Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-18 / 18. szám, szerda

Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához A szlovák nyelvtanulás az akarat kérdése A

z utóbbi időben az Űj Szó hasábjain felvetődött a szlovák nyelv tanításának kérdése. A hozzászólók rámutattak a szlovák nyelv tanításában előforduló elégtelenségekre, melyeknek kiküszöbölésére számos javaslatot és elgondolást közölnek. Ebből is látható, menynyi lehetőség kínálkozik arra, hogy a szlovák nyelv tanítását lényegesen megjavítsuk. A javaslatok és elgondolások azonban még korántsem jelentik a hibák kiküszöbölését. Az eredmény majd . csak akkor mutatkozik meg, ha egyegy elgondolás valósággá válik. S erről van «zó. Ahhoz, hogy a cél ne maradjon csak cél, elsősorban akaratra van szükség. Az akaratot hangsúlyozom, mert ettől függ, elérjük-e a kitűzött célt vagy sem. Itt arra gondolok, hogy vannak elvtársak, akik nem sokat törődnek nyelvünk kultúrájával, még kevésbé azzal, hogy elsajátítsák a szlovák nyelvet. Hanyagok, közömbösek iránta. Egyesek tudatlanul, mások pedig tudatosan. Az utóbbi kategóriába tartozók tévesen azzal érvelnek, miután egyenlőség van, „úgy beszélek, ahogy nekem tetszik". Természetesen nem azon van a hangsúly, hogy valakire rá erőszakoljuk a szlovák nyelv tanulását vagy tanítását. Ez egyrészt ellentmondana pártunk nemzetiségi politikájának, másrészt pedig nem járna pozitív eredménnyel. A lényeg az, hogy öntudat és kötelességérzet legyen bennünk. Ha valaki erre azt felelné, hogy ,.tudatában vagyok köteleségemnek, de szlovákul mégsem tudok" — a válasz erre az, vajon egyáltalán meg akarsz-e tanulni szlovákul? Mert ha — igen, megtanulhatsz. Persze nem máról holnapra. Kitartó akarat, türelem kell hozzá. Amikor a „Tanítsunk szlovákul, de hogyan?" című, az Üj Szó január 4-én megjelent hozzászólást elolvastam, arra kellett gondolnom, hogy ebben gyökereznek az egyetemen előforduló hiányosságok is. Több példa van rá, hogy nagy tervekkel és nagjí lelkesedéssel jönnek a diákok a főiskolára. Ez érthető is. De meglepődik és megbotránkozik az ember, amikor égy félév, vagy egy év elteltével egykét ilyen diák önként elhagyja az egyetemet. Miért? Azért, mert nem tud szlovákul. Hogy miért nem tud, erre megadták a feleletet az előbbi hozzászólók. Én csak aláhúzhatom: az általános- és középiskolákban általában kevés gondot fordítanak a szlovák nyelv tanítására, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy még a magyar nyelv művelésére is. Ez a valóság. Ezt bizonyítja a főiskolákra kerülő diákok nyelvkultúrájának színvonala. A gyakorlat — ami- pedig az igazság kritériuma — azt rtiutatja, hogy az elsőéves egyetemi hallgatókkal olyan tananyagot kell a tanároknak átvenniük, amivel már a középiskolában tisztúbaíi kellene lenniök. Nem érintheti ez kellemesen a diákokat, de a tanárokat sem, akik szívügyüknek tartják az ifjúság nevelését. A hibát a középiskolában kell kiküszöbölni — gondosabb, lelkiismeretesebb oktatással! A kérdésnek persze van egy másik oldala is. Amikor a középiskolákból elégtelen nyelvkultúrával kerülnek a főiskolára a diákok, ugyanakkor azok, akik befejezték tanulmányaikat, mint tanítók elégtelen nyelvismerettel kezdik meg a tanítást a középiskolákon. Ez a körülmény az oka a nyelvkultúra alacsony színvonalának középiskoláinkon. Látható, hogy a nyelv művelésével bajok vannak a főiskolán is, ezért itt is na- , gyobb gonddal kellene a tantervet kidolgozni. A lényeget azonban mégsem ebben látom. Kérdezzük csak meg önmagunktól, törekszünk-e eléggé a szlovák nyelv tökéletes elsajátítására. Szerintem nem. Egyes elvtársak félvállról veszik ezt, s megelégszenek gyatra, szegényes nyelvismeretükkel. Mások, mint már említettem, képesek megfutamodni a nehézségek elől, elhagyják az egyetemet, csakhogy „megőrizhessék" nyelvük tisztaságát. Igen, mert az is előfordul, sokan azt gondolják, hogyha szlovákul tanulnak, rontják anyanyelvüket. De ezek a „nyelvtisztaságnak őrzői" mindenről megfeledkeznek, amikor magyarul beszSlnek. Egy-két szlovák szó a magyar beszédben nekik semmi „Megyek a knizsnicába", „megvan a konspektod". — mondják, megfeledkezve a nyelv tisztaságáról. Mindezt csak azért mondtam el, mert a szlovák nyelv tanulásával szorosan összefügg a magyar nyelv müvelésének kérdése ' is. A diákoknak és tanítóknak egyaránt szem előtt kell tartaniok, hogy tisztán beszéljék a nyelvet és ne éktelenítsék beszédüket feleslegesen idegen szavakkal. Az idegen szavak használata csak akkor igazolt, ha a fogalomra nincs helyes magyar szó, ha az ismert tárgyat, jelenséget nem tudjuk magyar szóval megjelölnL Ami a dolgozók széles tömegét illeti, a szlovák nyelvtanfolyamok rendezése lényeges hézagot tölthetne bo és hozzájárulhatna dolgozóink szlovák nyelvtudásának fejlesztéséhez. De a tanítók és tanulnivágyók segítségére siethetne a rádió is, szlováknyelvtanfolyamok indításával. Lehetőség akadna tehát elég, hogy dolgozóink gyarapíthassák szlovák nyelvismeretüket. Kerekes István Alit jelent a nyelv tudása munkahelyünkön mniMiiiiiiiiiiiiniii'Mi.iiüi.ii: i i I..IH iiiiiniiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiaiiiiiiüiiiiiiiiiiiii A

z Üj Szóban megjelent cikksorozatot a szlovák nyelv tanulásaitól magyarlakta helységekben talán sehol sem helyeselték annyian, mint ott, ahol a lakosságnak csuKnem száz százaléka szlovák, s ameiy vitiék gyártelepein sok száz dél-sziovákiai és csallóközi magyar fiatal talál munkaalkalmat. Különösen mi, az egészségügyben dolgozók bizonyíthatjuk nap nap után, milyen nehézségeKkel kell megküzdeniük azoknak a magyar munkásoknak, akik a szlovák nyelv ismerete nélkül kerültek ide, a tátraaljai tájra. Ezek a magyar dolgozók — egészen kevés számú kivételtől eltekintve — ideérkezésükkor egy szót sem tudtak a „dobrý deň"-en kívül szlovákul. Mennyi küzdelembe, félsikerú munkába, csalódásba került, míg úgyahogy annyira megtanulták a szlovák nyelvet, hogy megérthették a napi munkához — különösen a szakmáhokapott és nélkülözhetetlen utasításokat! Mennyivel könnyebb volt a sorsuk azoknak a fiataloknak, akik már úgy érkeztek új munkahelyükre, hogy beszélték a szlovák nyelvet. Mindenki előtt elismert tény, hogy a magyar ember nem fél a munkától. Szorgalmas, törekvő s ahová állítják, megállja a helyét. De hogy tudjon rendes munkát végezni ott, ahol nem érti meô az előírt szabályokat, utasításokat? Még ha a legjobb igyekezettel is magyarázza el a szakember a gépkezelés mikéntjét vagy a munka kivitelét pl. egy csallóközi lánynak, aki az útmutatásból nem ért egyetlen szót sem, hogy tud az aztán jó munkát végezni ? Ennek Következménye nem egyszer a mellőzés érzete. S jön a félremagyarázás: „bizonyára azért nem kaptam magasabb munkabért, mert nem születtem szlováknak." Ezzel szemben az a magyar anyanyelvű dolgozó, aki már a faluja iskolájából hozta magával a szlovák nyelv ismeretét, jobb és rendszeresebb munkát tud végezni már a megérkezése után is, s ezáltal kereseti lehetősége is növekszik, rövid időn belül pedig teljesen bírni fogja szlovák környezetben szlovák munkatársai nyelvét. És ennek óriási kihatása van a magyar beszédre is. Mert az, aki jól besiél szlovákul, jobban megőrzi anyanyelve tisztaságát azokkal a kezdőkkel szemben, akik, hogy jobban megérthessék az új környezetben magukat, keverik a két nyelvet. Következmény: se magyarul, se szlovákul nem fognak szabatosan beszélni, hanem valami fülsértő, az irodalmi nyelvtől tavolesö zagyvaságot, Amelynek hallatára az ember sírni vagy nevetni szeretne — de mindenesetre bosszankodik. Ha Ilyen kevert beszédet hallok, önkéntelenül a záporverte patakvíz jut eszembe: ez is tisztátalan, zavaros és senki hasznát nem veheti... Sajnos, ezt a kevert, hebehurgya beszédmódot legtöbben anynyira megszokják, hogy évek múlva sem tudnak leszokni róla. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a j szlovák nyelv tudásának fontosságát. Hogy pedig elérhető legyen: be kell vezetni a magyar elemi iskolákban a szlovák nyelv gyakorlati tanítását, mert ennek a gyerek feltétlen hasznát látja élete későbbi szakaszában. Vegyünk csak egy példát. A szlováklakta vidékre került dolgozó megbetegszik. Szeretne orvosi tanácsot kapni, ám az üzemi orvos nem ért egy szőt sem a beteg anyanyelven. Mi lesz a következmény? Mivel a beteg nem tudja pontosan előadni panaszait — vagy helytelenül adja őket elő, az orvos csak a tünetekre lesz utalva, hiszen a páciens csak mutogat s még azt sem tudja pontosan megmondani, hol és mije fáj ? Esetleg helytelenül alkalmazza az itt-ott ellesett szlovák Szavakat és így félrevezetheti a kezelőorvost a diagnózis pontos meghatározásában. S kinek lesz ebből kára ? Természetesen a betegnek. Tanácsosnak tartanám, ha minden egyes dolgozó, aki másnyelvű környezetbe kerül és akit az iskolában nem tanítottak az anyanyelvén kívül más nyelvre, vegyen részt legalább kurzuson, vagy ha ezt nem teheti, úgy szerezzen be egy zsebszótárt s ne szégyelje fellapozni, ha a szükség ezt kívánja. Az üzemek vezetői pedig jó és hálás munkát végeznének, ha felszólítanának egy-egy nyugdíjas tanítót (akiknek legtöbbje még jól bírja a magyar nyelvet), hogy tartsanak a gyártelepeken nyelvkurzust a szlovák nyelvet nem beszélő dolgozóknak. Hiszem, hogy ez mind az üzemnek, mind a munkásoknak csak hasznára válna. S ne felejtsük el: a szlovák nyelv a szláv nyelvek között amolyan középső helyet foglal el. Aki ezt a nyelvet bírja, könnyen megértetheti magát bármely szomszédos, távolabb eső szláv lakosságú országban is. S ez óriási előnyt jelent minden tekintetben. L. KISS IBOLYA A szülőkhöz és a tanulókhoz A

" z Oj Szó sorra közli a hozzászólásokat "rról, hogy mit tegyünk a szlovák nyelv elsajátítása érdekében. Csúzi Ferenc helyesen írta hozzászólásában, hogy már az óvodákban mec kell kezdeni kis mértékben a szlovák nyelv tanítását. Igen, ott kellene elkezdeni, de vannak még most is olyan szülök, akik megbotránkoznának azon, ha gyermekük „kényszerítve" volna egy kis szlovák versike vagy dal megtanulására. A kisgyerek játszva megtanulhatja, csakhogy a szülőkben is meg kell érnie annak a tudatnak, hogy nem elszlovákosításról van szó, hanem a gyermek további előrehaladásának feltételéről. Későn már akkor a fejhez kapkodni, amikor az ifjú a főiskolán nem tud boldogulni. Nemcsak a tanítók, tanárok dolga ez. Legyenek a szülők is segítségére gyermeküknek. Ha nem is ismerik a szlovák nyelvet, bíztassák, figyelmeztessék őket és minden lehetőséget ragadjanak meg ők is, hogy képezhessék magukat a szlovák nyelvben. Szeretném nemcsak a szülők, hanem a tanuló ifjúság figyelmét is felhívni, különösen a harmadfok diákjait. Ha • valakiben van szorgalom és akarat, mindent meg tud tanulni. Szükséges, hogy a harmadfok diákjai érett gondolkozásúak legyenek. Értsék meg; hogy saját érdekükről van szó, s szálljanak szembe a nehézségekkel. Még az érettségire készülők is behozhatják az elmulasztottakat. Forgassák, tanulmányozzák a szlovák helyesírás könyvvét, olvassanak szlovák regényeket, elbeszéléseket és költeményeket. Ha valamelyik szót nem értik, keressék ki a szlovák-magyar szótárból. Ez nagyon sokat segít majd nekik a nyelvtanulásban. Sándor Károly, a párkányi tizenegyéves iskola tanulója A LEGMAGASABB TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNY A Szlovák Tudományos Akadémiát, a legmagasabb tudományos intézményt Szlovákiában 1953-ban alakították. Az Akadémia feladata a különféle tudományok terén tevékenykedők megszervezése, a saját kutatóintézetek munkájának vezetése és a szlovák tudományos kutatás irányítása, hogy hithatós segítséget nyújtson dolgozó népünknek a szocializmus minél előbbi felépítésében. Közismert tény, hogy a szocializmust: tudósok és technikusok nélkül építeni nem lehet, mert a tudomány egyik alapvető tényezője a termelési erők fejlődésének. A termelési erők fejlődésétől függ a szocializmus alapvető gazdasági törvényének gyakorlati keresztülvitele, mely törvény a dolgozók maximális anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséről szól. A Szlovák Tudományos Akadémiának megalapítása évében csak a társadalomtudományok részére — filozó® fia, nyelvészet, történelem, néprajz és zeneművészet — voltak tudományos intézetei és munkahelyei. A megalapítás után hozzáfogott a többi tudományág, mégpedig a biológiai, orvosi, mezőgazdasági, természettudományi s a technika részére szóló megfelelő munkahely biztosításához. Nagy erőfeszítésébe- került ama nehézségek elhárítása, amelyek a megfelelő szakemberek kikeresésében, a kielégítő munkahelyek megszerzésében és azoknak műszerekkel való ellátásában merültek fel. A nehézségek ellenére nem egészen két év alátt pártunk és kormányunk megértő, hathatós támogatásával az Akadémia 54 tudományos munkahelyet létesített, melyek rövid idő alatt nagy és értékes .eredményeket értek el. Múlt év ánrilisában Karol Bacílek elvtárs nagy elismeréssel nyilatkozott azokról az eredményekről, amelyeket az Akadémia rövid fennállása óta felmutathatott. A tudományos eredményeknek a gyakorlatban való felhasználása vagy közvetlenül a termelő munkahelyeken, vagy a sajtó útján jön létre. A. trjúlt évben az Akadémia saját kiadásában 99 tudományos művet adott ki a tudomány különféle ágaiból, ezenkívül 28 szaklapot, amelyek részben havonként, részben pedig negyedévenként vagy félévenként jelennek meg és nemcsak a tudományos dolgozók, hanem dolgozó népünk sok-sok tagjának elismerését kivívták. Az Akadémia rövid fennállása óta több igen jelentős tudományos értekezletet és kongresszust rendezett, — rendszerint külföldi tudósok részvételével — amelyeken megvitatták néhány tudományos ág alapvető problémáit. Az Akadémia tudományos dolgozói gyakran vesznek részt különféle nemzetközi értekezleten és gyakran utaznak külföldre tudományos kutatások céljából. Különösen a múlt év volt igen gazdag a tudományos tapasztalatok kölcsönös kicserélésében. Az elméleti munka mellett a legtöbb tudományos kutató beható gyakorlati tanácsadói tevékenységet is folytat. Ez a tanácsadói tevékenység a sajtó, szaklapok, rádió, vagy közvetlenül levelezés útján történik. Sok kutató személyes tanácsadója egyes földmúvesszövetkezeteknek, állapni birtokoknak vagy gyáraknak. Ily tinódon a tudomány közvetlen összeköttettést nyer a gyakorlattal, és kívánatos, hogy ez az összököttetés minél jobban elmélyüljön, minél jobban szolgálja a közgazdaságot és segítse technikai előrehaladásunkat, amelytől dolgozó népünk jóléte függ. Tavaly december 19—21 között folyt le az Akadémia VI. közgyűlése, amelyen új elnököt és főtitkárt választottak. Az Akadémia elnökévé Andrej Sirácky akadémikust, főtitkárrá pedig Ľudovít Kneppo akadémikust választották meg. A közgyűlésen megvitatták és elfogadták az 1956. évre szóló tudományos kutatási tervet, amelyet a Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán elfogadott irányelvek alapján, valamint Szlovákia Kommunista Pártja és a kormány határozataiból kiindulva, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának u technikai előrehaladást biztosító tételei alapján dolgoztak ki. A napokban megkezdett második ötéves terv komoly feladatok elé állítja a Szlovák Tudományos Akaöftmiát és dolgozóit, akik tudatában vannak annak, hogy ezeket a feladatokat csak úgy oldhatják meg, ha lelkes alkotóivá lesznek a kutatómunkának azzal a büszke tudattal, hogy maguk alkotják az új és szebb életet ós hogy a világ legelörehaladőttabb tudományra. a Szovjetunió tudományára támaszkodnak. Mikuláš Berka, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója * U j filmekről * AZ EMIRÁTUS BUKÁSA „Az emirátus bukása" című szovjet történelmi film a polgárháborúnak azt az időszakát örökíti meg, amikor már a gyökeret vert szovjet hatalom, küzdve az intervenciós nyugati imperialisták ellen, segít az oroszországi nemzetiségek proletariátusának kiűzni elnyomóikat és elsöpörni a kapitalista rendszert. A film érdekes embertípusok megrajzolásán keresztül elvisz bennünket a vörös hadsereg főhadiszállására. Kitűnően ábrázolja Frunzet, a nagy hadvezért, aki bátorságával, becsületességével és remek taktikájával tekintélyre tesz szert az ellenségnél is. Különböző származású-emberek fordulnak meg Frunze környezetében. Találkozunk proletár származású altiszttel, aki nem tud belenyugodni abba, hogy egy frontszakasz parancsnokává üzbég tisztet neveztek ki. Nacionalista előítélete akadályozza abban, hogy tisztán lássa a proletárdiktatúra nemzetiségi politikáját. Ugyanakkor látunk egy volt cári tábornokot, aki híven szolgálja a forradalom ügyét, élvezi a párt bizalmát, nem érti azonban az új harci módszerek lényegét: a tömegek erejét Mindkét esetben kidomborodik Frunze nevelő hatása, a katonai biztosnak. mint politikitsnak és parancsnoknak finoman megrajzolt egyénisége. Ugyanakkor a bucharai emír táborában találkozunk a hanyatló feudálkapitalizmus fülledt hullaszagú levegőjével. A nyugati monopolista körök intrikái, titkos ügynökök kiküldése, a pártba befurakodott nacionalista bérencek aknamunkája sem tudja megakadályozni az üzbég népet abban, hogy a taskenti szovjet hatalom és vörös hadseregbeli orosz testvérei segítségével ki ne űzze a bucharai emírt koncraleső pereputtyával együtt-és átvegye a hatalmat Bucharában. A film L. Fajziev és V. Baszov rendezők szaktudását dicséri. Kitűnő alakítás V. Krasznopolszkij Frunzéje. A filmben nagyszerűen érvényesül az üzbég és orosz művészet alkotó együttműködése. A VIHAROS ÚT A „Viharos út" című bolgár film egy földművesszövetkezet alakításának és növekedésének útját mutatja be. Mito középparaszt elkedvetlenedik a szövetkezet kezdeti nehézségei miatt, ki akar lépni, hogy ismét magángazdálkodást folytasson. Feleségével — aki a szövetkezet híve —. öszszezördül s külön válnak. Telik az idő. A szövetkezet az osztályellenség leleplezése, a helytelen politikai módszerek kiküszöbölése és a belső viszályok leküzdése folytán, főként pedig a párt állandó segítségével megerősödik és jobb terméshozamot ér el, mint a magángazdálkodók. Mito végül leküzdi csökönyösségét, visszatér családjához, a szövetkezet pedig új taggal gyarapszik. Dakovszki rendező érdeme a film drámai jeleneteinek a való életet tükröző konfliktusokkal telített ábrázolása. Ivan Bratanov Mitója, valamint a feleségét játszó Cvjetlana Nyikolovna alakítása mélyen realista művészet. Lőrincz László OJ SZÖ 1956. ianuár 18.