Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás a 2. oldalról.) A történelmi tapasztalatok tökéletesen igazolták Lenin e zseniális té- j telét Ma a társadalom szocialista alapon való átalakításának szovjet for- i mája mellett ott van a népi demokra- ! tikus forma. Lengyelországban, Bulgáriában, Cseh- j Szlovákiában, Albániában és más európai népi demokratikus országokban a konkrét történelmi, s társadalmigazdasági körülménveknek és sajátosságoknak megfelelően hozták létre és alkalmazták ezt a formát. Egy évtizeden át minden vonatkozásban ki- ; próbálták és tökéletesen bevá't. A szocialista építésbe sok sajátsze- j rüséget visz a Kínai Népköztársaság. Ennek gazdasága a forradalom győzelméig rendkívül elmaradott, ezenkívül félfeudális és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok meghólítása alapján a szocialista forradalom iejlödése során a magánipar és a kereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdaság alkatrészévé »alo fokozatos változtatásának irányVonalát valósítja meg. Kína Kommunista Pártja, a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai minden egyes ország sajátosságainak tekintetbe vételével irányítják a szocialista átalakulás nagy művét. Ez az alkotó marxizmus a gyakorlatban. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban a hatalom a dolgozó népé, a társadalmi rend a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapszik, a szocialista építés folyamatában alakulnak ki a gazdaság irányításának, az államapparátus felépítésének sajátszerű konkrét formái. Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba vezető átmenet formái egyre változatosabbakká válnak. Emellett nem feltétlenül szükséges, hogy e formák megvalósulása minden körülménvek között polgárháborúval járjon. Bennünket, leninistákat ellenségeink szeretnek úgy ábrázolni, mint akik mindig, minden esetben az erőszak hívei. Igaz az, hogy mi elismerjük a tőkés társadalom szocialista társadalommá való forradalmi átalakításának szükségességét. És ez különbözteti meg a forradalmi marxistákat a reformistáktól, az opportunistáktól. Nem kétséges, hogy több tőkés ország számára a burzsoá diktatúra erőszakos megdöntése és az osztályharcnak ezzel kapcsolatos erős kiéleződése elkerülhetetlen. A szociális forradalom formái azonban különbözők. És nem felel meq a valóságnak, hoqy a társadalom átalakítása egyetlen útjának tartjuk az erőszakot és a polgárháborút. Ismeretes, hogv Lenin 1917 áprilisában az akkori viszonyok között lehetséqesnek tartotta az orosz forradalom békés fejlődésének lehetőségét. Ismert doloq az is, hoqy Lenin az októberi forradalom győzelme után, 1918 tavaszán kidolgozta a békés szocialista építés híres tervét. Nem mi vagyunk a hibásak abban, hogy az orosz és a nemzetközi burzsoázia megszervezte az ellenforradalmat, az intervenciót és a polgárháborút a fiatal szovjet állam ellen, s arra kénvszerítette a munkásokat és a parasztokat, hoqy fegyvert ragadjanak. Mint ismeretes a doloq, az európai népi demokratikus országokban más történelmi helyzetben ment végbe polgárháború nélkül. A leninizmus azt tanítja, hogy az uralkodó osztályok önként nem mondanak le a hatalomról. De a harc hevességének nagyobb vaqy kisebb foka, az erőszak alkalmazása vagy mellőzése a szocializmusra való áttérésnél, nem annyira a proletariátustól t'ügq. mint a kizsákmányolók ellenállásának mértékétől, valamint attól, hoqy alkalmaznak-e erőszakot maguk a kizsákmányoló osztályok. Ezzel kapcsolatban fejmerül a kérdés, hogy felhasználható-e a parlamenti út a szocializmusra való áttéréshez. A szocializmusra való áttérést első ízben meqvalósító orosz bolsevikok számára ez az út ki volt zárva. Lenin megmutatta nekünk a másik utat, az adott történelmi körülmények között az egyetlen helyes utat a szovjetek köztársaságának meqalkotására, s mi ezen az úton haladva világtörténelmi győzelmet arattunk. De azóta a történelmi helyzet qyökeresen megváltozott s e változás lehetővé teszi, hoqy ezt a kérdést újszerűen közelítsék meq. A szocializmus és a demokrácia erői az eqész világon mérhetetlenül megnövekedtek, a kapitalizmus pedig jóval qyengébb lett. Nő és erősödik a szocializmus országainak hatalmas tábora, amelyhez több mint 900 millió ember tartozik. Ez a tábor napról napra jobban meqmutatja qiqászi belső erőit, döntő fölényét a kapitalizmus fölött. A szocializmus nagv vonzóerővé vált a világ munkásai, parasztjai és értelmisége számára. A szocializmus eszméi valóban hatalmukba kerítik az egész dolgozó emberiséq qondolatait. Mindemellett a jelenleqi körülmények között a munkásosztálynak több kapitalista országban reális lehetöséqe van arra, hoqv vezetése alatt egységbe fogja a nép túlnyomó többségét és biztosítsa az alpavetö termelési eszközök átkerülését a nép kezébe. A jobboldali burzsoá pártok és az általuk alakított kormányok mind gyakrabban megbuknak. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak — ha maga köré tömöríti a dolgozó parasztságot, az értelmiséuet, az összes hazafias erőket és erélvesen visszaveri az opportunista elemeket, amelvek nem képesek szakítani a tokésekkel és a földesurakkal való egyezkedés politikájával — meqvan a lehetősége ahhoz, hogy vereséget mérjen a reakciós, népellenes erőkre, szilárd többséget szerezzen a parlamentben és azt a burzsoá demokrácia szervéből a tényleges népakarat eszközévé tegye. (Taps.) Ilyen esetben ez a sok, iqen fejlett kapitalista orszáqban hagyományos intézmény az iqazi demokrácia szerve, a dolgozók demokráciájának szerve lehet. Ha a pi oletariátus, a dolgozó tömegek forradalmi mozgalmára támaszkodva kiharcolja a szilárd parlamenti többséget, számos kapitalista és volt gyarmati országban ez megteremtené a munkásosztály számára azokat a feltételeket, amelyek biztosítják Í> gyökeres szociális átalakítások megvalósítását. Azokban az országokban természetesen, ahol a kapitalizmus még eros, ahol hatalmas katonai és rendőri apparátus összpontosul a kezében, ott szükségképpen komoly a reakciós erők ellenállása. Ott a szocializmusba való átmenet éles osztályharcban, forradalmi harcban fog megtörténni. A szocializmusra való áttérés valamennyi formájánál nélkülözhetetlen, és döntő feltétel az élcsapata vezette munkásosztály politikai vezetéke. Enélkül nem lehetséges az áttérés a szocializmusra. A legerőteljesebben alá kell húzni, hogy azért jöttek létre kedvezőbb feltételek rhás országokban a szocializmus győzelméhez, mert a szocializmus győzött a Szovjetunióban és győzedelmeskedik a népi demokratikus országokban. A mi győzelmünk pedig nem lett volna lehetséges, ha Lenin és a bolsevik párt nem védték volna m^g a forradalmi marxizmust, harcolva a reformisták ellen, akik szakítottak a marxizmussal és az opportunizmus útjára léptek. Ezek azok az elgondolások, amelyeket pártunk Központi Bizottsága szükségesnek lát kifejteni abban a kérdésben, hogy milyen formák között mehet végbe a szocializmusba való átmenet a jelenlegi helyzetben. * * * Melyek a párt további politikai feladatai ? 1. Következetesen folytatni kell a különböző államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját, társadalmi rendjüktől függetlenül. Aktívan harcolni kell a békének és a népek biztonságának ügyéért, az államok közti bizalom megteremtéséért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség elért enyhülése tartós békévé váljék. 2. Minden módon erősíteni kell baráti kapcsolatainkat a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Bulgáriával, Magyarországgal, Romániával, Albániával, h Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és a Mongol .Népköztársasággal, szem előtt tartva azt. hogy minél összeforrottabbak és hatalmasabbak lesznek a szocialista országok, annál jobban áll majd a béke ügye. (Hosszantartó taps.) Minden módon szilárdítani kell a barátságot és az együttműködést Ü Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság testvéri népeivel. (Taps.) 5. Fáradhatatlanul erősíteni kell a barátság és az együttműködés szálait az Indiai Köztársasággal. Burmával, Indonéziával, Afganisztánnal. Egyiptommal. Szíriával és más olyan államokkal. amelyek a béke mellett vannak, támogatni azokat az országokat, amelyek nem hagyják magukat bevonni a katonai tömbökbe, lépéseket kell tenni mindazon erők felé, amelyeknek érdekük a béke fenntartása. (Hosszantartó taps.) Fejleszteni és szilárdítani kell a baráti kapcsolatokat Finnországgal. Ausztriával és más semleges országokkal. (Taps.) 4. A kapcsolatok további javításának aktív politikáját kell folytatni az Amerikai Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal, Nyugat-Németországgal, Japánnal, Olaszországgal, Törökországgal, Iránnal, Pakisztánnal és más országokkal, törekedni kel! a kölcsönös bizalom tartóssá tételére, a kereskedelmi kapcsolatok széleskörű fejlesztésére, a kultúra és a tudomány területén fennálló kapcsolat' és együttműködés kiterjesztésére. (Hosszantartó taps.) 5. Éberen figyelni kell azon körök mesterkedéseit, amelyeknek nem érdekük a nemzetközi feszültség enyhülése, idejében le kell leplezni a béke és a népek biztonsága ellenségeinek aknamunkáját. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket szocialista államunk védelmi erejének további szilárdítására, a modern haditechnika és tudomány színvonalán kell tartani védelmünket, biztosítani kell szocialista államunk biztonságát. (Viharos, hoszszantartó taps.) II. A Szovjetunió belső helyzete Elvtársak! A Szovjetunió belső helyzetét a beszámolóban tárgyalt időszakban a társadalmi termelés valamennyi ágazatának szakadatlan növekedése, a szovjet társadalmi és államrend további erősödése, a nép anyagi jólétének fokozódása, a szovjet kultúra általános fejlődése jellemzi. Ipar és közlekedés A Szovjetunió Kommunista Pártja a nagy Lenin útmutatásait követve állandóan gondoskodott és gondoskodik arról, hogy elsősorban a nehézipart. a szocialista gazdaság vaiamenvnyi ágazata fejlesztésének, hazánk védelmi képessége erősítésének, a népjólét fokozásának alapját fejlesszék Ez pártunk fő irányvonala, amelyet igazolt a szovjet állam fejlődésének minden tapasztalata, és amely megfelel a nép létérdekeinek. A kommunista párt továbbra is teljes szilárdsággal és következetességgel juttatja érvényre e fö irányvonalat. 1. Az ötödik ötéves terv fö eredményei az iparban A párt az ötödik ötéves terv esztendeiben újabb nagyarányú fejlődést ért el minden iparágban. Mint ismeretes, az ipar ötéves tervét határidő előtt. i négy év és négy hónap alatt teljesii tettük. Az 1951—1955-ös időszakban j a következő számok jellemzik az ipari tA-melés növekedését: Az 1955-ös ipari termelés A termelés növekedésének 1950-hez viszonyítva átlagos évi üteme százalékban az 1951—1955. években százalékban Tervelő- Teljesítés Tervelő- Teljesítés Az ipar összterm Termelési eszkö; 'ése (,,A"-csoport) Fogyasztási cikkei. ?lése (,,B"-csoport) Jelentősen inegnövekedett a fém-, a fűtőanyag- és a villamosenergia-ipar, valamint a nehézipar más fontos ágaiirányzat irányzat 170 185 12 13,1 180 191 13 13,8 165 176 11 11,9 nak termelése. A megfelelő adatok a következők: 1955. évi termelés 1950. évi 1955. évi százalékban 1950Nyersvas (millió tonna) termelés termelés hez viszonyítva Nyersvas (millió tonna) 19 33 174 Acél (millió tonna) 27 45 166 Hengerelt áru (millió tonna) 21 35 169 Szén (millió tonna) 261 391 150 Kőolaj (millió tonna) 38 71 187 V'Ilamosenergia (milliárd kilowattóra) 91 170 187 Cement (millió tonna) 10 22 221 Traktor (1000 darab) 109 163 150 Műtrágya (millió tonna) 5,5 9,6 175 Az ötödik ötéves terv esztendeiben a leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött. A gépgyártás és a fémfeldolgozás volumene 1955-re 1950-hez viszonyítva 2,2-szeresére, 1940-hez viszonyítva pedig 4,7-szeresére növekedett. A termelési eszközök gyártásával egyidejűen évről évre növekszik a közszükségleti cikkek termelése. Idézek néhány adatot: az 1950 évihez 1950. évi 1955. évi viszonyítva szátermelés termelés zalékban. Gyapotszovet (tnillió méter) 3899 5904 151 Gyapjúszövet „ 155 251 162 Lábbeli (millió pár) 226 299 132 Porcukor (millió tonna) 2,5 3,4 136 A hús- és tejipari minisztérium üze2,5 3,4 meiben iparilag feldolgozott hús (millió tonna) 1,3 2,2 168 Vaj és egyéb termékek tejre átszá1,3 2,2 mítva (millió tonna) 8,5 13,5 159 Növényi olaj (millió tonna) 0,8 1,1 143 Kifogott hal (millió tonna) 1,7 2,7 156 Kerékpár (millió darab) 0,6 2,9 444 Valamennyi fa.ita óra (millió darab) 7,6 19,7 260 Rádió és televíziós vevőkészülék (millió darab) 1,1 4,0 372 Országunk a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. így például a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése az elmúlt öt esztendőben több mint háromszorosa volt az Egyesült Államokénak és 5.8-szer akkora, mint Angliáé. A Szovjetunió állandóan növeli az egy főre eső termelést. Az ötödik ötéves terv ideje alatt az egy főre eső nversvastermelés 60, az acélgyártás 52. a széntermelés 37, az ásványclajtermelés 72, a villamosenergiatermelés 71, a gyapotszövetgyártás 40. a gyapjúszövetgyártás 48, a cukorgyártás 24 százalékkal növekedett. Az egy főre eső termelés színvonalában azonban még mindig elmaradunk a vezető tőkés országoktól. Még nem csekély erőfeszítésekre van szükség, hogy megoldjuk a fő gazdasági feladatot: az egy főre eső termelés tekintetében elérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Az ötödik ötéves terv esztendeiben a negyedik ötéves tervhez viszonyítva 94 százalékkal növekedtek a beruházások. Ebből a villamoserőmüvek építé sére fordított beruházások 3,4-szeresükre. a kőolajipari beruházások 2,3szeresükre, a vas- és színesfémkohászati beruházások 1,8-szeresükre, a vegyipari beruházások 1,8-szeresükre, a gépipari beruházások 1,7 -szeresükre, az építő-, faanyag- és papíripari beruházások 2,2-szeresükre, a könnyűés élelmiszeripari beruházások 1.5szeresükre növekedtek. A munka termelékenysége 1955-ben az iparban csaknem kétszeresen felülmúlta a háború előtti szinvonalat. A/ ötödik ötéves terv során az ipari termelés egész növekedésének több mint kétharmada a munka termelékenységének növekedéséből eredt. Az ipari termelés önköltsége öt év alatt 23 százalékkal csökkent. Javult a termikek minősége, többfajta árut gyártunk nagyobb választékban. Elvtársak! A felsorolt adatokból kitűnik, hogy pártunk, a szovjet nép a beszámolóban érintett időszakban a népgazdaság újabb hatalmas fellendülését, a nehézipar továbbfejlődését es ezen az alapon a mezőgazdaság, a könnyű- és az élelmiszeripar fellendülését vívta ki. A Szovjetunió újabb és hatalmas lépéssel haladt előre azon az űton, amely fokozatosan vezet a szocializmusból a kommunizmusba. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió ipara a termelés további növelésének és tökéletesítésének lényegesen nagyobb potenciális lehetősegeivel lép a hatodik ötéves tervbe, mint amilyenekkel korábban rendelkezett. Most sokkal nagyobb és minőségileg újabb feladatokat tűzhetünk az ipar elé, amelyek megvalósítása lehetővé teszi az ország gazdasági hatalmának és népünk jólétének még fokozottabb emelését. A párt központi bizottsága a beszámolóban érintett időszak alatt fontos intézkedéseket hajtott végre, amelyek az ipar munkájának további megjavítására és elsősorban a tudomány, valamint a technika legúiabb vívmányainak meghonosítására irányulnak. Miért összpontosította a központi bizottság éppen ezekre a kérdésekre a párt és a nép figyelmét? A dolog lényege abban rejlik, hogy iparunk sikerei megszédítettek egyes gazdasági és pártfunkcionáriusokat, nagyképűséggel és önhittséggel töltötték el őket, több esetben a termelés állandó tökéletesítése, valamint a legújabb hazai és külföldi tudományos és technikai vívmányok bevezetése szükségességének lebecsüléséhez vezettek. Akadnak még nálunk nem kevesen olyan funkcionáriusok, szűklátókörű, „tokba bújt" nyárspolgárok, akik vonakodnak minden újtól, minden haladótól. Csak ül az ilyen maradi funkcionárius és így töpreng magában: „Mi közöm nekem ehhez az ügyhöz? Sok a hűhó és, ha jól megy még valami kellemetlenséget is szerezhetek magamnak. A termelés tökéletesítéséről beszélnek! Érdemes nekem ezen a fejemet törni? Töprengjenek rajta ott fenn, gondolkodjon felette a vezetőség. Majd ha utasítás lesz, akkor majd meglátjuk." Egv másik viszont még az utasítások kézhezvétele után is főként arra pocsékolja eneroiáját, hogyan hessegesse, hogyan taszítsa el magától az eleven ügyet. Az ilyenfajta „funkcionáriusokról" maró gúnnyal a következőképpen ír Majakovszkij: „Állásába fülig esett. Ezért nem lát a szemről Tulajdon orránál meszebb. Kommunizmust biflázott jól bemagolt egy csomó izmust S ezzel gondolataiból kiölte a kommunizmust. Miért néz messzebb az ember ülj s az utasítást lesd! Mondván: — gondolkoznunk nem kell, Vezéreink teszik ezt." (Élénkség a teremben.) Sajnos, nem csekély számban még akadnak olyan funkcionáriusok, akik csak az „izmusok" biflázásával foglalkoznak és nem látnak messzebb tulajdon orruknál. A dolgokkal szemben tanúsított bürokrata magatartásukkal tetemes kárt okoznak. Mozgósítani kellett a pártot az ipar munkájában mutatkozó hiányosságok leküzdésére, óriási tartalékaink jobb kihasználására, a technikai haladásért való küzdelemre. E célból tanácskozásokat tartottak az ipar funkcionáriusai. A kérdést minden vonatkozásban megtárgyalták az SZKP Központi Bizottságának múlt évi júliusi teljes ülésén. A teljes ülés óta már jelentős munkát végeztünk, de ezt csak egy nagy és fontos ügy kezdetének kell tekintenünk. A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete a népgazdaság minden áoazatának nagy fejlesztési programját írja elő. A hatodik ötéves terv legfontosabb feladatai az iparban a vas- és színesfémkohászat, az üzemanyag- és a vegyipar további fellendítése, a villamoserőművek építése növekvő ütemének biztosítása, a gépgyártás gyors fejlesztése. (FolvtatSs a 4. oldalon) l .1 w 1956. február 17.