Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-15 / 75. szám, csütörtök

TELJESÍTETT VÁLLALÁS AZ SZKP XX. kongresszusára a Gö­möri Vasércbányák dolgozói felajánlá­sokkal feleltek. Akik a fejtéseken dolgoznak, tonnákban, akik pedig az előtörésen dolgoznak, méterekben fe­jezték ki felajánlásaikat. A fejtésen dolgozó Lőrincz-csoport például vállalta, hogy 325 tonna ércet termel terven felül. Nem maradtak le az előtörési munkálatoknál dolgozók sem. A Lučko-csoport kötelezte ma­gát, hogy 35 méterrel fokozza teljesít­ményét. Az üzemben sokan voltak, akik Lő­rinczékhez és Lučkoékhoz hasonló fel­ajánlásokat tettek és példásan megáll­tak helyüket. Csupán Kardosék marad­tak le. Nem mintha ők nem dolgoztak volna. Kardos Benő, a csoport vezető­je maga is öreg tapasztalt bányász. Több mint 26 éve dolgozik a föld alatt. Mesterségét alaposan érti. De valahogy az utolsó hónapban, amióta hárman dolgoznak a csoportban, nem ment úgy a munka, mint eddig. A többiek már nem egyszer megszólták. A minap is csipkelődve mondta a szomszéd csoport vezetője: — Valahogy nagyon lemaradtok. Tán meguntátok a munkát? — Dehogy is untuk — felelte Barna Pista, a Kardos-csoport egyik tagja. — Akkor miért van az, hogy a múlt­kori teljesítményeitekhez képest így visszaestetek. Januárban úgy felugrot­tatok, hogy azt hittem, senki sem ér utol. Ma pedig alig éritek el a szäz szá'zaiékot. Kardosék nem szóltak, pedig Bántot­ta őket az eset. Különösen Kardost, a csoport vezetőjét érték fájón a bíráló szavak. De hiába. Ami igaz, igaz. A tervet alig száz százalékra teljesítet­ték. Ezért nem vállalhattak a nagy esemény tiszteletére sem kötelezett­ségvállalást. Pedig Kardos akart, de tartott attói, hogy kinevetik. A tervet is alig teljesítik és még felajánlásokat tegyenek? ... Nem is vállaltak semmit. Amikor a felajánlásokat tartalmazó íveket átad­ták a vájárok, Kardos csak ennyit mondott: — Mi még megbeszéljük — közben folytatta a munkát, hogy ne kelljen több szót váltania. A MUNKAHELY, ahol dolgoztak, kicsi volt. Szűken voltak el benner Munka közben egymás útjában állot­tak. így nem is végezhettek tökéletes munkát. A hiba tehát itt volt. Kardos látta, hogy ezen csak úgy segíthetnek, ha egyikük elmegy a csoportból. A csoport tagjai Barna Pista és Ko­vács Ernő mintha kitalálták volna Kar­dos gondolatait. Maguk is kezdtek rá­jönni, hogy munkabeosztásuk nem jó. Mikor Kardos fúrót ment cserélni, Kovács meg is jegyezte: — Ezt a munkát két ember jobban elvégezné, mint három. — £n is azt mondom — válaszolta határozottan Barna. — Kár így dolgozni. Csak ráfizetünk. Talán többet dolgozunk, mint mások és semmire sem jutunk. Barna igazat adott Kovácsnak és el­mondta, hogy .januárban sem dolgoz­tak többet, teljesítményük mégis jóval száz százalékon felül volt. — De mit csinálhatunk? így osztot­tak be,' így kell dolgoznunk. — Ez nem igaz! Nem vagyunk kö­telesek rossz munkabeosztással dol­gozni. — Hogyan lehet ezen segíteni? — Ügy, hogy egyikünk elmegy a csoportból! Barnát meglepték Kovács szavai. Már több mint harmadik éve dolgozik Kardossal. Megszerette az „öreget" és rosszul esnék neki, ha itt kellene hagyni. Megnyugodott azonban, mikor Kovács ezeket mondta: — El is kérem magamat. Én jöttem később, nekem kell elmennem. A fiúk megállapodtak. Mire Kardos visszajött, eléálltak és elmondták, ho­gyan döntöttek. — Jó, jó — válaszolta kissé bizal­matlanul Kardos, — de előbb meg kell beszélni a bányamesterrel. Ki tudja, mit szól hozzá? — A bányamester sem akarhatja, hogy rossz munkabeosztással dolgoz­zunk, — mondotta magabiztosan Ko­vács. A MŰSZAK UTÄN a csoport az iroda felé tartott. A bányamester előtt Kar­dos beszélt. Elmondta, hogy mi volt eddigi lemaradásuk oka, és hogy ezt kiküszöböljék, munkaátszervezést haj­tanak végre. — Kötelezzük magukat, — mondocta — hogy azt a munkát, amit eddig hár­man végeztünk, holnaptól kezdve ket­ten végezzük. — Fogják bírni? — kérdezte a bá­nyamester. — Hogyne! Elhatározásunk keresz­tülviteléhez erőt ad az is. hogy köte­lezettségvállalásként tesszük. Létrejött a megállapodás. A bánya­mester beleegyezett Kardosék elhatá­rozásába. Másnap már ketten dolgoz­tak. Számításuk bevált. Több volt a hely, jobban tudtak dolgozni, többet 's termelhettek. Első heti tervüket 5 nap alatt teljesítették. A szép eredmenyek tovább sarkallták a csoportot. Igyekezetüknek meg is volt az eredménye, amit az bizonyít legjobban, hogy az SZKP XX.- kong­resszusa tiszteletére tett felajánlások kiértékelésénél a Kardos-csoport ke­rült az első helyre. (b) Százötven százalék A rudüanyi vasércbányák Ferenc János munkaérdemrendes vezette kollek­tívája napi feladatait átlagosan 150 százalékra teljesíti. Képünkön Ferenc János munkaérdemrendest (baloldalt) és Gál János bányászt láthatjuk mun­ka közben. •iiBiiaiiaiiBimiiBuaiiBiiaiiaiiaitaiiinaiiaiiBiiaimiiBiiaiiBnBiiaiiaiiairasiBitmsiiiiisiiaiiafiaiiaiiaüiaini •IIIIIIIÜIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII IIIIIIIIIIIIIIIII)'iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii:I!IIIIIIIII!iiii!IIIII;:iiiiniiiini ! SÜTIK A KENYERET Látogatás az érsekújvári péküzemben | Éppen áruvételkor érkeztem Ér­| sekújvár új kenyérüzemébe. A 'e­r herautóról kövér liszteszsákokat Z emelgettek az izmos dolgozók, s | mintha csak tollal lennének tele, | oly kényelmes léptekkel hordták Z őket az átvevő helyiségbe. Egy ? dolog azonban sehogy'se ment a | fejembe. Miért jönnek oly sokára I vissza ezek a zsákolók ? Nem is | állhattam meg, hogy a legközeleb­| bi zsáknál utána ne osonjak egy­- nek. Mikor aztán beléptem az át ­= vevő helyiségbe, akkor csodálkoz­tam csak igazán. Mert ott bizony | minden egyes zsákot külön-külön | kibontott, egy tömzsi fehérköpe­- nyes ember, és olyanokat kostól­| gat ott belőle, mintha valami fí­- nom cukorkafélével lett volna fe­ji le. Végül is vezetőm, Szloboda Ru­£ dolf árulta el, hogy Bánovszky | Dezső, az üzem minőségi ellenőre = bizony minden zsák tartalmával 1 így tesz, felülvizsgálja, nem do­| hos-e a szállítmány, vagy nincs-e | másegyéb hibája. Ezenkívül még | mintát is vesz belőlük, amit a = nyitrai anyavállalat laboratóriu­1 mában • vizsgálnak felül. I A feldolgozásra jónak talált | lisztet aztán egy hatalmas faal­| kotmányban, az úgynevezett szi­Z tába öntik. Ez a masina a nyitrai üzem dolgozóinak javaslatára ké­I szült, s a régi rendszerű szitákkal | szemben két igen hasznos tulaj­donsággal rendelkezik. Még a leg­= parányibb mennyiségű lisztet sem szórja el és a legkisebb piszkot sem engedi keresztül szűrőjén. A gép egyébként nemcsak szitál, hanem egy boszorkányos szerkezet révén fel is viszi a megszitált lisztet az emeletetí levő nagy munkaterembe, ahol egy sereg fehérbe öltözött dolgozó fogadja érkezését. Persze, nem üdvözlő beszédekkel, hanem egy csomó furcsábbnál-furcsább gép kíséreté­ben. Gép csinál itt mindent, gép dagaszt, gép méricskél, gép for­mál, az ember csak irányítja. Na­gyon tetszett nekem többek kö­zött az az ügyes kis masina, ame­lyekbe csak bele kellett rakni a tésztát, s egy gombnyomásra 50 egyenlő súlyú szépen formált kiflit adott vissza. Hanem a kemencék is másfélék ám itt, mint amilyeneket a kis pékműhelyekben láthattunk. Egy kemence tulajdonképpen három különböző, egymás felett levő kemencéből áll, úgyhogy a ke­nyérféléket itt három különböző hőfokon sütik. Az alsó kemencé­ben, az úgynevezett gőzkamrában az elősütést kapja a kenyér, a 320 fokra Hevített középsőben tör­ténik a tulajdonképpeni sütés, míg a felső kamrában „lehűtik" a for­ró kenyeret. Végül még egypár szót az 1955 novemberében létesült új üzem dolgozóiról is. Illetve néhány dol­gozóról, mert amint már emlí­tettem, ebben az üzemben bizony a gépek végzik a nagyobbik mun­kát. Persze nem akarom én ezzel = az üzem lelkes kollektíváját lebe­csülni, hiszen nélkülük akár vit- ­rinbe is állíthatnák ezeket a más- ^ különben ügyes és nagy szolgála- § tokát tevő gépeket. Marad itt még § bizony az ember részére is elég | ügyeskedni való, csak győzzék. Dehát az érsekújváriak mindenben | pontosan teljesítik kötelességüket, \ éjjel-nappal felváltva dolgoznak, | sőt az éjszakai műszak még szo­cialista munkaversenyben is áll a I nappalival. Azt azonban, hogy me- 1 'lyik csoport áll az első helyen, 1 egyik csoport vezetője se, sem Pál | Béla, sem Sáry János nem tudta | megmondani. No nem hanyagság- | ból, hanem mert igen egyformán = dolgoznak. Fonnyadozni kezdtek már az | épület falán virító napsugárvirágok, | amikor végre kezet szorítottam az | üzem vezetőivel, Ruszka Gézával, = Bánovszky Dezsővel, Klein Lajos ŕ mesterrel, meg a többiekkel. Ha- | nem még egy kérdés nagyon kikí- | vánkozott belőlem. Mondja már Klein elvtárs, — rukkoltam ki vé- J gül, — mennyi kenyeret sütnek | naponta? — Oh, mi még nem dolgozunk | teljes erővel, — válaszolt szeré- | nyen a mester. — Mi még csak az | érsekújvári lakosság szükségleteit | elégítjük ki. Csak egy egész vá- | rosét. Neuman János I •iiat<BiiaiiaiiB:.aiiBiiaiiaiiBiiaiiBitBiiaiMnaiiniaitaiiBiiBilaiiaiiaiiBiiailBiiaiiBiiBiiaiiaiianaiiaiiBimtaiiaiiaiiBtiBiia;iB![a!iai!aiiBitariaiiaim ia[taiia..aiiauaiiaiiauaiiaiiaiiaiiaiiBiiaii*iiaiiaiiaiiaiiat!»iiaiiaiiaiiBiia NEM LESZ LEMARADÁS A Megbízottak Testülete és a Szlovák Szakszervezeti Tanács felhívása a fa­gyok okozta elmaradás behozására Szlovákia szerte nagy visszhango kel­tett az építészeti dolgozók körében. A bratislavai 711-es építő-üzem dol­gozói március 11-én vasárnapi műszakot tartottak a Malinovský utcai la­kótelep építésén. Képünk a 711-es üzem vasárnapi műszakán készült. Az üzemi klub törődik a fiatalok nevetésével Az ostravai Hlubnaa bánya üzemi klubját ma már minden bányász is­meri. A hlubinai bányászok művelő­désére és szórakoztatására épült. A klub bizottsága ezenkívül az ez idei munkatervében nagymértékben föl­karolta a fiatal bányászokkal való együttműködés ügyét, és több akciót kizárólag nekik szentelt. Ezért az év folyamán a CSISZ-tagok számára néhány előadást rendez. Az előadások tárgyköre: A komszomol éle­te. a Szovjetunió fiatal bányászainak munkája, az atomenergia lesz. Ezenkí­vül meghívja a Hlubina bánya elő­munkásait, hogy a fiataloknak sok évi tapasztalataikról és munkamódszereik­ről beszéljenek. A klub meghívja az ismert ostravai tudományos dolgozókat, hogy előadást tartsanak az élet keletkezéséről a föl­dön, a vallási babonákról és tévtanok­ról, valamint' a természettudomá­nyokról. Ez évben három irodalmi es­tet rendez a fiatal bányászok számára, amelyekre, neves írókat hív meg. Az első összejövetel K. F. Sedláéek állam­díjassal nagy sikerrel végződött. A fiataloknak megvan a lehetőségük arra, hogy az összes körökben érvé­nyesülhessenek. F. Piechnik karmester vezetése alaitt a fúvószenekarban a fia­tal bányászokból jő zenészei- válnak. Hasonlóképpen a filmkör, a fényké­pészek köre és a táncegyüttes is szí­vesen fogadja az érdeklődőket. A klub a legkisebbek számára is meglepetést készít elő. A hlubinai bá­nyászok jól tudják, hogy a gyermekek­ből idővel bányászok lesznek, és már most vezetni kell az ifjúságot kulturá­lis téren. Ezért már most megkezdték a gyermekműhelyek építését, amelye­ket különféle szerszámokkal lát­tak el, továbbá gyermek-klubhelyi­ség, gyermek-énekegyüttes, valamint gyermek-fúvószenekar felállítását. A drámai szakkör a gyermekek számára további előadásokat rendez, és tele­vízor bevásárlásával a klubhelyiség számára lehetővé teszi, hogy a gyer­mekek látványos műsorokban is gyö­nyörködhessenek. A nők köre a gyer-r mekek számára mese-olvasó délutáno­kat rendez. A hlubinai üzemi klub működését a múlt év folyamán példásnak minősí­tették, A kiub ez idei munkaterve pél­dául szolgálhat a többi üzemi klubok számára. A klub tevékenysége arra irányul, hogy a fiatalokat megnyerje a kulturális munka számára. Milan Oanék, Ostrava. A füleki gyár ötven éves Most van ötven éve annak, hogy Fülek történetében új fejezet kezdő­dött. A várrom körül meghúzódó kis házak mellé nagy épületek aiapjait kezdték íerakni. A gazdák kíváncsian nézték a környező szőlőkből, hogyan emelkedik az új épület. Bejárta a hír az egész vidéket: Füleken zománc­gyár épül. A törököt, tatárt látott vén vár­rom mellett karcsú gyárkémények kúsztak a magasba, hogy nemsokára fekete füstfellegekkel hirdessék: meg­kezdődött a munka a gyárban. Lassan aztán kezdtek megismerked-" ni Fülek nevével Árui csakhamar el­jutottak messze idegenbe is. Megis­merték az arabok, törökök, négerek, kínaiak; öt világrész lakói vásárolták a füleki árut. A gyár hamarosan jó nevet vívott ki magának és gyarapo­dott. A füleki szőlőmunkások egy ré­sze és a környék szegényei örömmel álltak munkába a gyárban, ahol kere­set és állandó munka ígérkezett. Las­san azonban megismerték munkaadó­jukat és rájöttek, hogy ki vannak szolgáltatva azok kénye-kedvének. Elég volt, nem jó arccal fogadni a szidást vagy a káromkodást, máris kitették a munkából. Krónikát lehetne írni arról, mennyi átalakuláson, válságon ment keresz­tül a gyár. Ha valamilyen árut keres­tek a piacon, a füleki gyárhoz hozzá­ütöttek egy deszkabódét és máris kezdték gyártani. Hogy aztán a bódé minden oldalán süvített be a szél, a tetején becsurgott az eső, a gyár ural ezzel nem sokat törődtek. A munká­sok azonban szervezetten védekeztek és sikerrel sztrájkoltak. Azóta nagyot fordult a történelem kereke. A régi megpróbáltatás már a múlté. Oj korszak előtt áll a füleki gyár: munkásai már maguknak kezd­tek dolgozni. Egyik változás a másikat követte. Eltűntek a fatákolmányok. és helyettük tágasabb, egészségesebb mű­helyek születtek. A régi "glaépüle­teket is felemelték, hogy egészsége­sebb legyen a munkahely. Aztán a Vöröskó tövében újra építőmunkások jelentek meg. Akkora új kémény emelkedik, hogy majd eléri a basa sírját a Vöröskő tetején. Az új zo­máncozó azonban már nem Is hason­lít a régire. A műhely nagy, tágas, benne villamosenergiával fűtött ke­mencék működnek, amelyek a legkor­szerűbbek hazánkban. Itt már kikü­szöbölték az egészségtelen és meg­erőltető testi munkát. Van itt korsze­rű öltöző ruhatárral, külön reggeliző helyiség, fürdő, mosdó, hideg, meleg vízzel. Oj gyártmányaik is szebbek, korszerűbbek. Ebben az évben, a füleki zománc­gyár fennállása 50 évfordulóján kez­dődött meg teljes ütemben a munka az új üzemrészben, amely Európa egyik legnagyobb és legmodernebb zo­máncozója. Derűit arccal, bizakodva nézünk a második ötéves terv elé, mert tudjuk, ez a félszázad már szebb, boldogabb lesz. Ágoston Tibor, Fülek. O J SZO c 1956. március 15. **

Next

/
Oldalképek
Tartalom