Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-12 / 12. szám, csütörtök

Alan Winnington riportsorozata VILÁG TETEJÉN „A REJTELMES TIBETBEN" A SZOVJET DÉLI-SARKI EXPEDÍCIÓ J. Rjabcsikov tudósítása AZ ANTAftKTBSZON A z égbenyúló Lhasszai hegyek között kanyargó vadonatúj atitóút a a modern Idők egyik technikai csodája. Két évvel ezelőtt ez az út még sehol sem volt. most ezen jutott el Alan Winnington a rejtelmes Tibet szívébe. Winnington az angol újságíró, akinek riportjai a koreai háború idején magukra vonták a nemzetközi közvélemény figyelmét, a „Világ tetején" új világot talált. A korszerű kórházak és a modern közlekedés Tibetjét. Winnington riportjait, amelyek a londoni Daily Workerben jelentek meg, folytatásokban közöljük az Üj Szó hasábjain. Tibetben az első iskolákat 1952-ben a népi hatalom létesítette. KépUnkön a Dalai-Láma palotája előtt rajzórát tartanak a chaosai iskolások. Lhassza, Tibet Az első angol tudósító vagyok, aki végigutazhatom a világ tetején az új autóúton kelettől Lhasszáig, sorra felikeresve Tibet nagyobb városait. Mindenfajta jármű ismeretlen volt ezen a tájon, amíg ez az út — a világ legmagasabban fekvő útja — el nem készült a múlt esztendőben. Az utas addig csak gyalog, vagy lóháton juthatott előre, azelőtt egy ilyen utazás kerek egy esztendőt vett volna igénybe, ha nem többet. Most a Lhasszába vezető út nagy részén rendszeres a közlekedés. Válogatni lehet a repülő-, vasút-, vagy autóbuszjáratok között, amelynek útvonala 1300 kilométer hosszú és 8 nagyobb hegyláncon keresztül vezet Csamdoig. Én azonban a kényelem kedvéért szovjet Dzsippen utazom, amely még ezeken a hegyeken is legtöbbször harmadik sebességgel vág keresztül. Mielőtt kezdetét veszi az igazi kapaszkodó a tibeti fennsíkra, át kell jutni egy „alacsony", de veszélyes hegyszoroson, amely csupán ... kétszer olyan magas, mint a Ben Nevis (Nagy-Britannia legmagasabb hegycsúcsa 1343 méter magas — a szerk.) Fél úton fekszik Kanting, igazi határvéros, ahol a hanok (kínai nemzetisig — a szerk.) és a tibetiek egymás mellett élnek és mindegyik beszéli a másik nyelvét. A hosszúhajú tibeti földművesek és vadászok derekukra csatolt karddal és vállravetett puskával járnak. Kantingot és földrengéseit elhagyva, túl a Dzalai-szoroson a tibeti fennsík kezdődik — több mint 4200 méter magasságban. Tízezer lábbal a tenger színe felett Túl a kínai néphadsereg által létesített első tibeti állami gazdaságon és egy másik hágón, ahol csupán a gyapjas, nehézkesen baktató jak — a bivaly rokona — tud megélni, dolgozni, gyapjat és tejet adni, kezdődik az igazi tibeti mezőség. Innen kezdve az út csupán egyszer vezet tízezer lábnál (kb. 3000 méternél) alacsonyabb vidéken, akkor is mindössze néhány kilométer hosszúságban. A dzsipp hosszú órákig 51 kilométeres sebességgel robog a sima úton, egyik hegyövezete fennsíktól a másikig, kisebb hágókon keresztül. Tib«l magas, ám déli fekvésű: határa csupán 500 kilométerre fekszik északabbra a tikkasztó Kalkuttánál. Éghajlata és tájai olyan változatosak, hogy azzal szinte egyetlen más vidék sem versenyezhet. A természet a föld valamennyi gyönyörű vidékét — a brit Laké Districtet, Svájcot, Arizonát, a német erdőket és az amerikai Sziklés Hegységet m 0 J SZÖ '— reprodukálta Tibetben, csakhogy sokkal bőkezűbben. Csodás tájak Minden útkanyarulat a táj újabb csodáival lep meg. A csúcsok végtelenbe vesző láncából itt-ott örökös hó borította, komor hegyóriások merednek elő. A tibeti táj gyors egymásutánban olyan látképeket tár elénk, amelyek híres turistahelyek lehetnének, és bizonyára azok is lesznek. Itt a mérhetetlen magasságban úszó felhő fehérebb, az ég kékebb, az árpa a kicsiny, de jelentős Csamdóhoz, az út első igazán tibeti városához. Az utolsó hegységet elhagyva, az út mintegy 1250 méteres csaknem meredek eséssel vezet a városhoz. Ez a hajtűkanyar mintha a hajtűk végét jelezné. A meredély tetejéről úgy látszik, hogy az út úgy vezet oda, ahol a völgyet sejtjük, mintha zsinórral húzták volna. Miután egy óra hosszat haladtunk kis sebességgel, az ember azt hiszi, elérte a mélypontot. Ekkor — egy újabb kanyar következik és kiderül hogy újabb meredek vezet a messzeségbe, a Mekong folyóhoz é6' Csamdo városához. A lefelé vezető úton bőségesen jut Fontos események zajlottak le ezekben a napokban a dél-sark! tudományos expedíció életében. Dieselvillanymotoros Ob hajónk befejezte több mint 10 000 mérföldes útját és megérkezett a hatodik világrész partjaihoz. Az expedíció vezetői figyelmesen szemügyre vették a part minden beszögeliését. minden kis öblét. Vigtelen jégmező tárult szemük elé, sima és egyenletes fehérség, hátrább pedig jeges magaslatok. Hajónk éles fordulatot vett, s a legnagyobb sebességgel, teljes gőzzel belevágott a part jégpáncéljába. Azután a hajótest visszahúzódott, majd új lendülettel másodszor is a jégbe fúrta orrát. Addig ismétlődött a jégpart ostroma, míg a hajó elég mélyen beékelődött a partba. Ekkor leálltak a gépek és a hajó orrából lebocsátották a hágcsót. A tengerészek és a sarkkutatók leereszkedtek a jégre. Egyszercsak láttuk, hogy minden oldalról pingvinek tartanak az Ob felé. Mulatságosan bólogatva siettek megnézni a hajót és az embereket. Percek alatt megkötöttük az ismeretséget: a pingvineket kézbe vettük, lefényképeztük. Azután a fókák felé szaladtunk bemutatkozó látogatásra, de azok nem hederítettek se ránk, se a kattogó fényképezőgépekre, nyugodtan heverésztek tovább a napon. Ivan Ivanovics Cserevicsnij, a Szovjetunió hőse, a repülőosztag vezetője pilótáival és gépészeivel elindult, hogy felderítse a jégmezőt. Közben a tudósok két kutatócsoportja is leereszkedett a hágcsón. UOBBíľ A babonák helyett a tudománnyal ismerkednek az iskola padjaiban a tibeti gyerekek. A legjobbak Pekingben, vagy talán Moszkvában folytathatjuk tanulmányaikat. Rövid tanácskozás után elhatározták, hogy lerakják a hajóról a repülőgépet és megkezdik a partvidék légi felderítését. Hosszúkás, zöld ládát bocsátottak le a hajó első fedélzetéről. Amikor leemelték a láda fedelét, vörös repülőgép-test vált láthatóvá. Ott büszkélkedett rajta a felirat: „Sarkvidéki repülőosztag, mellette pompás rajz: A rajzművész aligha gondolta, hogy remekét igazi pingvinek fogják megcsodálni. Márpedig , a pingvinek rögtöi közelebb jöttek, hogy seregestül megbámulják a vörösszínű csudát. Fekete csőrüket kíváncsian előreszögezve, odaadó figyelemmel nézték, hogyan szerelik össze a pilóták az acélmadarat. Ezután a repülőgépet sítalpakra helyezték. Ekkor azonban félbe kellett szakítani a munkát. Jeges szél kerekedett, elszürkült az ég és az öböl vizén mérges, habzó hullámocskák futottak végig. Fekete felhő közeledett, a fénylő hó megszürkült. Kitört a vihar. Nem láttunk már se tengert, se távoli dombokat, se fehér hómezőt. Zúgott, kavargott körülöttünk a hóvihar. A repülőgépet vissza kellett emelni az első fedélzetre. A riadóra a tengerészek és a sarkkutatók kiszaladtak fülkéikből és gyorsan leszálltak a hág-: csőn a jégre. A szél olyan vad erővel vágott, az arcunkba, hogy alig tudtunk megállni a lábunkon. Egymást támogatva húztuk ki a drótköteleket és emeltük a fedélzetre a repülőgépet. így végződött első összecsapásunk az Antarktisz ravasz és szigorú elemi erőivel. (Megjelent a moszkvai Pravda január 8-i számában.) Sndia második ötéves tervének javaslatai s Delhi (TASZSZ) — Az India nemzeti fejlődésének kérdéseit intéző tanács állandó bizottsága január 7-én fejezte be Delhiben kétnapos ülését, amelyen Nehru miniszterelnök elnökölt. A sajtó közlése szerint a terv javaslata az állami szektor összes kiadásait negyvennyolc milliárd rúpia összegben irányozza elő, amiből az ipar fejlesztésére 8,91 milliárd, az öntözésre és az energetikai iparra 8,98 milliárd, a szállításra és távösszeköttetésre 13,84 milliárd, a mezőgazdaságra 5,65 milliárd, a szociális szolgálatokra 9,46 milliárd, és más kiadások fedezésére 1,16 milliárd rúpia jut. A terv nagy súlyt helyez az ország iparosítására. A nehézipar fejlesztésére hét milliárd rúpiát irányoztak elő. Három kohászati üzem építését tervezik — az egyiket Bhüaiban a Szovjetunió segítségével. Nehézgépipari üzem, elektrotechnikai berendezést gyártó üzem és műtrágyagyár építését irányozták elő. Tervbe vették sok eddigi üzem kibővítését, az ásványi anyagok, a szén-, vas- és naftatermelés fokozását. A magánszektor fejlesztésére 23 milliárd rúpia összegű beruházásokat eszközölnek, ebből az iparra 5,5 milliárd, a mezőgazdaságra és mezőgazdasági termelésre 2 milliárd, és az építésre 10,5 milliárd rúpia esik. A második ötéves terv javaslata megszabja, hogy a nemzeti bevétel 25 százalékkal emelkedik (96,45 milliárd rúpiáról 121,2 milliárd rúpiára), és hogy az átlagos évi jövedelem egy lakosra számítva 18 százalékkal emelkedik. A tervbe vett intézkedések lehetővé teszik, hogy 5,2 millió személy számára biztosítsanak munkát. A javaslat a földreformra vonatkozó intézkedéseket is tartalmaz, különösen a magántulajdonban levő földbirtokok legnagyobb terjedelmének meghatározását, a tulajdonjogok átruházását a bérlőkre stb., valamint a földművesek kulturális és életszínvonalának emelésére vonatkozó intézkedéseket. Az India nemzeti fejlődésének kérdéseit intéző tanács állandó bizottsága nagy figyelmet szentel az állami szektor fejlesztésének, egyidejűleg azonban kifejezte azt a nézetét, hogy mind az állami, mind a magánszektornak együtt kell működnie. A második ötéves terv javaslatát most a parlament tanácsadó bizottsága, az állami tervbizottság és a nemzeti fejlődés tanácsa vitatja meg. A kormány előreláthatólag január végén fogja véglegesen jóváhagyni és kihirdetni a tervjavaslatot. 1956. január 12. sárgább, a folyó pedig zöldebb. A ritka levegőben és a nap töretlen sugarában a színek élénkebbek és tiszták. Az évszakok úgy változnak, ahogyan az út emelkedik. A fák a nyár zöldjében ősziesre sárgulnak, majd kopárságuk telet mutat. Még tíz percnyi út és eltűnnek a fák, a virágok, végül a fű is, és az örök hó birodalmába érkezünk. Időnként pásztorok sátrai tűnnek fel, vagy a kereskedők málhás állatainak hosszú karavánja vonul el, kihasználva az új út előnyeit. Teherautókkal találkozunk. Vezetőik integetnek s mindegyik kocsin ott a felirat: „Fő a biztonság!" A legcudarabb hajtű A Caula hegy tetején • a csergtu— csamdői autóbusszal, majd később egy csoport tibetivel találkozunk, akik az autóbuszra várnak egy útjavltó állomásnál. Miután 60 kilométert megtettünk a fennsíkon — mintegy 4500 méter magasságban — és keresztül jutottunk három nagy hegységen, megérkeztünk idő arra, hogy szemügyre vegyük a várost, amely úgy fest alattunk, mint egy légifelvétel. A város képét az aranytetejű kolostor uralja. A város egyébként vagy szétmálló vályogházakból, vagy a felszabadulás óta épített új, fehér épületekből áll. Az uralkodó szín a fehér. A városban van kórház, állatorvosi állomás, bank, szálloda, több középület és áruház. A Kuomintang leverése után Csamdo volt az első nagyobb felszabadított tibeti város. Tibet három körzete közül az egyiknek székhelye és saját népi tanácskozó testülete van. Ipara nincs, kézműipara jelentéktelen. Az ekevas itt fél vagy egy kilót nyom és csupán 10 centiméter mélyen szánt. Az árpa kalászában öt, vagy hat szem van. A jak bőrét eldobják, trágyáját azonban nagy becsben tartják és tüzelőnek árusítják. A vajat a kolostorban használják főzésre, míg az utcákon importált étolajat árúsitanak. (Folytatása következik.) Mint ismeretes, 1956. január 1-én Szudánt független köztársasággá kiáltották ki. Ezzel megszűnt Szudán fölött az angolegyiptomi ellenőrzés, amely tulajdonképpen az angol gyarmatosítók érdekeit szolgálta. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok kormányai már elismerték Szudán függetlenségét és közölték Szudánnal, hogy baráti és kereskedelmi kapcsolatokat óhajtanak létesíteni az új köztársasággal. Képünkön azt a pillanatot látjuk, amikor Azhari szudáni miniszterelnök (jobbra) és Mahgub (balra), az ellenzék vezére Khartumban a függetlenség kikiáltása alkalmából kitűzi az állami lobogót. Szudán független köztársaság