Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-15 / 274. szám, kedd

4 UJSZ0 1955. november 15. A jugoszláv szövetség! nemzetgyűlés ülése Hírek a szocializmus országaiból Blažej elvtárs kis füzete , november 13. (TASZSZ). — Jugoszlávia szövetségi nemzetgyűlése két tanácsénak november 11-i délutá­ni ülésén Kocsa Popovics külügymi­niszter beszámolt a jugoszláv kormány ez évi külpolitikai tevékenységéről. Popovics megemlítve a nemzetközi feszültség enyhülését és ennek kap­csán a négyhatalom külügyminiszte­reinek genfi értekezletét — amely ha­talmas serkentő erő az események to­vábbi kedvező fejlődése szempontjá­ból — hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia nagy erőfeszítéseket tett a nemzet­közi feszültség enyhítéséért é» követ­kezetesen törekedett arra, hogy min­den országgal, különösen szomszédai­val minden vitás kérdést tárgyalások és megegyezések segítségével oldjon meg. Rátérve a jugoszláv-szovjet kapcso­latok jellemzésére, Kocsa Popovics ki­jelentette: „Elmondhatjuk, hogy kapcsolataink ez évben annyira megjavultak, hogy létrejött a békés egyenjogúságon ala­puló, alkotó és baráti együttműködés." Popovics részletesen foglalkozott a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi .Népköztársaság kormányainak dekla­rációjával, és felsorolta a két ország kapcsolatainak a belgrádi deklaráció utáni legfontosabb mozzanatait. — Tito elvtárs, köztársasági elnök — mondott* Popovics — elfogadta a Szovjetunió kormányának meghívását. Ez a látogatás kétségtelenül élesen ki­fejezésre juttatja: a két kormány el­tökélte, hogy a két ország kapcsolatai­ban, valamint a nemzetközi együttmű­ködés terén a két kormány által Belg­rádban megjelölt úton halad. A mosÜrvai Pravda „Szemleíró" alá­Irásű cikkében kommentálja Blank, nyugatnémet hadügyminiszter töröicor­szági útját. A cikk így hangzik: Alig léptek életbe a párizsi egyez­mények, amelyek lehetővé teszik Nyu­gat-Németország számára, hogy ismét felfegyverkezzék, a nyugatnémet re­vansísták meg sem várva, hogy meg­száradjon a tinta ezeken az egyez­ményeken, máris rohantak megvalósí­tani elgondolásaikat. Ügynökeik be­utazzák Afrika, Latin-Amerika, a Tá­vol- és Közép-Kelet országait, hogy megfelelő pozíciókat keressenek el­gondolásaik megvalósításához. Blank nyugatnémet hadügyminiszter, Heusinger egykori hitlerista tábornok­nak, jelenleg a bonni vezérkar főnöké­nek és Kaulbach egykori hitlerista ez­redesnek kíséretében nemrég Törökor­szágban vendégeskedett. Blank látogatásának jellegét meg lehet ítélni abból, hogy felkereste a légierőket, a haditengerészeti támasz­pontokat és az egyéb katonai jellegű létesítményeket, részt vett a török hadsereg díszszemléjén és az Isztam­bul körzetében rendezett hadgyakorla­tokon. Mint a nyugatnémet sajtó közölte, Blanik arról tárgyalt .Ankarában, hogy „katonai téren szoros együttműködést teremtsenek a NATO keretén belül". Heusinger hitlerista tábornok ugyan­akkor a török-szovjet határ mentén utazgatott, figyelmesen vizsgálódott és szimatolt a határ felé, szemrevételez­te és ellenőrizte az e térségben állo­másozó török hadosztályokat, amelye­ket a nyugatnémet revansisták szem­mel láthatólag egy jövendő kaland ágyútöltelékének tekintenek. Közlik: Törökország már elhatároz­ta, hogy emeli a kiképzésre Nyugat­Németországba küldendő tisztek szá­mát és bevezeti „a hadgyakorlatokon való kölcsönös látogatásokat". A feltámasztás alatt álló Wehr­macht vezetői mindehhez szívesen ad­tak hozzájárulásukat. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság kormánya a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatait a jövőben békeszere­tő, a népek közötti együttműködést es megegyezést szolgáló politikájának megfelelően fogja fejleszteni — mon­dotta Popovics. A továbbiakban rámutatott arra, hogy ezt az évet Jugoszlávia és a ke­let-európai országok államközi kapcso­latainak állandó javulása jellemzi. A szónok kifejezte azt a reményét, hogy hamarosan igazságos megoldást nyernek a fennálló vitás kérdések, és ezzel elhárulnak az akadályok Jugo­szlávia és a többi kelet-európai ország jószomszédi kapcsolatainak továbbbl fejlődése elől. A genfi négyhatalmi külügyminisz­teri értekezlet menetéről szólva Kocsa Popovics ezt mondta: „Semmi kétség, hogy még a leg­szerényebb megegyezés is a jelenlegi európai ellentétek fokozatos kiküszö­bölésének ügyében, és még a részleges eredmények is a fegyverzet korlátozá­sának kérdésében igen fontos lépést jelentenének a világhelyzet további ja­vulása szempontjából és megteremte­nék a feltételeket a többi nemzetközi kérdés sikeres megoldásához." Beszámolójában Popovics rámutatott az ENSZ-nek a nemzetközi feszültség enyhítésében játszott szerepére. Hang­súlyozta, hogy vissza kell állítani a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben és fel kell venni az ENSZ­be minden olyan országot, amelynek nemzetközi állása nem vitás és amely teljesíti az ENSZ alapokmányának kö­vetelményeit. Azt tervezik, hogy a NATO tervei­nek megfelelően fegyvereket és kato­nai felszerelést szállítanak Nyugat-Né­metországból. Megvizsgálják azt a kér­dést, hogy német szakembereket von­janak be Törökország hadiiparába ... Blank utazása után — írja „Szemle­író" — a nyugatnémet sajtó a Török­ország és Nyugat-Németország közötti katonai szövetségre vonatkozó felhí­vások új hullámét veti felszínre. A nyugatnémet sajtó dicsőítve Törökor­szág és Németország „sorsközössé­gét", nem leplezi, hogy a „szövetség" a Szovjetunió ellen irányulna. Emellett a cikkíró megjegyzi, hogy a török la­pok bizonyos része támogatta a nyu­gatnémet revansistáik propaganda-had­járatát. A Nyugat-Németországgal való katonai szövetség legodaadóbb bajnoka azonban az ankarai rádió, mely még azt a kijelentést is megengedte magának, hogy Nyugat-Németországnak „meg kell gyorsítania hatalmas fegyveres erői létrehozását, mert a Szovjetunió­val az erő nyelvén kell beszélni". Az ankarai rádió igazolni igyekez­vén felháborító álláspontját, az elra­gadtatástól fuldokolva, egyszerre di­csőítem kezdte azt a „szoros kapcso­latot, amely a török és német hadse­reg között" fennállt az első világhábo­rú éveiben, amikor az „ottomán had­sereg vállvetve harcolt a német had­sereggel! A „Szemleíró" ennek kapcsán emlé­kezteit arra a nyomorúságra, amelyet Törökországnak hozott a császári Né­metországgal való katonai szövetség. Vannak Törökországban olyanok — folytatja a „Szemleíró" —, akik an­nak idején lelkesen helyeselték Hit­lernek azt a javaslatát, hogy „fris­sítsék fel" a császári Németországgal való szövetség tradícióját. Vannak, akik tapsoltak a Kelet ellen törő hitleris­táknak. De, • amikor a hitleri hadigé­pezet a szovjet hadsereg csapásai alatt összeomlott, még ezek az emberek is szemmel láthatólag megkönnyebbülten lélegzettek fel azért, mert nem sike­A Donbaszi szénmedencében befejez­ték a Szovjetunió legmélyebb szállító aknájának építését. Az aknát a Scseg­Iovka-Glubovkája nevű bányában 948 méterre mélyítették le. Ez a leg­mélyebb akna az egész Szovjetunió­ban. Az akna építése folyamán 160.000 tonna kőzetet kellett kiemelni. * * * A rosztovi „Rosztszelmas" nevű is­mert mezőgazdasági gépgyárban min­den 13 percben egy ,,Sztalinyec-6'' traktor hagyja el a futószalagot. Ugyanott naponta 110 kombájn készül el. * * * Kína egyik leggazdagabb tartomá­nyában, az ország délnyugati részében, a Tibettel szomszédos Szecsuanban mindeddig rosszak voltak a közleke­dési viszonyok. Már építenek egy 1500 kilométer hosszú vasútvonalat, ami a hegyes vidéken természetesen hosz­szabb időt vesz igénybe. Ezzel szem­ben már számos országút elkészült. A Szecsuan-tibeti út már egész Lhasszá­ig, Tibet fővárosáig vezet, míg a na­pokban két, egy 500 és egy 900 kilo­méteres országutat adtak át a forga­lomnak. Ezáltal Szecsuan gazdag olaj­vidékei is bekapcsolódnak az ország gazdasági életébe. Libanon nem csatlakozik a bagdadi paktumhoz Rasid Karam libanoni miniszterelnök sajtónyilatkozatban cáfolta meg azokat a híreszteléseket, hogy Libanon eset­leg csatlakozik a bagdadi katonai szer­ződéshez. — A magam személyében ellenzem Libanon csatlakozását külföldi hatal­mak szerződéseihez — mondotta a mi­niszterelnök. — Nem érdekel, mit mondanak vagy mit akarnak az ameri­kaiak és az angolok vagy mások. Kor­mányfői minőségemben kertelés nél­kül kijelentem, hogy nem vagyok haj­landó a bagdadi paktumhoz hasonló szerződést aláírni. Harcolni fogok a külföldi szövetségek ellen, amíg csak hatalmon leszek és azután is. Azt hi­szem, hogy ezeket a szavaimat nem lehet félreérteni. rült Törökországot ebbe a veszélyes kalandba sodorni. Ez új, még az elsőnél is komolyabb történelmi lecke volt. Ha pedig az ankarai rádiónál nem tanultak az urak ebből a leckéből, annál rosszabb rájuk nézve. De ezek az urak nem képviselik Törökorszá­got. A törökök milliói számot vetnek az­zal, hogy Törökország és Nyugat­Németország most kibontakozó kato­nai együttműködése korántsem ezek­nek az országoknak, hanem azoknak az érdekeit szolgálja, akik az Észak­atlanti Tömbben a főszerepet viszik. Ki előtt titok, hogy a nyugatnémet katonai személyiségek törökországi lá­togatása azon külföldi katonai körök parancsára történik, akik katonai el­lenőrzést gyakorolnak mind Törökor­szág, mind Nyugat-Németország fö­lött. Nem lehet véletlennek tekinteni — jegyzi meg „Szemleíró" —, hogy Blank akkor utazott Törökországba, amikor Genfben megnyílt a négy ha­talom külügyminisztereinek értekezle­te. Ezt a körülményt nehéz másként értékelni, mint kísérletet annak de­monstrálására, hogy az Északatlanti Tömb szervezői korántsem szándékoz­nak megszüntetni az új világháború előkészítésére irányuló tevékenységü­ket. Ki előtt nem világos, hogy Blank törökországi útja kísérlet arra, hogy Törökországot Nyugat-Németország revansista erőihez kössék, hogy meg­akadályozzák a Törökország és szom­szédai között fennálló kapcsolatok normalizálását ? Az igazi államférfiúi bölcsesség megköveteli — írja befejezésül a „Szemleíró" —, hogy Törökországnak a szomszédaihoz fűződő kapcsolatai­ban fennálló, átmeneti negatív mozza­natok ne homályosítsák el a népek alapvető érdekeit. Ezek az érdekek pedig azt követelik, hogy teremtsenek normális jószomszédi kapcsolatokat Törökország és a Szovjetunió között. Sokáig nem tudtunk rájönni, miért ér el olyan jó eredményeket az üze­men belüli önálló elszámolás terén ép­pen a Hlubina-bánya Leopold-tárnájá­nak 802-es munkahelyén dolgozó kol­lektíva. Nem tudtuk miért, éppen ezek a bányászok érdeklődnek olyan nagyon a fejtés eredményei iránt. Megtudtuk, hogy semmi csoda nem történt. A kol­lektíva az átlagosak közé tartozott és csak az utolsó négy hónap folyamán küzdötte fel magát az elsők közé. Emellett ez a kollektíva októberben minden tonna szén kifejtésénél 2,29 koronát takarított meg. Ez már ered­mény! A siker forrását az alacsony, töm­zsi, mosolygós arcú František Blažej bányász zsebében lapuló kis jegyzet­füzetben találtuk meg. Blažej bányász­szal folytatott beszélgetésből két egész előadás anyagát lehetne összeál­lítani. Röviden, tömör mondatokban beszél ugyan, a szavak végét ostra­viasan elharapja, de minden mondata világos gondolatot fejez ki, még hozzá olyan godolatot, amelyből a szén érté­kes tonnái születnek. — Sokszor elmélkedtem efelől, ho­gyan lehetne fejtésünkön fokozni a munkatermelékenységet. Vannak ne­hézségeink: gyakran kevés az üres csille, máskor a támlafa hiányzik. Nem egyszer meddő rétegre akadunk. Ezek­nél a nehézségeknél vettem észre, hogy bányászaink mennyire értenek munkájukhoz. Csak egy dolog szüksé­ges: fel kell keltenünk az érdeklődé­süket a fejtés fokozása iránt. Figyelni kezdtem, mi csökkenti fizetéseinket. S rájöttem: sok rreddó kőzet volt a szén között. A sok kő miatt a hónap vé­gén a fejtési eredmények kisebbek voltak, mert a meddőt természetesen leszámították a kifejtett tonnákból. Ceruzát, papirost vettem elő és a reg­geli tízperceken kiszámítottam, hogy egy hónap alatt hány koronával lop­juk meg magunkat. A munkatársak elámultak a számolás eredményein. Sok áok százas jött ki a papíron. így kezdtem vezetni jegyzeteimet a kis füzetben..." Amikor Blažej elvtárs megnyerte a bányászokat a gondolat valóraváltásá­nak, félig már meg is nyerte a csa­tát. Azután már csak egy táblázatot dolgozott ki, amelyen minden nap fel­jegyezte a fejtést, a szén minőségét, a meddő mennyiséget, s azt, melyik mű­szak fejtésében volt a legtöbb med­dő. Reggelenként ezeket az erfedmé­A Lehota-bánya mozdonyvezetői kö­zött lelkes verseny bontakozott ki a nafta megtakarításáért. Michal Kolompár, a bányamozdony egyik vezetője személyes megtakarí­tási számlája szerint októberben 26 fillérrel csökkentette az egy csille szénre eső szállítási költséget. Hason­A szakszervezet üzemi bózotiteá­gának kezdeményezésére a hroneci acélöntődé dolgozói mozgalmat szer­veztek a munkahelyek rendbentartá-­sa érdekében. Az öntöde dolgozói a l mozgalom támogatására tett kötele­zettségvállalásokkal járulnak hozzá a hulladék csökkentéséhez, a nyers­anyagokkal való takarékossághoz, valamint a szerszámok kopása és el­kallódása ellen indított mozgalom si­keréhez. Koloman Mihály és Dupák József vállalták, hogy muirtkahelyüköin nem hagynak semmiféle oda nem tartozó munkadarabot és a mintázó homokot olyan állapotban hagyják munkahelyükön, hogy az másnap újra felhasználható legyen. A mintázóhomokot készítő részleg dolgozói a műszak befejeztével el­lenőrzik és megtisztítják gépeiket, le­nyeket ismertette a bányászokkal. Mo-< rogtak, felszólaltak, mentegetőztek, de a kis füzetben felírt számok igazat beszéltek. Akarva, nem akarva — el kellett ismerni helyességüket. Az első lépés sikerült. A kollektíva a fejtési tervet augusztusban 109 százalékra, a teljesítmény-tervet pedig 115 száza­lékra teljesítette. Szeptemberben ez a „fejtési hozrascsot" folytatódott. Ekkor már a csoport tagjai kíván­csian fordultak reggelenként Blažej elvtárshoz, mert tudni akarták, mi a tegnapi fejtés eredménye. Intézkedtek, gondoskodtak, nyomoztak. Valaki ugyanis 50 kg-os követ dobott a szál­lítóberendezésre. A bűnös bevallotta tettét, és megígérte, hogy többé ilyes­mi nem fordul elő. Meggyőzték és be­bizonyították neki, hogy ez a kő két koronát jelent fizetéséből. — Szeptemberben is 121 százalék volt a tervteljesítés — folytatja Bla­žej elvtárs, kezében a kis füzettel, A legnagyobb eredmény azonban az volt, amikor a százalékokat koronákra számítottuk át. Hiszen júliusban a bá­nyász egy műszak alatt 110,60 koronát, augusztusban már 1Q7.70 koronát ke­resett és szeptemberben ez az összeg 182,84 koronára rúgott. A kollektíva egyhangúlag elhatározta, hogy foly-» tatja az üzemen belüli önálló elszá­molás módszerét, mégpedig nemcsak a szén minősége terén, hanem a bá­nyafával, vassal, szerszámokkal és sű­rített levegővel való takarékosság te­rén is. Csatlakoztak a csillerakodók is. Azzal, hogy több szenet raknak egy­egy csillébe, kevesebb csille kellett s havi keresetüket 576 koronával emel-i ték. Ma már senkinek sem kell ma­gyarázni az üzemen belüli önálló el-* számolás elveit, nem kell meggyőző érvekkel agitálni. Az eredmények ma­gukért beszélnek. Bányászaink hallani sem akarnak arról, hogy elmenjenek a kollektívától más munkahelyre. Ennyit mond František Blažej kis füzete. Nem csoda, hogy a mi ostravai Hlubina-bányánk érte el a legjobb eredményeket az üzemen belüli önálló elszámolás terén, amikor ilyen bányá­szaink vannak. Módszereik nemcsak Ostravára és a Hlubina-bányára érvé­nyesek. Mindenütt bevezethető, ahol a bányászok nyitott szemmel járnak. Hi­szen csak egy gondolatról van szó, de olyanról, amely sok ezier tonna értékes szenet jelent. Milan Danék, Ostrava 23 fillérrel. A versenyben továbbra Is Kolompár elvtárs vezet. Benő azonban másodiknak harcolta fel magát novem­ber első dekádjában. Mind a hárman arra törekszenek, hogy feleslegesen ne járassák a moz­donyt, a motor indításának új mód­szerével a korlátozott mennyiségű takarítják és megnedvesítik a más­napra előkészített mintázóhomokot, hogy ne száradjon meg. Ezzel nagy mértékben megkönnyítik a formázok I és magkészítők munkáját. A lakatosrészleg nagy vasállványo­kat kapott, hogy az azelőtt szanaszét heverő szerszámokat és munkadara­bokat rendbentarthassák. Gromus Gyula és Vojtech Štubňai kötelezett­séget vállaltak, hogy az acélhulladékot nem hagyják a munkahelyen, hanem azonnal az olvasztókemencébe küldik. A hroneci acélöntődé dolgozói nagy figyelmet fordítanak az egyes munka­részlegek közötti utak karbantartáséra is, s ezzel az üzemen belüli forgalom folyamatosságát biztosítják. Lebeda József, Nová Valašská. Bányaközlekedés A handlovai Nagy-Bánya vezetősége elhatározta, hogy a terv nem teljesí­tésének egyik fő okát, a hiányos bányaközlekedést kiküszöböli. A közel­jövőben a III. és IV. fejtörészleg folyo­menetrend szerint sóin a bányavonatok menetrend sze­rint fognak közlekedni és ezzel meg­javul a megrakott csillék folyamatos forgalma, valamint a munkahelyeknek üres kocsikkal való ellátása. Az Angara második vízierőmüve lesz a legnagyobb a z egész világon A bratsrfa vízierőmű immár a má­sodik sí Angara-folyón. Ez a folyó a világ egyik legnagyobb és vízben leg­dúsabb tavának, a Bajkál-tónak az egyetlen lefolyása, míg ebbe a tóba 137 folyó önti a vizét. Az első vízierő­mű, nem messze a folyónak a tóból való kifolyásától, Irkutszk város köze­lében már befejezéshez közeledik. In­nen nyugat felé, körülbelül 600 kilo­méterre, az eddigi Bratszk-telep mel­lett, ahol a folyó hatalmas sziklapartok között folyik s ahol szélessége nem éri el az egy kilométert sem, jelölték ki az új vízierőmű helyét. A felduzzasz­tott víz területe 133 000 hektár lesz. Ez a vízierőmű elkészülte után a világ legnagyobb elektromos áramfej­lesztője lesz, nagyobb mint a kujbisevi és sztálingrádi. Miért utazott Blank Törökországba? Kevesebb üzemanyaggal lóan Ondrej Rožkó 25 és Pavel Beňo naftával is teljesítsék feladataikat, Rendet a munkahelyeken!

Next

/
Oldalképek
Tartalom