Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-26 / 86. szám, hétfő

Szeretni kell a jószágot \ /asárnap délelőtt van. Bodrog­" szerdahely utcáin alig van em­ber. Az utca két oldalán sűrűn lát­ni az újonnan épült nagyablakos csa­ládi házakat; némelyik még vakolat­lan, kerítés nélkül. Elhaladtam a volt grófi birtok béreslakásai mellett. Ta­lán a múlt században épültek, vagy még előbb. Ablak nélküli pitvar, dön­gölt földü, homályos, egészségtelen kisablakos szoba, amelyben évtizede­ken ksresztül szülték a béresasszo­nyok g -erekeiket, munkásokat a grófi uradalom birtokára. Itt született va­lamikor Kocur András is, a szövet­kezet sertésgondozója. Ezen a tava­szon lebontják végre a kapitalista korszak nyomorúság-Íra emlékeztető Utolsó maradványt is. Nem messze a béreslakásoktól új gazdasági épüle­tek egész sora áll. Nagy gépesített állattenyésztési telep. Villany, vízve­zeték, függóvasutak A sertésistállö mellett két munkaruhába öltözött embert pillantok meg. Kezükben víz­zel telt vedreket visznek Éppen ma, vasárnap romlott el a vízvezeték, pe­dig volna otthon is elég dolguk. Ti­zenkét hektoliter vizet kell az ete­téshez előkészíteni, és ez a munka bizony fáradságos, mert a vizet messziről kell hordani. Gyönyörű 100—120 kilós törzs­könyvezett sertések habzsolják ép­pen az ivóst, amikor cipötalpam fer­tőtlenítése után belépek a sertésis­tállö etetőhelyiségébe. Hárman is sür­gölődnek a jólfeji tt sertések körül. Fáradtak a vízhordástól, siettek ve­le, hogy el ne késsék a megszokott etetési időpontot. Az egyik közülük a nemrég kitüntetett Kocur András, akit kiváló munkájáért az egész já­rásban ismer .ek. Üdvözlésünkre tisz­telettel emeli meg szőrmesapkáját. Mielőtt kezet fogna, tenyerét meg­törli kötényében. Idegenekkel szemben várakozó és tiszteletteljes a viselke­dése. Báró birtokán volt béres, ahol hosszú éveken keresztül megszokta, hogy az egyszerű munkást semmibe sem vették. Mozdulataiban azonban van valami új. Szemei minden apró­ságot észrevesznek. Állandóan tesz­vesz az állatok körül, mert hisz ő felelős a szövetkezet egész sertéste­nyésztéséért. Ez pedig nagy feladat, maga is mondja. Kilencven anyakoca körül akad tennivaló elég. Csak a múlt ívben 1246 malacot választott él, azaz tizennégyet átlag egy anya­kocától. — Jöjjön, megmutatom a malacai­mat, — vezet be a sertésistállö egyik részébe. Az egyik elkülönített ket­recben egy hatalmas, szép anyakoca fekszik lustán elterpeszkedve a tisz­ta szalmán. Megduzzadt tőgyeit 12 apró malac szopja. — Törzskönyvezett koca — jelenti ki sokatmondóan Kocur András. Éjjel malacozott. Azért féltem, hogy el ne nyomja a malacokat. Mert nem vigyáz rájuk ez a bolondos jószág. Ittmarad­tam hát, éjjel is, amíg le nem ir.a­lacozta mindet, mert szeretni is kel! ám a jószágot. A tizennyolc törzs­könyvezett anyakoca közül már 9 le­malacozott. A szövetkezet elnöke röviden el­mondja a törzskönyvezett ser­tések történetét. — Nem akart róluk senki még hal­lani sem. Elpusztul, tönkremegy, meg­betegszik. Ez volt a legtöbb szövet­kezeti tag ellenvetése. De az elnök mégiscsak kitartott elhatározása mel­lett és 20 anyakocát hozatott Sp. Nová Ves-röl. Ma már 57 törzsköny­vezett sertés van az istállóban. Ko­cur András a legmegelégedettebb ve­lük, mert egy koca egyszerre 10—12­tőt is malacozik, ami a többinél rit­kaság. Megnéztem az egész sertés­állományt. Mindenütt tiszta szalmán fekszenek az anyakocák, a nyitott ablakon pedig beárad a friss tavaszi levegő. — Ezeket holnap visszük Terebes­re, — mutatott rá az elnök egy csa­pat törzskönyvezett sertésre. — Jó pénzt kapunk érte és még beadásra is beszámítják. — Mennyit kapnak egyért? — Háromezernégyszáz koronát; összesen százezer koronát kapunk a harminc darabért, — számítja ki gyorsan fejből Kocur András, aki nemcsak a sertések számát tudja pontosan, de azt is, hogv a múlt év­ben 135 000 koronával lépték túl az állattenyésztésből tervezett bevételt.' 320 000 korona volt a tiszta jövedelem az állattenyésztésből, ami az összbe­vétel 30 százalékát teszi ki. Ebben az évben kétszáz hízósertést terveznek szabad áron eladni, s amíg a múlt év­ben 780 malacot adtak el, ebben az évben mér az egész környéket el akar­ják látni malacokkal. Közben, ahogy nézem a sertésállományt, Urbancsik Viktor elnök röviden elmondja a szö­vetkezet történetét. — Nehéz volt a kezdet, ezerkilenc­százötvenben. De a múlt évben az egész járásban már mi fizettünk ki legtöbbet egy munkaegységre. A tagok még rizst és bort is kaptak az elszá­molásnál. 22 korona készpénz s a ter­mészetbeniekkel együtt 33 koronára rúgott minden munkaegység értéke. Ebben az évben már 12 000-rel keve­sebb munkaegységet tervezünk, hogy magasabb legyen a szövetkezeti ta­gok jövedelme. Pótjutalomként cu­korrépáért 27 000 koronát, zöldségért 5000 koronát és 14 malacot osztot­tunk a tagoknak. Zárszámadáskor nem egy szövetkezeti család kapott 15— 20 ezer koronát is készpénzben. — Hallgattam volna még tovább is az elnököt, aki pártunk központi bizott­ságának határozatáról beszélt, s arról, hogyan akarják ezt már ebben az évben teljesíteni, de figyelmemet a sertés­gondozók beszéde kötötte le — Hová fogjuk építeni a három új sertésistállót — kérdezte az öreg Szerdi János bácsi Szeman András társától. — Odatervezték a másik mellé, melyet nemrég fejeztünk be De nem tudom, nem lesz-e ez is kevés, ha ezerszámra akarjuk nevelni itt a sertéseket. Kis vasút is kellene ide, hogy szaporább legyen a munka Meg egy kis húsfeldolgozó üzem is elkel­ne. — Nana, messzire mentél öcskös, — inti le az öreg Szerdi bácsi, de ő is beismeri, hogy mindez nem lenne a szövetkezet kárára. — Terveznek — mondja Kocur bá­csi, amikor észreveszi, hogy félfüllel őket figyelem. Ha a szaporodás és tervezés olyan lesz, mint mostaná­ig, úgy semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ezek a tervek rövidesen meg is valósulnak. Megkérdeztem még Kocur Andrást, mennyi volt a jövedelme a múlt évben. — Zárszámadásnál 10 800 koronát kaptam készpénzben az előlegen és a természetbenieken kívül. Pótjutalom­ként pedig 5 malacot. N/1 elegen búcsúzom el az öreg­' tői. Most már nem szégyelte megszorítani a kezemet, mert hisz be­széd közben kiderült, hogv egvivású­ak, egy vidékről valók vagvunk. Jó dél lehetett, amikor hazafelé indultam. A szerdahelyiek már bizonyára ünnepi ebédhez ültek, amikor Kocur bácsi még a disznók etetésével bajlódott. Sietett, mert éhes is volt és látoga­tásommal visszatartottam öt munká­jában. H­ís'ÍÔ o 09 w* w m eww&e KW fiil 1 I* c w i li 1 i: A ~ i Az enyhébb napok beköszöntése, a felhők közül időnként lemosolygó napsugár nagy varázserővel bír a gyermekekre. Kicsalja őket a parkokba, játszóterekre, ahol vidám játékkal köszöntik a tavasz érkezését. KIS FA M T A NAGY DUNA MENTÉBEN Olyan az urca, mintha kifestet­ték volna. A szeme vidáman tekint a világba és hamiskásan hunyorog, ha a borról, nótáról esik szó. Az üstöke már megderesedett. dehát nem számít annál, aki szívében fiatal maradt. És Sabla Károly bá­csi az maradt. Hatvanötéves már, de még mindig dolgozgat a szö­vetkezetben. Jól van ez így, mert hát otthon úgy sem tudna nyugton maradni. Kell a mozgás, a munka, ami nélkül ő már nem tudna élni, hiszen megszokta hosszú éveken át. Persze nem úgy dolgozik ő már, mint az acélizmú fiatalok, ám azt sem lehet mondani, hogy nem tesz ki magáért, hiszen a zárszámadás­kor 4725 korona ütötte az öreg Sabla Károly bácsi markát. Ő a szövetkezet csikósa, de amint, mondogatja, mindennel fog­lalkozik a lovak gondozásán kívül. — Én vagyok itt az udvarmes­ter — kacsint hamiskásan s vele nevetünk mindannyian itt a szö­vetkezeti irodában. Kedves oldalbordája, Vilma néni is a szövetkezetben dolgozgat még. Ö 1386 koronát kapott a részesedés kiosztásánál. Sabla bácsi és felesé­ge tehát 6111 koronával lett gazda­gabb néhány nappal ezelőtt. — Jó pénz ez egycsomóban, ie vajon mire költi, alighanem mo­torkerékpárt vásárol rajta — tré­fálkoznak a többiek Sabla bácsi­val. — Ej, hagyjatok békét! — kiált renuk az öreg. — Nem veszek én A O J S z o f 1956. március 26. Öreg ember nem vén ember semmit. Felélem. Iszok, eszek, ki tudja meddig élek. — Vilma néni, bizonyára a ken­dője csücskébe kötötte, nem lát maga abból a pénzből egy krajcárt sem — ugratják tovább. De ő rájuk sem hederít már. Megszokta. Hozzám fordul inkább és viselt dolgait meséli. — Mikor én fiatalember voltam, egy múzsa bükkönymagot úgy csaptam fel a vállamra, mint a pelyhet. Nem úgy, mint ezek a mai fiatalok — veti szemét a két könyvelőre. — Hajaj, mennyit dol­goztam én, el sem lehet mondani. Megpróbálkoztam már mindenféle munkával, még postás is voltam. — Azt mesélje el, mikor a med­vével birkózott — kuncognak a fiatalok. Sabla bácsinak derű fut ábráza­tára. Emlékezik. — Hát á' már tényleg kutya do­log volt. Ha jól gondolom, 1910­ben volt. Cirkuszosok jöttek a fa­luba, oszt felszólították a legény­népet, hogy ki mer megbirkózni a medvével. Én nem féltem, hiszen erős voltam, mint a bika. Mond­tam hát a cirkuszosnak, hogy én bizony megbirkózók azzal a med­vével. Meg is birkóztam. Kétízben úgy a földhöz teremtettem, hogy csak úgy nyekkent. Biztattak is a falubeliek, hogy no még egyszer, no még harmadszor is. De én már nem akartam többször megbirkóz­ni a bundással, mert megrántot­tam a derekamat, aztán a kezem bőrét is lecsikarta a beste. Harap­ni persze nem tudott, mert száj­kosár volt a piszkán, de a mancsá­val azért, összevissza karmolt. Hát így esett meg a dolog. A fiatalok kacagnak és Sabla bácsi hetykén veti oda nekik: — No, nem tudom, melyiketek merte volna azt a medvét ölre kap­ni. Erősebbek voltak akkor a legé­nyek, mint most, mert hát elkor­csosodott már a nép. Jó dolga van, keveset dolgozik. Az uraságnál bi­zony meg kellett ragadni a dolog végét. Mégis szegények marad­tunk. A mai fiatal el sem hiszi, hogy is volt akkor. A szó tovább pereg. Hol komoly­ra, hol tréfásra fordul a beszéd. Letelik a néhány perces uzsonna­idő. Sabla bácsi is elköszön, megy a dolga után. A többiek még sokáig mesélnek róla, s megtudom, hogy az öregnek már 5 unokája van a faluban. A vejével lakik közös fe­dél alatt és dolgoznia sem kellene már, sem neki, sem a feleségének Dehát szeretik a földet, vérükbe ivódott a munka, így hát eldolgoz­gatnak. A két öreg a pénzen kívül 15 mázsa gabonát kapott, sertést is hizlaltak, élnek hát, mint M arc Hevesen. Sabla bácsi egyébként tréfás ember, a jó borocskát sem veti meg. A nóta sem szakad ki •> szájából és gyakran eldalolja ked­ves dalát, hogy: Kimegyek a szőlő­hegyre ... D. Gy. A SZLOVÁK FILHARMÓNIA pén­teki hangversenyén bemutatta a csehszlovák béke- és államdíjas De­zider Kardos II. szimfóniáját, amely­nek a szerző „Szülőföldemről" címet adta. Kardos új zenekari műve, ame­lyet Ľudovít Rajter vezényelt, a be­mutatón nagy sikert aratott. A SEZIMOVO ÜSTI-1 KOVOSVIT nemzeti vállalat a párizsi nemzetközi vásáron esztergapadokat és radiális fúrókészülékeket fog kiállítani. Idén a délafrikaj és ausztráliai nemzetközi vásárokon is kiállítja gyártmányain­kat. A FÜLEKI KOVOSMÁLT üzemből ezen a héten két vagen zománc­edény szállítottak különböző nyugat­afrikai államok számára. A kiviteli ter­melés ebben az üzemben a tavalyihoz viszonyítva 20 százalékkal emelke­dett. A PRÁGAI SZATÍRA SZÍNHÁZ, e hó 23-án bemutatta G. B. Shaw: Androk­lesz és az oroszlán címü szatirikus komédiáját, amelyet Shaw 1912-ben írt . EBBEN AZ ÉVBEN többezer kül­földi látogató érkezik Csehszlovákia különféle üdülőközpontjaiba a kultu­rális és sportesemények alkalmából. A Csedok utazasi irodában eddig 128 külföldi turista csoport jelentkezett. AZ UPICE1 TONAVA N. V. által gyártott mérlegek kétezrednyi pontos­sággal mérnek. A mérlegeket villany­mágneses vibráló adogató segítségé­vel töltik. Ezek a mérlegek a leg­korszerűbbek a maguk nemében. A GENFI GÉPJÁRMŰIPARI KIÁL­LÍTÁSON a legnagyobb érdeklődést egy rakéta-autóbusz keltette, mely­nek tervezői az „Arany delfin'' nevet adták. Az autóbusz légi szabályozha­tó kormánnyal rendelkezik, mely 180 km-es sebességnél megakadályozza a karosszéria hátulsó, vagy első részé­nek felemelkedését. Az „Arany del­fin''-! 480 lóerős rakétamotoc hajt­ja. VITÉZSLAV NEZVAL új drámai költeménye, „Atlantída felett lenyug­szik a nap" a múlt hét végén Prá­gában a Tyl Színházban került be­mutatásra. Nezval költői játéka azt a jelentős és aktuális gondolatot fe­jezi ki, hogy nagy civilizációk is el­pusztulhatnak, ha a természeti erő­ket az emberiség kárára használják fel. A NYERS HULLADÉKFÁBÖL izo­plat, szololit és hobra nevű falemeze­ket gyártanak, melyek kiváló pótanya­got jelentenek. A gottwaldovi Svit­üzembeh az izoplatból sarkakat, pa­pucsbetéteket és plüssbetéteket he­lyettesítő betéteket készítenek. AZ OSTRAVA-KARVINA-I KÖRZET kokszgyártó üzemei már március ele­jén behozták februári elmaradásukat, amely 2300 tonnát tett ki. Március 22-ig további 3 vonatnyi kokszot ter­meltek terven felül. A PÁRIZSI NOTRE PAME-OT, Vie­tor Hugó hires regényét újra filmre viszik Franciaországban A HANDLOVAI BÁNYÁSZOK va­sárnap, március 25-én különleges mű­szakot rendeztek. A BRATISLAVAI VASÜTI KÖRZET ÜJÍTÖ! konferenciát tartottak. A kon­ferencia igyekezett kiküszöbölni az újítások terén észlelt hiányosságokat, mert a múlt évben 273 beadott újí­tójavaslatból csak 49-et valósítottak meg. MÁR ÁPRILISBAN ÜZEMBE HELYE­ZIK a bratislavai keraihzitgyártó üze­met, amely további 5 bratislavai pa­nellház építéséhez szükséges keram­zitbetont gyárt. A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI NÉPI TÁNCEGYtíIIESE Igor Mojszejev ve­zetésével kéthónapos amerikai láto­gatásra készül ez év őszén, hogy viszonozza az Everyman operaegyüttes szovjetunióbeli szereplését. AZ ÉSZAK-CSEHORSZÁGI Ján Šverma felszíni bánya egyik hatal­mas kotrógépét, amely 650 toana sú­lyú, fél óra alatt 5 kilométernyi tá­volságra sikerült áthelyezni. A RUDiŇANYl BÁNYÁSZOK a járá­si pártkonferencia tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat, — hogy 1000 tonna pörkölt vasércet termel­nek márciusban, — március 23-án teljesítették. MIKSZÁTH KÁLMÁN: BESZTERCE OSTROMA ClMÜ REGÉNYÉT cseh nyelven a prágai Szépirodalmi Kiadó „A utolsó várúr" címen adta ki L. Hradský fordításában. HWWm MI Mt WtWMM MI WI MMM Ht Wt Hétfő, március 26. A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: Vörös és fekete (francia) 15.30, 19.30, Slovan: A hegyek asz­szonya (szlovák) 16, 18.15, 20.30, Po­hraničník: Nagy nemzetek barátsága (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Praha: A 9-es számú kórterem (magyar) 9— 23-ig. Metropol: Vörös és fekete 15, 19, Dukla: Vörös és fekete 16.30, Lux: Gáncsnélküli lovag (francia) 16, 18, 20. Palace: Mandy (angol) 16.30, 18.30, 20.30, Obzor: A bűvös kalap (cseh) 18, 20, Stalingrád: Az éj az én birodalmam (francia) 14 20, Máj: A pármai kolostor I. rész (francia) 18, 20, Zora: Holnap mindenki tánc­ra perdül (cseh) 18, 20. Pokrok: Síd­lo (szovjet) 17,45, 20.15, Partizán: A sztrakonicei dudás (cseh) 19. A BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA: Nemzeti Színház: Carmen 17, Hviezdoslav Színház: A cseh költészet estje 19, Üj Színpad: Szerencsés utat. A KASSAI MOZIK MŰSORA Slovan: Nagy nemzetek barátsága. Üsmev: Ifjúság. Tatra: Rómeó és Júlia. Partizán: Világbajnok. A KASSAI AILAMI SZlNHÁZ MŰSORA Radúz és Mahu'iena. (DOJAHAS Továbbra is borús idő. Legmaga­sabb délutáni hőmérséklet plusz 4— plusz 6 fok, Kelet-Sziovákiában piusz 6—plusz 8 fok. Enyhe, a dunamenti síkságon és Záhorien élénk, erősödő délkeleti szél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom