Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-15 / 274. szám, kedd

1955. november 15. UJSZ0 5 A becsületes munka eredménve Nagy a jövedelmük a jaslovcei szövetkeze te sekn.sk az állattenyésztésből. Különösen a sertéshizlalásban értek el sikereket. Minden hónapban ellenőrzik, mázsálják a hízókat, hogy mennyi a súlygyarapodás. És bizony elégedetten állapítják meg, hogy az utolsó mázsálásnál a 360 hízósertésnél 44 mázsa a súlyszaporulat. E szép eredményekért dicséret illeti Rozália Gajarová sertésgondozó munkáját. A szorqalom, az odaadás, a becsületes munka jutalma az a 15 000 korona és 66 mázsa gabona, amit férjével együtt keresett az EFSZ_ben szeptember végéig. Helyzetkép az őszi munkákról Gyorsan be kell fejezni a betakarítást is A nagymegyeri járás november 8án befejezte az ősziek vetését. A hír tudomásul vétele után felkerestük Both Gézát, a mezőgazdasági osztály vezetőjét és megkértük, mondja el, a szövetkezetek hogyan teljesítették vetési tervüket. — Minden szövetkezeti tag iparkodott, minden traktorista szorgalmasan munkálkodott a vetési idő betartásán, — halljuk az osztályvezetőtől. Ez azonban nagy általános kép, nézzük meg közelebbről is, kik jártak éien a fontos munkákban. ... . • • • AZ 1600 HEKTÁRON gazdálkodó apácaszakállasi szövetkezetről esik szó. Mér október 18-án jelentette, hogy a vetés készen, a mag a földben. Szövetkezeti vezetők és a helyi nemzeti bizottság dolgozói jól szervezték meg a munkát, hasznos kapcsolatot tudtak kiépíteni a traktorállomással. Ha történetesen baj volt, ha kellő időban nem kaptak gépet, mindjárt intézkedtek. Ennek tudható be, hogy a szövetkezet 225 hektáron a búzát, 20 hektáron a rozsot, 10 hektáron az őszi árpát, 55 hektáron az őszi keveréket és 10 hektáron a repcét határidő előtt elvetette. De helyesen járnánk-e el, ha csak a dicséretnél maradnánk, és nem törődnénk azzal, hogyan áll a szövetkezet az ősziek betakarításával. Mert az őszi vetést és a betakarítást nem lehet elválasztani, mint ahogyan azt í,z apácaszakállasiak tették. A vetésre összpontosították figyelmüket és megfeledkeztek a kukoricatörésröl és a cukorrépa felszedéséről. Hogy a példa beszéljen: a szövetkezetnek a kukorica vetésterülete 159 hektár és csak 4—5 hektárról törték le a kukoricát. De soronlévő feladat még 6 hektáron a cukorrépa felszedése is. Vitathatatlan, hogy az őszi vetéssel egy időben a kukoricát is törni kellett volna. * * * AZ 1260 HEKTÁRON gazdálkodó lakszakállasi szövetkezet szintén korán befejezte a vetést. A vezetőség az apácaszakállasiakkal egyidőben jelentette, hogy 255 hektáron a búzát, 20 hektáron a rozsot, 25 hektáron az őszi keveréket és 10 hektáron az őszi árpát elvetették. Szép eredmény ez, és még szépítette volna az a tény, ha már 41 hektárról a cukorrépát is elszállították volna. De ez még nem történt meg és nem csak az ö hibájukból. A csallóközi vasútvonalon kicsik a mázsálók, igy a szövetkezeti tagok csak lovacskáikkal szállíthatják a répát. A vasútigazgatóságnak kell intézkednie, mert a nagyüzemi szövetkezeti gazdaságok zöme megkívánja a nagy mázsát. * * * AZ ALISTÄLI szövetkezet október 7-én, tehát határidő előtt befejezte vetést. A szövetkezet tagjai 340 ektár búzát, 50 hektár rozsot, 20 "lektár őszi árpát, m " - . ;zi repcét és 75 hektár őszi keveréket vetettek el. A traktorállomás dolgozói szép munkát végeztek. Gyuris körzeti agronómus irányításával szinte fennakadás nélkül haladtak a munkában, ügyesen járt el a szövetkezet vezetősége is. A járás összes szövetkezeteit versenyre hívta kukoricabeadásban. A felhívásnak október 30-án eleget teltek. Több mint 17 vagon kukoricát beadtak. A kukorica beadási versenyben az okánikovóiak, nyáradiak és az izsapiak is résztvettek. A kukoricabeadást ők is október 30-án teljesítették. Az alistáliak. már a cukorrépa felszedését is befejezték. A kukorica törése van még hátra. A felét már letörték. A betakarítási munkában Alistál vezet, mert a vezetők és tagok megértették, hogy nem lehet az őszi vetést és a betakarítást elválasztani. Helyes szervezés, irányítás mellett egyik sem mehet a, másik rovására. Az élenjárók közé tartozik még a betakarításban a csilizradványi és az ekecsi szövetkezet is. • • • HANEM A PATASI szövetkezet csak november 5-én fejezte be a vetést. A szövetkezet tagjai azzal magyarázzák ezt, hogy nagyrészt a kapásnövények termésének betakarítása után vethették el a magot. Tany szintén a lemaradók között szerepel. A vezetőség figyelme az öszi mélyszántásra és a trágya beszántására irányul, és nem gondol a búza agrotechnikai határidőben való elvetésére. Pedig a lehetőség megvolt. Élni kellett volna vele. * * » A NAGYMEGYERI SZÖVETKEZET vezetői azért vitték szövetkezetüket a kullogok közé, mert sokat gyűléseztek és keveset tettek. Érdekes, hogy néha éjfélután háromig tárgyaltak a teendőkről, határoztak is, csak éppen a legfontosabbról, az ellenőrzésről feledkeztek meg. Szeretnek azzal védekezni, hogy sok a föld, kevés az ember. Igen ám, de a kevés ember a sok földre kimeríti a munkaegységeket. Hol hát a baj? Biztosan ott, hogy e munkaegységért nagyon keveset tesz a „kevés ember". Későn mennek munkába, és korán jönnek haza, ezért maradnak el. Ezért késtek a vetés befejezésében is. A betakarítás sem folyik rendes ütemben. Huszonkét hektár cukorrépát kell még elszállítani, 263 hektár kukoricát kell még letörni. Jó lesz, ha a szövetkezet tagjai kevesebbet tárgyalnak és többet tesznek. Ha idáig eljutnak, maguk sem fognak majd a ,^kevés emberrel" védekezni. A nagymegyeri járás az öszi vetés tervét már teljesítette. Hátra van még a kapásnövények termésének betakarítása. A járási dolgozók hetenként értékelik az elvégzett munkát és ahol szorít a cipő, oda kisegítőket küldenek. Helyes ez, de a szövetkezeti tagok ne várjanak segítségre, ha maguk is elvégezhetik a betakarítást. UTAZA AVABA Z

ázrivá. A legnagyobb oravai község. Lakóinak száma alig kevesebb ötezernél. Ha műszer lenne a zsebemben, a tengerszínfeletti hétszáz méter magasságot mérném. Ez aztán a vidék, a természet csodás alkotása! Mint szolgahad az óriás király lábához, úgy borulnak a hegyek az ezerhatszázhat méteres Rozsutechez, Most esöver+e, sáros, lucskos az út, amelyen a központba tartok. Tíz völgy csermelye siet ide, tíz kisebb falu lakói járnak az orvosi rendelőbe, a Gyógyszertárba, a postahivatalba és a különféle élelmiszert, textilanyagot és cipőt elárusító üzletekbe. A távoli hegyekről lejönni könnyű, visszamenni nehéz. Kilométereket kell mászni felfelé a lélegzet-elállító kapaszkodón. Megpróbálom én is a hegymászást, mert csak így tudom megtalálni Ráztokyn a tizenhárom gyermekes Polák családot. Megyek hát a völgyben. Kísérőm kétoldalt a szemlátomást növekvő hegyhát, oldalán zab. árpakeresztes parcellaföldekkel. Csak nagyon ritkán mosolyog rám egyegy házikó. Jó órába telik, míg felkapaszkodom arra a helyre, ahol már a fa, a bokor is szédülne, ha egyáltalán fel merne jönni. Onnan egészen jó a kilátás Polák gazda házára. Tiszta időben a lenoyel házak sem szégyenlik pirosló fedelüket. Ty~opár legelőn haladok toj\_ vább, majd krumpliföldre lépek. Milyen ez a föld, fekvése akárcsak a háztetőé. Az a két ember és az asszony, aki krumplit szed. kapaszkodjék jól a fába. nehogy lejjebb csúszon. Keresztülvágok a parcellán és köszöntöm a gazdát. Poláknak mondja magát, és bemutatja fiát, menyét is. Ismerkedünk, beszélgetünk a krumpliról, és állítjuk mind a ketten, hogy Gömö'rben sem terem különb. Aztán, hogy a zsákokon iaazított, vezet be a házba. Mert a látogató ne legyen szélfoaó a henvekben, ha a gazda enoedélmével fedél alatt is meghúzódhat. A ház gyümölcsfák koronája alá bújt. Az udvarnak se vége, se hossza. Nincs körülkerítve. A gazda a konyhába tessékel. A ház belseje tiszta és egyszerű. A feleség a fortyogó fazekak mellől fogadja köszöntésemet, majd hellyel kínál. Az asszony fején barna szögletes kendő, a mellén meg lenvászon inget, kivágott ujjú blúzt takar a keresz*bekötött kendő. Polák bácsi kilép valahová és barátságteremtö üveggel tér viszsza. Leteszi az asztalra és kóstolgatás közben széthasítja élete függönyét. Egyszerre beszédes lesz ez a hajlotthátú, hatvanegy esztendős ember. Azt mondja, hogy ő félig paraszt, félig juhász. Helyesebben sem ez, sem az egészen. Mert a tíz hektár föld harminc juh nélkül semmi, mint ahogy a harminc sem ér sokat föld nélkül. Hanem a kettő együtt, az más. Az már valami manapság. A konyhában ülünk pálinka mellett és az öreg Polák pergő szavára, hihetetlenül gyors észjárására figyelve, láFÉLIG PARASZT, FÉLIG JUHÁSZ tom őt az udvaron, a legelőn és a karámban. — Megyen a nyáj! — valahogy így kezdi és gondolatban én is megyek utána. Mert Polák bácsi tegnap az eke szarvára hajolt, ma meg kabátját a vállára dobva, botját a hóna alá szorítva megyen a nyáj után. Ha az udvart elhagyta, már csak a nap a követhetője, megmondhatója, melyik szakadék nyelte el, melyik meredeken lejtő oldal rejtette el. Aztán ha a nap a távoli hegy jerincére hajtotta fejét, terel befelé. Előbb még kint láttuk öt, most meg kötényt csap maga elé, fejni akar. A kis hétéves-forma Julka hajtja a juhokat az apja kezébe. Ö meg feji őket. De ez még semmi. Ha ezzel kész, ugorj csak Julka szűrőért. A lányka pattan és már engedi is át rajta a tejet. Aztán ő maga szalad savóért, mert enélki\l nincsen túró. S ha a savó elvégezte munkáját, a túrót kendőbe csavarja és szöare akasztja. Hadd csorog ion a víz belőle. Mikor pedig a túró kiszáradt, mintázott formába csapja. Ügyesen forgatja, szorítja öszszébb-összébb a formát. így lesz lukmentes a híres, nevezetes ostyepka. — Négyszáz kiló túrót vettem el a juhoktól. Ebből száznyolcvan kilót beadtam, a többit szabadon árulom majd RuSomberkon vagy Žilinán. Szép összeg, amit a túróért kap. Egy ostvepka ára 20 korona. Egy kiló túróból félkilós ostyepkákat csinálhat. De az árpából, zabból, krumpliból is pénz jön a házhoz. [

ilqy irányítanám a beszélgeJ tést, hogy ő maga tegyen különbséget mostani és múltbeli parasztsorsa között. — Mindig fájt a fogam magtisztítógépre. Mert ide nagy cséplő nem jöhet fel, csak olyan kisebb, amelyik nem tisztítja a gabonát. Most négyezerkétszáz koronáért megvehettem. Teljesült a vágyam. Aki a helyzetet felméri, láthatja, hogy ez a hatvanegy esztendős ember, a hegyek fia nem élt hiába, tizenhárom gyerekével olyan tengerre evezett, amelyen soha sem lesz már parasztot fenyegető szélvész, vihar. De nemcsak az ő kétféle élete rajzolódik ki a pálinka mellett, hanem a falu képe is. Ismét felszínre kerül a zázrivai jegyzői hivatal harmincnégyben tett jelentése az éhezőkről, a munkanélküliekről, a zsírról, lisztről, krum', mint éltető reményséoröl. Hány és hány család szóródott szét a nagyvilágban, hány és hány öregember fogta meg a tarisznyát, hogy helyet adva a gyerekeknek, viláagá menjen. Mert sok volt itt az éhező száj és nagy a nyomor. 4 reménytelenség ködfálvlát semmi és senki nem tépte széjjel. Az emberek, de még az asszonyok nagyrésze is italba fojtotta gondját. Beszél Polák bácsi, kiújítja a behegedt sebeket, mintha fioyelmeztetni akarna: a mát nem lehet enélkül látni. — S hova lettek a munkanélküliek, az éhezők? — kérdezi szinte érthetetlenül magától. Mert nincs már belőlük mutatóba sem. Akiknek földjük nincs, vagy akiknek kis földjük van, gyárba járnak pénzt keresnek. Hallgatunk, a pálinkából iszogatunk. Mintha a gazda arra figyelne, hogyan dolgozik a lélekben az elhangzott szó. Aztán a konyhában pihenget képzelete. Szerényen mutogatja, hogy az asztalt, széket ő csinálta, sőt még a képrámákat is. — Mert tud ez a nép, mi mindent megcsinál! — mondja. És nekem úgy tűnik, hogy Mikszáth a Különös házasságban Polák gazdáról mintázta az ezermester Vidonka Jóskát. Hogyis mondta a gazda: — Tud ez a nép! És Mikszáth Vidonka Jóskája a szentszék előtt? — Megcsinálnám én a gőzgépeket is, ha engednék az urak, a papok! 71 /lennyi hasonlóság, mennyi IXl rokontartalom a kétféle kifejezésben. S mikor ezt a gazda tudomására adom, önérzetében megnövekedve folytatja, hoay felfogja ő a hegyi patak vizét is és magakészítette áramfejlesztő turbinát hajtat vele. Tud ez a nép élni — járunk vissza az éltető forráshoz. Ma tud igazán, amikor a gazdag, népelnyomó urak már csak mint rossz emlékek élnek a képzeletben. ... Hogy eljár az idő, ha nem vigyázok, itt ér az este. Polák bácsi ragasztana még a lócához, öntené belém a pálinkái, de hiába, menni kell. — Akkor még egy percet várjon! — emeli fel az újját és a kamrába megyen. Ügy jön be, hogy látom, valamit szorít a kezébe. Ostyepkát erőszakol a zsebembe. — Emlékbe tegye el. Sokáig eláll Aztán jusson eszébe, ha a kezébe veszi, hogy öreg Polák formálta ilyenre. Az öreg Polák, akinek csak egy a vágya, hogy már mindig így legyen. E

zzel ereszt le a meredeken. A szél előtt lépegetve, felfelé kapaszkodó iskolás gyerekek mellett érek a falu központjába. Erősen esteledik, de még benézek a HNB-re. Sokan vannak benn, hiszen a krumplibegyűjtés folyik. Hanem a sarokban érdekes felvilágosítást ad a titkár egy hivatalbéli embernek. Azt magyarázza neki, hogy harmincnégyezer korona segélyt fizetnek ki havonta az öregeknek, a rászorultaknak. Mondom, a hivatalbélinek magyarázza, de én jegyzem fel, mert íme nem kell már koldustarisznyát ragadnia a kivénhedt embernek, mint ahogy a hegyen Polák mondta. Ormikor az autóbuszban ülök és a gyárba igyekvő, jövőben hívő asszonyokat, férfialcat látom, önkéntelenül is a félig paraszt, félig juhász Polák gazda búcsúszavaira gondolok: már csak mindig így legyen. És ezt a bölcs mondást a leánycsalogató harmonikás legényhez kapcsolom, mert mintha az ö muzsikája is ezt a derűt, ezt az életkedvet szólaltatta volna meg azon az estén. MÁCS JÓZSEF Látogatás egy EFSZ-ben A hidaskürti nyolcéves magyar középiskola legfelső osztályának 33 növendéke elhatározta, hogy közelebbről megismerkednek a környék legjobb szövetkezetével. Az egész osztály meglátogatta a vízkeleti szövetkezetet, ahol elbeszélgettek a csoportvezetőkkel, a .szövetkezeti tagokkal és kérdéseikkel szinte elhalmozták őket. Megtudták, hogy a szövetkezet, amely 1949-ben alakult, 246 magyar holdon, ma már szépen fejlődik és 1400 hektáron folytatnak közös gazdálkodást. Az állatállomány is nagyon jó, a sertések száma 120 darab a szarvasmarhaállomány pedig 500 darab. Kérdésünkre a tagok elmondták, hogy a szövetkezetben a munkaerkölcs nagyon jó és soha nézeteltérés nincsen a szlovák és magyar nemzetiségűek között. Az osztály növendékei közül többen érdeklődtek a kereset felől. Megtudtuk, hogy pl. egy fejő a múlt hónapban 1200—1400 koronát keresett. A tanulmányi kirándulásról osztályunk gazdag élményekkel tért haza. Galambos István, Hidaskürt. A hároméves szövetkezeti munkaiskola EFSZ.eink sikereinek záloga (sz-a). November második feléber kezdődnek meg a vágsellyei járásbai a szövetkezeti munkaiskolák. A járási nemzeti bizottság tanácsa részéről minden előkészület megtörtént, hogy az iskolázás ez idén még magasabb színvonalon mozogjon. Igen nagy az érdeklődés Deákin, Negyeden és a peredi szövetkezetben, ahol a múlt év ben is igen szép tanulmányi eredmé nyeket értek el. Követni kellene ezi a példát Farkasdon, Vecsén és Vághosszűfalun Is, ahol eddig alig tettek valamit a szövetkezeti munkaiskola 1955/56. évének megkezdésére.