Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-16 / 47. szám, csütörtök

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán? Közlemény Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről (Folytatás a 2. oldalról.) A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyást gyakorol a világesemények menetére. Jelentősen megnövekedtek a béke erői, amikor a nemzetközi küzdőtéren feltűnt azoknak a békeszerető európai és ázsiai államoknak csoportja, ame­lyek külpolitikájuk alapelvének nyilvá­nították ki, hogy nem vesznek részt tömbökben. Ezeknek az államoknak a vezető politikai körei joggal véleked­nek úgy: a zárt imperialista katonai csoportosulásokban való részvétel csak fokozza azt a veszélyt, hogy országu­kat belerántják az agresszív erők ka­landjaiba, joggal gondolják úgy, hogy a zárt imperialista katonai csoportosu­lásba való részvétel országukat leránt­ja a fegyverkezési hajsza halálos ör­vényébe. Ennek eredményeként a nemzetközi küzdőtéren kiterjedt „bé­keövezet" jött létre, amely Európa és Ázsia szocialista, valamint nem szocia­lista, de békeszerető államait egyaránt magában foglalja. Ez az övezet a föld­kerekség óriási térségeit fogja át. Te­rületén majdnem másfél milliárd em­ber. vagyis bolygónk lakosságának többsége él. A nemzetközi események menetére Igen nagy hatással volt a legszélesebb néptömegek aktív békevédelmi tevé­kenysége Nincs a történelemben még egy olyan időszak, amelyet — a nép­tömegeknek a háborús veszély ellen vívott harca arányait és szervezettsé­gét tekintve — össze lehetne hasonlí­tani a jelenlegivel. A háborús veszély és a reakció el­leni harcban a legaktívabb és a leg­következetesebb harcosoknak a kom­munista pártok bizonyultak, amelyek, miként azelőtt, ezekben az években is a béke megőrzéséért, a dolgozók lét­érdekeiért és az országaik nemzeti függetlenségéért vívott harc legsűrű­jében küzdöttek. Az utóbbi években sok nehézség és csapás jutott a kom­munisták osztályrészéül a kapitalista országokban. A kommunista pártok azonban e megpróbáltatások közepet­te becsülettel helytálltak. De más társadalmi körök Is nagy Számban helyezkednek háborúellenes álláspontra. Fellépésük természetesen sokkal hatásosabb volna, ha a béke ügyét védelmező, különböző erők kiküszöbölnék bizonyos fokú megosz­tottságukat. Rendkívüli jelentőségű a munkásosztály egységének, szakszer­vezeti egységének problémája, politi­kai pártjainak, a kommunistáknak, a szocialistáknak és a többi munkás­pártnak az akcióegysége. A mai világban nem kevés baj gyö­kere van abban, hogy a munkásosztály sok országban hosszú éveken keresz­tül megosztott és különböző csoport­jai nem küzdenek egységfrontban, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet. Pedig most — vélemé­nyünk szerint — kilátás nyílik a hely­zet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, ame­lyek nemcsak valamennyi munkáspárt közeledését és együttműködését kö­vetelik meg, hanem reális lehetősé­geket is teremtenek ehhez az együtt­működéshez. A legfontosabb közöttük az újabb háború elhárítása. Ha a munkásosztály egységes, szervezett erőként lép fel. szilárd akaratot tanú­sít, akkor nem lesz háború. Mindez történelmi felelősséget ró a munkásmozgalom minden funkcioná­riusára. A békeharc érdekei azt köve­telik, hogy félrevetve a kölcsönös vá­daskodást, megtalálják az érintkezési pontokat és ebből kiindulva kidolgoz­zák együttműködésük alapjait. Lehet­séges és szükséges emellett az együtt­működés a szocialista mozgalomnak azokkal a köreivel is, amelyek tőlünk eltérő nézeteket vallanak a szocializ­musba való átmenet formái kérdésé­ben. Közöttük sokan vannak olyanok, akiknek tévelygése ebben a kérdésben jóhiszemű. Ez azonban nem akadá­lyozza az együttműködést Napjaink­ban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a milita­rizmus ellen, a szocialista országokkal való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért, őszintén üdvözöljük eze­ket a szociáldemokratákat és készek vagyunk minden szükségeset megten­ni erőfeszítéseink egyesítésére a béke és a dolgozók érdekei megvédésének nemes ügyéért vívott harcban. A nemzetközi eseményeknek az utóbbi években megfigyelhető egész alakulása arról tanúskodik, hogy ha­talmas népi erők indultak harcba a béke megőrzéséért. Az imperialista vezető köröknek ezz«l számolniok kell. E körök messzebb tekintő képviselői kezdik felismerni, hogy az „erőpoliti­ka" nem tudott nyomást gyakorolni ( 1 azokra a r országokra, amelyek ellen (' irányult, hogy az „erőpolitika" meg- I 1 bukott. Ez a politika egyszersmind 5 súlyos teherként nehezedett a kapi­talista világ néptömegeinek vállára és fokozta elégedetlenségüket. Az embe­riség túlnyomó többsége elutasítja az „erőpolitikát", mert az a háöorús ve­szélyt fokozó, népellenes kalandor- % politika. Ezeknek az elvitathatatlan tényeknek a hatására Nyugat befolyásos köreiben bizonyos kijózanodás jelei kezdenek mutatkozni. E körökben mind többen számolnak azzal, hogy a kapitalizmus sorsára nézve milyen veszélyes \játék lehet a szocialista tábor országai el­leni háború Nem kétséges, hogy a kapitalista országok .v.:->kásosztálya és széles dolgozó tömegei, ha ezeknek az országoknak uralkodó körei ilyen háborút merészelnek kirobbantani, határozottan levonják a következteté­seket arról a rendszerről, amely idő­ről időre véres háborúkba zúdítja a népeket. Nem véletlen, hogy az utób­bi időben mind gyakrabban lehet hal­lani burzsoá országok tekintélyes sze­mélyiségeitől olyan nyílt beismerése­ket, hogy egy atomháborúban „nem lesz győztes". Ezek az emberek még nem szánták rá magukat annak kije­lentésére, hogy a kapitalizmus egy új világháborúban — ha azt kirobbantja — sírját leli, de már kénytelenek nyíltan beismerni, hogy a szocialista tábor legyőzhetetlen! Az imperialista erők helyzete nem­csak azért gyengül, mert az illető or­szágok népei elutasítják a támadó po- f litikát, hanem azért is, mert az im­perializmus az utolsó évtizedben ve­reséget szenvedett Keleten is, ahol roskadoznak a gyarmati rendszer év­százados tartópillérei és a népek mind Ez év február 15-én Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága teljes ü lést tartott: Az ülésen részt vettek Marek Smida és Miroslav Pastýfik elvtársak, a CSKP KB képvi­selői. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a követ-' kező pontokról tárgyalt: 1. A CSKP KB 1956. február 6—8-i ülésén a tavaszi mező­gazdasági munkák biztosításáról szóló határozatának teljesítése Szlovákiában. Előadó Michal Chudík elvtárs, a Megbízottak Testü­letének alelnöke, földmüvelésügyi megbízott. 2. Tájékoztatások a CSKP KB ülésének további fontos határoza­tairól, főleg a külpolitikai helyzetről és külpolitikánk feladatairól. Előadó Karol Bacílek elvtárs az SZLKP KB első titkára. Mindkét beszámolóval kapcsolatos vitában 18 elvtárs szólalt feL Az SZLKP KB teljes ülésének végén határozatokat hozott. -9 — DOLGOZÓINK ÜDVÖZLETE * • • — A Vorosilov-iizem dolgozói üdvözlik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát A dubnicai Kiiment Jefremovics Vo­rosilov-üzem dolgozói hétfőn február 13-án O. Motlík Részlegén a műszak­váltáskor ülésre jöttek össze, amelyről a Szovjetunió Kommunista Pártja tör­ténelmi jelentőségű XX. kongresszu­sának üdvözletet küldtek. Táviratukban üdvözlik az SZKP XX. kongresszusát és sikert kívánnak tár­gyalásaihoz. Egyidejűleg közlik, hogy az eaész kollektíva idő előtt teljesíti a második csehszlovák ötéves terv első negvedévi feladatait. Az egész világon a béke biztosításáért folyó harccal kapcsolatos feladatok komoly­ságának tudatában Josef Dian és Mar­ko Vagovig műhelyvezetők kollektívái kötelezettségvállalást tettek, amelyben az SZKP XX. kongresszusának tiszte­letére az első negyedév feladatait 1956. február 29-ig teljesítik. Szovjet módszerekkel Az Oravában le­vő Isztebné-i Fém­kohó dolgozói há­lával és szeretet­tel üdvözlik az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszusát. Eb­r _ ben a modern bátrabban veszik kezükbe saját sorsuk (•üzemben az egész termelést a szovjet irányítását. példa alapján a szovjet emberek nagy segítségével vezettéS be, akiket a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja nevelt Az árvái kohászok az öntvények gyártásánál szovjet tapasz­talatok alkalmazásával 11 százalékos anyagmegtakarítást értek el. Emellett a termelt fém minősége eléri a leg­jobb világszínvonalat. Az értékes vas­öntvények olvasztása, hála a szovjet tapasztalatoknak, csaknem megkétsze­reződött A KONGRESSZUS VEZETŐ SZERVEI Tegnapi számunkban hírt adtunk a Szovjetunio Kommunista Pártja XX. kongresszusának megnyitásáról. A kongresszus a napirend jóváhagyása után rátért a vezető szervek megvá­lasztására. A területi, határterületi és köztár­sasági küldöttségek képviselőiből ala­kított tanács megbízásából Podgornij elvtárs javaslatot tett, hogy 39 tagú elnökséget válasszanak. Az elnökséget egyhangúlag megvá­lasztották. A kongresszus elnökségének tagjai: A. A. Andrejev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, G. 3. Burkackaja, K. J. Vorosílov, B. Gaíurov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, L. M. Kaganovics, J. E. Kalnberzin, N. T. Kalcsenko, I. V. Ka­pitanov, I. G. Kebin, A. I. Kiricsenko. B. P. Kirilenko, N. Klszeljov, F. R. Kozlov, A. N. Koszigin, O. V. Kuusi­nen, G. M. Malenkov, V. P. Mzsava­nadze, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. A. Muhitdinov, N. Sz. Patollcsev, M. G. Pervuhin, K. G. Piszin, P. K. Ponomarenko, Z. R. Rahimbabajeva, M. I. Rozsnyeva, M. Z. Szaburov, A. J. Sznyecskusz, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, A. 1. Hvo­rosztuhin, N. M. Svernyik, D. X. Se­pilov, M. A. Jasznov. Az elnökség megválasztása után Furceva elvtársnő, a delegációk kép­viselőiből alakult tanács tnegbízásá­ból javaslatot tett a kongresszus tizenöt tagú titkárságának megválasz­tására. A kongresszus egyhangúlag megválasztotta a titkárságot, amely­nek tagjai a következők: N. I. Belja­jev, I. P. Bojcov, A. D. Danyijalov, M. T. Jefremov, G. V. Jenyutyin, O. I. IvaScsenko, N. V. Laptyev, P. G. Mosz­katov, N. M. Pegov, Z. T. Szergyuk, M. M. Sztahurszkij, A. 1. Sztrujev, V. M. Szuszlov, V. M. Csurev, I. D. Ja­kovlev. Egyhangúlag választották meg a kongresszus tizenegy tagú szerkesztő bizottságát is, amelynek tagjaira Szergyuk elvtárs tett javaslatot. A kongresszu* szerkesztő bizottsága a következő tagokból áll: P. N. Poszpje­lov L. N. Jefremov, F. V. Konsztarj­tyinov, V. T. Lacisz, I. D. Musztafajev I. D. Nazarenko, N. N. Organov N. V. Popova, F. J. Tyitov, P. A. Szatyukov, A. N. Seljepin. Ezután Sznyecskusz elvtárs javas­Ahhoz, hogy az idegen téli időben latára megválasztották a huszonhárom (l tagú mandátumvizsgáló bizottságot. 1 1 A kongresszus mandátumvizsgáló bi- "IT^Sľ-, 0 bratislavai nagyállo­zottsága: A. B. Arisztov N. J Avhi- | mB S r f ^rom kellekkel ke movics, Sz. Babajev, A. I. Gajevoj, J. ™ n d? k e™< e : cstzmaval, egy odavalo I. Gromov G. A. Gyenyiszov P. I. | meg e™ > ő ad aJ elszan t' n : , ,. rw _ , • _ sággal. Sajnos, nekem csak az utob­Doronyin, I. K. Zsegalin, I. K. Zam- <• - . , - , ^ - , ­csevszkii Sz D Ignatvev P T Ko- 5 hl b° l volt nemt készte tem, ezért er­mo-™ r» s," i^vwľt^otiJ ň 4 v„ tem aztá n csuromvizesen utam cél­marov, D. Sz. Korotcsenko, D. A. Ku- ' „ , , , * , _ .„ . r . r . r u • jahoz. Derektol lefele a holétol, fel­najev, A. N. Lanonov L. 1. Lubennyi- . , „,,.„, ' , „ , , „ . •„ „ . .. „ 1 felé pedig a hideg verejtektol csu­kov, Z. I. Muratov, N. V. Podgormj, D. 5 romvizese n_ Sz Polianszkij S / ( A hóval fedett vasúti pályán mind­R. Razzakov, T. F. Stikov A. M. Skót- |i *„„.,„ „ • -,„ „/ .. ... * • \ össze par arasz szelessegu lábnyom ­nyikov, Sz. A. Tovmaszjan. f út veze t toronyiránt. A síneket alig Ezután jóváhagyták az SZKP XX. \ lehet látni a nagy fehérségtől, de Fűtőházi legények kongresszusának napirendjét. . Utána az ülésen elnöklő N. A. Bul­ganyin megadta a szót N. Sz. Hrus­csovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, hogy megtartsa az SZKP Központi Bizottságának beszá­molóját. A küldöttek viharos tapssal fogadták N. Sz. Hruscsovot. Valameny­nyien felálltak. A kongresszus küldöt­tei teszült figyelemmel hallgatták vé­gig a délelőtti és az esti ülésen át tartó beszámolót, amelyet nem egy­szer az egész terem lelkes helyeslés­sel kísért. A kongresszus második napja Moszkva, február 15. (TASZSZ). — Szerdán, február 15-én a Nagy Kreml Palota üléstermében tovább folytatódott az SZKP XX. kongresz­szusának ülése. A Revíziós Bizottság beszámolója után, amelyet P. G. Moszkatov elvtárs adott elő, meg­kezdődött a Központi Bizottság be­számolójával kapcsolatos vita. A vi­tában valamennyi felszólaló teljes egyetértését fejezte ki a párt Köz­ponti Bizottságának beszámolójával A felszólalók nagyra becsülik a Köz­ponti Bizottság munkáját, hűségét a lenini elvekhez és munkamódszereit, vezetőségének kollektivitását és ope­ratív működését, ahogy az utóbbi években a nemzetközi és belpolitikai élet fontos problémáit megoldotta. A küldöttek szavai szerint mély be­nyomást keltettek bennük azok a kilátások, amelyeket az új ötéves terv irányelvei és a Központi Bizott­ság beszámolója nyitnak előttük. A tárgyalások második napjának első részében összesen beten szólal­tak fel a vitában A moszkvai városi szervezet nevében Kurceva elvtárs­nő emelkedett szólásra és rámutatott a moszkvai pártszervezet előtt álló nagy feladatokra. Kiricsenko elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára az uk­rán iparról és mezőgazdaságról be­szélt és bejelentette, hogy Ukrajna az idén a hústermelésben eléri azt a színvonalat, amelyet a hatodik öt­éves terv irányelvei az 1960-as évre határoznak meg. A munkaversenyről beszélve élesen bírálta azokat a párt­és gazdasági dolgozókat, akik hang­zatos munkafelajánlásokat tesznek, de nem biztosítják a felajánlások teljesítését. Kozlov elvtárs, Leningrád küldött­je köszönetét fejezte ki a Központi Bizottságnak azért, hogy leleplezte és ártalmatlanná tette a kártevő Be­riját, aki bűnös mesterkedéseivel rossz hírbe akarta hozni a leningrádi pártszervezetet. Majd pedig vázolta a leningrádi ipar, főleg a gépipar ha­talmas fejlődését. Patolicev elvtárs, a beloruszi párt­szervezetek küldöttje kiemelte, hogy a Központi Bizottságnak a XIX. és a XX. kongresszus között tett intézkedései és határozatai óriási jelentőségűek voltak a párt sorainak megszilárdítá­sára nézve. A Belorusz SZSZK fontos problémájaként mutatott rá arra, hogy szélesebb körűen kell folytatni az or^ szágépítést a falvakon. Kalnberzin elvtárs litván küldött a Litván SZSZK népgazdaságának fej­lesztésében elért sikerekről beszélve főleg a vegyiipar és a gépipar ered­ményeit hangsúlyozta. „Az orosz nemzet és a Szovjetunió többi nemzetei testvéri segítségének következtében, hála a lenini nemzeti­ségi politikának, az Üzbég SZSZK fej­lődésének magas fokára juthatott el" — mondotta felszólalása elején Muhitdi­nov elvtárs üzbég küldött. „A legfej­lettebb tőkés országok elérésének és túlszárnyalásának jelszava Üzbekisztáij számára azt jelenti — mondotta —, hogy elsősorban a gyapottermelést kell növelni. 1960-ban 3 700 000 tonna gyapotot kell betakarítanunk. Az üz­bég nép nagy kötelezettsége, hogy 1 millió hektár úgynevezett „puszta sztyeppét" műveljen meg, amely gaz­dag gyapottermést adhat." Lapzártakor még folyik a kong­resszus ülése, amelyen további kül­döttek szólalhak fel. annál jobban a száguldó 90 tonnás mozdonyokat. Nem is mertem máshol menni, mint a töltés alján. Ha aztán túl közel merészkedett egy-egy ma­sina, inkább belevetettem , magam a derékig érő hóba, ide csak nem ka­paszkodnak fel utánam! Hanem azért még sem bántam a viszontagságos kirándulást! Olyan le­gényekkel ismerkedtem meg, akikre méltán lehet büszke a vasút népes szervezete. No meg az utazó polgár is, aki ezeknek az embereknek kö­szönheti, hogy bármilyen időjárás esetén keresztül-kasul utazgathat az országban. Mert hát a fütőházi dolgozóknak nemcsak az a feladatuk, hogy fűtsék a mozdonyokat. Óriási javítóműhe­lyeikben ők javítják a gépeket, meg a hibás szerelvényeket, s gyakran csakis tőlük függ az utasok bizton­>4tlga, meg az is, hogy egyáltalán el­indul-e útjára egy-egy szerelvény. Kilencedikén és tizedikén, a legna­gyobb hidegbe,, történt például, hogy a kassai meg a zólyomi gyorsvonat mozdonyának, továbbá a párkányi személyvonat mozdonyának a nagy hidegtől megrepedt az olajsürítője. Így kizárt dolog lett volna útnak in­dulni. Viszont délután három órára járt már az idő, amikor lejárt a sze­relők munkaideje. Mit tettek azon­ben ezek a derék emberek? Csakha­mar akadt négy szerelő, akiknek a nevét is elárulom: Lacko Antal, Gáb­ris István, Csibrik László és Vany­hara Ferenc — akik egy-kettőre fent teremtek a mozdonyokon és addig onnan le nem szálltak, amíg rendbe nem hozták az elromlott alkatrésze­ket. Pedig ez az önkéntes kis „repa­ráció" nem kevesebb ideig, mint éj­félig tartott. Kis riportomnak „Fütőházi legé­nyek" címet adtam. Ezzel szemben ebben a fűtőházban a fütőházi lányok is „legények a talpukon". Ezt äz állításomat is a mostani hideg idő­járással tudom bizonyítani. Ezekben a hetekben ugyanis olyan állapotban érkeznek be a vonatok, hogy azok­nak mozdonyai beillenének valami jégbarlangi látványosságnak. No, de­hát most is közbeléptek a fűtőházi dolgozók. Az egész kollektíva, köztük a hivatalnokok is, éjszakai önkéntes szolgalatra jelentkeztek. Es amíg leánytársaik kényelmesen aludtak jó meleg ágyaikban, addig a fűtőháziak fáklyákkal felszerelve olvasztgatták a vasszörnyeteg csillogó jégpáncélját. Legtipikusabb élményemet megér­kezésem első negyedórájában sze­reztem. Éppen „tízpercet" tartottak a dolgozók. A tágas terem emelvé­nyéről Benyo János, a fűtőház fő­nöke, meg Potabnik Géza, az üzemi bizottság elnöke ismertették a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát, amikor egyszerre csak egy öblös hang harsogott végig a termen: — Aztán teszünk-e felajánlásokat? — csattant a félig kérdő, félig követelő mondat és olyan morajlást iiizett elő, hogy csak úgy remegtek az ablakok. Sajnos, nem tudok gyors­írni és nem is lehetett volna papírra vetni minden felajánlást de muta­tóba mégis feljegyeztem néhányat. Studnickjj András vezető gépmester felajánlotta, hogy szabad idejében végállomására kísér egy-egy távolsági vonatot és mindkét útján oktatja a vonat mozdonyvezetőjét és fűtőjét. A fűtőház hivatalnoki kara 20—20 brigádórát dolgozik le fejenként új kultúrházuk rendbehozatalánál, tíz lakatos pedig egy közösen kitervezett újítást ajánlott fel, amelynek értel­mében úgy alakítják át esztergapadu­kat, hogy azon a jövőben a mozdony kerekének ' csapját is meg lehessen esztergálni. Végül Dvorský Ferenc mozdonyvezető kötelezte magát, hogy évi tervét már Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára fogja befejezni. Legénynek kell lennie^ annak, a kí­váncsi idegennek, aki ilyen téli idő­ben minden vezető nélkül ki mer ban• dukolni a bratislavai nagyállomás fű­tőházába. De milyen kicsire törpül ez a „legénykedés" a fütőházi legé­nyek igazi hősiessége mellett! Neuman János OJ SZO 1956. február 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom