Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-22 / 82. szám, csütörtök

* PERBEN YIKEN Sok szövetkezet állattenyésztését néztem már meg, le oly szép hízóbikákat, mint amilyenek a perbenyiki szövetkezetben vannak, aligha láttam. Nem hiába kaptak az állatgondozók elismerő oklevelet a kerületi konferencián, a hízómarhák legnagyobb súlygyarapodásának eléréséért. •Napsütéses kora tavaszi délután volt, amikor beléptem a szövetkezet istállójába. Meglepett a tisztaság és a rend, amelyet az első pillanatra észre kellett vennem. A gondozók, akik beSápos Lajos kiváló tehéngondozó felrakja a fejőgép szívóit. fejezték az etetést, éppen hazafelé indultak. A bikaborjúk között egy magas, idősebb férfi szorgoskodott. Vakaró kefével tisztogatta az amúgy is szép szőrű állatokat. Máté Gyula szívesen adott felvilágosítást munkájáról. — Nem titok ež elvtárs, megmondom én szívesen akárhol, hogyan értem el a legnagyobb napi súlygyarapodást, ažaz a tervezett 64 deka helyett 1,10 kg-ot átlagosan. Bocskai elvtárs zootechnikussal állítottuk öszsze a napi takarmányadagot éspedig 2 és fél kiló darát, 8 kilogram silót, 4 kg töreket egy-egy jószág részére. Ez a legkiadósabb takarmányadag. Híznak is tőle olyan szépen, hogv öröm rájuk nézni. Könnyű volt megállapítani. hogy Máté Gyula, aki most 43 bikaborjút gondoz, egyéni gazda korában is szeretett szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozni. Itt is megtalálta azt a munkát, amelyet a legjobban szeretett. Amint a felhők mögül előbújt a nap, sietve örökítettem meg fényképezőgépemmel a szövetkezet kiváló dolgozóit, Tóth Mihályt, Sípos Lajost, Ocsenás Ferencet, Tőt-h Lajost. Szívesen mutatták meg szép tehénállományukat s a gépesített' fejést. Elmondták, hogy amióta bevezették a pót jutalmazást, rohamosan növekedett a tejhozam és a súlygyarapodás. 1600 liter tej helyett 2084 liter tejet fejtek évente egy tehéntől, s így az előírt 61 000 liter tej helyett 129 000 liter tejet adtak be. A szarvasmarhaállomány részére 38 hektár lóherét és 25 hektár füves legeiőt biztosítottak. A jó takarmányalap természetesen meglátszik i tejhozamon is. Ez évben 63 000 Jiter tejet kell beadniok. Most még a legtöbb tehén vemhes, de már az év első két hónapjában 12 200 liter tejet ídtak be az államnak. A pótjutalmazás és a szocialista munkaverseny az a lendítő kerék, amelynek segítségével p szövetkezet a szarvasmarhatenyésztésben a járás élére került. Tóth Mihály tehéngondozó a tejhozam növeléséért 876 koronát kapott pótjutalomként, a kerületi konferencián pedig elismarő 'oklevelet és 800 korona pénzjutalmat. Tóth Mihály Sípos Lajossal áll versenyben, aki hasonló jó eredményeket ért el. Gondosan készíti el a takarmányt, tőgymasszázzsal és az etetési időpont betartásával állandóan jobb és jobb eredményt mutatnak fel. Eleinte ők sem nagy örömmel fogadták a fejögépet, mert féltek, hogy leromlik a tehén, kevesebbet fog adni. A gépfejés ma már megszokott dolog. — A legtöbb jövedelem mégis a bikaborjakból van, — magyaráz ceruzával a kezében a szövetkezet zootechnikusa, Bocskai János. — A múlt évben a tervezett 744 ezer korona helyett 937 ezer korona volt a bevétel. Szabadáron 209 ezerért adtunk cl marhahúst, s az állati termékekből folyó bevétel már meghaladja a szövetkezet összbevételének 45 százalékát. Ez éven is beadunk terven felül 20 bikaborjút, a 40-en kívüí, melyet az előírt beadásra hizlalunk. — Hogyan állnak a takarmánnyal? — kérdem a szövetkezet zootechnikusát. — Az nem okoz gopdot. Van bőven siló egész júliusig. A bikaborjúk részére még van 400 köbméter siló őszi bükkönyből, 60 métermázsa borsópelyva, . 150 métermázsa szárított bükköny és 300 métermázsa takarmányrépa. Olvastuk pártunk X. kongresszusának határozatát, amelyet sze az istállótól 10 fabódében szép tiszta borjúk pihentek. A ridegnevelést már régen bevezették a szövetkezetben. Nem messze egy félig kész tehénistálló falai emelkednek. A nagy fagyok beálltáig ment itt a munka, a a 17 tagú építészeti csoport kitett magáért. Ennek befejezése után még építenek egy lóistállót is, egy magtárt és még egy tehénistállót. Hisz kell is az új istálló az állandóan növekvő szarvasmarhaállomány részére. ŠÍI11 Kocur András simogatja a szövetkezet büszkeségét, a törzskönyvezett kant. órámra néztem. Lekéstem a vonatot, de se baj, olyan szarvasmarhaállományt iáttam, amilyen kevés van a királyhelmeci járásban. BocAai János búcsúzóul ezt mondotta: — Jöjjön el elvtárs máskor is. Addigra már biztosan megint gazdagabI bak leszünk, és nem húsz korona, haIgazítsd meg a sapkádat János, ha fényképeznek, — mondja Kocur András társának, Szerdi János sertésgondozónak. részben már teljesítettünk is, ami a 1 nem sokkal több lesz a munkaegység takarmányalapot illeti. A télnek már csaknem vége, de silónk, szénánk kitart még az újig. Már esteledni kezdett, amikor kiléptem a szabad levegőre. Nem mei,zértéké Olyan meggyőzően mondta, hogy el kellett hinnem neki, terve hamarosan meg is valósul. H. S. ailllllIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli:llllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIMI!llllllllllllllilllllllllll!llllllllll KIS FALU A NAGY DUNA MENTÉBEN... Mintha testvérek volnának. Mindkettőnek kék a szeme, zömök a termete. Pirosvozsgás, teltarcú legények. Erősek, egészségesek, markosak. Az egyiket Cvinger Győzőnek hívják, a másikat Gyekes Jánosnak. Nézem, elnézem őket, ahogii mozognak, dolgoznak. Köröttünk, a pajtaszerü helyiségben nagy halom kukoricacső fekszik. Zakatol a morzsoló, kavdossa a csöveket, amit szinte játszi kedvvel hajigálnak vasfoga alá a fiatalemberek. A halom apad, apad, s egyszerre csak elfogy. A gépet megállítják, kezdődik a csutka kihordása. Nagy kosarakba villázzák, s a pajta mellett dombot emelnek belőle. Körém állnak néhány percre. 6

ÚJ SZO 1956. március 22. FIATALEMBEREK Beszélgetünk. Elmondják, hogy a múlt év őszén szereltek le. Hazajöttek, visszajöttek. A szövetkezetbe állták dolgozni. Cvinger Győző azelőtt is itt dolgozott. A szövetkezetből rukkolt be. Gyekes János a múlt év őszén lépett be, amikor hazajött... Néhány szövetkezetben azt a panaszt hallottam, hogy kevés- u fiatal. A karvai szövetkezetben fordított a helyzet, tele van fiatallal. Vallatom a két fiatalembert. Mi hozta őket a szövetkezetbe? Azt. mondják, hogy miétí mennénk máshová. Miért mennénk idegenbe, városba, gyárba, mikor idehaza is meg lehet élni. Itthon, a faluban. — Bolyongtam én már eleget, dolgoztam itt is, amott is — mondja Gyekes János. Aztán nevetve fűzi hozzá: Mindenütt jó, de legjobb itthon! — Bízunk a szövetkezetben — veszi át a szót Cvinger Győző. — Hiszen az eredmények, a 32 koronás munkaegység, a tagok szép jövedelme azt mutatják, hogy e a bizodalom nem alaptalan. Még a legöregebb szövetkezeti tagok is jól keresnek, hogyne keresnénk hát mi, fiatalok. — Tetszik nekünk a szövetkezet — erősítgeti az egyik is, másik is. — Minden fiatalnak tetszik, azért nem bolyongnak el másfelé, azért maradnak itthon Karván. ' A fiatalok tényleg megtalálják számításukat a karvai szövetkezetben. És ez a titka annak, hogy idehaza maradnak, hogy erős karokkal építik, ami az övék. A sertéstenyésztés népgazdasági fontossága a második ötéves tervben Irta : Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus II. A sertéstenyésztés népgazdasági fontosságára előző cikkemben mutattam rá és telsuroltam már részben azokat a kritériumokat, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek sertéstenyésztésünk színvonala emelésének biztosítására. Ezen cikkemben a még fel nem so rolt. de ugyanolyan nagy jelentőséggel bíró feltételekről fogok beszámolni, hogy ezt a fontos népgazdasági feladatot: a sertéstenyésztés fokozott feladatait így minden oldalról megvilágítva tudják majd állattartóink megoldani. és az ötéves tervben a tőlük várt eredményes, a magasabb színvonalú sertéstenyésztést tudják biztosítani. A szorosabb értelemben vett sertéstenyésztés. sertésszaporítás, továbbá a nevelés és a sertéshízlalás eredményessége, qazdaságossága nagymértékbe i függ a sertések egészségi állapotától. A tenyésztő és hizlaló szakmunkája a betegség megelőzése terén igen sok tekintetben közvetlen kapcsolatban van az állatorvos munkájával. Éppen úgy, ahogy a jő állatorvosnak tájékozottnak kell lennie a tenyésztési, valamint a hízlalási kérdésekben, ugyanúgy a tenyésztőnek és hizlalónak is Ismernie kell a legfontosabb állategészségügyi alapfogalmakat, a leggyakoribb sertésbetegségeket, valamint, a sertéshigiénia alapvető kérdéseit. Ismernie kell főképp a betegségek keletkezésének okait, terjedésének módját, de legelsösorban azok megelőzését'. A tenyésztés és állategészségügy egymáshoz való és elválaszthatatlan viszfonya sohasem volt asmyira aktuális, mint ma, mikor a túlfinomított sertésfajták természetes ellenállóképessége mindjobban csökken és ez a csökkent eilenállóképe«séj> már malackorban sok fiatalkori betegség elősegítő je. Mindazok a kívánalmak, amelyeket s modern tenyésztés megkövetel, (nagyobb szaporaság. gyorsabb fejlődés, gyakoribb ellés, tökéletesebb takarmányértékesítés) majd kizárólag istállózás mellett érhetők el. Mmdezfl: a követelmények ma már teljesen megváltoztatták a sertések életkörülményeit az ősök természetes életkörülményeivel összehasonlítva. Felnevelési betegségek: Malacállományunkban až összes veszteség 90 százalékát az úgynevezett felnevelési betegségek és a brucellózis (fertőzéses elvetélés) okozzák. A felnevelési betegségek alatt mindazokat a fiatal állatoknál sokszor tömeges elhullást okozó járványszerű betegségeket értjük, amelyek végeredményben tenyésztési, elhelyezési és főleg takarmányozási hibák következményei. A felnevelési betegségek annál súlyosabbak, minél súlyosabb hibát követünk el az elhelyezés, tenyésztés, vagy a takarmányozás terén. Ezérj. világos, hogy a felnevelési betegségeknél elsősorban a megelőzésre kell törekednünk. A megelőzés azoknak a hibáknak a megismeréséből áll, amelyek a malacok megszületése elöt*. azok életképességét, világrajövetelük után pedig ellenállóképességüket csökkentik. Ezért meg kell teremteni mindazokat a feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a malacok életerősen jöjjenek a világra, majd elhelyezésben, ápolásban, teljes értékű takarmányozásban (vitaminokban, sóban, mészben), megkapják mindazt, ami zavartalan fej'ődésükhöz szükséges. Az úgynevezett felnevelési betegségek megelőzése elsősorban állattenyésztési feiadat. s csak másodsorban állategészségügyi Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a felnevelési betegségekben több sertés pusztul el, mint sertéspestisben és fertőző tüdőgyulladásban együttvéve. Angolkór (rachitis) malacaink és nővendéksertéseink igen gyakori csontmegbetegedése. Egyetlen állatfajnál sem olyan gyakori és egy állatfajnál sem okoz annyi kárt, mint a sertésnél. A malac a gyors fejlődés következtében sokkal érzékenyebb erre a megbetegedésre, mint a más fajtájú, lassan fejlődő háziállatok. Különösen télen és a tél végén mutatkozik a rachitis tömegesen. A betegség oka ásványi anyagok (foszfor, mész, vitamin) hiánya. A betegség lassan fejlődik ki, gyakran mutatkozik görcsökben, tipegő, feszes járásban, s ilyenkor igen gyakran a sertésbénulással téveszthető össze. A betegség megelőzése és a beteg állatok gyógyítása céljából gondoskodni kell mind a mész helyes adagolásáról, mind a vitaminok pótlásáról. Ezért kell a malacokkal télen lucernát vagy lucernalisztet ás sárgarépát etetni. Ha már beteges tümetek mutatkoznak, a mészsók mellett kész A—D vitamint is adagomi kell. A paratífusz csaknem kizárólag fiatal sertéseknél állhat elő. bár a kórokozót meq lehet találni egész séges és idősebb sertéseknél is. Ka a malacok ellenállóképesége bármilyen oknál fogva csökken, a szervezetükben lévő paratífuszt okozó kóranyagok gyorsan elszaporodnak és beteggé teszik az állatot. Ha az ilyen gyenge ellenállású malacokban a paratífusz baktériumai elszaporodnak a nagy meny-! nyiségben ürített kórokozók (trágya, vízelet) kilobbanthatják az ellenállóképes. egészséges társaiknál is ezt a megbetegedést Súlyosbító körülmények lehetnek, a rossz elhelyezés, a mész és sóforgalmi zavarok, a vitaminhiány és a túlgyakon erőltetett ellésból származó malacok. A paratífusz elleni védekezés abból áll, hogy távoltartunk' az állattól min-, den szervezetet gyöngítő körülményt, s ha már fellépett a baj. azonnal elkülöníthetjük a beteget és fertőtlenítünk. Fertőző gyomor- és bélgyulladás: A legutóbbi években mind nagyobb területeken fordul elő. Lázas állapottal kezdődik, melyhez hasmenés csatlakozik. A fiatal állat erősen legyöngül, s emiatt járása ingadozó, támolygó lesz. Gyakran lép fel a betegség első napjaiban az úgynevezett „szívhalál", amikor a szívizom elfajulása következtében a malac hirtelen összesük és másodpercek alatt elpusztul. A fertőző gyomor- és bélgyulladás kezeléséné; legfontosabb a diéta pontos bet'artása. Leghelyesebb kis menynyiségben árpa- és zablisztkeveréket adaaolrri forralt vízzel, vagy még helyesebb kamillateával keverve. A betegeket 48 óráig koplaltatjuk, azután főtt és hámozott burgonyát adunk zabliszttel, árpaliszttel és kamillateával. A fertőző gyomor- és bélgyulladás néha egészen enyhe lefolyású, alig 2—3 elhullást okoz, máskor azonban súlyos lefolyású és 30—40 százalékos vagy még ennél is nagyobb az elhullás. Azt, hogy a betegség enyhe, vagy súlyos formában folyik-e le, az állatok ellenállóképessége határozza ,meg. Ha malacainkat természetszerűen tartottuk, takarmányozási és tenyésztési hibák nem gyengítették ellenállóképességüket, rendszerint enyhe lefolyású szokott lenni a betegség. Az influenza: vírus által okozott betegség, s szintén fiatal állatoknál fordul elő a leggyakrabban. A malacok lázasak lesznek, orrfolyás, tüsszögés és a szemkötöhártya gyulladása a betegség legfőbb tüneted. Ennél a betegségnél igen fontos, hogy az istálló levegője páramentes és pormentes legyen, főképpen a vizeletből származó ammóniák ne legyen erős koncentrációban: ilyenkor a betegség enyhe lefolyású. Ha azonban gyengíti körülmények között helyeztük el, párás, ammóniákos ólakban, úgy a hurutos megbetegedést hurutos, később genynyes tüdőgyulladás követi, nagyszámú elhullással, s a gyógyultak közötl is sok lesz a silány malac. A betegség megelőzésénél legfontosabb, hogy a malacólak világos, tiszta por- és páramentes levegőjűek, huzatmentesek legyenek. Mindezen felsorolt betegségek vagy teljesen elkerülhetők, vagy könnyű és kis százalékszámú elhullassa! végződnek, ha állattartóink — ismerve a gyengítő körülményeket kiváltó okokat és ezek következtében kiváltott betegségeket — helyes, higiénikus tartóssal, jó itakarmámytazással rriinöen állategészségügyi beavatkozás nélkül maguk is igen nagy mértékben biztosítani tudják a sertéstenyésztés oly mérvű fellendítését, amilyent a második ötéves terv tőlünk elvár. (Folytatjuk