Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-29 / 29. szám, vasárnap

A VARSÓI SZERZODES POLITIKAI TANÁCSADÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE (Folytatás a 2. oldalról) jfes egyenjogúság és egymás érdekei­nek messzemenő tiszteletbentartása alapján még szélesebb nemzetközi együttműködést valósítsunk meg más államokkal, s ezzel még eredménye­sebben szolgáljuk a nemzetközi meg­értés és együttműködés ügyét. A magyar kormány a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik igen figye­lemreméltó, a múlt időszakkal szem­ben új, jellemző vonásának tekinti, hogy számos ország független, az ag­resszív tömböktől tartózkodó külpoli­tika folytatására törekszik és ezek a törekvések eiyre jelentősebb szerepet játszanak a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott küzdelemben. A semlegesséore való törekvés külö­nösen erősen jut kifejezésre Ázsia és Afrika számos országában, ame­lyek nemrég kivívott szabadságuk és függetlenségük megőrzésén fáradoz­nak. Bulganyin és Hruscsov elvtársak történelmi jelentőségű indiai, burmai és afganisztáni útja növelte a Szov­jetunió tekintélyét Ázsia, Afrika, Dél­Amerika gyarmatosítása ellen küzdő népei előtt, leleplezte az imperialisták terveit, megerősítette a béke hívei­nek pozícióit. Fontos feladatnak tartjuk kereske­delmi kapcsolataink bővítését ezek­kel az országokkal, és ezen a téren íš követendő példának tekintjük a Szovjetunió kezdeményező lépéseit. Jelentősnek tartjuk ezt azért is, mert éz segíti a függetlenség megszilárdí­tásáért harcoló népeket, akadálvozza, hogy az imperialista hatalmak, kihasz­nálva ezen országok ipari elmara­dottságát, politikai feltételekhez kö­tött, úgynevezett gazdasági seqítség­gel ismét függő helyzetbe hozzák őket, vagy függőségüket növeljék. A magvar kormány a nemzetközi léqkör további javítása és a népek közeledése érdekében, normális kap­csolatokat kíván fenntartani a három nyugati nagyhatalo~mal is. A múlt év során a nemzetközi hely­zetben bekövetkezett javulás ellenére is látjuk azt, hogy bizonyos nyugati köröknek nem tetszik a nemzetközi feszültség enyhülése. Ezek a körök újból és újból megkísérlik az esemé­WaHer Uibricht: nyek menetét a hidegháború élezése irányába fordítani. Kiütközött ez már a külügyminiszterek genfi értekezle­tén is, ahol éppen ennek következté­ben nem lehetett jelentős előrehala­dást elérni. A NATO tagállamainak decemberi miniszteri értekezlete az erőpolitika, a fenyegetődzés aposto­lainak szószékévé vált. Része ennek a nemzetközi léqkör elmérgesitésére irányuló mesterkedésnek, hogv ugyan­akkor, amikor a Szovjetunió és a var­sói szerződés többi részvevő állama, és köztük Maqvarors7 Ai is. 'elentösen csökkentette az évi ^önvédelmi kiadá­sait, az Egyesült Államok történel­mének eqvik leqnagyobb katonai költ­ségvetését dolqozta ki »rre az évre. Emellett a nyugati hatalmak tovább folytatják agresszív blokkok kialakítá­sára irányuló politikájukat, igyekeznek kiszélesíteni a bagdadi paktumot és fokozzák a közel- és közép-keleti há­borús előkészületeket, Nyugat-Német­ország felfegyverzése is teljes erővel folyik. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben helvesíi a Német De­mokratikus Köztársaság népi kamará­jának határozatát, amellyel létrehozza saját fegyveres erőit, nemzeti néphad­seregét. A mai helyzetben, amikor Nyugat-Németország a támadó jellegű nyugati blokkok részvevője, hadsere­gét — a bonni hadügyminisztérium, valamint a NATO párizsi főhadiszállá­sának bevallása szerint — atomfegy­verekkel kívámja felszerelni, a Német Demokratikus Köztársaságnak ez a lé­pése teljesen indokolt és szükségsze­rű. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a magyar kormány változatlanul nagy jelentőséget tulaj­donít a német kérdés békés megoldá­sának, az egységes, békeszerető és de­mokratikus Németország megteremté­sének. Szükségesnek és helyesnek tartjuk, hogy továbbra is kezdeményező lépé­seket tegyenek a varsói szerződésben részvevő államok az európai kollek­tív biztonság megteremtése érdeké­ben, és addig, amíg ez létre nem jön, előzetes megállapodások megkötésére az érdekelt államok és nagyhatalmak között. Ez lehetőséget adna a fegyver­kezési verseny mérséklésére Európá­ban és csökkentené a Nyugat-Német­ország felfegyverzésével és háborús blokkokba való bevonásával, a nem­zetközi helyzetben beállott enyhülés ellenére meglévő háborús veszélyt. A szocialista tábor országain kívül is egyre nagyobb visszhangot kelt az a követelés, hogy a fennálló nemzet­közi kérdéseket békés úton kell meg­oldani. A fegyverkezési verseny csök­kentésének útjára kell lépni, kollek­tív biztonsági szerződést kell kötni a legjobban érdekelt államok között és egyszer s mindenkorra le kell mondani az erőpolitika viteléről. Ezt mutatják a francia választások is, ahol a fran­cia nép a háborús atlanti tömböt tá­mogató pártok politikája és ezzel a nemzetközi feszültség kiélezése, az eröpolitika ellen szavazott. Szilárd meggyőződésünk, hogy meg­vannak a reális feltételek a nemzet­közi feszültség további enyhítésére, az államok közötti együttműködés ki­alakítására. Erőinkhez képest a jövő­ben is részt fogunk venni minden olvan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ béké­jének és biztonságának megerősítése. A Maovar Népköztársaság nagy je­lentőséget tulajdonít a szocialista tá­bor országai közötti együttműködés­nek. Olyan erőnek tartjuk ezt, amely e"vik legfontosabb tényezője volt és marad is a nemzetközi helyzet kedve­ző alakulásának. Ezért örömmel üdvö­zöljük a varsói szerződésben részvevő országok Politikai Tanácsadó Bizott­ságának jelenlegi első ülését, amely kifejezője és egyben továbbfejlesztője az országaink között kialakult szoros baráti kapcsolatoknak és elvi alapon álló együttműködésnek. A magyar nép soha olyan indokolt bizakodással nem nézhetett a jövő elé, mint most, amikor erőink, a béke erői nap nap után egyre erősödnek és tért nyernek az egész világon. Népünk na t megtiszteltetésnek te­kinti, hogy a varsói szerződés kere­tében a Szovjetunió vezette béketábor népeivei vállvetve küzdhet az egye­temes béke tartós biztosításáért, a társadalmi haladás magasztos ügyéért. liftes akadálya annak, hogy az NDK és Nyugat-Németország megállapodjék a német fegyveres erők csökkentésében Elnök elvtárs! Kedves elvtársak! A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya üdvözli, hogy a jelenlegi helyzetről folytatandó eszmecsere és a varsói szerződés alapján megteendő közös intézkedések kidolgozása végett összehívták a Politikai Tanácsadó Bi­zottságot. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya üdvözli a békeszerető álla­moknak, különösen a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségének a nemzetközi feszültség további eny­hítését szolgáló erőfeszítéseit. A tavaly júliusban tartott genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet bizonyítja, hogy megvan a nemzetközi kölcsönös megértés lehetősége. A megkötött megállapodások következe­tes megvalósítása nagyon is szükséges. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya arra törekedett és a to­vábbiakban is arra törekszik, -hogy elősegítse a kölcsönös megértést és a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való • '.o'disát Az : OK kormánya támogatott min­den ol., an erőfeszítést, amely a nem­zetközi együttműködést szolgálta és egyben javaslatokat terjesztett elő. Így például az NDK kormánya a kő­vetkező építő javaslatokat tette a gen­fi négyhatalom kormányfői értekez­letnek: 1. Kössék meg az európai országok kollektív biztonsági szerződését az al­lamok meglevő katonai csoportosu­lásainak megszüntetése végett, amint ezt a Szovjetunió indítványozd. 2. Biztosítsák Németország békés fejlődését a német militarizmus újjá­teremtésének megakadályozásával és az összes külföldi csapatok Németor­szágból való kivonásával. 3. Egyesítsék újra Németországot békeszerető és demokratikus áriám­ként, a két német állam közeledése és megállapodása és az össznémet Ta­nács létrehozása útján. A Német Demokratikus Köztársaság nemcsak elmélyítette és szilárdította meglevő baráti kapcsolatait a beke. a demokrácia és a szocializmus táborá­nak országaival, hanem a békés egy­más mellett élés elveinek megfelelően más országokkal is fejleszti kapcso­latait. Az NDK a kölcsönös előnyök alap­jain kiterjedt kereskedelmet' folytat tö Kb rh'nt száz crs7áf aal. Húsz tőkés országgal hosszútartamú kereskedelmi szerződést kötött. A Német Demokra­tikus Köztársaságnak több államban állandó kereskedelmi képviselete van. A Német Demokratikus Köztársaság képviselői a békés nemzetközi együtt­működés érdekében tevékenyen együttműködnek több mint' hetven nemzetközi szervezetben és bizottság­ban. Mindez azt mutatja, hogy egyre erősödő munkás- és parasztállamunk mind nagyobb tiszteletet és bizalmat vív ki a népek és az államok kö­zött'. A német népet és Európa népeit ko­molyan aggasztja a Nyugat-Németor­szág remilitarizálása okozta nagy­veszély. Nyugat-Németország a NATO fo katonai támaszpont­jává vált. Ez és a NATO terveinek megvalósítása szörnyű következmé­nyekkel fenyegeti a német népet. A NATO minisztertanácsának tavaly decembe-ben hozott határozatai sze­rint tervezik nyugatnémet NATO-had­osztályok gyorsított megalakítását, rohamhadosztályok, atom és ra­kétaezredek alakítását, a gázhábo­rú előkészítését és a hadi­termelés gyors fejlesztését. E tény komoly voltának hangsúlyozása végett felhívjuk a figyelmet arra, hogy a NATO tervei szerint 1957 végéig Nyu­gat-Németországban 12 hadosztályt ke'I kiképezni. Ezenkívül meg kell alakí­tani további 12 hadosztályt. Nyugat-Németországban újjászüle­tett a régi német nagyvezérkar. Tag­jai főként hitleri tábornokok, olya­nok, akik felelősek a német milita­rizmusnak a második világháború ide­jén elkövetett bűntetteiért. A bonni hadügyminisztériumot majdnem kizárólag a fasiszta Wehr­macht tisztjeiből, főként a vezérkar volt munkatársaiból, olyanokból állí­tották össze, akiket Hitler a legma­gasabb fasiszta érdemrendekkel és ki­tüntetésekkel tüntetett ki. E nyugatnémet katonai vezérkar élén Blank volt fasiszta tiszt áll, aki­nek első „érdemei" a reakciós szak­szervezetek megteremtésében kere­sendők, és akit ennélfogva különösen alkalmasnak tartanak arra, hogy vég­rehajtsa a nyugatnémet hadsereg felfegyverzésével kapcsolatban a nép félrevezetését célzó hazug manővere­ket. Blank jobbkeze Adolf Heusinger altábornagy, volt vezérkari tiszt, aki 1931-től 1941-ig a szárazföldi csapa­tok hadműveleti osztályán dolgozott és tevékenyen részt vett a Németor­szággal szomszédos országok meg­támadását célzó hitlerista tervek ki­dolgozásában. A háború után emiatt felvették a háborús bűnösök listájára. A bonni hadügyminisztériumban dol­gozik Speidel altábornagy is, akit Hit­ler uralomrajutása után a hitleri ka­tonai felderítő szervezet vezetőjeként Párizsba küldtek és aki 1944-ben a franciaországi fasiszta megszálló csa­patok vezérkarának főnöke lett. Most a fegyvernemek tevékenységének összehangolásával foglalkozó főosztály vezetője. Franciaországi működése után a Szovjetunióban és Olaszor­szágban követett el háborús bűntette­ket. A bonni külügyminisztérium keleti osztályának vezetője Bräutigam há­borús bűnös. A második világháború idején Rosenberg fasiszta főkolompos úgynevezett keleti minisztériumában töltött be vezető tisztséget és — mint a nyugatnémet sajtóban meg jelent dokumentumok bizonyítják — különböző országok sok ezer békés lakosának meggyilkolásáért terheli a felelősség. A katonai személyzeti bizottság alelnöke a hírhedt Kuntze tábornok aki 1945 előtt a szárazföldi csapatok káderosztályának vezetője volt és ar­ról gondoskodott, hogy a fasiszta tisztikart csak Hitler iránt teljes oda­adással viseltető tisztekkel egészítsék ki. Most az a feladata, hogy biztosít­sa a fasiszta erők befolyását a. nyu­gatnémet tisztikarban. A német militarizmus részéről Eu­rópa békéjét fenyegető veszélyt fo­kozza az a terv, hogy atomfegyverrel szerelik fel a nyugatnémet csapato­kat. A német militarizmus agresszív jel­lege megmutatkozik abban is, hogy a nyugatnémet gazdasági élet vezető pozícióit a hitleri fegyverkezési tanács volt tagjai töltik be. Nyugat-Németország irányadó politi­kusai a faji gyűlöletet szítják, s a „Szudéta terület meghódítását" és „Szilézia meghódítását" hirdetik. Nyugat-Németország remilitarizá­lása ugyanakkor a monopoltőke mili­tarista erői és a junkerek uralmának biztosítását szolgálja a lakosság nö» vekvő ellenállásával szemben. A fegy­verkezés növekvő eUenállásra talál minden osztály és minden réteg ré­széről. Szélesen elágazó ellenzék van ki­alakulóban, jóllehet méq nem ren­delkezik egységes vezetéssel. Ennek az ellenzéknek soraiban foglalnak he­lyet a következetes békeharcosok és militarista reakció egyéb ellenfelei mellett a kormánykoalíciónak azok a tagjai is, akiket aggodalommal tölt el a választó tömegek észrevehető elégedetlensége. A nyugatnémet militarizmus poli­tikája ugyanúgy kudarcba fog ful­ladni, ahogyan a múltban is kudarc­ba fulladt. Hogy milyen gyorsan történik ez meg. az jelentős mértékben attól függ, miként bontakoznak ki a béke erői, magában Németországban. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya a párizsi egyezmények ratifikálása előtt figyelmeztetett ar­ra, hogy a szövetségi köztársaság be­vonása a Nyugateurópai Unióba és a NATO rendszerébe, lehetetlenné te­szi Németország újraegyesítését, és arra kényszeríti a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányát, hogy megteremtse nemzeti fegyveres erő­it, a béke fenntartása és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói vívmányainak megvédése érdekében. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája a békéért és a német nemzet jövőjéért való mély felelős­ség érzésétől áthatva, 1956. január 18-án egyhangúlag törvényt hozott a nemzeti néphadsereg megteremtésé­ről és nemzetvédelmi minisztérium felállításáról. A Német Demokratikus Köztársa­ság nemzeti néphadserege a dolgozó nép hadserege lesz. azé a népé, amely ugyanúgy szereti a békét, mint sza­badságát. A Német Demokratikus Köztársaság leendő szárazföldi, tenoeri és légi­haderőinek eqész személyi állománya a népek barátsáqának, a munkás-pa­raszt hatalom forró szeretetének szel­lemében fog nevelkedni és ebben a szellemben látia el majd szolgálatát. E haderők személyi állománya első­sorban a béke felett fog őrködni. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya azzal a kéréssel fordul a varsói eqyezményben részvevő orszá­gokhoz, járuljanak hozzá ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság képviselői részt vegyenek az egyesí­tett fegyveres erők főparancsnoksá­gában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a négy nagyhatalom kor­mányfőinek genfi megállapodása alap­ján január 18-án újból a két állam közti megállapodást szolgáló javasla­tokat tett a Német Szövetségi Köz­társaságnak. E javaslatok felvetik azt a kérdést, hogv a két német állam tegyen erőfeszítéseket az európai kollektív biztonsáqi egyezmény meg­kötésére és a Németország területén állomásozó külföldi csapatok létszá­mának csökkentésére. Javasolják to­vábbá, hogy a két német állam vál­lalja, tartózkodik mindennemű erő­szak alkalmazásától egymással szem­ben és törekedjék Németországnak kizárőlaq békés eszközökkel való új­raegyesítésére. Ezenkívül javasolták, szűnjék meg német területen az atomháború min­denféle propaqandája és előkészülete és kölcsönösen mondjanak le az atom­fegyver gyártásáról. Jozef Cyrankiewicz: A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának és Németország minden békeszerető erejének nevében üdvözöljük azokat a javaslatokat, amelyeket a varsói szerződés részve­vő országainak Politikai Tanácsadó Bizottsáqa ma tárgyal. A német népnek különös érdeke fűződik ezekhez az építő javaslatok­hoz. A Német Demokratikus Köztár­saság állampolgárai és Nyugat-Né­metország lakosságának széles körei tudatában vannak, hogy a katonai tömbök létezése kiélezi az államok közti viszonyt és hogy a NATO-ál­lamok, különösen Nyugat-Németor­szág fegyverkezési intézkedései miatt új feszültség keletkezik Európában. A Német Demokratikus Köztársa­ság támogatja azt a javaslatot, hogy a meglevő katonai csoportosulásokat kollektív biztonsági rendszerrel cse­réljék fel. Ha az európai államok egy része a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Fran­ciaország és az Egyesült Államok részvételével ilyen megállapodásra jutna, az nagy lépés lenne előre. Üdvözöljük az olyan európai öve­zetek létesítéséről szóló javaslatot, amelyekben az érdekelt államok kö­zötti megállapodással szabnák meg a haderők létszámát és elhelyezését. Kívánatosnak tartjuk, hogy Nagy 3? Britannia kormányának indítványait^ amelyeket a genfi kormányfői érte­kezleten tárgyaltak, gondosan vizs­gálják meg. A Német Demokratikus Köztársa­ság részéről nincs akadálya annak, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köz­társaság megállapodjék a német fegy­veres erők csökkentésében. A kül­földi csapatok Németország mindkét részéből való kivonása, vagy létszá­mának csökkentése szintén egyezik a Német Demokratikus Köztársaság általam már említett javaslataivak Egyetértünk azzal a javaslattal is, hogy ellenőrizzék az ilyen megálla­podások betartását. Törekedni kell olyan megegyezésre is, hogy a né­metországi fegyveres erőket ne sze-? reljék fel atomfegyverrel. Az a javaslat, hogy az európai ál­lamok kössenek megnemtámadási egyezményt és vállalják, hogy min­den vitás kérdést békés úton oldanak meg, szintén teljes mértékben meg­felel a Német Demokratikus Köztéri saság népi kamarája 1956. január 18-i határozatának, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormányának megküldött, A Német Demokratikus Köztársa­ság ezután is megfeszíti minden ere­jét, hogv megegyezéssel elősegítse az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését és Németország egye­sítését. Az NDK nemzetközi kapcsolataiban tartózkodni fog az erőszakkal való bárminő fenyegetőzéstől és arra fog törekedni, hogy minden vitás nem­zetközi kérdést békés eszközökkel oldjon meg. Az NDK mindent megtesz, hogy teljesítse a varsói szerződéssel kap­csolatos kötelezettségeit. Ez megfe­lel a német nép nemzeti érdekeinek. A Politikai Tanácsadó Bizottság mos­tani ülése elősegíti együttműködésünk szilárdítását és erősíti a béketábort. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya nevében kijelentem, hogy teljesen egyetértek az itt tár­gyalásra kerülő javaslatokkal. Lengyelország támogatja Németország békeerőit Összeültünk ma a testvéri Csehszlo­vákia fővárosában, hogy megtárgyal­juk az 1955. május 14-én Varsóban aláírt baráti, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződéssel összefüggő kérdéseket. Lengyelország határozottan azon az állásponton van, amelyet tekintettel az új hitleri Werhmacht felújításának veszélyére és a békét veszélyeztető katonai szövetségek és tömbök rend­szerébe való bekapcsolására foglalt el. A katonai szövetségeknek ez a rend­szere Európa népeit kettészakítja és az összes nemzeteket — beleszámítva a nyugati országokat is — annak az ismert veszélynek teszi ki, hogy a né­met militarizmus agresszív erői újból felélednek. Vajon ismét vállaljunk-e oly súlyos megpróbáltatásokat, mint amilyeneket Európa népeinek a múlt években a né­met militarizmus miatt kellett elvisel­niük? Hisz alig 11 év telt el azóta, hogy óriási közös erőfeszítés árán, amely az áldozatok hekatombáiba ke­rült, a Kelet és Nyugat népei a hitler­ellenes nagy koalícióba tömörülve meg­semmisítették a hitlerizmús hidráját. Mivel .Nyugat-Németország felfegyver­zése való tény, és mivel a revansista fenyegetődzések szüntelenül folynak, egyik fontos feladatunk tovább szilár­dítani a német népben azokat az erő­ket, amelyek békére vágynak és ké­szek azt megvédelmezni. Ezeket az erőket elsősorban a Német Demokra­tikus Köztársaság képviseli, amelynek szüntelenül növekszik a tekintélye, és amely a békés együttműködés prog­ramját valósítja meg valamennyi eu­rópai állammal. A német néppel való jó szomszédi kapcsolataink alapját első­sorban az a meggyőződés képezi, amely Lengyelországnak és az NDK­nak a zhoreleci szerződés aláírása ötö­dik évfordulója napján aláírt közös nyilatkozatában jutott kifejezésre. A közös nyilatkozat rámutat, hogy „a két ország népeinek baráti kapcsolatai (Folytatás a 4. oldalon) OJ szo 1956. január 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom