládjaiktól és akik a Német Szövet­ségi Köztársaság területén laknak, ne­héz anyagi körülmények között élnek, nincs állandó munkájuk, lakhelyük és megélhetési lehetősége. Mivel ezen polgároknak sokáig nem volt lehetőségük érintkezésbe lépni a szoviet nagvkövetséqcel. nem szor­galmazhatták hazatértüket. A külón­• féle ellenséges emigráns szervezetek, ?melyeket az elhurcolt személvek ré­szére létesített táborokban és másutt alakítottak, féktelen propagandát fej­tenek ki a szoviet polgárok hazatéré­kerülnek, amelyek a gazdasági és a társadalmi rendszer mélyreható vál­tozását tűzik ki célul. A demokrácia zászlaja a munkásosztály és pártjai haladó népi erőinek, és különösen a kommunista pártoknak kezébe ment át. Remélhetik-e ' ezek az erők, hogy felhasználhatják a parlamentet a szo­cializmusba való átmenet megvalósí­tására, vagyis a mélyreható gazda­sági és társadalmi átalakulások vég­hezvitelére? Minden az erőviszonyok­tól függ, s mindenekelőtt attól, hogy a munkásosztály pártjai hogyan tud­ják megkezdeni ezt a harcot és ho­gyan tudják megnyerni a nagy nép­tömegeket. Először: a demokratikus elvekért folytatott harcban ki kell vívni, hogy a parlamentet úgy válasszák meg, hogy valóban az ország „tükrévé", vagyis igazi demokratikus parlament­té váljék. Másodszor: szükséges, hogy a szo­cializmusért harcoló pártok — első­sorban a kommunista pártok — erő­sek, nagy létszámúak és jól szerve­zettek legyenek. Képesek legyenek úgy dolgozni és harcolni, hogy a munkásosztály és a nép legfontosabb rétegeire döntő befolyással legyenek. Harmadszor: szükséges, hogy ezek a pártok cselekedeteikben egységesek legyenek. Ennek eredményeként nem­csak számszerűleg növelik fölényüket a parlamer^ben, hanem létrejön a kölcsönös megértés és együttműködés azokkal a politikai erőkkel, amelyek nem idegenkednek a szocialista tí­pusú társEdalmi reformok végrehaj­tásától és a következetes békepoliti­kától. Ha ezek a feltételek megvalósul­nak a mai helyzetben, amikor a szocializmus diadalmasan erősödik és szilárdul a világ küzdőterén, akkor lehetséges tesz a parlamenti út fel­használása a szocializmushoz való átmenethez. Mint ebből látható, arról van szó: hogyan lehet minél jobban megérteni a szocializmusért való harc jelenlegi feltételeit és hogyan lehet mindjobban magunkkal ragadni a nö­vekvő népmozgalmakat — felhasz­nálva a helyzet szülte 'íj lehetősége­ket — azokon az utakon, amelyeket megnyit előttünk az adott történelmi pillanat. (Megjelent a moszkvai Pravda március 7-i számában) se ellen, verik és terrorizál iák őket. Sok olvan eset is ismeretes, hogv az elhurcolt szoviet polgárokat a Né­met Szövetségi Köztársaság területén börtönökben és táborokban tartiáik. A nagykövetség az utóbbi időben a fog­házakban sínylődő szoviet polgárok­tól 46 levelet kapott azzal a kéréssel, hoov visszatérhessenek hazáinkba. Annak következtében és arra való te­kintettel. hogv a Szovjetuniónak Nvu­aat-Németország területén hosszabb ideig nem volt semmiféle diplomáciai képviselete .és ezért nem létesíthe­tett kapcsolatot az elhurcolt szovjet polgárokkal és nem vehette őket vé­delmébe. a Szovietunió nagvkövetsége kéri a" Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének közreműködését, a következő pontokban: 1. Készítsék el azon elhurcolt szov­iet poloárok névjegyzékét, akik a Né­met Szövetségi Köztársaság területén élnek, beleszámítva azokat a polgá­rokat. akik jelenleg táborokban, vagy börtönökben sínylődnek: 2. a nagykövetség munkatársainak teovék lehetővé a Szovietunió polgá­rainak meglátogatását mind a tábo­rokban mind a börtönökben: 3. a Német Szövetségi Köztársaság börtöneiben tartott valamennyi szov­iet polgárt bocsássák szabadon és küldiék vissza a Szovjetunióba. V. A. Zorin nagykövet Hallstein ál­lamtitkárnak átadta azon 46 szovjet polgár jegyzékét, akik a Német Szö­vetségi Köztársaság börtöneiben van­nak és kérvényt adtak be hazaszállí­tásuk iránt. A lengyel sajtó a Lengyelország és Csehszlovákia közötti barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés 9. évfordulójáról Varsó, március 10. (ČTK). — A központi lengyel lapok megemlékez­nek a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 9. évforduló­járól. A lapok első oldalaikon a var­sói Csehszlovák Kulturális Központ megnyitásáról számolnak be. A Try­buna Ludu ez eseménnyel R. Szyd­lowszki „A barátság háza" című cik­kében foglalkozik. A szerző a varsói új kulturális központot a barátság szép szimbólumának nevezi s részle­tesen leírja a kultúrközpont berende­zését. Külön figyelmet szentel a ze­neszínháznak és a könyvtárnak. F. Szydlowszki rámutat arra, hogy a központ könyvtárában a lengyel iro­dalom nagyon sok cseh- és szlovák­nyelvű fordítását látta. „Általánosan ismert tény — írja — hogy talán egy országban sem ültettek át és adtak ki a háború utáni időszakban annyi lengyel irodalmi alkotást, mint Cseh­szlovákiában." Cikkének befejező ré­szében a szerző így tr: „A szerződés 9. évfordulójának napján kölcsönösen azt kivánjuk, hogy barátsagunk és együttműködésünk továbbra is elmé­lyüljön a kölcsönös előnyök érdeké­ben" NÉHÁNY SORBÁN V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első alelnöke és kü­lügyminisztere március 10-én Karol Gunnar Myrdal. az ENSZ európai gaz­dasági bizottsága titkárának tisztele­tére ebédet adott. (ČTK) Karama libanoni miniszterelnök fo­gadta a beiruthi lakosság képviselői­nek küldöttségét, akik határozottan tiltakoznak az amerikai hadihajóknak a beiruthi kikötőbe való befutása el­len. Tiltakozó beszédükben hangsúlyoz­ták, hogy ezek a látogatások Libanon szuverenitásának megsértését jelentik. (ČTK) Truman, az USA volt elnöke ez év májusában feleségével együtt magán­látogatására Európába utazik. (ČTK) A Kínai Népköztársaság Államtaná­csa jóváhagyta a földműves termelő­szövetkezetek m in taa lapszabá ly za tána k javaslatát. A javaslat beszámolóját Liao Lu-jen, a Kínai Népköztársaság földművelésügyi minisztere tartotta. Az Államtanács jóváhagyta a kínai falvak írástudatlanságának felszámo­lására irányuló intézkedéseket is. I (ČTK) j Vladimír Knap Csehszlovákia nagy­követe a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban e napokban meglátogató Nam Dinh város középiskoláját, ame.y felett a hradec-kráíovei J. K. Tyl ti­zenegyéves iskola vállalt védnökséget. A csehszlovák nagykövetet a város képviselői és az iskola igazgatója fo­gadták. A szívélyes beszélgetés" során az iskola tanárai és diákjai a nagykö­vetnek leveleket, fényképeket és tan­eszközöket adtak át, amelyeket a há­ború alatt maguk készítettek, mint ajándékot a védnökségi iskola tanulói számára. (ČTK) Az ír sajtó a Francé Presse ügynök­ség dublini tudósítójának közlése sze­rint a ciprusi vezető politikai tényezők letartóztatására felháborodottan rea­gál. A konzervatív irányú Irish Inde­pendent a brit hivatalok eljárását „meggondolatlan és teljesen felelős­ségnélküli" cselekedetnek minősíti, amely sérti Ciprus 'akosságát. (ČTK) OJ s/o 1956. március 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom