Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-20 / 51. szám, hétfő

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 1. oldalról) Kuveitben pedig negyed év alatt annyi volt a profit, amennyi tőkét egész idő alatt befektettek. Az Egyesült Államok ásványolajiparában legkevesebb hat-hét esztendő kellett volna ahhoz, hogv a befektetett tőke megtérüljön. Ha az ásványolajból származó teljes jövedelem az araboknak és a Közel-Kelet más népeinek, vagyis törvényes gazdáinak jutna, akkor ezek a népek igen gyorsan leküzdhetnék a nyomort és rohamosan pótolhatnák azt, amit gazdasági, valamint kulturális fejlődésükben a külföldi tőke sokesztendős kegyetlen kizsákmányolása miatt elmulasztottak. Ez a hírhedt „viláSvezetés"' megnyilvánul a kizsákmányolás új. burkolt formáinak kiagyalásában is. Sok ázsiai é3 afrikai nép megszabadult a gyarmati függőségtől, de az amerikai é3 az angol monopóliumok garázdálkodása miatt- exportpiacalkon, mint maguk az elmaradott országok népei mondják, igazságtalan árakat, vagyis az export- és az importár közti sajátságos „ollókat" kényszerítenek reájuk, Ilymődon ezek a népek ugyanazért az árumennyiségért most (az ENSZ adataJ szerint) 40 százalékkal kevesebb importárút kapnak, mint az évszázad elején. Ez hát az elmaradott orszáqokról való „gondoskodás" és ez a nekik nyújtott „segítség"! Gyorsan nő a közszükség>eti cikkek termelése Visszatérve mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági helyzet rendbehozását az elmondottakon kívül azzal is elérjük, hoqy a legfontosabb növényeket ésszerűen osztjuk el a vetésterületeken. A mezőgazdasági munkálatokat komplex módon qépesítjük, megváltoztatjuk a mezőgazdasági tervezés rendszerét. Megszüntettük a bürokratikus, az ügyre káros központi tervezést és magukra a kolhozokra bíztuk, hogv megtervezzék az egyes növények vetésterületét és terméshozamát, az állartállománvt és az állattenyésztés termelékenységét. A központ feladata most csak az. hoqy megszabja a begyűjtés és az államnak eladandó termékek mennyiségét. Mindezen intézkedések biztosítják a mezőqazdasáq qyors fellendülését, gazdaságunk aránytalanságainak felszámolását. és komolyan megszilárdítják a munkásosztály szövetségét a parasztsággal. Most már sikerült fellendíteni n mezőgazdaság produktivitását és ennek következtében jelentékenyen növelni az élelmiszerek és a lakossáj közszükségleteit szolgáló ipari áruk termelését. Feladatul tűztük ki, hogy a hatodik ötéves terv végére majdnem három és félszer annyi közszükségleti cikket termelünk, mint a háború előtti 1940-es évben Ezen belül 3,2-szer annyi húst és halat, 5,6-szer annyi konzervet, 3,9szer, azaz majdnem négyszer annyi vajat, háromszor annyi cukrot, tizennégyszer annyi selyemszövetet, háromszor annyi gyapjúszövetet, huszonkétszer annyi varrógépet, tizenkétszer annyi órát stb. A ma leginkább szűkében levő közszükségleti cikkek termelése növelésének ilyen gyors üteme azzal magyarázható: pártunk központi bizottságát aggasztja, hogy több helyen fennakadás észlelhető a kereskedelemben, és egyes árukért sorbaállnak. Néha megkérdezik: vajon elkerülhetetlenek-e a kereskedelemben időnként a fennakadások és elkerülhetetlen-e a sorbaállás a hiánycikkekért? Vajon ezek a szocialista kereskedelem velejárói? Természetesen nem. Ilyesmire akkor kerül sor, amikor nincs meg a kelló egyensúly az árukészlet és a lakosság fizetőképes kereslete között A szocialista társadalomban a keresletnek meg kell előznie az árukínálatot. Az állandóan növekvő kereslet lendíti előre az árutermelést. Az egész kérdés a megelőzés mértékében rejlik. A felhalmozott árutömeg és a lakosság pénzbeli jövedelme között támadt jelentős szakadék aránytalanságot kelt a forgalomban és kedveidőtlen jelenséggé válik a szovjet kereskedelemben, sorbaállást és fennakadást okoz egyes áruk eladásánál, kellemetlen a lakosságnak, rontja a kereskedelmi kiszolgálást és megnehezíti a harcot az áruk minőségének megjavításáért. n Oj szô 1956. február 20. Most minden lehetőségünk megvan arra, hogy megszüntessük ezt az aránytalanságot. A helyes tervezés lehetővé teszi, hogy a jövőben megakadályozzuk a forgalom ilyen aránytalanságát és az ötéves terv első esztendeiben megszüntessük a helyenként észlelhető sorbaállást és kereskedelmi fennakadást. Ily módon kell biztosítani a vásárlók kényelmét, így kell emelni a kereskedelem kultúráját, javítani a vásárlók kiszolgálását, biztosítani azt, hogy az egész árutömeg elérje a kiváló hazai és külföldi minták színvonalát, és az egész kereskedelmet, a közétkeztetést új, magasabb, a szocialista társadalom követelményeinek megfelelő színvonalra kell emelni. (Taps.) A kereslet és a kínálat helyes viszonyát a hiánycikkek termelésének rohamos növelésével és úgy érjilk el, ha a jövőben olyan árcsökkentési politikát folytatunk, hogy az árak leszállítása csakis az árutömeg gyarapodásának és a- lakosság fizetőképes kereslete növekedésének arányában történjék. Nyíltan be kell ismernünk, hogy üzleteink és étkezdéink működése még nem üti meg a legjobb külföldi mértéket. Azért keli ezt elismernünk, hogy új erőfeszítéseket tegyünk a kereskedelem és a közétkeztetés mielőbbi megfelelő színvonalra emeléséért. Ennek során ki kell szélesítenünk az üzletek és az étkezdék hálózatát, mert kevés üzletünk és étkezdénk van. Műszakilag át kell alakítanunk őket, meg kell javítanunk a szervezést.. Mind az étkezdékben, mind pedig az üzletekben be kell vezetni az önkiszolgálást. Mindenképpen meg kell honosítani az automatákat. Amerikában jelenleg körülbelül 2 millió automata működik, nálunk viszont csak itt-ott' egy. Meghonosításukkal a vevő kényelmét szolgáljuk és csökkentjük a forgalmi költségeket, növeljük a kereskedelmi dolgozók munkájának termelékenységét. A kereskedelem és a közétkeztetés gyökeres megjavítása végett be kell fejeznünk a kereskedelmi vállalatok Igazgatásának decentralizálását, a vállalatokat a helyi tanácsoknak kell átadni, be kell vonni a legtevékenyebb munkásokat, alkalmazottakat és háziasszonyokat a kereskedelem és a közétkeztetés mindennapos ellenőrzésének és megjavításának munkájába. Vajon kik ellenőrizzék és érjék el a fogyatékosságok megszüntetését, . ha nem ők, akik elsősorban látják a kereskedelem minden fogyatékosságát? A szakszervezeteknek döntő szerepet kell vállalniok az ellenőrzésben, a helyi tanácsoknak pedig meg kell szüntetniök a feltárt fogyatékosságokat Sikeres volt a harc a bürokratikus centralizmus ellen Központi bizottságunk tevékenységének fontos irányzata volt az is, hogy kérlelhetetlenül harcolt a bürokratikus centralizálás ellen és megerősítette teljes jogaiban a lenini demokratikus centralizmus; óvta és szilrádította a szovjet nemzetek szövetségét, a szövetséges köztársaságok szuverén jogait, átadta nekik azokat a hatáskörükbe tartozó ügyeket, amelyeket azelőtt helytelenül a központban összpontosítottak; a többi között sok, azelőtt a központnak alárendelt iparvállalatot bocsátottak a helyi szervek rendelkezésére; megerősítették a helyi tanácsok és a vállalatok jogait, a munkástömegeket bevonták a gazdasági tervek" kidolgozásába, felülvizsgálásába és abba, hogy aktfvabban vegyenek részt a termelés irányításában; csökkentettük és egyszerűsítettük az államapparátust, harcoltunk a kommunista gőg és az elbizakodottság, a hencegés, az oly sok kárt okozó díszes jelentések ellen, és azért, hogy a bírálat és az önbírálat egyáltalán ne legyen tekintettel a személyekre. Egyéb naqv jelentőségű intézkedések között meg kell említeni, hogy az állami tervbizottságot ketté osztottuk. Az egyik a távlati, a másik a folyó tervezéssel foglalkozik. Ennek az a célja, hogy megteremtsük a helves kapcsolatot a jövő szükségletei és a ma szükségletei között, e két szerv pedio a gazdasági aránytalanság megakadályozása végett kölcsönösen ellenőrizze egymást. Tudjuk, mily sokat törődött Lenin a gazdasági éiet fejlesztésének tervszerűségével. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy a központi' bizottságnak az állami tervbizottság újjászervezéséről hozott határozata a jelen-körülmények között megfelel azoknak a követelménveknek. amelyeket Lenin annak idején az állami tervbizottsággal szemben támasztott. A tőkés világban a gazdasági 'élet arányai ösztönösen a konkurrencián, a termelés anarchiáján és a válságokon keresztül alakulnak ki. A szocialista gazdaságban viszont ezeket az arányokat a szervezett társadalom akarata, a gazdsági fejlődés objektív törvényeinek követelményein alapuló tudományos tervezés szabja meg. Ezért a helyes, tudományosan megalapozott t.rvezéstől függ a fejlődés tervszerűsége és az, hogy a gazdaságban ne forduljanak elő komoly aránytalansánok. A központi bizottság programja: gyors haladás a kommunizmus felé Hruscsov elvtárs beszámolója nemcsak arról szól, amit elvégeztünk. A központi bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete olyan nagy és részletes programot terjeszt a kongresszus elé, amely a kommunizmushoz vezető gyors haladást szolgálja. E programban szó van az iparfejlesztés és az egész népgazdaság útjairól, arról, ^mit az életszínvonal további jelentékeny emeléséért, a szocialista rend növekvő lehetőségeinek megfelelően tenni kell. Azzal, hogy kitűzzük a programot: az egy főre Jutó termelésben el kell érni és túl kell szárnyalni a tőkés országokat — egyúttal azt a feladatot is kitűzzük, hogy elérjük és túlszárnyaljuk a leggazdagabb tőkés országokat az egy főre jutó fogyasztásban, teljes bőséget teremtsünk mindenfajta közszükségleti cikkben. (Taps.) Szó van a leqfontosabb szociális intézkedések rendszeréről is. Ilyenek a munkanap megrövidítése, az alacsony fizetésű munkások és alkalmazottak bérének emelése, segítésük a gyermeknevelésben és az idős szülők eltartását szolgáló erőfeszítéseik megkönnyítése állami aggházak szervezésével és megfelelő nyugdíj juttatásával, az oktatás ingyenessége, széleskörű bölcsőde- és óvodahálózat szervezése, iskolai internátusok szervezése, az iskolai reggeliztetés és a széleskörű közétkeztetési hálózat bevezetése. Végül idetartoznak a lakáskérdés qvorsított megoldását szolgálló intézkedések és az egészségügy, valamint a népoktatás megjavítása, Az alacsonyabb fizetésű munkások és alkalmazottak bérének emelése gazdaságunk néhány aránytalanságának megszüntetését jelenti. Megszűnik az a túlzott különbség, amely az alacsonyfizetésű munkás- és alkalmazott-kategóriák munkabére és a magas fizetésű kategóriák munkabére között tapasztalható. Abban az időszakban, amikor mi'parasztországban iparosítottunk, ez a különbség természetes volt, mert éppen ez ösztönözte a ki 'álóan képzett munkások gyors felnövelését. És az országnak igen nagy szüksége volt kiválóan képzett munkásokra. Most, amikor kiválóan képzett, magas kulturális színvonalon álló munkásosztályunk van, amely évről évre gyarapszik a hét- és tízosztályos iskolát végzettekkel, a különbségnek meg kell ugyan maradnia, de csökkenni fog. Ez fejlődésünk új színvonalából következik és lépést jelent előre a kommunizmushoz vezető úton. Mindezek a kommunizmus csírái, így nyílik meg az út a kommunista életforma felé. Ennek örülünk, ez elkesít bennünket. Tudják meg rzt azok a dicsekvő amerikaiak is, akik hencegnek mostani gazdaságukkal, „amerikai életformájukkal." Lépjenek velünk versenyre ezen a téren és győződjenek meg róla, hol tesznek többet a nép javára, kinek az életformája bizonyul jobbnak. A fegyverkezési hajsza helyett versengjünk így. Nekünk, szovjet embereknek, de az amerikai népnek is inkább szíve szerint való az ilyen ver ny! (Taps.) Néhcny külpoliti kai kérdés A szovjet külpolitika, különösen ä múlt esztendőben szembeszökő sikereket aratott. A párt vezető kollektívája itt is, új, friss áramlatot hozott, magasrendűen elvszerű, tevékeny és rugalmas, nyugodt hangú, szitkozódás nélküli külpolitikát folytatott, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről szóló megingathatatlan lenini tételekből indult ki, minthogy az a fő célja, hogy megszüntesse a háborús veszélyt, hogy biztosítsa az egész világ békéjét. Sok burzsoá személyiség meglepetésére kormányunk nem félt nyilatkozni több nemzetközi kérdésben olyan tényekről, amelyeket illetően külpolitikánkban a múltban valamilyen hiba történt és amikor egyes esetekben a mi hibánkból éleződtek ki a kapcsolatok. A szovjet kormány határozottan megindult azon az úton, hogv megszUntesse külpolitikai munkánk fogyatékosságait. Ez a legszembeszökőbben a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak megoldásában látható. Olyan lépésekre, amilyeneket a központi bizottság a XIX. és a XX. kongreszszus között a jugoszláv kérdésben tett, természetesen csak igazi leninisták képesek. Most jól látható, mennyire helyesek voltak ezek a bátor lépések, mily gyümölcsözőknek bizonyultak a béke és a szocializmus szempontjából. (Taps.) Több más intézkedés is — kínai és finnországi katonai támaszpontjaink megszüntetése, a népi demokratikus országokban működött vegyes vállalatok megszüntetése, az Ausztriával kötött békeszerződés stb. — szintén politikánk bátorságát, elvszerűséget. más országok szuverén jogainak tiszteletben tartását, politikánk aktivitásat és egyúttal eredményességét bizonyítja. Külpolitikánk, amint ezt a marxizmus—leninizmus tanítja, számol a helyzet konkrét sajátosságaival, a reális erőviszonyokkal, s annak helyes megítélésén alapszik, hogy milyen eltérés és árnyalati különbség van az egyes országok politikájában bizonyos időszakban és mindenekelőtt a számunkra fő kérdésben: a békeharc kérdésében. Ennek során félredobtuk diplomáciánk, külkereskedelmi és gazdasági szerveink munkájának néhány olyan megcsontosodott formáját," amelyet idegen államokkal, és ezen országok polgáraival szemben alkalmaztak, megszüntettük a szovjet társadalmi és állami szervezetek elszigeteltségét a külvilágtól; kiszélesítettük a szovjet és külföldi államférfiak, pártvezetők és társadalmi szervezetek kapcsolatait. Az országok kapcsolatainak megszakadásában bizonyos amerikai agreszszív köröknek volt negatív szerepük. Ezek azonban maguk helyett másokat, a szovjet embereket próbálták hibáztatni. Kiagyalták azt a mesét, hogy a Szovjetunió „vasfüggönyt" vont. Ugy tálalták ezt fel, mint annak a jelét, hogy „a szovjet rezsim gyenge", hogy mi félünk mindentől, ami abból következhet, ha a szovjet emberek külföldiekkel érintkeznek. Még azt is mondották, hogy az ilyen érintkezés megrázkódtathatja államrendszerünket. Sikerült gyorsan szétoszlatnunk ezt a mesét, és széleskörű . kapcsolatokat létesítettünk a külföldi országokkal mind állami, társadalmi vonalon, mind pedig a művészetben, az idegenforgalomban, a sportban és más területeken. Egyes országokkal, a demokratikus országokkal kapcsolataink igen jól fejlődnek, és nagy távlatokat nyitnak a további fejlődésre. Néhány más országgal, például az Egyesült Államokkal az ügy vontatottan halad az amerikai külügyminisztérium nyílt ellenállása miatt, és az amerikai nép, valamint több amerikai társadalmi szervezet hő kívánsága ellenére. Idézhetünk egy igen érdekes példát. Tavaly Moszkvában vendégeskedtek az amerikai éttermek képviselői. Megtekintették a város nevezetességeit, sorra járták az őket érdeklő vállalatokat, éttermeket, étkezdéket. Mi fel sem vetettük azt a kérdést, hogy a kölcsönösség elve alapján a mieink is ellátogassanak az Egyesült Államokba. Egyszerűen az történt, hogy az amerikai vendégek, elégedetten vendéglátásunkká'., meghívták a moszkvai éttermi szakértőket, hogy látogassanak ei hozzájuk, ismerkedjenek meg az amerikai tömegétkeztetési vállalatok munkájával. így kezdtek kialakulni a kapcsolatok: Nemrégiben a moszkvai közétkeztetési vállalatok öt dolgozója készülődött az amerikai útra. Ekkor váratlanul az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy amerikai utazásuk nem kívánatos. (Élénkség, derültség a teremben.) Mint látható, az amerikai külügyminisztérium vezetői számára még a mi szakácsaink és inyesmestereink is veszélyesek. (Derültség, taps). Azt, hogy kik vannak a kapcsolatok mellett és kik ellene, ebből az apró tényből is mindenki láthatja. Szavainkkal és tetteinkkel lelepleztük a szovjet politika agresszivitásáról a külföldön ellenséges körök által terjesztett hazugságokat és bebizonyítottuk külpolitikánk békeszerető jellegének egész mélységét. Megsemmisítő csapást mértünk az olyan ostoba koholmányokra, mintha félnénk érintkezni a külföldiekkel. Nevetséges még elgondolni la, hogy a kommunisták félhetnek a kapitalis-: ta országokkal való érintkezéstől. Hol jobb a társadalmi rendszer: a Szovjetunióban vagy a tőkés országokban? Kinek az eszméi magasztosabbak, a mi marxista—leninista eszméink vapy a kapitalista világé, amelynek igaz, megvoitak a maga nagy eszményei a francia forradalom idején, de létének alkonyán haladó ideálok nélkül maradt? A régi eszmények elavultak, újak pedig, amelyek az emberiség haladását szolgálnák, a kapitalista rendszerben most nincsenek és nem is lehetnek, mert ez a rendszer túlélte magát és már a történelem málhásosztagában kullog. (Élénkség a teremben. Taps.) Nevetséges, amikor Nyugaton a szabadsággal és a demokráciával kér-' kednek. Hogyan is lehetne összehasonlítani a burzsoá demokráciát a proletárdemokráciával, a szocialista demokráciával, az egész nép demokráciájával, amely teijes és igazi szabadságot biztosít, ugyanakkor, amikor a burzsoá demokrácia a formális egyenlőség mellett szentesíti és védelmezi az ember kizsákmányolását az ember által. Tökéletesen helytálló a központi bizottság beszámolójának megállapítása a szovjet szocialista demokratizmusról, amely összehasonlíthatatlanul magosabban áll minden • burzsoá demokráciánál. Csak a munkásosztálynak, a mai társadalom vezető erejének, csak a kommunista pártnak, a proletárideológia hordozójának vannak és lehetnek haladó eszméi. A marxizmus— leninizmus eszméinél nincsenek haladóbb eszmék. (Taps.) A szocializmus eszméi áthatották az emberiség többségét Elmúlt már az az idő, amikor a szocializmus szovjetországa elszigeteltségben élt, amikor oázis volt a kapitalista környezetben. Erről most már szó sem lehet. Jelenleg a tőkés államok rendszere mellett fennáll a szocialista államok rendszere is: ezeket az országokat az örök barátság szálai, a történelmi sors közössége, az egyetemes béke biztosítására irányuló egységes. törekvés fűzi egymáshoz. Ma már egyetlen jelentősebb nemzetkőzi kérdés sem oldható meg csupán a nyugati nagyhatalmak akaratával, figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió, Kína és a szocializmus többi országának véleményét. A szocialista világ nagy ere.je nemcsak abban van, hogy ma már csaknem egymilliárd lakosú tizenhárom európai ép ázsiai ország építi a szocializmust, a szocializmus ere.je abban is áll, hogy több olyan országban, ahol a tőke uralkodik, a szocializmus eszméi áthatották a dolgozó lakosság hatalmas tömegeit, s veiük együtt az emberiség többségét. A világ lakosságának nagyobb része a szocializmus zászlaja alatt tömörül, vagy építi a szocializmust (a Szovjetunióban már felépült), vagy harcol a szocializmus építésének jogáért. Száz évvel ezelőtt Marx és Engels ezeket Irta: „Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete." A kommunizmus ma már nem kisértet, hanem testet öltött valóság, millió és millió dolgozó érzékelheti ezt a közelgő kommunizmust, amely ' szilárd léptekkel, feltartóztathatatlanul halad nemcsak. Európában, hanem az egész világon és fennhangon hirdeti létét. (Taps.) A kommunizmus eszméinek befolyása felmérhetetlenül megnövekedett az emberi társadalom egész jelenkori életére. Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy az emberiség túlnyomó^ többsége együtt harcol velünk az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a háború és a háborús veszély ellen, a népsk békéjéért, szabadságáért és függetlenségéért És ez határozza meg a béke és a háború, a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyában világszerte végbement qyökeres változást. Most már egyáltalában nem lehet azt mondani, hogy a kapitalizmus erősebb a szocializmusnál, csak azért, mert több gazdag, jól felfegyverzett ország továbbra is kapitalista. Az emberiség tudatában a szocializmus már most öszszehasonlíthatatlanul erősebb a kapitalizmusnál. Ezért nem kell félnünk a szocializmus és a kapitalizmus eszméinek harcától, ezért van az. hogy pártunk és képviselő;. Hruscsov és Bulganyin elvtárs a párt nevében indiai, burmai és afganisztáni látogatásuk során (Folytatás a 3. oldalon.)