Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-22 / 82. szám, csütörtök

A. K. GLAZUNOV A FALU DARÁZSFÉSZEK volt mindig. Pletyka, rosszmájúság, kicsinyesség, káröröm és irigység szállása. A falu darázsfészek napjainkban is. A falu, mely századokig egyforma maradt, mindig felzúdul, ha valami új, zavaró, másító esik a fészkébe. A falu az egyhelyben topogó szürkeség, a por és sár marasztaló egyenlítő kényelme. Itt minden változásra vagy halálos közöny felel, v3gy darázsfészek gyúl A változásra feleiő szlovák falu regénye nem hiába vľseli a „Darázsfészek" cimét. A falu darázsfészek volt tegnap és ma még jobban érdemli meg e nevet: az új, a változás fokozott ellenállásra ingereli a leülepedettséget. Lazarová regénye is így kezdődik: papnélküli esküvővel, az eddig sohsevolttal. ts már kész a bolygás: „az emberek már ilyenek, senki sem akar első lenni, ha valami nagyobb, vagy ha új dologról van szó". Húzódoznak kifogásokat keresnek, megindul az ellenagitáció és Jónás izgatottan várja, ..hogy jönnek-e a köszöntők, át merik-e lépni konyhája küszöbét, melyet a templomos asszonyok azóta százszor is megátkoztak". Jónás esetében többről is szó van: ő a helyi nemzeti bizottság elnöke, a szabotálás, a húződozás, az elkülönülés végeredményben ennek a funkciónak is szól. De Jónás állja a harcot, mely már a falu osztályharca: „A község felbolydúl, mint a darázsfészek. Hadd bolyduljon. Legalább könnyűszerrel meglátod, ki, melyik oldalán harcol". Bajok vannak: a kulákvezette szövetkezet bomlani kezd, elnöke háborúra spekulál, és elrejti gabonáját, de fentről a járási elnök ezeknek a Gazsovicsoknak fogja a pártját. Minden smi fent, az adminisztrációban és funkcionáriusokban rossz, az itt, a falun tízszeresen bosszulja meg magát. A járási vezetők nem érintkeznek a néppel, azt mondják, nincs idejük. „Márpedig kell időt szakítani arra, hogy meghallgasd az embereket." Aki nem érintkezik a néppel, az megérdemli a falu vádját: „Kényelmes dolgozószobátok van, a lábatok alatt szőnyeg, a fejetek felett csillár. A nép jól tudja, hogy éltek. Nektek is tudni kell végre, hogyan él a nép". Ezzel párhuzamos tünet az adminisztrációs fejvesztettség. a qépszerú aktázás, a lélektelen bürokrácia, mely figyelmen kívül hagyja a falu adottságait. A falut elárasztják brosúrákkal és rendeletekkel: „az egyik az aratásról beszél, a másik a termelés munkaerőszükségletéről, a harmadik a békeakcióról, oktat ki. De sehol sincs összekötő kapocs... A gyár brigádot küld nekünk, mi meg parasztokat küldünk a gyárba. Ideoda akarjátok fuvaroztatni a népet?" EZEKET AZ ANOMÁLIÁKAT persze csak olyan emberek csinálhatják, akik sohse voltak ez eszme katonái és elkötelezettjei. Konjunktúra-funkcionáriusok csak bajkeverők lehetnek. A legtöbbje „igazolványos partizán", azaz: aki sohse látott ellenséget. Az igazi partizánok „elmentek harcolni. Egyik sem törtetett igazgatói, képviselői állás után, tehát igazolványra sem volt szükségük". Az igazolványosok ellen, akik szabotálok és destruálók. elsősorban a becsületes harcosoknak kel védekezni: „végre már le kell tépnünk az álpartizánok melléről a kitüntetéseket, nem lehet tűrni, hogy szélhámosok, meg bitangok a partizánok holttestein át kapaszkodjanak az uborkafára." És ezek az idegen, ellenséges elemek bolygatják igazában darázsfészekké a falut és gyújtogatják izzásig, lázadásig oktalan kontingens-kivetéseikkel. A bajkeverők kényelmes fotelből diktálják a százalékokat, de behajtásra — a párt lejáratására — a parancs-vakkommunistát küldik, kit végül is egy golyó leterít, melyről kisül, hogy ezt is ők címezték. „Szegény Sztaho Ja- no. Bolsevik akart lenni és azt hitte, hogy akkor lesz igazi bolsevik, ha az egész -járás legkellemetlenebb és leghálátlanabb feladatainak elvégzésére vállalkozik ... Mennyivel egyszerűbb volt fegyverrel a kézben harcolni, Tudod, ki az ellenség, tudod, ki áll mögötted". Az ellenség jól álcŔzza magát és a lelkekben összedűl az épp kisarjadt újban való hit. Itt KATARÍNA LAZAROVÁ REGÉNYE van Vranyec Jozsó, aki szintén belépett a pártba, „ahová a szegény dolgozó nép tartozik És ez a párt most ÍQV zsarolja a szegény dolgozó néDET? Hát akkor kinek higgy jen még és minek éljen ezen a világon? Ha ezekkel a kinti ártókkal és benti bajkeverőkkel szemben nem maga a falu termelné ki az ellenerőt, az ellenmérget, akkor a darázsfészek maradna ami volt: örökös emberroszszaság és öröko^ nyugtalanság, izgatás és kerékkötéfS lehetősége. De vannak már Jónások és Grecsók, akikben nem törheti össze semmi a hitet, és akik leleplezni és szigetelni tudják az ellenséget, az álcázott bajkeverőket és megtisztítani a szövetkezetet ártó protektoruktól: a szabotáló járási főnöktől. Építésre készen ,a kezük és kövük. Nem csüggednek, mert realisták: a nép, az élet, a falu, a munka realistái. Ismerik az emberi elégtelenséget és tudják, hogy a darázsfészekben nem egyszerre, máról holnapra változik a világ, ide türelem kell: idő, „mert az embernek is érési időre van szüksége". Amíg ' az emberek dühöngenek, haragszanak, vagy sírnak, addig nem lehet velük mit kezdeni: „emberek, akik sírnak, nem tudnak örömmel építeni". És itt ezen a ponton érik lírává Grecso realizmusa és így lesz e könyv lírai realizmusának mottója: „Gyakrabban kellene mosolyogni az emberre. Talán akkor ők is mosollyal válaszolnának." Az emberek reális boldogságáról van szó: mindennapjukról. Ezt kell megteremteni, és aki ezt segít megteremteni, az felszámolhatja a darázsfészket. Ügy valahogy, mint e regény kommunistái, akik nem magukért, hanem az egész falu elérhető boldogulásáért élnek é6 harcolnak, „mert az ember boldogsága nemcsak egy-két ember ügye, a boldogságunk azoktól is függ, akik velünk és körülöttünk élnek". A regénynek, mint látjuk, nincs meséje, főhőse. Hőse, tárgya maga az egész falu, a Darázsfészek. £s ez a neheze. A falu, a mai falu hálátlan téma. Aki nem teljes fegyverzetben indul feléje, az maga is darázsfészekbe botlik: szürke bonyolultságba. Ma még nem lehet a faluról úgy írni, hogy az igaz regény legyen: egész és teljesség! A regény, mint teljesség: eredményösszegezés.Kikristályosodottság. A mai faluvalóság viszont ilyen adekvát síkon még nem oldódhat regénnyé: az olvasó egységes, átütőerejű határozott élményévé és tanulságává. LAZAROVÁ SEM ÉRHETTE el a regénymaradéktalanságot, annál is inkább, mert ő nem a könnyítést választotta — egy falusi regénytémát — de a nehézséget: a mai faluprobléma egészét. A ki nem érettség és bonyolultság reális regényvetülete csak a ki nem teljesedett mű lehet. Laza- rová erején felüli dologra vállalkozott, amikor faluregényében az egész problematikát akarta felvázolni. A vázlat talán sikerült. De elhatározó mü nem született. Darázsfészekbe: káoszba nyúlt, a káoszt azonban csak feloldottságában tudta megközelíteni és így csak mozaikszerűen műrobbantó aránytalanságban közvetíteni. A regény, mely minden falusi problémáról akar tudósítani, ez igyekezetben ellaposodik, efszürkül. Kevesebb több lett volna: egyharmadára leszűkítve a fontos dolgok nem sikkadhattak volna el. Az aránytalanság megbosszulja magát: a széles teregetés után a hirtelen leszűkített végfejezetek hatástalanul peregnek ]

e. Maga a regényvég. a megoldottság sem adottsági eredmény. Kívülről, egy központi funkcionárius feltűnése simít el mindent szinte deus ex machina módján. Lazarová regénye a szocialista realizmus sínéin mozog, de néha átkanyarodik a pszichológiai regény vágányaira, ahol aztán a lelki problémákat az adottságokon túlmenő aránytalanságban túlkombinálja. Áll ez elsősorban a regény- és bajindító fiatal házaspárra. Ennek a házasságnak így nincs és nem is lehet az a viharzó, falut magával ragadó boldog lendülete. amit megkövetelt volna regényszerepe: 6 faluban forradalmat jelentő újsága és cáfolhatatlan ténye. A házaspár túlproblematikus és ezáltal itt-ott papírosizCvé válik. Mintha csak a véletlen sodorta volna össze őket az egymástól való idegenkedés túlnehezen oldódik. Az asszony az alázat és tűrés igézetében valamiféle urat és parancsolói lát férjében, ami így nem korrespondeálhat a regénycéllal és megköti a sugalló lendületet és célvalóságot. Ugyané hibában leledzik Anulka alakja is, viszont a túlrajzolási készségnek ugyanakkor megvan az a pozitív haszna, hogy Lazarová sehol sem válik sematikussá. írónőnk, aki tud érzékeltetni és jeleníteni, elkerültp a mai regények buktatóját: a feketefehérrajzolást, de a laposító falusi szürkeségből néha nem tud kikecmeregni. A legfeltűnőbb, hogy nincsenek színei, nincsenek tájképei, melyek megmaradnának a recehártyán. Vannak leírásai, de a nyitrai táj levegőjével adósunk maradt. Regénve azonban, e kifogások ellenére is nagy tett. Lazarová^magára vállalta a iegnehezebbet: a faluregény szürke bonyolultságát. Az újat e síkon csak a régivel együtt lehet felmutatni és a tegnapi különc még sokszor lehúzza a mérleget. A falu-regény még nem lehet eredő és teljesség. Még szavakés lángolások jeleik az ú.iat és csak egy pár igaz ember öntudat" ir'ia és jelenti a biztató zálogot. De épp ezért válik hű tükörképpé e -egény: nem túlozza el a negatívumot és nem glóriázza az eredményt. A Darázsfészek az, ami a lényege: a kavargás szemtépő krónikája, melynek pedagógiai és mozgalmi haszna kétségtelen. KÖSZÖNJÜK a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónak, hogy a magyar olvasó asztalára tette e szlovák regényt, és köszönjük a szép fordítást, Havas Márta müvét, akit örömmel sorolunk fordítói gárdánk legjobbjai közé. FÁBRY ZOLTÁN. (1 865Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov 1865-ben született Pétervárott. Szülei szerették a zenét, anyja, aki Rimszkij-Korszakov tanítványa volt, zeneelmélettel is foglalkozott. A kis Szására a zene erősen hatott. Az otthon játszott zenedarabokat a legapr róbb részletekig megtanulta. Hét éves korában kezdett zongorázni és tizenegy éves korában már napvilágot láttak első kezdetleges zeneszerzeményei Bachot és Chopint oly szépen játszotta, hogy amikor Rimszkij-Korszakov megismerte, így nyilatkozott róla: a fiú nagy tehetség. Glazunov mindössze tizennégy éves. amikor a Rusztam és Zorab című opera komponálásába kezd. Zenekompozíciót tanul RimszkijKorszakovnál. Tanárai figyelmeztetésére Beethovent tanulmányozza és különösképpen Lisztért rajong. 1882. március 17-én nyilvános koncerten előadták „Első E-dur szimfóniáját." A közönség felette meglepődött, amikor kihívta a pódiumra a szerzőt, és egy gimnazista egyenruhás fiatalembert látott. A gimnázium elvégzése után Glazunov mint rendkívüli hallgató a pétervári egyetemre ment. Itt különösen a csillagászat érdekelte. Később Gatcsinában kis csillagvizsgálója volt. Ebben az időben nagyon jó barátra és támogatóra talált Bieljavev személyébe/l, akit elragadott Glazunov nagy tehetsége. 1884-ben együtt utaztak Németországba, Franciaországba. Spanyolországba és Tangerbe. Weimarban megismerkedett Liszttel, akinek ajánlására ott előadták „Első szimfóniáját" Még ez évben Párizsban bemutatásra -1936) került „Második szimfóniája" és „Sztenyka Razin" című müve. Mecénása, Bieljavev kezdeményezésére azóta Németországban minden évben 1917-ig orosz szimfónia-koncerteket rendeztek. Ilyen alkalommal ismerkedett meg Glazunov Wagnerrel, aki rá és Korszakovra is nagv hatással volt. Glazunov 1899-ben a pétervári konzervatóriumban tanított. Amikor 1905ben a forradalom idején a kormány f. konzervatóriumból elbocsátotta Rimszkij-Korszakovot, tiltakozásképpen Glazunov is otthagyta állását. A konzervatórium újjászervezésekor őt választották meg igazgatónak. Tanítványai rendkívül szerették kiváló emberi tulajdonságaiért. Megértette az ifjúságot és kitűnően tanított, sok kiváló zenészt nevelt. Glazunov munkásságában nagyon termékeny volt. Nyolc szimfóniáján kívül három balettet, kvartetteket, románcokat, nyitányokat, szerenádokat, táncokat, indulókat és rengeteg más zeneművet komponált. Müveiben mindvégig egészséges optimizmus vonul végig; érezni bennük a szerző kiegyensúlyozott, derűs lelkivilágát. Rimszkij-Korszakovval együtt hangszerelte és befejezte Borogyin: „Igor herceg" című operáját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után is aktívan részt vett a Szovjetunió zenei életében, egyrészt mint a leningrádi konzervatórium igazgatója, másrészt mint zeneszerző. Glazunov húsz évvel ezelőtt, 1936. március 21-én halt meg. Múvei állandóan szerepelnek a hangversenytermek műsorán, balettjei pedig kedvelt darabjai az egész világ operaszinpadjainak. — Gr— •iiBinitBiiBiiaiia(iaiisiiaiiBiiaiiaiiBiiBiiBiiaiiaiiatiaiiaini»itiiiaiiaiiBiiaiiBiiaiiatiiiiai'*iiaiiaiiaiiBiik~tiatiaiiaiiB»BiiaiiatiaiiaiiaiiBiiaiiaiii ! EZ A FÖLD Zsombékos sík vidék, hol én kék pillangókat kergettem, mint rakoncátlan, kis bohó gyerek szilaj jókedvemben. S amerre mentem, utánam szelíd akácok integettek, s néha egy percre megálltam, ha zümmögő méhet láttam. Es ha kedvem elszállt, megjött, míg szűrtem a csordogáló napfényt vékony ujjaim közt. S arrébb mentem, hol pipáló gatyás gulyások itatták a békanyálas vályúkban a kérődző tarka gulyát, Távolabb, hol a nyírfa áll az öreg Latorca partján, öt-hat legény versenyt kaszál, s a kakukk kedves hangján köszönti a kaszásokat, akik éppen meghallották, hogy a harang delet kongat, s letették a kaszájukat. Hát, ez az a föld, mely nekem nap-nap után kedvesebb lett, és isten helyett , istenem, mért fiának tart engemet! Ez, hol én e mezőt járván köszöntöm az embereket, míg köröttem aranysárgán búzaföldek szenderegnek. Ez a föld a szülőhazám, merre csak a szemem ellát; tükör, s benne megláthatám a zsombékos tarka rónát, mely oly szelíden terül el a hamvaskék Vihorlátig, mint kacagó szép színükkel ablakokban a muskátlik. Török Elemér, A kulturális élet hiányosságai a nagymegyeri járásban •iiaHaiiaiiaiiBiiaiiauaiiaiiaiiaiiaitBiiBiiBuaitaiiaiiaiiaiiaiiBiiairaiiaitBiiBNaitaMBiiaiiaiiaiiBiiaiiaiianaiiaiiaiiBiiaiiaiiaitauaiiaifaiiBiiaiiaiiaif Valahányszor Nagymegyeren vagy a járás valamelv községében műsorra kerül egv-egv értékes színdarab, irodalmi vagv tudományos előadás, azt tapasztaljuk, yhogv a járás dolgozói nagv érdeklődést tanúsítanak iránta. Az emberek nemcsak éhesek a kultúrára, hanem igénvük is egyre nő. Ma már nem érdeklik a falu közönségét a medvetáncoltatók vagy az úgynevezett állatszelidltők és erőművészek, a közönség magas színvonalú, értékes előadást kíván látni és hallani. Míg Nagymegyeren nem épült fel a népművelési otthon, amelynek terme és színpada vetekszik bármely nagyobb városéval, lépten-nvomon éreztük hiányát. Most pedig, ha a Maövar Területi Színház egvüttese. a Csemadok érsekújvári színiátszócsoportja vagv a Szlovák Népművészeti Együttes fellép, valóságos népvándorlás indul meg az egész járásból. Ugyancsak nagv érdeklődést váltanak ki a szépirodalmť előádások. valamint a tudományos előadások. Az utóbbi hónapokban azonban tanúi vagyunk annak, hogv az ilyen előadások egyre ritkábbak. A nagvmeqyeri népművelési otthon heteken, hónapokon át csupán a táncmulatságok színhelye Ezzel kapcsolatban még azt is tapasztalnunk kell. hoqv a iárási és helybeli kultúresoportok szereplése az elmúlt esztendő folyamán egyre csökkent, s maholnop már azt sem fogjuk tudni, van-e nálunk a Csemadok vagv a CSISZ-nek kultúrcsoportja. Két évvel ezelőtt, amikor Nagymegyeren az egész kulturális élet csak a vendéglő alig 100—150 embert befogadó termében zajlott le, iárási kultúrversenyeket rendeztek a Csemadok és CSISZ helyi csoportjai között. Voltak napok, amikor egyszerre két előadást is rendeztek: eqyet a vendéglőben, másikat az állami gazdaság ugyancsak szép kultúrtermében. Ma pedig általános a pangás az egész járásban, főképpen Nagymegyeren. A falvakon még itt-ott észlelni valamilyen kulturális életet, Csicsőn, Kolozsnémán, Füssön és másutt, viszont erősen visszaesett Nvárasd. Ha pedig a programokat nézzük, azt látjuk, hogv két éve úgyszólván ugyanazok a népi táncok és népdalok vannak műsoron. Bizonyos, hogv a népi kultúrát istápolnunk kell, de vajon csak a múltból szabad-e merítenünk? Nem kellene-e úi tartalmú népi és mozgalmi dalokat, úi táncokat előadni? Ugyanaz a helyzet a színdarabok kiválasztásában. Ilyen körülmények között nehéz eredményesen nevelni az új, fiatal nemzedéket és átnevelni a régi generációt. Feltesszük ezek után a kérdést: mi ennek a hiányosságnak az oka? A felelet egyszerű: a leqhagyobb mulasztás Nagymegyéren van A iárási székhelyen működik a JNB kultúraügvi szakosztálya, itt vannak a Csemadok és CSISZ iárási titkárságai A iárási 1 székhely nem lehet csupán a köz- ' igazqatás székhelye, hanem kell, hogv a kulturális élet gócpontja is legyen. És éppen ez nincsen meg Nagymegyeren. Tavaly nagv garral bejelentették, hogy Nagymegyeren megalakul a 120 tagú Bartók-együttes. Semmi sem lett belőle. Ugyancsak a múlt év eleién szépen megindult a Fogyasztási Szövetkezet kultúrcsoportjának munkája, működött a JNB ifjúsági kultúresoportia is. Az állami gazdaságban is alakult kultúresoport, ugyanezt láttuk a felvásárlási üzemben is. És az eredmény? Ezek közül ma egyetlenegy sem működik. Miért? Mert nem akad senki, aki irányítaná őket. Hol van a JNB kultúraügyi szakosztálya. mit csinál a Csemadok és a CSISZ annak érdekében, hogy ezek a kultúresoportok újból megkezdjék működésüket? A Járási Építészeti Vállalatnál észlelni egv kis mozgást. Ott az üzem vezetősége, karöltve a ROH üzemi bizottságával: alakított egy vonós- és fúvószenekart. Beszerezték a szükséqes hangszereket, szorqalmasan gyakorolnak is. De újból csak felvetjük a kérdést: milyen erkölcsi segítséget nyújtanak nekik az arra hivatott kulturális tényezők? A múlt hét egvik estéjén, zimankós hidegben énekhangokat hallottunk a kultúrház kisterméből kiszivárogni. A kíváncsiság odavitt bennünket. Kellemes meglepetésben volt részünk: egv újonnan megalakult énekkar próbája folyt odabent. Hetven taq.ia van már az énekkarnak: öregek, fiatalok, nők és f ét fiak, szövetkezeti taqok, munkások, kereskedelmi alkalmazottak és tisztviselők. Az énekkar karmestere, kottaírója, egyszóval lelke: Kulcsár Rezső, a magyar tannyelvű nyolcéves iskola tanítója. Lelkesen, lendülettel és naqv akarattal dolgozik az énekkar. De itt ugyanazt tapasztaltuk, mint a zenekarnál: kulturális tényezőinket nem érdekli az énekkar munkája. Ezek tehát a legnagyobb hiányossáqok, amelyek fékezik a kulturális élet fejlődését a nagvmegyeri járásban. Ehhez még hozzá kell vennünk azt az iqen komoly hibát is, hogy járásunkban élő szlovák nemzetiségű dolqozőink kulturális életével senki sem foglalkozik. Ez iqen nagv mulasztás Feltétlenül szükséges, hogy ezen a téren is lényeges változás álljon be. A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség jegyében kell a nagvmegyeri iárás kulturális életét feléleszteni. A JNB kultúraügvi szakosztályának mozqósítania kell a Csemadokot, a CSISZ-t és valamennyi tömegszervezetet, hogy a kultúra terén is az elsők között legven a naqvmeqveri iárás. Kopper János, O J § Z O -M 1956. március 22. »