Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-01 / 01. szám, vasárnap

Ä szovjet emberek mindig a békés egymás mellett élésnek lenini útján haladtak és fognak haladni a jövőben is (Folytatás a 8. oldalról.) Az idén sok amerikai szenátor es kongresszusi tag járt országunkban, mi szívesen fogadtuk őket és beszélgettünk velük. A Szovjetunióban szabadon utaztak reakciós lapok amerikai tudósítói, akik a legotrombább szovjetellenes cikkek összetákolására specializálták magukat. Mi tudtunk erről és mégis megengedtük azt, hogy beutazzanak a Szovjetunióba, Egyébként neg kell jegyezni, hogy egyes nyugati államférfiak az utóbbi időben legalábbis különösen értelmezik a „genfi szellemet". Azt akarják, hogy a Szovjetunió egyoldalúan szerelje le hadseregét, azt akarjál:, hogy erkölcsileg, szellemileg és ideológiailag is leszereljünk. Az ilyen tárgyú szóbeszédek nem újak és nem az idén folynak előszór, bár az élet 'már sokszor kegyetlenül megleckéztette azokat, akik ilyesféle feltételeket próbáltak a Szovjetunióra kényszeríteni. Semmiféle titkot sem árulok el, lia megmondom, hogy az Egyesűit Államokban folytatják legbuzgóbban ezt az ésszerűtlen politikát a Szovjetunióval szemben s e politika sajátos teoretikusénak korántsem irigylésreméltó szerepét éppen Dulles úr, az Egyesült Államok jelenlegi külügyminisztere vállalta magára Éppen 0 az, aki hosszabb idő óta al tívan hirdeti a „nagyszabású visszavágásnak" hírhedt eszméit és egyéb abszurdumokat. Az Egyesült Államok bizonyos körei, szemmeliáthatóan nem óhajtva számolni a valósággal, t jelenlegi viszonyok között, a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet után is igyekeznek a réger kudarcot vallott „erópolitika" nyelvén beszélni. Innen erednek mindazok a szóbeszédek, hogy „további nyomást kell gyakorolni" a Szôvjetunióra, „visszavonulásra kell kényszeríteni a vörösöket". / Külön beszélni kell ezzel kapcsolatban az Egyeiüit Álamok néhány tekintélyes politikusának, egyebek között Eisenhower elnöknek az álláspontjáról, aki mint ismeretes, Genlben nem keveset beszélt a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről. Eisenhower elnöknek, Dulles külügyminiszternek és más amerikai felelős személyiségnek a népi demokratikus országok népeihez intézett úgynevezett „karácsonyi üzeneteire" gondolok, azokra az üzenetekre, amelyek sehogy sincsenek összhangban „Genf szellemével", durva beavatkozást jelentenek olyan szabad és szuverén államok belügyeibe, amelyek tagjai az Egyesült Nerrfzetek Szervezetének. Az amerikai politikusok „karácsonyi üzeneteikben" kijelentik, hogy „imádkoznak" az ezekben az országokban fennálló rendszer megváltoztasáért, és nyíltan megígérik ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok „támogatását". Vajon ez megbékélési óhajról. „Genf szellemének" erősítésére is kiszélesítésére irányuló törekvésről tanúskodik-e? Nem, ez éppen az ellenkező 'rányban hat, ez a szenvedélyek szításához, következésképpen újabb fegyverkezési hajszához, a háborús veszély fokozódásához vezet. Nagyon nem szeretnék beszélni minderről, és különösen nem Eisenhower úrról, aki iránt különös tisztelettel viseltetem. Azt mondhatják: hogy Hruscsov ezekről a kérdésekről szólva fel akarja számolni „Ger.f szellemét". De hiszen nem én vetem fei ezeket a kérdéseket, hanem csupán válaszolok azoknak, akik megszegve „,C-enf szellemét" nyíltan beavatkoznak szövetségeseink és barátaink, a népi demokratikus országok be'ügyeibe. De ha már szóba kerültek a „kar*"sonyi" üzenetek, amelyek oly kifejezetten politikai jellegűek, meg érteni ezeknek az ü/enetekrie!; bár 'smeretes volt, az ilyen újságírók azért jönnek hozzánk, hogy továbbra is a „hidegháború" szellemében írjanak. Az Egyesült Államok hatóságai pedig egyelőre csak a kisebb .mezőgazdasági küldöttségeknek, az építészküldöttségnek, no meg egyetlen szovjet újságíró-csoportnak engedték meg az amerikai utazást. A szovjet újság íróknak egyébként kilenc hónapig kellett várniok a vízumra. Egyaseknek Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország leginkább előrelátó és józan személyiségei számot adnak maguknak arról, hogy az az álláspont, amelyet a nyugati országokban bizonyos körök a legutóbbi időben elfoglaltak, ellentmond „Genf szellemének". Hivatkozom például Lord Chorley nemrég tett kijelentésére, amelyben elismerte, hogy a nyugati hatalmak nagy mértékben felelősek a genfi külügyminiszteri érteV«'i»t sikertelenségéért. ezalatt gyermekük is született. (Derültség a teremben, taps.) Mi azt akarjuk, hogy erősödjenek a szovjet emberek kapcsolatai az Egyesült Államok és más országok legkülönbözőbb köreivel. Mi a kölcsönös barátság erősítését akarjuk, de nem más államok beavatkozását a Szovjetunió belügyeibe, ahogyan ezt egyesek Genfben javasolták. Eboe természetesen soha sem megyünk bele. Egyes burzsoá újságírók megpróbálják másra hárítani a hibát és bennünket próbálnak a „genfi s/ellem" megsértésével vádolni, hivatkoznak az én felszólalásaimra, más állami és politikai személyiségeink felszólalásaira. Panaszkodnak, hogy beszédeinkben azt mondjuk, hogy a marxi/.musleninizmus tanítása győzni fog. De vajon ez sérti a „genfi szellemet"? Igen, azt mondottuk és azt mondjuk, hogy a két gazdasági rendszer békés versenyében a szocialista rendszer győz, mert a leghaladóbb rendszer, amely az egyetlen helyes marxistaleninista tanításon alapul. (Viharos taps.) , Minket nem lep meg és nem tilV takozunk, ha a kapitalista világ, uagyis az ellenkező rendszer ideológusai kijelentik, hogy a kapitalizmus győz. Mi természetesnek tartjuk az ilyen vitát — amelyet csak a történelem fog megoldani. Ha egyes személyiségek a genfi szellem megsértésének tartják azt a meggyőződésünket, hogy a győzelem a szocializmusé lesz, a marxizmus-leninizmus tanításáé, úgy ezek a személyiségek szemmel láthatóan helytelenül fogják fel „Genf szellemét". Emlékezniök kellene rá, hogy mi sohasem mondtunk le és nem mondunk le eszméinkről, a kommunizmus győzelméért vívott harcról. Ideológiai leszerelést soha se várjanak tőlünk! (Viharos, hosszmtartó taps.) A kommunizmus végső győzelméről való meggyőződésünk nem tetszik a kapitalizmus híveinek, és ez minket nem lep meg és nem zavar meg. De mi ezt mondjuk: Ebben a versenyben, ebben a harcban soha sem indítunk agresszív háborút, állandóan harcolni fogunk a fegyverkezési hajsza ellen, a leszerelésért, a béke megerősítéséért, a békés egymás mellett élésért. Ily módon a tények meggyőzően mutatják, hogy a „genfi szelemet" nem a Szovjetunió, hanem genfi tárgyalófelei sértik meg. Forduljunk ismét a példákhoz. Akkor, amikor még meg sem száradt a tinta a genfi értekezlet eredményeiről szóló közös nyilatkozatokon, egyes tárgyaló feleink hozzáfogtak, hogy új országokat vonjanak'be az agiesszív bagdadi szerződésbe — bevonták Iránt, és be próbálnak vonni más államokat is. A Legfelső Tanács jelenlegi ülésszakának első ülésén érdeklődéssel hallgattuk Mohammed Szajed úrnak, az iráni parlamenti küldöttség vezetőjének felszólalását, amelyben kijelentette, hogy az iráni nép békében és barátságban akar élni a Szovjetunióval. üdvözöljük ezt a nyilatkozatot, de meg kell mondanunk azt, hogy a Szovjetuniónak az Iránnal való baráti kapcsolatok biztosításaw irányuló minden erőfeszítése ollenére, ennek az országnak a kormán ja belépett a bagdadi katonai tömbbe és ezzel Irán területét a Szovjetunió el-, len támadó terveket szövő agresázív A bagdadi szerződéssel kapcsolatban néhány szót kell szólni a Közel- és Közép-Kelet országainak helyzetéről. Mint tudjuk, a bagdadi szerződés szervezői minden erőfeszítést megtesznek, hogy az arab országokat bevonják ebbe az agresszív tömbbe. De az arab országok népeinek növekvő ellenállásába ütköznek. A szovjet közvélemény együttérzéssel kisérte és kíséri a többi között Jordánia népének bátor harcát azok ellen a kísérletek ellen, amelyekkel ezt az országot erőszakkal be akarják vonni a bagdadi szerződésbe. Megértjük az arab országok népeinek törekvéseit, amely pépek harcolnak az idegen függőségtől való teljes megszabadulásukért. De elítélésre méltó Izrael eljárása. Izrael fennállásának első napjai óta fenyegeti szomszédait, barátságtalan politikát folytat velük szemben. Világos, hogy ez a politika nem felel meg Izrael nemzeti érdekeinek, hogy e politika megvalósítóinak háta mögött a közismert imperialista hatalmak állnak. Arra törekednek, hogy Izraelt az arab népek ellen fegyverül használják fel, mert rabló módon ki akarják aknázni ennek a térségnek a természeti kincseit. Míg a nyugati hatalmak folytatják a fegyverkezési hajsza politikáját, agresszív tömböket kovácsolnak össze, a Szovjetunió következetesen és szilárdan békeszerető külpolitikát folytat és a béke meg a biztonság megszilárdítása céljából erősíti a barátságot minden olyan néppel, amely ezt kívánja. A Szovjetunió már az idén 640 ezer fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát, lemondott a finnországi Porkkala Udd-i katonai támaszpontjáról, határidő előtt kivonta csapatait Port-Arthurból. A Szovjetunió államszerződést kötött Ausztriával, amely erők rendelkezésére bocsátotta. Er nemcsak Iránra vonatkozik, hanem Törökországra is. Tudjuk, hogy amikor Törökország élén Kemal Atatürk és Iszmet Inönű állt, igen jók voltak a kapcsolataink, de azután elromlottak. Nem mondhatjuk, hogy ez csak Törökország hibájából tortént. Nálunk is elhangzottak helytelen nyilatkozatok, amelyek árnyékot ve-* tettek ezekre a kapcsolatokra. Te ez-i után mi lépéseket tettünk, hogy megJ változtassuk a helyzetet és helyreállítsuk baráti kapcsolatainkat ezzel az országgal. A török államférfiak azonban sajnos nem tettek válaszlépéseket. Törökországba amerikai tábornokok és tengernagyok utt znak, harcias beszédeket mondanak, hadihajőrajok látogatásaival fitogtatják erejüket. Aligha járt el értelmesen Irán és Törökország kormánya, amikor sor-! sát az agresszív bagdadi szerződési hez kötötte és lemondott a SzovJ jetunióval való jó szomszédi, bará-1 ti kapcsolatok megteremtéséről. Szomszédaival szemben hasonló helyzetbe jutott Pakisztán is, amely szintén tagja a bagdadi szerződésnek. Hiszen tény, hogy Pakisztánnak Indiával, Afganisztánnal és a Szovjetunióval való viszonya sok kívánnivalót hagy hátra. Többek között feltétlenül figyelmet érdemel az a tény, hogy Radford, amerikai tengernagy nemrég Pakisztánba, majd Iránba látogatott. Szemmel láthatóan nem a gazdasági és a kulturális kapcsolatok megerősítése miatt, hanem egészen más célból utazott ezekbe az országokba. Az amerikai tengernagynak ez a látogatása megerősíti azt a korábbi gyanút, hogy Pakisztánt és Iránt az agreszszív tömbök szervezői, nemzeti érdekei ellenére, egyre inkább kalandor mesterkedésekbe sodorják. Ha Pakisztán épp olyan független álláspontot foglalna el, mint például India, akkor kétségkívül létrejönnének a Pakisztán és szomszédai közötti baráti kapcsolatok kialakulásának teltételei. Meggyőződésünk szerint Pakisztánban megértik azt, hogy mennyire nem irigylésreméltó helyzetbe jutott országuk és levonják ebből a szükség ges következtetéseket. Mi készek vagyunk elébe menni a Pakisztánnal való baráti kapcsolatok megteremtésének. az állandó semlegesség útjára lépett, kivonta csapatait Ausztria területéről, diplomáciai kapcsolatokat teremtett a Német Szövetségi Köztársasággal és több más, hasonlóképpen hatékony intézkedést tett a béke megszilárdítása céljából. A Szovjetunió helyreállította baráti kapcsolatait Jugoszláviával, amelylyel nosszú ideig rendkívül feszült viszonyban voltunk. Továbbra is fejleszteni fogjuk Jugoszláviához fűződő jó szomszédi, baráti kapcsolatokat, bővíteni fogjuk a Szovjetunió és Jugoszlávia gazdasági és kulturális kapcsolatait. (Hosszantartó taps.) Ezek között a lépéseink között kiemelkedő helyet foglal el Indiai, burmai és afganisztáni utazásunk, valamint a Szovjetunió és az ezen országok közötti, megállapodások. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának jelenlegi ülésszakán az 1956-os állami költségvetés tárgyalásakor önökkel együtt egyhangúlag megszavaztuk a honvédelmi kiadásoknak az előző évhez képest majdnem tíz milliárd rubellel való csökkentését. Wilson amerikai hadügyminiszter viszont a napokban bejelentette, hogy az Egyesült Államok új költségvetésében az amerikai fegyveres erők fenntartására előirányzott kiadások úiabb egy milliárd dollárral emelkednek és óriási összeget, 35 és fé; milliárd dollárt érnek el. Wilson nem szólt arról, hogy ezen a nagy öszszegen kívül a költségvetés más katonai kiadásokat is előirányoz, például atomfegyvergyártásra, stratégiai nyersanyagkészletek felhalmozására és külföldi államoknak való katonai „segély"-nyújtásra. Ily módon míg nálunk a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló konkrét tetteket látunk, a másik részen, ÜJ SZ

Ö Q 1956. január 1. V Az amerikai államférfiak „karácsonyi üzenetei'* durva beavatkozás a népi demokratikus országok belügyeibe a szerzőit, hiszen eléggé tekintélyes cégeket képviselnek. Vegyük például e csoport olyan hírhedt képviselőjét, mint Harriman urat. Ismeretes, hogy sok milliója van. A többiek is nem csekély tökével rendelkeznek, többel vagy kevesebbel, isten tudja, ml nem számoltuk, de ha kevesebb mílliójuK van, mint Harriniannak, minden bizonnyal szeretnék, ha több lenne, mint neki. (Élénkség a teremben,) Itt tehét nem az emberi lelkekről gondoskodnak, hanem saját pénzeszsákjukról. (Derültség a teremben. Taps.) Amikor a „karácsonyi" üzenetek szerzői a népi demokratikus országokban fennálló rend megváltoztatása mellett kardoskodtak, a baták, radzivvilek, potockik, bratianuk és más nagytőkések és földmágnások mellett kardoskodnak, akiket a népi demokratikus országok dolgozói kiebrudaltak ezekből az országokból. (Hosszantartó taps.) De ezeknek az országoknak a népeit nem lehet azonosítani a baťákkal, radziwilekkel, potockikkal, bratianukkal és egyebekkel. Az egyáltalán nem vallásos „karácsonyi" üzenetek amerikai szerzőinek a népi demokratikus országokból elűzött vagy elmenekült kapitalistákhoz fűződő kapcsolatai a legszorosabbak. Ezek az amerikai személyiségek a népi demokratikus országokban levő új rend megváltoztatását kívánva viszsza akarják állítani ezekben az országokban a kapitalista rendet, viszsz- akarják adni a kapitalistáknak a gyárakat, a nagybirtokosoknak a földeket. Harriman úr azonban azt akarja, hogy ezekbe az országokba ne csak a kapitalisták térjenek vissza, hanem maga is láthatólag továbbra is garázdálkodni szeretne Magyarország gazdasági életében, ahogy ezt azelőtt tette, mielőtt Magyarországon megvalósult a népi demokrácia hatalma. De nincsen visszatérés a régihez. Semmilyen karácsonyi üzenet nem segít sem a földesurakon, sem a kap'talistákon, sem a bankárokon, sem a nagykereskedőkön, sem más kizsákmányolókon, akiket a népi demokratikus államok dolgozói kiűztek országukból. (Viharos, hosszantartó taps.) Hivatkozhatunk saját tapasztalatunkra, amikor országunk népei megdöntötték a kapitalista rendszert és megteremtették az első munkás-paraszt államot. Külföldön buzgón imádkoztak a miljukovokért, terescsenkókért, hughesokSrt, rjabusinszkijekért és más nagytőkésekért, a kapitalisták és földesurak hatalmának visszatéréséért. De mi lett az eredménye mindennek ? Kudarcba fulladt a nemzetközi imperializmus minden arra irányuló kísérlete, hogy országunkban visszaállítsa a kapitalista rendet. A szovjet nép tapasztalt vezetőjének, a kommunista pártnak a vezetésével szétzúzott mindenkit, aki megpróbálta fegyveres erővel vagy bármi más módon visszaállítani a kapitalista rendet Oroszországban. Országunk népei hatalmas szocialista ipart létesítettek, amelynek fejlődési színvonalát a következő adatokkal jellemezhetjük: a Szovjetunió egész iparának teljes termelése 1953ben 27-szer akkora volt, mint az 1913. évi, i termelőeszközök termelése pedig 60-szorosára, a villamosenergia-termelés 86-szorosára, a gépipar termelése több, mint 160-szorosára növekedett. (Viharos, hosszantartó taps.) Izmosodik és fejlöd'k országunk mezőgazdasága is. Országunk iskoláiban és technikumain az idén majdnem 35 millió » tanulók száma. Főiskoláinkon jelenleg 1865 000 diák tanul. A Szovjetunióban jelentősen több szakember nyer kiképzést, mint Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Európa többi kapitalista országaiban együttvéve. (Taps.) Nem hiába, hogy a kommunizmus olyan aktív ellenfele, mint Churchill úr, aki nemcsak imádkozott azért, hogy visszatérjen országunkba a kapitalista rendszer, hanem fegyveres erővel is vissza akarta azt állítani Oroszországban, most kénytelen elismerni, hogy a Szovjetunió a szakemberek képzé.-ében messze meghaladta a kapitalista országokat. Churi chili urat ez elkeseríti, számunkra azonban igen örvendetes. (Viharos taps.) Országunk fejlődésének nagyszerű eredményei lelkesítő példaként hatnak a népi demokratikus országok dolgozóira és más országok népeire !s. Az egész v'lág' népei, köztük a gyarmati és függő államok népei is, egyre határozottabban síkraszállnak az embernek ember által való kizsákmányolása, egyes országoknak más országok által történő elnyomása ellen. Ebben azon marxista-leninista tanítás nagy erejének megnyilvánulását kell látni, amely a világ minden ré-* szében behatol az emberek millióinak tudatába. Ezé a tanításé a jövő. (Viharos, hosszantartó taps.) A népi demokratikus országok, amelyek saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy csak a kapitalisták hatalmának megdöntése, a hatalomnak a nép kezébe kerülése vezet az igazi szabadságra, azzal vá • Iaszolnak rosszakaróik minden próbálkozására, hogy még szorosabban felzárkóznak kommunista pártjaik, munkáspártjaik, munkapártjaik mögé. Bárhogy dühöngjenek is a kapitalisták, nem tudják szétzilálni a szocialista tábort, továbbra is a nagy Lenin mutatta úton haladunk, vállvetve, erősen fogva egymás kezét, ós országa'nkban elsöprünk az útból mindent, ami akadályozza előrehaladásunkat a kommunista társadalom felépítése felé. (Viharos, hosszantartó, taps.) _ A két gazdasági rendszer versenyében a szociaiizmus győz Az agresszív tömbalakítási politika az arab népek ellenállásába ütközik