Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás a 3. oldalról.) Až irányelvtervezet' abból indul ki, hogy 1960-ban az 1955. évihez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük az ipari termelés színvonalát, miközben a termelési eszközök termelését 70 százalékkal növelik, a közszükségleti cikkek gyártását pedig 60 százalŕkkal. A hatodik ötéves terv teljesítésével a Szovjetunió ipari termelésének színvonalát a háború előtti 1940. évihez viszonyítva, több mint ötszörösére emeljük. A hatodik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése érdekében meg kell oldanunk az ipar munkájának több alapvető kérdését. A pártnak figyelmét és erőfeszítéseit most ezekre a kérdésekre kell összpontosítania. 2. Az ipar műszaki fejlődésének meggyorsítása Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sikereink, s a munkásosztály megnövekedett kulturálisműszaki színvonala — mindez együtt nagy lehetőségeket nyit meg a műszaki haladás meggyorsítása előtt. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy küzdjünk a termelési technika állandó tökéletesítéséért. Kitartóan tökéletesítenünk kell a technikát: minél termelékenyebb, gazdaságosabb és üzembiztosabb gépeket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folyamatok villamosítását, komplex gépesítését és automatizálását, teljes mértékben fel kell használnunk az atomerő békés alkalmazásában elért tudományos eredményeket. A technikai haladás meggyorsítását olyan kulcsiparág, mint a gépipar szabja meg döntő mértékben. Ezért lényegesen meg kell javítani gépgyártásunk, de mindenekelőtt szerszámgép- és műszeriparunk műszaki felszerelését. Külön figyelmet kell fordítanunk a nagyteljesítményű saitolóqépek gyártásának növelésére. Az előző években több nagyobb vállalatot építettünk azzal a rendeltetéssel, hogy igen sokféle készítményt állítsanak elő úgy, hogy a készítmények előállításának egész folyamatát maguk végezzék. Az ipar szakosítására és kooperálására való áttérés lehetővé teszi a termelés lényeges növelését, a termelés önköltsénének csökkentését és a munka termelékenységének emelését. Pártunk teljes következetességgel váltja valóra Lenin útmutatását az ország villamosítására. A Szovjetunió villamosenergia-termelése az első ötéves terv megkezdésétől 34-szeresére növekedett. De még nem értük el, hogy az energiatermelés növekedése megelőzze az egész népgazdaság fejlődését. Az ipar fejlettségének elért színvonala azt a feladatot állítja elénk, hogy gyors ütemben, évente növeljük a villamos erőmüvek kapacitását, és olyan színvonalra emeljük a villamosenergiatermelést, amely teljesen kielégíti a népgazdaság és a lakosság szükségleteit. Jóllehet a vaskohászat fejlődése nagy ütemben halad, mégis fémhiány mutatkozik. Ez népgazdaságunk' rohamosan növekvő szükségleteivel és azzal magyarázható, hogy kohászaink lassan sajátítják el a népgazdaság szempontjából leggazdaságosabb és legszükségesebb öntvényfajták és újabb fémek gyártását. Minden lehető módon fejlesztenünk kell a vaskohászat nyersanyagbázisát, gyorsabb ütemben kell építenünk kohóüzemeket, lényegesen növelnünk kel a meglevő termelési kapacitások kihasználását, ki kell bővítenünk a fémek választékát és javítanunk kell minőségiket. Meg kell mondanunk, hogy a fémek felhasználásában sok pazarlás tapasztalható. Fémet nemcsak ott használnak fel, ahol valóban szükség van rá, hanem ott is, ahol eredményesen pótolni lehet más anyaggal. A gépgyártók óriási mennyiségű fémet takaríthatnak meg a gépek súlyának és méreteinek csökkentésével, ha gyengén ötvözött acélokat és olyan újabb anyagokat használnak fel, amelyek lehetővé teszik a gépek és a gépi berendezések termelékenységének és élettartamának növelését. Az építőiparban határozottabban és bátrabban kell a fémet betonnal és vasbetonnal pótolni. Rendkívül fontos feladatunk, hogy a színes és a ritkafémek gyártását minden lehető módon növeljük, fokozzuk a rozsdamentes és a hőálló acélok és ötvözetek gyártását. A műszaki haladás nemcsak a régi OJ SZO 1956. február 17. termelési ágak és forrnák tökéletesítésében nyilvánul meg, hanem újabb termelési ágak és formák keletkezésében is. Egy ilyen termelési ág a műanyag és a műanyagból előállított segédanyag gyártása, amely nagyjelentőségű a közszükségleti cikkek termelésének további növelése szempontiából. Ez idő szerint nagv mennyiségű élelmicikket fordítunk műszaki rendeltetésű készítmények gyártására. Az 1955. esztendőben például több mint kétmillió tonna gabonát, hétszázezer tonnánál több cukorszörpöt használtunk fel szeszgyártásra. Szappan, mosószer, olajkence és kenőanyag készítésére, valamint más műszaki célokra évente négyszázezer tonna mennyiségig használtunk fel étolajat. Mindez azonban eredményesen pótolható olajfinomítás útján nyert anyagokkal, valamint szén- és földgáztermékekkel. Mindenáron arra kell törekednünk, hogy a hatodik ötéves terv végéig a műszaki célokra fordítandó élelmicikkeket szintetikus nyersanyagokkal pótoljuk, hogy az 1961. esztendőtől kezdve már megszüntethessük az élelmicikkek ilyen célokra való felhasználását. Minden lehető módon fejlesztenünk kell a műrostgyártást, amely jóllehet az utóbbi években növekedett, mégis távolról sem elégíti ki szükségleteinket. A nehézipar gyors fejlesztési ütemét továbbra is fenntartva, ugyanakkor szélesebb körű lendületet, adhatunk és kell is hogy adjunk a közszükségleti cikkek gyártásának. Ismeretes, hogy a kapitalista termelés célja az egyre növekvő méretű profit szerzése. Ezt a dolgozók állandóan fokozott kizsákmányolásával, a termelés bővítésével érik el. A termelés kibővítésének iránýzata azonban a népi fogyasztás szűk bázisába ütközik, ami összefüggésben van a dolgozók fizetőképes keresletének elkerülhetetlen csökkenésével a kapitalizmusban. A kapitalista társadalmat a termelés és a fogyasztás közötti mély ellentmondás jellemzi. A szocializmus megsemmisítette a kapitalista termelésnek ezt az ellentmondását. A szocialista termelés célja a dolgozók, az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletelnek maximális kielégítése. A nehézipar növekedésénak arányában mind szélesebb lendületet vesz a lakosság növekvő igényeit közvet'enül kielégítő iparágak fejlődése. Most, amikor hatalmas, minden tekintetben fejlett nehéziparunk van, fennáll a gyakorlati lehetősége nemcsak a termelőeszközök gyártásának, hanem a közszükségleti cikkek gyártásának gyorsütemű előrehaladására is. Elegendő rámutatni, hogy 1960-ban csaknem háromszor annyi közszükségleti cikket gyártunk majd, mint 1950-ben gyártottunk. A párt ezután is mindent elkövet annak érdekében, hogy a szovjet emberek szükségleteit tökéletesebben és jobban kielégítsük — ebben látja egyik legfontosabb kötelességét a nép iránt. ' 3. A szállítás és a hírközlés technikai ellátottságának növelése A népgazdaság szempontjából óriási jelentőségű a szállítás és z hírközlés fejlesztése. Az ötödik ötéves terv során növekedett a szállítás technikai ellátottsága. Megjavult a szállítási eszközök munkájának megszervezése és kihasználása. Sikeresen teljesítettük azokat a feladatokat, amelyeket a vasúti, tengeri és gépkocsiteherszállítás elé a XIX. pártkongresszus tűzött. Amikor megállapítjuk ezeket az eredményeket, el kell ismernünk, hogy a vasúti szállítás technikai vonatkozásban elmaradt. Alapjában véve gőzvdhtatással dolgozik, viszont ismeretes, hogy a gőzvontatás kevésbé gazdaságos, minthogy hatásfoka 4—5 százalék, szemben a villamosvontatás 16—18 százalékos hatásfokával. A vasúti szállítás átállítása villamosvontatásra lehetővé teszi, hogy jelentősen növeljük a vasútvonalak átbocsátóképességét és megjavítsuk a szállítás üzemi feltételeit. Villamosvontatás esetén az üzemanyag fogyasztás a gőzvontatással szemben 3— 4-szeresen csökken. A Szovjetunió állami tervbizottságának és közlekedési minisztériumának adatai szerint, ha villamosvontatásra állítjuk át a Moszkva—Vlagyivosztok útvonalat, ezzel legalább 18 millió tonna szenet takaríthatunk meg és a gőzvontatáshoz viszonyítva több mint 2,7 milliárd rubellel csökkenthetjük évenként az üzemi költséget. A számítások azt mutatiák, hogy e vonal villamosításának beruházási költségei legkevesebb négy év alatt megtérülnek. E dolog fontossága és szükségessége ellenére a vasúti aaállítás vezetői nemcsak, hogy nem harcoltak a villamosítás megvalósításáért, hanem még az erre a célra előirányzott eszközöket sem használták fel teljesen. Az ötödik ötéves terv idején mindössze 2267 kilométer vasútvonalat villamosítottak, vagyis a kitűzött feladatoknak csupán 58 százalékát hajtották végre. A közlekedési minisztérium az ötéves terv egyetlen esztendejében sem használta fel teljes mértékben azokat az eszközöket, amelyeket az évi tervek alapján beruházásokra kapott. A minisztérium vezetői szemmel láthatóan konzervatívak, ha a szállítás technikai átszervezéséről van szó. A vasutak villamosítása a vasúti szállítás korszerű technikai átszervezésének és fejlesztésének legfontosabb láncszeme. A párt központi bizottsága figyelembe véve ennek hatalmas népgazdasági jelentőségét, a napokban határozatot hozott „a vasutak villamosításának vezér tervéről". Ez a terv 15 évre szól és előírja hogy összesen 40 000 kilométer hoszszúságú vasútvonalat kell villamos! tani. (Taps.) A vasútvonalak villamosításán 'cívül a vasúti szállítás technikai ellátottságának növelése szempontjából nagy jelentőségű a motoros mozdonyok gyors bevezetése a gőzmozdonyok helyébe. Jelenleg egyáltalán nem kielégítőek a motoros mozdonyok gyártásának méretei és a gyártott motoros mozdonyok teljesítménye. Ezért az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1955 szeptemberében határozatot hozott, amelynek értelmében több közlekedési gépgyártó üzemet át kell állítani motoros mozdonyok gyártására. A villamosmozdonyok és motoros mozdonyok szélesebbkörű felhasználása, a vonalak karbantartásának megjavítása, a forgalom irányításának gépesítése és központosítása és egyéb intézkedések lehetővé teszik a vasutak átbocsátóképességének növelését. Minden módon bővíteni kell a tengeri és a folyami teherszállítást, amelynek részesedése az ország öszszes teherforgalmában mindössze 12 százalék; ez pedig teljesen elégtelen. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a légiszállítást és a csővezetékes szállítást. A gépkocsi-szállítás az ötödik ötéves terv során több mint kétszeresére növekedett. De ez kevés. A gépkocsi-szállítás hatalmas kihasználatlan tartalékokkal rendelkezik. Az egyik leqkomolyabb hiányosság a gépkocsi-szállítás hihetetlen elaprózottsága. Jelentősen megnövekedett a kis kocsiparkokat garazsírozó telepek száma, amelyekhez sok vállalat és intézmény vezetői görcsösen ragaszkodnak. Elegendő elmondani, hogy a garázsok 85 százaléka legfeljebb tíz kocsival rendelkezik. Ez a fő oka annak, hogy tavaly például a tehergépkocsiknak körülbelül a fele állt, a gépkocsipark üzemben tartott része pedig a megtett utak felét terhelés nélkül futotta be. Véget kell vetni az efféle elmaradottságnak, a garázsokat összpontosítani kell, és össze kell vonni. Ez gazdaságosság szempontjából nagy eredménnyel jár majd. Jelentősen bővíteni kell a müutak építését. Azt is meg kell mondani, hogy a személygépkocsik felhasználásában nyilvánvaló pazarlás is történik. A megállapított gyakorlat szerint személygépkocsikat egyes funkcionáriusok részére tartanak fenn. Gyakran történik, hogy a szóbanforgó funkcionáriusnak sehova sem kell mennie és a részére fenntartott gépkocsi kihasználatlanul áll. mégis egy-két sofőrt és kezelőszemélyzetet tartanak. Ezen a téren a szocialista elveknek megfelelően fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a gépkocsikat egyes funkcionáriusokhoz osszák be, szigorúan korlátozott számot kell megállapítani a személyi használatra szolgáló gépkocsikra. Az intézmények funkcionáriusainak kiszolgálására szolgálati bérautótelepet kell szervezni. Ezt annál is inkább meg kell tenni, minthogy továbbra is növekszik személygépkocsi-gyártásunk, és ha meghagyjuk a régi rendszert, akkor még jobban növekszik majd a kezelőszemélyzet amúgyis hatalmas létszáma, ez pedig megengedhetetlen. Természetesen ott, ahol szükséges, kell adni személyi használatra gépkocsikat, de úgy kell megszervezni ezt, hogy azok a funkcionáriusok, akikhez ilyen kocsikat beosztanak, tanulják meg jól maguk a kocsivezetést. A gépkocsiszállítás munkájának rendezése már régen megérett, és ezt a kérdést a bürokraták ellenállásának megtörésével meg kell oldani. Szocialista államunk érdekei követelik ezt. (Taps.) A hírközlés munkájában az utóbbi évek során bizonyos javulás tapasztalható. A távközlési eszközök fejlődésének színvonala azonban, különösen a rádiórelé-vonalak, a képtávíró és a televízió fejlődésének színvonala még mindig nem elégíti ki a lakosság és a népgazdaság szükségleteit. A tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján még erőteljesebben kell fejleszteni és tökéletesíteni a távközlési eszközöket. k. A termelőerők helyes területi elosztása Az ipari termelés további növelésének feladatai parancsolóan megkövetelik, hogy új nyersanyag-, üzemanyag- és villamosenergia-forrásokat vonjunk be a gazdasági körforgásba. é« mindenekelőtt mozgósítsuk az ország keleti körzeteinek hatalmas ter•mészeti erőforrásait. Emlékeztetni kell arra, hogy a keleti területeken halmozódik fel a Szovjetunió szénkészletének mintegy 75 százaléka, vízienergiájának mintegy 80 százaléka, erdőállományának négy ötöde, színes- és ritkafém-lelőhelyeinek zöme, óriási vegyipari nyersanyag-, vasérc- és építőanyag-készletek vannak itt. Amint a tapasztalatok mutatják, a szénkitermelés és a villamosenergia termelés a Keleten gazdaságilag sok kai nagyobb hatásfokú, m(nt a Szov jetunió európai részében. Elegendő például elmondani, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben a kelet-szibériai medencékben két és félszer kevesebbe, a kuznyecki szénmedencében pedig másfélszer kevesebbe került a szénkitermelésnek egy tonnával való növelése, mint a Donyec-medencében. Tavaly a kuznyecki medencében egy tonna szén önköltsége majdnem kétharmada volt a Donyec-medencében termelt szén önköltségének. A kuznyecki medencében a tervek szerint 1960-ban 80 millió tonna szenet kell termelni. Ez a 80 millió tonna 2,4 milliárd rubellel kevesebbe kerül majd az államnak, mint ugyanannyi mennyiségű, a donyeci medencében kibányászott szén. Egy másik hasonló példa. Az Angara folyón épül a bratszki vízierőmű, amely 3 millió 200 ezer kilowatt teljesítményű. Évente 22 milliárd kilowattóra villamosenergiát termel, vagyis ugyanannyit, mint a Szovjetunói európai részének két legnagyobb erőműve — a kujbisevi és a sztálingrádi erőmű. De a bratszki vízierőmű építése fele annyiba kerül, mint a kujbisevi és a sztálingrádi együttesen és a bratszki vízierőmü egyévi villamosenergia-termelésének önköltsége 200 millió rubellel kevesebb lesz, mint a kujblsevié és a sztálingrádié. Íme elvtársak, mennyire előnyös, ha alaposabban hasznosítjuk a keleti energiaforrásokat! Az elkövetkező tíz évben Szibériát a Szovjetunió legnagyobb szénbányászati és villamosenergia-termelési, a hő- és áramigényes gyártási ágak legfontosabb bázisává, az alumínium, a magnézium és a titán termelési bázisává, a villamoskohászat, a szénvegyészet és az elektrokémia bázisává kell tennünk. Ennek az igen fontos népgazdasági feladatnak a sikeres megoldása végett keleten minden eszközzel fejlesztenünk kell a vaskohászatot. Az Ural és Nvugat-Szibéria 1955-ben több mint 14 millió tonna nyersvasat termelt, ami több, mint Anglia termelése. Mégis a Szovjetunió európai részéből évenként több millió tonna vasat és acélt kell a keleti vidékekre szállítani. Ezért határozott intézkedéseket kell tenni a szibériai, a kazahsztáni és a távol-keleti vaskohászat fejlesztésének fokozására. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három ötéves terv alatt Szibériát országunk harmadik legnagyobb kohászati bázisává tegyük, amely évi 15—20 millió tonna nyersvasat termel. Ki kell dolgozni a szibériai vaskohászati vállalatok fejlesztésének és elhelyezésének általános tervét, Szibériában mindenütt geológiai feltáró, tudományos kutató és más munkákat kell végezni. Az ország keleti vidékein még mlndio nem eléggé fejlett a gépipar sem. A következő 10 évben a Szovjetunió keleti részén új nagy gépgyártási központokat kell létesíteni, amelyek képesek a gépek, Xgépcsoportok, készülékek és műszerek minden fajtájának előállítására. Nagyobb határozottsággal kell kiaknázni a keleti körzetekben a hatalmas természeti-Ipari erőforrásokat és biztosítani kell, hogy az ország termelőerőinek továbbfejlesztéséért a leghatásosabban használjuk ki azokat. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az ipart a gazdasági területeknek megfelelően a legcélszerűbben és komplex módon helyezzük el. Országunk nagy és ha mi egyoldalúan fejlesztjük az ipart az egyik vagy másik gazdasági kerületben, mesterségesen növelni fog.iuk az ésszerűtlen szállításokat és nehézségeket támasztunk a népgazdaság általános fejlesztésében. 5. A termelékenység, az ipari önköltség és a beruházási építkezés kérdései A párt V. I. Lenin ama ismeretes megállapítását követve, hogy „a munka termelékenysége, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az úi társadalmi rend győzelme szempontjából", törekedett és továbbra is törekszik arra, hogy a műszaki fejlesztés alapján szüntelenül emelje a munka termelékenységét. A termelékenység emelkedésének igen fontos feltétele, mint Lenin rámutatott — „a dolgozók fegyelmének, hozzáértésének, a munka lendületének, intenzitásának, jobb megszervezésének fokozása". A szovjet emberek tudják, hogy a munka termelékenységének emelése jólétük növelésének alapja. Ezért állandóan javítanunk kell a munka és a termelés szervezését, meg kell szüntetni az anyaqi eszközök és a munkaidő felhasználásában tapasztalható veszteségeket. A párt- és a gazd»?4gl szervezeteknek a legállhatato'ibban flgvelniök kell a vállalatok gazdasági tevékenységének kérdéseire. Állhatatosan törekedni kell minden vállalat ütemes munkájára, a termékek önköltségének csökkentésére, a legszigorúbban és mindenben takarékoskodni kell, minden módon meg kell szilárdítani az önálló gazdasági elszámolást. Elvtársak! Az ipar és az egész népgazdaság továbbfejlesztése szempontjából igen nagy jelentőségű a beruházási építkezés. Most, amikor a beruházások évente majdnem 200 milliárd rubelre rúgnak, kötelessén'ink fokozott finvelmet fordítani a beruházási építkezések kérdéseire, végleg át kell állítanunk ezeket az építkezéseket ipari vágányokra. A párt központi bizottsága és á Szovjetunió Minisztertanácsa a legutóbbi időben több fontos határozatot hozott az építőipar fejlesztéséről és tökéletesítéséről. Arról van szó, hogy biztosítsuk a beruházási építkezésre kiutalt összegek hatékony felhasználását, emeljük az építkezés szervezeti és műszaki vezetésének színvonalát, határozottan harcoljunk a pénzpocsékolás ellen, erősen csökkentsük az építkezések idejét és költségeit. Ezeket a feladatokat csak az építkezés nagyipari módszereinek bevezetésével, az előregyártott vasbeton- és betonszerkezetek, valamint a gyárilag készített elemek széleskörű alkalmazásával oldhatjuk meg. A beruházási építkezés méretei nálunk szüntelenül növekednek. Az ipar állóalapjai gyorsan növekednek. Az építkezés meg javításával egvütt állandóan a jó gazda mődián kell gondoskodnunk a meglevő kapacitások jobb kihasználásáról. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok vállalat újabb nagy beruházások nélkül jelentősen növelheti, néhány pedig megkétszerezheti, sőt megháromszorozhatja a termelést. Csupán komolyan hozzá kell fogni ehhez — korszerűsíteni kell a berendezéseket, meg kell javítani a termelés és a munka szervezetét, szélesebb körben kell felhasználni az élmunkások tapasztalatait, a feltalálók és észszerüsítők alkotó kezdeményezésének hatalmas erejét. Sokmilliós dicső munkásosztályunk, mérnökeink és technikusaink növekvő aktivitással kutatják és mozgósítják a szocialista termelésben rejlő hatalmas tartalékokat. Ennek az aktivitásnak ragyogó megnyilvánulása a szocialista munkaverseny. Még általánosabban ki kell bontakoztatni a versenyt, állandóan emlékeznünk kell arra, hogy ez nem kampány, hanem az embermilliók eleven ügye, hatalmas erő, amely előreviszi a szocialista termelés fejlesztését és tökéletesítését. Meggyőződésünk, hogy a munkások, a mérnökök és a technikusok alkotó munkájukkal biztosítják a hatodik ötéves terv sikeres teljesítését. (Hosszantartó taps.) (Folytatás az 5. oldalon).