Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-29 / 312. szám, csütörtök

1955. december 18. UJSZ0 5 Hogy gyorsabban hízzanak a sertések Körülbelül két héttel ezelőtt közölte a Rudé Právo K. Pirnernek, a Vysoká Lybné-i EFSZ sertésetetejének levelét, amelyben beszámol arról, hogy a Rudé Právóban tavasszal megjelent „Antibioťkumok az állattenyésztés fejlesztésének szolgálatában" című cikk alapján elhatározta, hogy ó is megpróbálja ennek az új módszernek alkalmazását. Felutazott Prágába, ahol először a roztokyi antibiotikum kutatóintézettel akarta felvenni a kapcsolatot. Ott közölték vele, hogy forduljon Zdenék Müller hez, az állatetetéssel foglalkozó kísérlet' laboratórium vezetőjéhez. Zdenék Müller igen barátságosan fogadta. Részletesen felvilágosította őt, mi is az antibiotikum, mik az előnyei, hogyan alkalmazzák. Hazatérése után, bár a vezetőségnek nem volt ínyére a dolog, rögtön hozzáfogott a kapott utasítások szerint az etetéshez. Az eredmények őt igazolták. Az antibiotikumok hozzáadásával hizlalt sertéseknél 30 nap alatt 19 százalékkal nagyobb átlaggyarapodást ért el, mint annál a csoportnál, amelyet teljesen azonos módon, de antibiotikumok nélkül nevelt és a különbség 113 nap .alatt 27 százalékra nőtt. — Igazán nagyon örülök kutatóinkkal és tudósainkkal együtt ennek a szép eredménynek — fejezi be sorait Pirner elvtárs. E levél olvasása érlelte meg bennem a gondolatot, hogy felkeressem a kísérleti laboratóriumot és érdeklődjem, milyen a lehetősége az antibiotikumok s Sleskörű alkalmazásának az állattenyésztésben. A kerületi mezőgazdasági kutatóintézet laboratóriumai Prága Libeň negyedében, sárga régimódi épületben vannak. Nem nehéz megtalálni Müller mérnök osztályát. A pulykák, kakasok, kis csibék éktelen zenebonája nyomban elárulja, merre keressem e birodalom vezetőjét. Elég kicsi, szűk helyiségben, szőkehajú, magas, kellemes megjelenésű fiatalember i fogad. Íróasztala tele van a különféle szövetkezetekből érkezett levelekkel, táblázatokkal, kimutatásokkal. Asztalán végigfutó pillantásomra megjegyzi, hogy napi postája, de személyes látogatóinak száma is hallatlanul megnövekedett az utóbbi hónapokban. — Az antibiotikumoknak az állatállomány gyarapodását elősegítő kiváló hatása ma már közismert. Természetesen őszinte örömet okoz nekünk, kutatóknak, hogyha munkánk eredményét a gyakorlat igazolja és tanácsokkal, útmutatásokkal szolgálhatunk az érdeklődőknek — mondja lelkesen csillogó szemmel. — Mivel magyarázható tulajdonképpen, hogy az anťbiotikumok hozzáadásával táplált állatok gyorsabban híznak ? — teszem fel a leglényegbevágóbb kérdést. — Beszéljünk talán először arról, mik az antibiotikumok, jegyzi meg a problémát tökéletesen ismerő fiatal kutató. Az antibiotikumok olyan anyagok, amelyek egyes mikroorganizmusok anyagcseréjénél képződnek. Például a penicillin a Peniciilium nota>tum és az aureomycin a Streptomyces aureofaciens nevű penészgombák ányagcsere képződménye. Hatásuk általában abból áll, hogy képesek egyes kártékony baktériumokat elpasztítani. Az állatok gyorsabb növekedését és hízását olymódon segítik elő, hogy a bélrendszerben élősködő kártékony baktériumok szaporodását meggátolják és így közvetve előmozdítják a fontos és hasznos baktériumok túlsúlyba jutását. Ezek a baktériumok a szervezet növekedéséhez és anyagcseréjéhez nélkülözhetetlenül szükséges anyagokat termelnek. A baromfi- és sertéshízlalásnál a legjobban bevált prokain-penecillint (penicillin fajta) és aureomycint használjuk. Egészen minimális mennyiség, 1 kg takarmányra 5—10 mg antibiotikum elegendő. Az antibiotikumot 1/100 arányban felhígítva a legcélszerűbb a fehérjekeverékhez hozzáadni, amelyet aztán úgy kell a takarmányadaggal keverni, hogy abban az antibiotikummal gazdagított fehérje a legmegfelelőbb arányban legyen. Az antibiotikummal ellátott fehérjekeveréket egyes vállalatok készen árusítják. irta: Kis Éva Müller elvtárs a továbbiakban elmondotta, hogy az állami birtokokkal, földművesszövetkezetekkel való együttműködés alapján megállapították, hogy az aureomycinnel, vagy penicilinnel etetett sertések legkisebb napi átlagos többletgyarapodása 50 gr. Országos méretekben évenként tonnákra rúgó hűstöbbletet jelent az aránylag kis költséggel előállítható elenyésző mennyiségű antibiotikumok alkaimazása. A Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia utolsó ülésén elhangzott beszámolók és vitafelszólalások egyöntetűen rámutattak az antibiotikumok kihasználásának óriási jelentőségére nemzetgazdasági szempontból. Javasolták,' tehát, hogy már 1956ban 500 000—1 000 000 sertés hizlalásánál keli az antibiotikumokat alkalmazni- és e célból biztosítani kell a szükséges két tonna prokain-penicillin előállítását. Beszélgetésünket végighallgatta Oremusz Dezső, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója is. Jövőre fejezi be tanulmányait és mint zootechnikus a gyakorlatban akarja tudását gyümölcsöztetni. Disszertációs munkájában éppen az antibiotikumoknak az állatetetésnél való kihasználásával akar foglalkozni. Müller mérnök útmutatása szerint állítja össze tervét. A részletes tájékoztatás után az elméleti ismeretekkel felvértezve kíváncsian nyitottam be a pulykák, ós kakasok közé. Meglepetésemben alig tudtam szóhoz jutni. A különbség a két csoport között szinte hihetetlenül nagy volt. Az óriásira megnőtt pulykák mellett szerényen húzódtak meg egy másik ketrecben a közönséges pulykák. A nagy kakasok ugyancsak lekicsinylően tekingettek kis társaik felé. Ezek után tényleg nem csodálkozom, hogy az állattenyésztésben dolgozók egyre követelőbben sürgetik az antibiotikumok széleskörű alkal mazását és valamennyien be akarnak kapcsolódni az eddig korlátolt számú gyakorlati munkatársak sorába. Hiszen pártunk X. kongresszusának irányelvei is előírták: „Ki kell dolgozr \ a vágóállatok, különösen a sertések etetésének módszerét megfelelő antibiotikumok alkalmazásával és e célból a mezőgazdaságnak megfelelő mennyiségű ilyen anyagot szállítani." Kutatóinknak sikerült a X. kongresszus irányelveiben kitűzött fontos feladatnak eleget tenni. Reméljük, hogy a gyakorlatban való széleskörű alkalmazását rövidesen mindanynyian tapasztalni fogjuk. LE A ZSARNOKOKKAL! •iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Friedrich Schiller „Haramiák" című drámájának bemutatója í^jf-alusi ablakokon kopoglatuvik A

falusi este télen furcsán csendes. ' Ha eloltották a visító malacok éhségét, ha elnémították az állatokat vályúra hívó kútostor nyikorgását, akkor az asszonyok, emberek, oyerekek útnak indulnak, szomszédolnak. Ajtó csapódik, a családra hulló jóestét kívánás hangzik, orsó perdül, kerekesguzsaj forog. Közben persze beszélgetés, histöriamondás folyik. Az öregebbek körében Rinaldóról vagy Savanyú Jóskáról, míg a fiatalok társaságában egészen másról. De ebben sem merülhet ki az este... Gömör ege >• latt, így az én kis falucskámban is a könyv, a naptár vagy az újság szelleme világol jobban, erősebben a gyéren pislogó lámpák lángjánál. Azért vettem kezembe a tollat, mert a szokatlan nagy csendben hallani vélem a könyvlapozgatás zaját, öreg Demeter István, aki után nem is olyan rég még két nagy szép leánya szedte a markot — most a megnyugtató csendbe takarózva újságot lapozgat. Betűzget. Mióta az iskolapadot kinőtte, soha sem futotta az idejéből betűzgetésre. Hát törődhetett könyvvel, irodalom iái, aki kétkézi munkásnak született, akinek erejét, idejét elnyelte az embernyüvő világ 1 Hatvanegynéhány esztendős fővel most járat lapot, most szorgalmazza a betűzgetést. Amiben egy nagy élet elmarasztalta, most szeretné behozni. Mert tudja, érzi, az öregség nyugodt, békés aranykorába ért. Ki hitte volna? Ki hitte volna, hogy a gömöri kis falumba a Könybarátok Köre jóvoltából Tolsztoj Anna Kareninája vagy mondjuk Móra Egy apának négy leánya jön. Pedig jön, váltakozva jön, egyszer Móricz, másko* Jókai vagy Mikszáth. Jönnek, mert kérik őket és esténként azokkal beszélgetnek, akiknek olyan forrón, tanítón írtak: a népnek. Menj ki az utcára este, amikor a nagy erdő s a letarolt mező csendje szakad rád és lopva les be az ablakokon. Könyv vagy újság fölé hajol a falusi mvnkás, paraszt, mintha mindenkinél jobban tudná, hogy elhivatott a vezetésre. Téli este, decemberi este és a falusi ember Tolsztojjal, Mórával beszélget. De ne állj meg itt. Siess tovább! És lépj be szépen, csendesen a Művelődés Házába. Nyiss be az egykori Bornemisza kastélyba és nézz körül. A kályhában tűz lobog s az asztal körül lányok, fiúk ülnek. Szőkék, barnák, csalfa vagy szelidszemű. leányok, legények. Némelyiknek a lámpa ernyője eltakarja az arcát, a tüzes szempár azonban ragyog, mint éjszaka egén a csillaq. A művelődésre szomjazó lelkek egyrésze még nemrégen az iskolapadban ült, másrésze már szeretőt szemelt ki magának, csak kevesen vannak, akik húsz éven felüliek. Miért jöttek, mit akarnak vajon? ™ Nem titok. Tanácskozni, vitázni, valamit eldönteni. Igen, ezért jött Boros Ferkó, a feledi traktorállomás egyik legjobb traktorosa, a tegnap még aratőgépen ülő, ma már traktort vezető Telki János, a varsói Világ ifjúsági Találkozó résztvevője, de ezért jött Szabó Laci, az állami birtok fiatal gazdája, Mike Irénke, a gyermekotthon vezetője, Koták Ernő, a fiatalság szervezője, serkentője és a bátkai leányok, legények színe-virága. „ Maradhattak volna otthon szőnifonni a leányok, kukoricát morzsolni vagy kocsmát látogatni a fiúk, de a hosszú téli este nem tarthatta őket sem a szülői házban, sem a kocsmában. Összejöttek, asztalhoz ültek, mert Szilveszter estéjén meg akarják mutatni magukat. Az asztalon három színdarab, semmi több. Ez csalja-vonzza ide a fiatalokat. Egy kicsit meglepő, hogy középen Bemard Shaw Szerelmi házassága fekszik. A kis falu Művelődés Házában a nagy angol drámaíró fényében sütkéreznek a CSISZ-fiatalok. Játszottak itt annakelőtte is színdarabokat, de <;sak kevésszer igazat, szépet. A parasztok kénytelen-kelletlen önmaguk eltorzított másában „gyönyörködhettek". Gyéren pislákol a lámpa, sárgás fényt vet a tpnácskozókra. A tél halkan susorog a kályhában. Annyira halkan, hogy a színdarabokkal ismerkedő fiatalokat egyáltalán nem zavarja. Az egyik sörtéshajú, tüzesszemű legény éppen most lapozgatja Gárdonyi Géza Fehér Annáját. Belekukkant az előszóba is és bátortalanul megjegyzi: — Ezt játsszuk. Én Fehér László leszek. Ti meg betyárok lesztek — mutat a többiekre. Parázs vita kerekedik. Melyik legyen, melyiket tanulják hát. Móricz Zsigmond is a nyelvükön van. A hold mejmosolyojia őket, mire dönteni tudnak. Gárdonyi Géza Fehér Annáját választják. Néhányan még hazafelé tartva is arról vitáznak, nem lett volna-e jobb Bemard Shaw-t vagy Móriczot játszani. S ahogy nyomulnak beljebb a faluba, itt is ott is fiatalok szakadoznak el a csoporttól, fordulnak be az udvarra. Mikor leányok, legények hangját már elnyelte az éjszaka, én ismét az öregek lapozgatását, betüz• jté- t hallom. l/edves falumban szellemek járnak. Amerre nézek, a lapuló házak ablakain szellemek kopogtatnak. Gárdonyi, Bemard Shaw és Móricz szelleme. Leesett a hó. Mintha nagy fehér tengeren úszna a falu. Itt a tél. Ezt a naptáron kívül onnan tudom, hogy útrakeltek, a falusi ablakon kopogtatnak Móricz, Bemard Shaw és Gárdonyi. Tanul a falum, tanul az ország! Mács József MINDÖSSZE húsz éves volt Friedrich Schiller, az emberi szabadság, a szépség és igazság halhatatlan német költője, amikor Haramiák című drámáját megírta. Az abszolutizmus, az önkényuralom korában forradalmi újat hozott ez a mű nemcsak tartalmában, hanem művészi megformálásában is. A német színpadokat a 18. század alkonyán, a Haramiák bemutatása idején a francia klasszikusok uralták. Racme és Corneille még az abszolutizmus hívei voltak és tragédiáik konfliktusait a feudális világ belső ellentmondásaiban látták. Voltaire a klaszszikus tragédiát már átitatta a felvilágosodás eszméivel, de megőrizte a klasszikus forma szabályait. A porosz királlyal barátkozó és hosszú éveken át a potsdami királyi udvarban élő Voltaire még szintén az önkényuralom híve volt, még ő is az uralkodó felvilágosult lényétől várta a társadalmi bajok orvoslásának lehetőségeit. Az új drámfiért — a polgári német drámáért vívott harcban ' Lessing és Goethe előzik meg Schillert, de e nagy elődök egyike sem szárnyalja túl Voltairet eszmeileg annyira, mint a fiatal Schiller. Még hét év választ el a francia forradalomtól, amikor Schiller első drámája, a Haramiák Mannheimben 1782-ben bemutatásra kerül. Moor Károly, a tragédia hőse, önhibáján kívül elveszti apja szeretetét, megbecsülését és családjából, a feudális rendből kitaszítva fellázad a társadalmi korlátok, a fennálló törvényes rend ellen: haramiává válik. Lázadása azonban az adott helyzetben nem érhetett politikai tetté; a dráma az erkölcsi konfliktus síkján marad és Schiller maga is kénytelen hőse lázadását zsákutcának minősíteni. Annak ellenére, hogy Schiller nem tud még tragédiájában igazi felszabadulást, követésre méltó pozitív példát mutatni, vitathatatlan a dráma forradalmi ténye; eget-földet ostromló pátoszával leleplezi a feudális rend képmutató hazugságait, és merészen felfedi a német nyomorúság okait. A dráma mannheimi bemutatója után Württemberg ura, Carl Eugen herceg, ez a jellemtelen és erkölcstelen despota, aki alattvalóit áruba bocsátotta, a katonai fegyelem alatt á 116 Schillert egy tollvonással eltiltotta az írástól. A lázadó költő felelete: szökés. „Nagyszerű érzés elgondolni, hogy nem kötelez más, csak a világ Ítélete, s hogy nincs más trónus, amelyhez appellálnom kellene, mint az emberi lélek", — írja ekkor Schiller és a katonaorvosi pályát otthagyva, eldönti, hogy életét a költészetnek szenteli. AMIKOR A BÉKE-VILÄGTANÄCS határozata Friedrich Schillert halála 150. évfordulója alkalmával az esztendő megünneplendő nagyjai közé sorolta, a szabadságeszme, a demokrácia lánglelkű német szószólóját állította eszményként a békeszerető népek elé. Schiller, aki legnagyobb művében, a Teli Vilmosban egy egész nép legyőzhetetlen szabadságszeretetéről énekkel oly forradalmi pátosszal és életbölcsességgel, hogy a dráma egyes sorai szinte közmondásokká lettek, már a Haramiákkal, első müvével méltónak bizonyul a megünneplésre, hiszen K. Moor forradalmi hevülettől átitatott szava, izzó vádbeszéde a zsarnokság és önkény ellen ma mindenütt mély visszhangot ver, de kivált hazájában, ahol az ő ihletett szabadságeszméjével, örökveretű szavaival is folyik a harc a szabad és egységes Németország megteremtéséért. VAJON HELYES VOLT-E a Hviezdoslav Színház döntése, amikor a Schiller-év alkalmából éppen első és sokban ellentmondásos müvét hozta a néző elé és választása nem esett érettebb drámái egyikére, a megrendítő Ármány és szerelemre, a formájában művészibb, humánushangú, de forradalmi lendületében jóval higgadtabb Don Carlosra, vagy magára Telire? Az utóbbit 1947-ben játszotta a Nemzeti Színház, az Ármány és szerelmet más szlovák színpadok tartják műsoron és ezért helyesnek véljük a választást. De helyeselhető a választás azért is, mert a Haramiák tématikája rokon a Jánosik-legendával, a Jánosik-dráma mondanivalójával és ezért éppen nálunk különösebb érdeklődésre tarthat igényt Schiller forrőindulatú szava a zsarnokság ellen. Nem érdektelen e két hős között párhuzamot vonni, annak ellenére, hogy Moor Károly tisztára költött figura, Jánošík pedig élő történeti személy. Nem tételezhető fel, hogy Schiller ismerte a Jánosíklegendát, mert ha tudott volna a hathét évtizeddel korábban Liptőszentmiklóson lezajlott Jánosík-perről és annak előzményeiről, talán élőbben és előbbremutatóbban formálta volna meg a társadalomból kilépő és a feudális rend ellen lázadó hő6e, Moor Károly alakját. Közös bennük az „In tyrannos" forradalmi pátosza, de Moor Károly kezéhez igen sok ártatlan ember vére tapad, igen sok bűnbe keveredik; egyetlen haramia híve. Roller kiszabadítása érdekében egy egész kisvárost gyújtat fel, embereket, véneket és gyerekeket ölet halomra — ezért nem válhat igazi népi hőssé, legendás alakká, mint Jánosik, akit jogos erkölcsi felháborodás és fájdalom: apja halála, huga megbecstelenítése hajt a haramiák közé. Moor Károly a törvényes világ képmutató hazugságaitól csak ellentmondások árán tud szabadulni, hogy ideig-óráig függetlennek hihesse magát a természetben, a Cseherdőkben, ahol társaival tanyát ver és tragikussá, hőssé csak abban a pillanatban válik, amikor lelkifurdalása arra készteti, hogy önmagát a törvény kezére juttassa. A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ előadása — T. Rakovský legérettebb rendezői munkája — a romantikus dráma vonalán mozog, kiemeli Moor Károlyban a rajongót, a morális konfliktusával megbirkózni nem tudó idealizált dráma-» hőst és szemben vele ellenlábasát, a sötét ármány képviselőjét, Moor Ferencet, akiben a jónak, az emberinek egy szikrája sem lelhető fel. A két fivér közt vergődik Amália holtigtartó tiszta szerelmével és Moor Károly köré a Haramiák kitűnően egyénített figurái sorakoznak, köztük az eszményileg szép Schweizer, Roller, s a kétszínű Spiegelberg. Már az ifjú Schiller Is nagy mestere volt a színpadnak. Lenyűgöző hatású színpadképeket komponált, monológjai ha fárasztók és túlhosszúak is, tele vannak pátosszal, forró szenvedéllyel. Rakovský rendezése igen sikeresen elkerüli a dráma érzelgős hangulatait, a véres jeleneteken is enyhíteni tud, leghatásosabban az erdei jelenetet, a Páter és Mocr szó párbaját, tehát a dráma nagy eszmei mondanivalóját hozza a néző elé. A dramaturgia hibája, hogy minden színessége, lendülete, nagy pátosza ellenére fárasztó az öt és fél órás előadás. A német színpadok három és fél, négy őrára csökkentik a játékidőt és ez határozottan előnyére válik a túlhosszú monológokkal teletűzdelt tragédiának. Mikuláš Huba Moor Károly szerepében a felszabadulás óta legjobb játékát mutathatta. Romantikus, hevülékeny beszédstílusához illő ez a forradalmi pátoszt megkövetelő szerep. A második szereposztásban Karol Machata színvonalban nem marad mögötte. Gustáv Valach félelmetesen, nagyvonalúan gonosz, az első felvonás csaknem negyedórás monológját bámulatos árnyaltsággal, bravúrosan oldotta meg. A második szereposztásban Ctibor Filč'k már halványabb. Mária Kralovičová megindító lágysággal játssza a tragédia egyetlen nőalakját anélkül, hogy érzelgőssé válna. Nincs itt helyünk bővebb elemzésre, azért csak az összjáték töretlenségére utalunk, Vladimír Durdík (Schweizer) és Ladislav Chudík (Roller) jól megformált típusaira. A tragédia jól pergő, kitűnő fordítása — Ján Rozner és Zora Jesenská munkája — is hozzájárult ahhoz, hogy a Hviezdoslav Színház méltóan ünnepelhette meg a nagy német költő emlékét. Egri Viktor.