Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-13 / 44. szám, hétfő

virágra Mťbtfí. ÜpM József hetven= négy éves fazekas, meg a fia. — ülj le, öcsém — néz rám az öreg drótkeretes pápaszemén keresztül. Ilyenkor beszélni nem síabad falun, a i öregeknél komoly szertartás až evés. A korong az ablak mellett van, székekre fektetett deszkákon nyers, fületlen tejesfazekak száradnak. Az öreg Lipták menye a tűzhely körül sürög. Jó nézni ezt a vén fazekast. Kisfiúsán nyírt galambszürke haja ferdén eltakarja a homloka egy darabját. Gömbölyű arcán jóság és az élet mély barázdái. Bajusza ágbogas, mint a rozmáré. Mint a mesék jószívű, bölcs apói! Nézném, csak nézném. De a háziasszony bevisz a szobába, megmutatja abroszait, törülközőit. melyeket az öreg szátván szőtt, amin az anyja s öreganyja is dolgozott. A fái mellett kerekes guzsaly áll. Miskolcon készítették valaha, régen. Fonás, szövés. Ez a ő dolga télen, este, mikor kigyúlnak a? ég hideg jánosbogarai, a csillagok. Az abroszok. törülközők szélére piros rózsákat, zöld leveleket varr pamutból. Van lilavirágos törülköző, csíkos is, szalvetakendő is. Feliratos falvédő is. Egyszerű, de szép művészet ez. Pamut kell hozzá, tű, duruzsoló kályha, békés csend és meleg asszonyi szív. ...Megint a konyha. — Háromféle agyagot használunk — mondja Lipták bátyó, mély pincehangján. Leásnak a földbe, mintha kutat ásnának. Legfelül van a kékes agyag, közepén a kaolin, alul a fekete agyag, ahogy ő mondja: a szívós. Kétszer égetik az edényeket, a virágokat az első égetés után festik rájuk. Lúd tollából, bárány gyapjából készül az ecset. Az öreg többes számban mond min-: dent. pedig ő az egész műveletből csak a festést végzi. Rosszak, nagyon roszszak a lábai. Botra támaszkodva s nehezen jár. — Tizennégy éves koromba má rendesen csináltam a begréket —

i mondja. Majd hatvan évig pörgette a korona got. De közben szántott is, vetett is, aratott is. Nem csoda, hogy elfáradt a lába. Mindent a fia végez. Készül itt ételhordó, korsó, bütykös, tál, tányér, te-: jesfazék. S az öreg „ráírja" a virágo-i kat. A fénymázat Csehországból hozatják. Télen folyik a fazekasmunka. Megtelik a padlás edénnyel, s tavasszal viszik a városba. Az öreg kibiceg ilyenkor a tornácra, s nézi a fiát, amint rakja a szekérre, a szalma közé a fazekakat. Nézi, ahogy befogja a két ökröt, s pokrócot vet az ülésre. — LNa gyerünk. Virág! — s a szekér kifordul az udvarból. Lipták Józsi bácsi áll a tornácon, fájó szívvel s kicsit irigyen. Nézi a „gyerkőcöt", akit ő tanított „begrét" mintázni, s aki már nélküle jár be a piacra. Sajnálja, hogy elröpült az élet, nem gyúrhatja többé szívét a hűs anyagba. Aztán megfordul és visszamegy a konyhába. Szürkül odakint. Az öreg nyűtt kiskabátban bőrmellényben ül. Egy életen át kísérte a szerelmes hűség egy mesterséghez, vagy inkább művészethez. A fiát ő tanította. Így hát a fia fazekaiban és hasas kiskorsóiban ott rejtőzik az ö szerelme is egy kicsit. íme, a híradás Mellétéről. Nincs igaza annak, aki legyint, ha Mellétéről szől. A falu ébredezik hosszú álmából. Álom és ébrenlét közt szendereg, valahogy úgy, mint Csipkerózsika, pillanatokkal a megváltó csók után, a mesében. És fel fog ébredni. O J s 2 r. 1956. február 13. Fészekrakás előtt Ö, kedves ifjúság, mely elsőnek emelted magasra a zászlót a forradalmakban! Fiatalság tüzes ereje, de jó veled itt Mellétén találkozni! A tanító. Ragályi József, huszonöt év körüli fiatalember. Tavaly szeptemberben érkezett Mellétére, az erdőn jött keresztül, kezében bőrönddel. Első dolga volt, hogy beolajoztassa a tanterem padlóját és takarító személyzetről gondoskodjék. Aztán hamar rájött, hogy a lelkekre is ablakot kell nyitni valahára. Ismerkedni kezdett a faluval, főleg az ifjúsággal. Nem volt könnyű, mert nem egy fiatal csak kéthetenként jár haza a gyárból, bányából. Ma a tanító az önkéntes tűzoltó egyesület kultúrfelelőse. A múlt év végén az ő munkájának gyümölcseként végre színielőadást láthatott a falu. Az „Ürhatnám polgár"-t játszották a fiatalok, s Ragályi József volt a rendező Mojiére Mellétén. Ez így magában n gyönyörű. Tél van és szomorú, ködös idő. Erdős dombok közt. patak futását követve igyekszünk előre. Ropog a fagyos hó. Barátom nyakában Flexaret-gép lóg. Szarka cserreg, cinke pityeg, egy kopasz fán üreó varjúfészek búsul. Lekenyén szálltunk ki a vonatból, keresztüljöttünk egy kurta kis falun. Sajótibán, s a falu végén jobbra tértünk. Azt mondták, csak kövessük a lábnyomokat, hamarosan elérünk Mellétére. Félórát gyalogoltunk eddig. Minek megyünk oda? Volt, aki csak legyintett, ha a falu felől kérdeztem, akadt, aki ezt mondta: Mellétét a madarak is elkerülik. De mi kíváncsiak vagyunk „az országban lőtt dolgokra" —, hogy a vándor lantos szavaival éljek. S Melléte is az országban van, éš nem akármilyen részében az ország¥ ILfliL A1L # IP IBII — Én meg ebbe jártam — teszi hozzá. Mikor ő kisiskolás volt, e kisded házikóban tanították az ábécét meg az egyszeregyet Mellétén. Ide sietett a kis Oravecz Pista minden reggel, ősszel mezítláb, télen foltos csizmában, kezében gyűrött fedelű irkával. — S a gyermekei? — kérdezem. — A lányom a gombaszögi szövetkezet könyvelőiskoláján tanul. Az Irodában kellemes meleg és nagy szorosság fogad. Az iroda az iskolaépületben lévő tanítói lakás konyhájában van, mert másutt nincsen számára hely. A lakást a tanító egyelőre nem használja, mivel nőtlen ember, és egy I családnál van kvártélyon. írta: VERES JÁNOS simul az érzékeny és bonyolult emberi lelkekhez. * Megkérdem az elnöktől, aki ismeri a falut, mit felelt volna egy évvel ezelőtt erre a kérdésre: lesz-e szövetkezet a faluban? — Azt, hogy nem tudom — válaszolja. — S mit felel ma? — Hogy egész biztosan lesz. Ez csak érzés, remény. Kis moccanás a szájszegletben. De egyszer széles és boldog mosoly lesz belőle. eme mm hogy nehéz a falusi problémákat tárgyaló darabok szerepkönyvét megszerezni. — Lesz már kul tú termünk is — mondja Oravecz János tűzoltóparancsnok, aki jó bajtársa Ragályinak az új kultúráért vállalt harcban. Tető alatt van az az épület, amelybe tavasszal a H,NB irodája átköltözik. A lakosság építette brigádmunkával. Ehhez tavasszal L-alakban hozzáépítenek egy szárnyat, amelyben a kultúrterem lesz. A jövő farsangon már ott táncolhat a fiatalság. — Lesz könyvszekrény, gramofon, sakktábla, ping-pongasztal — sorolja a tanító — Rendezünk majd egészségügyi tanfolyamot, a. nők és ismeretterjesztő előadásokat az ifjú^áp számára. Reméli hogy a járástól segítséget kapnak ahhoz, hogy a Csemadok me!létei helyi csoportját még ebben az évben megalakítsák. Ez az ember tud ja, hogy a falusi tanító hivatása nemcsak az, hogy az ábécét és a kisegyszeregyet a gyermekek fejébe plántálja. Vallja, hogy a lakosságot szellemileg izmosítani — fáradságos, de gyönyörű feladat. Lipták József fazekas. x Lipták bácsi fia az égetókemece előtt n alj. Ezt már sejteni lehet, itt, útközbeír is. E táj ízelítőt ad Gömör igazi szépségéből, mely innen északabbra, Pelsőc körül kezdődik. De szép lehet itt nyáron! Mikor a tölgyek és bükkfák dús lombja susog, a borzas erdőre piros fátylat dob az alkony, s hangjukat próbálják a fiatal rigók. De jó lenne itt akkor elüldögélni, nézni a kis patakot és Csokonaidalokat zümmögni. Átugorjuk a patakot, a lábnyomok fiatal szálerdő mélyébe vezetnek. Valahol vércse vijjog. A fák közt tompaezüst-szín köd lebzsel. Kutyaugatás. Feltűnik a hang borzas, fekete gazdája. Előttünk fut, olyan, mint Ábel Bolhája, néha visszafordul, s vidáman csahol. Mintha örülne jöttünknek... Nem így a varjú, mely — mikor végre kiérünk az erdőből, s elénk bukkannak a ködsubába bújt dombok — károgással üdvözöl. „Kár volt idejönnötök!" Rossz vendéglátó vagy. te madár! A ködfátyol alól előtűnnek a kis falu tetői. Öt negyedórát talpaltunk. A falu valóban eléggé elbújt a világtól. Gondok és remények A külsőségek olyanok, mint másutt. A falun végigcsillanó patakban libák lubickolnak, a jéggé taposott havon fiúk korcsolyáznak. Levélhordó fordul be egy udvarba. Szekér zörög, párát fújnak a lovak. Dimbes-dombos területen fekszik a község, némelyik házhoz meredek, csúszós parton kell felkapaszkodni. Ahogy ballagunk, valaki ránk kiált. — Halló

1 Az irodába mennek? Magas csizmás ember közeledik sietve, kiskabátjának két szárnya nyitva. — Az iroda zárva van — mondja kézfogás után —. én pedig a helyi nemzeti bizottság elnöke vagyok. Ismerkedni kezdünk Oravecz Istvánnal. Jóvágású fekete ember. Negyvenéves lehet. A falut járták a titkárral, a sertésbőr-beadást ellenőrizték. Ahogy megyünk fel a dombra, az elnök hosszúkás, hámló-vakolatú öreg épületre mutat. — Ez volt valaha az iskola; az apám még ide járt. Rögtön mellette kicsiny ház áll, tenyérnyi ablakokkal. Megjött Zula elvtárs is, a HNB titkára. Kettejük szavaiból próbálom megismerni a falut, most már belülről. Higgadt és józan ez a két ember Tisztán látnak, s nem igyekeznek a bajokat elkendőzni. De lelkesek és derülátók is. Mi tagadás, Mellétét a járási nemzeti bizottság mostohagyerekként kezeli Az új iskola szép, de javításra szorulna, különösen az udvara és környékf , Az iskolák javítását a járási építésügyi szakosztfiv intézi. Zula elvtárs | kérte a hivatalt, vegyék be az idei költségvetésbe a mellétej iskolát, ám erre azt a választ kapta, hogy nem lehetséges. $ — Instruktor krumplibegyűjtés óta nem járt a faluban — mondja a titkár. A járási pártbizottság megbízott egy Pusza nevű gömörhorkai lakost, jöjjön ki Mellétére a néppel való beszélgetésre, és ismertesse a második ötéves tervet. A lakosság összegyűlt és a kiküldött nem jött. Az óra nagymutatója szorgosan haladt előre, de Dusza nem érkezett meg. Zula elvtárs mentette meg a helyzetet, ő állt fel a dobogóra, s ö beszélt az ötéves tervről a falu dolgozóinak. Nem, Mellétét nem a madarak kerülik el. A cinkék is billegnek az ablakpárkányon, Mellétét azok az emberek kerülik el, akiknek feladatuk volna, hogy a falu népét az új úton előresegítsék. Mellétén nincs földművesszövetkezet. A község férfilakosságának fele munkás. A rőcei Tatralan-ba, a horkai cellulózegyárba, a licei kőbányába járnak dolgozni. Régen cserépedény-készítéssel foglalkoztak. Ma ezt az ipart csak néhány idősebb. földműves űzi mellékfoglalkozásként. Miért nem alakítottak szövetkezetet a kis- és középparasztok-a mai napig? A HNB most készül kiosztani „Az EFSZ-ek mintaalapszabályzatai" című könyvecskéket. De ez nem elég. Több, a népet nagyon szerető ember kell ide. Olyan valaki, aki nem ijed meg a hosszú gyalogúttól — mert ősz közepétől tavasz végéig ide autó nem igen jöhet —, akit átröpít a havon és a sáron a lelkesedés szárnya, hogy elhozza ennek a kedves, serény, de kicsit konok népnek azt a világosságot, mely a szebb és megbékélt élet felé mutat. S aki olyan nyelven szólna, mely könnyen A HNB titkára és elnöke az új iskula előtt. — Előadás előtt ismertettük a darab tartalmát — mondja a tanító. S a közönség derülve tapsolt Moliére nek, meg a szereplőknek az iskolába,', ahol sebtibe'n összerótt dobogó állt. Az első bevételből kellékeket és függönyt vásároltak. Nem nihennek a babérokon. Nemsokára új színművet próbálnak. A tanító azt panaszolj' Ilyen gondolatok járnak a fejemben imikor megfordulok, s otthagyom a >t>rendán a kissé árván szomorkodó boldog embert". Utolsó látogatás szép pillanat! \ konyhában, az aszta! mellett két e r fi ül, s túrósmetéltet eszik, nagy, Móricz a padláson Mellétén sok az Oravecz. Most P. (Parti) Oravecz József bátyámhoz, a községi könyvtár őréhez megyünk. — > könyvek! Tessék, majd előre megvek — S vezet hátra a tornácon. Szűk. meredek feljáró előtt állunk. Na. Íródeák, fel a padlásra! Kukoricahegyet kerülünk meg, hátul, a homályban pihennek a könyvek. A baj nem az, hogy a könvvek a padláson vannak. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy nemsokára átköltöznek a kultúrterem szekrényébe. A baj az, hogy a könyveket nem olvassák. Miért? A választék nem nagy. A magyar könyvek zöme szakkönyv, a szépirodalmat néhány köiet képviseli. Timrava, Jilemnieký... Itt van „Az aranycsillag lovagja"... S a gerendán egyedül, külön egy Móricz regény: a „Boldog ember". A Hviezdostav-könyVtártőI kaptak néhány kötetet, meg a járási széikhelyről is, de Oravecz bácsi nem emlékszik, hogy kitől. Ez minden. Nagynéha iskolás lánykák jönnek fel a padlásra, s guggolva válogatnak a könyvek közt. Kis foncsikos kincskeresők! Kincset nem igen találnak, ami van, azt rhár olvasták. A felnőttek nem jönnek. Mesékre, ifjúsági regényekre, magyar és más klasszikusokra volna szükség. Ne feledjék ezt az ajándékozók, s azok, akik majd könyvet rendelnek a jövőben. Az irodalony^szép és virágos berkeibe az anekdótáző Mikszáth, a Rózsa Sándort ébresztő Móricz, a féktelen képzeletű Jókai, a nép nyelvén szóló Petőfi vezessék be a melléteiteket. Akkor majd észre sem veszik, hogy nini, már Szabó Pál is Jilemnir-Vv <s útitársuk lett.