Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-31 / 314. szám, szombat

l%ľ5S. tfecemfe g|gg 3 Indiához, Burmához és Afganisztánhoz fűződő kapcsolataink elmélyítése a békés együttélés elveinek diadala Bulganyin elvtárs beszámolója a Legfelső Tanács ülésén MOsžkva, december 29. (TASZSZ). — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának december 29-i ülésén beszámolt a szovjet kormányküldöttség indiai, bur­mai és afganisztáni látogatásáról. Beszámolója — amelyet rövidítve köz­lünk — így hangzik: Küldött elvtársak! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának jelen ülésszaka 1955 végén folytatja munkáját. Ez az év nagy nemzet­közi események esztendeje volt. Ezek az eredmények komoly változásokat eredményeztek az államok közötti kapcsolatokban. A most véget érő év úgy kerül be a történelembe, mint a nemzetközi fe­szültségben az utóbbi idők folyamán kialakult bizonyos fordulat esztende­je. E fordulat létrejöttében nem kis szerepet játszottak a Szovjetunió erő­feszítései, amelyeknek célja a békének és a népek biztonságának biztosítása, az államok közti bizalom megszilárdí­tása és a széleskörű politikai, gazda­sági ás kulturális kapcsolatok fejlesz­tése az országok között, társadalmi és politikai rendszerükre való tekintet nélkül. A szovjet külpolitika számára 1955 olyan esztendő volt, amikor különö­sen aktív és szívós harcot folytatott, a béke megszilárdításáért, a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a népek és államok közötti együttműködés ki­bővítéséért. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a Szovjetuniónak e cél érdekében tett erőfeszítéseit komoly siker koronázta. Kétségtelen, hogy a béka megszilár­dításának ügyét nagymértékben elő­segítette a Szovjetunió barátságának és együttműködésének kifejlesztése Indiával, Burmával és Afganisztánnal, azokkal az országokkal, amelyekben nemrég N. Sz. Hruscsov elvtárssal együtt látogatást tettünk. Ez az uta­zás ékesen kifejezésre juttatta a szov­jet állam békeszerető külpolitikáját és méltó befejezése volt a fontos nem­zetközi eseményekben bővelkedő 1955­ös esztendőnek. Ázsia a világtörténelem aktív tényezőjévé vált Indiai, burmai és afganisztáni láto­gatásunk közvetlen eredményeként erősödött és fejlődött a barátság és az együttműködés a Szovjetunió és ezen országok között, további közele­dés történt a szovjet nép, valamint a nagy indiai nép, Burma, Afganisztán népe között. E látogatás jelentősége azonban ezzel nem merül ki. • Látogatásunk nagy nemzetközi je­lentőségűvé vált mindenekelőtt azért, mert újból és újból beigazolódott, mennyire helyes a Szovjetunió kül­politikájának alapját alkotó lenini elv: a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve. Látogatásunk szem­léltetően és meggyőzően bebizonyítot­ta, hogy ez az elv megbízható alap a békének és a népeik biztonságának megszilárdítására, az államok közötti bizalom fejlesztésére. Ismeretes, hogy napjaink nemzetközi életében egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az ázsiai országok, ame­lyekben a föld lakosságának több mint a fele él. Sok ázsiai ország lakossága évszázadokon át érezte és egyes otta­ni népek még ma is érzik a súlyos gyarmati elnyomást. A gyarmatosítók abban a törekvésükben, hogy igazolják politikájukat és az ázsiai népek fölötti uralmukat, ezeket a népeket kulturális és társadalmi tekintetben elmaradott népeknek próbálták és próbálják ma is feltüntetni. Mindamellett nem sza­bad elfelejteni, hogy az ázsiai népek történelmi fejlődése már jóval azelőtt megkezdődött, hogy az európai népek kiléptek a történelem színterére. Ha pedig Ázsia az utóbbi évszáza­dokban akadályozva volt és elmaradt társadalmi és politikai fejlődésében, ebben nem az ázsiai népek a vétke­sek, hanem a gyarmatosítók, akik az ázsiai országokban -— és nemcsak az ázsiai, hanem az afrikai országokban is — erőszakon, fosztogatáson és a lakosság könyörtelen kizsákmányolásán alapuló kormányzati rendszert létesí­tettek. Ez a rendszer a gyarmatosító­kat mesés gazdagsághoz juttatja, de az elnyomott ázsiai és afrikai népek­re csak szenvedéseket zúdít. Ez a helyzet hosszú idők óta fenn­állt, de nem tarthatott örökké. Min­denki számára, aki csak valamennyire is ismeri a társadalmi fejlődés törvé­nyeit, világos volt, hogy az ázsiai or­szágokban elkerülhetetlenül kibonta­kozik és egyre nagyobb kndületűvé válik a népi felszabadító mozgalom. Az ázsiai népek felébredtek és kezd­ték kiegyenesíteni hátukat. Ezt a nagy ébredést elősegítette az orszá­gunkban lezajlott Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, valamint a gyar­matosító hatalmaknak az első, de kü­lönösen a második világháború követ­keztében történt meggyengülése. Kelet országairól szólva V. I. Lenin, a mi nagy tanítónk, többször megálla­pította, hogy ezeknek až országoknak a néptömegei elkerülhetetlenül fel fognak emelkedni, hogy véget vesse­nek nem teljes jogú helyzetüknek és az új élet önálló részvevőivé és alko­tóivá váljanak. Eljön az idő — mon­dotta Lenin — amikor Ázsia sok száz­milliós lakossága a világtörténelem aktív tényezőjévé válik és részt vesz az egész emberiség sorsának eldönté­sében. Ez az idő elérkezett. Manapság tanúi vagyunk, hogyan recseg-ropog Ázsiában és egész Kele­ten a gyarmati rendszer. A nagy kínai nép, Kína Kommunista Pártja vezetésével országát a nemzeti újjászületés és függetlenség széles út­jára, a szocialista társadalom építésé­nek útjára vitte. A kínai nép törté­nelmi győzelme óriási hatást gyako­rolt Ázsia és az egész világ helyzetére, újabb lendületet adott a gyarmati és függő országok népei nemzeti felsza­badító mozgalmának. Lerázták a gyarmati rendszer jár­mát a nagy India népei és Burma né­pei. Az újjászületésre és országuk megújítására irányuló törekvéstől át­hatva, ezek a népek most az önálló gazdasági és állami fejlődés idősza­kába léptek. A szabadság és a füg­getlenség útjára lépett. Indonézia és egész sor más keleti ország. Szélese­dik a mozgalom a nemzeti független­ség megszilárdításáért az arab orszá­gokban. Tevékeny harcot vívnak fel­szabadulásukért az afrikai népek. A lelkes indiai fogadtatás a nagy szovjet népnek szólt Küldött elvtársak! N. Sz. Hruscsov és én három hetet töltöttünk Indiá­ban. Ezalatt attól kezdve, hogy elő­ször léptünk India földjére, egészen az ebből a vendégszerető államból történt elutazásunkig, az indiai nép barátsága és szeretete övezett ben­nünket. Az indiai nép a legforróbb baráti érzelmeket juttatta kifejezésre, és nagy lelkesedéssel üdvözölte szemé­lyünkben a Szovjetuniót. Ezért indiai látogatásunkat a nagy indiai néppel lefolyt találkozásnak nevezhetjük. Amikor Indiába utaztunk, tudtuk, hogy ez az ország baráti ország és ott meleg fogadtatás vár reánk. Mégis, amit láttunk, és hallottunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Amikor Delhibe érkezve, kiszálltunk a repü­lőgépből, megpillantottuk a fogadta­tásunkra érkezett személyiségeket Nehru miniszterelnök úr vezetésével, beláthatatlan néptömegeket láttunk, ezrek hangjának szűnni nem akaró zú­gását hallottuk. Az összegyűltek anya­nyelvükön ismeretlen szavakat kiál­tottak. Mégis megértettük, hogy ezek á barátság és az öröm szavai voltak, Myan melegen és őszintén hangzottak. Éreztük, hogy a szovjet nép őszinte barátaihoz, testvéreinkhez érkeztünk. Büszkeséggel állapítottuk meg, hogy az a lelkesedés, * mellyel az indiai néD bennünket fogadott, dicsőséges hazánknak, a nagy szovjet népnek szól, amely kommunista pártjának ve­zetésével felépítette a világ első szo­cialista államát, s most állhatatos munkával az új, kommunista társa­dalmat építi. Nem lehet meghatottság nélkül gon­dolni az indiai néppel Bombayban, Poonaban, Coimbatoreban, Bangalore­ban, Madraszban, Dzsajpurban, Szri­nagarban és más városokban lezajlott találkozásainkra. A legfeledhetetlenebb emléket, azonban a kalkuttai lakosság­gal való találkozás hagyta bennünk. Már napokkal odaérkezésünk előtt gyülekezni kezdett a környező városok és falvak lakossága. Eljött Kalkuttá­ba Nehru miniszterelnök is. A lapok később közölték, hogy a város utcáin több mint hárommillió ember köszön­tött. bennünket. Olyan volt ez, mint egy hatalmas hullámzó, zúgó tenger. Itt is hallottuk a forró üdvözlő szava­kat, a Szovjetunió iránti barátság és szeretet szavait. Mély benyomást tett ránk az indiai parlament tagjaival történt találko­I zásunk. Az indiai parlament tagjai igen melegen fogadtak bennünket, nagy figyelemmel hallgatták beszé­' deinket és lelkesen üdvözölték sza­vainkat. Meleg és vendégszerető fo­gadtatásban részesítettek bennünket az indiai államférfiak és azoknak az államoknak a kormányai is, amelyek­be ellátogattunk. Nagy gondot fordí­tottak arra, hogy indiai tartózkodá­sunk kellemes és hasznos legyen. Külön kell beszélnem találkozásaink­ról Nehru indiai miniszterelnök úrral, korunk kiváló államférfiával. Nehru úrral, lezajlott találkozásainkat az őszinte barátság érzése hatotta át. Bárhol jártunk is, mindig éreztük fi­gyelmességét és rólunk való gondos­kodását. Őszinte, forró szeretetüket és ba­rátságukat nyilvánították a szovjet nép iránt a Burmai Unió és Afganisz­tán népei is. Delhiben és India más városaiban, Rangunban és Kabulban azt mondták, hogy ezek a városok még sohasem láttak ilyen baráti és grandiózus ta­lálkozókat, mint a velünk, a Szovjet­unió és a szovjet nép képviselőivel történt találkozások. Az indiai nép képes a gazdasági függetlenség megteremtésének útján haladni Indiai tartózkodásunk idején meg­ismerkedtünk az indiai nép életének számos oldalával. Látogatást tettünk India különböző körzeteiben, sok vá­rosban és faluban, felkerestük az épít­kezéseket és ipari vállalatokat, az ál­lami mezőgazdasági farmokat, kultu­rális intézményeket, megismerkedtünk India ősi és gazdag kultúrájának kivá­ló emlékeivel. Indiában majdnem két évszázadig az angol gyarmatosítók uralkodtak és ez a gazdag ország az angol anyaország mezőgazdasági nyersanyagszállító függvénye, ipari készítményeinek fel­vevőpiaca volt. Természetes, hogy az angolok nem törekedtek az indiai ipar fejlesztésére. A gyarmatosítók igája alól felszaba­dulva és függetlenségét helyreállítva, India népe, kormányának vezetésével hozzáfogott országa gazdaságának fej­lesztéséhez. Ezen az úton már létre­jöttek az első eredmények. Megláto­gattuk és megismertük India f» ipari körzetét, amely az utóbbi években lé­tesült. Ez a körzet Bihar és Nyugat­Bengália államok határán, a Damodar folyó völgyében terül el. India agrárország, lakosságának há­romnegyed része földműveléssel fog­lalkozik. A mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik legfontosabb kérdése Indiában a földek mesterséges öntözése. Részletesen megismerkedtünk India egyik legnagyobb építkezésével, a Bhakra-Nangal-rendszerrel, ahol ha­talmas töltés épül és erőművet fognak építeni. Ez átfogóan és merészen el­gondolt hatalmas építkezés, sok mű­szaki problémáját igen érdekesen ol­dották meg. Legérdekesebb azonban mindabban, amit láttunk: az építke­zésnél dolgozó emberek — munkások és mérnökök — óriási lelkesedése. A Bhakra-Nangal-építkezés első ötéves terveinkre, első hatalmas vállalataink építésére emlékeztet bennünket. Az indiai kormány a mezőgazdasági termelés fellendítésének lehetőségeit keresi az egyéni gazdálkodás keretei között. Ebből a célból faluhelyen „az általános fejlesztés programjának" vagy más néven a „nemzeti fejlődés­sel való együttműködés programjának" nevezett intézkedéseket hajtja végre. Mint velünk közölték, jelenleg ez a program az indiai falvaknak körülbelül 20 százalékára terjed ki; a második ötéves tervben a mezőgazdaság fej­lesztésének ezt a rendszerét az egész országra ki akarják terjeszteni. Meglátogattunk több állami gazda­ságot. Ezek kisebb, jól szervezett vál­lalatok, amelyek nézetünk szerint két­ségkívül betöltik a kísérleti gazdasá­gok pozitív szerepét. Indiában meggyőződtünk arról, hogy a gyarmati igától megszabadult indiai nép képes merészen előrehaladni až ipari fejlődés, a gazdaságilag független állam megteremtése útján. Ugyanak­kor újból és újból meggyőződtünk ar­ról, hogy az indiai nép őszintén törek­szik a békére és más országokkal való együttműködésre. A szovjet-indiai közös nyilatkozat — történelmi jelentőségű okmány A Nehru miniszterelnök úrral és más indiai államférfiakkal delhi láto­gatásunk idején folytatott megbeszélé­seink során újból eszmecserét folytat­tunk mind a szovjet-indiai baráti együttműködés további kiterjesztésé­nek kérdéseiről, mind a legfontosabb nemzetközi problémákról. A Nehru úr­ral és más indiai államférfiakkal foly­tatott tárgyalások eredménye volt a december 13-án aláírt szovjet-indiai közös nyilatkozat. Ebben a történelmi fontosságú és nagy nemzetközi dokumentumban mindkét kormány megerősítette, hogy ragaszkodik az egymás területi épsége és szuverenitása tiszteletbentartásá­nak. valamint az egymás meg nem támadásának elvéhez, semmilyen gaz­dasági, politikai és ideológiai okból nem avatkozik egymás belügyeibe, tiszteletben tartja az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett élés elvét. Ezek az elvek a különböző társadal­mi és politikai rendszerű államok bé­kés együttélésének biztos alapjai. A szovjet kormány úgy véli, hogyha eze­ket az elveket más országok — köztük az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország — elfogadnák, az hozzájá­rulna a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez, és a népek közötti nél­külözhetetlen bizalom megteremtésé­hez. A szovjet és az indiai kormány a Delhiben aláírt nyilatkozatban egyhan­gúlag állást foglalt a fegyverkezési hajsza beszüntetése mellett, hogy a népek megszabaduljanak a katonai ki­adások súlyos terhétől. Mindkét kor­mány teljes mértékben számolva az­zal, hogy veszélyes helyzet az, amely­ben rendszeresen és szakadatlanul fel­halmoznak atom- és hidrogénfegyvere­ket, követeli e fegyverek feltétlen be­tiltását, és az emberiség megszabadí­tását az atomháború rémétől, és az atomháborúval járó mérhetetlen anya­gi és emberáldozattól. Indiai beszélgetéseink eredménye­képpen teljes és kölcsönös megértést értünk el abban a kérdésben, hogy a más országok ellen irányuló katonai tömbök létrehozásának bizonyos álla­mok által folytatott politikája fokozza a nemzetközi feszültséget, növeli egy új háború veszélyét, s hogy e politika összeegyeztethetetlen a minden állam közti nemzetközi együttműködés ki­terjesztésének érdekeivel, függetlenül az államok állami és társadalmi rend­jétől. Az ázsiai és az afrikai országok né­peit nyilvánvaló aggodalom tölti el olyan agresszív katonai csoportosulá­sok létrehozása miatt, mint a SEATO, s mint a nemrégiben összetákolt bag­dadi paktum. A SEATO sugalmazója az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország volt. Ami pedig a bagdadi katonai csoporto­sulást illeti, nagyon is jól tudjuk, hogy e paktum összeeszkábálásában Anglia játszotta a főszerepet. A bagdadi paktum a gyarmati rend­szer új formában való megjelenése. A bagdadi paktum alapjában agresszív jellegű, erről tesz tanúbizonyságot e katonai csoportosulás részvevői álfcai vállalt kötelezettségek jellege. Külö­nösen nyilvánvaló lett ez Iránnak a fenti csoportosulásba való bevonásá­val. A szovjet kormány több ízben fel* hívta az iráni kormány figyelmét ar­ra, hogy Irán részvétele katonai cso­portosulásokban, ame'yekbe a nyugati hatalmak már régen megkísérelték Iránt bevonni, összeegyeztethetetlen Irán és a Szovjetunió jószomszédi kapcsolatainak fenntartásával. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoztuk, hogy Iránnal, mint más szomszédos orszá­gokkal is, jó viszonyt kívánunk fenn­tartani. Sajnos azok, akik az iráni politikáért felelősek, más útra lép­tek, midőn csatlakoztak a bagdadi paktumhoz és ezzel a létrejött hely 5 zetért súlyos felelősséget vállaltai: magukra. Megelégedéssel hallgattuk Szajed úrnak, az iráni parlamenti küldöttség vezetőjének ezen emelvényen elmon-' dott oly értelmű nyilatkozatát, meiý szerint az iráni kormány és né£> őszintén óhajtja a Szovjetunióhoz fű­ződő baráti és jószomszédi kapcso-' latok elmélyítését. Kénytelenek vŠ gyünk azonban számításba venni azt, hogy a bagdadi paktum létrehozása, valamint a Szovjetunióval szomszédos államoknak e paktumba történő be­vonása feltétlenül sérti országunk biztonságát. A Szovjetuniónak ezzel kapcsolatban le kellett vonnia a kel­lő következtetéseket. A szovjet kormány és India kormá­ny? annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Ázsia tartós békéje nem lehetséges, ha a Kínai Népköz­társaságnak nem adják meg törvé­nyes helyét az ENSZ-ben. Mindkét kormány abban az értelemben nyi­latkozott, hogy sürgősen meg kell ol­dani más távo -keleti problémákat is, a többi között Tajvan és a partmenti kínai szigetek problémáját, a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak kielégítése alapján. Közös nyilatkoza­tukban kifejezésre jut az a remény­ség, hogy ezeket a problémákat egyezmények útján haladéktalanul meg fogják oldani. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom