Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-22 / 53. szám, szerda

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatta a 2- oldalról.) lenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hoszsrantartó taps.) Ez most már annyira nyilvánvalóvá vált, hogy hatással kellett lennie azokra a körökre is, amelyek még mindig háborús terveket szövögetnek világuralmuk kivívására. E tervek a jelenlegi nemzetközi helyzetben elvesztették minden reális értelmüket, és mindenekelőtt azoknak veszedelmesek akik újabb világháborút próbálnak kirobbantani. Ezenkívül a kapitalista országok üzleti köreiben is akadnak nem csekély számban olyanok, akik számára idegen a kalandorság és a politikai felelőtlenség, akik előnyösebbnek tartják, függetlenül a társadalmi rendszertől, ha az államok fejlesztik konkrét gazdasági kapcsolataikat. E kapcsolatok fejlesztésének rendkívül nagyok h lehetőségei. Ezzel egyidejűleg nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelmi megpróbáltatásokban döntő szerepe van a népnek, a nép szoros egységének és ügye igazába vetett hitének. iNépünk ezt különösen meggyőzően bi zonyította be a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború hősi éveiben, amikor a szovjet állam léte vagy nem léte forgott kockán és amikor népünk nemcsak hogy megvédte szocialista hazáját, hanem hatalmas sikerekkel is biztosította a szocializmus erőinek további gyarapítását. Most teljes joggal beszélhetünk az egész szocialista tábor népeinek szakadatlanul erősödő erkölcsi-polit'kai egységéről. A szocialista országok népei egységesek, barátságuk fejlődik és "erősödik s a szuverén és független országok szoros és minden irányú tesveri együttműködésévé válik. Az ilyen helyzet nagymértékben megsokszorozza minden egyes ország ereját és lehetőségeit. Mindezekkel feltetienül számolnia kel! annak az agreszazornak, amely támadást merészelne indítani egyik vagy másik szocialista ország ellen. (Taps.) A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—16 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. Nemcsak arról van azó, hogy már a múlté az az időszak amikor a Szovjetunió az egyetlen szocialista állam volt ellenséges kapitalista környezetben, hogy ma már felépült a béke hatalmas bástyája, az európai és ázsiai országok szocialista tábora, hanem arról is, hogy a béke védelmének kérdésében e tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseink azáma. A háborúellenes mozgalom széles méretei A jelenlegi viszonyok között a béke ügye mellett nemcsak a szocializmus zászlaja alatt felsorakozott népex szíllnak síkra. Nem csekély a z olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élet önálló útjára —, amelyek nyíltan állást foglalnak az agressziós tervekkel szemben. Népeik és kormányaik tudják, hogy az agresszív körök háborút előkészítő és katonai tömböket kovácsoló politikája veszélyezteti kivívott függetlenségüket. E helyt feltétlenül szólni kell a gyarmati rendszer mostani szétesésének világtörténelmi jelentőségéről. A független ázsiai és afrikai országok létrejötte hozzájárul a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulásához. Elegendő megemlíteni azt az öt békés alapelvet, amelyet India é6 a Kínai Népköztársaság hirdetett meg a népek szabadságának, függetlenségének és békés egymás mellett élésének támogatására, és amely késóbb oly hatékony és széleskörű visszhangot keltett világszerte. Feltétlenül mep kell emlékeznünk a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezletéről. Ez az értekezlet megmutatta, hogy a nemzetközi ügyekben mennyire megnőtt az ázsiai és az afrikai országok népeinek szerepe. Ezek a népek — ha teljesen még nem is mindenütt —. de lerázták magukról a gyarmati igát. A gyarmatéllenes mozgalom rendkívül széles tömegeket ragadott magával Ázsiában, de mindinkább kezd kibontakozni Afrikában is. E tömegek helyzetük megjavítására és ennek érdekében az első kedvező alkalmak minden irányú kihasználására törekszenek. Nemcsak hogy nem érdekük egy újabb háború, hanem áthatja őket az imperializmus és az imperialista háború ellen vívandó harc szelleme. Köztudomású, hogy a kapitalista országokban is széles méreteket öltött a néptömegek háborúellenes mozgalma, e békemozgalom. Ebbe a mozgalomba nemcsak az összes öntudatos munkások, a parasztság és az értelmiség jelentős körei kapcsolódnak be, hanem mind nagyobb számban olyan személyek is, akik a burzsoázia soraibői kerülnek ki. A békemozgalommal együtt felemelik szavukat sokan olyanok is, akik noha nem részesei « mozgalomnak, de tudatában vannak, hogy milyen felmérhetetlen veszedelmet jelent egy újabb világháború. Soha azelőtt agresszorok nak még nem kellett oly nagy nehézségekkel megküzdeniük terveik keresztülvitelében, mint most. A támadók ugyanis most már n«m számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakodnunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkat. Tudjuk, mily hatalmas és menynyire különböző eszközöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására és a háborús hisztéria felszitására, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körben hasznáíják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és minden más propagandaeszközt. Mindezt nem szabad lebecsülnünk nemcsak azért, hogy ne gyengítetik, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek el'enkezését és ellenállását minden. a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Ezután sokkal többet keli tennünk, mint tettünk eddig avégett, hogy minden országban állandóan fokozódjék a társadalom élenjáró erőinek és a széles tömegekn°k aktivitása és egysége az újabb háború megakadályozása érdekében. Korántsem állíthatjuk, hogy már mindent megtettünk az új háború elhárítására. Még gyakran vagyunk olyan szokások és sablonok rabjai, amelyek a múltban, a második világháború előtt alakultak ki és amelyek most gátolják a háborúellenes küzdelem úiabb, szélesebb körű és tevékenyebb formáinak kibontakozását. Nemegyszer még lebecsüljük a háború befejezését követő időszakban jelentkezett újabb lehetőségeket. Ilyen hiányosság mutatkozott a külügyminisztérium munkájában is. s erre annak idején rávilágított pártunk központi bizottsága. Ezt fel kell számolni. véget kell vetni annak, hogy lebecsüljük azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk a béke és a népek biztonságának védelmében. E lehetőségek alapja a szocialista világtábor megteremtése és erőinek szakadatlan gyarapítása; a gyarmati és füqgö nének felszabadító harcának példátlan fellendülése, a tőkés országokban kialakult harcos munkásmozgalom és a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, a széleskörű demokratikus békemozgalom: a demokratikus ifjúsági ég nőszervezetek tevékenysége, valamint a békét védelmező, a háború ellen vívott tömegharc más formái. (Taps.) Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi, hogy a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet, és fel kell ismerni a történelmi fejlődés távlatait. Az elviség és a rugalmasság lenini összekapcsolása külpolitikai vonalvezetésben — ez az, ami biztosítja pártunk síkerét , nemzéíközi feladatok megoldásában. Az a törekvésünk, hogy megvédjük a békét és megakadályozzuk az újabb világháborút, a szocializmus országainak legyőzhetetlen barátságára és — függetlenül társadalmi és állam rendszerünktől — az olyan nem szo cialista országok mind hathatósabb támogatásra támaszkodik, amelyek ki állnak a béke érdekeinek ellentmondó katonai tömbök ellen és állást foglalnak az államok békés egymás mellett élésének elve mellett. Köztudott, mily nagy jelentőségű a béke megszilárdítása szempontjából az olyan országok álláspontja, mint India, Burma, Indo nézia. Egyiptom és más. országok. A háborús tervek meghiúsításáért vívott harcunkban lenini módim kell figyelembe vennünk azt a tényt, hogy a különböző támadó tömbök részvevői között gazdasági és politikai ellentétek vannak és ezek az ellentétek növekszenek. Ezek a nézeteltérések elkerülhetetlenek olvan viszonyok kö zött, amikor az ilyen tömbök legerő sebb részvevői partnereik rovására imperialista pozíciók megszilárdításé ra törekszenek. Az említett ellentétek gyengítik az agresszív erőket és ugyanakkor növelik a béke védelmének lehetőségét. A békéért és az úi háború vészé Ive ellen vívott harcunk érdekei meqW>vetelik. hogv mind a kom munista. mind a szocialista pártok fiqvelmének középpontjába a munkásosztálv egységének megteremtése kerüljön. A munkásosztálynak feltétlenül le kell vonnia a tanulságot abból, hogy az agresszív erők már két Wben használták fel sorainak megosztottságát világháború előkészítésére és kirobban tására. Ez a megosztottság nem indokolható azzal, hoqy a kommunisták és a szocialisták nem egyféleképpen értelmezik a szocializmusért vívott harc útjait és eszközeit akkor, amikor olv létfontosságú kérdésről van szó. mint a népek megmentése egy úiabb háború fenyegetésétől. A nemzetközi , proletárszolidaritás leküzdhetetlen akadállyá válik a háború erő előtt, ha a munkásosztály biztosítja sorainak egységét. Nem lesz háború, ha a munkásosztály tettekkel egyesíti erőit s mindvégig kitart a béke védelmére irányuló eltökélt szándéka mellett. (Viharos, hosszantartó taps.) A Szovietunió harca a békéért és a nemzetközi biztonságért Mivel Hrusasov elvtárs beszámolója részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, itt már felesleges foglalkozni azokkal a folyó eseményekkel és intézkedésekkel, amelyek az elmúlt időszak során a szovjet kormány békés kezdeményezéseit tükrözték. Csak kidomboríthatjuk az elmúlt esztendő egyes eseményeinek és általános külpolitikai irányelvünknek hatalmas .jelentőségét a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából. Itt kell megemlítenünk a Jugoszlávia testvéri népével helyreállított baráti kapcsolatainkat. E kapcsolatok most mind jobban fejlődnek nemcsak a szovjet és a jugoszláv állam, hanem a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának javára is. Ha továbbra is fennmaradt volna a Szovjetunió és Jugoszlávia néhány éven át tartott egészségtelen viszonya, ez csak a béke ellenségeinek malmára hajtotta volna a vizet. Ugyancsak ide tartozik az osztrák államszerződés és az Ausztria örökös semlegességéről szóló egyezmény megkötése. Ezt jóvá kellett hagyniok azoknak az államoknak is, amelyek oly kitartóan újabb és újabb támadó katonai tömböket kovácsolnak Európában és a viláq más részein. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatának megteremtése együttesen a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak további elmélyítésével szintép az európai béke megszilárdítását szolgálja. Széleskörű visszhangot keltettek a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére előterjesztett javaslatai. A szovjet kormány teljes mértékben támogatja a Kínai Népköztársaságnak az ázsiai kollektív biztonságra tett javaslattoľt. A Szovjetunió folytatta következetes harcát a fegyverzet csökkentéséért és az atomfegyver eltiltásáért. KÜIÓH kell foglalkozni a tavaly júliusi genfi négyhatalmi kormányfői értekezlettel. Ez a tanácskozás világosan megmutatta, hogy milyen lehetőségek vannak a nemzetközi feszültség enyhülésére, és milyen módon lehetne megjavítani a Szovjetunió és a másik tábor vezető országainak viszonyát. De az események további alakulása azt mutatta, hogy e viszony megjavítása még nem kevés akadályba ütközik. Ezeket az InkadíilyokaJt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben fodytatoit és elkerülhetetlen kudarcra kárhoztatott „eröpolitika" szűklátókörű hívei támasztják. Köztudomású, hogy mindenekelőtt az Egyesüli Államok bizonyos köreinek ösztönzésére hozzák létre az európai. amerikai délkelet-ázsiai, közel-keleo in közép-keleti, valanuni több más támadó katonai tömb egéez sorát. Ismerjíik ebben a vonatkozásban az Kövesül? Államok és Anglia vezet:® észak-atlanti tömb különleges szerepét. Éppen bizonyos amerikai körök fokozott nyotnásara odva n sürgős a NATO és más tiámadó tömbök több országának a fegyverkezési haisza, a katonai kiadások növelése, az adóterhek fokozása. valamint a háború,* hiszténa felszitúsa a lakosság körében, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok agresszivitásáról költött rágalmak terjesztése. A hitlerizmus összeomlása és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság létrejötte után az európai földrészen most már nincs olyan agresszív állam, amely az adott körülmények között új világháború kirobbantására szánná el magát, támadást indítana a Szovjetunió vagy a népi ďemoŔretakim örszágok ellen. Tovaszálltak már a háború előtti éveket Jellemző időik, amikor a hitlerista Németország Európában lépésről lépésre előkészítve kirobbantotta a második világháborút. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének tervei mellett. Nyugat-Németországot már bevonták olyan támadó katonai csoportosulásokba, mint az északatlanti tömb és a nyugat-európai katonai szövetség. Nyugat- Németország újraíelfegyverzése minden kétségen kívül fokoizza az ellentéteket és növeli az összeütközések lehetőségét, beleértve az imperialista országok ellen teteit és konfliktusainak lehetőségét is. Üj kor köszöntött a Keletre is. A militarista Japán vereséget szenvedett, és létrejött a Kinai Népköztársaság, amely bebizonyította, hogy képes megvédeni nemzeti érdekeit, s következetes békepolitakát folytat. Ma már Ázsiában nincs olyan agresszív hatalom, amely ki merne robbantani egy harmadik világháborút. Ha figyelmen kívül hagyjuk Déä-Kóreát ax ázsiai agresszív veszélynek až a fő forrása, hogy Tajvan szigetét amerikai katonai támaszponttá változtatták. Ez a támaszpont teljesen szükségtelen lenne, ha nem lennének agresszív tervek a nagy Kína ellen. A tények azt mutiatják, hogy számos akadályt emelnek a nemzetköai feszültség további enyhítésének útjába. De a Szovjetunió a régebbi és az újra meg újra felbukkanó akadályok ellenére kifejezésre juttatta és juttatja most is azt a változattam törekvését, hogy tovább javítsa viszonyát más államokkal. Baráti együttműködést valamennyi kapitalista országgal A mi álláspontunk az, hogy minden államot, s elsősorban a nagyhatalmakat — a köztük levő nézeteltérések ellenére — egyesíteni keil annak a körülménynek, hogy valamennyien érdekeltek a béke megőrzésében. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyetemes béke biztosításának ügye mily nagymértékben függ a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának gyökeres megjavításától. Ogy véljük, hogy ebben a szovjet nép, az amerikai nép, s természetesen a többi népek is egyaránt érdekeltek. Ennek figyelembevételével a szovjet kormány N. A. Bulganyinnak Eisenhowerhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett ismert üzenetében javasolta a szovjet—amerikai barátsági és együttműködési szerződés megkötését. E javaslat amerikai fogadtatása arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban most erósek azon körök híveinek pozíciói, amelyek a rendezetlen kérdéseket nem tárgyalások, hanem háború útján kívánják megoldani, s hogy ezek a körök bizonyos befolyással vannak az elnökre és a kormányra. De hiszen az amerikai nép érdekei, éppúgy, mint a többi nép érdekei is a békéről való fokozott gondoskodást követelik meg. Ilyen körülmények között feltételezhetjük, hogy . erőfeszítéseink a szovjet-amerikai viszony megjavítására kellő megértésre találnak majd az Amerikai Egyesült Államokban. A szovjet kormány az Egyesült Államokhoz" intézett' javaslattaí ismét bebizonyította, hogy a béke és az általános biztonság javára őszintén kívánja a baráti szovjet—amerikai együttműködést. Ez összhangban ált az Egyesült Nemzetek Szervezetének szellemével és céljaival, azzal a tö-i rekvéssel, hogy terjesszék ki val a-! mennyi ország együttműködésit. Változatlan igyekezetünk, hogy megjavítsuk viszonyunkat Nagy-Bri-: tanniával. Hazánk vezető államtér-' fiainak küszöbönálló angliai utazása' új lehetőséget nyújt a kölcsönös megértés megjavítására és arra, h°gy együttes erőfeszítéseket tegyünk a nemzetközi feszültség további eny* hítésére. A Szovjetunió baráti kapcsolatokra törekszik Franciaországgal is, amelynek mostani kormánya bizonyos óhajt mutatott a francia—szovjet vi-' szony megjavítására. Minthogy a francia "kormány különösen érdeklő-} dik a leszerelés iránt, arra töreki szünk, hogy együttesen bizonyos ha-J ladást érjünk el e probléma megoH dásában. Feltételezhető, hogy a de-í mokratikus erők megerősödése a legJ utóbbi parlamenti választásokon közreműködik ebben. A Szovjetunió mindig is hívé votí és ma is híve annak, hogy fejlessze baráti kapcsolatait minden országgal, legyen szó nagyról vagy kicsinyről. A többi között reméljük, hogy mód van ilyen viszony kialakítására Törökor-< szággal, Iránnal, Pakisztánnal és Japánnal is. Egészen bizonyos: ezeknek az országoknak a létérdekeivel is összhangban van az, hogy jó viszony-: ban álljanak a Szovjetunióval. Pártunk és szovjet kormányunlc arra törekedett, hogy a békeharc ft ont ját a lehető legnagyobb mértékben kiszélesítse, s evégett e harcot a nemzetközi feszültség enyhítésének zászlaja alatt indította el. E politika — a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája — a békeharc sajátszerű megnyilvánulása a jelen körülmények között. A nemzetközi feszültség enyhítésének politikája a békeharc legközérthetőbb és legrugalmasabb formája, s az adott körülmények között a legnagyobb lehetőséget nyújtja arra, hogy ebbe az ügyn

s, be, függetlenül a politikai nézetek eltérésétől, bevonják a külön-íá böző társadalmi rétegeket. Ez a politika azáltal, hogy felöleli a gazdasági és kulturális érdekeket egyaránt, nemcsak az állami és a társadalmi szervek, hanem a magánszemélyek kapcsolatait is, kiterjeszti a békeharcot a szokott határokon túlra is. A nemzetközi feszültség enyhítéséhez nemcsak a diplomaták és a politikusok járulhatnak hozzá, hanem a gazdasági szakemberek és a kultúra művelői is, akár mint államuk hivatalos képviselői, akár pedig mint olyan magánemberek, akik elősegítik az országok baráti kapcsolatainak és együttműködésének kifejlesztését az állami ,a társadalmi és a magánélet valamilyen területén. Az agresszív körök nem ok nélkül tesznek annyi lépést a kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének megakadályozására. Persze nem véletlen az sem, hogy némelyik országban oly sok akadályt emelnek a leghagyományosabb tudományos, műszaki és általában a kulturális kapcsolatok fejlesztésének útjába A béke biztosításában elért sikerek alaoja: a szocialista tábor anyagi és szellemi ereinek növekedése Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány mindig híven őrzi a béke érdekeit. Hazánk külpolitikáját a kommunista párt és a központi bizottság irányítja. Elsősorban ez biztosítja a sikereket a Szovjetunió nemzetközi helyzetének megerősítésében és a világ békéjének megvédésében. (Taps.) Mind az ország érdekében kivívott komoly sikereink, mind a fontc« külpolitikai eredmények azzal függenek össze, hogy a központi bizottság a XIX. pártkongresszus után megvalósította a kollektív vezetés lenini elvét. (Taps.) A köfeponti bizottság az egész párt támogatásával szembeszállt a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusszal, amely egy bizonyos szakaszban oly kedvezőtlenül hatott. Mély meggyőződésünk, hogy a jelen kongreszszus teljes egészében jóváhagyja ezt az elvi álláspontot. (Taps.) A párt vezetősége a nemzetközi feszültség enyhítése és a szovjet állam pozícióinak megerősítése végett valóban merész kezdeményezéseket és számos fontos lépést tett. Pártunk központi bizottsága és annak elnöksége a múltban talán sohasem foglalkozott ilyen tevékenyen külpolitikánk kérdéseivel, mint az elmúlt időszakban. Mindannyian emlékszünk például a Hruscsov, Bulgansin és Mikojan elvtárs vezette korm nykiildöttség jugoszláviai utazására, amikor, gyökeres fordulatot értek el a szovjet' —jugoszláv viszonyban. Bulganyin és Hruscsov elvtárs indiai, burmai és afganisztáni utazására, amelynek eredményeképpen kiemelkedő sikereket értek el a Szovjetunió és az emiitett országok, kormányaik és népeik baráti kapcsolatainak fejlesztésébon. Meg kell emlékeznünk a Német Szövetségi Köztársasággal, majd a Német Demokratikus Köztársasággal folytatott moszkvai tárgyalásokról, a tavaly ősszel Finnországgal, Norvégiával folytatott és más egyéb tanácskozásokról. Jelentősen gyakoribbá váltak a vezető szovjet államférfiak találkozásai a külföldi államférfiakkal, külföldi küldöttségekkel és külföldi lapok képviselőivel. Mindez bizonyítéka a vezető szovjet államférfiak és pártvezetők legutóbbi külpolitikai tevékenységének. Ennek köszönhetjük azokat a kedvező ered(Folytatás a 4. oldalon) 0 J S /O 1956. február 22.