Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-08 / 294. szám, csütörtök

1955. december 10. UJS Z O 7 GOVORIT PRAGA ... Nacsinájem nasu peredácsu dljá szovjetszkih rá­dioszlusátyelej... Itt Prága beszél... A szovjet rádióhallgatók számára közvetítünk. Ezek a kezdószavai a Csehszlovák Rádió rendszeres orosz nyelvű adá­sának. Ezt a műsorszámot a Moszkvai Rádió saját hullámhosszán, rendes programja keretében hetenként köz­vetíti. Ugyanígy készít a Moszkvai Rádió külön műsort a csehszlovákiai rádióhallgatóknak, amelyet viszont a mi adóállomásaink közvetítenek. Ez az érdekes műsorcsere — kölcsönös megállapodás alapián — 1953 szep­temberétől állandó program6zám. A Govorit Praga műsora Prágában készül. Itt veszik fel magnetofon-sza­lagra, tekercselik és viszi a repülőgép a Szovjetunióba. Moszkva három egy­más után következő héten szombaton, a negyedik héten vasárnap közvetíti a Csehszlovák Rádió műsorát. A félórás közvetítés felöleli köz­társaságunk legidőszerűbb kérdéseit és előadás, rádióriport, tudósítás for­májában megismerteti szovjet bará­tainkat Csehszlovákia lakosságának mindennapos, eredményekben gazdag életével. A szovjet hallgatók zenét is kérnek, ezért Miroslav Čapek elvtárs, a közvetítés felelős szerkesztője a műsort úgy állítja össze, hogv álta­lában 8 perc maradjon a zenei részre. Érdemes lerögzíteni, mi tetszik leg­jobban az igényes hallgatóknak. A prágai adás iránt ugyanis egyre fo­kozódik az érdeklődés, amint ezt a napi postával beérkező levelek százai bizonyítják. A hatalmas szovjet ország minden részéből felkeresik leveleik­kel rádiónkat, férfiak, nők, gyerekek, idősebbek és fiatalok a legkülönbö­zőbb foglalkozási ágakból. Ženei té­ren legnagyobb az érdeklődés Smeta­na és Dvorák operái iránt, különösen a prágai Nemzeti Színház nyári moszkvai vendégszereplése óta. Az eddig is jól ismert Eladott menyasz­szonyon kívül főleq Dvoŕák Sellője az, amit leginkább kérnek műsorra tűz­ni. Komoly zenéből nagy a sikerük Dvorák szimfonikus szerzeményeinek. A szovjet hallgatók kívánságaikban kifejezik a könnyebb, esztrád-, tánc­zene és a cseh és szlovák népdalok iránti szeretetüket. A tánczenekarok közül Karel Vlach zenekara a legked­veltebb. A fülbemászó bús hallgató­daloknak a kelet-szlovákiai pattogó csárdásoknak akkor van a legnagyobb sikerük, ha népi együttesek műsorát közvetítik. EBBEN a jubiláris évben, amiko; hazánk felszabadításának 10. évfor­A Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó kiadásában az utóbbi időben sok gyermekkönyv, mesekönyv jelent meg. íme a címek: Maria Jančová: „Nagy­anyó mesél", a szovjet Bianchí: „Az első vadászat", Sziráky Judit: „Csil­lagvadász", Móra Ferenc: „Csilicsali Csalavári Csalavér" és „Az aranyszőrű bárány", végül a fiatal szlovákiai ma­gyar író. Szűcs Béla mesekönyve: „Vi­rágmajális". A mese: sűrített igazság, és így ne­héz műfaj. Ifjúsági- és gyermekiro­dalmunk művelőinek nagyrésze azon­ban könnyedén, félvállról veszi felada­tát. A gyermekirodalom így válik aztán dilettánsok, mesélő bácsik és nénik zsákmányává, vagy a toll ügyes mes­terembereinek mellékfoglalkozásává. Jó mesekönyvet, jó ifjúsági irodalmat csak az igazán nagy írók alkotnak, a legnehezebb feladatot csak ők oldhat­ják meg sikerrel: az ilyen könyv az­tán egyszerre hódítja meg a világot, írója minden nyelven és minden gye­rekhez szólhat. A gyermekmese: a legtisztább, !ey­átlátszóbb mondanivaló. Ez a neheze. Nincsenek szabályai, nincsenek törvé­nyei, csak adottságai. A mese jósáya nem a kifogástalanul gördülő csengő­bongó versikéktöl függ. Meseírőnal­születni kell, itt nem segít igyekezet, pontos, tudatos célkitűzés, vagy az írás mesterségbeli tudása. Az írás mesteremberei, ügyeskedői e buktatón mindig kudarcot vallanak. Aki pedig becsületesen, minden gyermek iránti szeretetével igyekszik, azt épp ez a mindenáron való igyekezeté gátolja abban, hogy olyat csináljon, ami csak természetes adottsággal, megérzéssel, a gyermekemberséggel egyértelmű ihletettséggel érhető el. A gyerek kegyetlen bíró. Ami nem egyértelmű, nem világos, és nem első pillanatra, első hallásra érthető, — azt elveti, visszautasítja. És mi más a mese hatás titka? A megvilágító, az egyértelmű mondanivaló. A történet, mint magyarázatra nem szoruló pé'da és hasonlat. A világos mondanivaló az Govorit Praga KŰSrVRÖL-KÖNYVRE írta: Szily Imre dulóját ünnepeljük, sok-sok szovjet katona írt a rádiónak. Leveleikben felsorolták, hol, mikor, merre jártak nálunk, és azt kérték, közvetítsenek olyan műsort, amiből kitűnik, hogvan változott meg tíz év alatt az ismert táj. — Hálás és örömteljes feladat volt ez számunkra — mondja mosolyogva a rádió lelkes munkatársa — hisz egyetlen városa, falva sincs hazánk­nak. ahonnan ne adhattunk volna számot nagy változásokról. Beszámolnak az ipari és mezőgazda­sági termélés eredményeiről és ne­hézségeiről. Ismertetik a legújabb géotípusokat, Prága műemlékeit, a kultúra eseménveit. Szlovákiáról sem feledkeznek meg. Közvetítettek már riportot a komáromi Steiner Gábor Hajógyárból, a Vágón épülő vízmű­vekről, a novákvi és a tatabányai bá­nyászok versenvéről, a rizstermelő szövetkezetekről. Bratislava életéről és most legutóbb arról, hogvan ün­neplik Szlovákiában a csehszlovák­szovjet barátság hónapiát. A műsor keretén belül megszólaltatnak kiváló írókat is. Jan Drda oroszul olvasta fel egyik elbeszélését. Mária Majerová. Glazarová, Marek, Kubka írók szin­tén szerepeltek. A zeneszerzők ma­guk játsszák el legújabb szerzemé­nyeiket. Legutóbb az egvik szovjet hallgató azt kérte, közöljenek műsort a hu­szita mozgalomról. Kérését szívesen teljesítették: a napokban már sugá­rozták ezt a műsort is. Olvastam olyan levelet, amelyiknek írója Bra­tislaváról szeretne gyakrabban halla­nia. Van. aki Rudolf Asmus, a Nemze­ti Színház kiváló szólistájának előadá­sában szeretné élvezni Muszorgszkij híres Bolhadalét. A Govorit Praga minden kérésnek igyekszik eleget ten­ni. A SZOVJET HALLGATOK roppant hálásak a pontos tájékoztatásért, azért, hogy közvetlenül értesülhetnek, mi történik a baráti népi demokra­tikus államban, és egyre több a közös kapcsolat gazdasági és kulturális té­ren egyaránt. „Minden jót kívánunk, drága elvtár­sak! Fogadják szívélyes üdvözletét a szovjet hadsereg tisztjének, Viktor Uljahinnak, feleséqének, Alekszandrá­nak. és fiának, Olegnek" — kezdődik az egyik levél a sok közül, maid így folytatódik: „A szovjet nép figyelme­sen követi a* hazájukban végbemenő nagy változásokat, örömmel értesül : Csehszlovákia népeinek eredményeiről. : Szeretik kultúrájukat, nemzeti művé- : szetüket és zenéjüket. Tegnap is nagy : érdeklődéssel hallgattuk a félórás : prágai közvetítést az Indiába szállí- : tandó vasúti kocsikról, a kiváló plze- ; ňi sör gyártásáról és sok más egyéb- ; rőj. Műsoruk tetszett, és még gyak- : rabban szeretnék hallani. Arra kérjük : Önöket, hogy legközelebbi adásukba : sorozzanak be szórakoztató elbeszélést : arról, hogyan töltik estéjüket a fővá- : ros lakói. A viszonthallásra a rádió- ; ban. Viktor Uljahin." ; Nagy visszhangot keltett Gusta Fu- •• číkovának Július Fučíkról tartott leg- ; utóbbi orosz nyelvű előadása. Az : egyik rádióhallgató így emlékezik meg r erről a közvetítésről: „A Rosztovi Ha- : józási Társaság dolgozóinak üdülőjé- i ben töltöttem szabadságomat. Mikor E tudomást szereztem a műsorról, ér- = tesítettem barátaimat, és az üdülők z egész kis csoportja ült a közvetítés z ideién a rádió mellett. Mily belső fel- = indultsággal hallgattuk Gusta Fučíko- ž vá hangját, amikor a csehszlovák = nemzeti hősről beszélt, akinek never és emléke drága minden szovjet em- E ber^számára! Az előadás után még E sokáig elbeszélgettünk Jula életéről és E könyveiről. Miután a közvetítést a = Volga-Don Hajózási Közlekedés több = matróza is meghallgatta, közlöm ké- E résüket, hogv a lehetőséo 6zerint is- E mertessék meg őket a Duna és a La- E be gőzhajózási társaságoknál alkalma- E zott csehszlovák társaik életével és E munkájával. Elvtársi üdvözlettel: Nyí-E kolai Scseglov." = Beszámolóm hiányos lenne, ha nem = tennék említést arról, hogy a beér- E kező leveleknek körülbelül egynegyed E részét pionírok és serdülő fiatalok Ir-E ják. Ezek a gverekek igen leleménye- E sek. Többeknek az volt a kérésük, r hoav szeretnék hallani a rádióban E azoknak a barátaiknak a hangját, kik- = kel állandóan leveleznek. A szovjet = gyerekek ( kérését hogvan tagadhatta E volna meg a Govorit Praga? E CAPEK ELVTÁRSNAK gyakran fő a = fe je a műsor összeállításán. Van miről E beszámolni, de a szovjet polgárokat 5 a legérdekesebb, a legújabb -esemé-E nyékről szeretné tájékoztatni. Van = anvap bőven, éppen ezért nehéz a: választás. Mindnválunkkal együtt az = az óha j vezérli, hogv aki a Govorit E Praga adását rendszeresen vagy akár E csak alkalomszerűen hallgatja, igazi E örömét lelje benne. E Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban : Útikönyveket, ismeretlen tájakról • szóló leírásokat mindenki egyaránt : szeret, legyen az olvasó felnőtt, vagy •fiatal. E könyvek iránt különösen ak­ikor nagy az érdeklődés, ha földrajzi •és természetrajzi ismereteinket gaz­: dagítják. i Kittenberger Kálmán Kelet-Afrika : vadonjaiban című könyvét is azzal a i reménnyel vettük kezünkbe, hogy a • híres vadász könyvében olyasmivel ta­: lálkozunk, ami bővíti ismereteinket • Afrikáról, erről az egzotikus földrész­: ről. Csalódni nem csalódtunk. ; Ha Kittenberger könyvében nem ls : jeleníti meg Afrika tájait és embereit I úgy, mint mondjuk az az útleíró, aki : nemcsak a vadász szemével nézi a be­i járt tájakat, akkor is nagyon tanulsá­gos a könyv mind a földrajz, mind a természetrajz ismertetése szempont­jából. Amit Kittenberger elmulaszt Kelet­Afrika tájainak, de különösen embe­reinek leírásánál, azt pótolja ott, ahol az állatokról és az állatvilágról ír. Sze­retetteljesen és szemléletesen jelenít meg olyan állatokat, amelyekről ke­veset hallottunk. Könyvét olvasva gyakran gondoltunk arra, hogyan is írhat ilyen szépen állatokról egy va­dászember, aki a vadakat elejti. Kittenberger könyvét műfajra nézve nem tarthatjuk sem regénynek, sem szoros értelemben vett útleírásnak. In­kább beszámoló vadászélményeiről. S hogy az élményeket az rögzítette le, akivel megtörténtek, csak növeli az írás értékét. A könyvnek egy-egy részletét nagy érdeklődéssel olvastuk a Béke és Sza­badságban. írójukat mint jó vadászt és mint élménygazdag embert ismertük meg. Most, hogy a vadásztörténeteket összegyűjtve olvastuk, azt is láttuk, hogy Kittenberger nemcsak jó vadász és nemcsak élménygazdag ember, ha­nem jótollú elbeszélő is, aki élményeit szépen tudja előadni. Az írót dicséri az is, hogy a vadásztörténetek úgy vannak megírva, hogy fiataloknak, fel­nőtteknek egyaránt kedves olvasmá­nyukká válnak. A kötet értékét növeli még az is, hogy sok szép kép és illusztráció dí­szíti. A szerző eredeti fényképfelvéte­lei szemléletessé teszik a gazdag anya­got és elősegítik, a történetek jobb megértését. A hazai olvasó számára talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy Kit­tenberger Kálmán, a Kelet-Afrika va­donjaiban című könyv szerzője a ml vidékünk, Léva szülöttje. Itt élt soká­ig, iskolába is itt járt. A lévai múzeum ma is sok emléket őriz a jelenleg Ma­gyarországon élő Kittenbergertől. A szerző értékes könyvét a termé­szetkedvelő ifjúságnak ajánlja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a könyv csupán az ifjú olvasóknak szól. A gaz­dag tartalmú, sok helyen igen izgal­mas leírásokat a felnőttek éppúgy megszerethetik és érdeklődéssel ol­vashatják, mint a fiatalok. A Csehszlovákiai Magyar Könyv-! kiadó helyesen tette, hogy Kittenber­ger könyvét szép és vonzó kiállításban jelentette meg. H. B. * • • ÜJ KÖNYVEK (iiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiMiiiiniiiiiüD Jaromír John: Esték a szalmazsá­kon. Elbeszélések. Fordította Babos László. Ára kötve 25.— Kčs, fűzve 19.40 Kčs. Katarina Lazarová: Darázsfészek. Regény. Fordította Havas Márta. Ara kötve: 35.— Kčs, fűzve 27.— Kčs. GVERMEKMESEK a szikra, mely könnyen átugrik a hall­gatóba, hogy utána egyértelműen in­dulhasson meg a nehezebb munka az olvasóban: a tanulság erkölcsi folya­mata. Ha a begyújtással baj van, ak­kor az indítási folyamat, és ennek kö vetkezménye nem lehet egyértelmű, és a mese nem éri el azonmód, — tehát természetének megfelelő módon — azt a célt, melyet mondója vagy írója "cé lu! tűzött ki magának. S zűcs Béla gyermekmeséinek egy­része ebben az alaphibában leledzik. Vegyük címadó meséjét, a Virágmajá­list. A virágok színes, szép örömét, lepkék, bogarak zenés kíséretével ma­jálissá, zavartalan életörömmé táncol­tatja, de egyszerre csak kúszva, és alattomosan csúszva, az indák, aran­kák és folyondárok megtámadják a gondtalan örülőket: „Élősködők sarja a vigadó békés népet meglepni akar­ja". Amikor a virágok észreveszik, hogy körülkerítették őket, ,,s szolga­ságba hajtja orvul, ki békére vágyik, a virágnép harcba indul az utolsó szá­lig". És áll a harc, két tábor ^ivja. „Egyik tábor zsarnok módra uralomra vágyott, a másik meg féltve óvta a szent szabadságot" .. .»A világosság és sötétség harca ez, a béke és háború erőinek összecsapása, melyet végül is, az erdőkerülőnek, Miskának a beavat­kozása dönt el a világosság javára, amikor irgalmatlanul kiirtja a gazt: „Virágban dús, fűben gazdag föld­jeinkre vágytok? Ami kedves az ég alatt, mind letarolnátok?", A tanulság, mint látjuk, kézenfekvő: a háború és béke példázza itt monda­nivalóját, de a mese realitása sántít és 'gy egyértelműsége, hitele is.' Mi itt az irrealitás? írónk a lassan kúszó, alattomosan csúszó indanövényeket egyszerre, egy helyre és egyidőben rohamoztatja általános támadásra, azonnali fojtogatásra, ami természet­törvényi lehetetlenség. A folyondárok | élősködő alattomossága itt más értel­mezést kívánt volna. Itt egy, a való­ságban így le nem folyó harc, leront ja a kézenfekvő értelmezést, a túi­kombinálás fantáziatermékként szige­teli a hatást. Az indanövényekkel va­ló operálás inkább az elmulasztott éberség tényére hívhatta volna fel figyelmet. Az alattomosság ezt vonzza elsősorban tanulságképpen, ahogy egy pár vers pedzi is: „Alattomban a go noszok csúf háborút főznek ... Élös ködök sarja a vigadó, békés népet meglepni akarja. Nem nyílt harcban szemtől szembe, de hátulról támad. Megsimogat selymes keze s torkodon babrálgat". Hasonló irrealitás jellemzi a „Kár­kár varjú bosszúja" c. mesét, ahol a varjú a sértett hiúság bosszújában a madarak és a gyümölcsös elpusztításá­ra szintén egy helyre és egyszerre tudja koncentrálni a Rút Hernyó had­seregét. Ha termesz-hangyákról lenne szó, vagy vándor-sáskákról, akkor még hagyján, de hernyók óriás-hada tájainkon?! A „Kipi-kopi Fakopáncs" kiindulópontja is vitás: harkály nem igen szokott cinegék módján élelemért kopogtatni az ablakon. A végkövetkez­tetés ugyanakkor nem ér célba: a fa­tisztítás és féregirtás nem éppen a hankály kizárólagos joga és dolga, ezt a gyümölcsösben nagyrészt az ember köteles elvégezni. A pedagógiai utalás itt elmaradt. Az „Erdei történet", ahol az állatok pontosan akarnák rregtudni, hogy mikor jön végre a tavasz, szin­tén sántít: erre nincs, nem lehet sza­batos törvény, ezt minden állat vala­hogy ösztönösen megérzi, nemcsak a kis pinty. A semmit-mondó „Nyári zá­por" bátran elmaradhatott volna. A mese: igazság. És ez igazság alapja: a realitás. Akármilyen Óperen­cián túli is a mese: a magja, az alap­ja kell, hogy valószínű és valószerű legyen. Ezt a mélyben és alapban rej­I tett meselényeget — mely aztán kiha­tásában döntőn nyilvánul meg — hagy­ta helyenként figyelmen kívül Szűcs Béla. Példája és könyve bizonyítja, hogy a gyermekmese nem éppen köny nyű műfaj, hogy nem olyan egyszerű dolog mesét írni, de ha sikerül, akkor annál nagyobb az öröm, és a hatás Szűcs Béla meséinek másik fele már jó: a mesék egyszerűek, világosak, egyértelműek, olyanok, amilyeneknek lenniük kell, olyanok, melyekre a gye­rekek igent bólinthatnak. A szikráin dítás itt sikerült, a pedagógiai folya­matnak nem állhat útjában semmi ir­realitás, és így ezt a pluszt most már jólesőn nyugtázhatjuk. „A nagyravágyó magocska" a szülő­földszeretet és hűség meséje. A Vö­rösmarty- centennárium időpontjában az ember önkéntelenül a költőt idézi „Hazádnak rendületlenül". A felfuval­kodott pitypangmagocska rakoncátlan gyerek módján megúnta már a vidé­ket és „idegenbe, szebb hazába" vá­gyódik, be akarja járni a világot: „S hol legjobb lesz, ott maradok". Anyja és testvére hiába figyelmeztetik, a nagyravágyó magocska felkap a szél hátára és kiköt egy terméketlen siva­tag homokos talaján, ahol víznek nyo­ma sincs. Könyörgésére a szél újra felkapja és leteszi a tengerparton, ahol a sósvizű dagályban majd meg­fullad. Innen kősziklákra kerül, majd tovább nedves rizsföldre. Most már belátja tévedését, a hűtlenségéért megbűnhődve, gyerekeit figyelmeztet­ve mondja a tanulságot: „Nincs drá­gább, áldottabb föld a haza földjénél... Ne hagyjátok el soha, legyetek jó, hű gyermekei". A kis pitypang-bolyhócs­kákat a tanulság követeiként küldheti haza: „Mondjátok el, megbűnhődtem, jő tanácsot nem követtem". Egy tengelice a nyitott ablakon be­repülve, ijedtében nekimegy a tükör­nek: véres csőrrel, kiterjesztett Karel Čapek: Az első osztag. Re­gény. Fordította Czagány Iván. Ára kötve 25.— Kčs, fűzve 21.— Kčs. Koch Ferenc-Petres László: Föld- " rajzi zseblexikon. Ára kötve 36.— Kčs. szárnnyal hull a tükör elé. A fiúk ete­tik, itatják, majd becsukják egy kalit­kába és nem értik, miért nem akar énekelni. Kérdésükre a kis madár így felel: Mit csinálnának, ha anyjuk „egy este nem jönne haza, nem főzne nek­tek vacsorát és édesapátok is beteg lenne?" Amikor a kismadár így elma­gyarázza nekik „a szabadság" szó ér­telmét, — „szolgamődra daloljak, mi­kor dolgozni akarok?" —, a szabadság leckéjét megtanulva, örömmel engedik el. A róka, a ravasz okos nem tudja elképzelni, hogy a kis hangya túljár­hat az eszén. Bíróként felkérik a mor­cos medvét: „Döntse el, kinek für­gébb izma, esze?" Otban a medvéhez, a róka hátán viteti el magát a han­gya, így bizonyítva, hogy máris túl­járt-az eszén. Ami pedig az erőmér­kőzést illeti, a róka természetesen nem bír el egy nála tízszer hosszabb szálfát felemelni, míg a hangya egy tizenötször nagyobb gallyat vígan el­cipel. Egy mese szól a póruljárt, álruhás rókáról, egy másik az engedetlen med­vebocsről, aki nem törődve a téli álom törvényével, apja parancsával: fordulj át a másik oldalra és tovább aludj — egy óvatlan pillanatban kiszökik és majdnem áldozata lesz a hirtelen ke­rekedett hóviharnak. ^^inden gyerekkönyv, mesekönyv lényeges tartozéka (és sokszor gerin­ce) — az illusztráció, a kép. Jelen kö­tet képei nem sikerültek. Harmos Károly a színek mestere és épp ez sikkadt itt el. De ez nem az illusztrá­tor hibája. Az ok: nyomdatechnikai. A színes reprodukciók itt színtelenné, szegényessé és így hatástalanná szür­kültek. ÉS ezt a gikszert épp Harmos Károly illusztratív művészete nem ér­demelte meg. A gyerekszem mást vár és mást kíván. Erre a jövőben a kiadó­nak és a nyomdának jobban kell ügyel­nie. A jó mesekönyv jutalma: a szép mesekönyv. FÁBRY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom