Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-19 / 50. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás a 4 oldalról.) hívott életre. És vajon nem tény-e az, hoqy a lenini párt hősi vívmányai a mai korszak dicsőségét és becsületét jelentik, az egész haladó emberi- | új életre, a világosság és a haladás ség büszkeségét és reménységét! felé törő néptömegek nagy mozgató(Taps.) erejévé vált. A leninizmus a jelenkor harci zász- Éljen a leninizmus! (Viharos, hoszlajává, százmilliók világnézetévé, az ' szantartó taps.) Szuszlov elvtárs beszéde M. A. Szuszlov elvtárs, az SZKP XX. kongresszusának február 16-i ülésén a következőket mondotta;' Elvtársaik! Hruscsov elvtárs beszédében világosan. mélyrehatóan és kimerítően beszámolt pártunknak az előző kongresszus óta eltelt időszakban végzett tevékenységéről. központi bizottságának vezetésével elért kiemelkedő sikereiről. kifejtette a kommunizmus újabb győzelmeiért vívott harcban a párt előtt álló feladatokat. Szemünk előtt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tevékenységének eredményei. Ezeket a sikereket sokoldalúan értékelve, a pártkongresszus, egész pártunk és minden szovjet ember teljes joggal büszke lehet és a legmélyebb megelégedéssel helyeselheti ezeket az eredménveket. (Taps.) Központi bizottságunk magaslatán áüt azoknak az óriási feladatoknak, amelyeket a XIX. és a XX. pártkongresszus között me<j kellett oldania; a központi bizottság mind a belpolitikában. mind a külpolitikában a párt he Íves. igazi lenini fő irányvonalát juttatta érvényre. (Taps.) Lenin arra tanított, hogv a párt politikája akkor lehet eredményes, ha számol az adott időszak követelményeivel. ha a párt érzékenven reagál az életre. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az elözó kongresszus óta eltelt időszakot, elmondhatjuk, hogy ezekben az években a párt. élén a központi bizottsággal, különösen közel állt az élethez, a néphez, különös éleslátással értékelte a belső és a külső helyzetet, kellően megértette az idők sürgető szükségleteit, alkotó szellemben látott a oazdasági és a politikai kérdések megoldásához. A központi bizottsáa beszámolója telies mértékben visszatükrözi azt az alkotó, harcos szellemet, amelynek jegyében a párt a XIX. kongresszus óta dolgozott, központi bizottságunk hatalmas aktivitását és kezdeményező erejét, amelynek segítségével sikeresen mozgósította a pártot és a szovjet népet a párt politikai irányvonalának végrehajtására. (Tao6). A beszámoló idézi a szocializmus építésének országunkban és a népi demokratikus országokban elért nacvszerű eredményeit, annak a harcnak az eredményeit, amelyet az egész világ haladó erői folytatnak a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a népek nemzeti függetlenségéért és demokratikus jogaiért, a tartós békéért és az egyetemes biztonságért. Országunk dolgozód, az egész világ haladó erői a beszámoló adataiban és tényeiben, elméleti tételeiben és politikai következtetéseiben újabb forrást találnak ahhoz a meqqvőződésüMhöz. hogv a béke, a demokrácia és a szocializmus üave végső soron diadalt arat. Ugyanakkor a központi bizottsáq beszámolója teljes mértékben a leninizmus hagyományait követi, amikor nem titkolja sem a párt. sem a nép előtt munkánk hiányosságait, gyenge pont1ait é6 megoldatlan feladatait. Ez azt jelenti, hogv oártunk nem pihen meg babérain, úiabb nagyszabású feladatokat tüz maga elé. A végzett munka kritikai értékelése: a bolsevik vezetés elengedhetetlen feltétele. Csak így lehet elkerülni a tespedést a munkában és csak így lehet biztosítani az állandó törekvést az előrehaladásra. az újra. a tökéletesebbre, az élenjáróra. A nagv Lenin erre tanított bennünket: „A lényeg az. hogv ne elégedjünk meg azzal a hozzáértéssel, amelyhez eddigi tapasztalataink segítségével jutottunk. hanem feltétlenül menjünk tovább, feltétlenül törekedjünk többre., feltétlenül tériünk át a könnyebb feladatokról a nehezebbekre. Enélkül általában minden haladás lehetetlen, s lehetetlen-a haladás a szocialista építés terén is." Harc a tartós békéért, a szocializmusért Elvtársak! A mai nemzetközi fejlődés sajátosságainak és az egész emberiség haladó erőire váró feladatoknak a mély megértése határozta meg azt a hatalmas aktivitást, amelyet a beszámolóban felölelt időszak alatt pártunk a szovjet állam külpolitikája terén kifejtett. Nem volt ezekben az években egyetlen fontos, a világ népeit foglalkoztató probléma sem. amelyről a Szovietunió ne hallatta volna szavát, amelynek meaoldásához nagymértékben ne járult volna hozzá. E téren a párt az aktív vezető erő álláspontjára helyezkedett. ?rra törekedett hogv gyakorlatilag, konkrét módon szervezze meg azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyektől a vil4c sorsa függ. A Szovjetunió aktív békepolitikáia és a békeszerető országok eovüttes fellépése következtében sok kérdés megoldásában jelentős előrehaladás történt. Más kérdésekben a Szovjetunió javaslatai ma a legreálisabbak. leakonstruktívabbak és ha ezek a kérdések mindeddiq méq nem oldódtak meg. ez nem a mi hibánk. A szoviet állam a párt kidolgozta külpolitikát mélv elvhúséggel és egyben a legnagyobb hajlékonysággal hajtotta végre. Határozottan visszautasított minden olvan kísérletet, amelynek alapján egves államok diktálni próbáltak másoknak, de ugyanakkor a Szovietunió kész volt a megegyezésre. ha ez az érdekek kölcsönös figyelembevételén alapult. A Szovietunió és a többi békeszerető erők aktív harca két fontos eredménnyel iárt: 1. Hosszú évek óta először bizonyos enyhülés állt be a nemzetközi feszültségben. Már maga az a tény. hogv jelenleg nincs a földön olvan terület, ahol háború dúlna, mutatja, milyen jelentős változások történtek a nemzetközi helvzetben. 2. A béke. a demokrácia és a szocializmus erőinek állásai jelentősen erősödtek. Alaposan megnővekedett a Szovjetuniónak és a szocializmus egész táborának nemzetközi tekintélye és folyása. Ugyanakkor az imperialista' tábor pozíciói jelentősen megavenaültek. Ma már kénytelenek ezt beismerni olyanok is. mint Acheson volt amerikai küiüavminiszter. aki nemrégiben — mint a Washington Post snd Times közölte — kijelentette: ..Ha körültekintünk. nehezen találunk olvan területet, ahol az elmúlt néhánv esztendő eseménvei ne a mi hátrányunkra változtatták volna meg a helyzetet." A béke ügve még jobban megszilárdult az utóbbi időben, amikor kiszélesedtek a Szovietunió és az ázsiai békeszerető orszáqok baráti kapcsolatai és kiterebélyesedett, eavüttműködésük. A béke erői a tőkés országokban is izmosodtak. Ezt bizonyltja például a legutóbbi francia választások eredménye. Itt a baloldali pártok ielentősen kibővítették és megszilárdították állásaikat mind a lakosság tömegeiben, mind a parlamentben. Természetesen helytelen lenne megállni az elért eredményeknél. Még sok a teendő annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültségben megindult enyhülést tartós békévé változtassuk. A népek békeharcát új fokra lehet és kell is emelni, különösen azért, mert bizonyos nvugati körök kísérletet tesznek a hidegháború úiabb felszítására. Ami a Szovjetuniót illeti, mi továbbra is azt a lenini tételt, követjük, amelynek értelmében a szocialista rendszer békésen egymás mellett élhet a kapitalista rendszerrel, fáradhatatlanul harcolunk a nemzetközi feszültség további enyhüléséért, a béke megszilárdításáért, mert ez tökéletesen megfelel népeink és a szocializmus érdekeinek. Amikor kongresszusunk megvitatja a belső és a nemzetközi fejlődés alapvető kérdéseit, még világosabban áll előttünk ielen harcunk történelmi jelentősége. A kongresszus segít bennünket. hogv még mélvebben megértsük. miiven irányban fejlődnek korunk eseménvei. Ez a kor a népek életében a hatalmas átalakulások korszaka, az Imperialista rendszer bukásának és a szocialista világrendszer kialakulásának korszakaÓriási ielentőséaűek a rrtai nemzetközi fejlődésnek Hruscsov elvtárs beszédében felvetett olyan elvi kérdései. mint a Jcét rendszer békés egymás mellett élésének kérdése, az a probléma, hogv megakadálvozható-e a háború korunkban, melyek a különböző országok átmenetének formái a szocializmusba. és milyen a viszonyunk a szociáldemokrata pártokhoz. Ahogyan Hruscsov elvtárs beszédében megvilágította e kérdéseket, konkrét példát nyújtott arra, miképpen kell alkotó szellemben alkalmazni és tovább fejleszteni a marxizmus-leninizmus nagy tanítását. A világ népeit foglalkoztató legéletbevágóbb kérdésekre Hruscsov elvtárs meggyőző választ adott a jelenlegi nemzetközi helyzet és a háború óta e helyzetben végbement világtörténelmi változások marxista értékelése alapján, pártunk, a kommunista testvérpártok és az egész nemzetközi munkásmozgalom újabb tapasztalatainak általánosítása alapján. (Taps.) Mint Hruscsov elvtárs rámutatott, a mai történelmi helyzetben újszerűen kell felvetni a háború elkerülhetetlenségének kérdését, másképpen, mint az első és második világháború előtt vetődött fel ez a kérdés. Ma a világ küzdőterén az erőviszonyok gyökeresen a béke híveinek javára változtak meg, s nem a háború javára. Magától értetődik, minthogy az imperializmus továbbra is fennáll és ma is megvannak a gazdasági alapok a háborúk kitörésére, nem szűnt meg az a veszély, hogy a legreakciósabb monopolista körök háborús kalandokat robbantanak ki, különösen a szocializmus országai ellen. Ennélfogva ebben a vonatkozásban nem szabad megengedni semmiféle gondtalanságot, nem szabad megengedni, hogy gyengüljön a figyelem az ország védelmi képességének további erősítésével összefüggő kérdések iránt. Ma már azonban nem áll fenn a háborúk végzetszerű elkerülhetetlensége. Ma, az új történelmi viszonyok között hatalmas erők vannak, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek, annak megakadályozására, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig ezek mégis kísérletet tesznek háború kirobbantására, megsemmisítő csapást mérjenek az agresszorokra és a háborúval együtt egyszersmindenkorra eltemessék a kapitalista rendszert, azt a társadalmi rendszert, amely a lakosság túlnyomó többségét, a dolgozókat, nemcsak kegyetlen kizsákmányolásra, jogtalanságra, nélkülözések és éhezés okozta szenvedésekre kárhoztatja, hanem időszakonként szörnyű véres háborúkba is sodorja. Ezekkel az új történelmi körülményekkel az imperialista uralkodó köröknek is feltétlen számolniok kell. Mindamellett a háborús agresszió megakadályozása természetesen nem történhet önműködően. Ez csak a békéért vívott határozott harcban érhető el, amikor is minden békeszerető erő összefog és a legnagyobb aktivitással lép fel a háború és az agresszió veszélyével szemben, éberséget tanúsít a háborús provokátorokkal szemben, idejében leleplezi ezek fondorlatait és a népeket a mozgósított készenlét állapotában tartja. Az a tudat, hogy korunkban a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek, nem megakadályozhatatlanok, kétségtelenül elősegíti majd a békeharcosok sorainak további növekedését és még lelkesítőbben hat majd minden békeharcosra. Nem kevésbé jelentősek azok a tételek, amelyeket Hruscsov elvtárs beszámolójában arra vonatkozólag fejtett ki, hogy a különböző országokban különbözők lehetnek a szocializmusra való átmenet formái. A nemzetközi helyzetben végbement világtörténelmi jelentőségű változások ma nemcsak a tartós békéért vívott harchoz teremtettek kedvezőbb feltételeket, hanem a szocializmusért folytatott harchoz is, a nem szocialista országoknak a szocializmusra való áttéréséhez, de ugyanakkor elősegítették azt is, hogy a különböző országokban ezen átmenet változatos formái alakuljanak ki. A szocialista rendszer megszületésének és fejlődésének történelmi tapasztalatai ma már egész sor országban teljesen igazolták V. I. Leninnek azt a lángeszű előrelátását, hogy míg alapjában véve és a fő doIbgban a szocializmushoz vezető út egységes és közös, a különböző országokban a szocializmusra való áttérés nem lesz teljesen egyforma, hogy minden ország sajátos vonást kölcsönöz a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdikti túra ilyen vagy olyan változatának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Ez a tapasztalat igazolta: a szocializmusra való áttérés biztosításához az kell, hogy a munkásosztály, a maga élcsapatával, vegye át az áHam politikai vezetését. Ennek a szocializmusra való áttérés szempontjából alapvető és döntő feltételnek elismerésében különböznek legfőképpen a forradalmi marxisták a reformistáktól. Az állam politikai vezetése a munkásosztály által elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az adott viszonyoktól függően rövidebb vagy hosszabb idő alatt kivegyék a tőkés osztály kezéből a termelési eszközöket és társadalmi tulajdonba vegyék, megszervezzék a megdöntött kizsákmányoló osztályok esetleges restaurációs kísérleteinek visszaverését, megszervezzék a szocializmus építését. Ugyanakkor az élet igazolta, hogy minden szocialista országban — amellett, hogy az alapvető és fő dologban egységesek, testvériesen, kölcsön; sen felhasználják a tapasztalatokat és egymás segítségét, különösen a Szovjetunió tapasztalatait és segítségét — sok alkotó szellemű sajátosság mutatkozik abban, hogyan hódította meg a munkásosztály az államhatalom döntő pozícióit, és abban, hogy miképpen építi a szocializmust. A szocializmusra való áttérés formái még változatosabbak lesznek Természetesen felvetődik a kérdés: hogyan lesz a jövőben? Lehetségeseke a szocializmusba való átmenet újabb formái? Ez a kérdés elsőrendű jelentőségű. A népek törekvése a szocializmusra feltartóztathatatlan, a szocializmus eszméinek vonzóereje napról napra fokozódik és még tovább fog növekedni annak arányában, hogy milyen további sikerekét ér el a szocializmus országunkban, Kínában, minden népi demokratikus országban. Sok ország haladó embereinek ilyen körülményék között feltétlenül el kell gondolkodniok azon, milyen úton tér át népülik a szocializmusra. Hruscsov elvtárs teljesen helyes marxista választ adott erre az igen fontos kérdésre. Teljesen valószínű, hogy a kapitalista országokban a továbbiakban a szocializmusra való áttérés még változatosabb lesz, mind újabb és újabb formái jelennek majd meg, visszatükrözve a mai nemzetközi helyzet általános kedvezőbb feltételeit és az egyes országok konkrét sajátságait. Helytelen lenne azt állítani, hogy a szocializmusra való áttérés minden körülmények között elkerülhetetlenül polgárháborúval jár. Itt sok függ attól, milyenek az erőviszonyok az illető országban, és a nemzetközi küzdőtéren, sok függ a forradalmi osztályok szervezettségének és öntudatosságának fokától, a reakciós osztályok ellenállásának erejétől. Amikor Oroszország proletariátusa a forradalmi fordulatot vezette, az imperialista hatalmak egyesült frontjával állt szemben. Most más országokban az élenjáró erőknek ebben az értelemben kedvezőbbek a kilátásaik. Ma a tőkés országokban is új viszonyok állnak fenn. Ezen országokban a politikai harc középpontjában olyan kérdések állnak, mint a béke, a demokratikus szabadságjogok és a nemzeti függetlenség megvédése. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak és politikai pártjainak megvan a teljes lehetőségük arra. hogy egységes, demokratikus platform alapján maguk körül egyesítsék a nemzet túlnyomó többségét: a parasztságot, a kispolgárságot, az értelmiséget, sőt a burzsoázia hazafias köreit is, ez pedig kétségtelenül megkönnyíti a munkásosztály győzelmének feltételeit. Mindamellett, még ilyen körülmények közeppette is több kapitalista országban, ahol különösen nagyok a reakciós erők, a katonai és a rendőri gépezet, a szocializmusra való áttérést a kizsákmányoló osztályok eszeveszett ellenállása, és így a munkásosztály éles forradalmi harca fogja kísérni. Ugyanakkor egyes más kapitalista országokban, ahol kevésbé erős a reakció, valamint a katonai és a rendőri gépezet, nincs kizárva a forradalom békés lefolyása sem a szocializmusra való áttérés során. Nincs kizárva az setai, hogy a munkásosztály békésen juthat hatalomra olyan módon, hogy megszerzi a parlamenti többséget és a parlamentet igazi népi képviseletté változtatja. Ilyen parlament, a munkásosztály, a dolgozó parasztok, az értelmiség és a lakosság valamennyi haladó rétegének forradalmi tömegmozgalmára támaszkodva, megtörheti a reakciós erők ellenállását és végrehajthatja a társadalom szocialista átalakítását. A kommunizmus ellenségei úgy tüntetik fel, hogy a kommunisták mindig és minden esetben a fegyveres felkelések, az erőszak és a polgárháború hívei. Ez ostoba megrágalmazása a kommunistáknak és az általunk képviselt munkásosztálynak. Magától értetődik, hogy a kommunisták és a munkásosztály szívesebben látja, ha az áttérés az egyik társadalmi rendszerből a másikra a legfájdalommentesebb íortnában megy végbe. Ennek az áttérésnek a formái azonban, amint Hruscsov elvtárs itt rámutatott, az adott történelmi körülményektől függenek, ezenkívül a békésebb vagy erőszakosabb módszerek nem annyira a munkásosztálytól, mint a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának fokától és formáitól függnek, minthogy azok nem hajlandók önként megválni a kezükben levő nagy tulajdontól, politikai hatalomtól és egyéb kiváltságoktól. A szociáldemokrata pártokhoz való viszony A központi bizottság beszámolója kifejti pártunk elvi álláspontját a szociáldemokrata pártokhoz való viszonyt illetően a jelenlegi szakaszban. Kétségtelen, hogy kétszeresen tűrhetetlen a nemzetközi munkásmozgalom megosztottsága olyan körülmények között, amikor a népek minden erejét egyesíteni kell az új háború veszélye elleni harcban. Az élet egész sor olyan nagy kérdést vetett fel, amelyekben álláspontunk érintkezik a szociáldemokratákéval, így tehát megvan a lehetőség arra, hogy eredményes kapcsolatra lépjünk velük, közeledjünk hozzájuk és együttműködjünk velük e kérdésekben. Ez a lehetőség elsősorban abból adódik, hogy a jelenlegi körülmények között a munkásmozgalotn egyik fő feladata a béke védelmezése, a nemzeti szabadság és a demokrácia védelme. Sok tőkés országban a munkástömegek erősen balra tolódnak. A szocialista pártok, a keresztény szakszervezetek, és más szervezetek egyszerű tagjainak nagy többsége a békét kívánja. Fel kell tételeznünk, hogy az egység eszméje a munkásosztály különféle csoportjait mind erősebben ragadja magával, és ez gyakorlati eredményekre vezet. Ez azonban nem ösztönösen megy végbe, hanem sok tekintetben tőlünk, kommunistáktól, megfelelő irányban kifejtett aktivitásunktól függ majd. Páratlan jelentőségűek a központi bizottság beszámolójában az időszerű nemzetközi kérdésekre vonatkozóan kidolgozott elméleti tételek. Kétségkívül óriási jelentőségűek lesznek az összes haladó erők megszilárdítása szempontjából, segítséget nyújtanak mindazoknak az élenjáró erőknek, amelyek a tartós békéért, továbbá azért küzdenek, hogy a korát túlélt kapitalizmust felváltsa egy olyan új, haladó társadalmi rend, amely megszabadítja majd a népeket a kizsákmányolástól, a háborúktól, a társadalmi és a nemzeti elnyomás minden fajtájától. (Viharos taps.) A pártszervezési munka az új feladatok színvonalán Elvtársak! A párt a beszámolási időszak alatt nagy aktivitással és kezdeményezéssel oldotta meg az ország belső fejlesztésének kérdéseit. Ennek az aktivitásnak az alapja az volt, hogy a párt világosan látta az ország továbbfejlesztésének megérett szükségleteit. A párt bátran feltárta a gazdasági, az állami és a párttevékenység különböző területein mutatkozó hibákat. A párt a központi bizottság több ülésén a mezőgazdaság gyors fellendítéséneir*és az ipar munkája megjavításának nagyszabású programját dolgozta ki. A párt új erőfeszítésekre, a kolhozok, a gépállomások, a szovhozok és az ipari vállalatok munkájának átszervezésére hívta fel a dolgozókat, és hatalmas szervező munkát végzett. Bátran elmondhatjuk, hogy pártunk az iparosítás és a kollektivizálás óta még nem hajtott végre olyan nagy gazdasági feladatokat, mint amelvek most vannak országunkban a megvalósulás útján. Az, hogy két év alatt több mint 30 millió hektárral — több európai állam együttes vetésterületének megfelelő nagyságú földdel — növelni tudtuk az ország vetésterületét, azt bizonyítja, hogy pártunk most a legnagyobb feladatok megoldására is bátran vállalkozhat. (Folytatás a 6 oldalon ) 0

J c 1956. február 19. **