Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-30 / 90. szám, péntek

PÄRTÉLET V Tapasztalafok egy EFSZ megalakításánál D e IIideg szél söpör végig a több •• mint 800 lakosú Lontóv sá­ros utcáin. Az esti órákban csak egy­két sietős léptű járókelő látható az utcán. A fagyos tavasz „kíméli" a falu dolgozóit. Későbben kelnek és korábban mennek aludni a szokottnál. A petróleumlámpák gyenge fénye szűrődik ki az ablakokon. Csak a helyi nemzeti bizottság irodájából vetődik valamivel erősebb világosság az ut­cára. Két lámpa ég odabenn. Az iro­dában az asztal körül székeken, a fal mellett meg padokon üldögél a falu parasztjainak egy csoportja. Földmű­vesszövetkezet alakításáról beszélget­nek. A kérdésekre a falu kommunis­tái, a járási párt- és nemzeti bizott­ság képviselői válaszolnak. A jelen­levők legtöbbje bíráló szemmel, ér­deklődéssel figyelte a zselízi járás szövetkezeteinek fejlődését. Sok a jó példa. Most ezt mérlegelik, jobban járnák-e, ha a régit felcserélik az új­jal. A megbeszélésen szép számban vannak jelen olyan középparasztok is, mint Gulyás Lajos, vagy Štefan Ba­biak, akik jó! gazdálkodnak földjei­ken, de ugyanakkor' már a szövetke­zeti gazdálkodás felé hajlanak, hiszen senki sem ellensege önmagának. Min­denki szeretné az örökös küszködés helyett a jobbat és többet, a nagyobb jövedelmet, a kevesebb gondot. ^e hát valóban többet és jobbat találnak-e majd a kollektív gazdaságban, ha az „enyémet" a „mi­enkkel" cserélik fel? Ezt a kérdést hányják-vetik meg a legalaposabban. Van miről beszélniök. A járás szövet­kezeti tagjainak jelentős része már elérte, sőt túlhaladta a középparaszt átlagos életszínvonalát. Kézzelfogható tehát, hogy a kollektív gazdálkodás jobb, hasznosabb az egyéni gazdálko­dásnál. A gépek nemcsak megkönnyítik, ha­nem termelékenyebbé is teszik a föld­műves munkáját. A dolgozó paraszt például, ha két lovával szánt, na­ponta csak valamivel több mint fél hektár földet tud felszántani és eh­hez 28 kilométert kell gyalog meg­tennie a lovak nyomában. Egy ember traktorral viszont két-három hek­tárt szánt fel ugyanannyi idő alatt összehasonlíthatatlanul kevesebb fá­radsággal, mint lófogattal. Erdélyi elvtárs, a garamszentgyör­gyi szövetkezet tagja, aki szintén je­len volt a gyűlésen, nem fukarkodik a jó tanáccsal, meggyőző példákkal. Többek között elmondja, hogy szövet­kezetük a múlt évben az egy hektár­ra eső 695 korona termelési költség­gel 2451 korona bevételt ért el. En­nek eredményeként az előző évhez viszonyítva tízszeresére növekedett a munkaegység értéke. A kollektív gazdálkodás fölényét a magángaz­dálkodással szemben nemcsak a kor­szerű nagyteljesítményű gépek, a tu­domány vívmányainak széleskörű al­kalmazása biztosítja, hanem hatalmas erőforrást jelent a közös, jól szerve­zett munka is. Negyven, nyolcvan ember együttes erővel sokkal ered­ményesebben tud dolgozni, mint ugyanannyi külön-külön. — A gyarapodásnak talán legfon­tosabb mozgatója a család bevonása a közös munkába — mondja egy negyven év körüli kemény arcélű pa­raszt. — Bizony, úgy van — hangzik in­nen is, onnan is. J ó későre nyúlt az idő, amikorra minden vitás kérdést tisz­táztak. Elérkezett a nagy döntés per­ce: megalakították az egységes föld­művesszövetkezetet a faluban. Elnök­nek Gulyás Lajost választották, akit az egész falu népe jó gazdának, be­csületes, dolgos embernek ismer. A község krónikája új, nagy ese­ménnyel gazdagodott. A felszabadulás előtt a falu lakóinak élete semmiben sem különbözött más hasonló faluétól. Itt is szipolyozták a dolgozókat, mint mindenütt. A falu minden talpalatnyi földjével a grófok, bárók és bérlők rendelkeztek. A robotosok verejtéke árán csak úgy ömlött raktáraikba a termelt kincs, a gabona. A béresek, zsellérek pedig csak görbe hátat sze­rezhettek maguknak. Hogy mennyire megváltozott a falu dolgozóinak éle­te, igazolja az új széles utca kilenc­ven szép családi házzal. De ez még OJ S Z Ô 1956. március 30. nem minden. Jő utakat, villanyvilágí­tást, mozit akarnak a faluban és rá­diót minden házban. — Ezt pedig csak a termőföld jobb kihasználásá­val, nagyobb hektárhozamokkal, az ál­latok jobb súlygyarapodásával, a nagyban való gazdálkodással érhetjük el. — Azok mondták ezt, akik új út­ra, a kollektív gazdálkodás útjára lép­tek. De az új élet követői, a szövetke­zet megalapítói között vannak még olyanok is, akik töprengenek, vajon jól cselekedtek-e. Ezek egyike Szikra András 10 hektáros paraszt, akinél a legjobb kommunista népnevelők csak­nem minden eredmény nélkül adták egymás kezébe az ajtó kilincsét. Az eredmény egy-egy hümmentés, vagy legjobb esetben holmi tarkóvakarás volt. Végül is belépett az alakítók kö­zé, a gyűlésre azonban mégsem ment el. Pedig milyen szépen elbeszélt apja és nagyapja nyomorúságáról gróf Majthényinél, és saját hányatott éle­téről. A népi demokráciának köszön­heti, hogy sorsa jobbra fordult. Ter­mőföldjeinek megadja, ami jár. Ha szántani, vetni kell, a gép- és trak­torállomás is segít. Mint kőműves az ács- és tetőfedőmunkát is elvégzi. Kérdésünkre, hogy miért ez az- ingado­zás, nem felel vagy kitérő választ ad. De válaszolt a falu népe. Sztrehaj­ka Károly például elmondta, hogy az ő házát Szikra András két társával egy hét alatt építette fel és csak a kőműves munkáért régi pénzben 20 000 koronát kellett fizetnie. Ha­sonlóan beszéltek róla mások is, akik új pénzben 100—150 koronát fizetnek neki naponta. Talán úgy gondolja Szikra András, hogy neki még nincs szüksége a szövetkezetre Sőgorasz­szonya, Tóth Flórisné az EFSZ meg­alakulása után dúlt-fúlt és járta a szomszédokat, hogy kinek mi a véle­ménye. Pedig ő is egyike azoknak a szorgos asszonyoknak, aki mindig szó nélkül végzi a derékfájdító munkát, az egyelést, kapálást, nem beszélve a házi munkáról, amit szinte számítás­ba sem vesz. De a közösben dolgozni, az olyasvalami, mint az új ruha, amit az embernek meg kell szoknia, még akkor is, ha ízléses, kényelmes és jó is. Mária Pachniková, egy középpa­raszt felesége megértően vette tudo­másul férje elhatározását. Bízik ab­ban, hogy szorgalmával, személyes példamutatással a munkában megnye­ri majd a többi asszonyokat is a kö­zösben való eredményes munkára, és jobban boldogul majd, mint eddig. Több élelem lesz az éléskamrában, mint most. Hasonló a véleménye Ba­biáknénak és más szorgos parasztasz­szonynak is. A falusi pártszervezet, a járási ** párt- és nemzeti bizottság dol­gozóinak kitartó agitációs munkája eredménnyel járt. A félúton azonban nem szabad megállni. Az igazi munka még csak most kezdődik. Az ingadozást nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. A régihez, az egyéni gazdálkodáshoz ezernyi szál fűzi a parasztembert és ezeket a szálakat nem lehet egykönnyen elszakítani. Te­hát főleg a helyi pártszervezetre vár a feladat, hogy hathatósan segítse az induló szövetkezetet. Irányítsa a fa­lu politikai, gazdasági és kultúrális életét. A pártbizottsági és a taggyű­léseken rendszeresen vitassák meg a községet érintő legfontosabb kérdé­seket. A pártbizottság legyen segítsé­gére az EFSZ vezetőségének. Segítse és ellenőrzizze a helyi nemzeti bi­zottság kommunista tagjait, harcol­nak-e a párt és a kormány határoza­tainak valóra váltásáért, nevelje párt­tagjelöltekké a szövetkezetek legjobb tagjait, a falu kis- és középparaszt­jait. A faluban megnőtt az érdeklődés a kollektív gazdálkodás iránt. Az ön­kéntesség tiszteletben tartása azon­ban nem jelenti azt, hogy a pártszer­vezet tétlenül várakozzék újabb be­lépőkre. Erőteljes felvilágosító mun­kát kell kifejteni ezután is, hogy még az idén minél többen kérjék fel­vételüket a szövetkezetbe. Hiszen a szövetkezeti mozgalom fejlesztése és a mezőgazdasági termelés színvonalá­nak emelése egymástól el nem vá­lasztható egységes feladat. Erdősi Ede Csaknem négyezer ifjú és leány jelentkezett már határvidékre Állandóan emelkedik az ifjak és lányok száma, akik ifjúsági brigá­dokban a határvidékre jelentkeztek. Március 22-től március 27-ig további 886 fiatal jelentkezett, s ezekkel az eddigi brigádosok száma 3979-re emelkedett. A legutóbbi eredmények alapján a szlovákiai kerületekben fo­lyik a legsikeresebben a toborzás. Az elsők között a prešovi kerület fiatal­jai állnak, akik 351 brigádossal már 100 százalékosan teljesítették tobor­zási feladataikat. A kassai kerület if­júsága is közel jár a 100 százalékhoz. Március utolsó hetében a sikeres to­borzás eredményeképpen elindulnak az első brigádosok új munkahelyükre. További ifjúsági brigádosok elutazása attól függ, hogy milyen gyorsan készí­tik elő az állami gazdaságok az ifjú dolgozók lakás és munkafeltételeit. A gromofon üzemek újdonságai A lemezműsor jobb és kényelme­sebb meghallgatása érdekében a Gra­mofon-üzemek n. v. dolgozói néhány újtípusú gramofont szerkesztenek. Az úitípu$ú gramofón önműködő beállí­tóval és visszaforgatóval rendelke­zik, a másiknak 10 lemez leforgatá­sára szolgáló automatikus váltogató­ja van. A hosszan játszó lemezeknél egy körülbelül három és félórás műsor, t kezelés nélkül lehet végig­hallgatni. Ezeket a gramofonokat új­típusú kristálytűvel látják el, mely javítja az egyszerű és hosszanjátszó lemezek hangadását. Szlovákia dolnozós a leszerelésért A Béke-védők Szlovákiai Bizottsága Bratislavában e napokbari a levelek és határozatok százait kapja, amelyek az Egyesült Nemzetek szervezetéhez és a Béke Vilígtanácshoz vannak cí­mezve. Szlovákia dolgozói küldik eze­ket a Békevédők bizottságainak ülé­séiről, nyilvános és összüzemi gyűlé­sekről, amelyeket a Béke VilágtanáC6 ülésének előkészítő kamoányaként rendeznek. A Béke Viláu tanács ez év április 5—9-ig ül össze Stockholm­ban és a leszerelés, valamint az atom­fegyverek betiltásának problémáiról fog tárgyalni. Dolgozóink e határozatokban és le­velekben békevágyukat és az új há­ború uszítói elleni gyűlöletüket fe­jezik ki és egyhangúlag a leszerelés mellett foglalnak állást, amely a vi­lágbéke megőrzése fő feltételeinek egyike. Béketörekvésük jeléül fokozot­tabb építőmunkát fejtenek ki min­den szakaszon, hogy megerősítsék a világbékét és támogassák a Béke Vi­lágtanács minden akcióját. Bolgár rózsák a lidicei Béke és Barátság Parkban Dimo Karadimov, a Bolgár Népköz­társaság prágau ügyvivője csütörtökön, március 29-én délelőtt a nagykövet­ség tagjaival ellátogatott Lidicére, ahol kétezer rózsabokrot adott át a Béke és Barátság Park részére. A he­lyi nemzeti bizottságon rendezett ün­nepségen részt vett Mária Matejková, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottsá­gának központi titkára és Helena Leffle­rová képviselő, a lidicei Béke és Ba­rátság Parkja csehszlovák szervező bizottságának elnökhelyettese. A bolgár vendégeket a lidicei nők nevében Ružena Krasová, a helyi nem­zeti bizottság elnöke üdvözölte. Dimo Karadimov, a Bolgár Népköz­társaság ügyvivője rövid beszédében kiemejte, hogy a bolgár nép a róasa­kat a két ország közötti őszinte ba­rátság és egység kifejezéseképpen küldi a lidicei parkba, mely egység a béke megszilárdítására irányul. A lidicei Béke és Barátság Parkja csehszlovák szervező bizottsága nevé­ben Helena Lefflerová képviselő mon-t d ott köszönetet a gyönyörű ajándé­kért. Hangsúlyozta, hogy a lidicei nők a rózsákat a bolgár nép szeretete je­léül. a közös építőtörekvés és a béke­harc szimbólumaként fogadják. A bolgár vendégek ezután kegyelet­tel adóztak a lidicei mártírok emléké­1 nek és megnézték a múzeumot. Kereskedelmi egyezmény Csehszlovákia és a belga-luxemburgi gazdasági unió között Március 7-én Brüsszelben véget ér­tek a Csehszlovák Köztársaság és a belga-luxemburgi gazdasági unió kö­zötti kereskedelmi tárgyalások az ér­vényes kereskedelmi egyezmény pót­jegyzőkönyvének aláírásával, mely a legközelebbi 12 hónap folyamán való árúcseréről szól, új árűjegyzékek alap­ján. Egyúttal megegyeztek a fizetési egyezmények további szerződéses idő­szakra való meghosszabbításában. A jegyzőkönyv alapján a belga­luxemburgi gazdasági unió lent. gya­potot, műselymet, kaucsukot, növényi olajokat, vegyszereket, fényképészeti anyagot, óimot, cinket, rézdrótot .kü­lönféle gépeket és más árúeikkeket szállít Csehszlovákiának. Csehszlovákia gépi berendezéseket, gépjárműveket, traktorokat, vegysze­reket, cellulózet, papírt, fűrészfát, komlót, malátát, és malátaárpát, láb­belit, textilgyártmányokat, kerámiai cikkeket, üveget, bizsutériát és más közszükségleti cikkeket szállít a bel­ga-luxemburgi gazdasági uniónak. A tárgyalások a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A világifjúsági hét befejező ünnepségei Mint minden évben, úgy idén is ki­tűnő alkalmat nyújtott a világifjúsá­gi hét az összes világrészek ifjúsága közötti barátság megszilárdítására. A CSISZ ezen a héten üdvözlő távira­tot küldött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tagszervezetének Bu­dapestre. A mi ifjúsági szerveze­teinkhez is üdvözletek érkeztek a franciaországi, angol és más államok ifjúsági szervezeteitől. A CSISZ tagjai és a külföldi ifjúság közti barátság megszilárdításához kü­lönösképpen hozzájárultak az indiai, kelet-németországi, kínai, koreai és más államok diákjaival való találkozá­sok. A külföldi vendégek az első ta­vaszi héten ellátogattak hazánk több városába és elbeszélgettek a CSISZ­tagokkal országuk fiatalságának éle­téről. A csehszlovák ifjúság ebből az alkalomból kifejezésre juttatta a gyarmati és függő országok harcoló ifjúságával való szolidaritását. Az ifjúsági világhetet, melyen a CSISZ-tagok beszélgetlek az ifjak részvételéről az ipar építésében és a mezőgazdaság fejlesztésében — szer­dán, március 28-án ünnepi gyűlések­kel, manifesztációkkal és vidám szó­rakozással fejezték be. A kassai kerület lakói büszkék eredményeikre A kassai kerület lakói joggal büsz­kélkedhetnek azokkal az eredmé­nyekkel, amelyeket a városok és fal­vak fejlesztése és szépítése akciójá­ban elértek a múlt évben. 668 km utat hoztak rendbe, mintegy másfél­millió négyzetméter területet parko­sítottak, gyümölcsfákkal, pázsittal szépítettek. A kerületben 33 kultúr­otthont, 16 tűzoltószertárt és 29 köz­ségi hivatalt javítottak meg és épí­tettek át, 17 új kultúrotthont és 11 tüzoltószertárat építettek. Az akció a tömegpolitikai munká­nak, a nemzeti bizottságok szervezési tevékenységének jó iskolája volt. A sikerek elérésében nagy segítséget je­lentett a nemzeti bizottságoknak, á Nemzeti Front szerveinek a gazdasági szervekkel elmélyült munkaközössége. A városok és falvak fejlesztésének, szépítésének akciója ebben az évben az eddiginél sokkal nagyobb feladat előtt áll. A 160 milliós terv teljesíté­se már most sok értékes kötelezett­ségvállalással van alátámasztva. Ilye­nek a Latorca folyó balparti gátjának felépítése, a városok, falvak, üzemek és középületek szépítése, az autó­buszvonalak hálózatának kiszélesítése, a folyóvizek kihasználása, a rétek és legelők hasznosítása, a fásítás, cserjék kiültetése, valamint a beruházási épít­I kezésekben nyújtandó segítség. Levelek a ČSAD dolgozóinak munkájáról A FALUSI UTAZÓKÖZÖNSÉG leg­nagyobb része a felszabadulás előtt különösen rövid távolságokra az „apostolok lován" utazott. A falusi asszonyok sokszor két-három hízó­libát is cipeltek a hátukon a 20—22 km-re fekvő piacra. Nem volt rit­ka esett, hogy 100—120 km-re fek­vő városba is gyalog indult el a mun­kát kereső. A főok persze nem az volt, hogy egészségügyi szempont­ból edzést tartott az utas, hanem, az, hogy laposabb volt akkor az er­szény, nem jutott pénz útiköltség­re. Ma már mindez a feledés homá­lyába merült. Megjelentek a kényel­mes. naav Skoda autóbuszok falvain­kon és napjainkban minden bizony­nyal megsértődne az utazó, ha valaki azt javasolná neki, hogy gyalog te­gyen meg 10 kilométert Összeha­sonlíthatatlanul megjavult a közleke­dés a falvakon. Az utasok elisme­réssel nyilatkoznak a ČSAD dolgozói­ról, akik sokszor nehéz körülmények között teljesítik feladataikat. Levelesládánkban az utóbbi időben azonban túlsúlyba kerültek a pa­naszlevelek. Persze a levelek áttanul­mányozása után látjuk, hogy a jogos panaszok mellett nagyon sok esetben indokolatlanok is vannak Varga Géza füsi lakos levelében azt panaszolja, hogy az utasoknak 1 km-t kell gya­logolni az autóbusz-állomásig. A du­naszerdahelyi ČSAD igazgatósága fe­lülvizsgálta az ügyet és megálla­pította, hogy ci községben két autó­busz-megállóhely vari, amely kielégít­heti az utazóközönséget. Az adott esetben ez a panasz nem indokolt, mert sok megállóhely meghosszabbí­taná a menetidőt. GYAKRAN ELŐFORDUL, hogy ma­guk az urasok teszik kényelmetlenné az utazást. Nem látják be, hogy el­sősorban azoknak kell felszállni az autóbuszra, akik hosszabb távolságra utaznak. Az ilyen viselkedés aztán megnehezíti a jegyszedők munkáját is. Az utazóközönségnek több megér­téssel kell viselkedni a jegyszedők iránt is, mert a tolongással sem fér el tobbb ember az autóbuszon. Sok­szor megfigyeltük már, hogy ha csak 10 ember vár is az autóbuszmegálló­nál. azok is tolakodnak, ha megjön a i autóbusz. Az utazók ezen helytelen viselkedéséről írt nemrég szerkesztő­ségünknek Rosko Lajos jegyszedő, aki Ipolyság és Kékkő között teljesít szolgálatot. Viszont a jegyszedőknek is iparkodni kell arra, hogy az uta­zók betartsák a fegyelmet. „Közös kassza, vagy zsebpénz." címmel írt nemrég szerkesztőségünk­nek panaszlevelet Zatykó József da­csókeszi lakos. Tízen szálltak fel az autóbuszra. Nyényébe utaztak, de egyi­kük sem kapott jegyet az útiköltség befizetésének ellenében. ILYEN ESETEK azért fordulhatnak még mindig elő, mert a ČSAD igaz­gatóságain működő pártszervezetek sokszor nem törődnek eleggé az al­kalmazottak politikai nevelésével. Az is elég gyakran előfordul, hogy a ČŠAD igazgatóságain helytelenül fo­gadiák a bírálatot. Lapunkban meg­jelent egyik bíráló cikkünkre, amely­ben a ČSAD ipolysági igazgatóságá­val foglalkoztunk, olyan választ kap­tunk, -amely se hideg, se meleg nem volt: igazak voltak a cikkben közölt megállapítások, de azért mégsem kellett volna újságban közölni, (lyen megoldás nem vezethet a munkafe­gyelem megjavulásához. Hasonlókép­pen a ČSAD kékkői igazgatósága is adós maradt szerkesztőségünknek válasszal. A sajtóban nyilvánosan fel­vetett esetekkel elsősorban az üzemi pártszervezeteknek kellene foglalkoz­ni. Érvényesíteniük kell a termelés ellenőrzését. A munkafegyelem meg­sértőível a pártszervezetek agitátorai­nak kellene foglalkozni. Ahol ezt meg­teszik, az eredmények nem is ma­radnak el. Oros Béla serkei levelezőnk arról írt, milyen jól érzik magukat az utasok a Péterfalva felé járó autó­buszon. Menetközben az autóbuszba szerelt rádió szórakoztatja az utaso­kat. Télen a kemény hideg ellenére is rendes időben jártak erre az autó­buszok. Különösen jó munkát fejtet­tek ki Kucharik Ferdinánd, Sodomka Rastislav, Krnáč István és Krnáč Jó­zsef autóbuszvezetők. Dicséri a levél Bálint Mihály, Bálint Annus és Eöt­vös Imre jegykezelőket is. TÖREKEDJENEK az üzemi párt­szervezetek a ČSAD alkalmazottainak nevelésére, hogy minél több elismerő levelet közölhessünk lapunkban. B. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom