Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-18 / 49. szám, szombat

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai Csu Te elvtárs felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) kell fejleszteni, mert ez segíti vala­mennyi szovjet népgazdasági ág fel­lendülését. Az SZKP-nak a műszaki fejlesztéssel és az ipari termelés jobb megszervezésével kapcsolatban tett intézkedései a szovjet ipar további fellendítésének és a munkatermelé­kenység magasabb színvonalra való emelésének összes feltételeit megte­remtik. A szovjet" mezőgazdaság a Szovjet­unió Kommunista Pártjának helyes irányítása révén az utóbbi időben nagy sikereket aratott. Az SZKP-nak a szűzföldek hasznosításával, a mező­gazdasági gépesítés és villamosítás továbbfejlesztésével, a gabonafélék, az ipari nyersanyagok és az állati termékek termelésének növelésével kapcsolatos határozatai és hatékony intézkedései olyan alapot adnak, amely a Szovjetunió mezegazdaságá­ban új sikereket biztosít. Az ipari és mezőgazdasági terme­lés gyors növekedésével napról napra emelkedik a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonala is, s a szov­jet tudomány egyre nagyobb sikere­ket arat. Az atomerő békés célokra való felhasználásában a Szovjetunió megelőzi a világ összes országait. Mindez arról tanúskodik, hogy a kommunizmus felé haladó Szovjet­unió egyre jobban virágzik és "erősö­dik. Az SZKP XX. kongresszusának a hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelv-tervezete világosan bizonyít­ja azokat a lenyűgöző sikereket, amelyeket a szovjet nép már elért és még el fog érni; ez a tervezet határ­kő azon az úton, amelyen a szovjet nép a kommunizmus felépítése felé halad. A hatodik ötéves tervet feltét­lenül határidő előtt fogják teljesí­teni, túlteljesítik, s ez a béke, a de­mokrácia és a szocializmus táborát még legyőzhetetlenebbé teszi. A Szovjetunió az SZKP helyes irányításával * a külpolitikában is hatalmas sikereket aratott. A Szov­jetunió és az európai meg az ázsiai népi demokratikus orszá­gok közti együttműködés továb­bi kiszélesítése és erősítése, a szovjet-jugoszláv viszony normali­zálása, az osztrák államszerződés megkötése, a négyhatalmi értekezlet összehívása, a szovjet-finn és a szov­jet-norvég viszony megszilárdítása, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai viszonyának megteremtése, s különösen a szovjet kormányküldöttség nagy történelmi jelentőségű indiai, burmai és afga­nisztáni látogatása hatalmas szerepet töltött be a világbékéért vívott harc­ban. A nagy sikerek, melyeket a Szov­jetunió az utóbbi években kül- és belpolitikájában aratott, elválasztha­tatlanok az SZKP Hruscsov elvtárs vezette, tapasztalt Központi Bizott­ságának helyes irányításától, elvá­laszthatatlanok a Szovjetunió Kom­munista Pártja sorainak acélos egy­ségétől. A kommunista tanítás, a kollektív vezetés lenini elve, a szovjet embe­rek millióival tartott szoros kapcso­lat, az SZKP Központi Bizottsága ál­tal mindig szigorúan alkalmazott kri­tika és önkritika szüntelen fejlesz­tése, valamint az áruló Berija-klikk erélyes szétverése — mind olyan alapvető tényező, ami az SZKP poli­tikájának legyőzhetetlenségét és so­rainak szoros egységét biztosítja. Mi­nél erősebb a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, minél több győzelmet arat mindenütt a Szovjetunió, annál inkább megmutatkozik a Szovjetunió Kommunista Pártjának Iegyőzhetet­lensége, annak a pártnak a legyőz­hetetlensége, amelyet Lenin alapított és amelyet legközelebbi munkatár­saival együtt, Sztálin növelt naggyá. Az SZKP a világ összes országai­nak kommunista pártjai számára ki­magasló példakép volt, lesz és ma­rad, ez a párt a nemzetközi forradal­mi és munkásmozgalom első „roham­brigádja". Egyrészről az SZKP és a szovjet nép, másrészről Kína Kommunista Pártja és a kínai nép között a leg­szorosabb kapcsolat van. Ez a meg­bonthatatlan baráti és testvéri kap­csolat napról napra erősödik, s máris a szocialista tábor megszilárdításának és a világbéke megőrzésének hatal­mas tényezőjévé vált. Kína Kommu­nista Pártja a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak kommu­nista pártjaival és a többi ország kommunista pártjaival együtt, min­dig fáradhatatlanul fog harcolni a világbéke megszilárdításáért, az egész emberiség haladásáért. Az SZKP XX. kongresszusa nagy­szabásúan és alkotó módon járul hozzá a kommunizmusnak a Szovjetunió­ban való további építéséhez, a világ­béke megőrzéséhez és megszilárdítá­sához. Az önök kongresszusa új, lel­kesítő erő a kínai nép és a világ töb­bi országaiban élő népek számára. Éljen a Szovjetunió hatalmas, di­cső, legyőzhetetlen Kommunista Pártja! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini Központi Bizott­sága! Éljen Kína és a Szovietunió népei­nek örök, megbonthatatlan barátsá­ga! Éljen a mindent legyőző kommu­nizmus! MAO CE-TUNG, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke 1956. február 9." A kongresszus küldöttei felállva, viharos tapssal fogadták a kínai test­vérpárt üdvözletét. A kongresszus február 16-i délutáni és február 17-i délelőtti ülése Moszkva, február 16. (CTK) — A február 16-i délutáni ülésen, Patoli­csev elvtárs elnökölt, Mzsavanadze elvtárs, a Grúz KP Központi Bizott­ságának első titkára szólalt fel: „A Grúz Köztársaságban évről évre sike­resen fejlődik a korszerű technikával felszerelt szocialista ipar és mező­gazdaság, virul a kultúra", hangsú­lyozta Mzsavanadze elvtárs. „Nemzeti kádereket képeztünk kl, amelyek ké­pesek megoldani a kommunista ország­építés feladatainak bonyolult problé­máit. Az elmúlt öt év alatt az egész termelés 73 százalékkal növekedett; 150 új iparvállalat kezdte meg a ter­melést. Üj feladatok állanak a grúz ipar és mezőgazdaság előtt a hatodik ötéves tervben. Az egész ipari terme­lésnek megközelítőleg 1,6-szeresére kell emelkednie; várható a villany­áramtermelés, az öntvényolvasztás és a szénfejtés jelentős fokozása." Az ülés részvevői hosszantartó tapssal üdvözölték Walter Ulbricht elvtárs beszédét, aki Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottságának nevében, a német mun­kásosztály és Németország összes demokratikus erőinek nevében tolmá­csolta harcos üdvözletelt az SZKP XX. j kongresszusának. Ezután A. J. Mikojan elvtárs emel­kedett szólásra. Mlkojari elvtárs azok­ról a legfontosabb kérdésekről beszélt, amelyekkel az elmúlt három évben a párt Központi Bizottsága a bel- és külpolitika terén foglalkozott. Mikojan elvtárs beszédének nagy részében a szocializmusba való átmenet formálnak kérdésével foglalkozott a különféle államokban. Gafurov elvtárs, Tádzsikisztán Kom­munista Pártja Központi Bizottságának titkára beszédében ecsetelte azokat a feladatokat, amelyek a köztársaság pártszervezete előtt a gazdasági és kulturális országépítés terén állanak. Kijelentette, hogy Tádzsikisztán népe becsülettel teljesíti a hatodik ötéves tervben kitűzött feladatokat. Ezzel véget ért az SZKP XX. kong'' resszusának február 16-i délutáni Ülése. * * * A február 17-1 délelőtti ülésen to­vább folyt a vita az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről és az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tevékenységéről elhangzott beszámo­lókról. Az ülésen V. P. Mzsavanadze elnökölt. A vitában elsőnek V. M. Szuszlov (Krasznodarszki pártszerve­zet) szólalt fel. Ezután M. Thoreznek adták át a szót. Maurice Thorez a kongresszusnak tol­mácsolta a francia kommunisták és a francia dolgozók forró üdvözleteit. Az olasz kommunisták, az olasz munkásosztály és az olasz nép haladó rétegei nevében a kongresszust Pal­miro Togliatti üdvözölte. A vitában felszólalt továbbá A. J. Sznecskusz (Litván pártszervezet) és F. J. Titov (Ivanovi pártszervezet). A kommunizmus legyőzhetetlen A Kreml-palota, amelyben a XX. kongresszus ülésezik. (Folytatás az 1. oldalról) nem ismer válságot és munkanélküli­séget, amelynek törvénye a szakadat­lan fejlődés és legfőbb célja az em­ber jóléte és boldogsága. Hasonló a helyzet a többi szocia­lista országban is. A szocialista tábor összes országainak politikai és gazdasági önállósága és függetlensége ezen országok állandó­an elmélyülő és szilárduló sokoldalú együttműködésével mindnyájunk szá­mára megnyitja a további fejlődés és gyors előrehaladás világos távlatait. A szocialista berendezés erejének és előnyének, s egyben a Szovjet­unió békeszerető politikájának ha­talmas bizonyítéka a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának és kormányának határozata a hétórás munkanap bevezetéséről, a hatodik ötéves terv folyamán. Egy­úttal elhatározták, -hogy hatórai napi munkaidőt vezetnek be a szén- és bányaipar földalatti dolgozói, vala­mint a 16—18 éves ifjú dolgozók szá­mára. Már ezen intézkedést megelő­zően bevezetik a hatőrai munkaidőt a szombati és ünnepek előtti napo­kon. Megjavítják a nyugdíjasok hely­zetét is. Mindezt a bérek és a fize­tések csökkentése nélkül valósítják meg. Ezzel szemben mik az imperialista tábor országai sikertelenségeinek okai? Ezek az okok a kapitalizmus alapjaiban rejlenek. Elsősorban az az áthidalhatatlan ellentét, mely a ter­melés közös jellege és a termelési eszközök magántulajdona között mu­tatkozik. Ez visszatükröződik a tőke és a munka közötti szakadék elmélyü­lésében, a szociális ellentétek kiélező­désében. Ennek bizonyítéka pl. az is, hogy a háború utáni tíz év folyamán a sztrájkolok száma a háború előtti ugyanazon időszakkal összehasonlítva a sokszorosára emelkedett, mégpedig 21 millióról 73 millióra. Az elvesztett munkanapok száma a háború előtti időszakkal szemben 240 millióról 672 millióra nőtt. Az imperialista , tábor országai si­kertelenségének további okai közé tartozik, hogy a tömegek vásárlóere je nagymértékben visszamarad a ter­melés mögött, ami a dolgozók fo kozott kizsákmányolásának jele és előhírnöke a kapitalista világ szociá­lis nehézségeinek és gazdasági krí­ziseinek. Ez a politika a kalandorok külpolitikája, amely a nép többsé gének érdekei ellen irányul. Ez az ellentétek növekedése a kapitalista világon belül. Ez az imperializmus gyarmati rendszerének bomlása. A Szovjetunió, amely békés kezde­ményezésével már régen egyike lett a nemzetközi élet döntő erejének, azt az elvet követi, hogy a nemzetközi kapcsolatok megoldásának egyedüli módja a tanácskozások módszere. Mint több más országnak, az Egyesült Államoknak is felajánlotta, hogy a Szovjetunió és az USA közötti kap csolatok alapját a békés együttélés ismert öt elve képezze. Nagy jelentősége van annak a ma­gyarázatnak, hogyan kell értelmezni a lenini tant a háborúk elkerülhetet lenségéről, amíg imperializmus léte­zik a világon. Hruscsov elvtárs meg­mutatta a háborúk kiküszöbölésének reális lehetőségét és hangsúlyozta, hogy a háború nemcsak gazdasági jelenség, hanem a gazdasági tényezők mellett ama kérdés megoldásában, lesz-e vagy nem lesz-e háború — meg kell látni az osztályerők viszo­nyát, a nép fegyelmezettségét és tu­datos akaratát, hogy „bizonyos körül­mények között az élenjáró társadalmi és politikai erők harca döntő szere­pet játszhat ebben a kérdésben." Az a tény azonban, hogy különösen a legutóbbi tíz év során a munkásosz­tály és az összes dolgozók javára alapjaiban megváltozott az osztály­erők viszonya és ezért a háborúk nem múlhatalanul szükségesek, nem szabad, hogy csökkentse éberségün­ket. Hogy az imperialisták terveit meghiúsítsuk, akik soha sem monda­nék le azon törekvéseikről és kísér­leteikről, hogy háborút szítsanak, az szükséges, „hogy mindenki, aki el­lenzi a háborút, legyen éber és áll­jon készen, egységfrontban lépjen fel és lankadatlan erőfeszítéseket te­gyen a béke fenntartásáért folyó harcban." A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága a világ osztály­erőinek viszonyában történt alapvető változásokkal kapcsolatban az egýes országoknak és nemzeteknek a szo­cializmushoz való átmenete új táv­latai elvi jellemzésének nagyon fon­tos következtetését vonta le és" reá­lis lehetőségeket biztosított a lénye­ges termelési eszközöknek a nép ke­zébe való átjuttatására a parlamen­tek útján. Hruscsov elvtárs az utolsó éveli folyamán e téren elért nemzetközi tapasztalatokat összefoglalva kiemel­te, hogy a társadalom átalakításának szovjet formája mellett teljes mér­tékben megfelelt a népi demokrácia formája is. Rámutatott a szocialista forradalom fejlődésének néhány jel­legzetességére Kínában és Jugoszlá­viában s hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság, amely a szocialista társadalmi tulajdonra való átmenetet békés módszerekkel . valósítja meg, igazolja az alkotó marxizmus gya­korlati példáját. Hruscsov elvtárs a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet for­máinak különbözőségéről és gazdagsá­gáról szóló lenini elméletből kiindul­va rámutatott, hogy a jelenlegi felté­telek között megvan a lehetősége a szocializmusba való átmenetnek a parlamentek útján is. A Szovjetunió Kommunista Pártjá Központi Bizottsága a békés együtt­élés, a háború, a béke és a szocia­lizmusba valő átmenet formái kérdé­seinek további feldolgozásával az ösz­szes kommunisták kezébe éles fegy­vert adott azok ellen, akik tagadják a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésének lehető­ségét és azt a reális lehetőséget, hogy megakadályozzuk az új háborút. Éles fegyvert adott a háborúk impe­rialista kezdeményezői és a kommu­nizmus rágalmazói ellen, akik azt ál­lítják, hogy a békés együttélés csak a kommunisták „taktikája" Fegyvert adott azon kitalálások ellen, melyek szerint a kommunisták kívánsága állí­tólag az volna, hogy a szociális for­dulatokat kizárólag erőszak útján old­ják meg. Hruscsov elvtárs a párt XX. kong­resszusán elhangzott beszámolójában rámutatott a párt erejének legmé­lyebb forrásaira és arra a bizalomra, amelynek a párt a dolgozó tömegeknél örvend. Ezek az erőforrások elsősorban a marxizmus-leninizmus megdönthetet­len elvei, a párt egysége, vezetősé­gének szilárdsága és a párt érdekei­nek sérthetetlensége, a bolsevik elvi kritika személyekre való tekintet nél­kül, amely kritika tekintetében a Szovjetunió Kommunista Pártja — mint ahogy arra Hruscsov elvtárs rámutatott — mindig abból indult ki, „hogy a pártnak félelem nélkül a nép elé kell tárni az igazságot, előrehala­dásunk hiányosságairól és nehézsé­geiről. Aki fél a hibák és a gyenge­ségek beismerésétől, az nem forra­dalmár." Ezen erőforrások közé tartozik to­vábbá a kollektív vezetés lenini elvé­nek felújítása és megszilárdítása, va­lamint a személyi kultusz elleni ha­tározott harc, mely kultusz ellenkezik a marxizmus-lsninizmus szellemével, gyengíti a tömeg alkotó tevékenysé­gét, csökkenti a pártnak és a töme­geknek — a történelem valódi alko­tóinak szerepét. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi nevezetességű XX. kong­resszusának tanácskozásait nagy ér­deklődéssel figyelik nemcsak a kom­munisták, hanem az egész haladó em­beriség. Dolgozóink örömmel tekin­tenek azokra a nagyszerű eredmények­re. amelyeket a szovjet nép munká­jában elért. Hiszen a Szovjetunió ál­talános fejlődésének bátor távlatai, amelyeket a XX. kongresszus kitű­zött. az egész szocialista tábor táv­latai és megmutatják hazánk jövőjét is. Ezért a mi népünk is elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy a lehető ~ ;obb eredményekkel folyt?" né­pünk szebb jövőjének hatalmas kö­zös munkáját. Népünk tudatában van annak, hogy jövőjét ő maga építi. A szovjet nép nagy vívnjányai és világos távlatai buzdításul szolgálna'- arra, hogy mun­kájával a lehető legrövidebb idő alatt hasonló eredményeket érjen el. Ezen az úton népünket biztosan vezeti Kommunista Pártunk, amely éppúgy a lenini elvek alapján épült, mint a Szovjetunió testvéri kommunista párt­ja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom