Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

6 UISZ0 1955. november XJem szívesen emlékezik az ember a háború szörnyűségeire, inkább a jövőbe néz, de mikor Csapba érkeztem, és láttam a szovjet rendszer alatt újjáépülő hatalmas vasúti csomópontot, emlékezetemben felvillantak azok a szörnyűséges éjszakák, amikor tizennégy éves fejjel +ó tizenöt kilométer távolságból néztem végig Csap porig bombázását. Aztán a csapiakat kitelepítették a környező falvakba, mert Hitler a Tiszánál szerette volna feltartóztatni a győztesen előretörő szovjet hadsereget. Bodrogközből több ezer gránátot lőttek Csapra és a szétvert német és magyar egységekből újabb alakulatokat tákoltak össze a tábori csendőrök és a szovjet fegyverek elé kergették a zúgolódó, a, háborút gyűlölő katonákat. A hitleri .dk terve persze nem sikerült. Csapban jóformán éi ház nem volt, amikor a szovjet csapatok felszabadították. A városka a békeszerződés értelmében Kárpát-Ukrajnával együtt a Szovjetunióhoz került és megindult az újjáépítés. Érthető kíváncsisággal szálltam ki a vonatból a legfiatalabb szovjet földön. Mi lett a romok helyén a szovjet rendszer tíz éve alatt? — zsongott bennem csillapíthatatlanul a kérdés. A válaszra nem kellett sokáig vámom. Alig hagytam el az állomásépületet, egy csinos térre jutottam. Az állomás mellett jobbról korszerű szálloda épült, balról hatalmas áruház (Univermag) kínálja ízléses kirakataiban a sok árut. Az állomás előtt virágokkal teli parkocska padjai csalogatják a vonatra várakozó utasokat. Mögötte az állványok aló! kikandikáló állomásépület lenyűgözően szép. A szovjet építészet egyik remekműve. A gyönyörű ornamentumok gazdagsága, az oszlopok harmóniája jól esik az egyszerű házakhoz szokott szemnek. De nemcsak az állomásépület dicséri a szovjet építészetet, hanem a mellette álló szálloda és áruház is. Látni rajtuk, hogy nem sablonos munka, hanem szívvel és nagy tudással megtervezett alkotás, önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy a mi épíAZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS FÖLDJÉN KI EV FELE tészeink, tervezőink még adósak a nemzeti hagyományokra támaszkodó szíve t-lelket gyönyörködtető új alkotásokkal. És minél messzebb jutottam a Szovjetunióba, annál jobban meggyőződtem erről. Nem messze az állomástól csatornát ás egy csoport munkás. Magyarul beszélnek. Megismerkedünk. Dicsekvés nélkül, egyszerű szavakkal mondják el, hogyan épült újjá Csap és mennyi terv vár még megvalósításra. A háború befejezése után sokan vissza se tértek ide, s akik viszszajöttek, azok között is jócskán akadtak, akik nem igen hittek abban, hogy Csapból egyszer még új, korszerű város lesz. De ahogy fogyott a rom, úgy fogyott a hitetlenség is. Az építőmunka tüzében formálódott csapiak már tudják, hogy otthonuk Kárpát-Ukrajna egyik legszebb városa lesz. Csap új szállodája jól S

ok mindenről elbeszélgettünk még. Egy hegyesbajszú, javakorabeli ember — ha emlékszem, Dobosnak hívják nevetve mondja el, hogy egyik ismerőse nemrég rokoni látogatáson Csehszlovákiában járt. — Ügy látszik, maguknál keveset tudnak Kárpát-Ukrajna ú i életéről. Egyesek olyasmit kérdeztek ismerősömtől, igaz-e, hogy nálunk csak engedéllyel utazhat az ember egyik területről a másikra? Meg aztán művelődhet-e anyanyelvén a KárpátUkrajnában élő magyarság? Egy tizennyolc éves forma legény csipkelődő hangon közbeszól: — Igaz, hogy csak Csaptól Vlagyivosztokig és Krímtől a Jeges-tengerig van szabad mozgásunk, de nekünk ez is elég, mi szerény emberek vagyunk. — Nézze meg az elvtárs új magyar iskolánkat — ajánlja egy másik munkás. — Ilyen szép iskolája még sohasem volt Csapnak. Ungváron magyar tanítóképző is van. Tőlünk is többen tanulnak ott. Elbúcsúzunk, Körülnézünk még a városban. Az elárusítóknál magyar újság, s a Kárpátokon túli Könyvkiadó magyar kiadványai. Üj házak épülnek itt is, ott is. A betonkeverőgépnél izmos. íőkedvű, napbarnított lánvok dolgoznak. Valahonnan a növekvő falak mögül magyar és ukrán dal foszlányait hozza a koraőszi szél. Olyan felemelő, jó érzés látni ezt a szorgos építőmunkát ott, ahol tíz éve már alig pislákolt az élet és tudni azt, hogy a hatalmas ország legnyugatibb zugában, Csapon is minden építésről beszél. S

zuszogva küszködik a mozdony a Kárpátokban. Festői tájak, a hegyek oldalába ragasztott szétszórt házú falvak maradoznak el mögöttünk. Az állomásokon katonavonatok álldogálnak. A vagonokban harmonika szól, vidám nóta száll szerteszét. Ausztriából kivont csapatok igyekeznek hazafelé a megegyezett határidő előtt. Az arcokon elégedettség, öröm sugárzik, amikor feltűnik az ismerős hazai táj. Elmaradoznak a Kárpátok lejtői, s az alkonyatban előtűnik a végtelen ukrán róna. Az őszeleji erdők színeiben gyönyörködünk az étkezőkocsi ablakából, mikor két vidám katona telepedik mellénk. Gyorsan összebarátkozunk. A hónap végén sok ezer szovjet katonával együtt leszerelnek. A békére és a népek barátságára emel" jük poharunkat. Anton, a szőkehajú legény, technikus és až Uraiban egy vasgyárban fog dolgozni. A fekete hajú szerzsánt ukrán fiú. Hazamegy szülőfalui iába a Dnyeper mellé, ahol már nagyon várja egy fiatal tanítónő. A kolhozfalu villanyteiepén várja a munka és ősszel egybekelnek a fekete hajú Száskával. Ránk esteledik. A rádió könnyed orosz keringőket játszik, messze kivilágított apró faivak suhannak el. Lassan éjfélre jár, mire megismerkedünk egymás szép terveivel. Szűcs Béla A hatalmas új áruházban minden kapható llllllllllllillll|llll|l)llllll>lllllllllllllll|l!lillllllll|l>lllllllllllllll>llllllflllll>IIIIIIIIIIlillllll. ^ Fučík, jiiemnický és a szovjet írók művei fiatal korom óta ébresztették bennem a vágyat, hogy egyszei én is eljussak a Szovjetunióba. Beleéltem magam az olvasottakba és szüntelenül reméltem, hogy egyszer rám is mosolyog a szerencse és meglátogatha'.om a holnap országát. Igaz. az INTURISZT szovjet utazási iroda a harmincas években rendezett Csehszlovákiából a szocializmus töld»jére társasutazásokat, de hát ezt a lehetőséget akkoriban kevesen vehették igénybe. Most elérkezett a nagy alkalom. Teljesül régi vágyam. Résztvehetek íizon a társasutazáson. amit az INTURISZT a nagy háború után bolgár, csehszlovák és lenívvel turisták számára első ízben rendez. Részvénytársaság ez amelynek nem hasznot húzó kapitalisták a részvényesei. hanem az egységes állami érdeket képviselő szovjet minisztériumok és intézmények. Szeptember elsején tette közzé a ČEDOK, hogy csehszlovák turisták ellátogathatnak a Szovjetunióba. Két lehetőség kínálkozott: Városlárás Kievben. Leningrádban és Moszkvában, yaov haióút a Fekete-tenger part ián, Krímben. Grúziában, a Kaukázusban Szeptember 13-án reggel a Prága-Központi pályaudvaron a ČSR—SSSR i'eüratú vagón előtt' búcsúztatták a tengeri utazás résztvevőit. — Alig hangzanak el az indulók nevében Kubka cseh író köszönő szavai, elhelyezkedünk kocsinkban és máris indul vonatunk Bratislava felé — Bukarestbe. A harminckét különböző korú. hivatású ember a valóban nagy szabásúnak ígérkező utazás első óráiban ismerkedik, örül és boldog, hogy elmehet oda, ahol a szovjet ember otthonát építi, alkot, dolgozik. él és szeret. František Kubkával. a csehszlovák béke-dlias érdemes művésszel. az ismert cseh íróval, akinek több könyve. — köztük Picasso galambja — magvar fordításban is megjelent, kerülök egy fülkébe. Kubka mester már járt a Szovjetunióban, de feleségét először viszi oda és i PRÁGÁTÓL BUKARESTIQ örül, hogy 35 évi boldog házasság után élete párjának megmutathatja másik szerelmét: a Szovjetuniót, annak legfestőibb részeit. Fekete-tengeri esték címen Irt már könyvet. — Megírom a folytatását, a Feketetengeri reggeleket. — fogadkozik Kubka. Bratislavában még hatan csatlakoznak hozzánk. További ismerkedés és egyszerre csak Szobon vagyunk. Budapesten, az IBUSZ jóvoltából megkapjuk vacsoránkat és a következő napi hideg élelmet, mert meleg ételre csak másnap estére. Bukarestben számíthatunk. Az IBUSZ olyan bőségben adott ízletes magyar szalámit, csabai kolbászt, teava.iat, sajtot és gyümölcsöt, hogy útitársaim a különben áhított csemegét szinte megúnták. Kora hajnalban ébredtünk a magyar-román országhatáron. A nagyváradi vasútállomáson a román szöveg mellett magyar felirat: „Éljen a Román Munkáspárt, űyőzelmeaik megszervezője". A Körösvölgy változatos szépségét alig ayőzzük bámulni. Mesébe illő hegyőrömről tornyok néznek a völgyre. A völgvnyílásokban apró falvak tűnnek elő s tűnnek el: a házacskák kék. zöld, sárga szinúre festve. A hegyek erre dombokká szelídülnek. Mindenfelé a hagyományos napraforgó, kukorica. Túl vagyunk már a bihari magaslatokon. Ismét ió ide'

o barátságosan lankás a táj. Mintha otthon járnék Losonc, Fülek környékén. Elrobogunk a csúcsai kastély mellett. Kolozsvárott, Segesvárott megállunk. Egy húsz éves fiatalember lép be kíváncsian a kocsinkba. Beszédbe elegyedem vele. Bíró Tibor a neve. a nagvváradi Augusztus 23.-ii2em mechanikusa. — De szívesen tréningeznék szovjet vizeken — mondja a vízisport oayv hódolója. Nálunk azonban csak a napokban alakult meg a Carpati utazási iroda. Ügy tudom, hogv egyelőre csak Moszkvába lehet utazni. Már most gvűjtöm a pénzt, hogy lövőre elmehessek. Délután a hegyek újra magasodni kezdtek. Két mozdony élőiről húzza, egv harmadik hátulról tolja szerelvényünket. Orasul-Sztálin vidékén a ködön át már iiesztó magasságból néznek le ránk a fehér kalapos hegycsúcsok. A hajdani Brassó ma fontosabb ipari központ, mint valaha volt történelme során. Eov pillanatra felvillan a sokemeletes, modern, nagyvárosi házak között, híres temploma. A vaspálya meredeken visz aztán felfelé. Átvágunk a Kárpátok gerincén. Predeál után megfordul a lejtés iránya. Lassan haladunk a merészen ívelő kanyarokon, '.ay értünk el Szinaiára. erre a gyönyörűséges vidékre, a román királyok hajdani üdülőka.itélvaihoz. Ezekben a köd mögül kikandikáló villákban most a romániai írók élnek. A népi Jemokrácia a haladó szellem embereit alkotni küldi a fejedelmi otthonokba. Még egy nekifohászkodás, még jó néhány kanyar, s a vonat mór szelídebb magasságik közt jár. Késő délután kifutunk a síkságra. Munténia alföldiére. Este átrohantunk Ploesti olajvidékén és örülünk, hogy nemsokára megérkezünk Bukarestbe. Azután a láthatár alján megjelenő csillogás, amely egyre terjedő fén.váradattá nő, ielzi számunkra_hogy íme, megérkeztünK a román fővárosba. Kattogva szaladunk át a sínrengeteg váltói fölött és már nagy betűkkel olvashatjuk is egy pálvaépület oldalán: BUCURESTI. Jóleső érzés egy ba

ráti állam fővárosát megtekinteni. A régi Bukarest magán viselte a török hódoltság félreismerhetetlen nyomait, s ugyanakkor a Romániát félgyarmati sorban tartó nyugateurópai nagytőke beözönlésének tipikus jegyeit is. Jellemző volt rá egy-egy 10 —12 emeletes épülettömb és a tövében meghúzódó rozoga földszintes viskó. Az úri negyed szűk r.atárán túl kezdődött a tömegek városa, a milliós Bukarest: a telekuzsora virágkorában épült zsúfolt, levegőtlen bérkaszárnyák a világítóudvarra nyíló lakások tömegével — és a város peremén, a gyárak körül a minden emberi képzeletet felülmúló nyomortanvákkal. A háború végén néhánv angol, amerikai és a felszabadulás napján egy német bombázás alaposan megváltoztatta ezt a városképet. Rengeteg munkáscsalád maradt hajléktalanul. Ilyen volt a román főváros, amikor a dolgozó nép magához ragadta a hatalmat. A népi hatalom hozzálátott Bukarest újjáépítéséhez ls néhánv év alatt emberi kezek munkája nyomán csodálatosan sokat fejlődött a természettől kevés szépséget kapott város. Forró síkság kellős közepére épült Bukarest. Régi egzotikumaiból szinte semmi sem maradt Keleti jellegét csak a pravoszláv temnlomok őrzik. Az eqvkori török világra emlékeztető bazárok helyett nagv állami áruházak n^nltak. Üi kis parkok nőttek ki a kőrengetegben. pázsitos terek, egy-két szobor, pihenő szigetek a belváros s:_Lvében: előhírnökei annak a hatalmas zöld övezetnek. amelv körülöleli és ál meg átszeli a maidani úi Bukarestet. A város északi részén, a taJf. •|l|ll|llllll!lll!IIIIIIII!llll!IIIIIIIIIIIHIIII!lllll'llllllllllinillllll!IIIT>!lllllllllllllll]tllll>III a román festők kiváló alkotásait. Sokáig nézzük a román klasszikus festőnek, Teod

or Amannak megragadó festményeit. Jon D. Negulici Petőfi harcostársát. L. N. Balcescut örökítette meg vásznán. Különben elég sok magvar festményt. Murwácsy-képet is láttam. Nagy tervek állnak megvalósulás előtt. A fővárost hajózható csatornával kötik majd össze a Dunával és e célból a Dombovica-folyó jelenlegi medrét kb. 50—60 méterre kiszélesítik, hajózhatóvá teszik és partia mentén középületek és lakóházak rendszerét építik fel. Ez a monumentális és merész terv költeménye kínálkozó képet fest a jövő Bukarestiéről. Elképzeljük a kikötőt. a gyönyörű úi városrészt, a végtelen sugárutakat. Mindez már nemcsak terv: egy rész« már megvalósult, vagy megvalósulóban van. A „SCanteia" háza. a többi most folyó nagy építkezés, az úi gyári lakónegyedek — mind a holnap Bukarestjének erőteljes úi hajtásai. A szovjet építészet gazdaa tapasztalatait és fejlett technikáját eavesítik a román nemzeti építészet legszebb elemeivel. Bukarest dolgozói városuk szocialista úiiáéoítése közben napról napra érzik, tapasztalják a nagv szovjet nén segítségét. A „Scanteia" géoe> a szovjet gépipar mérnökeinek és sztahanovistáinak kiváló munkáját di-.sérik. A szovjet példa isme r "te. a szovjet építkezések felbecsülhetetlen tapasztalatai teszik lehetővé aromán dolgozó népnek, hogv kikötővé fejlessze fővárosát. Nő. fejlődik és erősödik ír új Bukarest, lépésről lépésre kiszorítva mindazt, ami az egykori kizsákmányolásra emlékez tet. A várost, amelyet szűkr* szabott s levegőtlenné, fojtóvá, örömtelenné tett a kapitalisták és bojárok uralma, most kitágítja. naggyá, örömtől zengővé teszi a nép hatalma. vak vidékén, ahol azelőtt csak a leggazdagabb nagyúri csábdok szerezhettek lakóhelyet, most gyönyörű, óriási kultúrpark létesült.. Ünnepnapokon a főváros dolgozóinak százezrei népesítik be a Sztálin elvtársról elnevezett területet. Nyári szabadtéri színnázak. szökőkutak, sportpályák, könyvtárak, vendéglők. strandok, csónakkikötők, Gyermekjátszóterek. kiállítási csarnokok. művészi szobrok vár ják itt a látogatókat. A park gyönyörű sétányait öreg szimorú-fűzek. fiatal hársak és fenyők szegélvezik. Bejárata előtt magas talapzaton monumentális Sztálin-szobor. Kezét üdvözlésre ejneli. mintha köszöntené a várost és az embereket. akik a széles úton a térre és a parkba özönlenek. Itt épült Európa egyik legmagasabb és legkorszerűbb nyomdaipari kombinátja, a román főváros büszkeséca.: a „Scanteia" háza. Impozánsan emelkedik a központi épülettömb hatalmas szárnyépületeivel a város fölé. A világ egyik legnagyobb -otációsgépe itt zakatol a mélyben s ontja napról-napra a hírlapok százezreit. A palota nemcsak a párt központi lapjának székháza, hanem az eqész sa.itő- és kiadóélet központja, önási labirintus a vadonatúj épület amelynek külső munkálatai még most is folynak. Itt >an az Előré-nek. a központi magyar napilapnak a szerkesztősége is. . Az idegen Hohenzollernsarj. Carol egykori királyi palotájából a gazdag Szépművészeti Múzeum. a képek és szobrok palotája lett. Eljönnek ide azok a munkások, parasztok. értelmiségiek, akik a szabadságot. a művészetet szeretik. hogv Grcco, Rafael. Rubens, Tintoretto. Rembrandt világhírű müvei mellett megtekintsék JÖ SÁNDOR