Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-18 / 18. szám, szerda

Felemelő érzés, ha az ember munkáját megbecsülik A múlt évi kollektív szerződés teljesítéséről és az idei előkészítéséről A kora reggeli munkásvonat Lé"aról tolmács f-lé minden községnél megállt. Az egyik ablaknál két munkás ült egymással szemben. Cigarettáztak, beszélgettek. Eleinte a reggeli hideg szélről, amely pirosra csípte az emberek arcát, aztán az új gyárak és lakások, családi házak építéséről. A tolmácsi állomáshoz közeledett már a vonat, amikor szóba került az ottani katlangyár is. amelyben dolgoznak. — A mi gyárunk célravezető úton jár. s nagyon jóleső érzés, hogy munkánkat értékelik és megbecsülik a jól dolgozó embert. — Ilyenformán ejtette a szót az idősebbik munkásforma férfi, aki közelebb lehetett már az ötvenhez, mint a negyvenhez — legalább is ezt árulta el deresedni kezdő, haja, — a vele szembenülő jóval fiatalabb munkatársa felé. Tegyük mindjárt hozzá: jogosan lehet büszke üzemére. A katlangyár dolgozói a múlt esztendőben derekasan megállták helyüket. Feladatukat teljesítették. Jelentős eredményeket értek el az önköltség csökkentésében is. Természetes, hogy része volt ebben a munka jobb megszervezésének és mindenekelőtt hozzájárult ehhez az üzem kollektív szerződésének gondos előkészítése és teljesítése. Ma már jóval olcsóbban állítják elő a katlanokat és az új gyárak csarnokaihoz szükséges vaskonstrukciókat és számos más gyártmányt, mint egy-két esztendővel ezelőtt. Jelentősen hozzájárult az eredmények eléréséhez az újítómozgalom elterjedése is. A vállalat vezetősége széles lehetőséget nyújt az alkotó munka számára. Talánnincs is az üzemben olyan munkás, technikus, vagy mérnök, akit ne tüzelne a vágy, hogy kifejthesse tudását, akit nem fütene az elhatározás, hogy új terveket valósítson meg. Persze, ehhez erős akarat, tapasztalat. gyakorlat kell és nem utolsó sorban a munkások és technikusok szoros együttműködése. Hányszor előfordult, hogy az egyszerű munkásnak, aki úgy ismeri már az üzemet, mint a tenyerét, valami életrevaló ötlete támadt. Érezte, tudta, hol, mi módon lehetne könnyebbé tenni a munkát. Töprengett, törte a fejét napokig, hetekig. Mérnie, számolnia, rajzot szerkesztenie kellene. Ehhez pedig még nincs meg a szükséges gyakorlata. Ezelőtt nem egy kiváló újító, nagyszerűen dolgozó munkás torpant meg, mert nem tudta műszakilag kifejezni, ésszerűsíteni elgondolását. Az üzemi pártszervezet fáradhatatlan politikai munkájának eredménye, hogy ma már bizalommal fordulnak a munkások segítségért az üzemben dolgozó mérnökökhöz, tanácskoznak velük, kicserélik tapasztalataikat és segítenek ott, ahol arra szükség vat>. Az eredmény nem maradt el. Az akkumulációs tervet 9 millió koronával túlteljesítették, ami (hazánk dolgozóinak további kényelmes lakásegységeket, iskolákat, vagy gyártelepeket jelent. Az üzem részlegein járva az egyik műhelyben Jozef Šálka elvtársnál állunk meg, aki éppen az esztergapad körül szorgoskodott. Még oda sem értünk egészeh, amikor a gép felzúgott'és a kés sziszegve belevágott az acélba. Összecsapott a két fém, lila forgács tekeredett elő a kés alól, szállt a rozsdapor, és a vöröses fémrúd csillogó acélszinűvé tisztult a kés nyomán. Šálka elvtárs egyike azoknak, aki a kollektív szerződésben vállalt feladatokat nemcsak teljesítette. hanem jóval túlteljesítette azokat, amiért külön jutalmat, egy „Perota" mosógépet kapott az év végén. A másik műhelyben Darázs Sándor kíséri figyelemmel az automatikus hegesztőgép munkáját, hogy hiba nélkül forrassza össze a méter vastagságú csöveket. Eközben két munkatársa már további csöveket helyez el állványokon, hogy folyamatosan, fennakadás és időveszteség nélkül végezhesse el hat kézipisztolyos hegesztő munkáját. Hasonlóan a többi hegesztők is egyre nagyobb gondot fordítanak a minőségre. Különös nagy erkölcsi hatásuk van minden egyes hegesztőre a forrasztásokról készített röntgenfelvételeknek, mert senki sem akar selejtes munkát kiadni a kezéből Már pedig a rádioaktív izotópok felhasználásával készített röntgenfelvételek megmutatják a legkisebb hibát, repedést is. Ennek segítségéve! lehetővé vált a selejtképződésnek kisebb mennyiségre való csökkentése és a gyártmányok minőségének megjavítása. A mesterek és műszakiak jobb együttműködéséért Miben látja üzemi levelezőnk a Gömürhorkai Cellulóze-üzem terve nemteljesítésének okait A Gömörhorkai Cellulóze üzem dolgozói a múlt évben nem teljesítették tervüket és így adósai maradtak nemzetgazdaságunknak. A cellulóze termelés tervét" 95.9, a papírtermelését pedig csak 84.7 százalékra teljesítették. Rá kell mutatnunk azokra az üzem zavarokra, amelyek jelentősen gátolták a termelést és részük van >a terv nemteljesítésében. A téli hónapokban a némileg fagyos fa feldolgozásához szükséges főzősaWiiány sok zavart keltett. Egyik főzőkazán falainak javítása, ami több hetet vett igénybe, szintén tartóztatta a termelés'". Említsük meg még a téli hónapokban gyakori villanyáramszolgáltatási zavarokat, amelyek miatt gépe.nk egy része nem dolgozhatott zavartalanul. Mindezekre a? okokra ráfogadhatjuk, hogy objektívek és ezért nézzük meg az okok másik csoportját, a leglényegesebbeket, s kérdezzük meg, mit

1 tettek a terv teljesítése érdekében azok, akiktől a terv teljesítése függ, az üzem dolgozói, technikusai, mesLei ei. Kezdjük, mindjárt s mesterek és tevl'nikusok együttműködésénél. Ez nem volt mindenütt jó. Ha egyik-másik mester nehézségekbe ütközött feladata teljesítésében, a másik nem segített neki. Kényeimeskedtünk ezer a téren. Gyakran előiordul, nogy a mesterek nem beszélik meg aprólékosan munkafeladataikat a dolgozókkal. Efjjedül akarják megoldani őket talár

1? Nem kellett volna bekövetkeznie E-nnak sem, ami Diók és Székely elvtársakkal történt. Székely és Diák ÜJ SZÓ Í95S. elrendelték az ammóniksawal való főzést. Ugyanakkor azonban nem oktatták ki kellőképpen a lőzó munVasokat a.: új főzősav használatára. T;;y ..fiikeiúlt" néhány kazánnyi to-tóát elrontani. Károsodás érte a termelést í!S a dolgozókat is, mert az eredmény rrepiálszctt a fizetéseken ÍS. Operaf'vat.n -nődön kellene dolgozniak a felelős clo'gozóknak. Ott kellett volna ienniök ahol a munka folyik i-zt nem u tték meg. Súlyos hiba az utóbbi időben, hogy amikor lemaradás mutatkozik, személyeskedés üti fel a fejét. így van ez Kuia főmérnöknél és Kleist volt termelési vezetőnél. Ügy látszik, egyikük sem tette magáévá az együttműködés elveit E helyett kijelentik: Én nem tudok vele dolgozni, ő viszont velem. Ilyen kicsinyességeknek nem szabad megtörténniük, amikor -olyan dolgokról van szó, mint a terv teljesítése. Az üzemi pártszervezet és az üzemi bizottság nem nézhet el olyan esetek felett, amelyek a terv teljesítését akadályozzák. Csak az összes mesterek és technikusok közös együttműködésével, s .) dolgozók kezdeményezésére támaszkodva láthatunk hozzá adósságunk törlesztéséhez. Hiszen ez évi feladataink a papír termelésben majdnem egy százalékkal magasabbak, idei termelésünk összértéke pedig 23 százalékkal emelkedik. A másik negyedévben megkezdjük a fehérített cellulóze gyártását is. Ezeket a feladatokat pedig csak úgy leszünk képesek megoldani, ha a rossz együttműködést a szocialista munkaverseny jó megszervezésével váltjuk fel. Prihradszky Lajos, Gömörho-* "" A múlt évi majdnem 60 oldalas kollektív szerződést lapozgatva Kovács Ferenc elvtárssal, az üzemi pártszervezet elnökével és Hochreiter elvtárssal, az üzemi bizottság titkárával, továbbá az igazgatóság néhány dolgozójával beszéltünk a kollektív szerződés eredményeiről és az új tervekről. — Lényegében teljesítettük mindazt, amit az igazgatóság, az üzem dolgozói a kollektív szerződésben leszö geztek. Kidolgozásánál igyekeztünk a reális lehetőségekre támaszkodni. Tanulmányoztuk a termelési értekezleteken és egyéb tanácskozásokon elhangzott hozzászólásokat, javaslatokat — mondja az üzemi pártszervezet elnöke. A kollektív szerződésnek 313 pontja van. Az egyik értékesebb, mint a másik. S majdnem ugyanannyi a megvalósításról szólő jelentés. A dolgozók javaslatai alapján a hulladékanyag felhasználásával 256 000 koronát takarítottak meg. A vastag lemezek egyenesítéséhez megfelelő asztalt készítettek, ami a munkát jóval megkönnyítette. A katlanokhoz szükséges csöveket már nem kellett egy másik üzembe küldeni hajlítás végett, saját maguk szerkesztette gépen végzik el jóval rövidebb idő alatt a munkát, és a vasutat sem terhelik meg az alkatrészek oda- és visszaszállításával. Sokat javult a műhelyek anyaggal és a munkások szerszámmal való ellátása is. Nemrégiben elkészült az új, korszerű, jól berendezett óvoda is, ahol a dolgozó anyák gyermekei második otthonukra találnak. A gyermekek gondozásáról Ľudmila Sabolová gondoskodik. A csöppségek majdnem minden este más-más versek szavalásával szereznek örömet anyukájuknak. A dolgozók kívánságára a bölcsődét is kibővítették. Mennyivel jobban végzi munkáját Zuzana Benčová és a többi dolgozó asszonyok, akik tudják, hogy gyermekeiket jó gondozás ban részesítik. Nem állíthatjuk azonban, hogy a kollektív szerződés minden pontját teljesítették. Vannak olyan pontok is amelyek nem váltak valóra. Például az üzem igazgatósága vállalta, hogy 48 lakásegységet építtet fel a dolgozók számára 1955-ben. Ennek befejezése, sajnos, átcsúszik erre az évre. De legkésőbb február végén, vagy március elején már beköltözhetnek azok, akik ezt példás munkájukkal kiérdemelték. Kicsit furcsán hangzik a kollektív szerződés 260. pontjához csatolt következő pár sor: „A legényszálló számára a függönyöket és karnizsokat megkaptuk, de kampószegek nélkül és ®zért azokat még nem szereltük fel". Az aláírás olvashatatlan, de ez nem is fontos, bárki legyen a felelős, az ilyen elintézése a doloqnak iqazán felületességre vall. Kampószegek miatt, amelyek fillérekbe kerülnek, a több ezer korona értékű függöny a raktárban hever, ahelyett, hogy a munkások otthonát díszítené. Még érdekesebb a 240. ponthoz csatolt válasz, amely így hangzik: „A baleset elhárításával kapcsolatban az újonnan munkába lépett dolgozókat nem iskoláztathattuk, mert nem tudtuk, kit mikor vettek fel. Azonban 100 százalékra teljesítették a kollektív szerződés 243. pontját, a dolgozóknak a baleset megtörténte utáni iskolázását. Tehát nem véletlen, hogy a balesetek száma a múlt évben az előző évekhez viszonyítva nem csökkent. Pavel Ambrőzinak, a munkavédelmi osztály vezetőjének igazán semmi mást nem kellett volna tennie, csak felhívnia a személyzeti osztályt, hogy rendszeresen küldjenek pontos jelen tést az újonnan felvett munkásokról. Egészen biztos, hogy így eredménye sebb lett volna munkája. Az üzemi pártszervezet felvilágosító tevékenysége is jobb; lehetne ezen a téten. A szakszervezeti bizalmiak és a pártcsoportok vezetői alig törődnek azzal, hogy, munkatársaik tartsák be a munkavédelmi előírásokat, óvatossá gi rendszabályokat.. Ezért még min dig gyakoriak a balesetek. Pedig a dolgozókról való gondoskodás olyan feladat, amelyről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. Erdősi Ede Jleoli r0iikém

y a helyi nemzeti bizottság elnökéhez Kedves Sós La/os elvtárs! Leveled vétele után az Űj Szó szerkesztősége nyomban kiküldött Hozzátok, hogy kivizsgáljam a tényállást, noha lényegbevágó kifogásokat nem emeltél a tavaly december 10-én megjelent Vükéről szóló beszámolóval szemben Mégis leveled becsületes hanyjából i sértődöttség határozottan kicsengett, ezért kellett Hozzátok mennem, hogy megnyugtassalak és világosan értésedre adjam, hogy lapunk minden bírálata arra irányul, hogy körültekintőbb munkára serkentsünk Benneteket. Négy óra alatt, amíg Veletek voltam, az élénk vita után azzal a benyomással távoztam, hogy Ti, párt- és helyi nemzeti bizottsági tagok ahelyett, hogy összefognátok a kulákok ellen, egymással civakodtok, egymás hibáját hánytorgatjátok és ezzel a magatartással megteremtitek azt az ,<áldásos" és „zavartalan" csendéletet, amit az osztályellenség békésen élvez. Ezt az észrevételemet már akkor közöltem Veletek, amikor Nálatok voltam, de most, napok múlva, hogy Rátok gondolok, ez a felismerés annál fájdalmasabban hat, mert valamennyien előttem Vagytok, látlak Benneteket az elhangzott szemrehányások közepette, a bólogatás, a hibák beismerésének meghitt pillanataiban, ami azt igazolja, hogy becsületes dolgozó emberek Vagytok, csak éppen nem tudtok véget vetni a köztetek dúló jelentéktelen torzsalkodásoknak, és ugyanakkor még ma is olyan finomak Vagytok, hogy a „kulák" elnevezés helyett a „nagy gazda" kifejezést használjátok. A két kifejezés között nincs lényeges eltérés, mégis az a tény, hogy irtóztok a kulálcot a nevén nevezni, megvilágítja azt az áldatlan helyzetet, amelyben ma Vagytok és amelyből nehezen bírtok kikecmeregni. Leveledben azt írod, „tudatában vagyok annak, hogy azok a személyek nem felelnek meg ott, de máról holnapra nem lehet őket leváltani". Leveled további részében hivatkozol arra is, hogy a kulákokat csak akkor lehet eltávolítani, ha kész lesz a közös istálló. Amint látod, Te a kulákokat „személyeknek" nevezed, és végül a közös istállóra való hivatkozásod anynyit jelent, hogy az égető probléma megoldását legalább egy évre el kell halasztani, ami szerintem lesújtó és tarthatatlan álláspont. Arra a kérdésre, hogy miért nem találtok megfelelő állatgondozót a kulákok helyére, azt válaszoltátok, hogy senki sem akarja vállalni. A további kérdésre, hogy mi történik azokkal, akik két évvel ezelőtt kiléptek a szövetkezetből és akiknek száma meghaladja a harmincat, Csaba Béla nemzeti bizottsági tag azt válaszolta, hogy hallani sem akarnak a szövetkezetről. Most meg kell mondanom, hogy ezen nem csodálkozom. A helyzet az, hogy Nálatok a népnevelő munka igen gyenge lábon áll, és Ti nemcsak azokkal a gazdákkal nem törődtök, akik kiléptek a szövetkezetből, hanem a szövetkezet tagjaival sem. Ez Rufini Béla, a szövetkezet elnöke szavaiból derült ki, amikor elmondta, hogy tavaly a bank a félévi kimutatásnál azt javasolta, hogy a ledolgozott munkaegység 8 koronás előlegét le kell szállítani T-re, mert a szövetkezet pénzügyi helyzete ezt kívánja. Nem kutatom most a bank magatartását, mert erre a döntésre bizonyára komoly okai voltak, de rejtély, hogy ilyen komoly helyzetben a szövetkezet vezetősége miért nem hívott össze taggyűlést, ahol a valósághoz híven feltárhatta volna a helyzetet. Bol voltak akkor az elvtársak? Mit tett akkor a helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság? Miért volt szükség akkor, hogy a tagok különféle forrásokból értesüljenek erről a döntésről, a reakciós hangok ama szennyes mellékzöngéivel, hogy ez később kihatott a tagság munkafegyelmére is. Ez végül megnyilvánult a hiányos dohány szedésnél és a sok mázsa sarjűnál, ami ott rothadt a határban. Ilyen körülmények után azfán nem lehet csodálkozni Csaba Béla nemzeti bizottsági tagnak a kilépőkkel kapcsolatban tett nyilatkozatán, és azon sem, hogy senfánek Közületek még csak az eszébe sem jut népnevelő munkát végezni közöttük. Nyilvánvaló, hogy rosszul értelmezitek ezen a téren az önkéntesség elvét. Ez abból is kitűnik, hogy kevésre értékelitek u tagság becsületes magatartását, amely szorgalamasan dolgozott a szövetkezetben, noha a munkaegységekért hárpm hónapig nem kapott fizetést. Nem fér kétség ahhoz, hogy Vilkén a tagság bízik a szőve'Kezethen és hite a közös munkában csak akkor ingott meg, amikor az előleget egy koronával csökkentették anélkül, hogy erre előzőleg előkészítették volna. Ha a tagság nagyobb megbecsülésben részesülne, akkor teljes határozottsággal merem állítani, hogg nem lenne szükség arra, hogy gyertyával keressetek megfelelő állatgondozót a kulákok helyére. Es itt mindjárt azt is közölhetem, hogy a kilépett kisés középgazdákat addig nem tudjátok újra megnyerni a szövetkezet számára, amíg ki nem zárjátok körötökből a kulákokat. Senki sem állítja kedves Sós elvtárs, hogy ez könnyű feladat, mert különben nem neveznénk ezt a műveletet osztály harcnak, de viszont be kell látnod, hogy a nemzeti bizottság nem azért van a faluban, hogy a libákat úszni tanítsa. A nemzeti bizottság minden községben a munkás-paraszt szövetség végrehajtó hatalma és -munkáját a felsőbb szervek segítik. Ezért helyesnek tartanám, ha Ti most nem arra várnátok, hogy felépüljön a közös istálló. Az istálló maga, ha nincsenek hozzá megfalelő emberek, vajmi keveset segít. Vistont igen helyesnek tartanám, ha segítséget kérnétek a járási nemzeti bizottságtól. Mondjuk, ha egy tapasztalt öntudatos instruktort kérnétek, akivel megbeszélnétek a teendőket, már mint azt, hogy ki a kulák és ki a középgazda, mert a fürdővízzel nem szabad a gyermeket is kiönteni. Ilymódon a téli hónapokat felhasználnátok arra, hogy megszilárdítsátok és bővítsétek a szövetkezetet, amely végre megérdemli, hogy biztosítsa a vilkei kis- és középparasztok jólétét. Ha másképp gondoljátok megoldani a sürgető és égető problémákat a szövetkezetben, előre megmondom, hogy a torzsalkodások és ellentétek még jobban elmélyülnek Köztetek, s a kulákok röhögnek majd a markukba. Márpedig kár lenne felaprózódni jelentéktelen civakodásokban, mert ismétlem, valamennyien, ahogy most magam előtt láttak Benneteket, becsületesen gondolkozó és törekvő dolgozók Vagytok, őszintén gondoljátok a szocializmus felépítését a falun, csak éppen nem meritek nevén nevezni a dolgokat, a jelenséget. Ha megtanuljátok a zsíros gazdát kuláknak nevezni, mint ahogy a pofont pofonnak nevezitek és nem másként, akkor valamennyi kérdést megoldjátok. Csakis akkor fogjátok azt is megtanulni, hogy mi a szövetkezet és biztos az asszonyok sem fogják többé félvállról venni a közös munkát, mint ahogy más jó szövetkezetben » a lányok, asszonyok azok, akik példát mutatnak a szocializmus építésében. Mindezt Sós elvtárs Neked írom, de gondolok Rufini Bélára is, a szövetkezet elnökére, aki fegyelmezett ugyan, de nem elég odaadó, így tehát nem elég erélyes. Es gondolok azúttal Magyar elvtársra is a pártelnökre, dki ugyan elég odaado harcos, de kevesebb vadászattal és több bizalommal és népneveléssel sukkal nagyobb eredményt ért volna el a községben mint eddig. Végül Sós elvtárs Neked, aki bizalommal fordultál az Üj Szóhoz, eszedbe kell juttatnom, hogy apád cseléd és kondás volt. Es társaid, akikkel akkor este együtt voltunk épp úgy kínlódtak mint Te a kizsákmányolás éveiben, tehát joggal fordulok most Hozzád bizalommal és sok sikert kívánok további munkátokhoz. Elvtársi üdvözlettel: SZABÓ BÉLA t