Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-10 / 296. szám, szombat

1955. december 10. U J SZO 7 A nagykaposi járás és a népművelési munka •Mint régi ismerős kopogtatok be a Nagykaposi Járási Nemzeti Bizott­ság népművelési szakosztályára. Mi­előtt munkájuk felől érdeklődnék, megkérdezem Ladányi elvtárstól, hoi találom meg a járási népművelési ott­hont, ha itt végzek. — Az itt van — mutat az egyik íróasztalra. — De hiszen itt a járási nemzeti bi­zottság népművelési szakosztálya dol­gozott valamikor. — Igen, ez a két asztal most is az, már mint a nemzeti bizottság népmű­velési szakosztálya — mutat a szo­bácskában lévő másik két asztalra. — Ennél az asztalnál dolgozik a szak­osztály három alkalmazottja, emitt, meg ennél az asztalnál a járási nép­művelési otthon két alkalmazottja. — És hol találom meg a népmű­velési otthon igazgatóját? — Én vagyok. Kvôčik elvtárs pedig a titkára. — Hát hogy dolgoztok ketten egy asztalnál? — kérdem elképedve. — Ha én dolgozom, Kvôčik elvtárs áll, ha ő dolgozik, én állok — feleli. Tehát egy asztal jelképezi a nagy­kaposi járásban az egész népművelési otthont: az irodát, a metodikai helyi­séget és az előadótermet. — No és ti ezzel a helyzettel meg vagytok elégedve? — kérdezem. '— Már többször adtunk be javas­latot és igénylést egy-egy helyiségre, de mindig más kapta meg — feleli lemondóan Ladányi elvtárs. — A nép­művelési munka mostoha gyerek a mi járásunkban. Édeskeveset törődnek vele. Elmondja, hogy a mozihelyiségen kí­vül nincs előadóterem Nagykaposon. A moziban színpad van, s évente két­szer vehetik igénybe a termet díjta­lanul kulturális előadások céljára, be­leszámítva a színházak vendégszerep­léseit is. Ha többször lépnek fel, kár­térítést kell fizetniök az elmaradt mo­zielőadásokért. Hallom, hogy ugyanez a probléma a járás más falvaiban is, például De­regnyőn és Csicserben. Deregnyön az ifjúság brigádmunkával* létesített ma­gának otthont. Amikor kész volt, át­vette a filmvállalat olyan megegyezés­sel, hogy minden hónapban egyszer az ifjúság rendelkezésére áll a terem. Ezt a megegyezést azonban a mozi veze­tősége nem tartja be. — És milyen népművelési munka folyik ilyen mostoha viszonyok között Nagykaposon? — terelem újra a szót a nagykaposi helyzetre. — Hát például szakköreink vannak, de csak papíron. A helyi nemzeti bi­zottság eddig még nem biztosított helyet ezeknek a köröknek. Fúvósze­nekarunk is volna, de helyiség hiányá­ban nem tarthat próbákat. Ladányi elvtárstól, aki a Cse­madok nagykaposi helyi csoportjának is elnöke, megtudom, hogy jő tánc­csoportja van a Csemadoknak. A szemlére a Sokol járási titkárságának irodájában gyakorolták be a táncot, mert az valamennyivel tágasabb, mint a Csemadok-titkárság irodája. Negy­ventagú énekkart is akarnak szervez­ni, de még nem tudják, hol fog pró­bálni. új népművelési otthont s valamennyi probléma egyszeriben megoldódna. — Hát a terv már megvolt, de az­tán az építkezés valahogy elmaradt — kapom a választ. — Az a legnagyobb baj, hogy sem a járási, sem pedig a helyi nemzeti bizottság nem törődik a népművelési munkával — panaszkodnak a kultúra terjesztésére hivatottak. Kezdtem már sajnálni a járási nép­művelési otthon két dolgozóját, hogy ilyen áldatlan körülmények között dolgoznak, amikor arra terelődik a szó, milyen népművelési munka fo­lyik a járás egyes községeiben. — Hát ezt igy fejből nem tudom megmondani — ráncolja össze a hom­lokát Ladányi elvtárs. — Vegyük talán elő a kimutatáso­kat, jelentéseket — javaslom. Kiderül, hogy ilyesmi nincs. —• Hogy irányíthatjátok a népműve­lési munkát a járásban, amikor azt sem tudjátok, melyik községben mivel foglalkoznak a csoportok? — kérde­zem. — Őszintén megmondom, nagyon gyengén dolgoztunk eddig — kezdi a vallomást Ladányi elvtárs.— Egy éve vagyok a népművelési otthon igazga­tója, de szeptemberig fogalmam sem volt. róla, mi a járási népművelési otthon feladata. Szeptemberben párna­pos tanfolyamon vettem részt, ott is­mertették meg velem a ránk váró te­endőket. — Utasításokat sem kaptatok ed­dig, hogy mit kell csinálnotok" — Kaptunk, de bevallom, nem vet­tük komolyan. Itt a járásban ugyams megelégedtek azzal, ha villámújságo­kat készítettünk: propagáltuk a tyúk­oltást, szorgalmaztuk az aratási mun­kálatok gyors elvégzését, a beszolgál­tatást és az adófizetést. Meg aztán a vándormozi előadásait is biztosí­tottuk. Helyes, ha a járási népművelési ott­hon dolgozói ilyen tevékenyen igye­keznek biztosítani az egyes akciók si­kerét, hisz ez is népnevelés, de hely­telen, hogy csak ebben merül ki min­den tevékenységük, és kötelességük oroszlánrészével, a népművelési munka szervezésével és irányításával nem tö­rődnek. Ügy látszik, nemcsak a járási és helyi nemzeti bizottság hanyagolja el a népművelési munkát, hanem ma­guk a kultúra terjesztésére hivatottak is. — Most a tanfolyam után már lá­tom, hogy rosszul dolgoztunk. Ezután jobban kézbevesszük a népművelési munkát — fogadkozik Ladányi elvtárs. Reméljük, hogy be is tartja ígére­tét. Közben arra leszek figyelmes, hogy a szomszéd helyiségben élénk vi­ta folyik. — Éppen a járási népművelési ott­hon elhelyezéséről tárgyalnak — vi­lágosítanak fel. A népművelési otthont a járási nép­könyvtár helyiségeibe akarják áthe­lyezni, de a kerületi népkönyvtár ki­küldötte élesen tiltakozik ellene. Azzal érvel, hogy akkor sem a könyvtáros, sem pedig a népművelési otthon dol­gozói nem végezhetnének kielégítő munkát. Benyitunk a könyvtárba és látom, hogy teljesen igaza van: egy helyiség ez is mindössze. Egyik része könyv­— Miért nem építenek Nagykaposon állványokkal van telezsúfolva, és itt in­KULTÚRHÍREK ANGLIÁBAN sok a rövid-életű iro­dalmi folyóirat. Csak nemrég szűnt meg a „Circus" és ,,Books and Book­men" címen máris irodalmi orgánum jelent meg az angol újságpiaoon. A Daily Worker szerint az új havi folyó­irat hasznos vezetője lehet az olvasó­nak, ha az első szám színvonalát a kö­vetkező számok is megtartják. A TÍZEZER DOLLÁROS Harper-díjat, amely kétévenként kerül kiosztásra az amerikai írók között, az idén Hari­et Stone ,,Trial" c. regénye nyerte el. A regény cselekménye röviden a kö­vetkező: Angel Chaves, fiatal néger fiú, azzal a váddal kerül bíróság elé, hogy egy angol leányt elcsábított. Vé­dője, Parney Castle, kommunista. Ki­derül, hogy Castle nem törekszik arra, hogy védencét a nyilvánvalóan alapta­lan vád ától tisztázza. Az író a re­gény egy másik alakjával megmagya­rázza az olvasónak, hogy Castlenak (következésképp a kommunistáknak) nem az a célja, hogy Chavest meg­mentse, hanem, hogy elítéljék és így, mint a faji üldözés áldozatát állíthassa a világ elé. A polgári kritika szerint a szerző nem törekedett művészi al­kotásra. Ennélfogva — állapítja meg az amerikai Da.ili Worker — a ,,Trial" rágalom a munkásmozgalom ellen és nem azért kapta a Harper-díjat, mert művészi értéke van, hanem azért, mert kommunistaellenes . ALDOUS HUXLEY új regénye a ,,Genius and the Goldess"-nek a megjelenését vegyes érzelmekkel fo­fogadta még az angol polgári kritika is. Az amerikai „New Republic" kri­tikusa, Chaskenden Cass epés hangon bírálja a cselekmény mesterkélt meg­oldását, a sokhelyütt érthetetlen stílust, a misztikus-intellektuális zagyvaságot, omellyel az író a sovány és rossz szek­szuális problémát köríti. Ügy látszik, Huxley hosszú hallgatás? nem hozott semmi fejlődést témaválasztásában, a régieket pedig már nyugati csodálói is megunták. tézik a könyvkölcsönzést is. Arról szó sem lehet, hogy könyvvel, a kezében valahol leülhessen az ember, mert ahol állvány nincs, ott a csomagok halmaza foglalja el a helyet. Ezekben is könyvek vannak, a falusi népmű­velési otthonok részére. Egy kézbesítő lép be: — Üjabb tizenhárom csomag — nyújtja át a szállítólevelet. — Látja, még ide akarják tenni a népművelési otthont is, holott a'113 le­het. már mozogni a csomagoktól — panaszkodik a kerületi kiküldött. Megtudom, hogy a járás ez évben 36 ezer koronát fordított könyvekre, a járási népkönyvtár és a falusi könyvtárak részére. Ez szép dolog, de önmagában még kevés a kultúra ter­jesztéséhez. A járási népkönyvtárnak eddig mintegy 6000 kötete van, csak az a baj, hogy senki sem tudja megmon­dani, mennyi ebből a szépirodalom, a politikai, gyermek- és szakirodalom, mert a könyvek rendezetlenül hever­nek a polcokon. Hreško elvtársnő, a volt könyvtáros nem sokat törődhetett velük, mert még pecsét sincs ben­nük. Sok könyv van az olvasóknál is, azt. sem tudják, kitől kérjék vissza, mert csak a kölcsönző nevét jegyez­ték fel, a lakhelyét már nem tartot­ták fontosnak. — Az volt a legnagyobb baj, hogy az eddigi könyvtárosok csupán a ki­kölcsönzést végezték, azt is roSszul, és a népnevelési, tömegpolitikai mun­kával nem törődtek — mondja Kovács elvtárs, a járási népművelési felügyelő. Nagy munka vár az új könyvtáros­ra, Varga Jolánra, míg rendet teremt a könyvtárban. Reméljük, az olvasók tábora sem 388 tagból fog állni, mint most, hanem jelentősen megnövekszik. mi i esz a népművelési ott­honnal, ha a könyvtárban sem kap he­lyet? Márpedig nem lenne jó, ha oda­helyeznék, mert egy helyiség a könyv­tár részére is csak szükségmegoldás. Ajánlatos volna, ha a járási nemzeti bizottság végre komolyan foglalkozna az új népművelési otthon felépítésé­vel. így 'megoldódna Nagykaposon az előadóterem kérdése, és megfelelőbb elhelyezést kapna a népkönyvtár is. De addig is kell valami megoldás. Re­méljük, a járási és a helyi nemzeti bizottság ezután több gondot fordít a népművelési munkára, s rövidesen megfelelőbb feltételeket teremt a. nép­művelési otthon működésének. J. I. Jól sikerült könyvkiállítást rendeztek a galántai iskolában A Galántai Magyar Tannyelvű Tizen­egyéves Középiskolában „A szovjet irodalom a béke fegyvere" jelszó je­gyében ebben az évben is megrendez­ték a barátság hónapja keretében a könyvkiállítással egybekötött könyv­vásárt. A kiállításon szereplő szovjet irodalmi műveken kívül a vásárlók bőven válogathattak a cseh, szlovák, magyar és a haladó nyugati írók köny­vei között. A kiállított és eladásra szánt köny­vek összeválogatásánál a kiállítás ve­zetőjének baráti segítséget nyújtottak az egyes szaktárgyak tanítói, akik összeállították az általuk tanított tan­tárgyak körében hasznosan felhasznál­ható szépirodalmi művek jegyzékét. A kiállítást az iskola főépületében rendezték meg. A tanulók maguk vé­gezték az elárusítást. Az érdeklődés nemcsak az első napokra terjedt ki, hanem változatlanul tartott egész időn át. A tizenegyedik osztály tanulói fia­talabb társaiknak rövid könyvismerte­téssel egybefűzött kritikát mondtak az egyes könyvekről. Komjáti Teréz, Rényei Zsuzsa, Barczi Gyula és Darázs Lipót valóban szépen és eredménye­sen dolgoztak. Munkájukkal nagymér­tékben hozzájárultak ahhoz, hogy a harmadfok tanulói 249 könyvet vásá­roltak 3664 korona értékben. A könyvvásárt megelőzte a Sloven- ská kniha által rendezett sorsjegyak­ció. A 10 koronás névértékű, és a sor­solás után könyvre váltható sorsje­gyekből 225-öt vásároltak a tanulók, összesen 2250 korona értékben. (Párkány Antal leveléből.) Fejlődik a Dunaszerdaheiyi Járási Népkönyvtár Otthonos, meleg helyiségben fo­gadja az olvasókat a könyvtár veze­tője, Kubík elvtárs. Két évvel ezelőtt, 1953 novemberében vette át a könyv­tárat. Abban az évben mégcsak 553 olvasója volt. Tavaly könyvtárvezetői tanfolyamon vett részt Modorban és ennek köszönheti, hogy ma már 1177­re növekedett az olvasók tábora. Az olvasók részéről egyre nagyobb az érdeklődés a szovjet írók művei iránt. „Az anya", az „Aratás" és „Az acélt megedzik" című művekről vi­taestet is rendeztek és a jövőben is terveznek hasonlót. Az olvasók szép számmal vesznek részt ezeken a vi­tákon. A helybeli EFSZ-ben például 127 részvevővel rendeztek vitaestet a közelmúltban mezőgazdasági könyv, ről. Nem feledkeznek meg a falvakról sem. Könyvkiállításokat rendeznek a járás falvaiban; ezeken sok könyvet vásárolnak az olvasók. Az olvasásban a tanulóifjúság jár elöl jó példával. Egy év alatt 6543 könyvet kölcsönöztek ki. Szépen gyarapodik a könyvek száma is. Ez évben 3000 kötettel gazdago­dott a könyvtár. Államunk tehát meg­adja a lehetőséget a művelődésre. Ol­vasóink kötelessége, hogy éljenek ve­le. (Gyurovszky Vilmos leveléből) A kassai Műszaki Múzeum előadásai A kassai Műszaki Múzeum érde­kes műszaki tárgyú előadásokat ren­dez a hét minden szerdáján. Ezek az előadások: „Műszaki szerdák a Műsza­ki Múzeumban", már köztudomásúak és nagy látogatottságnak .örvendenek. November 30-án Gabriny mérnök tar­tott érdekes előadást a lengyel épí­tészetről. December 7-én Kurcsa mér­nök tartott beszámolót a magyaror­szági építészetről, december 14-én Popík mérnök a bolgár építészetről és december 21-én Malinovszky mér­nök az orosz építészetet ismerteti. Nagyon érdekes előadásokat hallgat­hatunk a csillagászatról, mégpedig minden vasárnap délelőtt 11 órakor a múzeum épületében. A múzeum további értékes tevé­kenysége a hangversenyek szervezése. A hangversenyeket csütörtökön tart­ják. Nagy sikert ért el a december 1-én megtartott hangverseny, ami­kor Beethoven kiváló műve, a „Missa solemnis" került bemutatásra a prágai Zeneszínház közreműködésével. De­cember 8-án Csajkovszkij és Hacsa­turjan hegedűhangversenyét tűzte műsorára, .december 15-én barokk­zenét, december 22-én Ryba Karácso­nyi zenéjét és december 29-én vi­dám, mulatságos szilveszteri műsort élvezhetnek a hallgatók. A Műszaki Múzeum minden tevé­kenységével a mát szolgálja, érvé­nyesíti a legmodernebb múzeumi el­gondolásokat, oktat, nevel és szóra­koztat (Wageijhuber Adél leveléből.) /Q lőcsei öregasszony Kicsit elüt ez a cím Jókai világ- ha megbízásából járom a vidéki vá- lém azzal a kikötéssel, hogy csak 50 hírű regényétől, amely „A lőcsei fehér rosokat, ahol két-három napig felvá- koronáért adhatja el nekem. En la­asszony" címet viseli. De mindjárt azt sárlom azoktól a könyveket, akiknek pozgatni kezdem a könyvet, közben is hozzá kell tenni, hogy nemcsak a nincs rájuk szükségük, és eladjuk az öregasszonyra pillantok, akinek címadó mondat, hanem a történet 1 s azoknak a szenvedélyes olvasóknak, sárgás arcbőre egy kicsit a könyv más, teljesen nélkülözi Jókai romín- akik ma boldogan mélyednek el egy- sárgás lapjaira hasonlított. Látni le-'. Ilkáját és színes fantáziáját, viszont egy klasszikus műben. Mellékesen hetett, hogy a könyv és az öregasz igen érdekes, és amellett reaiu. Egy­jegyzem itt meg, hogy ma már cigá- szony egyszerre öregedtek meg. Etil szóval ennek a kis történetnek csak nyok is járnak hozzánk vásárolni re- gem akkor mély megindultság fogott annyi köze van Jókai regényéhez, hogy gényt, verset, amire a felszabadulás el, és tán soha nem éreztem olyan előtt évtizedes gyakorlatomban nem határozottsággal, mint most, hogy ér-, volt példa... De hadd folytassam, demes volt könyvszakértőnek képezi. Lőcsén, a mesék és a kiváló almaszü­retek birodalmában játszódik le. A történetet egyébként Kende Ist- Könyvvásárlói utam folyamán kerül- tetnem magam, ván, a Slovenská kniha dolgozója, a tem Lőcsére, ahol érkezésemet a he- _ Kérem — válaszoltam neki igeň kassai Antikva könyvfelvásárlója lyi hangszóró már napokkal azelőtt komolyan —, sajnos nem adhatok ön-, mondta el nekem. A történetet ama hirdette. Egyszóval úgy érkeztem meg n ek érte ötven koronát. Lőcsére, mint egykor ama urak, akik­nek érkeztét kürtök hirdették. A kü­lönbség köztem és ama urak között a mindössze annyi volt, hogy az urak kopasz fejükön parókát hordtak, én nemes humorral fűszerezte, amely azokat az embereket jellemzi, akik if­jú koruktól kezdve könyvek közt él­tek és szenvedélyesen szeretik könyveket — eladni másoknak. Ám a sors útjai kiszámíthatatlanok, meg szerényen, meztelen fejjel érkez­Kende most azt a feladatot kapta, tem hogy azokat a könyveket, amelyeket évtizedeken át eladott, visszavásárol­hatja. Az ember azt hinné, hogy Ken­dét zavarba hozza ez a feladat. Hát sereg lőcsei polgár és polgárnő várt. nem! Kiderült, hogy Kende nemcsak kiváló könyvszakember, hanem kitű­nő fejjel rendelkezik, és pontosan em­lékszik arra, hol laknak egykori ve­nemes egyszerűséggel vissza is vásá­rolja a könyveket. Természetesen ol­csóbban! — De miért? — hunyorgatott a né­ni hetven esztendős szemével, és ma­gatartásán látni lehetett, hogy kissé meg van sértve. — Azért, — válaszoltam ugyan­jegyezte meg' némi "öngúny- Amolyan mert a könyv kétszázat ér, és nekem határozott utasításom van a vállalatomtól, hogy senkit sem szabad becsapni. Tehát asszonyom, Ön nem ötvenet, hanem kétszázat kap ezért a könyvért. — Kár, hogy nem látta ezt a hetven nyal. — Nos, reggel nyolckor, amikor ki­nyitották a boltot, engem már egy Mi tagadás, amikor végignéztem hí­veimen, eszembe jutott, hogy az idő jeleltem is eljárt, mert a polgárok éves nénit — folytatta Kende. — többnyire öregek voltak. Azok, akik Amint átvette az összeget, egyszerre vői, ott felkeresi őket, és amilyen fiatalok voltak, egykorúak lehettek mintha tíz évvel fiatalodott volna hozzáértéssel tudott nekik eladni, oly velem. Magunk közt szólva, az ötvs- m e9• Oly fürge léptekkel távozott a nedik esztendőt taposták. Egyszóval boltból, mintha attól tartott volna, valamennyien egy kicsit renoválásra hogy még meggondolom és visszaké­szorultak, akárcsak a lőcsei templom r em a pénzt. Mondanom sem kell, Olcsóbban! — mondja tűnődve, híres festményei, amelyeket súlyos hogy még aznap mint a futótűz ter-, miközben egy ceruzaszárral kissé meg­vakarja kopaszodó fejét. — Ezzel kapcsolatban hadd mond­milliós költséggel most hoznak rend- jedt el Lőcse ódon házaiban és utcái J be. ban a hír, hogy egy bolond kopasz — Ilyen renoválási hangulatban ember érkezett a városba, aki vacak jak el magának egy történetet, amely kezdtem meg munkámat. Sorra vásá- öreg könyvekért súlyos pénzeket fi-: a Slovenská knihát igen előnyös meg- roltam a könyveket. Zavartalanul meg­világításba helyezi, ami szerintem igen folyt a munka, amikor egyszerre csak — Ez a hátránya annak — fejelte hasznos, mert az utóbbi időben vál- elém toppan egy öreg nénike, aki be bizonyos iróniával Kende —, h&gy lalatunkat sokszor támadták. Hát, ké- egy jó súlyos könyvet tartott a kezé- a paróka kiment a divatból, rem, figyeljen most. A Slovenská kni-: ben, és kissé reszketve nyújtotta fe- Szabó Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom