Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-21 / 52. szám, kedd

I Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 3. oldalról.) lett az „A" csoport ágazatai terme­lésének 70 százalékos, valamint a gép­ipari és fémfeldolgozó ipari termelés 80 százalékos növelése mellett a vil­lamos áram termelésének 88 száza­léklkal kell emelkednie. Az energetikai gazdaság ily gyors fejlesztése lehetővé teszi, hogy ki­terjesszük a népgazdaság valamennyi ágazatának villamosítását és biztosít­suk az ipari, munkák villamosításának 65 százalékkal való növelését és emel­lett a munkatermelékenységnek mint-, egy 50 százalékkal kell növekednie. Villamosítási terveink összeállításá­nál szem előtt kel.1 tartanunk, hogy a Szovjetunió ez idő szerint, mint is­meretes, a villamos áram termelésé­ben elmarad az Amerikai Egyesült Ál­lamok mögött. Természetesen, felme­rül a kérdés, milyen előfeltételeink és milyen okaink vannak azt állítani, hegy a Szovjetunió aránylag iwid időn belül képes leküzdeni elmara­dását, biztosítani népgazdasága és a lakosság villamosáram szükségletei­nek kielégítését és azután túlszárnyal­ni a villamos áram termelésében az Amerikai Egyesült Államokat? Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy országunk egész mostani ener­getikai alapját a szovjet kormány ál­tal építettük ki. Ismeretes, hegy a forradalom előtti Oroszország tüzelő­anyag- és energetikai gazdasága mér­hetetlenül elmaradott és ésszerűtle­nül szervezett volt: a villanyerőmü­vek összkapacitása 1913-ban csak egy­millió kilowattot tett ki; alig 1,9 mil­liárd kilowattórát termelt. Ebben az időbsn az Amerikai Egyestilt Államok villanyerőműveinek kapacitása 6 mil­lió kilowatt volt és 22 milliárd kilo­wattóra villamos áramot termelt. Ahhoz, hogy a villamos áram ter­melését 22 milliárdról 170 milliárd kilowattórára emelje, az Amerikai Egvesült Államoknak 27 évre volt szüksége (1913-tól 1940-ig). A Szov­jetuniónak a villamos áram termelé­sének ugyanilyen növeléséhez 20 év­re volt szüksége, de közbeestek a há­borús évek is (1935—1955-ig). Ha mérlegeljük azt is, hogy ezen idő alatt 6 évre volt szükségünk a háború előtti villamos áram termelésének fel­újítására, mivel a fasiszta hódítók nagy károkat okoztak energetikánk­nak, kiszámíthatjuk, hogy a Szovjet­uniónak a 22 milliárd kilowattóra vil­lamos áram termeléséről 170 milliárd­ra való emelésére 14 év volt szüksé­ges, vagyis csaknem feleannyi idő, mint az Amerikai Egyesült Államok­nak. Az első ötéves terv kezdetén a Szovjetunióban 1,9-szer kevesebb vil­lamos áramot termeltünk mint Olasz­ország, 2,6-szorta kevesebbet mint Franciaország, 3-szor kevesebbet mint Nagy-Britannia, 5,6-szor keve­sebbet mint Németország, 21-szer ke­vesebbet mint az USA. Sőt, még a kis Svájc is 1928-ban több villamos ára­^ mot termelt, mint a Szovjetunió. Lényeges változást hozott az első és a második ötéves terv, amikor újonnan felszereltük és kiépítettük népgazdaságunk villanyenergetikai alapját. A Goelro-terv feladatait 1930­ban teljesítettük. Tíz évvel később a Szovjetunió már Németországgal ve­télkedett Európa első helyéért és a világ második helyéért. Ma a Szovjet­unió biztosan áll a világ második he­lyén és kb. annyi villamos áramot termel, mint Európa két legfejlettebb iparú tőkés állama — Nagy-Britannia és Nyugat-Németország együtt. Amikor országunk megkezdte ener­getikai alapjának építését, nem volt . saját energetikai gépipara. A villany­erőművek összes fő berendezéseit — a turbinákat, katlanokat, transzformá­torokat és egyéb berendezéseket külföldön kellett vásárolnia. Emellett nem volt mindig lehetősége arra, hogy felhasználja a külföldi technika legjobb vívmányait. Ma megvan a turbinákat és katlanokat gyártó hatalmas iparunk éppúgy, mint ahogy elektrotechnikai iparral is rendelkezünk. Üzemeink ma bármilyen legkorszerűbb berendezést is szerkeszthetnek és gyárthatnak. A 150 ezer kilowatt teljesítőképességű turbinákkal ellátott első hőerőművet, a legnagyobb volgai vízierőmü számá­ra készült hatalmas turbinákat, gene­rátorokat és transzformátorokat, a világ leghosszabb és legkorszerűbb villanyvezetékének — a kujbisev— moszkvai vonalnak 400 kilowattos fe­szültségű berendezéseit szovjet embe­rek, szovjet üzemekben gyártották. A villanyenergetikai gépeket gyártó szov­jet üzemek termelési kapacitása nem­csak a belső szükségleteket fedezi, ha­nem lehetővé teszi számunkra, hogy nagy segítséget nyújtsunk a Kínai Népköztársaságnak és számos népi de­mokratikus országnak, valamint azt., hogy energetikai berendezéseket szál­lítsunk más országokba. OJ szo 1956. február 21. Ha tekintetbe veszünk olyan döntő előfeltételt, mint az energetikai for­rások mennyisége hazánkban, azt ál­líthatjuk, hogy a Szovjetuniónak any­nyi ilyen előfeltétele van, hogy az energetikát magasabb színvonalra emelheti, mint az USA energetikája. Az olyan megállapított energiafor­rás-készletek, mint pl. a szilárd tü­zelőanyag-, kőolaj-, földgáz- és vízi­energia-készletek a Szovjetunióban ki­mért tüzelőre átszámítva 1590 milliárd tonnát tesznek ki, az Egyesült Álla­mokban 1550 milliárd tonnát, Európá­ban a Szovjetunió kivételével 730 mil­liárd tonnát, Nagy-Britanniában 175 milliárd, tonnát, Nyugat-Németország­ban pedig 245 milliárd tonnát. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy a Szovjetunióban a feltárt ásványi gaz­dagság sokkal kisebb, mint az USA­ban és Európában, úgyhogy hazánk energetikai kincsei még távolról sin­csenek teljesen feltárva és legnagyobb részük sokkal kevésbé van kihasznál­va, mint az USA-ban és Európában. A Szovjetunió vízienergia-forrásait, amelyeket még ki lehet használni — 1700 milliárd "kilowattórára becsülik, emellett a vízienergia-források leg­hatékonyabb része, amelyeket túlnyo­mórészt nagy vízivillanyművekben le­het kihasználni, 1200 milliárd kilowatt­órára becsülik. Ez az ún. — a nemzet­közi terminológia szerint — a hidrau­likus villamos energia közgazdasági potenciálja. Az Európára eső poten­ciált, a Szovjetuniót kivéve, 514 mil­liárd kilowattórára, az USA-ra égőt 491 milliárd kilowattórára, a Kanadára eső potenciált 325 milliárd kilowatt­órára becsülik. A Szovjetunió vízi­energia-forrásai, ami azok gazdasági potenciálját illeti, tehát csaknem egyenlöek Európa, az USA és Kanada összes vízienergia-forrásainak meg­felelő részével. Emellett szem előtt kell tartanunk a következő nem jelentéktelen, ponto­sabban mondva nagyon jelentős körül­ményt. A külföldön, főleg az USA-ban és Kanadában lévő hidroenergetikai építkezések főleg a hidroenergetikai források leghatékonyabb részének ki­használásával fejlődtek, kedvező épít­kezési körlilmények között és emelteit a vízivillanymüvek természetes szikla­alapokon épülhettek. A Szovjetunióban tekintettel a történelmi körülmények­re elsősorban a síkságokon lévő vízi-' energetikai forrásokat használtuk fel, ez azt jelenti, hogv a vízierőművek homokos alapokon épültek. A szovjet szakértők kidolgozták a nem sziklás terepen való víziépítkezések technikai terveit. A síkságokon folyó folyamokon léte­sített vízierőművek építése aránylag nagy beruházást követelt meg és az amerikai vízivillanyművekkel össze­hasonlítva aránylag kisebb volt haté­konyságuk. Az Amerikai Egyesült Államok már jelentős mértékben kihasználta legha­tékonyabb vízienergetikai forrásait. Az Edison-intézet becslése szerint már valamennyi gazdasági hidroenergetikai lehetőséget — főleg az országi keleti részében — kihasználtak. A Szovjetunió e téren előnyben van, mivel leghatékonyabb hidroenergetikai forrásai, amelyek az ország keleti ré­szeiben terülnek el, gyakorlatilag még érintetlenek. Ugyanezt kell mondanunk a tüzelőanyag-forrásokat illetőleg is. A Szovjetuniónak mérhetetlen szén­forrásai vannak főleg a keleti terüle­teken, ahol a szénlelőhelyek úgyszól­ván érintetlenek. Ezzel kapcsolatban főleg azt kell hangsúlyoznunk, hogy N. Sz. Hrus­csov elvtárs beszámolójában jogos figyelmet szentelt a termelésnek az országban való elosztása problémá­jának. És valóban, a termelés földrajzilag helyes elosztása rendkívül jelentős a fő gazdasági feladatok gyorsabb és sikeresebb megoldása szempontjából. . mi e terme őerők széthelyezését il­leti — mint ismeretes — az ipar fej­lesztés fokozása és az ország keleti területeinek fokozott kihasználása a párt alapvető irányvonala. E téren lé­nyeges sikereket értünk el. Emlé­keztetnünk kell azonban arra, hogy az ötödik ötéves tervben a nyers­anyagban és energiában oly gazdag területeknek, mint Szibériának és a Távol-Keletnek részesedése az egész Szovjetunió ipari termelésében csak nagyon kicsiny hányadot tett' ki. E területek részaránya a villanyerőter­melésben a legutóbbi évek alatt a gyakorlatban úgyszólván nem válto­zott. Ahhoz, hogy lényeges javulást ér­jünk el az ipar és az energetika szét­helyezésében, hogy a munka terme­lékenysége növekedjék és megrövi­düljenek az Amerikai Egyesült Ál­lamok gazdasági téren vaió túlszár­nyalásához szükséges határidők, a népgazdaságba nagy méretekben be kell kapcsolni Szibéria óriási ter­mészeti gazdagságát. Arról van sző, hogy Kelet-Szibé­riában, és elsősorban a - Angara és a Jeniszej folyók körzetében a Szovjet­unió valóban páratlan vízienergia, tüzelőanyag- és nyersanyagforrások­kal rendelkezik. Itt összpontosul a Szovjetunió energetikai forrásainak több mint 40 százaléka. Kelet-Szibé­ria folyamainak — a Jeniszej, Angara, Lena, Vitim és más folyók­nak — vízienergiakészletei felül­múlják a legnagyobb vízienergia­gazdasággal rendelkező tőkés orszá­gok hidroenergetikai forrásait, mint pl. az USA, Kanada és Japán "vízi­energiaforrásait. Az energetikai fel­használás céljaira főleg az Angara és a Jeniszej folyók alkalmasak. Az Angara folyamnál a kormány által jóváhagyott kihasználási terve sze­rint e folyam mentén összesen több mint 1X0 milliő kilowatt teljesítmé­nyű és mintegy 70 milliárd kilowatt­órát termelő vízivillanymü építését tűztük ki. Az idén üzembe helyez­zük az első angarai vízivillanymű­vet — a 660 ezer kilowatt kapacitá­sú irkucki vízivillanymúvet. E vízi­erőmű duzzasztógátja felemeli a Baj­kál-tó szintjét, óriási víztartály ke­letkezik, amely jól szabályozza va­lamennyi alacsonyabban fekvő vízi­erőmü levezető csatornáit. Nagy len­dülettel folyik a munka a bratski vízierőmü építkezésén, amely a világ legnagyobb vízierőműve lesz. Még hatalmasabb vízierőmfveket lehet építeni a Jeniszej ftlvó mentén — összesen mintegy 20 millió kilo­watt kapadltással és 130 milliárd ki­lowattóra teljesítménnyel. Az Angarán és a Jeniszejen ter­vezett vízierőművek együttesen sok­kal több villanyenergiát fognak ter­melni, mint a Szovjetunió összes villanyművei 1955-ben és termelé­sünk mintegy 120 millió tonna tüze­lőanyag kitermelését pótolja évente. Az így nyert egy kilowattórának ki­termelési beruházásai az átlagos évi termelésnél mintegy 35—40 kopej­kát fognak kitenni és az önköltsé­gek kilowattóránként kb egy kopej­kát, vagyis e villanyenergia nyeré­sének költségei két, sőt háromszo­rosar alacsonyabbak lesznek, mint a Szovietunió egyéb területein levő ví­zi villanyművekben. Az Angara—Jeniszej területen nagy szénlelőhelyek vannak, amelyek fel­színi fejtésre alkalmasak. Az Anga­ra—Jeniszej területen a szénfejtési munka termelékenysége 2, sőt 2,5­szörte nagyobb, mint a Szovjetunió többi területén lévő felszíni szénbá­nyák átlagos munkatermelékenysége. A Kamszk—Jeniszej és az Irkuck— Cseremchovszk területek szénfejtésé­nek önköltségei 3, sőt 5-szörte ala­csonyabbak, mint a Szovjetunió más fő szénlelőhelyein kitermelt szén ön­költségei. Ez az olcső tüzelőanyag lehetővé teszi nagy hatékonyságú hő­erőművek, egyenként 1,5 millió kilo­watt kapacitású villanyművek építé­sét. Szibéria és főleg annak keleti ré­sze nemcsak energetikai forrásokban gazdag, hanem rendkívül dús nyers­anyagforrásai is vannak, amelyek a nehézipar legfontosabb ágazatainak nagyméretű fejlesztését biztosíthat­ják. Itt nagy vasérc és nyersanyag­készletek összpontosulnak az alumí­nium, magnézium, nikkel, karbid­szén, szintetikus kaucsuk, klór és más készítmények gyártására. Azt mondhatjuk azonban, hogy ezek a természeti kincsek még úgyszólván érintetlenek. A nefelin, bauxit, mag­nezit és a vasércek még egyáltalán nincsenek kihasználva. Elvtársak! Olyan időben élünk, amikor rendkívüli kifejező erővel nyil­vánul meg a marxizmus-leninizmus és korszakunk gyakorlati feladatainak összefüggése. A marxizmus-leninizmus megtanít bennünket arra, hogy a va­lóságot forradalmi fejlődésében értsük meg. Minden új történelmi fordulat­ban különös szemléletességgel látha­tó, hogy a marxizmus-leninizmus mint leghaladóbb tanítás, alkotó módon hat a világcivilizáció fejődésére és az em­beri társadalom fejlődésének minden részére. Mily tökéletesen meggyőzők főleg ma V. I. Lenin következő szavai: „A filozófia története és a társada­lomtudomány története teljes világos­sággal bizonyítja, hogy a marxizmus­ban nincs semmi olyan, ami hason­lítana valamilyen zárt, megcsontoso­dott tanítás értelmében vett „szek­tánssághoz", amely a világcivilizáció fő fejlődési útján kívül keletkezett volna." t A világcivilizáció legjelentősebb fel­fedezése korszakunkban, amely össze­függ a tudomány fejlődésével és a technika tökéletesedésével, rendkívüli szemléletességgel bizonyítja Lenin azon kijelentésében tartalmazott marxi tanítás helyességét, hogy a ka­pitalizmus technikája napról napra jobban és jobban túlnő azokon a tár­sadalmi feltételeken, amelyek a dol­gozókat bérrabszolgaságra ítélik. A jelenlegi időben, amint azt a Központi Bizottság tevékenységéről elhangzott beszámoló helyesén hangsúlyozza, a kapitalizmus alapvető ellentétei — a A szibériai területek közgazdasági fejlesztésének nagyon fontos eleme lesz a hatalmas szibériai energetikai rendszer létesítése, amely magában foglalja az Angara—Jeniszej terület és a Kuzbasz fő villanyműveit és ipari központjait. A bratski és a krasznojarszki összesen 6,4 millió ki­lowatt kapacitású villanymúvek üzembehelyezéséval egyidejűleg be­fejezzük az 5400 kilowolt feszült­ségű villanyvezeték építését, amely a bratski vízieroművet az irkucki­cseremchovszki energetikai rendszer­rel, továbbá a bratski vízierőművet a krasznojarszki vízierőművel (Tajset­Kanszk területén át), valamint a krasznojarszki vízierőművet a Kuz­baszal köti össze. A magasfeszült­ségű villanyvezeték később a bratski vízierőművet összeköti az Uszty—Ilimszk-i és az Angara menti boguesanszki hatalmas vízierőművek­kel, amelyek egyenként csaknem 3 millió kilowatt kapacitású és a je­niszej! vízierőmüve', amely mintegy 5 millió kilowatt kapacitású. Az óriá­si szibériai energetikai rendszer egy­bekapcsolja a legnagyobb vízivillany­müveket és hőerőműveket, melyeknek kapacitása összesen több mint 50 millió kilowattot tesz ki. Ez nagy hatékonyságú energetikai forás lesz, amelynek nincs a világon "árja, az ipari fejlődés hatalmas tényezője és népgazdaságunkban a munkaterme­lékenység jelentős emelkedésének elősegítője lesz. E rendszer villany­energia-termelése 15—20 év folya­mán 250—300 milliárd kilowattórára emelkedhet, emellett olcsó energiát biztosít hatalmas termelési objektu­mok számára, amelyeknek nagy vil­lanyenergiára van szükségük, mint pl. az alumínium, magnézium, titan, vasöntvények, stb. termelése, és le­hetségessé válik a szibériai villany­erőmű-rendszerből 30, sőt 40 milliárd kilowattóra villanyáramot az Uraira átvezetni, ami lehetővé teszi az yral energetikai mérlegének alapjaiban való meggavitását. A Szovjetunió az energetika terén éppen úgy, mint a szocialista gazda­ság minden ágazatában, szilárdan cé­lúi tűzte ki annak a legmagasabb mű­szaki színvonal alapján való fejlesz­tését. Elsősorban arról van szó, hogy nagy teljesítményű, magas gőznyomá­sú agregátokkal ellátott nagy villany­művek építésére térünk át. Már az előző ötéves tervben több 500—600 ezer kilowatt kapacitású hőerőmű épült. De már ez sem elég. Még ha­talmasabb hőerőműveket — 900 ezer, sőt egymillió 200 ezer kilowatt telje­sítményű villanyműveket kell építe­nünk. A tüzelőanyag-lelőhelyek terü­letein e villanyművek építését már megkezdtük. Ezekben a villanyművek­ben 150 ezer, 200 ezer, sőt 300 ezer kilowatt kapacitású turboagregátokat, valamint nagy teljesítményű katlanokat szerelünk be. A nagy villanyművek építésének legnagyobb előnye azonkí­vül az, hogy ezek az építkezések sok­kal olcsóbbak, mint a közepes kapaci­tású villanyművek, és lényegesen meggvorsul az energetikai kapacitás növelésének üteme. _Az energetika gyors növekedését az USA-ban az utóbbi években főleg a nagy,' 150 ezer—260 ezer kilowatt kapacitású turbóagregátokkal ellátott nagy hő­erőművek biztosították. A mi ener­getikai gépiparunknak a lehető jelenlegi termelőerők és a kapitalista termelési viszonyok közötti ellenté­tek — még jobban kiéleződtek. A marxi tanítás történelmi feladata abban áll, hogy tudományosan megin­dokolja a munka elkerülhetetlen győ­zelmét a tőke felett. Azáltal, hogy „a tőkés rendszer fokozza a munkások függőségét a tőkétől, és így az egye­sült munka hatalmas erejét alakítja ki", „a kapitalizmus győzött az egész világon, ez a győzelem azonban csu­pán a munka tőke feletti győzelmének előjátéka." így a kapitalizmus virág­zásának időszakában, a forradalmi mozgalom hajnalán Oroszországban Lenin ígv fejezte ki Marxnak az em­beriség életében tett legnagyobb fel­fedezése, azon társadalmi erők felfe­dezése lényegét, amelyek képesek meghozni a felszabadulást a tőkés el­nyomás alól. Egy nemzedék életének eseményei és világfontosságú tényei bizonyítják a marxi-lenini tanítás állításainak helyességét és nagy életerejét, me­lyekhez a kommunisták pártjának te­vékenysége igazodik. A marxizmus filozófiája a dialekti­kus materializmus. „A természettudo­mány legújabb felfedezései — a rá­dium, az elektrónok, az elemek átala­kulása — pompásan igazolták Marx dialektikus materializmusát a burzsoá bölcsészek tanításai és a régi és kor­hadt idealizmushoz való „újabb" visz­szatéréseik ellenére. írta V. I. Lenin a huszadik század elején. Az ' atomok belső erejének felfede­leggyorsabban meg kell kezdenie a hatalmas turboagregátok és kat­lanok tervezett sorozatos gyártását úgy, hogy bármilyen kapacitású tur­binára egy katlant lehessen szerelni. Ez nagy tüzelőanyag- és beruházás­megtakarítást jelent. Országunk energetikája gyors növe­lésének biztosítására irányuló techni­kai politikánk nagyon fontos- eleme az energetikai hálózat fejlesztésének és az energetikai rendszerek egyesítésé­nek kérdése. A több rendszert egybe­kötő villanyvezeték gazdasági előnye mérhetetlen. Elég, ha rámutatunk ar­ra. hogy pl. az uráli és a központi ener­getikai rendszer csúcsmegterhelésének szétosztásával és az ezen energetikai rendszerek egybeolvasztása által ke­letkezett megfelelő tartalékok esetle­ges csökkentésével az egyesített rend­szer tervezett összkapacitását mintegy 500 ezer kilowattal csökkenthetjük. Az egységes energetikai rendszer megteremtése a Szovjetunió európai részében maximális cselekvőképessé­get és gazdaságosságot biztosít a nép­gazdaság villanyellátásában és ebben az értelemben az energetikának ma­gasabb műszaki színvonalra való át­menetét jelenti majd. Messzeható kilátásokat nyit az új, rendkívül gazdag energetikai forrás — az atomenergia —. amellyel tudó­saink és mérnökeink foglalkoznak. Ez a forrás, amelynek békés felhasználása terén a Szovjetunió túlszárnyalta a többi országokat, közöttük az USA-t is, további nagy lehetőségeket nyújt az energetikai kapacitás fokozására. A világ első atomvillanytelepének üzem­behelyezése és tapasztalatai, valamint a szovjet tudósok és mérnökök újabb kutatásai lehetővé tették, hogy meg­kezdjük számos hatalmas atomvillany­mű tervezését és építését. E téren azért vagyunk előnyben, mert a szo­cialista gazdaság feltételéi a legna­gyobb mértékben kedvezőek arra, hogy az atommagenergiát széles mér­tékben az ország békés fejlesztésének céljaira használjuk fel az egész ener­getikai gazdaságban. A Szovjetunió ilyen módon a múlt időszakban bebizonyította, hogy lénye­gesen rövidebb idő alatt képes a vil­lanyenergia termelésében és az egész energetikai gazdálkodás fejlesztésé­ben elérni azt a színvonalat, amelyet az USA elért. Annak a tervnek telje­sítésével,- amely szerint a villanyáram termelése csaknem kétszeresére emelkedik, áz új ötéves tervben a vil­lamosítás terén ismét nagy haladást teszünk. A Szovjetuniónak ez idő sze­rint megvan a saját hatalmas, egyre fejlődő energetikai-qépipari alapja. Országunkban gyakorlatilag kimerít­hetetlen energetikai forráskészletek vannak és azok kihasználása egyre sikeresebben fejlődik. 'A kiváló szak­képzettséggel rendelkező munkások, szakemberek és tudományos dolgozók nagy hadserege felett rendelkezünk, akik képesek biztosítani a termelés szüntelen technikai tökéletesítését. Mindez lehetővé teszi az energetiká­nak olyan színvonalra való fejleszté­sét. hogy az teljes mértékben kielé­gítse a népgazdaság és a lakosság minden szükségletét a villanyárammal való ellátás terén. Kijelenthetjük, hogy a Szovjetunió számára teljesen reális és aránylag rövid időn belül megvalósítható az a feladat, hogy az USA-t túlszárnyalja a villanyenergia termesében. zése. ezeknek az erőknek megfékezé­se és leigázása korszakunkban arról tanúskodik, hogy az anyagnak újabb tulajdonságait ismertük meg, ami nagy diadala a marxista dialektikának, annak a tannak, amely, — mint Lenin mondotta — „a fejlődésről szóló tan legteljesebb, legmélvebb és az egyol­dalúságtól lerrnagvobb mértékben men­tes formája, az állandóan fejlődő anvag képét visszatükröző emberi tu­dat relativitásáról szóló tanítás." A marxizmus-leninizmus iqazi dia­dalát jelenti, hagy a társadalom kapi­talista pillérei már számos országhan összeomlottak, melyekben több mint 900 millió lakos él és ezeknek az or­szágoknak társadalma sikeresen' alakul át új, szocialista alapokon. Korszakunk fő jellegzetessége, amint azt a Köz­ponti Bizottság tevékenységéről szóló beszámoló hangsúlyozza, hogy a szo­cializmus túllépte egy ország kereteit é^ világrendszerré vált. Számos ország, amely nem tagja a szocializmus táborának, jószomszédi és baráti kapcsolatokat tart fenn ve­lünk. Sok közülük tevékenyen harcol a békéért, a gyarmati rendszer ellen; egyes kevéssé fejlett iparú országok figyelmesen tanulmányozzák más or­szágok tapasztalatait, és a népeik anyagi életszínvonalának leggyorsabb felemeléséhez vezető szociális és tech­nikai utakat keresik. Ezeknek^ az or­szágoknak békés politikája komtflyan korlátozza az imperialista körök új (Folytatás az S. oldalon.) A marxizmus-leninizmus a mindent legyőző tanítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom