Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-30 / 30. szám, hétfő

\ Világ proletárjai egyesüljetek! A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részvevő államok N YILA T KOZA TA Vi SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA jj 1956. január 30. hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 30. szám Képek a Politikai Tanácsadó Bizottság prágai üléséről A szovjet küldöttség A kínai megfigyelő Az NDK küldöttsége A lengyel küldöttség Az 1955. május 14-én Varsóban megkötött szerződés részvevő államainak képviselői — a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság képviselői — akik Prágában összegyűltek a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácsadó. Bizottság prágai ülésére, kicserélték nézeteiket a nem­zetközi helyzet és az európai biztonság kér­déseiről. Teljes egyöntetűséggel értékelik mind az egész nemzetközi helyzetet, mind pedig az Európában kialakult helyzetet. Egységes a né­zetük a nemzetközi feszültség további enyhíté­se érdekében elkerülhetetlenül szükséges in­tézkedések, a megoldatlan nemzetközi problé­mák rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében teendő intézkedé­sek tekintetében. A népek nagy béketörekvése már lényeges változáshoz vezetett a nemzetközi helyzetben és bizonyos mértékben enyhítette az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültséget. Az államok közti kapcsolatok és a különböző tár­sadalmi rendszerű államok nemzetközi együtt­működésének megszilárdítása tekintetében ed­dig kihasználatlan úiabb lehetőségek mutatkoz­tak. Bevált az a módszer, hogy az államok köz­ti ellentéteket és vitás kérdéseket nem erőszak alkalmazásával, vagy az erőszakkal való fenye­getéssel, hanem a felek kölcsönös érdekeit fi­gyelembe vevő tárgyalások útján oldják meg. Éppen ezért a négy nagyhatalom vezető állam­férfiéinak találkozója nagy és pozitív jelentősé­gű volt az egész nemzetközi helyzet megjaví­tása és az új háború veszélyének csökkentése szempontjából. Az államok közti kapcsolatok fejlődése az utóbbi években azt mutatja, hogy a békeszere­tő államok ellen irányuló agresszív katonai tömbök összetákolásának politikája — olyano­ké, mint az Északatlanti Tömb, a bagdadi szer­ződés, a délkeletázsiai katonai tömb (SEATO) — nemcsak nem járulhat hozzá az államok kö­zötti ellentétek rendezéséhez, hanem ellenke­zőleg, elmélyíti ezeket az ellentéteket és az or­szágok közötti kapcsolatok még nagyobb fokú kiéleződéséhez vezet. E politika eredménye a fegyverkezési verseny, amely méreteiben hal­latlan, főleg a tömegpusztító fegyvereket, az atom-, hidrogén-, rakéta- és más fegyvereket illetőleg. Ez a politika már ahhoz vezetett, hogy az államok óriási és egyre nagyobb anyagi esz­közöket fordítanak a hidrogén- és atomfegyve­rek, a rakétafegyverek, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi és egyéb fegyverek gyártásá­ra. Mindez szükségszerűen fokozza az új há­ború veszélyét, amely az emberiségnek mér­hetetlen áldozatokat és nélkülözést okozna. Egyben sok államnak, amelyeket külső erő­szakkal, minden lehetséges módon bevonnak az említett katonai tömbökbe, ez nemžeti önálló­ságuk közvetlen veszélyeztetését jelenti és azt a veszélyt, hogy konfliktusokba kerülnek számukra idegen érdekekért. Ez azt a veszélyt jelenti, hogy felújítják azon népek gyarmati el­nyomását, akik kitartó harcokban lerázták a gyarmati igát és a független fejlődés útjára léptek. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai töm­bök alakításának^ és a fegyverkezési verseny­nek fokozására irányuló politikát egyre több ál­lam elítéli. Mind nagyobb elismerésben része­sül az államok kollektív erőfeszítése a békéért vívott harcra, a területi sérthetetlenség és szu­verenitás, a meg nem támadás, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés elvein alapuló nemzetközi együtt­működést szorgalmazó törekvés. E célnak meg­felel számos államnak az agresszív katonai töm­bökön való kívül maradás politikája, a semle­gesség politikája. A varsói szerződésben részvevő államok örömmel fogadják ezt a törekvést, mert meg­győződésük, hogy e törekvések támogatása megszilárdítja a béke erőit és gyengíti a há­borús erőket. Rokonszenvüket fejezik ki a független nem­zeti fejlődésre való törvényes jogukat védelme­ző ázsiai és afrikai országok népeivel. A varsói szerződésben részvevő államok ki­jelentik, hogy teljes mértékben támogatják az ázsiai és afrikai országok bandungi értekez­letének határozatát, melynek részvevői kifeje­zésre juttatták azt az elszánt akaratukat, hogy megvédelmezzék a békét és a haladást, elítél­ték a gyarmati rendszert, amely újabb meg­semmisítő csapást szenvedett a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Népköztársaság megala­kulása következtében nmelv nenL-H^társaság ma a világbéke egyik hatalmas pillére. Emellett kiemelik azt a jelentős szerepet, amelyet ezen az értekezleten olyan államok játszottak, mint India, Indonézia, Burma, Egyiptom és mások. Kijelentik, hogy készek hozzájárulni a bandun­gi értekezlet határozatainak megvalósításához, beleértve a kölcsönös előnyökön alapuló, min­den politikai, katonai, vagy egyéb feltételek rá­kényszerítésétől mentes gazdasági és kulturá­lis együttműködést. Természetes, hogy a varsói szerződésben részvevő államok különös jelentőséget tulajdo­nítanak az európai helyzetnek és az európai bi­tonság biztosításához feltétlenül szükséges in­tézkedéseknek. A jelenlegi helyzetben, amikor Európa egymással szemben álló katonai cso­portosulásokra oszlik, amikor az Északatlanti tömbben résztvevő államok fegyverkezési ver­senye egyre nagyobb méreteket ölt, amikor e tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németország aktív újrafelfegyverzése folyik, az európai népek ért­hetően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak a fegyveres erők létszáma — a hadseregek, légierők, atom- és hidrogénfegy­verkészlgtek — növeléséből származó egész veszedelemnek. Ugyancsak tudatosítják azt, hogy ennek az európai helyzetnek további fenn­állása még jobban növeli a katonai kiadások terhét, amely a fegyverkezési verseny miatt a népek vállára nehezedik. Azt a tényt, hogy a francia nép a nemrégi parlamenti választásokon a nemzetközi együtt­működést követelő erőket, az összes megoldat­lan problémák békés eszközökkel való rende­zésének, az európai és a világbéke, valamint a biztonság biztosításának híveit támogatta, ép­pen azzal magyarázhatjuk, hogy Franciaor­szág népe tudatára ébredt annak, mily veszélyt rejt magában az agresszív katonai tömbök ösz­szetákolásának politikája és a fegyverkezési verseny. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlová'"'a, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyar­ország, Románia, Bulgária és Albánia kijelentik, hogy készek az összes többi államokkal együtt­működni az európai biztonság megszilárdításá­ra és az új európai háború veszélyének elhárí­tására irányuló intézkedések foganatosításában. Továbbra is eltökélt szándékuk a béke és az összes államokkal — kis és nagy államokkal való sokoldalú békés együttműködés politiká­ját folytatni. Törekvésük abból a mélységes tu­datból származik, hogy az új háború a népeknek mérhetetlen áldozatokat okozna, és elsősor­ban azon államok területét pusztítaná el, ame­lyek harctérré válnának. Ez továbbá ezen álla­mok belső fejlődésének és jellegének szükség­leteiből következik, amelyek a gazdasági és kulturális fejlesztés nagyvonalú terveit az em­berek jóléte növelésének, a minden téren való gazdasági és kulturális fejlődésnek óriási prog­ramját valósítják meg, amely lehetővé teszi, hogy az emberiség szolgálatába állítsák a tu­domány és a technika legújabb vívmányait. A békeszerető államoknak az európai bizton­ság megszilárdítására irányuló ezen törekvésé­től eltérően a nyugati hatalmak bizonyos kö­rei félnek a nemzetközi feszültség enyhülésé­től és az államok közötti együttműködés bőví­tésétől. Nyíltan a háborús pszichózis fenntar­tására törekednek és folytatni igyekeznek a „hidegháborút", mert arra számítanak, hogy ilyen módon megmenthetik a széthullástól az Európában és nemcsak Európában alakított ka­tonai tömbjeiket, támogathatják a fegyverke­zési versenyt és így biztosíthatják a tőkés mo­nopóliumok amúgy is magas nyereségeinek nö­vekedését. t Agyondicsért katonai programjaikkal és uszító nyilatkozataikkal ezen államok agresz­szív körei egyben arra törekszenek, hogy meg­félemlítsék a békeszerető államokat és arány­talanul nagy katonai kiadásokra, valamint bé­kés, gazdasági és kulturális országépítésük korlátozására kényszerítsék őket. Félnek a békés erők megszilárduljál ól, félnek a béke­szerető államok népei jólétének növekvésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati nagyhatalmak az egyik akadályt a másik után támasztják az összeurópai bizton­ságra irányuló megegyezés elérésében, elutasít­ják a fegyverkezés csökkentése problémájának és az atomfegyverek betiltásának megoldását és nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, amelyek biztosak erejük­ben, a szocializmus építése nagy sikereitől ih­letve nem engedik megfélemlíteni, vagy meg­téveszteni magukat. Az összes népeknek a bé­kére irányuló törhetetlen törekvésére, egye­sült és növekvő erejére támaszkodva tovább fFntvfatás a 2 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom