Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-30 / 90. szám, péntek

PÄRTÉLET V Tapasztalafok egy EFSZ megalakításánál D

e IIideg szél söpör végig a több •• mint 800 lakosú Lontóv sáros utcáin. Az esti órákban csak egykét sietős léptű járókelő látható az utcán. A fagyos tavasz „kíméli" a falu dolgozóit. Későbben kelnek és korábban mennek aludni a szokottnál. A petróleumlámpák gyenge fénye szűrődik ki az ablakokon. Csak a helyi nemzeti bizottság irodájából vetődik valamivel erősebb világosság az utcára. Két lámpa ég odabenn. Az irodában az asztal körül székeken, a fal mellett meg padokon üldögél a falu parasztjainak egy csoportja. Földművesszövetkezet alakításáról beszélgetnek. A kérdésekre a falu kommunistái, a járási párt- és nemzeti bizottság képviselői válaszolnak. A jelenlevők legtöbbje bíráló szemmel, érdeklődéssel figyelte a zselízi járás szövetkezeteinek fejlődését. Sok a jó példa. Most ezt mérlegelik, jobban járnák-e, ha a régit felcserélik az újjal. A megbeszélésen szép számban vannak jelen olyan középparasztok is, mint Gulyás Lajos, vagy Štefan Babiak, akik jó! gazdálkodnak földjeiken, de ugyanakkor' már a szövetkezeti gazdálkodás felé hajlanak, hiszen senki sem ellensege önmagának. Mindenki szeretné az örökös küszködés helyett a jobbat és többet, a nagyobb jövedelmet, a kevesebb gondot. ^e hát valóban többet és jobbat találnak-e majd a kollektív gazdaságban, ha az „enyémet" a „mienkkel" cserélik fel? Ezt a kérdést hányják-vetik meg a legalaposabban. Van miről beszélniök. A járás szövetkezeti tagjainak jelentős része már elérte, sőt túlhaladta a középparaszt átlagos életszínvonalát. Kézzelfogható tehát, hogy a kollektív gazdálkodás jobb, hasznosabb az egyéni gazdálkodásnál. A gépek nemcsak megkönnyítik, hanem termelékenyebbé is teszik a földműves munkáját. A dolgozó paraszt például, ha két lovával szánt, naponta csak valamivel több mint fél hektár földet tud felszántani és ehhez 28 kilométert kell gyalog megtennie a lovak nyomában. Egy ember traktorral viszont két-három hektárt szánt fel ugyanannyi idő alatt összehasonlíthatatlanul kevesebb fáradsággal, mint lófogattal. Erdélyi elvtárs, a garamszentgyörgyi szövetkezet tagja, aki szintén jelen volt a gyűlésen, nem fukarkodik a jó tanáccsal, meggyőző példákkal. Többek között elmondja, hogy szövetkezetük a múlt évben az egy hektárra eső 695 korona termelési költséggel 2451 korona bevételt ért el. Ennek eredményeként az előző évhez viszonyítva tízszeresére növekedett a munkaegység értéke. A kollektív gazdálkodás fölényét a magángazdálkodással szemben nemcsak a korszerű nagyteljesítményű gépek, a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazása biztosítja, hanem hatalmas erőforrást jelent a közös, jól szervezett munka is. Negyven, nyolcvan ember együttes erővel sokkal eredményesebben tud dolgozni, mint ugyanannyi külön-külön. — A gyarapodásnak talán legfontosabb mozgatója a család bevonása a közös munkába — mondja egy negyven év körüli kemény arcélű paraszt. — Bizony, úgy van — hangzik innen is, onnan is. J

ó későre nyúlt az idő, amikorra minden vitás kérdést tisztáztak. Elérkezett a nagy döntés perce: megalakították az egységes földművesszövetkezetet a faluban. Elnöknek Gulyás Lajost választották, akit az egész falu népe jó gazdának, becsületes, dolgos embernek ismer. A község krónikája új, nagy eseménnyel gazdagodott. A felszabadulás előtt a falu lakóinak élete semmiben sem különbözött más hasonló faluétól. Itt is szipolyozták a dolgozókat, mint mindenütt. A falu minden talpalatnyi földjével a grófok, bárók és bérlők rendelkeztek. A robotosok verejtéke árán csak úgy ömlött raktáraikba a termelt kincs, a gabona. A béresek, zsellérek pedig csak görbe hátat szerezhettek maguknak. Hogy mennyire megváltozott a falu dolgozóinak élete, igazolja az új széles utca kilencven szép családi házzal. De ez még OJ S Z Ô 1956. március 30. nem minden. Jő utakat, villanyvilágítást, mozit akarnak a faluban és rádiót minden házban. — Ezt pedig csak a termőföld jobb kihasználásával, nagyobb hektárhozamokkal, az állatok jobb súlygyarapodásával, a nagyban való gazdálkodással érhetjük el. — Azok mondták ezt, akik új útra, a kollektív gazdálkodás útjára léptek. De az új élet követői, a szövetkezet megalapítói között vannak még olyanok is, akik töprengenek, vajon jól cselekedtek-e. Ezek egyike Szikra András 10 hektáros paraszt, akinél a legjobb kommunista népnevelők csaknem minden eredmény nélkül adták egymás kezébe az ajtó kilincsét. Az eredmény egy-egy hümmentés, vagy legjobb esetben holmi tarkóvakarás volt. Végül is belépett az alakítók közé, a gyűlésre azonban mégsem ment el. Pedig milyen szépen elbeszélt apja és nagyapja nyomorúságáról gróf Majthényinél, és saját hányatott életéről. A népi demokráciának köszönheti, hogy sorsa jobbra fordult. Termőföldjeinek megadja, ami jár. Ha szántani, vetni kell, a gép- és traktorállomás is segít. Mint kőműves az ács- és tetőfedőmunkát is elvégzi. Kérdésünkre, hogy miért ez az- ingadozás, nem felel vagy kitérő választ ad. De válaszolt a falu népe. Sztrehajka Károly például elmondta, hogy az ő házát Szikra András két társával egy hét alatt építette fel és csak a kőműves munkáért régi pénzben 20 000 koronát kellett fizetnie. Hasonlóan beszéltek róla mások is, akik új pénzben 100—150 koronát fizetnek neki naponta. Talán úgy gondolja Szikra András, hogy neki még nincs szüksége a szövetkezetre Sőgoraszszonya, Tóth Flórisné az EFSZ megalakulása után dúlt-fúlt és járta a szomszédokat, hogy kinek mi a véleménye. Pedig ő is egyike azoknak a szorgos asszonyoknak, aki mindig szó nélkül végzi a derékfájdító munkát, az egyelést, kapálást, nem beszélve a házi munkáról, amit szinte számításba sem vesz. De a közösben dolgozni, az olyasvalami, mint az új ruha, amit az embernek meg kell szoknia, még akkor is, ha ízléses, kényelmes és jó is. Mária Pachniková, egy középparaszt felesége megértően vette tudomásul férje elhatározását. Bízik abban, hogy szorgalmával, személyes példamutatással a munkában megnyeri majd a többi asszonyokat is a közösben való eredményes munkára, és jobban boldogul majd, mint eddig. Több élelem lesz az éléskamrában, mint most. Hasonló a véleménye Babiáknénak és más szorgos parasztaszszonynak is. A falusi pártszervezet, a járási ** párt- és nemzeti bizottság dolgozóinak kitartó agitációs munkája eredménnyel járt. A félúton azonban nem szabad megállni. Az igazi munka még csak most kezdődik. Az ingadozást nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. A régihez, az egyéni gazdálkodáshoz ezernyi szál fűzi a parasztembert és ezeket a szálakat nem lehet egykönnyen elszakítani. Tehát főleg a helyi pártszervezetre vár a feladat, hogy hathatósan segítse az induló szövetkezetet. Irányítsa a falu politikai, gazdasági és kultúrális életét. A pártbizottsági és a taggyűléseken rendszeresen vitassák meg a községet érintő legfontosabb kérdéseket. A pártbizottság legyen segítségére az EFSZ vezetőségének. Segítse és ellenőrzizze a helyi nemzeti bizottság kommunista tagjait, harcolnak-e a párt és a kormány határozatainak valóra váltásáért, nevelje párttagjelöltekké a szövetkezetek legjobb tagjait, a falu kis- és középparasztjait. A faluban megnőtt az érdeklődés a kollektív gazdálkodás iránt. Az önkéntesség tiszteletben tartása azonban nem jelenti azt, hogy a pártszervezet tétlenül várakozzék újabb belépőkre. Erőteljes felvilágosító munkát kell kifejteni ezután is, hogy még az idén minél többen kérjék felvételüket a szövetkezetbe. Hiszen a szövetkezeti mozgalom fejlesztése és a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése egymástól el nem választható egységes feladat. Erdősi Ede Csaknem négyezer ifjú és leány jelentkezett már határvidékre Állandóan emelkedik az ifjak és lányok száma, akik ifjúsági brigádokban a határvidékre jelentkeztek. Március 22-től március 27-ig további 886 fiatal jelentkezett, s ezekkel az eddigi brigádosok száma 3979-re emelkedett. A legutóbbi eredmények alapján a szlovákiai kerületekben folyik a legsikeresebben a toborzás. Az elsők között a prešovi kerület fiataljai állnak, akik 351 brigádossal már 100 százalékosan teljesítették toborzási feladataikat. A kassai kerület ifjúsága is közel jár a 100 százalékhoz. Március utolsó hetében a sikeres toborzás eredményeképpen elindulnak az első brigádosok új munkahelyükre. További ifjúsági brigádosok elutazása attól függ, hogy milyen gyorsan készítik elő az állami gazdaságok az ifjú dolgozók lakás és munkafeltételeit. A gromofon üzemek újdonságai A lemezműsor jobb és kényelmesebb meghallgatása érdekében a Gramofon-üzemek n. v. dolgozói néhány újtípusú gramofont szerkesztenek. Az úitípu$ú gramofón önműködő beállítóval és visszaforgatóval rendelkezik, a másiknak 10 lemez leforgatására szolgáló automatikus váltogatója van. A hosszan játszó lemezeknél egy körülbelül három és félórás műsor,

t kezelés nélkül lehet végighallgatni. Ezeket a gramofonokat újtípusú kristálytűvel látják el, mely javítja az egyszerű és hosszanjátszó lemezek hangadását. Szlovákia dolnozós a leszerelésért A Béke-védők Szlovákiai Bizottsága Bratislavában e napokbari a levelek és határozatok százait kapja, amelyek az Egyesült Nemzetek szervezetéhez és a Béke Vilígtanácshoz vannak címezve. Szlovákia dolgozói küldik ezeket a Békevédők bizottságainak üléséiről, nyilvános és összüzemi gyűlésekről, amelyeket a Béke VilágtanáC6 ülésének előkészítő kamoányaként rendeznek. A Béke Viláu tanács ez év április 5—9-ig ül össze Stockholmban és a leszerelés, valamint az atomfegyverek betiltásának problémáiról fog tárgyalni. Dolgozóink e határozatokban és levelekben békevágyukat és az új háború uszítói elleni gyűlöletüket fejezik ki és egyhangúlag a leszerelés mellett foglalnak állást, amely a világbéke megőrzése fő feltételeinek egyike. Béketörekvésük jeléül fokozottabb építőmunkát fejtenek ki minden szakaszon, hogy megerősítsék a világbékét és támogassák a Béke Világtanács minden akcióját. Bolgár rózsák a lidicei Béke és Barátság Parkban Dimo Karadimov, a Bolgár Népköztársaság prágau ügyvivője csütörtökön, március 29-én délelőtt a nagykövetség tagjaival ellátogatott Lidicére, ahol kétezer rózsabokrot adott át a Béke és Barátság Park részére. A helyi nemzeti bizottságon rendezett ünnepségen részt vett Mária Matejková, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának központi titkára és Helena Lefflerová képviselő, a lidicei Béke és Barátság Parkja csehszlovák szervező bizottságának elnökhelyettese. A bolgár vendégeket a lidicei nők nevében Ružena Krasová, a helyi nemzeti bizottság elnöke üdvözölte. Dimo Karadimov, a Bolgár Népköztársaság ügyvivője rövid beszédében kiemejte, hogy a bolgár nép a róasakat a két ország közötti őszinte barátság és egység kifejezéseképpen küldi a lidicei parkba, mely egység a béke megszilárdítására irányul. A lidicei Béke és Barátság Parkja csehszlovák szervező bizottsága nevében Helena Lefflerová képviselő mon-t d ott köszönetet a gyönyörű ajándékért. Hangsúlyozta, hogy a lidicei nők a rózsákat a bolgár nép szeretete jeléül. a közös építőtörekvés és a békeharc szimbólumaként fogadják. A bolgár vendégek ezután kegyelettel adóztak a lidicei mártírok emléké1 nek és megnézték a múzeumot. Kereskedelmi egyezmény Csehszlovákia és a belga-luxemburgi gazdasági unió között Március 7-én Brüsszelben véget értek a Csehszlovák Köztársaság és a belga-luxemburgi gazdasági unió közötti kereskedelmi tárgyalások az érvényes kereskedelmi egyezmény pótjegyzőkönyvének aláírásával, mely a legközelebbi 12 hónap folyamán való árúcseréről szól, új árűjegyzékek alapján. Egyúttal megegyeztek a fizetési egyezmények további szerződéses időszakra való meghosszabbításában. A jegyzőkönyv alapján a belgaluxemburgi gazdasági unió lent. gyapotot, műselymet, kaucsukot, növényi olajokat, vegyszereket, fényképészeti anyagot, óimot, cinket, rézdrótot .különféle gépeket és más árúeikkeket szállít Csehszlovákiának. Csehszlovákia gépi berendezéseket, gépjárműveket, traktorokat, vegyszereket, cellulózet, papírt, fűrészfát, komlót, malátát, és malátaárpát, lábbelit, textilgyártmányokat, kerámiai cikkeket, üveget, bizsutériát és más közszükségleti cikkeket szállít a belga-luxemburgi gazdasági uniónak. A tárgyalások a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A világifjúsági hét befejező ünnepségei Mint minden évben, úgy idén is kitűnő alkalmat nyújtott a világifjúsági hét az összes világrészek ifjúsága közötti barátság megszilárdítására. A CSISZ ezen a héten üdvözlő táviratot küldött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tagszervezetének Budapestre. A mi ifjúsági szervezeteinkhez is üdvözletek érkeztek a franciaországi, angol és más államok ifjúsági szervezeteitől. A CSISZ tagjai és a külföldi ifjúság közti barátság megszilárdításához különösképpen hozzájárultak az indiai, kelet-németországi, kínai, koreai és más államok diákjaival való találkozások. A külföldi vendégek az első tavaszi héten ellátogattak hazánk több városába és elbeszélgettek a CSISZtagokkal országuk fiatalságának életéről. A csehszlovák ifjúság ebből az alkalomból kifejezésre juttatta a gyarmati és függő országok harcoló ifjúságával való szolidaritását. Az ifjúsági világhetet, melyen a CSISZ-tagok beszélgetlek az ifjak részvételéről az ipar építésében és a mezőgazdaság fejlesztésében — szerdán, március 28-án ünnepi gyűlésekkel, manifesztációkkal és vidám szórakozással fejezték be. A kassai kerület lakói büszkék eredményeikre A kassai kerület lakói joggal büszkélkedhetnek azokkal az eredményekkel, amelyeket a városok és falvak fejlesztése és szépítése akciójában elértek a múlt évben. 668 km utat hoztak rendbe, mintegy másfélmillió négyzetméter területet parkosítottak, gyümölcsfákkal, pázsittal szépítettek. A kerületben 33 kultúrotthont, 16 tűzoltószertárt és 29 községi hivatalt javítottak meg és építettek át, 17 új kultúrotthont és 11 tüzoltószertárat építettek. Az akció a tömegpolitikai munkának, a nemzeti bizottságok szervezési tevékenységének jó iskolája volt. A sikerek elérésében nagy segítséget jelentett a nemzeti bizottságoknak, á Nemzeti Front szerveinek a gazdasági szervekkel elmélyült munkaközössége. A városok és falvak fejlesztésének, szépítésének akciója ebben az évben az eddiginél sokkal nagyobb feladat előtt áll. A 160 milliós terv teljesítése már most sok értékes kötelezettségvállalással van alátámasztva. Ilyenek a Latorca folyó balparti gátjának felépítése, a városok, falvak, üzemek és középületek szépítése, az autóbuszvonalak hálózatának kiszélesítése, a folyóvizek kihasználása, a rétek és legelők hasznosítása, a fásítás, cserjék kiültetése, valamint a beruházási építI kezésekben nyújtandó segítség. Levelek a ČSAD dolgozóinak munkájáról A FALUSI UTAZÓKÖZÖNSÉG legnagyobb része a felszabadulás előtt különösen rövid távolságokra az „apostolok lován" utazott. A falusi asszonyok sokszor két-három hízólibát is cipeltek a hátukon a 20—22 km-re fekvő piacra. Nem volt ritka esett, hogy 100—120 km-re fekvő városba is gyalog indult el a munkát kereső. A főok persze nem az volt, hogy egészségügyi szempontból edzést tartott az utas, hanem, az, hogy laposabb volt akkor az erszény, nem jutott pénz útiköltségre. Ma már mindez a feledés homályába merült. Megjelentek a kényelmes. naav Skoda autóbuszok falvainkon és napjainkban minden bizonynyal megsértődne az utazó, ha valaki azt javasolná neki, hogy gyalog tegyen meg 10 kilométert Összehasonlíthatatlanul megjavult a közlekedés a falvakon. Az utasok elismeréssel nyilatkoznak a ČSAD dolgozóiról, akik sokszor nehéz körülmények között teljesítik feladataikat. Levelesládánkban az utóbbi időben azonban túlsúlyba kerültek a panaszlevelek. Persze a levelek áttanulmányozása után látjuk, hogy a jogos panaszok mellett nagyon sok esetben indokolatlanok is vannak Varga Géza füsi lakos levelében azt panaszolja, hogy az utasoknak 1 km-t kell gyalogolni az autóbusz-állomásig. A dunaszerdahelyi ČSAD igazgatósága felülvizsgálta az ügyet és megállapította, hogy ci községben két autóbusz-megállóhely vari, amely kielégítheti az utazóközönséget. Az adott esetben ez a panasz nem indokolt, mert sok megállóhely meghosszabbítaná a menetidőt. GYAKRAN ELŐFORDUL, hogy maguk az urasok teszik kényelmetlenné az utazást. Nem látják be, hogy elsősorban azoknak kell felszállni az autóbuszra, akik hosszabb távolságra utaznak. Az ilyen viselkedés aztán megnehezíti a jegyszedők munkáját is. Az utazóközönségnek több megértéssel kell viselkedni a jegyszedők iránt is, mert a tolongással sem fér el tobbb ember az autóbuszon. Sokszor megfigyeltük már, hogy ha csak 10 ember vár is az autóbuszmegállónál. azok is tolakodnak, ha megjön a i autóbusz. Az utazók ezen helytelen viselkedéséről írt nemrég szerkesztőségünknek Rosko Lajos jegyszedő, aki Ipolyság és Kékkő között teljesít szolgálatot. Viszont a jegyszedőknek is iparkodni kell arra, hogy az utazók betartsák a fegyelmet. „Közös kassza, vagy zsebpénz." címmel írt nemrég szerkesztőségünknek panaszlevelet Zatykó József dacsókeszi lakos. Tízen szálltak fel az autóbuszra. Nyényébe utaztak, de egyikük sem kapott jegyet az útiköltség befizetésének ellenében. ILYEN ESETEK azért fordulhatnak még mindig elő, mert a ČSAD igazgatóságain működő pártszervezetek sokszor nem törődnek eleggé az alkalmazottak politikai nevelésével. Az is elég gyakran előfordul, hogy a ČŠAD igazgatóságain helytelenül fogadiák a bírálatot. Lapunkban megjelent egyik bíráló cikkünkre, amelyben a ČSAD ipolysági igazgatóságával foglalkoztunk, olyan választ kaptunk, -amely se hideg, se meleg nem volt: igazak voltak a cikkben közölt megállapítások, de azért mégsem kellett volna újságban közölni, (lyen megoldás nem vezethet a munkafegyelem megjavulásához. Hasonlóképpen a ČSAD kékkői igazgatósága is adós maradt szerkesztőségünknek válasszal. A sajtóban nyilvánosan felvetett esetekkel elsősorban az üzemi pártszervezeteknek kellene foglalkozni. Érvényesíteniük kell a termelés ellenőrzését. A munkafegyelem megsértőível a pártszervezetek agitátorainak kellene foglalkozni. Ahol ezt megteszik, az eredmények nem is maradnak el. Oros Béla serkei levelezőnk arról írt, milyen jól érzik magukat az utasok a Péterfalva felé járó autóbuszon. Menetközben az autóbuszba szerelt rádió szórakoztatja az utasokat. Télen a kemény hideg ellenére is rendes időben jártak erre az autóbuszok. Különösen jó munkát fejtettek ki Kucharik Ferdinánd, Sodomka Rastislav, Krnáč István és Krnáč József autóbuszvezetők. Dicséri a levél Bálint Mihály, Bálint Annus és Eötvös Imre jegykezelőket is. TÖREKEDJENEK az üzemi pártszervezetek a ČSAD alkalmazottainak nevelésére, hogy minél több elismerő levelet közölhessünk lapunkban. B. J,