Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-19 / 50. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 3. oldalról.) Ságban a kapitalista rendszert védelmezik. De maguknak a forradalmi átalakulásoknak különböző formái vannak. Elvtársak! Hazánk volt a világ első országa, amely szakított a kapitalizmussal és a szocializmus útjára lépett. Évszázadok és évezredek múlnak el, de a hálás emberiség mindig dicsőíteni és tisztelni fogja Oroszország munkásosztályát, a hős kommunista pártot, a halhatatlan Lenint, mert felemelték az emberiség felszabadító harcának szent zászlaját és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kivívásával új korszakot nyitottak meg a világtörténelemben: a kommunizmus korszakát. (Viharos, hosszantartó taps.) E hatalmas fordulat óta csaknem négy évtized telt el. A világhelyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult a demokrácia és a szocializmus országainak hatalmas tábora, amelyben a kommunizmus eszméit százmilliók vallják világnézetüknek. Kibontakozik a gyarmati és függő országok népeinek győzelmes harca az imperialista elnyomás ellen. Azokban az országokban, ahol még a kapitalizmus uralkodik, az embermilliók szívvel-lélekkel vonzódnak a szocializmushoz. Vajon a munkások, akik Angliában a munkásDártot, a szakszervezeteket követik, nem a szocializmus hívei? Nem is szólva már Franciaország és Olaszorszáq harcos és dicsőséges munkásosztályáról, amely annyiszor bebizonyította, hogy hü a szocializmus eszménveihez. (Taps.) Ilyen körülmények között csak a marxizmus formalista és dogmatikus értelmezői gondolhatják, hogy az olyan mélyreható fordulatok, mint az áttérés az egyik társadalmi rendszerről a másikra egyetlen minta, egyetlen sablon szerint történhet, például Dániában éppen úgy, mint Brazíliában és Svédországban uei-anúgy, mint Malájföldön. Ez a marxizmus lényegének, alkotó sültemének eltorzítása. A történ3lem mindenben igazolja a nagy ľ enin előrelátását, azt, hogy „a forradalom fejlődése a különböző országokban különféle formák között, más-m'- ütemben megy végbe (és nem is mehet végbe másként)". Minden az "íves országok konkrét viszonyait*! ""iq. A nCvUmegek, a kommunista és a műnk.': rtok alkotó ereje minden európai népi demokratikus országban a mélyreható társadalmi átalakulások során sok újat és sajátosat teremtett Még sajátosabb Kínában a szociali ť forradalom menete Kína Kommunista Pártja a népi hatalom forradalmi kivívása után, alkotó módon alkalmazva a marxizmus—leninizmust, arra a következtetésre jutott — mint Mao Ce-tung elvtárs rámutatott —, hogy a kínai viszonyok között „békés módszerekkel, azaz a meggyőzés, a nevelés módszereivel nemcsak az egýeni tulajdont lehet szocialista, kollektív tulajdonnal felváltani, hanem a kapitalista tulajdont is". A kínai állam, miután elszigetelte és ártalmatlanná tette a komprádor burzsoáziát, a nép dühödt ellenségét, lépésről lépésre alakítja át a magántulajdon különféle formáit szocialista tulajdonná. A könyvmoly-marxisták szerint a kizsákmányoló tulajdon szocialista tulajdonná változtatásának ez az elképzelése szinte a marxizmus—leninizmus elveinek megcsúfolása. A valóságban ez az alkotó marxizmusleninizmus eleven megnyilvánulása, a marxista dialektika mesteri alkalmazása a konkrét kínai viszonyokra, s ezt Kína hős kommunista pártja oly bátran és bölcsen valósítja meg. (Viharos taos.) . Nem kétséges, hogy a jövőben a milliók alkotó ereje a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak még nagyobb változatosságát fogja megteremteni. Ezért nagv jelentőségűek elméletileg és gyakorlatilag azok a megállapítások, amelyeket N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának „a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése" című részében kifejtett, közöttük a különböző országok szocializmusba való átmenetének formáiról tett megállapításai. Magától értetődik, hogy azoknak az országoknak a konkrét viszonyai között, amelyekben a burzsoá diktatúrának erős reakciós-bürokratikus apparátusa alakult ki, ahol fejlett a szoldateszka és a kizsákmányoló 'osztályok elkeseredetten szembe fognak szállni a dolgozókkal, akik a társadalom új, szocialista átalakításáért harcolnak, a proletárdiktatúra kénytelen lesz erőszakos eszközökkel megtörni ezt az ellenállást. Ilyen körülmények között elkerülhetetlenné válhatnak az osztályharc legélesebb formái. Ezeket a munkásosztályra a kizsákmányoló osztályok kényszerítik rá. Lenin azonban nemegyszer hangsúlyozta, hogy „a proletárdiktatúra ... nemcsak erőszak a kizsákmányolókkal szemben, sőt nem is legfőképpen erőszak". A polgárháború, az osztályharc legélesebb formái egyáltalán nem elkerülhetetlenek minden országban, minden körülmények között. Marx és Engels rámutatott arra, hogy a munkásosztály az általános választójogot át tudja változtatni „a rászedés eszközéből, mert eddig ez volt, a felszabadulás -^jrszámává". Hangoztatta, hogy a munkásosztály a dolgozó parasztság tömegeinek és a lakosság többi kizsákmányolt rétegének támogatását megnyerte, „oly döntő hatalommá tud nőni, mely előtt valamennyi más hatalomnak meg kell hajolnia, akár akarja, akár nem". A mostani, új világhelyzetben számos országban teljesen elképzelhető olyan helyzet is, hogy a munkásosztály kommunista élcsapatának vezetésével maga köré tömöríti a dolgozókat, az összes haladó erőket, és a parlamentet forradalmi harcbar. az igazi demokrácia szervévé változtatja, amely a nemzet túlnyomó többségének érdekében cselekszik. A leninizmus megköveteli, hogy konkrét módon számoljunk a konkrét helyzettel. Korunk egyik jellemző vonása, hogy egyes országokban a szocialista forradalom összekapcsolódik „az öszszes elnyomottak és elégedetlenek" tömegharcával. A nagy Lenin, mint „vaskalapost és nevetségest", elveteti azt a nézetet, amely szerint a kapitalizmust a szocializmus úgy fogja felváltani, hogy „az egyik helyen felsorakozik az egyik hadsereg és a. i mondja: »Mi a szocializmust akariuk« egy másikon pedig felsorakozik egy másik és azt mondja: »Mi az imperializmust akarjuk«, és ez lesz maid a szociális forradalom!" A valóságban az történik, hogy a kapitalizmus általános válságának körülményei között a kapitalizmus roskadozó épületét különböző oldalakról alámosó és aláásó sok szocialista és nem szocialista folyamat és áramlat egyesül a népi felszabadító harc hatalmas áradatában. Különböznek-e ezek a folyamatok és áramlatok mozgatóerőik, ideológiájuk, valamint közvetlen célkitűzéseik szempontjából? Kétségtelenül különböznek. A szocializmus eszméinek vonzóereje annyira megnövekedett, hogy a proletárforradalmár-marxisták mellett a szocializmus hívének vallják magukat olyan politikusok, csoportok, pártok is, amelyek a szocializmust nem a forradalmi marxizmus elveinek megfelelően értelmezik, de hajlandók harcolni az imperializmus ellen, a munkásosztály és valamennyi dolgozó létfontosságú. érdekeiért. Ezért sok esetben a különbségek és a nézetek másodrangúvá válhatnak és válnak is, mert sokkal inkább kidomborodik a közös érdek a kapitalista elnyomás ellen, a szabadságért és a demokráciáért vívott harcban. A kommunisták elvileg szemben állnak a szektás szűklátókörüséggel és a korlátoltsággal. Arra törekednek, hogy korunk mindenfajta és minden árnyalatú tömegmozgalma egyesüljön egy imperialistaellenes áradatban. A társadalmi elnyomás ellen, a gyarmatosító rendszer ellen, a békéért és a demokráciáért vívott harcban megoldásra lelnek az összes elnyomott népek nagy törekvései, akár az arab, ez ázsiai, akár a latin-amerikai országok népeiről van szó; megoldásra lelnek az összes dolgozók fő törekvései, akár katolikusok vagy protestánsok, akár a buddhizmus vagy az izlám követői. Az egység nagy jelszavának még sohasem volt ilven hatékony és sokoldalú felentősége. Mi a munkások sorainak egységét akarjuk és a barátság, a proletár szolidaritás kezét nyújtjuk minden munkásszervezetnek és pártnak, mindenkinek, aki hajlandó segíteni a' munkásosztályt, hogy becsülettel teljesítse történelmi küldetését. (Taps.) A leninizmus a haladás felé törő néptömegek nagy mozgató erejévé vált OJ szo 1956. február 19. Elvtársak! A központi bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete újabb hatalmas feladatokat túz ki a gazdasági és a kulturális építés elé. A nyersvastermelést 1960-ra a háború előtti, 1940. évi színvonalhoz viszonyítva 3,6-szeresére, az acéltermelést 3,7-szeresére, a kőolaj-kitermelést 4,3szeresére növeljük. . z országban egész sereg új hatalmas vállalatot létesítünk. Elegendő az új ötéves terv olyan óriási alkotásairól beszélnünk, mint amilyen a 3 200 000 kilowatt kapacitású bratszki vízierőmü lesz. Ez a vízierőmű teljesítőképességét tekintve, a szovjet energetika öt olyan óriásával ér fel, mint a dnyeori vizierőmű. A mezőgazdaságnak 1960-ra legalább 11 milliárd, pud szemesterményt kell adnia. A szocialista gazdaság mily gigászi ereje tárul fel ezekben a számokban! Nagy lépést teszünk majd előre népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelése útján is. Előttünk áll a hétórás munkanapra való átmenet megvalósítása, a nemz.'ti jövedelem körülbelül 60 százalékos növelése, a munkások és alkalmazottak reálbérének, valamint a kolhozparasztok jövedelmének jelentős növelése. Az az' ország, amelyet még nem is olyan régen műveletlen Oroszors' gnak neveztek, az új ötéves tervben a városokban és a falvakban bevezeti az általánes középfokú oktatást. Természetesen, elvtársak még sok meg-ldatlan nagy és bonyolult feladat áll előttünk, még mindig alacsony a munka termelékenysége, sok gépet, műszert és árucikket roszszabb minőségben és drágábban készítünk, mint külföldön, nehéz a lakáskérdés, megvannak a problémáink, megvannak az ellentmondásaink. Pártunk azonban tudja, hogyan kell vezetni és sikeresen megoldja ezeket a feladatokat, leküzdi a nehézségeket és az ellentmondásokat. Az ideológiai munka alkotó munka legyen Ahhoz, hogy mielőbb megteremtsük az anyagi és a szellemi javak bqeégét, határozottan meg kell javítani az egész pártmunkát, az egész állami munkát, tökéletesíteni kell a gazdasági vezetés formáit és módszereit, meg kell javítani a párt egész ideológiai munkáját, A szocializmusból a kommunizmusba vezető fokozatos átmenet körülményei között mindjobban megnő a marxista-leninista elmélet szerepe és jelentősége, mert a kommunizmus nem születik önmagától, hanem a szovjet emberek millióinak munkája hozza létrď, teljes összhangban az objektív gazdasági törvények követelményeivel, azoknak a terveknek és útmutatásoknak alapján, amelyeket a kommunista párt e törvények mélyreható megismerése és helyes felhasználása alapján dolgozott ki. Ez azt jelenti, hogy az egész ideológiai munka legfontosabb feladata a gazdasági fejlődés törvényszerűségeinek megismerése, a marxista elmélet tételeinek átültetése az életbe, a tömegek gyakorlati tevékenysége eredményeinek általánosítása, az élenjáró tapasztalatok elterjesztése. A marxista elmélet arra tanít, hogy az anyagi lét, az anyagi javak termelésének módja az a döntő erő, u'i.ely meghatározza a társadalom alapvonásait, fejlődésének színvonalát, szellemi életét. Ez azt jelenti, hogy e feladat minden fontossága mellett nem szabad csupán a marxista-leninista elmélet megmagyarázására szorítkozni. Mi kommunisták nem vagyunk tétlen őrzői a marxista-leninista örökségnek, nem vagyunk ideológiai levéltárosok. A gazdasági és kulturális építőmunka mindennapi feladataitól elszakadt ideológiai munka vagy bizonyos igazságok és tételek talmudista betűrágó ismétlésévé, vagy üres fecségéssé, illetve hozsannázássá válik. Az ideológiai front méltó munkásává lenni annyit jelent, mint újabb sikereket kivívni a gazdasági és kulturális építőmunkában, elérni a szovjet emberek szocialista tudatának növekedését és ezen az alapon a szén, az acél, a kőolaj, a villamosság, a gép, a kenyér, a vaj, a hús. a zöldségfélék, a burgonya termelésének növelését avégett, hogy népünk az anyagi és a kulturális javak teljes bőségében éljen. Terjesszük el a legjobb tapasztalatokat Itt különös nyomatékkal szeretném kiemelni, mennyire szükséges, hogy valóban újszerűen, valóban állami módon kezeljük az élenjáró tapasztalatok népszerűsítését és elterjesztését. A termelési újítók tapasztalatainak propagálása és széleskörű bevezetése a termelőmunkába közvetlen út a bőség felé. Engedjék meg, hogy ennek fontosságát néhány egyszerű példával világítsam meg. A " Kuzbasszugolj-kombinát kombájnbrigádjának átlagos havi terme ként 20,7 mázsás átlagos gabonatermést hozott. Még nagyobb az Ogyessza-terület berjozovszki kerület Poszmitnij elnök vezette kolhozának terméshozama. Az említett kolhoz szemestermény-hozama egész 1600 hektár kiterjedésű gabonaföldjén hektáronként 35 mázsa volt, vagyis hektáronként 210 pud. Ha nem vesszük figyelembe a csúcseredményeket és olyan teljesen reális feladatot tüzünk magunk elé, amelyet országunk bármelyik körzete teljesíthet, nevezetesen azt. hogv hektáronként ne 210 pud szemesterményt takarítsunk be, mint Poszmitnij elvtárs kolhoza, hanem 100 pud gabonát, de biztosítsuk mindenütt az ilven terméshozamot, akkor a jelenlegi vetésterületeken évente több mint 12 "milliárd pud gabonát takarítanának be! Elvtársak! Ezer és ezer tény bizo.nyítja, mily roppant kihasználatlan tartalékokkal rendelkezünk. Iparunk a munka termelékenységének az ötéves tervben előirányzott növelését elégtelenül teljesítette, s ennek következtében gazdaságunk csak az ötéves terv befejező évében negyvenmilliárd rubel értékkel kevesebb terméket kapott. Negyvenmilliárd! Vagy lássunk egy másik példát: Gépgyártóink és vezető mezőgazdasági funkcionáriusaink közömbösek a műszaki előrehaladás kérdéseivel szemben, s ennek következtében nálunk mind ez ideig általánosak a vontatott földművelő eszközük. Csak akkor, ha a vontatott gépek helyett rátérünk a traktorra szerelt talajművelő gépek alkalmazására, amit több fejlett kapitalista országban már réqen meqvalősítottak — csak akkor válik lehetővé számunkra. hoqy felszabadítsuk a munkagépkezelők többségét. Számuk ugyanis most több mint félmillió. Ezek azok a qiqászi tartalékok, amelyekkel rendelkezünk és amelyeket tudományos intézményeink, közgazdászaink, mezőgazdászaink, propagandistáink, íróink és számos gyakorlati funkcionáriusunk gyakran figyelmen kívül hagy. A népgazdaság minden területén sok ezer élenjáró, újító, a munka több ezer hőse emelkedett ki. Sikereikre méltán büszke az eqész nép. A hősökről beszélve azonban, időnként megfeledkezünk arról, hogy országunk gazdasági fellendülését nem az élenjárók csúcseredményei oldják meg, hanem a népgazdasági dolgozók tömegeinek megnövekedett- munkatermelékenysége. Az élenjárók sikerei mellett gyakran találkozunk a munka alacsony termelékenységének legkirívóbb tényeivel, olykor pedig a munkaerők és az anyagi eszközök valóságos tékozlásával. Engedjék meg, hogv felolvassam Vlagyimir Iljics Lenin 1922. április 12-i keltezésű, eddig még nem közölt levelét. Ebben a levélben V. I. Lenin ezeket írja: „Az a legrosszabb nálunk, hogv túlméretezettek a saitóértekezések és túl sok a politikai locsogás Ugyanakkor rendkívül hiányzik a helyi tapasztalatok tanulmányozása Fenn is és lenn is igen erös irányzatok küzdenek a helyi tapasztalatok igazi ismertetése és igazságos értékelése ellen... Mind több és több konkrétságot a helyi tapasztalatok, a részletek, az apróságok, a gyakorlat és a praktikus tapasztalatok tanulmányozásában, be kell hatolni az igazi életbe, a körzeti, a járási és a falusi életbe, meg kel! vizsgálni, hogv kinek és miért (milyen módszerekkel) sikerül, tekintet nélkül a feneketlen nyomorra és a pusztulásra, elérni igazi, ha nem is nagy javulást merszen fel kell tárni a hibákat és a tudatlanságot; népszerűsíteni kell é~, minden erővel ismertté kell tenni minden helyi kiváló dolgozót bárkiről is legyen szó és példaképül kell őt állítani Minél jobb lesz az ilven munka, minél iobban elmélyülünk az eleven gyakorlatban annál sikeresebben javul sajtónk és eqész építőmunkánk is... Kommunista üdvözlettel Lenin." (Taps.) Meg kell mondani, hogv kádereink bizonyos része hajlamos a kommunista gógre, az önteltséqre, a t meqek hatalmas alkotó képesséqének a külföld tudományod és műszak eredményeinek meqvetésére Ez a beállítottság akadálvozza, hoqv kádereink elsajátítsák az eleven tapasztalatokat, s így az élenjáró dolqozók és vállalatok eredményeit, a műszaki haladás hordozóinak eredményeit, úavszintén a viláq tudománvos és műszaki eredményeit a kommunizmus építésének szolqálatába állítsák. Elengedhetetlen, hoqy határozottan és minél sürgősebben leszámoljunk az ilyen beállítottsággal Ezzel együtt pártunk megköveteli az ideoló-/ giai front minden funkcionáriusától, hogy még nagyobb szenvedéllyel és hajthatatlansággal küzdjön az elvtelenség, a politikamentesség, a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen. Ideológiai / munkánknak valóban alkotónak kell lennie. A párt éltető forrósai Elvtársak! Pártunk XX. kongreszszusa az egész szovjet nép érdeklődésének középpontjában áll. Világszerte sadalmi haladás következményeit fejezik ki. Pártunkat az új ötéves terv megbarátaink százmillióinak szíve és te- I kezdésekor kiapadhatatlan energia. kintete fordul kongresszusunk felé mert nemegyszer győződhettek meg arról, hogy a Szovjetunió Kommulése 1955. negyedik negyedében 7944 nist

a partjának konqresszusai nem tonna volt, miközben a Leninugoljtröszt, Poliszajevszakaja-1 szénbánya brigádja októberben több mint huszonkétezer tonna szenet, novemberben több mint hú'zezer tonnát, decemberben pedig több mint huszonötezer tonna szenet bányászott. Ha kiterjesztenék a kombinát minden szénbányájára az említett brigád termelési színvonalát, ez a Kuznyeckmedence széntermelésén e,k megháromszorozódását jelentené. Vegyük a mezőgazdaságot. A szemestermények hozama több területen egyes években hektáronként nyolc-tíz mázsa között ingadozik, sőt olykor ennél is kevesebb. Viszont tavaly a Kirovgrád-terület egész gabonaföldjén hektáronként átlag huszonegy mázsa szemesterményt takarítottak be, a terület 386 földművelőbrigádja pedig hektáronként 25—30 mázsát termelt. Dnyepropetrovszkterület egész gabonaföldje hektároncsak a szovjet nép életében jelentenek fontos mérföldkövet, hanem hatalmas mértékben befolyásolják a világ fejlődésének egész menetét is. A párt XX. kongresszusának óriási a történelmi jelentősége. A párt legfelső szerve teljes nagyságában kitűzte a jelenlegi időszak halaszthatatlan feladatát: utolérni és túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre eső termelésben. Versenyre hívjuk ki a kapitalista világot a békés gazdasági éä kulturális építőmunkában. Feltétlen meggyőződésünk, hogy új. fiatal, virágzó rendszerünk diadalmaskodik. A kommunisták szava sohasem tér el tetteiktől, mert a kommunista párt kitűzte feladató mindiq a halaszthatatlan történelmi szükségszerűséget, a néptömegek létérdekeit, a tárhatalmas alkotótervek, életerőt qárzó derűlátás tölti el.r A legutóbbi évtizedek során hány olyan politikai csoport és párt lépett a viláq színterére, amelv nem állta kl az idők meqpróbáltatásait és vagy teljesen csődbejutott, vagy nyomorúságosan küszködik! Csak a mi, kis lenini tanulókörökből kiterebélyesedett kommunista pártunk vált a jelenkor sokmilliós és leghatalmasabb pártjává. Ez azzal magyarázható, hogy pártunk két éltető forrásból meríti erejét. Az egyik a marxizmus—leninizmus örökifjú és mindent legyőző tanítása, amely a párt minden gyakorlati tevékenységét táplálja és amely állandóan gazdagszik a gyakorlattal. A másik forrás a párt megbonthatatlan és egvre erűsödő kapcsolata a széles néptömeqekkel. • A halhatatlan Lenin két évszázad mezsgyéjén teremtette meg a bolsevik pártot. A nagy korszak nagy pártot (Folytatás az 8, oldalon,)