Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-31 / 314. szám, szombat

2 UJSZ0 1955. december 31'. Ezerkilencszázhuszonkilen­cet írta , a kemény telet fel­váltotta a tavaszi felmelegedés, ki­zöldült a fű a hódosi réteken és a Somogyi család Mihálynak keresz­telt fia, — akit egyébként csak Miskának szólítottak abban az idő­ben, így szólt kenyéradó gazdájá­hoz. — Karácsony uram... én már kihajtanék. Gazdája persze maga sem bánta Miska kezdeményezését, — hiszen a komisz tél alaposan kimerítette a takarmánykészletet, — mert hiába, sok kell húsz darab állat­nak. Karácsony Károlynak, a fa­lu egyik legmódosabb gazdájának ennyi állata volt. Igy hát szíve­sen vette Miska ajánlatát és bele­egyezett. Ettől kezdve Miska a Kisduna menti réten töltötte nap­i" ;t. legeltette, őrizgette Kará­csony uram zsemlyeszőrű meg vöröstarka teheneit. Miska akkor 14 éves volt. A gazdagok keserű kenyerét persze már ennél előbb kóstolta, mert hiszen alig járt 1—2 évet az is­kolába, máris libapásztornak sze­gődtették szülei. A nyomor min­r rávitte a szegény embert. Különösen abban az időben, mi­kor ezrek és tízezrek kóboroltak az országban munka nélkül, mi­kor a világ nagy részén dühöngött a gazdasági válság és egy tányér levesért egész^ napot is ledolgoz­tak a gazdagoknak. Somogyi Mis­ka éppúgy, mint 6 testvére, korán beleharapott a gazdagok keserű kenyerébe. Fizetése alig tett ki havonta egynéhány koronát, ami­hez még 2 pár fehérneműt ka­pott évente gazdájától. Szomorú­ságában azzal vigasztalódott, hogy lesz ez még másképpen is. Ez a derűlátás egyre erősödött benne, ahogv rmneredett a felnőtt fér­fiak sorába. Már fiatal korában különös ter­mészete volt. A kocsmába járás helyett inkább könyveket olvasott, fúrt-faricskált és a gépek szer­kezete kötötte le figyelmét. Persze, ekkor még nem mert arra gondol­ni, hogy valaha neki is lesz olyan gépe. amilyet akkoriban csak a fo'­1^'-^ okosoknál látott, vaspari­pa, amellyel sokkal mélyebb ba­rázdát lehet hasítani, mint a leg­erősebb muraközi lovakkal. Teltek-múltak az évek. A hódo­si réteken minden évben újra zöl­déit a fű s a rétek tarka virágai új vágyakat, érzéseket fakasztot­tak Miska szívében. A tehénpász­tor Miska szélesvállú, erős legény­nvé cseperedett. De a szolgasors­sal nem tudott megbarátkozni. Hogy is barátkozbtt volna meg, mikor látta, hogy ő és a többi szolgalegény csak eszköz Kará­csony uram kezében a meggazda­godáshoz. \Kubikosnak ment, majdrészt vett a medvei híd építésé­ben. Ezután a napszámosok ke­nyerét ette mindaddig, amig őt is el nem kapta a háború vihara. Mint sok más embertársa, a felszabadulás után ő is Bratisla­vába járt naponta dolgozni az építkezésekre. Hódos ió messzire esik Bratislavától. Korán kelt, ké­sőn este jött haza. Csakhamar el­s iátította a kőműves szakmát. Az építkezés vezetősége szorgalmáért 1948-ban v^ékoárral aiándékozta meg. Somogyi Mihály ekkor érez­te először életében, hogy valami más világ van keletkezőben — olyan világ, amelyben megbecsü­lik, értékelik, s jutalmazzák a dol­gozó ember munkáját. Az építke­zésen tetszett neki a munka, csak a messziről való bejárással nem tudott megbékülni. Meg aztán egyre gyakrabban látta, tapasz­talta saját faluja, de más falvak határában is, hogy a lovas- és ök­rösfogatokat felváltja a gép. Ez (az. amit ő gyermekkorától oly na­gyon szeretett. A gép utáni vá­gyakozás nőttön-nőtt benne, vé­gül is úgy döntött, hogy trakto­ros lesz. 1951 márciusában hasította az első barázdát szülőfaluja határá­ban, a hódosi szövetkezetben. Sko­da-gépet bíztak rá. de azzal csak egy évig dolgozott. A Skodát Ze­torral cserélte fel. mert — amint mondja — ez a gép mindennél jobban tetszik neki. S vasparipá­jával az 1952-es évben olyan ered­ményt ért el. amilyent csak az az ember tud elérni, aki végtelenül szereti a földet, a hazát, a gépet. Évi tervét 285.9- százalékra telje­• sítette, 1063.7 hektárt művelt meg és 2472 liter üzemanyagot taka­rított meg. Eredményes munkájának híre futótűzként terjedt el az ország­ban. A gépállomástól 6 lámpásos világvevő rádiót és 50 szépirodal­mi, szakmai és politikai könyvet kapott ajándékba. Jó hírneve a prágai Várba is eljutott s 1953 május 1-én az ő mellére is Mun­kaérdemrendet tűzött ki a földmű­velésügyi miniszter. Somogyi Mihály, a Munka­érdemrend viselője azóta még szorgalmasabban, még lelkeseb­ben dolgozik. Gépét rendesen kar­ban tartja, úgy ápolja, ahogy azt siheder korában elképzelte. S a gondos kezelésnek az eredménye nem maradt el. Az idén 4900 órát dolgozott,le minden javítás nélkül. Munkatervét minden idényben túlteliesíti. Nemcsak mennyiségi­leg. hanem minőségileg is jó mun­kát végez. Az idén eeymaga 24 hektár ku­koricát vetett be négyzetesen a hódosi szövetkezetben. Ezen a te­rületen az ápolási munkálatodat is elvégezte. Az eredmény: a szö­vetkezet tagjai a tervezettnél 17 százalékkal nagyobb termést ér­tek el. Somogyi Mihály a ió ter­mésből 2 mázsa prémiumot ka­pott. A szövetkezet tagiai dicsérik jó munkáját és megfogadták, hogy ezentúl négyzetesen vetik el ösz­szes kukoricájukat. De más téren is elégedettek munkájával. Az őszi idény során 74 hektáron szórt el elegendő istállótrágyát gépével és mégcsak egy óra kiesése sem volt. A gép sohasem hibás, — szokta mondogatni Somogyi Mihály, — csak az emberben lehet a hiba. A muskátiis kis ablakon beszűrődik a decembervégi nap­sugár. Ráveti puha fényét a gyö­nyörű hatlámpásos rádióra, a szo­bában játszadozó gyerekekre. So­mogyi Mihály öregedő édesany­jának arcát is megsimogatja és mosolyra deríti. ' Farkas Kálmán. A szakszervezetek szlovákiai bizottságainak teljes ülése A szakszervezetek szlovákiai bizott­ságai 1955. december 12-től december 29-ig 15 teljes ülést tartottak. Az üléseken a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ama fő feladatai teljesíté­sének biztosításával foglalkoztak, amelyek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra várnak a második ötéves terv első évében a Szakszervezeti Köz­ponti Tanács III. teljes ülése határom zata alapján. A szakszervezeti tagok jövő évi fel­adatairól tanácskozásokat folytattak a kerületi szakszervezeti tanácsok, vala­mint a területi és kerületi szakszer­vezeti bizottságok teljes ülései is. A tél sem riasztja el őket a munkától December végéig a Zsitva folyó szabályozásánál sok brigádos váltako­zott. A részvevők főleg az érsekújvári járásból kerültek ki, s a munkában részt vettek az udvardi, koltai, jász­falusi szövetkezeti tagok és egyéni gazdálkodók, a semerovoi nyolcéves középiskola tanulói igazgatójuk veze­tésével. Különösen az udvardi tömeg­szervezetek mint a Sokol, a Csehszlo­vák Vöröskereszt, a CSSZBSZ, a tűz­oltószövetség tagjai, kivéve a HESZ tagjait, szép számmal jelentek meg az építkezésen. Eddig már több mint 800 udvardi lakos dolgozott a szabályozá­son. A munkálatok is előrehaladott ál-» lapotban vannak. A besenyői szakaszon Nováky, Par­tizánske, Zabokreky, Bošany községek dolgozói szorgalmasan dolgoztak. Kö­vetésre méltó például szolgálhat a 60 éves Mária Mikušová, aki azt mondta, hogy szívesen jött most segíteni a szö­vetkezeteseknek és egyéni gazdálko­dóknak, mert tudja, hogy néhány év múlva már nagyobb karéj kenyeret nyernek a visszahódított árterületről. A munkafegyelem nagyon jó, a telje-i sitmények pedig túlszárnyalják a 100 százalékot. Sáfi Arpád, Udvard / f r t j mű ünnepek alatt többek között két gazdag irodalmi műsorral is szórakoz­tatta hallgatóit a Csehszlovák Rádió magyar adása. Az egyik szombaton Egy hazában címmel hangzott el. A műsor keretében szlovák költők mű­veiből olvastak fel jól válogatott sze­melvényeket. A hangulatos adást Tanya Pál szerkesztette, ő írta az összekötő szöveget is. Az irodalmi rész után Bartók Béla egyik világhírű zeneművét hallottuk. A zenéhez . keveset értőknek hosszúnak tűnhetett a zenemű, de közvetítését helyeselhettük. Bartók művészetét csakis úgy ismerhetik és szerethetik meg a legszélesebb tömegek, ha minél többször hallják. A második irodalmi adást a szlová­kiai magyar írók műveinek szentelték. A műsoron Fábry Zoltán, Ozsvald Ár­pád, Egri Viktor, Bábi Tibor, L. Kiss , Ibolya, Tóth Gyula, Kónya József és Csontos Vilmos neve szerepelt. Szeret­tünk volna azonban valamit hallani á többi íróinktól is, így elsősorban Szab6 Bélától és Dénes Györgytől. A műsor keretében elsőnek Fábry Zoltán olvasta fel a rövidesen megje­lenő új könyvének, A béke igazá-nak előszavát. A Fábry tói szokott remek írást hallottunk. Egri Viktor az irodalmi díjat nyert közeljövőben megjelenő Tűrj üllő című regényéből Nagy Jenő olvasott fel egy drámai részletet. Fábry előadása mel­lett az adásnak ez volt a legértékesebb száma. A felolvasás szép, átérzéssel telített volt. Kár, hogy nem mondhat­juk ugyanezt a műsorban szerepeit minden vers előadásáról. L. Kiss Ibolya Sándorka című elbe­szélését sem a legszebb előadásban hallottuk. L. Kiss Ibolya gyengéd asz­szonyi lírájához sehogy sem illett až energikus előadási mód. H. B. 0000000000^^ ZTEW1 TÖRTÉKEIT P K "iméletlen, hideg idö volt oda­künn. A gömöri hegyeken ha­vat szórva süvített a szél. A szűnni nem akaró ágyúzásban egyre csak reszketett az ideiglenesen összetákolt óvóhely. Nyolc család szo­rongott és nyomorgott itt egy hét óta, olyanok, akik nem tudtak más­hová bújni a veszély elöl. Az óvóhelyen a szük hely miatt csak egyetlen fekvőhely volt. Egy közön­séges deszkapriccs. Ez a kemény deszkadarab igen tekintélyes bútor­darabnak bizonyult. Gyakran cserélt gazdát. Öregek, gyerekek felváltva pihentet g ették fáradt testüket az ócs­ka fapadon. Hajnál felé szünetelt a harc. Csak egy-két puskaropogás, kutyavonítás hallatszott a távolból. Az emberek mintha néhány percre megnyugodtak volna. Parányi remény költözött a szívekbe. Tálán ... talán nem tart már sokáig ... Német teherautók zárták körül a falut és egyre pakkoltak, vittek min­dent, amit csak lehetett. Eins, zivei, drei... számolta az összeterelt jó­szágot egy hórihorgas szőkefejű né­met katona. Nemsokára újra megre­megett a föld, ágyúgolyók robbantak a falu szélén. Az óvóhelyről kime­részkedő asszonyok jajveszékelve ci­pelték vissza a kicsiket a sötét ve­rembe. t Ki tudja meddig tartott a lövöldö­zés, hány belövést kapott a falu? A pince lakói összebújva, szótlanul ül­dögéltek. Egyszercsak futólépések za­ja hallatszott az udvar felől. — Borcsa néni... Borcsa néni! — vékonytestű, nyurga fiú rontott a pincébe. Az óvóhely lakói egy szem­pillantás alatt talpon voltak. Még nem tudták, mi történt, a fiú tekintete rémületet, kétségbeesést tükrözött. — Böske néni nagyon kiabál... egyre az urát emlegeti. Tanácstalanul hallgatták a fiút. Mi mást tehetnénk? Qrvos nincs a közelben, hogy segítsenek a Böskén, amikor háború van...? Őszhajú, testes asszony szólalt meg először. Az imént még összekuporod­va üldögélt a sarokban, s most, ami­kor arról van szó, hogy egy szülő asszony élete veszélyben van, min­den félelem elszállt a szívéből. Ö, a falu bábaásszonya, most a háború ide­jén éppúgy érzi kötelességét, mint békében, — Emberek vagyunk, segíteni kell egymáson. Be kell menni a városba orvosért. — Hogy juthatnánk most a város­ba? — kérdezte egy negyven év kö­rüli ember — amikor az országút a célpont, a rétek és mezők tele vannak német ágyúkkal. Tudta ezt jól Borcsa néni is, hogy ha bejutnának is a városba, az or­vos nem jön ki ilyenkor. De hát mit lehet tenni azzal a szerencsétlen asz­szonnyal? Pár perc múlva a bába­asszony határozott hangon adta az utasításokat. — A gyerekeket átvisszük a szom­széd pincékbe, ottmaradnak velük a férfiak. Mi asszonyok itt maradunk. Te pedig fiam — szólt a fiatal fiú­hoz, — visszaszaladsz a faluba és megmondod, hogy hozzák ide az asz­szonyt, értetted ? S lám, az öreg néni határozott hangja elűzte a félelmet. Az asszo­nyok munkához láttak, felrázták a dunyhát, megigazították a párnát, vizet melegítettek. irkadni kezdett, amikor a bun­ker elé ért a szán. Óvatosan tmelték le a kínoktól eltor­zult arcú fiatalasszonyt. Már annyi ereje sem volt, hogy a száját kinyis­sa. Kicserepesedett ajkaiból vér szi­várgott. Időnként fájdalmasan felnyö­gött, a kendő alól kilátszott csapzott fekete haja. Borcsa néni nem mozdult äz ágy mellől, állandóan figyelte a beteg asszonyt. Azt is tudta, hogy a szülő asszony orvosi beavatkozás nélkül képtelen megszülni a gyermeket. Ah­hoz már nincs ereje. Elviselhetetlen­né vált számára a tudat, hogy tehe­tetlenül kell bevárnia az elkövetke­zendő borzalmas pillanatokat. A délutáni órákban három német rontott a pincébe. Gyorsan átkutattak mindent, aztán futottak tovább, Sie­tős a dolguk! — köpött utánuk a bá­baasszony. Mindenki tudta már, hogy fut a német. Csak Böske nem tudta, mi történik körülötte. élórába sem telt, talán, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, ha­talmas termetű idegen kato­na állt a küszöbön. Ráncos csizmás lábait megvetette, keményen markol­ta a géppisztolyt. Az asszonyok meg­rémültek. Borcsa nénin kívül talán mindenki arra gondolt, Itogy legalább egy embert itt tarthattak volna. A szőke szemöldökű orosz katona előbb széjjeltekintett, de akkor már előtte állt Borcsa néni. — Mamuska, niet germán? — Nincs germán — felelte Borcsa néni és az orosz karjára tette a ke­zét. A nagy darab katona nem tudta mitévő légyen, a bábaisszony meg csak húzta-húzta Böske felé. Ami­kor megpillantotta az asszonyt, nem F szólt semmit, csak sarkon fordult és ( gyors léptekkel elindult kifelé. A nagy felfordulásban észre sem < vették, hogy gépkocsi állt meg a bun­1 ker előtt. Középkorú, melegsapkás < A második ötéves terv alkalmából fellobogózzák a középületeket A második ötéves terv megkezdésé­nek méltó megünneplésére a középü­leteket állami lobogókkal díszítik fel. A lobogókat 1955. december 31-én 18 órakor tűzik ki és 1955. január 2-án 18 férfi sietett előre, nyomában két ápo- g órakor vonják be. A Belügyminiszté­» *—-••"-f- - —* - rj u m felhívja a lakosságot, hogy eze­ken a napokon tűzze ki a lobogókat és i díszítse ki a lakások ablakait. ! Szlovák és magyar néprajzi tudósok együttműkö: ése Három magyar néprajzi tudós, a lónó. Percek alatt kerültek le a vat­tás kabátok, Borcsď néni tiszta vizet öntött a lavórba, a lányok kikészítet­ték a műszereket, s pár perc múlva fehér köpenyben, maszkával az arcán, két élet megmentéséért készen állt az idegen orvos. Biztos, nyugodt kézügyességgel, jól kiszámított pontossággal dolgozott. _ - ­Nem szólt, csak a tekintetével adta © Szlovákiában élő magyar nemzetiségű az utasításokat, s a két fiatal ápoló- g polgárok életének és kultúrájának ta­nö mindig tudta, mit akar az orvos. 0 nulmányozása céljából, december ha­Az asszonyok félrehúzódva, lélek- © vában három hétig Szlovákiában tar­zetüket visszafojtva álltak. Csak ak- S tózkodott. Megfigyelésük központjául kor fordították el tekintetüket, ami- Ó a rozsnyói járás két bányászközségét, kor az orvos megkezdte az operációt. © Rudnát és Köjröst választották ki. Azt már nem tudták nézni. Ô amely községek' lakossága nagyobb­Alig pár kilométerre még dörögtek 0 rész t magyar nemzetiségű. Vajkay Au­az ágyúk, emberek haltak meg és itt © rél m a9yar néprajzi tudós, a veszprémi a bunkerban egy idegen ember két O múzeum igazgatója figyelmét a népi élet megmentéséért harcolt. Aknago- © építészet tanulmányozásának szentelte, lyók robbanásai közepette sírta el § Manga János, a balassagyarmati mú­magát az új ember. Az egyik ápolónő ( kacagva mondott valamit az orvos­t nak. Az asszonyok nem értették, de J ők is mosolyogtak, ahogy megpillan- > tották a kézzel-lábbal kapálódzó po- j i zeum igazgatója a zenei és a nyelvi sa­| játosságokkal, valamint a tájszólások­» kai foglalkozott, Barabás János, a bu­i dapesti egyetem etnográfiai tanszéké­j nek tanársegédje a családi és társa­A rontyot. Hogy tudott harcolni az éle- 0 daimi vonatkozások anyagát gyűjtötte téért, hogy tudott követelőzni. S össze. fiatal anya csak akkor tért § A két \rozsnyói járásbeli község­magához, amikor pólyába 0 ben végzett tanulmányozás célja az csavarva melléfektették a kis § volt, hogy felhívja a figyelmet a ma­legényt. Mondani akart valamit, de az © gy a r és szlovák nemzetiségű munkás­orvos leintette. Sietve vette fel ka- § 0SztáI y életének és kultúrájának közös batjat, a tíz ujján magyarázta meg, O vonásaira és másrészt rámutasson m yasszon "nak 'Tó tTt\ ° ' « § azokra 3 különbségekre, amelyeket kö­a bábánál cukrot LldötTaz ápoZalt Z Ö" Ük a néprajzi eItérése k ° k0Zna k­és azt üzente, hogy reggel eljön meg­Q A magyar néprajzi tudósok szlová­nézni a kismamát. Igy született meg § kia i kutatásait és a szlovák néprajzi egy kis gyerek 1944 Szilveszter éj- O tudósok magyarországi kutatásait a szakáján. S jövőben kölcsönös alapon tovább foly­GÄL ETA O tatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom