Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-15 / 274. szám, kedd

4 UJSZ0 1955. november 15. A jugoszláv szövetség! nemzetgyűlés ülése Hírek a szocializmus országaiból Blažej elvtárs kis füzete , november 13. (TASZSZ). — Jugoszlávia szövetségi nemzetgyűlése két tanácsénak november 11-i délutáni ülésén Kocsa Popovics külügyminiszter beszámolt a jugoszláv kormány ez évi külpolitikai tevékenységéről. Popovics megemlítve a nemzetközi feszültség enyhülését és ennek kapcsán a négyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezletét — amely hatalmas serkentő erő az események további kedvező fejlődése szempontjából — hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia nagy erőfeszítéseket tett a nemzetközi feszültség enyhítéséért é» következetesen törekedett arra, hogy minden országgal, különösen szomszédaival minden vitás kérdést tárgyalások és megegyezések segítségével oldjon meg. Rátérve a jugoszláv-szovjet kapcsolatok jellemzésére, Kocsa Popovics kijelentette: „Elmondhatjuk, hogy kapcsolataink ez évben annyira megjavultak, hogy létrejött a békés egyenjogúságon alapuló, alkotó és baráti együttműködés." Popovics részletesen foglalkozott a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi .Népköztársaság kormányainak deklarációjával, és felsorolta a két ország kapcsolatainak a belgrádi deklaráció utáni legfontosabb mozzanatait. — Tito elvtárs, köztársasági elnök — mondott* Popovics — elfogadta a Szovjetunió kormányának meghívását. Ez a látogatás kétségtelenül élesen kifejezésre juttatja: a két kormány eltökélte, hogy a két ország kapcsolataiban, valamint a nemzetközi együttműködés terén a két kormány által Belgrádban megjelölt úton halad. A mosÜrvai Pravda „Szemleíró" aláIrásű cikkében kommentálja Blank, nyugatnémet hadügyminiszter töröicországi útját. A cikk így hangzik: Alig léptek életbe a párizsi egyezmények, amelyek lehetővé teszik Nyugat-Németország számára, hogy ismét felfegyverkezzék, a nyugatnémet revansísták meg sem várva, hogy megszáradjon a tinta ezeken az egyezményeken, máris rohantak megvalósítani elgondolásaikat. Ügynökeik beutazzák Afrika, Latin-Amerika, a Távol- és Közép-Kelet országait, hogy megfelelő pozíciókat keressenek elgondolásaik megvalósításához. Blank nyugatnémet hadügyminiszter, Heusinger egykori hitlerista tábornoknak, jelenleg a bonni vezérkar főnökének és Kaulbach egykori hitlerista ezredesnek kíséretében nemrég Törökországban vendégeskedett. Blank látogatásának jellegét meg lehet ítélni abból, hogy felkereste a légierőket, a haditengerészeti támaszpontokat és az egyéb katonai jellegű létesítményeket, részt vett a török hadsereg díszszemléjén és az Isztambul körzetében rendezett hadgyakorlatokon. Mint a nyugatnémet sajtó közölte, Blanik arról tárgyalt .Ankarában, hogy „katonai téren szoros együttműködést teremtsenek a NATO keretén belül". Heusinger hitlerista tábornok ugyanakkor a török-szovjet határ mentén utazgatott, figyelmesen vizsgálódott és szimatolt a határ felé, szemrevételezte és ellenőrizte az e térségben állomásozó török hadosztályokat, amelyeket a nyugatnémet revansisták szemmel láthatólag egy jövendő kaland ágyútöltelékének tekintenek. Közlik: Törökország már elhatározta, hogy emeli a kiképzésre NyugatNémetországba küldendő tisztek számát és bevezeti „a hadgyakorlatokon való kölcsönös látogatásokat". A feltámasztás alatt álló Wehrmacht vezetői mindehhez szívesen adtak hozzájárulásukat. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait a jövőben békeszerető, a népek közötti együttműködést es megegyezést szolgáló politikájának megfelelően fogja fejleszteni — mondotta Popovics. A továbbiakban rámutatott arra, hogy ezt az évet Jugoszlávia és a kelet-európai országok államközi kapcsolatainak állandó javulása jellemzi. A szónok kifejezte azt a reményét, hogy hamarosan igazságos megoldást nyernek a fennálló vitás kérdések, és ezzel elhárulnak az akadályok Jugoszlávia és a többi kelet-európai ország jószomszédi kapcsolatainak továbbbl fejlődése elől. A genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet menetéről szólva Kocsa Popovics ezt mondta: „Semmi kétség, hogy még a legszerényebb megegyezés is a jelenlegi európai ellentétek fokozatos kiküszöbölésének ügyében, és még a részleges eredmények is a fegyverzet korlátozásának kérdésében igen fontos lépést jelentenének a világhelyzet további javulása szempontjából és megteremtenék a feltételeket a többi nemzetközi kérdés sikeres megoldásához." Beszámolójában Popovics rámutatott az ENSZ-nek a nemzetközi feszültség enyhítésében játszott szerepére. Hangsúlyozta, hogy vissza kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben és fel kell venni az ENSZbe minden olyan országot, amelynek nemzetközi állása nem vitás és amely teljesíti az ENSZ alapokmányának követelményeit. Azt tervezik, hogy a NATO terveinek megfelelően fegyvereket és katonai felszerelést szállítanak Nyugat-Németországból. Megvizsgálják azt a kérdést, hogy német szakembereket vonjanak be Törökország hadiiparába ... Blank utazása után — írja „Szemleíró" — a nyugatnémet sajtó a Törökország és Nyugat-Németország közötti katonai szövetségre vonatkozó felhívások új hullámét veti felszínre. A nyugatnémet sajtó dicsőítve Törökország és Németország „sorsközösségét", nem leplezi, hogy a „szövetség" a Szovjetunió ellen irányulna. Emellett a cikkíró megjegyzi, hogy a török lapok bizonyos része támogatta a nyugatnémet revansistáik propaganda-hadjáratát. A Nyugat-Németországgal való katonai szövetség legodaadóbb bajnoka azonban az ankarai rádió, mely még azt a kijelentést is megengedte magának, hogy Nyugat-Németországnak „meg kell gyorsítania hatalmas fegyveres erői létrehozását, mert a Szovjetunióval az erő nyelvén kell beszélni". Az ankarai rádió igazolni igyekezvén felháborító álláspontját, az elragadtatástól fuldokolva, egyszerre dicsőítem kezdte azt a „szoros kapcsolatot, amely a török és német hadsereg között" fennállt az első világháború éveiben, amikor az „ottomán hadsereg vállvetve harcolt a német hadsereggel! A „Szemleíró" ennek kapcsán emlékezteit arra a nyomorúságra, amelyet Törökországnak hozott a császári Németországgal való katonai szövetség. Vannak Törökországban olyanok — folytatja a „Szemleíró" —, akik annak idején lelkesen helyeselték Hitlernek azt a javaslatát, hogy „frissítsék fel" a császári Németországgal való szövetség tradícióját. Vannak, akik tapsoltak a Kelet ellen törő hitleristáknak. De, • amikor a hitleri hadigépezet a szovjet hadsereg csapásai alatt összeomlott, még ezek az emberek is szemmel láthatólag megkönnyebbülten lélegzettek fel azért, mert nem sikeA Donbaszi szénmedencében befejezték a Szovjetunió legmélyebb szállító aknájának építését. Az aknát a ScsegIovka-Glubovkája nevű bányában 948 méterre mélyítették le. Ez a legmélyebb akna az egész Szovjetunióban. Az akna építése folyamán 160.000 tonna kőzetet kellett kiemelni. * * * A rosztovi „Rosztszelmas" nevű ismert mezőgazdasági gépgyárban minden 13 percben egy ,,Sztalinyec-6'' traktor hagyja el a futószalagot. Ugyanott naponta 110 kombájn készül el. * * * Kína egyik leggazdagabb tartományában, az ország délnyugati részében, a Tibettel szomszédos Szecsuanban mindeddig rosszak voltak a közlekedési viszonyok. Már építenek egy 1500 kilométer hosszú vasútvonalat, ami a hegyes vidéken természetesen hoszszabb időt vesz igénybe. Ezzel szemben már számos országút elkészült. A Szecsuan-tibeti út már egész Lhasszáig, Tibet fővárosáig vezet, míg a napokban két, egy 500 és egy 900 kilométeres országutat adtak át a forgalomnak. Ezáltal Szecsuan gazdag olajvidékei is bekapcsolódnak az ország gazdasági életébe. Libanon nem csatlakozik a bagdadi paktumhoz Rasid Karam libanoni miniszterelnök sajtónyilatkozatban cáfolta meg azokat a híreszteléseket, hogy Libanon esetleg csatlakozik a bagdadi katonai szerződéshez. — A magam személyében ellenzem Libanon csatlakozását külföldi hatalmak szerződéseihez — mondotta a miniszterelnök. — Nem érdekel, mit mondanak vagy mit akarnak az amerikaiak és az angolok vagy mások. Kormányfői minőségemben kertelés nélkül kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó a bagdadi paktumhoz hasonló szerződést aláírni. Harcolni fogok a külföldi szövetségek ellen, amíg csak hatalmon leszek és azután is. Azt hiszem, hogy ezeket a szavaimat nem lehet félreérteni. rült Törökországot ebbe a veszélyes kalandba sodorni. Ez új, még az elsőnél is komolyabb történelmi lecke volt. Ha pedig az ankarai rádiónál nem tanultak az urak ebből a leckéből, annál rosszabb rájuk nézve. De ezek az urak nem képviselik Törökországot. A törökök milliói számot vetnek azzal, hogy Törökország és NyugatNémetország most kibontakozó katonai együttműködése korántsem ezeknek az országoknak, hanem azoknak az érdekeit szolgálja, akik az Északatlanti Tömbben a főszerepet viszik. Ki előtt titok, hogy a nyugatnémet katonai személyiségek törökországi látogatása azon külföldi katonai körök parancsára történik, akik katonai ellenőrzést gyakorolnak mind Törökország, mind Nyugat-Németország fölött. Nem lehet véletlennek tekinteni — jegyzi meg „Szemleíró" —, hogy Blank akkor utazott Törökországba, amikor Genfben megnyílt a négy hatalom külügyminisztereinek értekezlete. Ezt a körülményt nehéz másként értékelni, mint kísérletet annak demonstrálására, hogy az Északatlanti Tömb szervezői korántsem szándékoznak megszüntetni az új világháború előkészítésére irányuló tevékenységüket. Ki előtt nem világos, hogy Blank törökországi útja kísérlet arra, hogy Törökországot Nyugat-Németország revansista erőihez kössék, hogy megakadályozzák a Törökország és szomszédai között fennálló kapcsolatok normalizálását ? Az igazi államférfiúi bölcsesség megköveteli — írja befejezésül a „Szemleíró" —, hogy Törökországnak a szomszédaihoz fűződő kapcsolataiban fennálló, átmeneti negatív mozzanatok ne homályosítsák el a népek alapvető érdekeit. Ezek az érdekek pedig azt követelik, hogy teremtsenek normális jószomszédi kapcsolatokat Törökország és a Szovjetunió között. Sokáig nem tudtunk rájönni, miért ér el olyan jó eredményeket az üzemen belüli önálló elszámolás terén éppen a Hlubina-bánya Leopold-tárnájának 802-es munkahelyén dolgozó kollektíva. Nem tudtuk miért, éppen ezek a bányászok érdeklődnek olyan nagyon a fejtés eredményei iránt. Megtudtuk, hogy semmi csoda nem történt. A kollektíva az átlagosak közé tartozott és csak az utolsó négy hónap folyamán küzdötte fel magát az elsők közé. Emellett ez a kollektíva októberben minden tonna szén kifejtésénél 2,29 koronát takarított meg. Ez már eredmény! A siker forrását az alacsony, tömzsi, mosolygós arcú František Blažej bányász zsebében lapuló kis jegyzetfüzetben találtuk meg. Blažej bányászszal folytatott beszélgetésből két egész előadás anyagát lehetne összeállítani. Röviden, tömör mondatokban beszél ugyan, a szavak végét ostraviasan elharapja, de minden mondata világos gondolatot fejez ki, még hozzá olyan godolatot, amelyből a szén értékes tonnái születnek. — Sokszor elmélkedtem efelől, hogyan lehetne fejtésünkön fokozni a munkatermelékenységet. Vannak nehézségeink: gyakran kevés az üres csille, máskor a támlafa hiányzik. Nem egyszer meddő rétegre akadunk. Ezeknél a nehézségeknél vettem észre, hogy bányászaink mennyire értenek munkájukhoz. Csak egy dolog szükséges: fel kell keltenünk az érdeklődésüket a fejtés fokozása iránt. Figyelni kezdtem, mi csökkenti fizetéseinket. S rájöttem: sok rreddó kőzet volt a szén között. A sok kő miatt a hónap végén a fejtési eredmények kisebbek voltak, mert a meddőt természetesen leszámították a kifejtett tonnákból. Ceruzát, papirost vettem elő és a reggeli tízperceken kiszámítottam, hogy egy hónap alatt hány koronával lopjuk meg magunkat. A munkatársak elámultak a számolás eredményein. Sok áok százas jött ki a papíron. így kezdtem vezetni jegyzeteimet a kis füzetben..." Amikor Blažej elvtárs megnyerte a bányászokat a gondolat valóraváltásának, félig már meg is nyerte a csatát. Azután már csak egy táblázatot dolgozott ki, amelyen minden nap feljegyezte a fejtést, a szén minőségét, a meddő mennyiséget, s azt, melyik műszak fejtésében volt a legtöbb meddő. Reggelenként ezeket az erfedméA Lehota-bánya mozdonyvezetői között lelkes verseny bontakozott ki a nafta megtakarításáért. Michal Kolompár, a bányamozdony egyik vezetője személyes megtakarítási számlája szerint októberben 26 fillérrel csökkentette az egy csille szénre eső szállítási költséget. HasonA szakszervezet üzemi bózotiteágának kezdeményezésére a hroneci acélöntődé dolgozói mozgalmat szerveztek a munkahelyek rendbentartá-sa érdekében. Az öntöde dolgozói a l mozgalom támogatására tett kötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá a hulladék csökkentéséhez, a nyersanyagokkal való takarékossághoz, valamint a szerszámok kopása és elkallódása ellen indított mozgalom sikeréhez. Koloman Mihály és Dupák József vállalták, hogy muirtkahelyüköin nem hagynak semmiféle oda nem tartozó munkadarabot és a mintázó homokot olyan állapotban hagyják munkahelyükön, hogy az másnap újra felhasználható legyen. A mintázóhomokot készítő részleg dolgozói a műszak befejeztével ellenőrzik és megtisztítják gépeiket, lenyeket ismertette a bányászokkal. Mo-< rogtak, felszólaltak, mentegetőztek, de a kis füzetben felírt számok igazat beszéltek. Akarva, nem akarva — el kellett ismerni helyességüket. Az első lépés sikerült. A kollektíva a fejtési tervet augusztusban 109 százalékra, a teljesítmény-tervet pedig 115 százalékra teljesítette. Szeptemberben ez a „fejtési hozrascsot" folytatódott. Ekkor már a csoport tagjai kíváncsian fordultak reggelenként Blažej elvtárshoz, mert tudni akarták, mi a tegnapi fejtés eredménye. Intézkedtek, gondoskodtak, nyomoztak. Valaki ugyanis 50 kg-os követ dobott a szállítóberendezésre. A bűnös bevallotta tettét, és megígérte, hogy többé ilyesmi nem fordul elő. Meggyőzték és bebizonyították neki, hogy ez a kő két koronát jelent fizetéséből. — Szeptemberben is 121 százalék volt a tervteljesítés — folytatja Blažej elvtárs, kezében a kis füzettel, A legnagyobb eredmény azonban az volt, amikor a százalékokat koronákra számítottuk át. Hiszen júliusban a bányász egy műszak alatt 110,60 koronát, augusztusban már 1Q7.70 koronát keresett és szeptemberben ez az összeg 182,84 koronára rúgott. A kollektíva egyhangúlag elhatározta, hogy foly-» tatja az üzemen belüli önálló elszámolás módszerét, mégpedig nemcsak a szén minősége terén, hanem a bányafával, vassal, szerszámokkal és sűrített levegővel való takarékosság terén is. Csatlakoztak a csillerakodók is. Azzal, hogy több szenet raknak egyegy csillébe, kevesebb csille kellett s havi keresetüket 576 koronával emel-i ték. Ma már senkinek sem kell magyarázni az üzemen belüli önálló el-* számolás elveit, nem kell meggyőző érvekkel agitálni. Az eredmények magukért beszélnek. Bányászaink hallani sem akarnak arról, hogy elmenjenek a kollektívától más munkahelyre. Ennyit mond František Blažej kis füzete. Nem csoda, hogy a mi ostravai Hlubina-bányánk érte el a legjobb eredményeket az üzemen belüli önálló elszámolás terén, amikor ilyen bányászaink vannak. Módszereik nemcsak Ostravára és a Hlubina-bányára érvényesek. Mindenütt bevezethető, ahol a bányászok nyitott szemmel járnak. Hiszen csak egy gondolatról van szó, de olyanról, amely sok ezier tonna értékes szenet jelent. Milan Danék, Ostrava 23 fillérrel. A versenyben továbbra Is Kolompár elvtárs vezet. Benő azonban másodiknak harcolta fel magát november első dekádjában. Mind a hárman arra törekszenek, hogy feleslegesen ne járassák a mozdonyt, a motor indításának új módszerével a korlátozott mennyiségű takarítják és megnedvesítik a másnapra előkészített mintázóhomokot, hogy ne száradjon meg. Ezzel nagy mértékben megkönnyítik a formázok I és magkészítők munkáját. A lakatosrészleg nagy vasállványokat kapott, hogy az azelőtt szanaszét heverő szerszámokat és munkadarabokat rendbentarthassák. Gromus Gyula és Vojtech Štubňai kötelezettséget vállaltak, hogy az acélhulladékot nem hagyják a munkahelyen, hanem azonnal az olvasztókemencébe küldik. A hroneci acélöntődé dolgozói nagy figyelmet fordítanak az egyes munkarészlegek közötti utak karbantartáséra is, s ezzel az üzemen belüli forgalom folyamatosságát biztosítják. Lebeda József, Nová Valašská. Bányaközlekedés A handlovai Nagy-Bánya vezetősége elhatározta, hogy a terv nem teljesítésének egyik fő okát, a hiányos bányaközlekedést kiküszöböli. A közeljövőben a III. és IV. fejtörészleg folyomenetrend szerint sóin a bányavonatok menetrend szerint fognak közlekedni és ezzel megjavul a megrakott csillék folyamatos forgalma, valamint a munkahelyeknek üres kocsikkal való ellátása. Az Angara második vízierőmüve lesz a legnagyobb a z egész világon A bratsrfa vízierőmű immár a második sí Angara-folyón. Ez a folyó a világ egyik legnagyobb és vízben legdúsabb tavának, a Bajkál-tónak az egyetlen lefolyása, míg ebbe a tóba 137 folyó önti a vizét. Az első vízierőmű, nem messze a folyónak a tóból való kifolyásától, Irkutszk város közelében már befejezéshez közeledik. Innen nyugat felé, körülbelül 600 kilométerre, az eddigi Bratszk-telep mellett, ahol a folyó hatalmas sziklapartok között folyik s ahol szélessége nem éri el az egy kilométert sem, jelölték ki az új vízierőmű helyét. A felduzzasztott víz területe 133 000 hektár lesz. Ez a vízierőmű elkészülte után a világ legnagyobb elektromos áramfejlesztője lesz, nagyobb mint a kujbisevi és sztálingrádi. Miért utazott Blank Törökországba? Kevesebb üzemanyaggal lóan Ondrej Rožkó 25 és Pavel Beňo naftával is teljesítsék feladataikat, Rendet a munkahelyeken!