Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

1 // / / 'tu O S lUlfLCL n' h cm A második sínpár A ki s állomás főnöke türelmetlenül járkál fel-alá az új épület előtt. Alighogy észrevett bennünket, felénk sietett és kérte az engedélyt, amely feljogosít rá, hogy a vonalon tartózkodjunk. De ez csak ürügy volt, tulajdonképpen valami mást akart tőlünk és mielőtt még egy szót mondott volna, már tudtuk is, hogy mit. Hamarosan kibuggyant belőle a kérdés: — Onnét jönnek? Bólintottunk. Igen, onnét jövünk. — És... mi van ott? — Mi lenne? Sürgés, akár a felbolygatott hangyabolyban. — Elkészülnek időre? Nem tudtuk tulajdonképpen, micsoda időre is gondol, de bólintottunk. Elkészülnek. Estére. Azt mondták, úgy öt őra tájt kész lesz minden. Az állomásfőnök felsóhajtott. Micsoda éjszaka lesz ez megint! Mi is megértettük izgalmát. Néhány órára leállítják a forgalmat, ez pedig igen nagy bonyodalmakat idéz elő ezen a fontos vonalon, ahol húszpercenként járnak a vonatok. — De holnap, — vigasztaljuk, — holnap már jobb lesz! Az állomásfőnök legyint. Holnap már uraskodni lehet! — Látniuk kellett volna, mi volt amott, — mutat kezével lefelé, a keskeny völgy túlsó oldalára, a régi kunyhónyi állomásépületre. — Néha azt hittem, belebolondulok. Láttuk azt is. Néhányszor végighaladtunk gyalog a vonalon. Amott a túlsó kisállomáson is töltöttünk néhány órát és láttuk, micsoda megfeszített munkát végeztek a vasutasok. Vonat vonatot kergetett, özönlenek kelet felől, áramlottak nyugatról. Volt idő, amikor a régi vonalon huszonnégy óra alatt kilencven szerelvény haladt át. A régi vonal egyvágányú volt, gyenge, elégtelen — és hozzá ekkora forgalom! — Most aztán vígan élhetünk! — kedélyeskedik az állomásfőnök. Elbúcsúzunk tőle. Margecanyig még hosszú az út, mi meg látni akarjuk, mi megy végbe Rolován. Milyen gyakran sétáltunk át Kysakról Margecanyra, hogy lássuk, mi történik Lodinban, Ružinban és Rolován! Most megyünk utoljára. A Barátság Vasútvonala elkészült. Ma rakják le a második sínpár utolsó métereit... g allagunk tovább. Már elhaladtunk Kysak mellett Amit az állomásfőnöknek mondtunk, igaz volt — olyan nyüzsgés fogadott, akár a hangyabolyban, ha játékos gyerek botot szúr bele. A csákányos munkások, akik a talpfáknak készítenek ágyat, szabálytalan ütemljen csengették-bongatták szerszámaikat. Mindenki megfeszíti erejét, hogy minél gyorsabban menjen a munka, minél előbb elkészüljön. Aki nem ismeri, nem tudhatja. milyen nehéz munka ez. Aki csak egy napig próbálta, munka végeztével nem bírta egyenesre nyújtani a derekát, egész teste sajgott, tántorogva igyekezett eljutni a munkahelyről, roggyanó térddel kereste a pihenés helyét. De ma azok a gyakorlott pályamunkások is megfáradnak, akik már megszokták ezt a nehéz munkát. Csak gyorsan, gyorsan, egyre gyorsabban! Előre legények, rajta! Kysakon néhány szerelvény vesztegei az állomáson. Margecanyban csakúgy. Rátok várnak, mikorra végeztek. Az utasok zúgolódnak, a vasútigazgatóság édes jő rokonait emlegetik. Ők persze nem tudják, mi megy itt végbe, talán nem is hallottak róla. hogy ma tetöződik a munka, ma rakják le a második sínpár utolsó métereit a Barátság Vasútvonalán. A hatesztendős munka neheze a nyolcvan kilométer hosszú építkezésen két kis gyújtópontban sűrűsödött össze, az építkezés néhány méterre kurtult. A csákányok egyre fokoződő dühvel marják a töltés kövecses testét. Ma senki sem pihen meg, senki sem törli le homlokáról a verítéket. Amott Lodinban már vár a próbavonat, amely elsőnek halad végig az új síneken. Vesztegel, a mozdony kéménye nem füstöl, a szemafor vöröset mutat, Gyorsan, legények, gyorsan, mutassátok meg, mit tudtok! Az újság is azt írta, hogy mára elkészül. Ketten vagyunk, magabiztosan lépegetünk a sínek között. Jól tudjuk, a kanyarbői nem ronthat ránk dübörögve a vonat. Hátunk mögül sem rikkant a fülünkbe figyelmeztető sípsző. Kysak és Margecany között a vonal csendes, szokatlanul csendes. Találkozunk-e emberrel, míg elérkezünk Rolovába ? És idejében érkezünk-e oda. hogy lássuk, mi megy végbe? g zép ez az új vasútvonal. Az ember szinte könnyebben jár rajta és énekszó virul ki a száján. Keretbefoglalják a hegyek, a vegyes erdők ma az ősz minden színében pompáznak, enyhén csillogó zománcot önt rájuk a fáradt nap. A vonal néhány helyen átvált a kanyargós Hernádon, könnyedén szeli a tájat, enyhevonalú kanyarokba fordul, vágásokban osztja ketté a dombokat, viaduktokon ugrik át a völgyek fölött. Azt mondják, az ember kezenyoma elcsúfítja a természetet, de ez nem igaz. A méltó emberi mű csak még jobban kiemeli, felfokozza a természeti szépségeket. A magad szemével győződhetsz meg erről, ha megcsodálod a kecsesvonalú viaduktot, amelyet annak idején a vitkovicei Valter mester és legényei kényszerltettek ívelő szárnyalásra a karcsú oszlopok fölött. Hat éven át kóboroltam ezen a tájon, tábortól-táborig, szakaszról-szakaszra és sohasem tudtam igazán elképzelni, milyen is lesz, ha elkészül. De még azoknak sem volt kellő elképzelésük róla, akik itt dolgoztak 3 Barátság Vasútvonalán. Ma aztán a magunk szemével láthattuk. Nemcsak biztos, teherbíróképes, hanem szép is. Büszke lehet rá mindenki, aki rajta hagyta a kezenyomát. Nemcsak két sínpárral gyarapították országunkat, hanem az emberi célkitűzések új, meglepő távlatait is kitárták előttünk. Itt n«m fognak aludni az utasok, az ablaknál szorongva néznek majd kifelé hol az egyik, hol a másik oldalra. Még az is, aki már százszor végighaladt ezen a tájon, felfedezi, milyen szép is országunknak ez a kicsi darabja. Az egész vonalszakaszon Kysak és Rolova között két emberrel találkoztunk mindössze. A sötét alagút mélyén mértek valamit. Köszöntöttük őket és továbbmentünk. Csak két világos rést láttunk — az egyiket előttünk, a másikat hátunk mögött. Az a hátulsó egyre kisebbedett, az elülső meg mind közelebb jött és gyarapodott. Micsoda zsivaj volt itt egykor, mennyi ember serénykedett, mennyi gép dolgozott! Robbanások tépték a szikla testét. És alig ült el a por, az emberek megrohanták a rést, kihordták a követ, újabb robbantólyukakat fúrtak, dinamitot raktak belé. Itt voltam, amikor egy napon összetalálkoztak az aknászok, akik kétfelől rohamozták meg a hegyet. Micsoda öröm volt, amikor egymásba torkollott a két iránytárna! Ma készen áll az alagút. Csend ül benne, meg-megbotlunk a sötétben, kavicsokba, talpfákba ütközik a lábunk, minden zaj furcsán kong a boltozat alatt, szavunk is idegenül, üresen csendül. Erre már jártak vonatok, de most aggodalom nélkül mehetünk át a hegy alatt, most nem kerül erre vonat. De hiába, ha tudod is, hogy nem érhet semmi baj, a sötétben félelemérzés vesz erőt rajtad. Pedig minden szerelvény, amely erre vehetné útját, ott • * ' - . *./.: .ť* y vesztegel, ott várakozik Kysakon és Margecanyn ... Tdejében érkeztünk Rolovára. •*• Még tíz perc volt hátra az utolsó műszakból, az utolsó munkából a Barátság Vasútvonalának utolsó méterein. Lankadatlan serénységgel haraptak bele a csákányok a kavicsos töltésbe. Az emberek fáradtan lihegtek, de nem pihentek meg. Ki is pihenne most, hisz mindenki tudja, mire megy a játék! Annyian voltak az apróka munkaszakaszon, hogy szinte úgy láttuk, egymás útjába állnak. Aztán valaki felkiáltott: — Elég! Kész! Az emberek nem hagyták egyszerre abba a munkát, egymás után tették le a csákányt, fújtak egy nagyot, letörölték homlokuk harmatát. Elült a zenebona. a zsivaj, Csak egy csákány csapkodta tovább is veszettül a földet. S ettől kivirult az arcokon a mosoly, a jókedv. — Hé, nem hallottad? Elég már! A 'munkás, aki az utolsó csákányütéseket tette, felegyenesedett, értetlen szemmel nézett körül. Mindenki nevetett rá, ő is elmosolyodott. Aztán egymás után felültek a hajtányra és elrohantak. Szemügyre vettük a helyet, ahol még néhány perce olyan lázasan lüktetett a munka. A vágányba, amelyen már régebben jártak a vonatok, vagy három méternyi szakaszon új síneket iktattak be — ki tudná megmondani, miért — és mellette nyújtózott a másik, még rozsdástestű, eddig használatlan vágány. Szemre nem sok, mégis különös izgalommal álltunk itt. Ha kalapot viselnék, most egy percre levettem volna. Hisz éppen ez a három méter beágvazott sín emelte zöldre a Barátság Vasútvonalán valamennyi szémafor karját. JT assára az első vonattal tértünk vissza, amely végighaladt a Barátság Vasútvonalának második párhuzamos vágányán. A mozdonyt nem díszítette zöld cserfalomb, sem babérkoszorú, az utasok sem voltak valami emelkedett hangulatban, inkább bosszankodtak a hosszú késés miatt. Amikor áthaladtunk Lodinán, az állomás üresen állt, a kysaki szakaszon elindított próbavonat mér elment. Ismét láttuk a kis állomás főnökét. Ott állt a peronon és Integetett. A szemében mintha könny csillant volna. De lehet, hogy csak a villanylámpák fénye volt A Barátsági Vasútvonalon, 1955. október 27-én, 10 és 18 óra között. LADISLAV MŇACKO ISej-ejeződöll a nagy mű építési Méltó esemény vezeti be ez évben a csehszlovák-szovjet barátság hónapját. November 5-én nyílt meg a forgalom számára a Žilina—

Čiernai vasútvonal utolsó kettősvágányú vasúttá bővített szakasza, mely a Barátsági Vasút nemzeti vállalat és az államvasútak építési osztálya dolgozóinak áldozatkész munkája eredményeképpen a kormány által kitűzött határidőnél egy hónappal korábban készült el. Á régi Košice—Bohumini vasút gyakori kanyarulatával és kedvezőtlen emelkedési viszonyaival nem felelt meg a megváltozott forgalmi követelményeknek már az első köztársaság idejében sem amidőn a keletnyugati fővonal integráns részét képezte. Annál kevésbé tudott megfelelni a felszabadulás után, amidőn ez a vonal, valamint ennek a Koéice—Ciernai szakasszal való meghosszabbítása a szovjet-csehszlovák árucseréből folyó forgalmat hivatott lebonyolítani és ezenfelül az iparosított Kelet-Szlovákia forgalmi ütőerévé is vált. A rekonstrukció és a kettős vágányra való átépítés munkálataihoz mindjárt a felszabadulás után hozzáláttak. A legnehezebb — körülbelül 90 km hosszú, a Spišské Vlachy mellett lévő Kolinovcétől Košicén át a Michaľany közelében fekvő Kuzmicéig vezető — szakasz építése 1951-ben kezdődött meg. Kezdjük talán néhány számadattal, melyek a laikus számára is megvilágítják a munka terjedelmét Öt év alatt 7 millió köbméter föld, — többnyire sziklás anyag kiemelése és áthelyezése volt szükséges, ami meg is történt, a hidak és egyéb műtárgyak megépítésére 200 000 köbméter beton felhasználására került sor az alagutak betonfalazatán kívül, ami ebbe a, számba nincsen belefoglalva. A f elépít vény 340 000 köbméter zúzott kavics beépítését és 170 km vágány lefektetését követelte meg. Ezelőtt vasútépítéseknél csak igen korlátolt mértékben alkalmazták a nehéz gépberendezéseket; a Barátsági Vasúton éppen ellenkezőleg, gépekkel pótoltuk az emberi erőt, mindenütt ahol csak lehetséges volt Harminc kotrógép, valamint buldózerek és hasonló gépek egész sora átlag 9000 munkaerőt pótolt; ennek ellenére átlag 5000 munkás dolgozott, míg a dolgozók legmagasabb létszáma meghaladta a 10 000-et is. Többnyire kelet-szlovákiai építőmunkások és Szlovákia egyéb területéről való szakmunkások dolgoztak itt. A nyári hónapokban, midőn építömunkásaink aratási munkáik miatt kénytelenek voltak otthon maradni, több ezer brigádmunkás jött segítségünkre, úgyhogy a munka irama nem csökkent Nézzük, milyen gondoskodás történt a sok alkalmazottról szociális szempontból: A vonal mentén 28 telep, valóságos kis város épült A munkások számára tiszta, jól berendezett szobák álltak rendelkezésre fürdőkkel, mosdóhelyiségekkel. Az egészségügyi szolgálatot orvosok és fogorvosok látták el, megfelelő ápoló személyzettel. Harminc üzemi konyha, 28 kantín, több élelmiszerüzlet szolgált az élelmezés ellátásra. Ezenkívül 4 teljesen felszerelt áruház látta el az alkalmazottak mindennemű szükségletét. Csak természetes, hogy az alkalmazottak kultúrális és sportélete magas színvonalon állt. A táborban több kultúrház, szabadtéri színpad épült, ami mozielőadások rendezését és bratislavai. košicei, prešovi művészek fellépését, valamint műkedvelő előadások rendezését is lehetővé tette. Végül megemlékezünk a dolgozók mintaszerű iskolázásáról, amivel olyan eredményeket értünk el. hogy méltán nevezhetjük a Barátsági Vasút építését a szocializmus nagy iskolájának. Több mint 7000 alkalmazott különféle tanfolyamokat látogatott, sokan értek el új szakképzettséget és még többen bővítették tudásukat. A második ötéves terv új feladatok elé állít bennünket. Meg vagyunk győződve arról, hogv a Barátsági Vasútvonalon szerzett tapasztalatok hozzájárulnak ahhoz, hogy ezeket a feladatokat becsülettel el is végezzük. Hamburský György, építészmérnök — Barátsági Vasút — Košice.