Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-09 / 295. szám, péntek

I 1955. december 9. UJSZ0 A decemberi általános sztrájk 35. évfordulója A csehszlovák burzsoáziának az 1918—20. években sikerült kiépítenie egy erős biztonsági szervet, melynek alapját az Osztrák-Magyar Monarchia csendőrei és rendőrei képezték. Felfegyverezték a Sokol és Orol szervezeteket? is. Ezen előkészületek után a csehszlovák burzsoázia a jobboldali szociáldemokrata vezérek sugalmazására és Masaryk jóváhagyásával időszerűnek látta megindítani az általános támadást a csehszlovák proletariátus ellen. A jobboldali vezetők azt követelték az államhatalomtól, hogy lépjen közbe érdekükben és ragadja ki a munkásság tényleges képviselőinek kezéből a munkások vagyonát, a Népházat és a nyomdát. Černý. miniszterelnök készséggel támogatta a jobboldali szociáldemokrata vezetők e kívánságát. A puccs végrehajtását december 9-re tűzték ki. A Vidékről már előző nap több száz csendőrt és katonaságot vontak össze Prágában. Miután a főváros dolgozói értesültek az áruló jobboldaliak által előkészített tervről, a legfontosabb üzemek dolgozói, a Ringhoffer, Kolben-Danék, Kkpslovka és máš üzemek munkásai a Hybernská utcai Népház megmentésére siettek. A munkások áttörték a csendőr- és rendőrkordont, benyomultak a Népház udvarára, elszántan felkészülve a harcra, a dolgozók vagyonának védelmére. A házban barikádokat emeltek, hogy biztositsák a védelmet. Miután a támadó csendőr- és rendörosztagok újabb és újabb erősítést kaptak, áttörték a barikádokat, s szuronyrohammal rohamozták meg a munkások állásait. A munkások téglával, kövekkel, dorongokkal védekeztek. Az egyenlőtlen közelharcban a támadók kerekedtek felül és kiürítették a Népházat. A véres harc folyamán 40 munkás és 15 csendőr, illetőleg rendőr megsebesült. Még aznap késő este megjelentek a véres harcok színhelyén a. Népház átvételére az áruló jobboldali vezérek Soukup vezetésével, akik a rendőrség sorfala között diadalmasan lépkedtek azon a kövezeten, melyet pár órával azelőtt munkásvér áztatott. * * * A * burzsoázia és a jobboldali szociáldemokraták rbrutális támadása a Népház ellen az egész köztársaságban a harag viharát váltotta ki a dolgozókból. A baloldal végrehajtó bizottsága decemberi 10-i ülésén határozatot hozott, mely szerint az egész ország területén kihirdeti az általános sztrájkot. A sztrájk rövid idő alatt váratlan méreteket öltött. A csehszlovák szociáldemokrata párt baloldali végrehajtó bizottsága kiáltványt bocsátott ki: „A Népház és a nyomda lepecsételése alkalmával munkásvér folyt... A kormány e provokatív kihívására válaszolnunk kell... Az erőszakra általános tiltakozó sztrájkkal felelünk a köztársaság egész területén." A sztrájk a leghevesebb Kladnón, Prágában és a többi nagyobb ipari centrumokban volt. Prága munkásnegyedeiben súlyos összeütközésekre került sor a rendőrség és a tüntetők között, melynek folyamán egy munkás meghalt és 26 megsebesült. December 10-én az esti órákban a végrehajtó bizottság új felhívást bocsátott ki, mely .a munkások követelését 8 pontban foglalta össze. A felhívás bevezető része így szólt: „A végrehajtő bizottság helyesnek találja, hogy a tömegek hatalmas mozgalma, melyet a kormány erőszaka provokált ki, necsak a munkások vagyonának visszaszerzéséért folyó harc legyen, hanem harc politikai és szociális követeléseink megerősítéséért..." A forradalmi megmozdulások Klad- no területén voltak a leghevesebbek. A munkások megszállták a rendőrállomást, a telefon-központot és a középületeket. A vidéki községekben forradalmi tanácsok alakultak. Igen komoly katonai beavatkozásra került sor a sztrájkolók ellen Olšovanyban és Hodonlnban. Olšovany rendkívül fontos pont volt: villanytelepe Brnót látja el árammal. Mind Olšovanyban, mind Hodonínban a sztrájkolók lefegyverezték az ellenük kirendelt katonaságot. A katonaság egy része átállt a sztrájkolókhoz. Másnap, december 15-én a cseh burzsoázia újabb katonai alakulatokat küldött Znojmóból a sztrájk leverésére (nagyobbrészt német nemzetiségűeket). A felkelés sok helyen túlnőtt az általános sztrájk keretén és forradalmi megmozdulásba c apott át. Sajnos, a szociáldemokrata párt baloldali vezetősége nem rendelkezett olyan hafci tapasztalatokkal, hogy a forradalmi harc élére álljon és biztosítsy sikerét. * * * Szlovákiában az általános sztrájk december 13-án érte el tetőfokát. A szlovákiai munkások között a forradalmi harci elszántság különösen erŐ6 volt. A központi végrehajtó bizottság felhívását Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén a Ružomberokban székelő szakszervezeti tanács terjesztette futárok útján. A munkások követelése a következő főbb pontokat tartalmazta: Azonnal beszüntetni a munkások üldözését, minden feltétel nélkül kiüríteni a Népházat. Követelte a felhívás továbbá a letartóztatottak szabadon bocsátását, a kormány lemondását, a nagyüzemek és nagybirtokok, a közellátás ellenőrzését a munkások által és hasonló forradalmi követeléseket. Az általános sztrájk Szlovákiában nagy visszhangra talált. Ru- žomberokban a sztrájk teljes volt, leálltak a cellulózegvár, a villanyművek s a többi üzemek. A sztrájk gyorsan átterjedt Liptovský Mikuláš üzemeire és Rybárpoléra. Teljes sztrájk volt'Zilinán és Vrútkyn. Vrútkyn a sztrájkot forradalmi jellegű események követték. A sztrájkbizottság vezetésével 1000 munkás — főleg vasutasok — megszállta a községházát, a vasútállomást és más középületeket. Hatalmukba kerítették a postát és a távirdát. A reakciós gondolkodású hivatalnokokat elbocsátották. A további munka a munkásellenőrzö bizottság felügyelete alatt folytatódott. Másnap a megye zsupánja tárgyalásokat kezdett a sztrájkbizottsággal. Ezek a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A következő napon különvonattal katonaság érkezett Vrútkyra. A munkásőrség ellenállásának letörése után katonaság szállta meg a vasutat, a postát és a középületeket. Kemény ellenállást tanúsítottak a munkások a vasúti fűtőházban, melyet csak a sztrájkbizottság követelésednek teljesítése után hagyták el a munkások. A forradalmi tradíciókat ápoló Kelet-Szlovákiában külörtosen határozott és komoly visszhangja volt az általános sztrájknak, A munkások forradalmi hangulatát híven tükrözi'' egy Kassán kiadott szlovák és magyar nyelvű röplap, mely így szól: „Elvtársak, nemcsak a Népházról van itt szó, hanem arról, hogy győz-e a szocializmus vagy elbukik ... Azért nemcsak a Népházat fogjuk visszakövetelni, hanem el kell foglalnunk a nagybirtokokat, erdőket, gyárakat, az urak lakásait, a dolgozó nép számára." Kassán a magyar és szlovák dolgozók vállvetve harcoltak, egységesen szüntették be a munkát. A 6ztrájk élén sok helyütt a szlovák és magyar tanácsköztársaság volt harcosai állottak. A városban statáriumot hirdettek ki, mely szerint „akiné.l fegyvert találnak, a helyszínen agyonlövik." A sztrájkolók az uccára mentek, a tüntetők ellen azonban több század katonaság vonult ki páncélautókkal. Altalános volt a sztrájk Eperjesen, Bártfán, Nagymihályon, Kézsmárkon, Poprádon, Margitfalván és Iglón, ahol a szlovák, magyar és német dolgozók testvéri egyetértésben léptek sztrájkba. Komoly események színhelye volt Gölnicbánya és környéke. Gölnicbányán a munkások lefegyverezték a csendőrséget, megszállták a járási hivatalt, s elmozdították a járásfönököt. - Megszállták továbbá a járásbí- . róságot, szabadon bocsátották a foglyokat. Ugyancsak megszállták a vasútállomást, postát és kikiáltották a szovjeteket. A munkástanács tagjai Új tagok a balázsfai szövetkezetben gyorsan széjjelvitték a hírt a környező falvakba, Prakovcéra, Smolnikba, Švedlárra, Helcmanovcéra, ahol Gölnicbánya mintájára falusi tanácsok vették át a község vezetését mindaddig, amíg a járást a katonaság megszállta és a munkásokat lefegyverezve „helyreállította a rendet". Véres események színhelye volt Verebély, ahol a párt felhívására 3000 földmunkás tüntetett vörös zászlók alatt. A csendőrparancsnok felhívta ( a tüntetőket, hogy ürítsék ki a várostér területét. A tüntetők válaszukban kifejtették, hogy csak abban az esetben hajlandók széjjel oszlani, ha kiengedik a letartóztatott 10 sztrájkbizalmit. Ezután a csendőrparancsnok tüzet vezényelt s 3 halott, 10 sebesült vére festette pirosra a város főterét. A sortűz után tovább dühöngött a csendőrterror. A következő napolíban még 50 munkást tartóztattak le. Az üldözés és terror ellenére is Verebély és környéke nagyobbrész kitartottak, folytatták a sztrájkot s csak december 22-én vették fel a munkát. * * * Az ősz folyamán tizenegy új tag lépett be a balázsfai szövetkezetbe, akik ezidáig az iparban dolgoztak. Hogy miért gyarapszik a szövetkezet taglétszáma, ezt röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy a közös gazdálkodás állandóan javul. A szövetkezet nemcsak a beadását teljesíti, hanem szabad áron is nagymennyiségű tejet, húst, tojást' ad be közélelmezésre. így például sertéshúsból eddig már 100 mázsát, marhahúsból pedig 90 mázsát adtak be szabad áron és a téjbeadást pedig 20 000 literrel teljesítették túl. A közös jövedelem és ezáltal a tagok bevétele állandóan emelkedik. A hozam szerinti jutalmazás bevezetése után a kukorica hektárhozama 11 mázsával növekedett. Többek között Sárkány Mihály 14 mázsa kukoricát kapott prémium címén és hasonlóan részesültek pőtjutalmazásban a többi tagok is. A szövetkezeti tagok az' őszi mélyszántást már csaknem elvégezték, csak egy pár hektár a felszántani valp még, amit a napokban megtrágyáznak cukorrépa alá. Nagy gondot fordítanak a gépek javítására, hogy a tavasszal akadálytalanul kezdhessék meg a munkákat. A gépjavítást a szövetkezet saját szakemberei végzik. Patasi István, Dunaszerdahely Háziállataink eredetéről Irta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus Az általános sztrájk 1920. december 16-án ért véget. A „Rudé Právo"-ban felhívás jelent meg, a következő tartalommal: „A csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt (balszárny) végrehajtó bizottsága felhívással fordul- hozzátok, hogy a mai nap folyamán fejezzétek be hősies harcotokat. A munkába jelentkezzetek emelt fővel, büszke öntudattal, a végső nagy győzelem reményében. Az első ütközet, mögöttünk van, megismertük az osztályellenséget. A kivételes állapot, statárium és a börtön nem töt* meg minket. Ha majd egyszer eljön a győzelem napja, úgy mindaz, amit e héten átéltünk, életünk legszebb és legünnepeltebb emléke lesz ..." Az általános sztrájk levérése után a terror és üldözés határtalan arányokat öltött. Csupán Kladnóban, Prágában és Brnóban a letartóztatottak száma 1800 volt. Az egész ország területén kb. 3000 munkást tartóztattak le, kiknek nagyobb részét bilincsekbe verVe a prágai Pankrác börtönbe szállították. 4 fővádlott Anto- nín Zápotocký elvtárs volt, aki másfél évi börtönbüntetést kapott. Hogyan viselkedtek a vádlottak a tárgyaláson, annak . jellemzésére egy részt közlünk Zápotocký elvtárs beszédéből, melyet az összes vádlottak nevében mondott el a tárgyaláson: „Mindnyájunk nevében szükségesnek tartom kijelenteni, hogy kommunisták vagyunk, hogy a III. Internacionálé kötelékébe jelentkezünk, s mély meggyőződésünk, hogy a szocialista forradalom bekövetkezik, mely fel- i szabadítja a régi elhaló kapitalista rendben szunnyadó új, egészséges szociális, gazdasági és kultúrerőket. E meggyőződésünket semmiféle bírósági ítélet nem változtatja meg ..." E nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy a vádlottakat és bebörtönzötteket nem lehetett megfélemlíteni, megtörni. * * * Az 1920. decemberében elszenvedett vereség kemény, de nagy iskola volt a munkásosztály számára. A munkásosztály e harcban gazdag harci tapasztalatokra tett szert. A decemberi sztrájkkal d$>lt el a köztársaságnak sorsa, mely nem szocialista, hanem kapitalista állam lett. A hatalom a nagytőkések kezébe került, akik elárulták a népet és a köztársaságot- 1920 decemberében a mun- ľ kásosztály vereséget szenvedett. A vereség fő oka az volt, hogy abban az időben nem volt egy tapasztalatokban gazdag, harcedzett kommunista párt, mely a harc élére álljon és azt győzelemre vigye. A későbbi évek folyamán, de különösen 1948. februárjában pártunk bebizonyította, hogy 1920. decembere soha meg nem ismétlődik. Ma határozott léptekkel haladunk a szocializmus építésének útján, megvalósítva azokat az eszmé- . ket, amelyekért a decemberi felkelés I hősei küzdöttek és vérüket ontották, k Róják Dezső, l Állattartóink közül bizonyára kevesen vannak, akik közelebbről ismerik háziállataink eredetét. Magát az elnevezést: „háziállat" a zoológusok "többféleképpen értelmezik. Többnyire beleveszik az összes állatokat, melyek az embernek' hasznot hoznak és gazdaságilag használhatók akár a tenyésztés, akár más munka formájában. A háziállatok hasznossága a hús, tej-, zsír-, méz-,, tojás-szolgáltatásban jut kifejezésre, vagy pedig az állat teste más módon szolgálja az emberiség javát (bőr, toll, szőrme stb.) Más esetben mint munkaerők szolgálják az embert, végül pedig szellemi és ösztönös képességeikkel hoznak hasznot az emberiségnek, pl. a házőrző, pásztor- vagy rendőrkutyák. Sőt olyan állatokat is tartunk, melyek nem hoznak közvetlen anyagi hasznot, hanem inkább az emberek gyönyörködtetésére, kedvtelésére szolgálnak (szobakutyák, éneklőmadarak, díszmacskák stb.) Különböző országokban és más-más szakmában az állatok egész sora különféleképpen szolgálja az embert. Míg Indiában az elefánt egyike a leghasznosabb háziállatoknak, addig az orvosi és állatorvosi tudomány világában a fehér egerek, tengeri malacok vagy hörcsögök hoznak felmérhetetlen hasznot az emberiségnek. Ezért a haszonhozás megjelölése felöleli jóformán az egész állatvilágot, mert pl. a halásznak a légy is hasznot hoz, mert erre fogja a kis halat csalétekül a nagy halnak. » Megszokott népi nyelvünkön „házn állat" alatt a gazdaságban használt és a háznál tartott állatokat ertjük. így a nagy állatok közül a ló, sertés, szarvasmarha, birka és kecske, a kis állatok közül a kutya, macska, házinyúl, baromfifélék, galamb és méh szolgálnak mint háziállatok. Már az őskorban élő elődeink állatokat tartottak. Nemcsak vadászták őket a hús és szőrme miatt, hanem már a kőkorszakban fogdosták a vadállatokat és szelídítették őket. Háziállataink eredetét sikerült jóformán minden állatfajtáhál kutatások, ásatások segítségével fellelni. Kevesen gondolnák, hogy jelenlegi lovaink őse igen kis állat volt. A megmaradt leletek szerint róka nagyságú, első lábain 4 ujjal, a hátsón pedig 3 ujjal járt mint ujjonjáró. Fogazata, rövid nyaka, egész testalkata ragadozóra emlékeztetett. A növényevök jellegzetes vonásai csak a későbbi korban alakultak ki. Ez az ősló a mocsaras, erdős vidékeket bújta, s csak később, amint fejlődésében változott, lett a sztyeppék lakója, s mivel itt élete fenntartásához gyorsaságra volt szüksége, végtagjai megnyúltak, futásnál csak a középső ujját terhelte, melyen a köröm patává fejlődött, s a meglévő többi ujja lassanként visszafejlődött. Mostani lovainknál a második és a negyedik üjj csontjait még megtaláljuk, bár elkorcsosodva, s a középső ujj csontjaihoz nőve. A hátsó lábakon az úgynevezett „gesztenyék" szintén ilyen elkorcsosodott ujjak maradványai. Mai nagyságára és formájára a hosszú évezredek alatti fejlődés és tervszerű tenyésztés alakította ki. Szarvasmarháink ősei két csoportra oszthatók: az első csoportot a délafrikai őstulok képviseli, mely antilop? szerű állat volt, egyenes szarvakkal, csak a szarvak vége hajlott hátrafelé. Ezekből fejlődött ki a még ma is élő afrikai vadbivaly, Amerikában a bölény és Tibetben a yak. A másik csoport őse Ázsia sztyeppéin élt, erős, hosszú szarvakkal. Ennek közvetlen leszármazottja a nagy és szélesszarvú magyar szarvasmarha, valamint a hasonló romániai fehérszürke marha. A birka és kecske őskori elődei a szarvasmarha őseinek közvetlen leszármazásából fejlődtek az őstulok ágából, s csak a későbbi korban váltak szét birka és kecske alcsoportokra. A közös birka-kecske ágnak mai utolsó leszármazottja a tibeti hosszúszőrű félbirka, Tibetben él. A birka ág ősei még ma is vadon élnek Szibériában, Észak-Amerikában, a kecske ág őseinek leszármazottja pedig megtalálható Délnyugat-Ázsiában mint vas« tagszarvú vadkecske. Sertéseink legrégibb őseinek marad-* ványait Mexikóban lelték meg. Ennél az őskori mexikói sertésnél még mindig a négy lábújj egyforma hosszú volt. Idővel a két szélső ujj elkorcsosodott, megrövidült s csak a két közbenlévő ujj fejlődött ki normálisan, mint ahogy ma is látjuk. Jelenleg még több sertésfajta él vadon, pl. DélAmerikában, Hátsó Indiában és a Fülöp szigeteken, ahol babiruss néven ismeretes, Afrikában mint rücAös vagy varacskos disznó. Európa legtöbb országaiban, úgy mint nálunk is, az erdők megszokott vadját képezik a vaddisznók. Kutyáink a farkasok és sakálok ősi családjának közvetlen leszármazottjai. A macska a jelenleg is vadon élő afrikai macska meghonosodott utóda. A házinyúl a dél-afrikai vadnyúl megszelidítéséből származik, s már az őskorban is háziállatként tartották. A házityúk a délnyugat-ázsiai vadtyúk megszelídítéséből honosodott meg. A gyöngytyúk Észak-Afrikából származik, hol ősei jelenleg is vadon élnek. A pulyka vadon élt Afrikában, ahonnan Európába mint szelíd pulykát a XVI. század végén hozták be. A háziliba és kacsa őseit mindnyájan jól ismerjük, mert a vadkacsa ma is állandó lakója vizeinknek, a vadliba pedu, minden ősszel és tavasszal ellátogat hozzánk. A legutóbbi évszázad fejlődő állat- , tenyésztése rohamosan megváltoztatta háziállataink nagyságát, külsejét, egy sor új fajt nevelt ki kereszteződés és mutáció révén. Az elmúlt évezredek folytonos éghajlati és az ezzel járó táplálkozás változásai, a létért való küzdelem váltották ki a vadon élő állatok ily nagyfokú megváltozását és átformálódását, hogy a rókanagyságú és ragadozó ősióból az évezredes fejlődés során kialakult a mai kor nemes és szép lófajtája. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a külső tényezőknek milyen fontos szerepe van az állattenyésztésben, mint ha az elmondottak alapján összehasonlítjuk állataink őseit a jelenleg élő magas termelőképességű és szép külalakú háziállatainkkal. i