Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-11 / 11. szám, szerda

1956 ALBÁNBA Az Albán Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülése jóvá­hagyta az 1956-os évi állami ter­vének irányszámait. 1956-ban az ipari termelés értékének 11 milli­árd 538 millió leknek kell lennie. Az ipari nyerstermelésnek az 1956. • évben 11 százalékkal kell növeked­nie, ebből a termelési eszközök gyártásának 16 százalékkal és a közszükségleti cikkek termelésének 8 százalékkal. Az iparügyi és bá­nyászati minisztérium hatásköré­be eső vállalatok termelésének hat milliárd 116 millió leket vagyis 14 százalékkal többet kell kitennie mint 1954-ben. A mezőgazdaságban 1956-ban a vetési területnek 380 ezer hektárt kell kitennie, ami az 1955. évhez viszonyítva egy százalékos emelke­dést jelent.. 1956-ban 8000 hektár eddig meg nem művelt területet vetnek be. A népnevelés és kultúra terén a tanuló ifjúság száma az 1955. év­hez viszonyítva 5 százalékkal emel­kedik. A nemzetgazdaság és kultúra fellendítésére előirányzott beruhá­zási költségek 3 milliárd 634 millió lekre rúgnak és az építészeti mun­kálatok 2 milliárd 150 millió leket tesznek ki. A határozat további része a me­zőgazdaság kollektivizálása üteme gyorsításának feladataival foglalko­zik. A határozat rámutat arra, hogy minden előfeltétel megvan arra, hogy 1956-ban a földművesszövet­kezetek száma megkétszereződjék. M Mm MtftMmmt 10 éves z albán nép most ünnepli népköztársasága meg­alapításának 10. évfordulóját. A köztársaságo. 1946. január 11-én kiáltotta ki a Népgyűlés. Az Albán Népköztársaság megalakítása a fasiszta megszállók és a belső ellenség ellen vívott nemzeti felszabadító harc győzelmének eredménye. Részt vett ebben a harcban a szovjet hadsereg, mely 1944. november 29-én meghozta az albán nép szabadságát. Egy évvel a győzelem után, 1945. december 2-án szabadon járult az urnák, elé az al­bán nép és 98 százalékban a népi nemzetgyűlésre szava­zott. A hazai és idegen reakció imperialista támogatással megkísérelt összeesküvést és szabotázst szervezni azzal a céllal, hogv megdöntse a néni demokratikus rendszert, de ezt nem érte el, mert a kommunista párt (Albán Mun­káspárt) vezette albán nép összeforrt Albánia népi kor­mányával. Az Albán Népköztársaság a munkások és parasztok állama, amely megvalósítja a proletárdiktatúrát, szocia­lista típusú állam, amely betölti hivatását, leküzdi a belső reakciót, s megvédi a határokat. Olyan állam, amely si­kerrel teljesíti a nép gazdasági és kulturális fejlődésének feladatait. A népköztársaság fennállásának tíz éve alatt az albán népnek olyan politikai, gazdasági és kulturális lehetősé­jeket teremtett, amilyennek az albán nép életéber. még nem fordultak elő Az albán nép ma független, szabad úr saját földjén és sorsát már nem a kapitalisták intézik. Az albán nép örök •> időkre szóló baráti kapcsolatokat kötött a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal, s tagja a nagy és erős szocialista tábornak. Az albán nép diplomáciai kap­csolatokat tart fenn a szocialista tábor összes országai­val és egyes kapitalista államokkal is. Barátsági és köl­csönös segélynyújtási szerződést kötött a Bolgár Népköz­társasággal, tagja a Varsói Szerződésnek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az albán nép, helyesli ^ Szov­iet.vnió bék< 1r>ol'H |'ri"t küzd a békéért és a "ének közötti együttműködésért. Albánia mezőgazdasági téren ezelőtt elmaradt, szegény állam volt, amit az idegen és hazai tőke kizsákmányolt. Most már a szocializmus felé vezető útra lépett. Lelkes és odaadó munkával, a Szovjetunió és a népi demokrácia országainak segítségével az albán nép nagy eredményeket ért el az ipar, a kultúra és politika terén. A termelőeszközök államosítása után az albá i nép korszerű gazdálkodást folytat, amely kielégíti a nép szük­ségleteit. egyes ágazatokban, mint például a te* Dl és gyapotfeldolgozó iparban, a cukor, cement gyártásában és ma új üzemeket, olajfinomítókat, vízierőműveket, kon­zervgyárakat, aszfaltot gyártó üzemeket épít. Mindez éppenúgy, mint a sárgaréz-, króm, szénbányák és olaj­források a nép vagyonát képezik. Oj bányákat nyitnak meg. Ha összehasonlítjuk az 1938. év termelését az 1955. évivel, az ipari termelés tizenháromszorosára, az olaj öt­szörösére, a szén ötvenkétszeresére, a villanyáram negy­venszeresére, a nyersanyagok gyártása ötszörösére, a fa­ipar százszorosára, a könnyűipar harmincháromszorosára növekedett. Az élelmiszergyártás 586 százalékra, az asz­falté 193 százalékra emelkedett. Annyi villamosenergiát, amennyit 1938-ban egész éven át termeltek, 1955-ben 22 nap alatt, szenet hat nap alatt és cementet 64 nap alatt előállítottak. Összehasonlítva az 1938-as évvel az építke­zés terjedelme 'izennégyszeresére és a személyszállítás harminckétszeresére növekedett. 1946-ban vegrehaitottáK a földreformot. A földek, amelyet a kapitalistáktól és nagybirtokosoktól elvettek és a dolgozó parasztoknak kiosztottak az összes földterület 40 százalékát te=7ik ki. AzótR háromszáz földtrr.ives­szövetkezet és néhány tucat gép- és traktorállomás lé­tesült Kiszárították a mocsarakat és 7680 kilométer hosszúságú öntözőcsatorna hálózatot építettek. Ennek következtében 1955-ben a gabonatermelés 154 százalék­kal növekedett. A termőföld az 1938. évhez viszonyítva 170 százalékkal bővült. A társadalmi berendezés és kultúra terén az albán nép teljes egyenjogúságot biztosított a törvény előtt. Minden­kinek joga van a munkára, a nyugdíjra, a pihenésre, in­gyenes gyógykezeltetésre és társadalmi pozícióra. A történelem folyamán első ízben nyert az albán nő egyenjogúságot a férfivel. Az iskola és a kultúra a nép tulajdonát képezi. A tanulók és az iskolák száma össze­hasonlítva az 1938. évivel, háromszorosára nőtt. Az 1955. évben a népiskolát 26 400, a hétéves iskolát 7594, a közép­iskolát 1800 és a főiskolát első ízben 1955-ben végezte el 186 tanuló. A háború előtt nálunk nem volt színház, ma már van hat és néhány száz műkedvelő együttesünk, amelyek a köztársaság egész területén kultúrmunkát fej­tenek ki. 1958-ban Albániában 80 százalék volt az írás­tudatlanok száma és 1955. év végén a 40. életévig min­denki megtanult ími-olvasni. Az albán nép sikerrel fejezte be első ötéves tervét és 1956-ban megkezdte második ötéves tervét, melynek fo­lyamán biztosítják a nép kulturális színvonalának további emelkedését, nagy figyelmet fordítanak majd azon arány­talanság kiküszöbölésére, amely mindmáig fennáll az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között. Az albán nép örömmel üdvözli népköztársasága meg­alakulásának 10. évfordulóját és a gazdasági élet minden ágazatában elért nagy sikerekkel tekint a szebb és bol­dogabb jövő elé. ALQUI KRISXO, a prágai albán nagykövetség sajtóattaséja. £ löször sétálok Tiranában. Andrea Varfi albán köl­tő a kísérőm. Andrea Hi­márban született, ahol a leg­jobb albán narancs terem. Adrea Varfi, mint kísérő Tiranában felbecsülhetetlen. Ügyszólván minden kő tör­ténetét ismeri. És nagysze­rűen ad elő. Nem hiába szü­letett Himárban. Első sétánk helyéül Tirana reprezentációs központját, az új Albán-körút at választjuk, amely amfiteáterszerúen hú­zódik a Köztársaság tér fe­lé. Meg kell azonban vallani, hogy ennek a nagyvárosi kör­útnak építészeti stílusa és eredete az új Albániával nem sok közösséget mutat. A ha­talmas fényűző épületek leg­többjét e körúton az olaszok építették, akik ezt a város­negyedet imperialista uralmuk központjának szánták az el­foglalt albán gyarmat felelt. E körút jelenlegi elnevezése megmagyarázza minden eset­re azt a lényeges tényt, hogy a fasiszta „tenente del re" (alkirály) hivatalai részére fenntartott épületekben, most az Albán Népköztársaság in­tézményeit helyezték el. Ez a tény megengedi, hogy nyugodt lélekkel gyönyörköd­jem az új Albán körút szép­ségeiben. Ez valóban nagyon szép körút. Építészetében a keleti és délvidéki motívumok harmonikusan kapcsolódnak össze a legkorszerűbb európai építészet elemeivel. A körút nagyszerűen hat. Andrea lelkesedésem kirob­banásait a figyelmes vendég­látó mosolyával végighallgat­ja és szerényen megjegyzi, hogy a Köztársaság-térrel ellen­kező oldalról fut Tirana má­sik hasonlóan impozáns kör­útja, a Sztálin körút, ame­lyet már a népi Albánia ere­jéből építettek fel. „Talán nem olyan díszes mint ez, de nekünk albánok­nak százszor jobban tetszik. Hogyha tudnád elvtárs, mi­lyen nehéz körülmények kö­zött fejlődik az új albán építészet!" Ez könnyen elképzelhető. Albániában nem voltak egy­általán építészeti hagyomá­nyok. A városok házai valaha török és később olasz stílus­ban épültek. Az albán nem­zeti építészet egyedüli emlé­kei, amelyeket a történelem megőrzött, a középkori várak jét látjuk. Körös-körül a mi- sára. Mór stílusban épült ős­maradványai —, amelyekben nisztériumok és az Albán régi mecset áll itt magas to­az albánok cnállósánukat véd- Nemzeti-Bank palotája. Köz- ronnyal. Gesztenyeárusok ül­ték a törökök ellen — és a vetlenül előttünk a Sztálin nek gyékényeken, kályháik földművesek kunyhói, ame- körút. Itt vannak a tudomá- mellett. A szűk utcák for­lyekben a szegény nép rosz- nyos intézetek magas, egysze- gat agában mint valami go­szabb körülmények között rü épületei. Mindezt egy te- molyagban látható a zajos, lakott, mint az állatok. Ilyen kintettel fogom át, azonban tarka, régi bazár. A régi eg­minták után nem lehet meg- figyelmemet ebben a pillanat- zotikus és ismeretlen dolgok érdekessége magával ragacľ, ÍL* flí * gyon sok egzotikus könyvet j§f J. :••••• JBa HLj-- íi olvastam. Különösen csábít a { JHnPjH minaret, a magas, karcsú, , \ J f j®b Sľ Íjt\, titokzatos torony. Csak az m *v8 '§•?: jM.. ""* mJÉir^ éneklő müezzin hiányzik róla. « 'ra žC^iNte J&mĹ- <em : ' :i4 „Iliit , Egyszerre megfeledkezem az J|L f Ä'JPilLJé* "F < I fJHBf | új albán építészetről, Tirana ^pillr jt ^P^^MÉ^wBHI 1 felszabadító harcairól és Naki M^MaM ff^ jfe M jjSÉHHBKy^ Spiro tragédiájáról. Jj^^^^^^^M HjlBSW t — Mond csak Andrea — flKE^jKp*' ifif i I ifliP. MIÉSSÍIÍ I a m aS a s toronyba? ' fitf'flfl IP mM'^^^Šm Varfi rövid pillantást vet ||M M L rám. Mennyi jóindulatú iró­nia és baráti megértés fér el egy rövid pillantásban. Belépünk a mecset sötét belsejébe, melyet vastag sző­nyegek borítanak. A falakon körös-körül Korán-versek lát­hatók. A mecsetben most nin­csenek hívők. Csak egy öreg Dimiter Makó marós Tiranában az Enver Hodzsa-üzem egyik legjobb dolgozója. teremteni az albán építésze- ban egészen más köti le. tet, ez teljesen érthető. Legfontosabb itt a tér jobb- ember van itt hosszú' f eket e Andrea ajkáról hallom első oldalán a kilátás a régi Ti- köpenyben és ehér turbán ­ranára, Ezeregyéjszaka me- ban. Bizonyára az imaház szol ­séinek keleti egzotikus váró- gája, aki azt kívánja tőlünk, t-QMHOXm* OJEf$* tffl» ízben azt a mondatot, ame lyet még gyakran fogok itt hallani: — Emlékezz szavaimra ba­rátom, Albániában minden teljesen elülról kezdődött. — Látod amottan azt a magaslatot a Daiti szálló fe­lett? Onnan intéztünk táma­dást Tirana ellen. Lefelé haladunk az új- Al­bán körúton, amely leveti magáról a háborús emlékek korát és ismét magára ölti békés külsejét. Azonba.i rövid idő múlva ismét útunkba áll a történe­lem. Amikor elhaladunk a Daiti szálló mellett, megál­lunk egy gyepes térség előtt. Ezen a térségen egyenes sor­ban egymás mellett négy egyforma márványtábla áll. Alattuk sok-sok virág és ko­szorú. Az Albán Munkapárt politikai irodája négy tagjá­nak sírjai ezek. — Várj csak elvtárs, itt van még a Köztársaság-tér, amely ugyancsak meg akar lepni Téged. A Köztársaság tér az albán főváros szíve. Nem túlságosan nagy, közepén Sztálin emlék­műve áll. A zöld gyepen az w 3Í9 ,t»J, OjO * O o * a # O oi"© f oio * 0 •í. f a e so (Aj © r» Ol&ixmilxw Hónapok közt legkedvesebb vagy, Te nagyszerű. Te bőkezű! Szerelmünk érted szertelen nagy, Nem mert haló, aranyszínű Lombok hulltan elálmodozhatunk; Vagy, látva pompás öltözéked Ha furcsa ritmust ver szívünk Hírül a csöndes, őszi éjnek — Nem azért vagy kedves nekünk, Nem azért vagy Te választott havunk, Téged szeretünk, Üj November, Szeretünk, mint az életet; Veled szabadság érkezett el, A Párt lett a miénk Veled: Te adtad, hogy ma boldogok vagyunk. Fordította: Dybas Tihamér O •'t e í c fit­X e »- * t»t m & v ej s % f* műve au. A zöld gyepen az ssáOŽMfcí. ötéves terv plasztikai modell- ' • 1 1 • » ^ « v hogy levegyük cipőinket. Sze­rencsére Andreanak sikerül ót lebeszélni. Bizonygatja, hogy ez az előírás csakis a mecset­re vonatkozik, a minaret­be azonban cipőben is be le­het lépni. Megkezdődik fáradalmas útunk felfelé a toronyba, amely keskeny, mint valami gyárkéméuy és sok emelete van. Az ősrégi kőlépcsők csi­gaszerüen tekerőznek a vas­rudak körül, amelyek a kor­látot helyettesítik. A vasrudak háromszögletűek, s mintegy félméter magasak. A torony­nak, úgylátszik, sehol sincsen vége. Mögöttem halad Andrea. A torony utolsó lépcsőin már négykézláb mászunk. Végre feljutunk, megpillantjuk a megváltó fényt és kilépünk egy keskeny erkélyre, köz­vetlen minaret teteje alatt. Gyönyörű kilátás nyílik Tira­nára, amely alattunk fekszik. Ám csodák csodája, az er­kélyen már van valaki, hi­szen ez a hosszú fekete kö­penyes és fehér turbános öreg, akivel odalent találkoz­tunk. Hallatlan meglepetés, milyen csoda folytán érkez­hetett ide mielőttünk? Aztán rájövünk, hogy ez nem az az öreg, akit lenn láttunk, csak ugyanolyan az öltözete. Ezalatt Andreának ismét megjött a hangja, mialatt a lépcsőn felmásztunk, szótla­nul jött mögöttem. Most is­mét rendre megmutatja a Sztálin körút legfontosabb• épületeit. Itt van a Pedagó­giai Intézet, amott a Szép­művészeti Akadémia. De ami­kor megpróbálom megtalálni az Albán Sajtóiroda székhá­zát, az izgatottságtól elönt a melegség. Közvetlenül fülem mellett elnyújtott, éneklő kiáltás hangzik, amit olyan jól ismernek az ifjúsági könyvek, keleti r. esék olvasói. La illah, ilallah, Mohamed rasul allah ... Hát mégiscsak a müezzin ez. Rátekintek a sovány, gyen­ge müezzinre, aki fekete kö­penyt és meglehetősen pisz­kos turbánt visel. Valahogy másképp, regényesebbnek kép­zeltem el. Ezután az impozán­san széles Sztálin körútra, új, még vakolatlan épületeinek hosszú sorára esik tekinte­tem. Marian Brandys Ma Albániában 2157 elemi, iskola van a felszabadulás előtti 645-al szemben. Képünkön az új skodrai iskola tanulóit látjuk. A Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett Vlorei új cementgyár évi kapacitása 40 ezer tonna és az Albán Népköztársaság egyik legmodernebb üzeme. Albánia ipara tulajdonképpen a felszabadulás után született. Sok-sok új üzem tanúskodik az albán nép szorgalmáról és alkotótevékenységéről. Ké­pünkön az Elbaszan melletti ceviki olajfinomítót látjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom