Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-21 / 52. szám, kedd

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás 8 4 oldaliól ) háború kirobbantására nyíló lehetőségeit. Valamennyi országban a néptömegeknek a békéért, a leszerelésért, a békés egymás mellett éléséig folytatott hatalmas mozgalma oly óriási erő, amellyel szükségszerűen számolmok kell az imperialista hatalmaknak. Szemünk előtt egyre jobban erősödik a békevédök hatalmas egysége. Bővül és mélyül, legyőzi a legkülönbözőbb szektáns előítéleteket és korlátoltságot, egyesíti és tömöríti a jóakaratú embereket, akik tudatában vannak erkölcsi kötelességüknek. A békevédők milliós tömegeinek ébersége új jelenség a történelemben, amely rendkívüli lehetőségeket nyit a béke biztosítására és megszilárdítására. Amint látjuk, a béke és a szocializmus erói a világ porondján oly hatalmassá növekedtek és a kapitalista rendszer oly nagy mértékben van aláásva, hogy a két rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — nagy versenyében az egész világ haladó embereinek minden okuk megvan arra, hogy örömmel nézzenek a jövőbe és a biztonság érzésével harcoljanak az emberiség boldog jövőjéért. Az események az új társadalmi rendszer, a szocializmus javára fejlődnek. A kapitalizmus nem képes győzedelmeskedni a szocializmus fölött. Az egész világ népei az új társadalom sikeres felépítésének szemléltető példáin, e társadalomnak a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és az összes népi demokratikus országokban való felépítésének példáin, a Szovjetunió, valamint a szocializmus táborához tartozó ösázes országoknak a nemzetközi életben és a politikában elért sikereiből egyre jobban meggyőződnek arról, hogy a szocializmus győzelme elkerülhetetlen és az emberiség felszabadul a kapitalizmus elnyomása alól. A központi bizottság tevékenységéről szóló beszámoló hangsúlyozza, hogy a társadalom fejlődéséről szóló marxi-lenini tanítás lényege — amelyet a kommunista világnézet ellenségei hazug módon igyekeznek kiforgatni — nem engedi, hogy a szocialista kapcsolatok új formáit, az új szocialista rendszert erőszakkal, kívülről kényszerítsék rá a népekre. A tudományos szocializmus elméletétől, amelyhez a szovjet nép igazodik, távol áll az a törekvés, hogy más nemzetekre rákényszerítse a társadalmi élet ilyen vagy amolyan formáját, rákényszerítsen ilyen vagy amolyan kormányformát. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy az alapvető szociális átalakulások és egyik társadalmi rendszerből a másikba való átmenet csupán akkor lehetséges, ha erre megértek a nélkülözhetetlen tárgyi és személyi feltételek és ha az illető ország népe meggyőződött a szociális átalakulások szükségességéről és törekszik elérni azokat. A szovjet állam szüntelenül a marxi-lenini tudomány e tanításaihoz igazodik. „A forradalom kivitele" — „a kommunista expanzió", „a szovjet kommunizmus veszélye" és az ehhez hasonló állítások, amiket a végtelenségig ismételgetnek az agresszív politika képviselői, rosszakaratú koholmányok. A barátság és jószomszédi kapcsolatok politikája, a békés egymás mellett élés és a különböző szociális rendszerű országok gazdasági versenyének elvei számunkra nem valami átmeneti vagy véletlen irányelvek. Ez a politika és ezek az elvek a tudományos szocializmus elvi tanainak rendíthetetlen alapjain nyugszanak, melynek bizonyítékai a szovjet államnak a nagy és kis, közeli és távoli országokhoz fűződő történelmi kapcsolatai. Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy a békés egymás mellett élés kétoldalú folyamat és annak betartása nemcsak a Szovjetuniótól, hanem a kapitalista világ országaitól is függ. Énpen ezek az onszágok azok, amelyek abban bízva, hogy országunkat kimerítette az első imperialista háború és így könnyű zsákmányuk lehet, megsértették a békés egymás mellett élés elvét. Az amerikai és brit uralkodó körök — mint ismeretes —_ a Nagy Októberi Forrádalom győzelmére messzemenő rendkívüli akciókkal reagáltak. Fegyveres intervenciót szerveztek országunk ellen. Ez azt jelenti, hogy abban az időben, amikor fiatal munkás-paraszt államunk még csak keletkezőben volt, amikor szovjet társadalmi rendszerünk még nem élte át életének első szakaszát, a befolyásos amerikai és brit körök már megrohanták és a nemzetközi reakció élén igyekeztek elfojtani a forradalmat, szétforgáqjolni és gyarmati függőségbe keríteni az országot. Ami a szovjet országot illeti, ez az ország történetének egész ideie alatt szigorúan a békés egymás mellett élés politikájához igazodott. A szocializmust nem lehet a népekre fegyveres erővel rákényszeríteni éppen úgy, mint ahogy nem lehet fegyveres erővel sokáig fenntartani és megszilárdítani a túlhaladott, régi társadalmi rendszert. Lenin azt tanítja, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, mint az egyik társadalmi világrendszernek egy másikkal való helyattesítése történelmi folyamata a szocializmus és a kapitalizmus hosszú ideig tartó egymás mellett élésének és gazdasági versenyének egész korszakát jelenti. A békés versenyben a szocializmus győz — erről meg vagyunk győződve — de nem a „forradalom exportálásával", nem ágyúk és támadások segítségével. hanem azért, mert a szocializmus magasabbtípusú társadalmi munkamegszervezés, mint a kapitalizmus és ezért az emberiségnek sokkal magasabb életszínvonalat képes biztosítani, mint a kapitalizmus: azért, mert az embereknek olyan társadalmát képviseli, melvben az embereket a béke. a barátság és a kölcsönös segítség kötelékei fűzik egymáshoz, míg a kapitalizmus az emberekre pusztító háborúkat és kizsákmányolást hoz, nyomorba és Ínségbe dönti őket. szociális és faji téren elnyomja őket A társadalmi fejlődés tudományos elméletéből és az emberi társadalom történelmi fejlődésének tapasztalataiból tudjuk, hogy a tőkés rendszernek magasabb társadalmi formával, a szocializmussal való helyettesítése elkerülhetetlen. Mikor és hogyan kerül erre sor, a szocializmusba való átmenetnek milyenek lesznek a formái, e kérdéseket maguknak a kapitalista országok népeinek kell megoldaniok. Kizárólag ők határozhatják meg államuk sorsát. A Szovjetunió és a demokratikus tábor országai egyáltalán nem szándékoznak beavatkozni más államok belügyeibe. Ezért a békés versenynek nincs és nem is lehet az a szükségszerű perspektívája, hogy e verseny fegyveres versennyé, vagyis háborúvá alakul át, vagy azzá növekszik. A békés egymás mellett élés álláspontja megfelel a Szovjetunió igazi céljainak és szándékainak a nemzetközi kapcsolatok terén és az emberiség előtt feltárja a lehetőségét egy új világháború elkerülésének, míg a békés verseny ellenzőinek állásfoglalása csak egy perspektívát, a háború perspektíváját tűzi ki. Minden népnek tudnia kell, hogy van lehetőség a békének hosszú időre való biztosítására, ha a nemzetközi kapcsolatok alapjává a békés egymás mellett élés lesz, amelyet első ízben V. I. Lenin, a szovjet állam megalapítója mondott ki és dolgozott fel elméletileg. Leninnek a békés verseny lehetőségéről szóló tézise a szovjet külpolitika alapköve. A békés verseny kérdésének egész értelme abban rejlik, vajon a jelenlegi feltételek között különböző szociális rendszerük miatt elkerülhetetlen-e az államok közötti háború, vagy sem. A szocialista tábor országainak képviselői e kérdésre nemmel felelnek. Ezért azt javasolják, hogy a békés verseny elve valamenynyi ország kapcsolatainak alapjává váljék. Ezzel kapcsolatban újból és újból fel kell hívni a figyelmet arra a rendkívül fontos tézisre, amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámolóban adott elő és amellyel megindokolta azt, hogy a háború elkerülhető. hogy a háborút pl lehet és el kell hárítani. Ez a tézis a korszakunkat jellemző új tények marxilenini elemzéséből származik. Ez az új tétel abban rejlik, hogy az imoerializmus már többé nem mindent magába foglaló világrendszer. A szocializmus tábora, azok a társadalmi és politikai erők, amelyeknek nem érdekük a háború, oly erősek, hogy ha megfelelően szervezkednek, arra kényszerítik az imperialistákat, hogy mondjanak le a háborúról és ha az imperialisták mégis háborút akarnak kezdeni, akkor ezek sz erők képesek megsemmisíteni az' imperialistáknak a béke megsértésére irányuló kalandor kísérleteit. A Központi Bizottság tevékenységiről szóló beszámoló jogos figyelmet szentel a Szovjetunió és az USA közötti kölcsönös kapcsolatoknak. Ez érthető. A nemzetközi feszültség felszámolása, a lázas fegyverkezés megszüntetése, az új háború veszélyének kiküszöbölése, a népek köz.tti béke biztosítása — mindez jelentős mértékben attól függ, vajon sikerül-e véget vetnünk a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatokban fennálló nem normális helyzetnek és szilárdan a szovjet és az amerikai nép barátságának fejlesztéséhez vezető útra lépnünk. Amint a beszámoló hangsúlyozta, a Szovjetunió és az USA kapcsolatai lényeges megjavításának kérdésében tett kezdeményezésünk mindeddig nem talált megfelelő megértésre és támogatásra az Amerikai Egyesült Államok részéről, ami a rendezetlen kérdések háborúval való megoldása híveinek erejéről tanúskodik, valamint arról, hogy a háborúnak ezek a hívei az USA-ban még mindig nagy nyomást gyakorolnak az elnökre és a kormányra. Remélni akarjuk azonban, mint N. Sz. Hruscsov elvtárs mondotta, hogy békés törekvéseinket az USA-ban helyesebben fogják értékelni és a dolog jobbra fordul. Magától értetődik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének politikája teljesen összeegyeztethetetlen az ún. „erőpolitikával", valamint egyes államok nyilvánvalóan más államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásának politikájával. A békés egymás mellett élés együttműködést és egybehangolt tevékenységet tételez fel; az „erőpoli

f'ka", a zárt katonai államcsoportok megalakításának politikája azonban az ellentétek elmélyítésére, a viszályok kiélezésére, egyes államoknak más államokkal való szembeállítására irányul. „Az erőpoiitika" hívei azt mondják, hogy e politikának célja állítólag az „erők egyensúlyának" biztosítása a világban és ezen az aiapon akarják meghiúsítani egv újabb háború keletkezését, megszilárdítani a békét és a nemzetközi biztonságot. De vajon nem világos-e, hogy ezek a kijelentések teljesen hamisak? Valójában, az „erőpolitika" nemcsak a nemzetközi feszültség fő okozója, hanem annak továbbfejlesztése a legsúlyosabb következményeket hordozza magában. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha az államoknak egy csoportja féktelen, lázas fegyverkezést folytat, megkísérli, hogy stratégiailag körül-árjon egy másik államcsoportot, ezen államok közelében felvonuló helyeinek és katonai támaszpontjainak rendszerét létesíti, akkor e veszélyeztetett országok előtt teljes komolysággal felmerül az a feladat, hogy minden eszközzel megvédelmezzék saját nemzeti biztonságukat, biztosítsák és rendszeresen támogassák azt, hogy az erők túlsúlya álandóan és egyre erősebben az ő oldalukra kerüljön. Az „erőpolitika" által való „erőegyensúly" megvalósításának gondolata mélységesen hibás és veszélyes gondolat. A világ erőinek túlsúlyáért való versenytől alapvetően eltérő vonása továbbá abban rejlik, hogy az ilyen verseny kizárja a „erők egyensúly nak" lehetőségét, és közvetlenül világháborúra vezet. Ezt meggyőzően bizonyítja a történelmi tapasztalat. Évszázadunk elején az erők túlsúlyáért vívott harc azon koalíciói között, amelybe Németország. Ausztria-Magyarország és Olaszország (a hármas szövetség) tartozott, valamint azon koalíció között folyt, amelynek tagjai Anglia, Franciaország és Oroszország voltak. Hogyan végződött ez a harc ? Az első világháborúval. A harmincas években az erők túlsúlyáért vívott harc a „hármas tengely" — Németország. Olaszország és Japán, — valamint a nyugati hatalmak között folyt. Mivel végződött ez a harc? A második világháborúval. A békés egymás mellett élés politikáját semmiképpen sem lehet összeegyeztetni az „erőpolitikával". Az „erőpolitikára", a zárt katonai tömbök politikájára azoknak van szükségük, akik a béke ellen támadnak. Mi inkább a háborút támadjuk és arra törekszünk, hogy ne legyen háború, hogy győzzön a béke és gondoskodunk arról, hogy a népeket ne érje csalódás. Ezért a Szovjetunió, mint ismeretes, az „erőpolitikával" Membeállítja a békés verseny kizárólag helyes politikáját, amely egyedül képes elhárítani az újabb világméretű öldöklés veszélyét. A hatásos és általános leszerelés és a teljesen hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtésének politikáját állítja az erőpolitikával szembe. Vágyva vágyott célunk, hogy a háborút kiküszöböljük a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatából és a béke olyan megszilárdítását biztosítsuk, amikor az emberiség nyugodtan és biztonságban nézhet jövő.je elé, kimeríthetetlen alkotó képességeit kizárólag a civilizáció minden téren való fejlesztésének szentelheti. Ez a mi perspektívánk, a béke megőrzésének és megszilárdításának kilátása, amelyben hiszünk és amelyért teljes kitartással, szoros együttműködésben az összes békeszerető népekkel harcolni fogunk. Ha azonban az imperializmus táborának kalandorai megkísérlik megzavarni a békét és egy harmadik világháború lángjait szítják, akkor csak saját magukat okolhatják. Kétségtelen, hogv a harmadik világháború a tőkés világrendszer téljes csődjéhez vezetne. (Hoszszantartó taps.) Elvtársak! Valóban figyelemreméltó korszakban élünk. Figyelemreméltó elsősorban azért, mert valamennyi országban a néptömegekben egyre jobban szilárdul és erősödik a kommunista világnézet hívei által kitűzött fő feladat sikeres megoldásába vetett hite, az egymás mellett élésnek olyan megszervezése világszerte, amely lehetővé teszi a népeknek, hogy békében éljenek és viruljanak. A szovjet emberek biztosan és bizalommal tekintenek jövőjük elé. A béke, demokrácia és szocializmus táborának összes népeivel szorosan együttműködve, drága kommunista pártunk bevált vezetése alatt a marxizmus-leninizmus nagy forradalmi eszméivel szilárd kapcsolatban szovjet népünk szorosan tömörülve Központi Bizottsága köré, új győzelmek felé halad az új kommunista társadalom felépítéséért vívott harcban. (Viharos, hosszantartó taps.) Josip Broz Tifőiisak a kongresszushoz inlézeti üdvöziő levele Moszkva, TASZSZ. — Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió. Kommunista Pártja XX. kongresszusának a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Dolgozók Szocialista Szövetségének nevében tolmácsoljam az elvtársi üdvözleteket és további sikerek őszinte kívánságát ahhoz az eredményes munkához, amelyet az önök szocialista országa, valamint a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés további békés fejlesztése érdekében kifeitenek. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a kongresszusnak nagy jelentősége lesz nemcsak a Szovjetunió további belső építésében és megszilárdításában, hanem a különféle vitás problémák békés megoldása és a béke megőrzésére irányuló külpolitika terén is. A vitás kérdések megoldása mód felett szükséges, mert azok a jelenlegi körülmények között nyugtalanítják a világot. Szükséges, hogy az összes békeszerető erők öszszefogjanak az új háborús összetűzések és pusztítások elhárításának érdekében, amely összetűzéseknek és pusztításoknak szörnyű következményei lennének az egész emberiségre. Országunkban ma általánosan ismeretes, milyen hatalmas sikereket értek el önök országuk iparosítása terén és mi, akik láttuk a múltban az önök hatalmas országának elmaradottságát, a legjobban értékelhetjük, milyen hatalmas munkát kellett végezni a Szovjetunió népének és a kommunisták részéről mennyi lenini következetességet, keménységet és kitartást kellett kifejteni, amíg elérték önök ezeket a nagy eredményeket. Saját tapasztalataink, törekvéseink, nehézségeink és kü'ön/böző akadályaink, amelyek szocialista építésünk során felmerültek, arra tanítanak bennünket, hogy helyesen értékeljük azon összes akadályokat, amelyek önök elé tornyosultak és azt a törekvést, amelyet önöknek ki kellett fejteni, amíg elérték fejlődésük mai magas színvonalát. Az önök vezető tényezőinek, Hruscsov, Bulganyin és Mikojan elvtársaknak, múlt é^ látogatásával országunkban és az úgynevezett belgrádi nyilatkozat elfogadásával, nemcsak új korszak kezdődött a két ország közötti kapcsolatok, valamint a többi népi demokratikus országok közötti kapcsolatok fejlődésében, hanem ennek a látogatásnak és nyilatkozatnak kedvező befolyása volt mind a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére, mind a békeszerető erők megszilárdítására, mind a nemzetek közötti bizalom és megértés fokozatos felújítására, valamint a feszültség enyhülésére és az -új háborútól való aggodalomra általában. Ügy vélem, hogy távolról sem lehetünk még legelégedve a nemzetközi helyzettel, azonban határozott biztossággal mondhatom, hogy a béke hangja mindinkább elfojtja a háborúra szólító hangokat. Befejezésül, elvtársak, megjegyzem, hogy úgy vélem, elégedettek lehetünk kapcsolataink fokozatos és állandó javulásával és azzal, hogy éppen ez a fokozatos út a legegészségesebb a kölcsönös szilárd bizalom és együttműködés felújítása érdekében és lehetővé teszi, hogy a mindennapi gyakorlatban kiküszöböljük mindazon elemeket, amelyek megakadályozhatnák kölcsönös bizalmunk megszilárdítását. Elvtársi üdvözlettel^ J. Broz Tito Belgrád, 1956. február 14. (Viharos, hosszantartó 'aps, mindnyájan felállnak helyükről.) Co/ Jen Cen elvtárs beszéde Az SZKP XX. kongresszusának február 18-i délelőtti ülésén felszólalt Coi Jen Gen elvtárs, akit a kongresszus küldöttei hosszantartó tapssal fogadtak. Coi Jen Gen elvtárs a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának forró üdvözletét tolmácsolta az SZKP XX. kongresszusának, a Szovjetunió kommunistáinak és az egész szovjet népnek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — mondotta — új, nagy esemény, amely történelmi jelentőségű nemcsak a szovjet nép életében, hanem az egész haladó emberiség életében is. A Szovjetunió és a szovjet nép, történelmi jelentőségű győzelmeiben valósággá váltak az egész világ egyszerű embereinek legszebb ábrándjai és reményei. A nagy szovjet nép, amelynek hősies fegyveres erői felszabadították a koreai népet a japán imperializmus igája alól, támogat bennünket az új élet építésében. A koreai nép, amely hatalmas segítséget kap a nagy szovjet néptől, továbbá Kína és a népi demokratikus országok népeinek testvéri segítségében részesül, harcba indult a háborúban tönkretett népgazdaság mielőbbi helyreállításáért, azért, hogy a köztársaság észáki részében felépítse a szocializmus alapjait. Hazánk — folytatta Coi Jen Gen — még nem egyesült és nemzetünk még mindig mesterségesen ketté van szakítva. Az amerikai imperialisták és Li Szin Man áruló klikkje ellenzik hazánk békés egyesítését és támadó háború kirobbantására irányuló politikát folytatnak. A Koreai Munkapártnak és a koreai népnek hazája egyesítéséért és nemzeti függetlenségéért vívott harca kemény harc, sok nehézséggel és akadállyal. Ez azonban nem ingathatja meg a koreai nép gvőzelmi bizonyosságát, és nem törheti meg harci szellemét. Coi Jen Gen beszédének befejező részében a következőket mondotta: — A Szovjetunió Kommunista Pártjának páratlanul gazdag tapasztalata értékes vezérfonal a Koreai Munkapárt és minden kommunista és munkáspárt számára. Pártunk behatóan fogia tanulmányozni az SZKP XX. kongresszusának határozatait és alkotó szellemben fogja alkalmazni tevékenységében. Ä kongresszus február 204 délelőtti ülése A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa február 20-án folytatta tanácskozásait. A délelőtti ülésen, amelyen M. A. Jasznov elnökölt, folytatták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottsága beszámolóinak vl-táját. Elsőnek I. D. Musztafajev azerbajdzsáni küldött szólalt fel. Azután D. N. Aidit, Indonézia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és J. Cedenbal, a Mongol ' Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának nevében üdvözölte a kongresszust. Röviddel 11 óra előtt (moszkvai időszámítás szerint) K. J. Vorosilov emelkedett szólásra, akit a kongresszus részvevői szívélyesen üdvözöltek. OJ, SZC R1956. február 21.