Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-09 / 295. szám, péntek

4 III SZ0 i '1955. december 9. AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS X. ÜLÉSSZAKA A plenáris ülés a faji meg­különböztetésről tárgyalt New York, december 7. (ČTK). — Az ENSZ-közgyűlés december 6-i ülésszakán jóváhagyta a politikai al­bizottság és jogi bizottság határozatat és folytatta a Biztonsági Tanács har­madik tagjának megválasztását. * A politikai albizottság határozata a délafrikai faji konfliktus kérdéseire vonatkozik, amely elmélyül a Délafri­kai Unió kormányának diszkriminációs politikája következtében. A határozat megállapítja, hogy a Délafrikai Unió kormánya folytatja a faji megkülön­böztetés politikáját és felhívja a kor­mányt, hogy tartsa be az alapokmány­ból származó kötelezettségeit. Krisna Menőn indiai küldött sajnála­tát fejezte ki afelett, hogy a Délafri­kai Unió kormánya az ülésszakról visszahívta küldöttségét és az ENSZ­ben levő állandó küldöttét és hang­súlyozta, hogy a bizottságban elfoga­dott határozatot nagy többséggel fo­gadták el az ENSZ alapokmánya elvei­nek szellemében. Az ENSZ-közgyűlés jóváhagyta a faji megkülönböztetésről szóló határo­zatot azon rész kivételével, amely az ENSZ bizottságának további tevékeny­ségére vonatkozik a Délafrikai Unió­ban levő faji megkülönböztetés hely­zetét illetőleg. A szovjet építészek Ossz-szövetségi kongresszusa után December 3-án befejeződött a szov­jet építészek II. Össz-szövetségi kong­resszusa. A kongresszus küldöttei határoza­tot fogadtak el, amely jóváhagyja a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát az „építkezések tervezésében és megva­lósításában mutatkozó felesleges dol­gok kiküszöböléséről" és a Szovjet­unió építész szövetségének alapsza­bályzatát. A kongresszus részvevői jóváhagy­ták a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságához és a Szov­jetunió Minisztertanácsához intézett levelet. A levél szerint, hogy. tevékeny­ségükben a szocialista realizmus kö­vetelményeiből indulnak ki, ami nem fér össze a múlt építészetének forma­lista módszereivel és vak utánzásával, valamint az architektonikái hagyomá­nyok lebecsülésével. A szovjet építészek fő feladatuknak tartják a típustervek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a kényelmes takarékos, szép és építészeti szem­pontból egyszerű épületek tömeges építését. A magyar gyógyszer­és vegyiipar új sikerei Budapest, december 6. (ČTK). — A budapesti „Chinoin" gyógyszergyár, amely a magyar gyógyszeriparnak jó nevet szerzett a külföldön is, az utób­bi időben több úi gyógyszer gyár­tását kezdte meg. Már kapható a tü­dóvész elleni PAS-nátrium nevü hatá­sos gyógyszer, amelyet olyan tüdővé­szes betegek is szedhetnek, akik gyo­morbajbaň szenvednek. A Dermatol nevű nagyon hatásos altatószer is kapható amely egyben kiváló idegcsil­lapító is. A jövő év kezdetén a gyógy­szertárakban kapható lesz a Tetran nevű új gyógyszer, amely a qyulla­dásos betegségek ellen még hatáso­sabb. mint a penicillin. Jordánia belpolitikai helyzete Damaszkusz, december 8. (TASZSZ) — Ammani jelentések szerint Jordá­nia kormánya felmentette funkciója alól Ahmed Gindi tábornokot, a jordá­niai hadsereg vezérkari főnökének he­lyettesét. A felmentés okairól nem adtak ki semmilyen hivatalos jelentést, azon­ban úgy hírlik, hogy Ahmed Gindi t azért fosztották meg funkciójától, mert állást foglalt a brit befolyás kor­látozása mellett a jordániai hadsereg­ben és követelte, hogy Glubb brit tá­bornokot fosszák meg a jordániai arab légió parancsnoki tisztjétől. Gindi tá­mogatta a tiszteknek azt a csoportját, amely ellenzi Jordánia csatlakozását a bagdadi szerződéshez és, védelmi szer­ződés megkötését követeli Egyiptom és Szíria között. A politikai bizottság folytatta a leszerelési vitát New York, december 7. (TASZSZ). — A politikai bizottság december 6-i ülésén a leszerelési kérdésről és a nemzetközi feszültség további enyhí­tésére irányuló további intézkedések­ről szóló vitában Franciaország, Len­gyelország, Törökország, Norvégia és Csehszlovákia képviselői vettek részt. Jules Moch, Franciaország képvise­lője ugyanúgy, mint előző nyilatko­zatában az ENSZ leszerelési albizott­ságában hangsúlyozta, hogy Francia­ország a megegyezés mellett foglal állíst. illetve —- ahogy mondotta — a a. zerelésre tett különféle javaslatok /TÍ tézise" mellett van. Bár Moch beszéde tartózkodó hangjánál fogva különbözött az amerikai és brit kép.­viselök beszédeitől, lényegében a nyu­gati nagyhatalmak álláspontját védel­mezte. Kijelentette ugyan, hogy a le­szerelést olyan intézkedésekkel keil megkezdeni, amelyeket az ellenőrzés tökéletes módszerei nélkül meg lehet valósítani, de egyáltalán nem tett ert;­lítést az atomfegyverek eltiltásáról, sem e fegyverek alkalmazásának er­kölcsi elítéléséről, jóllehet ő is beis­merte, hogy meg kell vizsgálni „a ti­lalom különböző formáit az atomener­gia terén". Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada határozati ja­vaslatával kapcsolatban Moch hangsú­lyozta, hogy a leszerelés kérdését egyhangú határozattal kell megolda­ni. v M. Naszkovszki, a Lengyel Népköz­társaság képviselője kiemelte, hogy a népek világszerte elvárják az ENSZ­töl, hogy határozottan törekedjék megegyezés elérésére a leszerelés kérdésében és az atomfegyve ek eltiltásában. Naszkovszki megállapítot­ta, hogy a nyugati hatalmak visszalép­tek saját javaslataiktól abban a pil­lanatban, amikor a Szovjetunió azokba beleegyezett. Franciaország kormánya és a dél-vietnami hatóságok együttesen felelősek a genfi egyezmények végrehajtásáért Fom Van Dong levele Molotov elvtárshoz Fam Van Dong. a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere levelet intézett Molotov szovjet külügyminiszterhez, az indokínai kérdésben 1954-ben meg­tartott genfi értekezlet egyik elnöké­hez. A levélben Fam Van Dong kifejti a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a vietnami problémák rendezésére vonatkozó nézeteit. Azzal a jegyzékkel kapcsolatban, amelyben a dél-vietnami hatóságok kö­zölték a genfi egyezményekről és azok végrehajtásáról kialakult, álláspontju­kat, Fam Van Dong megállapítja, hogy e jegyzéknek semmiféle helytálló alap­szőgezi le Fam ja nincsen. Franciaország kormánya és a dél-vietnami hatóságok együtte- ( ges intézkedéseket a vietnami sen felelősek a genfi egyezmények kai problémák rendezésére. végrehajtásáért — Van Dong. A dél-vietnami hatóságok, amelyek minden demokratikus szabadságjogot eltipornak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát vádolják azzal, hogy nem adhatja meg a szükséges biztosítékot az igazán szabad és de­mokratikus választások megtartásá­ra. Ez az állítás nem felel meg a va­lóságnak. Észak-Vietnam népe teljes, demokratikus szabadságjogokat élvez: ezért van a kormánynak olyan óriási tekintélye az egész vietnami nép kö­rében — szögezi le á levél. Fam Van Dong végül megismétli azt a kérelmét, hogy a genfi értekez­let két elnöke, tegye meg a szüksé­politi­A szovjet-burmai gazdasági kapcsolatok Rangún, december 7. (TASZSZ). — A Szovjetunió és a Burmai Szövetség közötti gazdasági, kulturális, tudomá­nyos és technikai együttműködés el­veivel összhangban, amelyeket N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének, N. Sz. Hrus­csovnak, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnöksége tagjának és U Nu burmai miniszterelnöknek közös nyi­latkozata tartalmaz, a két kormány képviselői megtárgyalták a mezőgaz­daság fejlesztésének programját és egyes ipari vállalatok felépítését a Burmai Szövetségben. A Szovjetunió kormánya egyetér­tett azzal, hogy a Burmai Szövetség­nek segítséget nyújt á mezőgazdaság fejlesztése programjának előkészítésé­ben, a fő csatornázási munkákban és egyes iparvállalatok építésében. A Szovjetunió kormánya egyetér­tett azzal is, hogy a megegyezéses javaslatok megvalósításához szüksé­ges anyagokért és szolgálatokért el­lenszolgáltatásként megfelelő mennyi­ségű rizst fogad el és ha ez a meny­nyiség nem lesz elegendő, ^kkor en­gedélyez többéves természetben fi­zetendő részleteket. A Burmai Szövetség kormánya nagy­ra becsüli a Szovjetunió kormánya jó­akaratának ezt a megnyilvánulását. Mint a burmai nép iránti jóakarat és tisztelet további megnyilvánulását. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és N. SZ. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Taná sa Elnökségének tagja, a 'Szovjetunió kormányának nevében a burmai nép­nek ajándékként felajánlották, hogy a Szovjetunió saját erejéből és eszközei­ve! technológiai intézetet épít fel és rendez be Rangunban. A Burmai Szövetség kormánya nagy­ra becsüli azokat az indítékokat, amelyek a szovjet, kormányt vezették ežén ajánlat megtételénél és az aján­dékot mély hálával fogadja. U Nu miniszterelnök a Burmai Szö­vetség népének nevében a Szovjetunió népének ajándékul rizst és néhány más burmai terméket ajánlott fel. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió népének nevében az aján­dékot köszönettel elfogadták. Az AFL és CIO amerikai szakszervezetek egyesülése 16 millió munkást tömörített e na­pokban egyetlen szövetségbe a két nagy amerikai szakszervezet egyesítő kongresszusa. A tagság egységakarata olyan erős volt, hogy ez visszaszorí­tott minden rivalizálást, pozícióhar­cot, a szakszervezeti „bársonyszékért" folytatott intrikát. 16 millió munkás: nagy erő: Éppen ezért, a két szervezet egyesülése nagy lehetőségeket nyit meg az amerikai munkásosztály előtt. Amikor 1935-ben a CIO kivált a fél évszázadod AFL­ből, az új szervezet akkori harcos vezetősége friss vért vitt az amerikai munkásmozgalomba. Időközben azon­ban a CIO felső vezetése ugyanazt az utat járta be, mint előbb az"ÁFL-é. A mai körülmények között az újra­egyesülés azzal az előnnyel jár, hogy a két szövetség egyszerű tagjai — akiknek alapvető érdekei teljesen azo­nosak — egy központba tömörülve, erőteljesebben érvényesíthetik akara­tukat mind saját portájukon, mind a tőkésekkel 6zemben. Az egyesülés ki­küszöbölheti a megosztottsággal járó villongásokat, de másrészről az is vi­lágos: a monopóliumok megpróbálják szerét ejteni, hogy a fúzió is az ő malmukra hajtsa a vizet. Ismeretes, hogy a Demokrata Párt vezetői nem utolsó sorban a jövő évi elnökválasz­tások „nagyágyújának" szánják až AFL—CIO egyesülését. Az amerikai munkásosztály azonban már számos súlyos tapasztalatot szerezhetett ar­ról, hogy a szakszervezeti mozgalom mindaddig mostoha gyerek marad, míg belenyugszik a burzsoá választási gépezet szavazatszállítójának szerepé­be. Az amerikai dolgozók körében ér­lelődik az a ' felismerés, hogy az új nagy tömegszervezet „harmadik pártként" hatalmas erőt vethetne lat­ba a haladás érdekében politikai szín­' téren is. Hisszük, hogy az amerikai munkás­mozgalom történetének legnagysze­rűbb fejezeteit még ezután fogják megírni. A prószemű eső permetez. Az utak mentén már felszántották a föl­deket. A zsíros ukrán humusz szinte fénylik az esőben. Letérünk a kievi műútról és kaviccsal burkolt bskötő úton robogunk tovább. Egyre sűrűsödik az útszéli fasor és csak­hamar feltűnnek mögötte a „Május 1" kolhoz gazdasági épületei. Megérkez­tünk hát Kopilovszk kolhozfaluba, Ki­évtől úgy 50 kilométernyire nyugatra. Szüntelenül esik. Két ffrfi vár ránk. Az egyik úgy mozog az esőben mintha észre sem venné, látszik, rajta, hogy megszokta. Ez a középtermetű, vaskos 35 év korüli férfi Mihail Fjodorovics Szlodolnyikov, a kolhoz elnöke. A másik mellette az iskola igazgatója. A'kolhoz irodájába megyünk. Mihail Fjodorovicstól megtudjuk, hogy a kol­hoz 3220 ha földjén 800 család dolgozik. A második világháborúig a legjobb kol­hozok közé tartozott a Május 1. De a fasiszta megszállás alaposan visszave­tette a fejtést. A fasiszták a kolho­zokat nem oszlatták fel, hanem ispánt, földesurat neveztek ki az élére és úgy bántak a kolhoztagokkal, mint a cselédekkel. De fáradságos, nehéz munka árán már talpra állt a kolhoz. Ez évben 2 millió rubel bevételre szá­mítottak. Uj istállók, melegágyak, gaz­dasági épületek épülnek. A kolhoznak 9 autója van és 27 villanymotor se­gíti a hatalmas gazdaság munkáját. Az elnök szép sorjában elmond min­dent, válaszol a felvetett kérdésekre. Olyan egyszerűen, logikusan beszél, mindenütt gyakorlati példákat sorolva fel, hogy akaratlanul is arra gondolok, hogy valahogy mindig ilyennek képzeltem el egy kolhozelnököt. De amikor kimegyünk a gazdasági ud­varba, ahogy végighaladunk az istállókon és elmondja, hogy át­lag 1800 liter tejet érnek el tehenen­ként, vagy amikor a ragyogó tiszta­ságú disznóólban szerényen elmondja, hogy két kocájuk az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításon van, mrrt egyenként 40—40 malacot fialt egy év alatt, olyan szeretettel beszél a kol­hozról, a munkamegszervezés eredmé­AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS FÖLDJÉN EGY UKRÁN KOLHOZFALUBAN ­1 nyeiről, hogy nem tudok szaba­dulni attól a gondolattól, hogy a szovjet irodalomból ilyennek ismertem meg az elnököket. Akár mit is vet a kritika az írók szemére, minél több jellemvonását sikerült kifürkésznem Mihail Fjodorovicsnak, annál határo­zottabban rádöbbentem, hogy sok­féle alakban találkoztam már vele, vagy a hozzá hasonló szovjet emberek­kel, egy-egy könyvben, novellában. ikor hazajöttem a Szovjet­unióból, a legtöbb ismerősöm , az iránt érdeklődött, hogy mi­lyen a szovjet falu. Megvallom, a leg­többjük egész másnak képzeli el, mint amilyen. Sokan elmaradottnak hiszik, de még többen idealizálják. Egyik el­képzelés messzebb van a valóságtól, mint a másik. A szocializmus nem azt jelenti, hogy mindenfelé csupa új falu, új gazdasági épület, aszfalt, kényelem van, mindent motor hajt. Bizony Kopi­' lovszk faluban is olyan jó vendégma­M rasztaló sár van, mint Bodrogköz bár­melyik falujában. A régi, apróablakú házak is megvannak és a gazdasági épületek jó része is 15—25 éves már. De az emberek mások és ezek az új arcú orosz parasztok olyan kulturált, jó életet teremtenek, amilyenre egyet­len kapitalista ország sem képes. A régiből egy új, rendezett, modern falu nő ki. Persze még nem olyanok az orosz falvak, amilyennek azt a mező­gazdasági kiállításon felépített minta­faluban látjuk, de aki hisz a nép ere­jében — a szovjet emberek pedig hisz­nek, — az már a most épülő, vagy nemrég befejezett építkezésekben lát­ja a holnap gyönyörű falujának nagy­szerű kezdetét. Persze nem mindenütt csak kezdetét. Egyik helyen tovább ju­tottak má az úton, máshol a neheze még hátra van. De a legfontosabb, az alkotó szocialista ember már minde­nütt ott van, a nagyüzemi kolhozgaz­dálkodás pedig korlátlan lehetőséget Kopilovszk kolhozfalu szép iskolája biztosít a fejlődésre a falvakban. Megnéztük a gabonaraktárat, a gőz­malmot és még a kovácsműhelybe is benéztünk néhányan. Mindenütt elbe­szélgettünk az emberekkel. A klub felé betértünk egy-két kolhozparaszt laká­sába is. A régi bútordarabok mellett már igen sok a modern, korszerű be« rendezés és mindenütt könyv a szek­rényeken, polcokon. Meglepett az egy­szerű emberek világpolitikai tájéko­zottsága. Minden házban többféle új­ságot is láttam, és legalább is veze­tékes rádiót. A klub egyszerű épület, de könyvtárá­ban 3500 könyv és brosúra található. Előadóterme ízlésesen berendezett. A kolhoz fúvószenekarának hangszerei a gyakorló helyiségben várakoznak az esti próbákra. A szerelőműhelyből egy jól megtermett, hatalmas tenyerű le­gény jött velünk. Míg mi elszéledtünk a klubban, ő leült a zongorához és szlovák népdalokkal kedveskedett ne­künk. Előbb azt hittük, hogy valaki közülünk játszik, de mikor megláttuk a nagy darab lakatosfiút a zongorá­nál, rágyújtottunk a dalra, hogy csak úgy zengett bele a klub. KobilovSzk községnek saját zeneis­kolája van. Meghallgattunk néhány ér­dekes zeneszámot. Különösen egy 11 éves feketehajú szeplős gyerek csello­szólója tetszett. De jó is lenne, ha nálunk is lennének már hasonló is­kolák, de legalább falunként egy-két zeneértő ember kellene. B efejezésül még az iskola igaz­gatójáról szeretnék szólni né­hány szót. Kár, hogy nevét nem jegyeztem fel. Micsoda nagyszerű ember. Ugy ismeri a falut, mint talán senki. Ragyogó rend, fegyelem van az iskolájában; de ő egyszersmind az egész falu kulturális életének vezetője, irányítója. Mindenre van i (feje, Elő­adásokat tart, a kultúresoport műkö­dését irányítja, segít a Komszomolnak és kitűnő iskolaigazgató. Szereti is érte egész Kopilovszk. Ha több ilyen iskolaigazgatónk lenne, bizony nálunk is élénkebb lenne sok-sok falu kultu­rális élete. Szűcs Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom