Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-15 / 274. szám, kedd

1955. november 15. UJSZ0 3 Gerhardsen norvég miniszterelnök moszkvai látogatása VÉGET ÉRT A LESZ ERELÉSI KÉ RDÉ S GENFI VITÁJA A leszerelés kérdése mindenekelőtt a fegyverkezési verseny beszüntetését jelenti — mondotta Mclotov elvtárs a genfi értekezlet szombati ülésén Genf, november 12. — A genfi kül­ügyminiszteri értekezlet szombati ülé­sén, amely 10,30 órakor kezdődött és 13.50 órakor ért végett, Dulles ameri­kai külügyminiszter elnökölt. Az ülé­sen a Párizsban tartózkodó Pinay kül­ügyminisztert de Margerie, a francia külügyminisztérium politikai osztályá­nak vezetője helyettesítette. Az ülés szünetében, amely egy óra hosszat tartott, Dulles amerikai és Molotov szovjet külügyminiszter bizal­mas megbeszélést folytatott. Mint L. F. Iljicsov, a szovjet kül­döttség szóvivője a sajtóértekezleten közölte, a szombati ülésen folytatták és befejezték a második napirendi pontnak, a leszerelés kérdésének meg­tárgyalását. Az egyórás szünet után Dulles, az Amerikai Egyesült Államok küldöttségének vezetője hangoztatta, hogy azok a tárgyalások, amelyeket a külügyminiszterek a legutóbbi na­pokban a leszerelés kérdésében foly­tattak, hasznosak voltak és lehetővé tették, hogy a tárgyaló felek kölcsö­nösen megismerkedjenek egymás ál­láspontjával. Ha nem is sikerült egymást telje­sen meggyőznünk nézeteink helytálló voltáról — mondotta Dulles —, mégis nyilvánvaló, hogy a vélemények kicse­rélése után jobban megértjük egy­mást, mint annakelőtte. Ogy vélem, a nyugati és a szovjet álláspont olyan értelemben került közelebb egymás­hoz, hogy a nyugati hatalmak elisme­rik a Szovjetunió őszinte törekvését a fegyverzet csökkentésére, és a Szov­jetunió elismeri, hogy a Nyugat va­lóban meg akarja találni a fegyverzet csökkentéséhez szükséges nemzetközi ellenőrzés leghatásosabb módját. Ha nem is sikerült formális egyezményt kötnünk a leszerelés kérdésében, genfi vitáink kétségkívül építő jellegűek vol­tak és minden bizonnyal elősegítik, hogy államaink képviselői az ENSZ le­szerelési albizottságában jobban és eredményesebben folytassák majd munkájukat. Megelégedéssel jelenthetem ki, hogy a leszerelés kérdésében folytatott tár­gyalásunkra fordított idő nem vész kárba, hanem a jövőben meghozza gyümölcsét. Azt hiszem, hogy ezt a véleményünket az értekezlet zárőköz­leményében is ki kellene fejeznünk. Az ezután felszólaló Molotov szov­jet külügyminiszter utalt arra, hogy a négy kormányfőnek a leszerelés kérdésére vonatkozó irányelve nagy fontosságot tulajdonít a fegyverkezési verseny megszüntetésének és ezzel a háborús veszély csökkentésének. Nem első ízben tanácskoztunk a le­Genf, november 13. Hétfőn délután, s— a vasárnapi tárgyalási szünnap után, — a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereinek genfi konferenciája áttért a tárgysorozat harmadik pont­jának, — a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiterjesztése kérdésének megtárgyalására. Mint ismeretes, az értekezlet erről a kérdésről éppen két héttel ezelőtt tárgyalt először. Ezen általános vi­ta után, amelyen valamennyi minisz­ter részt vett, és egy szovjet javas­lat, valamint a három nyugati hata­lom közös javaslatának beterjesztése után azt határozta el az értekezlet, hogy egy négytagú szakértő bizottsá­got küld ki, amelynek az a feladata, hogy konkréten foglalkozzon a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiter­jesztésének kérdésével és hogy mun­'káfja eredményéről a minisztereknek jelentést terjesszen be. A hétfői ülé­sen tehát a miniszterek a kiküldött szakértő bizottság jelentése alapján tárgyaltak a tárgysorozat harmadik pontjáról. A genfi konferencia megfigyelőinek körében hétfőn délelőtt és délután, amíg a tárgyalások eredményének közzétételére vártak, különböző ta­lálgatások folytak, milyen mértékben lesznek a nyugati hatalmak tényleg hajlandók a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiszélesítésére és elmélyí­szerelés problémáiról, de bizonyos, hopy ezeknek a kérdéseknek most fo­kozott a jelentőségük, üdvös lenne, ha megfelelő formában kijelentenék, hogy valamennyien készek vagyunk mindent megtenni a nemzetközi biza­lom megszilárdítására és a fegyverke­zési verseny megszüntetésére. A leszerelés kérdése a Szovjetunió szerint mindenekelőtt a fegyverkezési verseny megszüntetését jelenti. Ezért kérjük önöket, hogy e kérdés megoldására összpontosítsák erőfeszí­téseiket. Egyetértek Dulles úrral ab­ban, hogy mostani tárgyalásainkon mindannyian igyekeztünk világosan ki­fejteni nézeteinket és megtalálni a megegyezés útját. Nem kétséges, hogy tanácskozásaink hasznosak voltak. Most, amikor a genfi külügyminisz­teri értekezlet végéhez közeledünk, helyénvaló megállapítani, hogy a le­szerelés bizonyos kérdéseiben közel jutottunk egymáshoz. Ezt záróközle­ményünkben is ki kellene domboríta­ni. Más kérdésekben még komoly vé­leménykülönbségek vannak közöttünk. Zárőközleményünkben ezt sem szabad eltitkolni. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy ha most és a jövőben nem érnénk el közeledést az alapkérdés­ben a fegyverkezési verseny meg­szüntetésére vonatkozólag, akkor a többi kérdésben sem lehetne meg­egyezésre jutnunk. Egyetértünk a nyugati hatalmakkal abban, hogy a fegyverzet csökkentésével és az atom­fegyver eltiltásával kapcsolatban nagy jelentőségű e rendszabályok nemzet­közi ellenőrzésének kérdése is, de meg­győződésünk, hogy addig is, amíg az ellenőrzés módját megtalálják, hozzá kell látnunk a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, mert csak így csök­kenthetjük az új háború veszélyét. A szovjet kormány az atom- és hidrogénfegyverek eltiltását követeli, de figyelembe véve a kérdés megol­dásának útjában álló nehézségeket, javaslatot dolgozott ki és terjesztett elő e rendszabály fokozatos é6 lépés­ről lépésre történő végrehajtásáról. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy ezt a kezdeményezésünket az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai megértéssel fogadták. Ki kell újra jelentenem, hogy a szovjet kormány lényegileg megértéssel viseltetik Eisenhower el­nöknek a légi fényképezésre és a ka­tonai értesülések kölcsönös kicserélé­sére tett javaslata iránt. Miután a fegyverzet csökkentésével kapcsolatban az ellenőrzés megvalósí­tása egyelőre különböző nehézségek­be ütközik, fel kell vetni a kérdést, tésére. Különösképpen Nyugatnak ama kísérleteiről vitatkoztak, amelyek már az első tárgyalási napon is megmu­tatkoztak és amelyek — nem hivata­los jelentések szerint — a szakértők bizottságában is megnyilvánultak, hogy az egész tárgyalás súlyát a kulturális kérdések területére tereljék és tel­jesen mellőzzék azt, ami a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok terén a legfontosabb, vagyis a kölcsönös gaz­dasági kapcsolatok, a kölcsönös keres­kedelem kérdéseit. A nyugati hatal­mak ugyanis elejétől kezdve nem mutattak hajlandóságot a nemzetközi kereskedelem kiterjesztése elé helye­zett mesterséges akadályok eltávolítá­sára, ami az úgynevezett stratégiai anyagok jegyzéke alakjában nyilvá­nult meg. Ebben a jegyzékben feltün­tetett termékeket tilos a béketábor országaiba szállítani. A legnagyobb ázsiai nagyhatalom — a Kínai Nép­köztársaság ellen pedig teljes embar­gót, vagyis mindennemű kereskedelem megtiltását tartják érvényben. Az ál­talános vita alkalmával a nyugati mi­niszterek — a tényekkel merő ellen­tétben, — azt állították, hogy az úgy­nevezett „stratégiai anyagok" kivitele semmiképpen sem érintheti lényege­sebb mértékben a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmet. Ezzel szemben ismeretes, hogy a nyugati államok ipari és kereskedelmi köreiben egyre milyen eszközökhöz folyamodjunk most az atomháború veszélyének elhárítása céljából. A szovjet kormány nagy je­lentőséget tulajdonít az atomtámadás előzetes erkölcsi megbélyegzésének. Az atomfegyver bevetésének erkölcsi megbélyegzése lényegesen csökkentené az atomháború veszélyét, addig is, amíg létrejön az atomfegyverek alkal­mazásának teljes eltiltása. A szovjet küldöttség javasolja: vállaljon köte­lezettséget az itt képviselt négy nagy­hatalom, hogy egyetlen állammal szemben sem alkalmaz elsőnek atom­fegyvert — hangoztatta Molotov, majd kijelentette: egyetért Dulles-szal ab­ban, hogy a záróközleményben le kell vonni a külügyminiszteri értekezlet ta­nulságait és ezért fel kell tüntetni azokat a pontokat, amelyekben ed­dig nem sikerült nézeteiket közös ne­vezőre hozniok, s amelyek megoldása érdekében további erőfeszítésre van szükség. Dulles külügyminiszter második fel­szólalásában kifejtette: ha a nyuga­ti hatalmak elítélik és ki akarják kü­szöbölni az atomháborút, ez nem je­lenti azt, hogy a háború más módját helyeslik vagy jóváhagyják. A háború minden válfaját el kell tüntetni az emberiség életéből. Dulles kijelentet­te: magáévá teszi Molotov megállapí­tásainak nagy részét és helyesli, hogy azokat vegyék fel az értekezlet záró­közleményébe. Molotov, a szovjet küldöttség veze­tője második felszólalásában azt mon­dotta: helyesli Dulles kijelentését, hogy nemcsak az atomháború ellen kell küz­deni, hanem a háború ellen általában. A szovjet küldöttség éppen ezért ja­vasolja mindenfajta fegyverkezési ver­seny megszüntetését. Macmillan angol külügyminiszter rövid felszólalásában hangoztatta: Le nem becsülhető eredmény, hogy sok kérdésben egészen közel jutot­tunk egymás felfogásához. Molotov úr szavai a fegyverkezési verseny meg­szüntetésének szükségességéről és je­lentőségéről mély benyomást tettek az angol küldöttségre. Csatlakozunk Mo­lotov úr bölcs javaslatához, hogy a záróközleményben tüntessük fel azokat a pontokat, amelyekben megegyeztünk és külön azokat a pontokat is, ame­lyekben fáradozásunkat még nem ko­ronázta ilyen siker. Ezután az elnöklő Dulles berekesz­tette az ülést és közölte, hogy a kül­ügyminiszterek hétfőn 15.30 órakor kezdődő ülésükön a harmadik napi­rendi ponttal, a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok kiépítésével fog­lalkoznak majd. szaporodnak az olyan hangok, amelyek azt követelik, hegy ezeket a korláto­zásokat szüntessék meg. A harmadik pont hétfői megtárgya­lása tehát újra megmutatja a világ színe előtt, mennyire őszinték a Nyu­gat képviselőinek kijelentései, hogy tényleg kívánják-e a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiterjesztését. A tárgysorozat tekintetében történt megegyezés szerint a harmadik pont­tal még a kedd délelőtti tanácskozá­sok is foglalkoznak. Kedd délután a külügyminiszterek újra visszatérnek a tárgysorozat első pontjához — az eu­rópai biztonság kérdéséhez és a né­met kérdéshez. Ezen az ülésen vár­ják a Nyugat képviselőinek válaszát, a két utolsó szovjet ajánlatra: a négy nagyhatalom haderejének csökkentésé­re Németország területén (emellett ugyanakkor a nagyhatalmak haderejük létszámát a németországi létszám­csökkentés arányában leszállítanák), valamint arra a szovjet ajánlatra, hogy az Európában fennálló két hatalmi cso­port, az Északatlanti Tömb és a Nyu­gateurópai Unió között egyrész­ről és a varsói szerződés tagállamai között másrészről egyezményt kösse­nek, amelynek értelmében egymás el­len nem alkalmaznak erőszakos esz­közöket és hogy minden vitás kérdést tárgyalások útján oldanak meg. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének tagja és A. I. Mi­kojan, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese november 11-én a Kremlben megbeszélést foly­tatott Einar Gerhardsen norvég mi­niszterelnökkel, aki a szovjet kormány vendégeként Moszkvában tartózkodik. Párizs, november 12. — A francia nemzetgyűlés szombat délután 285 szavazattal 247 szavazat ellenében bi­zalmat szavazott a Faure-kormánynaK, jobban mondva, megszavazta a válasz­tójogi bizottságnak azt a javaslatát, amely az 1951. évi választási törvény által lehetővé tett listakapcsolások megszüntetésére és az általános vá­lasztásoknak december hó folyamán az 1951. évi törvény többi rendelkezései alapján történő megtartására irányul. Faure miniszterelnök kormánya létét kötötte ehhez a javaslathoz. A javaslat a nemzetgyűlésben tör­tént elfogadása után, kedden .a Köz­társasági Tanács elé kerül, ahol előre­láthatólag új nagyszabású offenzíva indul a kerületenkénti választások rendszerének elfogadására és a válasz­tásoknak későbbi időpontra való elha­lasztására. A szombati szavazást megelőző rövid vita során az egyes pártok képviselői megmagyarázták pártcsoportjuk ál­láspontját. Edouard Depreux képviselő kijelentette, hogy a szocialista párt a bizalmi javaslat ellen fog szavazni. Jaquts Duclos a Francia Kommunis­ta Párt nevében kijelentette, hogy a kommunisták megszavazzák a javasolt szöveget, mert — úgymond — lénye­gében a választások korai megtartása Antónie Pinay francia külügymi­niszter november 13-án repülőgépen Bonnba utazott, hogy találkozzon Adenauer kancellárral, annak Bonn közelében levő rhöndorfi otthonában. Az AFP bonni jelentése szerint Pánay és Adenauer november 13-i be­szélgetése után közleményt adtak ki. A közlemény többek között azt mond­ta, hogy a beszélgetés „a legfontosabb nemzetközi problémákat" érintette. Genf, november 13. — Molotov szovjet külügyminiszter vasárnap dél­előtt kétórás megbeszélést folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélésen jelen volt Livingstone Merchant amerikai külügyi államtitkár, Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete és Szoboljev, a Szovjet­unió állandó ENSZ-küldötte. A megbe­szélés után amerikai részről közölték, Belgrád, november 14. (TASSZ). — A Tanjug hírügynökség közzétette Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsa elnökének és kül­ügyminiszterének nyilatkozatát, ame­lyet a „Politika" című lap külön tu­dósítójának tett. Csou En-laj kijelen­tette, hogy Kína köszönetét fejezi ki Jugoszláviának állásfoglalásáért és tá­mogatásáért a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogai helyreállí­tásának kérdésében, valamint Tajvan kérdésében. Csou En-laj továbbá azt mondotta, hogy a kínai nép és a Kí­nai Népköztársaság kormánya teljesen egyetértenek a Szovjetunió és a Ju­goszláv Szövetségi Köztársaság kor­mányainak deklarációjával) mert ez a nyilatkozat elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését és az országok békés együttélését. Csou En-laj többek között kiemel­te: „A jugoszláv politika, amely hoz­N. A. Bulganyin november 11-én ä Nagy Kreml Palotában villásreggelit adott E. Gerhardsen norvég minisz­terelnök tiszteletére. A moszkvai Nagy Színházban Ger­hardsen norvég miniszterelnök és fe­lesége megtekintette a Bahcsiszeráji szökőkút című balettet. Az előadáson megjelent Bulganyin, Hruscsov, Miko­jan elvtárs. mellett vagy ellen kell állást foglalni. Duclos elvtárs ezután részletesen ismertette azokat a mesterkedéseket, amelyeket a személyre szőlő kerületi választások hívei folytatnak. Baloldali reformátoroknak nevezik magukat, mégis a legreakciósabb elemekre tá­maszkodnak. A személyre szóló kerü­leti szavazás korrupciós szavazási módszer és reakciós többséget ered­ményezne a nemzetgyűlésben. Csak olyan baloldali többség életképes, amelyben a kommunisták is részt vesznek, mégpedig a kommunista párt befolyásának megfelelő arányában. Men­des-France-ék újabb támadást készí­tenek elő a személyre szóló kerületi választások mellett, hogy meggátolják a választások megtartását és hogy a listakapcsolások csaló módszerét még rosszabbal váltsák fel. Ezzel a mód­szerrel ötmillió francia férfit és nőt akarnak megfosztani a jogos képvise­lettől. Duclos elvtárs végül a következőket jelentette ki: Mi nem a kormánynak szavazunk bizalmat, hanem a választó­jogi bizottság javaslatát szavazzuk meg, hogy minél hamarabb meghall­gathassuk a népet, véget vessünk a listakapcsolásoknak, s kijelentjük, mindent el fogunk követni, hogy a baloldalt győzelemre vigyük a legkö­zelebbi általános választásokon. Ami a Saar-kérdést illeti, a közle­mény azt mondja, hogy ,,a két állam­férfi, tudomásul véve a Saar vidéki népszavazás eredményét, kijelentette, el van szánva, hogy a küszöbön álló választásokból kikerülő Saat vidéki kormánnyal folytatott tanácskozáson igyekszik megoldást találni a Saar­problémára, a két ország alapvető érdekeivel összefüggésben, neveze­tesen gazdasági téren..." hogy annak a tárgya az értekezlet kérdései és az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót különösen érdeklő más kérdések voltak. A találkozó légkörét fesztelennek és szívélyesnek minősí­tették. Dulles a tanácskozásokról beszámolt Pinay francia és Macmillan angol kül­ügyminiszternek is. zájárul az országok békés együttélé­séhez, a kollektív biztonsághoz és az általános leszereléshez, kedvező befo­lyást gyakorolt a világban fennálló fe­szültség enyhítésére és Kína támogat­ja ezt a politikát." Csou En-laj továbbá kijelentette, hogy lehetséges a szocialista és nem szocialista országok gazdasági és kul­turális együttműködése. Ezért a Kínai Népköztársaság az ázsiai és afrikai or­szágok értekezletén különös figyelmet szentelt valamennyi ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak kibővíté­sére. Csou En-laj végezetül kijelentette, hogy az igazán szocialista országok közötti kapcsolatoknak szorosaknak kell lenniök még akkor is, ha felme­rülhetnek közöttük megoldatlan kér­dések. A megoldatlan problémáknak nem szabad akadályozniok a szoros baráti kapcsolatok fejlődését. A genfi konferencia hétfői ülése a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokról tárgyalt Molotov elvtárs és Dulles külügyminiszter vasárnap megbeszélést folytatott Duclos elvtárs beszéde a bizalmi szavazás előtt A francia nemzetgyűlés elfogadta a kormány választási javaslatát Csou En-laj nyilatkozata egy jugoszláv lap tudósítójának Pinay francia külügyminiszter megbeszélése Adenauer kancellárral

Next

/
Oldalképek
Tartalom