Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-26 / 86. szám, hétfő

A iéggdsnbkiállítások megmutatták, hogy az amerikai léggömbök nem meteorológiai célokat szolgálnak A szovjet kormány jegyzéke az USA kormányához Moszkva, március 25. (TASZSZ) — Amint" már jelentették, február 18-án az USA kormányának átadták a szov­jet kormány jegyzékét az amerikai léggömböknek a Szovjetunió légite- , nak válaszát. rébe való kibocsátása tárgyában. Az USA nagykövetsége március 1­én a Szovjetunió külügyminisztériu­mához eljuttatta az USA kormányá­t A moszkvai sajtó március 25-én közölte annak az amerikai jegyzéknek szövegét, amelyet a szovjet kormány jegyzékére küldött válaszul. H. S. Az USA 1956. március 1-i jegyzéke a Szovjetunió kormányához „Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége tiszteletéről biztosítja a Szovjetunió külügyminisztériumát és kormányának következő közlését tol­mácsolja: Az Egyesült Államok kormánya megerősíti a szovjet kormány 1956. február 18-1 újabb jegyzékének vé­telét, amely kifogásokat tartalmaz az ellen, hogy az Egyesült Államok me­teorológiai léggömböket bocsát fel és javaslatot tesz arra, hogy kiállításo­kat rendez a szovjet kormány ren­delkezésére álló anyagokból. Az e kérdést érintő tényeket a szovjet kormánynak megmagyarázta az Egyesült Államok kormányának 1956. február 8-i jegyzéke. Ehhez a jegyzékhez mellékelve volt a sajtó számára készült közlemény másolata, amely 1956. január 8-án Washing­tonban megjelent és amely részlete­sen ismertette ezen léggömbök fel­bocsátásának tervét az akció kezdetén. Az Egyesült Államok kormánya meg­állapítja, hogy a szovjet kormány szándékosan nem közölte sajtójában e sajtó számára készült közlemény információs anyagát, amelyet helyte­lenül olyan közleménynek minősített, amely csupán az Egyesült Államok belügyeit érinti. Amint már előzőleg közölték, az Egyesült Államok már régen alkal­maz meteorológiai kutatásokra szaba­don repülő léggömböket. Az a szovjet állítás, hogy ezek a léggömbök ve­szélyeztetik a légiforgalmat, tévhi­tet támaszt éppúgy, mint e léggöm­bök felbocsátásának céljaira vonat­kozó szovjet állítás. Az északi és déli félgömbön többezer meteorológiai ballont bocsátottak kl anélkül, hogy azok akadályozták volna a légi köz­lekedést s veszélyeztették volna a la­kosság életét vagy vagyonát. A szov­jet kormány és egyes keleteurópai kormányok voltak az egyedüli orszá­gok, amelyek ez ellen tiltakoztak. A szovjet kormány nem fogadta el az Egyesült Államok kormányának 1956. február 8-i jegyzékében tartalmazott javaslatát, amely azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok hivatalaival együtt tárgyalják meg azon bizton­sági berendezések jellegét, amelyekkel a léggömbök fel vannak szerelve. A szovjet kormány kifogást emelt az ellen, hogy az Egyesült Államok me­teorológiai léggömböket bocsát fel a Szovjetunió területe fölé, azonban szov­jet léggömbök repülnek más országok területe felett és le is szállnak. Figyel­met érdemel az a körülmény, hogy szovjet léggömbök röpülnek az Egye­sült Államok területe felett és hite­les értesülések szerint szovjet lég­gömböket fedeztek fel több ország te­rületén, mint például Japánban, Tö­rökországban, Iránban, Finnországban és Németországban. Logikátlan, hogy a szovjet kormány más normákat óhajt maga számára, mint a többi ál­lamoknak. A szovjet kormány nem ad­ta vissza azt a tudományos anyagot, amely joggal megilleti az Egyesült Államokat és amelyet a szovjet kor­mány propaganda céljaira akar fel­használni. Az Egyesült Államok kor­mánya újból megismétli azt a kéré­sét,, hogy adják vissza ezeket a ké­szülékeket és kijelenti, hogy kész visszaadni azokat a szovjet készülé-. keket, amelyek rendelkezésére állnak. Az Egyesült Államok kormánya szi­lárdan hiszi, hogy a szovjet kormány­nak azt a jogos aggodalmát, hogy az Egyesült Államok léggömböket bo­csát fel, eloszlatta az Egyesült Államok kormányának 1956. február 8-i jegyzékében foglalt határozata, amellyel egyelőre beszünteti olyan léggömbök kibocsátását, amelyek szovjet terület fölé kerülhetnének. Mivel az Egyesült Államok kormánya tudomásul vette a szovjet kifogáso­kat, nyilvánvalóan nincs sem tudo­mányos, más ésszerű oka annak, hogy megrendezzék azokat a kiállításokat, melyeket a szovjet kormány javasol. Az Egyesült Államok kormánya csu­pán azt tételezheti fel, hogy ennek az akciónak folytatása kiállítások rende­zésével vagy egyéb módon olyan pro­paganda célokat követne, amelyek nyilvánvalóim a nemzetközi feszültség kiélezésére irányulnak. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy az a kiállítás, melyet a szovjet kormány javasol, egyáltalán nem járulhat hozzá konstruktív cé­lokhoz és ezért a minden kormányt érdeklő haladás érdekében kész a Szovjetunió kormányával és más érdekelt kormányokkal kidolgozni a technika és a berendezések ki­használásának közös programját — beleértve azon típusú léggömböket is, amelyekről a szovjet jegyzék szól és amelyek meteorológiai kutatás céljára készültek. Az Egyesült Álla­mok kormányának egyelőre az a né­zete, hogy e javaslat megvalósításában fel lehetne használni a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet szolgálatait." V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyettese március 24-én fogadta W. Walmsley urat, az USA szovjetunióbeli ügyvi­vőjét és átadta neki a szovjet kor­mány jegyzékét, amely a következő­képp hangzik: A szovjet kormány 1956. március 24-i jegyzéke az USA kormányának „Az USA kormányának ez év már­cius 1-i jegyzékével kapcsolatban, amelyet válaszul küldött a szovjet kormány február 18-i jegyzékére az amerikai léggömböknek a szovjet lé­gitérbe való felbocsájtásával kapcso­latban, a szovjet kormány szüksé­gesnek tartja a következőket kije­lenteni : A szovjet kormány február 4-i é6 18-i jegyzékeiben figyelmeztette az USA kormányát arra, hogy az utóbbi időben számos ízben megsértették a Szovjetunió területi érinthetetlenségét amerikai léggömbök felbocsátásával, amelyek 650 kg súlyú különböző mű­szereket — beleszámítva automati­kus fényképezőgépeket az ország lé­gi fényképezésére — rádióleadókészü­lékeket, vevőkészülékeket, stb. szál­lítottak. A jegyzékek hiteles adato­kat tartalmaztak, amelyek megcáfol­ják az USA kormányának jegyzékei­ben tartalmazott azon állításokat, hogy a Szovjetunió légiterébe bocsá­tott amerikai léggömbök meteoroló­giai kutatás célját szolgálják és nem veszélyeztetik a légi közlekedést. A szovjet kormány jegyzékeiben ki­tart ame'lett, hogy az USA kormánya azonnali és hatékony intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy az Egyesült Államok ne sértse meg a Szovjetunió légiterének érinthetetlen­ségét. Az USA kormánya március 1-i vá­laszában megismétli azt az állítást, amelynek indokolatlanságára a szovjet kormány előző jegyzékeibeh rámuta­tott. Az USA kormánya nem fogadta el a Szovjetunióban elfogott amerikai léggömbökből rendezendő kiállításra tett javaslatot sem és kijelentette, hogy ezek a kiállítások propaganda­célokat követnének, jóllehet ennek az állításnak indokolatlansága nyilvánvaló. A léggömbkiállítások megrendezésére tett javaslatnak ezzel szemben az lett volna a célja, hogy tárgyi bizonyítékok alapján megmutassa, hogy ezeknek a léggömböknek semmi köziik sincs a meteorológiai kutatáshoz, hanem tel­jesen más célokat szolgálnak Ebből kö­vetkezik, hogy az ilyen kiállítások megtartása egyáltalán nem vezethet a nemzetközi feszültség kiéleződésére, hanem €zt éppen az amerikai hivatalok törvényellenes akciói okoizák, amelyek léggömböket bocsátanak a Szovjetunió légiterébe és ezzel megsértik a Szov­jetunió területi érinthetetlenségét. Az USA kormánya jegyzékében azt állítja, hogy a Szovjetunió állítólag szintén bocsát fel léggömböket más országok légiterébe és állítólag az USA területe felett is repülnek szovjet lég­gömbök. Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Szovjet szervek nem bo­csátottak é« nun bocsátanak léggöm­böket az USA vagy bármiiyen más or­szág légiterébe. Mivel azonban az USA jegyzéke más állításokat tartalmaz, célszerű volna az igazság érdekében egyidejűleg kiállí­tást rendezni a Szovjetunióban elfogott amerikai léggömbökből és másrészt azokból a „szovjet léggömbökből" is, amelyek állítólag az USA kormányá­nak rendelkezésére állanak. A szovjet kormány egyben tudomá­sul veszi az USA kormányának már­cius 1-i jegyzékében tartalmazott ama kijelentését, miszerint az USA kormá­nya elhatározta olyan léggömbök fel­bocsátásának beszüntetését, amelyek szovjet te rak t fölé kerülhetmlrek. Ami az USA március 1-i jegyzéké­ben említett egyéb kérdéseket illeti, azokat a szokásos diplomáciai úton le­hetne megtárgyalni. Moszkva, 1956. március 24. W. Walmsley úr kijelentette, hogy a jegyzéket átadja kormányának. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési küldöttsége megtekintette Sztálingrádot Sztálingrád, március 24. (TASZSZ) — A Csehszlovák Köztársaság nemzet­gyűlési küldöttsége, amely Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke ve­zetésével Sztálingrádban tartózkodik, szombaton megtekintette a várost. A küldöttség tagjai meglátogatták a V. I. Leninről elnevezett 9. számú kö­zépiskolát. ahol az iskola tanítói és diákjai szívélyesen üdvözölték őket. Az iskola meglátogatása után a kül­döttség mintegy két órát töltött a sztálini kerületben lévő 24. számú óvodában majd pedig megtekintette a traktoüzemet. Ebben az üzemben többezer dolgozó gyűlt össze, hogy üdvözö'je a csehszlovák testvéri nép küldötteit. A küldöttséget Dmátrij Ko­loszov, a Szakszervezeti Üzemi Bi­zottság elnöke, az üzem mérnöke és mások üdvözölték. Georgij Merkulov üdvözlő beszédében a következőket mondotta: „A traktorüzem munkásai éppúgy, mint az egész szovjet nép őszintén örül a csehszlovák munkás­osztálynak az ipar és a mezőgazda­ság fejlesztésében, valamint a dolgo­zók kulturális színvonala felemelésé­ben elért óriási sikereinek." Csehszlovákia dolgozóinak testvéri üdvözleteit Bedrich Kozelka és Josef Závéta, a küldöttség tagjai tolmácsol­ták, akik annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy szovjet és csehszlo­vák nép barátsága még jobban meg­szilárduljon. A gyűlés után a küldöttség megte­kintette az üzem műhelyeit és elbe­szélgetett az üzem igazgatójával, majd ellátogatott az üzem kultúrpa­lotájába, ahol megtekintette a „Sztá­lingrád— Ostrava'' kiállítást és egy j csehszlovák irodalmi kiállítást. Ugyan­ezen a napon a parlamenti küldött­ség megkoszorúzta Sztálingrád elesett hőseinek sírját. A küldöttség ezután meglátogatta a sztálingrádi vízierőmű építkezését és este résztvett A. Dinkin, a sztálin­grádi városi szovjet végrehajtó bi­zottsága elnöke által rendezett ünne­pi vacsorán. Wolter Ulbrieh t; Készek vagyunk bármikor tárgyalni a szociáldemokratákkal Megnyílt Németország Szocialista Egységpártjának l!l. országos értekezlete Berlin (ČTK) — Szombaton, már­cius 24-én délelőtt Berlinben az ün­nepélyesen feldíszített Werner See­lebinder csarnokban megnyílt Német­ország Szocialista Egységpártjának III. országos értekezlete, amely már­cius 29-ig folytatja tanácskozásait. Az értekezleten mintegy háromezer küldött és vendég vesz részt. A ta­nácskozásokra elküldte képviselőit Nyugat-Németország munkásosztálya és 22 külföldi testvérpárt is. A vörös zászlókkal és virágokkal övezett elnöki emelvényen a külföl­di küldöttek és Németország Szocia­lista Egységpártja vezető funkcioná­riusai, köztük Wilhelm Pieck és Ot­tó Grotewohl, továbbá Walter Ulbrieht. a Központi Bizottság első titkára ÍOQ­laltak helyet. A pártértekezl ?tet Walter Ulbrieht nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett a nemzetközi munkás­mozgalomnak és a haladó Németor­szágnak az 1954 márciusában tartott IV. pártkongresszus óta elhúnyt élen­járó személyiségeiről: Boleslaw Bie­rutról, Martin Andersen Nexőről, Thomas Mannról és másokról. A III. oszágos értekezlet első napi­rendi pontjával kapcsolatban Walter Ulbrieht megtartotta beszámolóját, amelynek tárgya: a második ötéves terv és a szocializmus építése a Né­met Demokratikus Köztársaságban. A gazdaságban elért sikerek meg­állapítása után Walter Ulbrieht töb­bek között a következőket mondotta: „Az NDK munkásosztálya megta­nulta az állam igazgatását és a gaz­daság irányítását. Olyan súlyos körül­mények között, amilyeneket Német­ország kettéosztottsága okoz, felépí­tette a népi demokratikus rendszert és Németország nemzeti frontjára támaszkodva sikeresen építi a szo­cializmus alapjait. Az erők növekedé­se világszerte egyidejűleg történt az NDK megszilárdulásával és a békés erők megnövekedésével egéw Német­országban. Most az a helyzet, hogy a háború megakadályozásának lehe­tőségéről beszélhetünk Németország területén" — mondotta Walter Ulb­rieht. A továbbiakban az erők arányáról beszélt a világon, valamint a béke biztosításának reális lehetőségeiről. Kijelentette, hogy a német munkás­osztály a béke biztosításáért külö­nösen nagy felelősséget visel, mert Nyugat-Németországnak a párizsi egyezmények következtében és a bonni parlament döntése folytán az északatlanti tömb fő támaszpontjává kell válnia Európában. Walter Ulb­rieht ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­ta, hogy széleskörű vitát kell indíta­ni a német kommunisták és szo­ciáldemokraták között." „A magunk részéről készek va­gyunk mindent megtenni, ami erőnk­ben áll, hogy közeledés jöjjön létre a Szociáldemokrata Párt (SPD) és Né­metország Szocialista Egységpártja között." Walter Ulbrieht rávilágított a Né­metországban végbement fejlődés két különböző útjára. „A nemzeti kérdés sajátossága Németországban abban rejlik, hogy az ország egyesítéséért vívott harc kapcsolatban áll a két gazdasági világrendszer versenyével. Az NDK első ötéves terve a gazda­sági és kulturális élet valamennyi ágazatában oly fejlődést hozott, ami­lyen Németországban mindeddig isme­retlen volt. Az eddigi eredmények megbízható alapot nyújtanak a ragyo­gó, nagyvonalú perspektívák megva­lósítására." Beszéde további részében a kapi­t(.'izmusból a szocializmusba való át­térés időszakának egyes problémáiról beszélt az NDK-ban, az osztályharc, a magánvállalkozás, stb. kérdéseiről. Rámutatott arra, hogy Németország Szocialista Egységpártja már hosz­szabb idő előtt világosan kitűzte azt a feladatot, hogy az NDK valameny­nyi polgárát meg kell nyerni a szo­cializmus felépítésének. „Nyíltan megmondjuk — mondotta továbbá Walter Ulbrieht —, hogy az NDK-ban a munkás-paraszt hatalom politikai és szociális-gazdasági alapja annyira megszilárdult, hogy az osztályharc nőst azon erők ellen összpontosul, amelyek az amerikai és nyugatnémet háborús gyújtogatókat szolgálják és amelyek Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin területén az NDK el­len dolgoznak. Az NDK dolgozóinak és a közép-kapitalista vállalkozók rétegéhez tartozó polgároknak töme­geit a türelmes meggyőzés útján és sikereinkkel akarjuk megnyerni." Most, amikor az NDK-ban nagy mértékben kiépültek a szocializmus alapjai, megvannak az előfeltételei annak, hogy az NDK-ban érvényesül­jön a népgazdaság tervszerű és ará­nyos fejlődésének törvénye. Az ipari nyerstermelés 1960 végéig az 1955 -ös évvel szemben legalább 155 százalékra emelkedik. Walter Ulbrieht közölte, hogy az NDK iparában a második ötéves terv folyamán beve­zetik a hétórás munkanapot, sőt egyes különleges iparágakban a 40 órás munkahetet. W. Ulbrieht beszéde végén a kö­vetkezőket mondotta: „A Német De­mokratikus Köztársaság második öt­éves tervével előkészíti a jövő egysé­ges Németország előfeltételeit, amelyben a dolgozó nép fog dönte­ni. Ma, amikor a világ lakosságának többsége a béketáborba tartozik, ma, amikor Európa lakosságának csaknem fele a szocializmust építi, felhívjuk a német munkásosztályt és az ösz­szes békeszerető embereket: előre a béke, a demokrácia és a izoc'alizmus új Németországáért vívoť harcban." W. Ulbrieht beszéde után megkez­dődött a vita. Jugoszlávia új szovjetunió-beli nagykövete a szovjet-jugoszláv kapcsolatok elmélyítéséről Belgrád, március 24. (ČTK) — A Tanjug jugoszláv sajtóiroda jel öntése szerint Veljko Micsunovics, a Jugosz­láv Szövetségi Népköztársaság új szovjetunióbeli nagykövete március 2-án Moszkvába való elutazása előtt kijelentette, hogy Joszip Broz Tito el­nöknek küszöbön álló útja a Szovjet­unióba jelentős mértékben hozzájárul a szovjet-jugoszláv kapcsolatok fej­lesztéséhez és megszilárdításához. Annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy ezek a kapcsolatok egyre kedvezőbbe^ fognak fejlődni. „Elsősorban azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy úgyszólván min­den területen aránylag rövid idő alatt fontos eredményt értünk etl — mon­dotta Micsunovics. Több gazdasági és egyéb egyezmény jött létre, amelyek országunkra nézve nagy jelentőségűek. V. Micsunovics emlékeztetett N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének és Tito jugo­szláv elnöknek 1955. június 3-án Bel­grádban aláírt közös nyilatkozatára, amely döntő jelentőségű volt a szov­jet-jugoszláv kapcsolatok normalizálá­sa szempontjából. Dulies rádióbeszéde ázsiai útjáról Washington (TASZSZ). — Dulies, az Egyesült Államok külügyminisztere pénteken rádióbeszédet mondott ázsiai útjáról. A külügyminiszter elismerte, hogy a meglátogatott körzet országaiban új „politikai folyamat" megy végbe, azaz ezeknek az országoknak népei megszabadulnak az imperialista gyar­mati járomtól. Dulies elmondotta, hogy az ázsiai országok „szilárdan el­töké'ték, fejlesztik ennek a körzet­nek gazdasági potenciáját." „Elmúlt az az idő, amikor az ázsiai népek eltűrték az olyan vezetést, amely gazdasági és szociális téren holtponton tartotta őket és amikor egy-egy nemzedék nehezen tengődött, rövid ideig élt és ugyanazokat a sö­tét kilátásokat adta tovább az új nemzedéknek." Dulies kénytelen volt tanúságot tenni arról, hogy tarthatatlan az ál­lítólagos „kommunista veszélyről" szóló amerikai propaganda. „Míg mi elsősorban a nemzetközi kommunizmusból kiinduló veszéllyel törődünk — mondotta — közülük (Ázsia népei közül) sokan elsősorban a Nyugat esetleges merényleteire. gon­dolnak. Hiszen saját tapasztalatuk­ból ismerik az ilyenfajta kormányzási módszereket." A külügyminiszter rámutatott: In­diában — mint észrevette — aggód­nak amiatt, hogy az Egyesült Államok által Pakisztánnak szállított fegyvert „esetleg India ellen fordítják." India, Indonézia és Ceylon — állapította meg — „jobbnak látja, hogy ne csatla­kozzék regionális biztonsági intézke­désekhez" (azaz az amerikai katonai csoportosulásokhoz). A meglátogatott országok többbségében — mondottá a külügyminiszter — „mélységes bé­ketörekvés uralkodik." OJ SZO 1956. március 623.

Next

/
Oldalképek
Tartalom