Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-12 / 72. szám, hétfő

Ä repülőgép-szerencsétlenség alkalmával elhunylak munkatársai elítélik a „Szabad Európa" aljas akcióját I A szlovákiai Micsurin-körök életéből A kassai kerületi begyűjtési apparátus alkalmazottai, akik a „Szabad Európa" által kibocsátott léggömbök okozta repülögépszerencsétlenség alkalmával elvesztették két munkatársukat, akiket m memoriam az „A Begyűjtési Minisztérium legjobb dolgozója" jelvénnyel tüntették ki, határozatot fogadtak el a repülőgépszerencsétlenség okairól szóló jelentéssel kapcsolatban. A határozatban a következőket mondják: „A Pravda 1956. február 22-i számában olvastuk a Lőcse melletti repülőgépszerencsétlenség okairól szóló hivatalos jelentést. A repülőgépszerencsétlenség során elhúnyt két felejthetetlen munkatársunk: Ján Marištiak igazgató elvtárs és Štefan Hák elvtárs, vállalatunk főkönyvi l^je. Nagy felháborodással olvastuk a jelentést arról, hogy e szerencsétlenséget egy amerikai léngömb okozta, melyet nyugat-németországi támaszpontjukról amerikai szervezetek küldtek hazánk területére. Elítéljük ezeket az akciókat, melyek államunk függetlenségének megsértését jelentik és a lőcsei szerencsétlenséghez hasonló tragédiákat és emberáldozatokat követelnek. E támadások szerzői azonnal hagyják abba értelmetlen akcióikat, mert népünk békében akarja építeni boldog jövőjét. Dolgozóink elítélik a nyugati imperialisták ezen alattomos tevékenységét. Nemcsak ők, hanem minden ember és a kapitalista országok dolgozói is nagyon jól tudják, ki áll a hasonló aljas akciók hátterében. Az amerikai imperialisták, monopolisták, akik hasonló akcióikkal és értelmetlen uszításukkal meg akarják bontani hazánk békés építését. Biztosítjuk azonban őket, hogy terveik reménytelenek. Velük szemben áll a hatalmas Szovjetunió vezette, szocializmust építő, békeszerető államok hatalmas ereje." A csehszlovákiai magyar írók értekezlete A csehszlovákiai magyar írók is összegyűltek, hogy a Csehszlovák írószövetség második országos kongresszusa előtti időszakban végzett Meggyógyult a gyerek Asszonyaink az egészségügy, iskolaügy, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, tudomány, kultúra, közigazgatás terén alkotó munkájukkal hozzájárulnak szocialista holnapunk építéséhez, s nem utolsó sorban a világbéke megőrzéséhez. Ľudmila Bocová, a prešovi kórház gyermekosztályán dolgozik. Bocová főnővér jó munkáját a kis páciensek éppúgy, mint szüleik nagyon dicsérik. Képünkön: Bocová főnővér a felgyógyult beteget átadja édesanyjának, Jarmila Hroblajovának. irodalmi tevékenységüket értékeljék. Bratislavában szombaton, március 10-én tartott értekezletükön megvitatták a csehszlovákiai magyar irodalom jelenlegi helyzetével összefüggő kérdéseket és kitűzték az itteni magyar irodalmi élet további fejlesztésének távlati feladatait. A magyar irodalmi alkotásokról szóló fő beszámolót Egri Viktor államdíjas író tartotta. Kiemelte a csehszlovákiai magyar irodalom egyes műfajainak rendkívüli minőségi és mennyiségi fellendülését. Beszédének befejező részében rámutatott a csehszlovákiai magyar Írók legközelebbi feladataira, akiknek törekvése arra irányul, hogy még jobban elmélyítsék a szlovák és cseh szerzőkkel való együttműködést. A csehszlovákiai magyar irodalom problémáit élénk és gazdag vita során tárgyalták meg. František Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke visszatért Olaszországból František Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke az olasz szakszervezetek kongresszusáról március 10-én visszatért Olaszországból. Hetven Zetor-traktort küldtünk Magyarországba. Az üj traktorokat Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar-megyék gépállomásaira irányítják. A bratislavai pionírok új Micsurin-i műszaki állomása. Befejezés előtt áll a Klement Gottwald Pionirotthon Micsurini-Müszaki Állomásának új épülete a Bimbóházi úton (Búdková). A főépületben műhelyek, laboratóriumok és bábszínház van. Az állomás körül 6 hektár területen kísérleti gyümölcsös, szőlő és egyéb kertek állanak a pionírok rendelkezésére. A főépület felépítése után üvegházakat építenek, rendbehozzák az utakat és a Micsurini-állomás környékét, kiültetik az új gyümölcsöst és szőlőt. Nyáron az állandó pionírtáborban fogják a Szlovákia minden tájáról jövő pionírok a gyümölcs-, zöldség- és gabonanemüek terjesztésében elért tapasztalatokat kicserélni. Ma Bratislavában már egy ifjúsági 'i 18 pionír Micsurin-kör működik, melyekben 200 tanuló és pionír vesz részt. A köröket Vladimír Kozmon és Kvetoslava Kamarytová vezetik, A pionírok itt megismerkednek az állatok és növények világával. A fák és madarak napján a Micsurin-körök tagjai kiállítják munkáikat, a különféle madáretetőket és madárdücokit. Az ifjú technikusok köreit, melyeket 60 pionír látogat, Ondrej Zboniak instruktor vezeti. Itt megismerkednek a fa, fém és műanyagok földolgozásával. Már eddig is néhány autó, trolibusz modelljét készítették el. A Micsurin-körök részére villanytraktort és magtisztítót készítenek. Pionírok megtekintik a Micsurln-1 műszaki állomás kiállítását. Keresik a lavina áldozatait A Dolná Lehota-i hatalmas hólavina számos emberáldozatot követelt, A mentők 3 napon belül a lavina alatt 12 személyt találtak. Ezek közül kilencen már nem voltak életben, három nehéz sebesültet a podbrezová! kórházba szállítottak. Hét személyt még keresnek. A Dolná Lehota melletti hólavina az Alacsony Tátra térségében a legutóbbi évtizedek során a legnagyobb volt. Az 1981 méter tengerszínfeletti magasságú Skalkáról a nagy hóvihar idején indult meg s 5,5 kilométer utat tett meg. Egy kilométer hoszszúságban egy 120 éves erdőrészt tett tönkre, amelyben egyes fák elérték a másfél méter vastagságot'. Végül lerombolt egy kis házat, amelybe a hóvihar elől 17 erdei munkás és 2 asszony menekült. A lavina az egyik munkást a felszínre dobta, akinek kisebb sérülés árán sikerült eljutnia az erdőőr lakásába és segítséget hívni. A másfél kilométer hosszú és 150 méter széles lavinamező helyenként az 50 méter magasságot is eléri. Mintegy 500 mentő keresi az eddig meg nem talált hét szerencsétlen áldozatot. Ez a nagy szerencsétlenség fokozott óvatosságra int a hegyekben, mert a fehér veszedelem ezidén sokkal nagyobb, mint volt a múlt évek során, amikor nem esett annyi hó. Az a tétel, amelyet Hruscsov elvtárs. az SZKP XX. kongresszusán tartott beszámolójában kifejtett a parlamenti út lehetőségeinek kihasználásáról a szocializmusba való átmenethez. hatalmas érdeklődést keltett a társadalom, a néptömegek minden rétegében, s különösen a szocialista rendszer létrehozására mind tobban törekvő munkások körében. Ez a tétel példa és bizonysáq arra. hogy a marxista-leninista tanítás, ha alkotó módon, a tényleaes valóság fejlődésével s az osztályok harcának gyakorlatával szoros kapcsolatban értelmezik. kénes mindúiabb területeket és perspektívákat nyitni a társadalom szocialista átalakításáért végzett miunka előtt. A marxizmus-leninizmus azt tanltia. hogy a szocializmusba való átmenet formái változatosak, s bizonvos körülmények között elismeri a forradalom békés feilődésének lehetőségét. Az a fontos, hoov képesek legvünk bármelv helyzetben felismer«i és teliesen megérteni az úiat az bsztálverők és a politikai erők obiektív viszonyaiban és csoportosulásában, valamint az. hoqv le tudjuk vonni az éltalános táiékozódáshoz. s a szocializmus valamennyi harcosának qvakorJati tevékenvséqéhez szükséqes következtetéseket. Ami pedig a parlamentet, a parlament feladatait és szerepét illeti, ezek a történelmi fejlődés folyamán fontos változásokon mentek keresztül. E változásokat figyelembe kell venni ahhoz, hogv megértsük és előre lássuk a lövőben lehetséges szocialista átalakításokat. Azok a formák és eszközök, amelyek megfelelőek voltak a múltban, amikor a szocialista mozgalom még kevéssé volt fellett, a burzsoázia pedig az eqész fiadon, minden országban osztatlanul uralkodott már nem felelnek meo a inai viszonyok között, amikor a világon létezik a szocializmusnak az emberiség egyharmadát egyesítő tábora, amikor az általános válságtól megrendült kapitalizmus sok tekintetben elvesztette ha jdani ere jét, amikor a dolgozó tömegekbe mind mélyebben hatolnak a szocializmus eszméi, s az a meggyőződés, hogv szükséges a szocialista rendszer létrehozása. Nézzük meq nagy vonalakban, milyen változások történitek a bennünket érdeklő területeken, s kiséreliük O O J S Z O A parlamenti út felhasználásának lehetőségéről a szocializmusba való átmenethez 1956. március 530. meg megérteni mit léthatunk előre a iövőt illetően. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a parlamentet, két természetesen szorosan összefüqgő oldalát különböztethettük meg. A parlament eqvrészt a nép képviseleti szerve, amelv a szavazati ioqqal bíró állampolgárok akaratnyilvánítása útján iön létre. Másrészt a parlaiment az államvezetés szerve (vagy annak kellene lennie), ezért törvényeket kell hoznia, el kell döntenie az állam iövedelmetnek elosztásira. kia .ásainak helyességére vonatkozó kérdéseket, ellenőriznie kell a végrehajtó hatalom, vaqyis a kormánv munkáját Normális parlamenti rendszerben magát a kormányt is a parlament nevezi ki. Mi a helyzet a valóságban a partement e két oldalát illetően? Ha figyelmesen tanulmányozzuk azt a helyzetet, amely fennáll, maidnem valamennyi kapitalista országban vaqy legalább is az európai kontinens azon országaiban, ahol erős a munkásmozgalom és nem szilárd a politikai helyzet. láthatjuk: a burzsoázia uralkodó csoportjai között mind erősebbé válik az az irányzat, hogv semmibe vegyék a parlamentet, ne vegyék figyelembe annak fent vázolt két oldalát, megváltoztassák a parlament lényegét, sőt fokozatosan megszabadul ianak tőle. Mint ismeretes, a különböző országokban é6 a különböző történelmi korszakokban különböző mértékben valósították meq az állampolgárok szavazati jogát a parlamenti választásokon. Megvan azonban a feilődés általános vonala, amelv egyforma maidnem valamennyi kapitalista orszáqban. A múlt században, amikor a burzsoá forradalmak folyamán létreiöttek a parlamentek, a választójoggal bíró polqárok száma igen korlátozott volt. Olaszországban például nemcsak azoknak nem volt szavazati joguk. akik nem tudtak Írni-olvasni (akkor ezek alkották a nép többségét), hanem azoknak sem. akiknek nem volt tulaidonuk vagv állandó jövedelmük. Igv aztán a választásokban választókerületenként néhány 6záz, leqfeliebb néhány ezer polgár vett részt, ami nagyon megkönnyítette a szavaIrta: PALMIRO TOGLIATTI • zatok megszerzését még nem engedett személyes presszió, megvesztegetés és különböző intrikák útján. Nem lehet azt mondani, hogy az ily módon megválasztott parlamentek valósáqos népképviseleti szervek lettek volna. Lényegében véve a kapitalista oligarchia képviseleti szervei voltak. A demokratikus mozqalom feilődésének. valamint annak eredményeként. hoqv a politika színterén meqielent a munkás, szocialista tömegmozgalom. a néptömegek naqvobb mértékben kezdtek választóioqot kapni. Az egyenlő és közvetlen általános választóiogot csak kitartó harc után sikerült kivívni, amelv harc néhány országban a konzervatív kormánv elleni népfelkelés iellegét öltötte magára. Ezután kezdtek megjelenni a parlamentekben a haladó demokraták, szocialisták sokféle csoportjai és végül az első világháború után — a kommunisták. Ilyen körülmények között megélénkült a parlamenti harc. Ez m ind lobban magára vonta a dolgozó tömegek érdeklődését. Az általános választó ioc kivívása azonban sok országban a mai napig sem adott lehetőséget arra. hogv a néptömegeknek annyi képviselöiük leqyen a parlamentben, amennyi megfelelne a rájuk szavazó választók valódi számának. Ahhoz, hogv ez megtörtén iék. ki kellett vívni az aránvos képviseleti rendszer meqteremtiését. Amennyiben ugyanis többségi választási rendszer van. a kisebbség nem képviseltetheti maqát valésáqos ereiének megfelelően: képviselői kis csoportokra darabolódnak a parlamentben. s néha teliesen eltűnnek. Az arányos rendszer éppen ellenkezőleg, az ország sajátságos politikai „tükrévé" változtatja a parlamentet, mivel minden párt annyi helyet kap, amennyi tényleges erejének megfelel. Amikor Franciaországban és Olaszországban, ahol a kommunista és a szocialista pártoknak nagy befolyásuk van a tömegek között, az arányos rendszer szerint bonyolították le a választásokat, akkor a szocializmus felé orientálódó politikai csoportok a parlamentben a helyek egyharmadát-felét foglalták el. Kónynyű megérteni, hogy az adott helyzetben e csoportok munkája más jelleget kellett hogy öltsön, mint a múltban, amikor a parlamentet csupán szószéknek tekintették az agitációhoz. Lehetővé vált annak a feladatnak kitűzése, hogy a parlament talaján pozitív munkát végezzünk a szocialista átalakításokért, s ez legalábbis részben, megtörtént. így például Olaszországban sikerült nekünk, más politikai pártokkal történt megegyezés alapján kiegészítenünk az olasz alkotmányt a mélyreható szociális reformok végrehajtásának szükségességéről szóló cikkellyel: a munkához való jog biztosításáról, a földreformról, a legnagyobb kapitalista monopóliumok államosításáról stb. Természetesen a burzsoázia uralkodó csoportjai minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe vesznek, hogy meggátolják a dolgozók haladó pártjainak sikerét a választásokon. Lenin annak idején alaposan tanulmányozta ezt a kérdést és mesterien megmutatta, melyek ezek az eszkösök és hogyan alkalmazza őket a burzsoázia. De ma a szocialista eszmék olyan mélyen behatoltak a nép lelkébe, a burzsoázia pártjai pedig annyira kompromitálták magukat, annyira megfosztották magukat tekintélyüktől, hogy ma könnyebb kiszakítani a népi tömegeket a reakciós csoportok hatása alól, mint a múltban. Ezenkívül meg kell mondani, hogy amikor a munkásosztály élén nagy, sok tagot számláló, jól szervezett, harcos káderek által vezetett pártok állnak, akkor ezek a pártok képesek semlegesíteni a burzsoáziának a tömegek megfélemlítését, a korrupciót stb. szolgáló eszközei jelentős részét, amelyekről Lenin beszélt. Ebben az új helyzetben különösen jellemző az a magatartás, amelyet a burzsoázia uralkodó csoportjai, s az őket képviselő pártok és kormányok tanúsítanak. Ezek a csoportok nem zárhatják ki a politikai életből a parlamentet, mint ezt a fasiszták tették, mert Hitler és Mussolini rendszerének katasztrofális bukása után a társadalom túlnyomó többsége nem engedné ezt meg. Hogy megakadályozzák a néptömegeket abban, hogy mind hatalmasabb képviselettel rendelkezzenek a parlamentben, a burzsoázia uralkodó csoportjai új eszközökhöz, nevezetesen a választási rendszer meghamisításához folyamódnak. Ezért speciális törvényeket adnak ki, amelyek megakadályozzák, hogy a kisebbség a rá jutó szavazatok arányának megfelelő helyet foglaljon el a parlamentben, s az a céljuk, hogy elenyészővé tegyék a kisebbség mandátumainak számát a parlamentben. Az ilyen törvények alapján a parlament nem lehet az ország politikai „tükre". Mindez azért történik, íogy a parlament a konzervatív és reakciós burzsoá oligarchia eszközévé váljék. Ebben az összefüggésben a legvilágosabb példaként szoigál az a törvénytervezet, amelyet 1953-ban fogadtak el Olaszországban De Gasperi kezdeményezésére. Ezt a törvényt a nép „aljas törvénynek" nevezte el. E törvény szerint a kormánypártnak elég uolt eggyel több szavazatot kapnia az összes szavazatok felénél ahhoz, hogy a parlamentben kétharmados többsége lehessen. Franciaországban egy évvel ezelőtt hasonló típusú törvényt adtak ki, amely szerint a kormánypártok „egyesítették" listáikat a választókerületekben, s ennek eredményeképpen megkapták a szavazatoknak -több mint felét, s így megtehették, hogy elosztották maguk között a mandátumokat és teljesen kizártáK PZ ellenzéket. Olaszországban a legreakciósabb körök szégyentelenül odáig is elmentek, hogy mi™.den választás alkalmával nyíltan kijelentették, meg kell változtatni a választási rendszert, mégpedig olyképpen, hogy az ellenzék semmilyen körülmények között se juthasson többséghez vagy nagyszámú mandátumhoz a parlamentben. Ugyanilyen tendenciák mutatkoznak majdnem mindenütt, Igy NyugatNémetországban is. Egyik-másik országban azokban a kerületekben, ahol a kommunistáknak befolyásuk van, egy képviselő megválasztásához több