Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-10 / 70. szám, szombat

Német békeharcos a lipcsei vásáron F

ebruár 27-én a késő délutáni órákban Dečinnél léptük át a német- határt. Ez a nap azért nevezetes számomra, mert aznap először álltam német földön. Nem mondhatom, hogy különös örömteljes izgalom fogott volna el. Ellenkezőleg, azok a fájdalmas emlékek, amelyeket' a felszabadulás utáni tevékeny 10 esztendő elhomályosított, most újra életre keltek. A fasizmus súlyos hagyatéka nyomta szívemet, agyamat és további utunk során, amikor megpillantottam a> szőnyegbombázástól szétrombolt Drezdát, a fájdalom még elevenebb hullámokkal borított el. Kint erősen havazott, a sűrű hópelyhek eleven függönyén keresztül Drezda óriási behavazott romhegyláncolata olyan volt, mintha a fasiszta háború monumentális sírköve lenne. E borzalmas kép nemcsak a háború embertelenségét tárta fel, de érvényre juttatta a mai háborús uszítók szörnyű tervét, akik Németországot újra fel akarják fegyverezni, hogy a profit kedvéért még súlyosabb csapást mérjenek az emberiségre. Nem fér kétség hozzá, hogy valamennyien, akik akkor velem együtt az autóbuszban ültek, hasonló gondolatokkal gyötrődtek, de mindannyian mégis hallgattunk. Konok eltökéltség és egyfajta elhatározottság volt ebben a hallgatásban, hogy soha többé nem engedjük meg, hogy a pusztítás borzalma megismétlődjék és hogy a hatalom mégegyszer a fasiszták kezébe kerüljön. És ime, amint továbbhaladunk Lipcse felé, a havazás ritkulni kezdett és az elvonuló új házsorok homlokzatán hatalmas feliratok messziről hirdették a munkás-paraszt szövetség erejét és hatalmát Maga a lipcsei vásár is a munkásparaszt szövetség egységét, az alkotó és tartós béke erejét hirdette mindennél kifejezőbben. Minden nemzet pavilonjában a kiállított gépek, anyagok és élelmiszerek úgy hatottak, mintha az alkotó béke munkaszerszámai lennének. Bevallom, az első napon engem elsősorban nemcsak a német pavilon, de általában a németek magaitartása érdekelt, hogy mit' gondolnak a békéről és a munkás-paraszt szövetségéről általában. A sok kiállított alkotás rengetegében főleg maga az alkotó érdekelt. Nagyon érdekes jelenség ragadta meg a figyelmemet már az első pillanatokban. Pavilonunk éppúgy érintkezett a német pavilonnal, akárcsak országunk határai érintkeznek. A másik jelenség pedig az volt, hegy a kelet- és nyugatnémet vállalatok kiállított gépei egymás mellett álltak, és a nyugatnémet munkások igen békésen elbeszélgettek a keletnémet gépkezelőkkel annak ellenére, hogy vezetőik erről a közös tárgyalásról hallani sem akarnak. Sűrű embersorokon kellett keresztülverekednem magam, amíg eljutottam egy-egy géphez, oly nagy volt a látogatottság. A sok újfajta szövőgép között van a keletnémeteknek egy gépük, amely óránként több mint 20 méter anyagot sző. A gép hallatlan gyorsasággal működik és szemünk előtt sodródik a hibátlanul szőtt anyag a hengeren. A gépkezelő magyarázza, hogy minden fajta anyagot lehet rajta szőni és hozzáteszi, hogy a gép iránt óriási az érdeklődés. Az egyik nyugatnémet vállalatnak viszont tejtöltő gépe van, amely óránként 6 ezer liter tejesüveget tisztít, szárít és megtölti. Amikor a gép egy fogantyú forgatásával megindul, úgy tűnik, mintha ezer és ezer üvegharang szólalna meg. A szárító bámulatos pontossággal sorakoztatja az üvegeket a futószalagon, amely a töltő elé viszi ókét, itt lebuknak, hogy egy emelő révén újra felemelkedjenek és tejjel megtöltve rendeltetési helyükre jussanak. Mindez automatikusan megy végbe és ha egy üveg történetesen kilendül pályájáról, a gépezet automatikusan megáll anélkül, hogy egyetlen üveg eltörne. Ez a gép is rengeteg látogatót vonz és biztos, hogy ez a nyugatnémet cég ezzel a töltőgép gyártásával is igen szép profithoz jut. Egy másik helyiségben már a nehézéi 0

J szo 1956. március 10. ipar termékei sorakoznak hosszú láncsorokban. Elhaladok egy gép mellett, amely a szemem előtt köpködi magából a kész brikettet. A nagy gép mellett ott áll apró kis mása, mint egy nagy elefánt mellett a kis elefánt és ugyancsak szórja, köpködi magából a szénporból készült kis brikettet az emberek nagy ámulatára. Kicsit szédelgek már a sok látnivalótól, sodortatom magam a látogatók tömegétől, miközben arra gondolok, hogy egy nép, amely a békét ilyen ragyogó találmányokkal tudja gazdagítani, minek gyárt ágyút, tankot? Minek, kérdem ... így, ezzel a gondolattal jutok el egy hatalmas vágógéphez, amelynek méretei egy emeletes házzal felérnek. A gép homlokzata a Pels jelzést viseli. Ez a gép a 40 milliméteres vastagságú vas- és acéllemezeket úgy vágja, akárcsak a vajat. Ott áll mellette a szélesvállú gépkezelő, akit Erich Huthnak hívnak. Tőle tudom meg, hogy Erfurtban, tehát Kelet-Németországban gyártják ezeket a gépeket. A gyár eddig közel 8 millió márkáért kötött szerződéseket és eddig már az 1957-es évi termelést is eladták. E

kijelentésen egyáltalában nem csodálkozom. Igen vonzó találmány ez a korszerű guillotine. Nézetem szerint egy perc alatt legalább tíz háborús uszítónak nyisszanthatja !e a fejét, noha egy háborús uszító nyaka biztosan vastagabb 4 centiméternél, viszont a gép oly megbízhatónak néz ki, hogy ezt a feladatát fényesen elvégezné. Ezt meg is mondom Erich Huthnak, a negyvenhétesztendős gépkezelőnek, aki három gyermek apja és évtizedek óta dolgozik ebben a gyárban. Erich Huth erre komolyan végigméri a gépet, mosolyog és miközben bólint, ezeket mondja: — Bizony, ha a háborús uszítók elpusztulnának, nyugodtan dolgozhatnánk és építhetnénk hazánkat. Van mit tenni, van mit rendbehozni. Mi, német dolgozók valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a háború bennünket mindig csak megkárosított. Ezt nemcsak mi. kelet-németországi munkások tudjuk, hanem a nyugatnémet munkások is tudják. A nyugatnémet urak nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy újra sikerül nekik felállítani egy támadó hadsereget. — Nem! — int szenvedélyesen és hogy szavainak súlyt, nyomatékot adjon, megmutatja dolgos, kérges tenyerét, amellyel dolgozni, építeni és alkotni akar, nempedig háborúskodni, ölni, gyilkolni. Hévvel és teljes határozottsággal állítja, hogy Adenauerék ugyan tervezhetik egy támadó hadsereg felállítását, de abban legfeljebb támadó és hódító tábornokok lesznek. Markáns arcvonásai komoly szigorúságot öltenek, amikor azt mondja, hogv a német nép a békét akarja és hogy egyetlen vezető sem lehet többé népszerű náluk, aki újra háborús kalandba akarja őket sodorni. A német nép ma nagyon is nyitva tartja a szemét. Hogy a német nép milyen híven emlékszik a háború borzalmaira, annak bizonyítására elmondja, hogy tavaly 18 hetet dolgozott Csehszlovákiában mint szerelő, mert minden gyártmányuk csinját-binját úgy ismeri, akárcsak a tenyerét. Amikor hazajött körülvették barátai és a gyár munkásai. Valamenynyien azt kérdezgették tőle, hogyan fogadták a csehszlovák munkások. Amikor azt felelte, hogy nagyon szívélyesek és udvariasak voltak hozzá, sőt sokan otthonukba is meghívták, igen csodálkoztak válaszán. Jól tudták, hogy a német fasiszták mennyi szenvedést okoztak a cseh népnek és meg voltak győződve róla, hogy Csehszlovákiában csupa gyűlölettel fog találkozni. — Elfelejtették — mondja derűsen — hogy a munkásságot ma már a közös sors és érdek olyan kötelékekkel fűzi össze, amelyeket a háborús uszítók nem tudnak többé szétszakítani. Erről nemcsak Egységes . Szocialista Pártunk, hanem a Szovjetunió is gondoskodik. — Nézd — folytatja némi szünet után — már itt vannak nálam ezek a képeslapok. Innen a lipcsei vásárról írok és küldöm forró üdvözletemet a strakonicei, boleslavi és Vysoké Mýto-i munkás barátaimnak. Most pedig, mihelyt a vásár befejeződik, lengyel barátaimhoz utazom pár hónapra, ugyancsak szerelési munkákra. Szívesen megyek oda, mert van ott is mit rendbehoznunk. E

rich Huth minden szava, mozdulata, taglejtése a hitelesség meggyőző erejével hatott és teljes határozottsággal éreztem, hogy egy igazi békeharcossal ismerkedtem meg a lipcsei vásáron. Az ő magatartása késztetett arra, hogy egy német paraszttal is beszéljek. Nem gondolkodtam sokat és kimentem a Lipcséhez legközelebb fekvő szövetkezetbe. A községet Brodaunak hívják. A déli órákban, véletlenül akkor érkeztem oda, amikor a lipcsei kerületi bizottság küldötte, Maidorn elvtárs éppen a tavaszi munkák tervszerű megindításáról tárgyalt a szövetkezet vezetőségével. Az irodában vagy tízen lehettek együtt. Valamennyien igen udvariasan és szívélyesen fogadtak. A szövetkezet pénzügyi helyzetéről a szövetkezet elnöke, Jozef Baier adott felvilágosítást. Tavaly 8,5 márkát fizettek egy ledolgozott munkaegység után, amely összeg a mi pénzünkben 28.— koronát jelent. A munkaegység magas értéke mellett a szövetkezet 52 ezer márkát fizetett viss a az államnak az 1954. esztendőben nyújtott rendkívüli hitel fejében. Erre az összegre a könyvelő hívta tel a figyelmemet a többiek nagy helyeslése mellett, amiből látni lehetett, hogy büszkék az adósság visszafizetésére. A fiatal Hayer Gerhard, a huszonhatesztendős agronómus a pótjutaimazásról beszélt. Ha a tervet túlteljesítik, akkor a terven felüli termék tíz százalékát a szövetkezeti tagok kapják. Ebben a pótjutalmazásban a traktorosok is érdekelve vannak. Ú

jra az elnökhöz forulok. Megkérdem, mennyit keresett tavaly. Kiderül, hogy 582 munkaegységbe volt, a 4800 márka készpénzen kívül minden munkaegységre 3 kg gabonát is kapott. Egyébként a tagok átlagosan 400 munkaegységet dolgoztak le. A szövetkezet igen szép eredményt ért el a keresztsoros őszi árpánál. A 47 hektárnyi területen 45 mázsás hozamot ért el hektáronként. Azt is megtudom, hogy a szövetkezet megalakulása óta, tehát 1952 szeptemberétől ő a szövetkezet elnöke és közel 6 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. Arra a kérdésre, mi késztette arra, hogy a közös munkához csatlakozzék, röviden ezt válaszolja: — a szocializmus. Engem a rövid válasz nem elégít ki és ezt nem is titkolom előtte. Egy pillanat következik most, amit talán soha el nem felejtek. — Nálunk Németországban — válaszolja határozottan — igen sokan megértették, hogy csakis a szocializmus segíthet rajtunk. Nekem két fiam volt, mind a kettő elesett. Az elnök tekintete nyílt, izzón csillogó kék szeme meg sem rebben. A szobában gyászos csönd uralkodik. Az ember érzi, hogy mindenki a fasizmus áldozataira gondol és ebben magam sem voltam kivétel, mert öt testvérem emléke, akiket a fasiszták halálra kínoztak, soha ilyen elevenen .nem fájt, mint most. Nem tudtam szólni, torkomat fojtogatta a fájdalom. Idő kellett hozzá, amig annyira összeszedtem magam, hogy megszólaltam, A huszadik szovjet pártkongresszus iránt érdeklődöm, milyen hatást tett rájuk. Aban a pillanatban mintha valaki v lšgosságot gyújtott volna a gyászos, sötét csöndben. Az elnök fürgén felugrott. — Nézd, — mutat egy köteg újságra — minden újságot megőriztem, amely a XX. kongresszus anyagával foglalkozik. Életünk legszebb tanulsága volt ennek a kongresszusnak anyaga. Minden várakozásunkat felülmúlta. Nekem Hruscsov beszámolója nagyon tetszett, de különösen magávalragadott Zsukov beszéde. Erő, igazság volt minden szavában. Amikor újra elolvastam, nagyon boldog voltam, mert még meggyőzőbben éreztem, milyen erős, milyen hatalmas a Szovjetunió. Szabó Béla. Palmíro Togliatti visszaérkezett Rómába és nyilatkozott az SZKP XX. kongresszusáról Róma, március 7. (MTI) — Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt tőtitkára Moszkvából kedden Rómába érkezett. Togliatti megérkezésekor válaszolt a fogadására megjelent újságírók kérdéseire. „A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — mondotta — jelentőségében felülmúlja az utóbbi esztendők bármely más politikai eseményét. A közeli napokban pártunk vezető szervei és tagsága, valamint az olasz nép előtt ismertetni fogjuk a kongresszus jelentőségét. Az, ami Moszkvában történt, olyan fontos esemény, hogy hosszú időn át uralkodni fog a világpolitika színterén. Az értelmes és becsületes emberek már megértették ezt, és mind világosabban látják a népek is." Chilében megalakult a népi akció frontja Montevideo, (TASZSZ) — Chilei sajtójelentések szerint Chile hat legnagyobb politikai pártja — a szocialista párt, a munkapárt, a kommunista-, demokrata-, népi szocialista és népi demokrata párt — megalakították a népi akciók frontját. E pártok képviselői közös nyilatkozatot írtak alá, rámutatva arra, hogy a népi akció frontja a haladó erők politikai szervezete, amely egybehangolja a pártok tevékenységét a politika, a parlamenti és szakszervezeti tevékenység terén és a választási kampányokban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a front egybe tömöríti mindazokat az erőket, amelyek készek harcolni az imperialistaellenes, az antifeudális programért. A front céljául tűzi ki a nemzeti szabadságért, a represszív törvények megszüntetéséért, a dolgozók jogaiért, az imperialisták'uralma elleni harcot, s küzd a széleskörű kereskedelmi kapcsolatok felvételéért valamennyi országgal. A nyilatkozat rámutat arra, hogy már megalakult a parlamenti koordinációs bizottság, amely nyolc szenátor és 36 képviselőnek, a népi akció front tagjainak munkáját egyesíti. A „hidegháború" jegyében ért véget a SEATO tanácsának ülése Karacsi, (ČTK). — Március 8-án Karacsiban véget ért a délkelet-ázsiai katonai tömb (SEATO) tanácsának háromnapos ülésszaka. Az értekezleten a szerződés nyolc tagállamának — az USA, Nagy-Britannia, Franciaorszáq. Ausztrália, Ü.i Zéland. Pakisztán a Fülöp-szigetek és Thaiföld külügyminiszterei vettek részt. A Reuter hírügynökség tudósítójának jelentése szerint a miniszterek a március 3-i délelőtti zárt ülésen megtárgyalták a tömb katonai szakértőinek beszámolóit. Az ülésen beszédet mondott Dulles amerikai államtitkár. Beszédében védelmezte az USA uralkodó körei által hirdetett ismert „megfélemlítési" elméletet. A tudósító jelenti továbbá, hogy Pineau francia külügyminiszter a katonai szakértők beszámolójával kapcsolatos vitában követelte, hogy a „szervezet tevékenységének fő súlyát a katonai együttműködés teréről a gazdasági együttműködésre helyezzék át." Amint a Francé Presse tudósítója jelenti, a reggeli ülésen határozatot hoztak „a SEATO ázsiai .tagállamainak — Pakisztán, a Fülöp-szigetek és Thaiföld hadseregeinek megszilárdításáról". Március 8-án délután Karacsiban a zárt értekezletről közleményt adtak ki. A katonai szerződés tagjai a közleményben a valósággal ellentétben azt állítják, hogy a SEATO megteremtése „hozzájárul Délkelet-Ázsia békéjének fenntartásához." A közlemény szerzői egyben hangsúlyozzák, hogy szükségesnek tartják „hatalmas megfélemlítő eszközök megteremtését és fenntartását", más szavakkal folytatni akarják a „hidegháború" politikáját. A közlemény a SEATO tagjainak nyugtalanságát fejezi ki afelett, hogy a Szovjetunió politikája pozitív visszhangot keltett az ázsiai országokban és hangsúlyozza, hogy meg kell szilárdítani a meglevő ázsiai katonai paktumokat. Pachtunisztán kérdésével kapcsolatban. — amelyet erőszakkal elszakították Afganisztántól és most Pakisztán részét képezi, — a közlemény kijelenti, hogy a SEATO tagá-llamai az afgán—pakisztáni határokat véglegesnek tartják. A közlemény az úgynevezett „kasmíri kérdésről" kijelenti, hogy „ezt a kérdést hamarosan meg keil oldani vagy az ENSZ útján vagy pedig közvetlen tárgyalással", azonban „az ENSZ-nek a népszavazásról hozott határozata érvényben marad. A közlemény homályosan említést tesz „új gazdasági intézkedések szükségességéről .a gazdasági fejlődés támogatásában ..." Hangsúlyozza azonban, hogy ebben az évben a SEATO tagállamai elsősorban a „felforgató tevékenység elleni akciókra" irányítják figyelmüket, valamint a nagyszámú fegyveres erök „megfélemlítő eszközként" való fenntartására. Az ülés részvevői továbbá elhatáI rozták, hogy Bangkokban kutató köznontot létesítenek „a kommunista tevékenység megfiqvelésére", amint a közvélem ón v szerzői az ázsiai országok nemzeti felszabadító mozgalmát nevezik. Algéria Kommunista Pártjának nyilatkozata A l'Humanité közli Algéria Kommunista pártja nyilatkozatát. A nyilatkozat kijelenti, hogy Franciaország és Algéria között a béke csak olyan realitások alapján jöhet létre, amelyek számot vetnek a történelmi fejlődéssel: Algéria nemzeti létének tényével. Ez megköveteli, hogy biztosítsák az önrendelkezési jogot az algériai népnek. Az algériai nép szabadon elfogadott kapcsolatokat akar létesíteni a franciákkal az egyenlőség alapján, de ultimátum előtt nem hajol meg. Algéria Kommunista Pártja, amely nemzeti párt, úgy véli: gyorsan el lehet érni, hogy — mint Guy Mollet mondotta — „a fegyverek elhallgassanak". Ennek feltételei: a francia kormány ismerje el ünnepélyesen az algériai nép nemzeti követeléseit és önrendelkezési jogát; kezdjenek ugyanakkor hivatalos tárgyalásokat az algériai nép képviselőivel s ebben vegyenek részt a fegyveres ellenállás, a különböző szervezetek és a nemzeti pártok megbízottai. Finnországban folytatódik az általános sztrájk Helsinki, március 7. (TASZSZ) — Finnországban hatodik napja folyik az általános sztrájk, amely kiterjedt a helsinki városi erőműre, valamint több más város erőművére. A Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének végrehajtó bizottsága március 5-én kiterjesztette a sztrájkot a fővárosi gázgyár segédüzemeire is. Mint a központi sztrájkbizottság közölte, március 6-án nem volt lényeges változás az általános sztrájk menetében. A legkomolyabb fejlemény a gépkocsiközilekedés üzemanyagának elosztásával kapcsolatban alakult ki. Egyes ásványolajcégek továbbra is megsértik a sztrájkbizottságnak az üzemanyagkiadásra vonatkozó előírását. Emiatt az ország egyes helyein március 6-án összetűzésre került sor a sztrájkőrök és a rendőrség között. Amikor az ESSO nevű vállalat egyik helsinki benzinkútjától a sztrájkőrök megpróbálták megakadályozni az üzemanyagkiadást, lovas- és gyalogosrendőrök avatkoztak be, s összetűzésekre került sor. Földfoglalások Szicíliában Szicíliában és Dél-Olaszország más vidékein mind erősebben bontakozik ki a mezőgazdasági napszámosok és a szegényparasztok földfoglaló mozgalma. Catania megyében több mint kétezer napszámos és szegényparaszt jelképesen elfoglalta Nelson leszármazottjának földbirtokát és követelte a megműveletlen bir.tok kisajátítását. Az általános mezőgazdasági reform során már bárom évvel ezelőtt kisajátították ennek a birtoknak körülbelül négyezer hektárnyi megműveletlen részét. de az angol kormány közbelépésére visszavonták a kisajátítást. A szicíliai .tartományi gyűlés elé törvényjavaslatot terjesztettek be, amely kifejezetten erre a nagybirtokra vonatkozik. A földfoglaló parasztok megmozdulása ennek a törvényjavaslatnak a jóváhagyását sürgeti. Szicília más részein is, különösen Messina megyében, a szegényoarasztok és napszámosok százai hajtanak végre jelképes földfoglalásokat, s követelik a sziget arisztokrata és föídbirrokoscsaládjai nagybirtokainak kisajátítását.