Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)
1955-11-25 / 283. szám, péntek
1955. november 24. UJS10 329 A mélyszántás gyors befejezése érdek ében Szocialista munkaverseny a legjobb traktoros címért • A kálnai traktorállomást, mindig a lemaradók között emlegették. Sorban váltották itt egymást az igazgatók, a vezetőség soraiba befészkelődtek a kulákok és más spekulánsok. Mindez kezd ma a kálnai traktorállomás történetében múlttá válni. Az előző évekhez viszonyítva megszilárdult a munkafegyelem, megváltozott a káderpolitika és azok, akiknek nincs helye a traktorállomás dolgozói soraiban, vagy már elmentek, vagy kifelé áll a rúdjuk. Mindenesetre van mit a hibákon /ja-tffcani, van mit az elmulasztottak-ból behozni. Ehhez sorolhatjuk az 5000 hektár szántóföldet is, amely még ebben az évben várja a mélyszántást. Hogy miként akarják ezt a nagy feladatot teljesíteni, erről a traktorállomás igazgatója így nyilatkozik: — A sajtóból tudtam meg, hogy a királyhelmeci traktorállomás egy traktorosbrigádot szervezett 10—12 lánctalpas traktorral, amelyek előre kidolgozott terv szerint egymásután végezték el a járás szövetkezetei részére a mélyszántást. Mi is megszerveztük ezt a brigádot. Kérdés azonban, hogy a lévai járásban is meg lehet-e ezt csinálni. — Több száz hektár szántóföldről kell itt még betakarítani a kukoricakórót, répát kihordani és ehhez mind a járási nemzeti bizottság, mind a helyi nemzeti bizottság hathatós segítsége szükséges. A brigádközpontok a szövetkezetek vezetőségeivel röpgyüléseket tartanak, hogy megoldják a termények betakarításának kérdését. A lánctalpas traktorok brigádjának vezetésével a traktorállomás egyik legjobb brigádvezetőjét bizták meg Megtörtént tehát minden szükséges intézkedés, hogy a munka sikerrel fejeződjék be. De rugalmasan kell irányítani ezt a kampányt, hogy ne karácsonyig, hanem november végéig legyen elvégezve a mélyszántás. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában szocialista munkaversenyt indítottak a „legjobb traktoros" cím elnyeréséért. A traktorállomás kidolgozta a verseny feltételeit és már minden traktoros bekapcsolódott a versenybe. Sokan új kötelezettséget vállaltak az üzemanyag megtakarítására, a teljesítmény túllépésére, A verseny jó visszhangra talált A járás szövetkezeteiből egymásután érkeztek az ajánlatok a győztes traktorosok megajándékozására. így a derzsenyei szövetkezet a legszebb bárányát, a Hronské Kosihy-i szövetkezet egy mázsa búzát, a zsemberovcei, kmeťovcei szövetkezetek egy-egy malacot, az alsószecsi egy mázsa árpát ajánlott fel azoknak a traktorosoknak, Jó munkát végeztek Caroviny kis község a nyitrai járásban. 1951-ben alakult meg ott az egységes földművesszövetkezet, amely 115 hektáron gazdálkodik és igen szép eredményeket tud felmutatni. A kezdeti nehézségeket leküzdve, ma a járás egyik legjobb szövetkezete. Példás gazdálkodásuk elősegítette, hogy sertéshúsból 21 mázsát adtak be terven felül. Ehhez a szép eredményhez a szövetkezetet, Lisy Eduárd éldolgozó és a többi kiváló tag segítette. A gabonabeadásban is élenjár ez a szövetkezet a járásban. Beadását 210 százalékra teljesítette. Cukorrépából 350 mázsa termést értek el egy hektáron, úgy, hogy 8 hektár cukorrépa-' földről 28 vagont szállítottak be a cukorgyárba. Tervüket itt is túlteljesítették. Meg kell jegyezni, hogy a répaszedésnél a nyitrai mezőgazdasági főiskola hallgatói szép segítséget nyújtottak nekik. . Buda Ferenc, Surány akik a legjobb helyezést érik el a versenyben. Az üzem szakszervezete, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a CsehszlováK-Szovjet Barátság szervezete 2350 koronát, ajánlott fel az ajándékok megvételére. A verseny már most megmutatta, hogy igen nagyjelentőségű. Sokan már most a legjobbak közé küzdötték fel magukat, ilyenek például Kollárik Jakab Derzsenyéről, Jalokša Cyril és Dráb Matej Santovról, Magyar József és Kysela Štefan Léváról, Hrasko Pál Derzsenyéről, akik a legutolsó értéke'ésnél az első helyre ke'rü'tek jó munkateljesítményükkel. Meg kell említenünk még azokat is, akik az üzemanyaggal vagy javítással nagy összegeket, takarítottak meg a traktorállomás részére. Čalovka Ján, a báti brigadközpontból, aki lánctalpas traktorral dolgozik, 8880 koronát takarított meg, Nagy János 13 046 koronát, Pampúch József pedig 6050 koronát takarított meg. Mindezek az eredmények azt bizonyítják hogy a traktorállomás sok dolgozója odaadással, jó munkakedvvel végzi a rábízott feladatokat. Vannak azonban még olyanok is, mint Pokarecki János volt újbarsi traktoros, aki megszegte a munkafegyelmet és nem volt hajlandó eivéyezri a rábizttt mur.kákat. A z ilyen eseteknél ma már szigorúan jár el a traktorállomás vezetője. A traktorállomásnak minden lehetősége megvan hogy a mostani hatodik helyről előbbre kerüljön. Szükséges azonban, hogy a helyi nemzeti bizottságok s a járási nemzeti bizottságok nagyobb segít-' séget nyújtsanak a brigádközpontoknak abban, hogy a megfelelő térséget kapjanak a gépek elhelyezésére az egyes falvakban. Eddig még nem látszik e téren hathatós segítség. Már most jobban össze kell fogni a helyi nemzeti bizottságoknak a brigádközpontok dolgozóival és vezetőivel, hogy mág ebben a hónapban befejezzék az őszi mélyszántást. H. S. Ágas-csövű kukorica Nagy feltűnést keltett a harkovi mezőgazdasági kiállításon egy különös, ágascsövű kukorica, amelyet ukrán szakemberek tenyésztettek ki a Harkov melletti Lenin-szovhozban. Öt évvel ezelőtt Molebnij, a Lenin -szovhoz igazgatója az egyik kukoricatáblán járva, felfigyelt egy kukoricára, amelyen nem mindennapi alakú cső képződött. A központi cső körül két kisebb csőhajtás helyezkedett el, tele szemekkel. A cső háromágú volt! Ez a felfedezés arra ösztökélte az agronómus igazgatót, hogy kipróbálja: vajon a háromágú cső elültetett szemeiből nő-e .ismét ágascsövű kukorica, növekszik-e a csőhajtások száma és nagysága? 1951 tavaszán élültette a háromágú cső szemeit. Az eredmény: minden tizedik száron 4—5 ágú csövek képződtek! A csőhajtások pedig kétszer akkorák voltak, mint az első ágascső hajtásai! Kiválogatással és megfelelő agrotechnikai feltételek megteremtésével Molebnij elérte azt, hogy a központi cső körül most már 8—12 fsőhajtás képződött. Az ágas csövek elültetett szemeiből pedig 75 százalékban ágas-csövű kukorica fejlődik. Az idei tavaszon a Lenin-szovhozban már egy hektáron vetettek ágas-csövű kukoricát. Az eredmény: a legtöbb száron 50—60 deka súlyú, ágas csövek képződtek! Az egy hektárnyi ágas kukorica 100 mázsa szemterméssel fizetett. Jól előkészítjük a földet tavaszra Alig két hónapja, hogy a gálszécsi j árás Trnavka községében megalakult a III. típusú egységes földművesszövetkezet. Tudjuk, hogy minden kezdet nehéz, de az új szövetkezeti tagok ettől nem riadtak vissza és már eddig is igen szép munkát végeztek. A mai napig 20 hektár búzát és 8 hektár rozsot vetettek el sűrűsorosan. Most folyik nagyban 25 hektár legelő feltörése és további 35 hektár föld rendbehozása. Már most gondoskodnak tavasziakról és rendesen akarják előkészíteni a földet a kukorica és burgonya négyzetes-fészkes módszerrel való ültetésére. Mató Pál, Felsőcsaj a szövetkezeti gondolat előrehaladását, leküzdjük. Bőséges tapasztalattal és tanulsággal szolgált ez az év a szövetkezetek megszilárdítása terén is. Sok szövetkezet, amely tavaly még legjobb esetben is csak a közepesek közé volt sorolható, a legjobbak közé került. Megszilárdult e szövetkezetek gazdasági helyzete olyannyira, hogy majd az évi zárszámadáskor nemcsak a tervezett munkaegység értékét tudják kifizetni, hanem módjukban lesz emelni is azt, mint ahogy több szövetkezetben a cséplés befejeztével — amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezettnél magasabb héktárhozamokat értek el —, emelték a munkaegységekre járó természetbeniek mennyiségét. Persze, most már az a kérdés, hogy a gyenge, a közepes szövetkezetek minek köszönhetik megszilárdulásukat. Annál is fontosabb erre választ adni, mivel még mindig sok a gyenge, a bajokból kilábolni nem tudó szövetkezet és ezek számára az élenjárók módszerei, tapasztalatai igen nagy segítséget jelentenek. Fontos továbbá a szövetkezetek megszilárdulásának tapasztalatairól azért is beszélnünk, mert mint cikkünkben már utaltunk rá, az új szövetkezetek alakításában, újabb szövetkezeti tagok szerzésében döntő jelentőséggel bírnak a meglévő szövetkezetek eredményei. M i tehát az ' élenjáró szövetkezetek eredményeinek, hogy úgy mondjuk, a „titka"? Nagyon egyszerű a válasz: a tagok odaadó munkája és a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek kihasználása. Igen, ebben a két dologban van a szövetkezet felemelkedésének a titka, ami ugyan bármennyire is természetesen hat. mégis a példák'sorozata, a még gyenge lábon álló szövetkezetek helvezete azt bizonyítja. hogy az említett feltételek még nem honosodtak meg minden szövetkezetben. A legtöbb szövetkezetben a munkafegyelem körül van baj. A tagok dolgoznak is a szövetkezet-' ben, meg nem is és sok szövetkezeti tag úgy néz a szövetkezetre, hogy az valami mesebeli „terülj meg asztalkám", ahol az ember, ha már aláírta a belépési nyilatkozatot, sutba dobhat minden bút és bajt, és csak akkor kell a szövetkezet háza táján megjelenni, amikor ott osztogatnak valamit. Elégedetlenek a tagok, hogy a szövetkezet nem fizeti ki a munkaegységek tervezett értékét, akadnak olyanok is, akik erre való hivatkozással azt mondják, hogy „félrevezették" őket. De ki beszél az elégedetlenkedő tagok közül arról, hogy miből fizessen a szövetkezet, ha nincs jövedelme? Nincs jövedelme, mert gyenge a termés! De lehet-e jó termése, ha a földeket csak úgy nagyjából művelik meg? Ha a kukoricát, a krumplit, a rébát a gyom veri fel? Ha a tehenek olyanok, hogy csak mutatóban adnak tejet? Takarmánnyal úgy állnak, hogy már a tél közepén drága pénzen kell venni, de a kukoricaszárat lábán éri a fagy. Lehet így aztán jövedelemre számítani? Munka nélkül? Sokszor elismételt megállapítás és örök igazság marad: ha a szövetkezeti tagok úgy és annyit dolgoznának, mint egyénileg gazdálkodó korukban, úgy óvnák a közös tulajdont és úgy őrködnének a szövetkezet érdekei fölött, mint tették a „sajátommal", akkor dúsgazdag szövetkezetet alkotnának és tagjaiknak a szó szoros értelmében megvolna szövetkezetükben a „terülj meg asztalkám". Felvetődik viszont a kérdés, hogy mindezekért csak a szövetkezeti tagokat lehet-e hibáztatni? Erre határozott nemmel kell felelni — felelősek ezért egyes helyeken az illetékes párt- és állami szervek is. E szervek felelőssége, helyesebben mondva mulasztása már ott kezdődik, hogy sok esetben helytelen módszerekkel győzik meg a földműveseket a szövetkezetbe való belépésről. Nem túlkapásra és holmi nyomásra gondolunk, nem ezekről szólunk. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Az a baj, hogy a földművesek előtt túlságosan is rózsaszínben festik le a szövetkezeti életet, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Űgy beszélnek a földművesek előtt a szövetkezetbe való belépésről, a nagyüzemi gazdálkodásról, hogy ott minden magától megy, a munkát elvégzik a gépek, a föld a dupláját termeli, az állatok nőnek mint a gyom, magas a jövedelem — de nem esik szó arról, hogy a sültgalamb nem repül senkinek a szájába a szövetkezetben sem, hogy aki boldogulni akar, annak a szövetkezetben is meg kell fogni a munka komolyabb végét, hogy a szövetkezetben is a munka a jólét alapja. Helytelen, hogy a földművesek előtt elhallgatják a közös gazdálkodásban szükségszerűen előadódó nehézségeket. Azt jelenti ez, hogy az egyénileg gazdálkodók előtt feketére fessük a közös gazdálkodást? Szó sincs erről. De a valóságról beszéljünk, ne szépítgessünk, ne kendőzzük el a közös gazdálkodás folyamán előadódó nehézségeket — igenis, így nyerünk olyan szövetkezeti tagokat, akik nem várnak valami csodát a belépési nyilatkozat aláírásától, hanem tudják, hogy a közös gazdálkodásban is csak a munka lehet a nagy jövedelem, a jólét alapja. S úlyosbítja ezekben a szövetkezetekben a helyzetet, hogy maguk a járási és helyi szervek helytelen magatartásukkal, akarva vagy nem akarva, szinte igazolják a szövetkezeti tagok sültgalamb-várását, táplálják azt a nézetüket, hogy a belépési nyilatkozat aláírása, maga a ouszta tény. a szövetkezet megalakítása elég ahhoz, hogy a szövetkezet tagjainak az eddiginél nagyobb jövedelmet, jobb életet biztosítson. Első pillanatban kissé furcsán hangzik ez a megállapítás, pedig mi mást lehet mondani azokra a járási és helyi szervekre, amelyek elintézettnek vélik dolgukat azzal, ha a szövetkezetet sikerült megalakítani. Ügy vélik, a 'szövetkezet megalakításával eleget tettek a szocialista mezőgazdaság megteremtéséből rájuk háruló feladatoknak. így aztán megalakulása után sorsára bízzák a szövetkezetet, mondván, hogy most már megteremtették a lehetőséget a szocialista nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek kihasználásához. Ebben véletlenül igazuk van: a Szövetkezet megalakításával csak a lehetőséget teremtettük meg a ťôbbtermeléshez, a tagok könnyebb és gazdagabb életéhez, viszont maga a lehetőség — ha nem használják ki — önmagában véve még nem jelent sem több mezőgazdasági terméket, sem több jövedelmet és könnyebb életet a szövetkezeti útra lépett földműveseknek. Ezt annál is inkább figyelembe kell venni, mert maguk a tagok is. akik tegnap még egyénileg gazdálkodók voltak, csak azt tudják, hogy a szövetkezetben lehetőségük van a jobb élet megteremtésére, de sók esetben bizony, ha nem kapnak megfelelő útmutatást. segítséget, nem tudn'ak a lehetőséggel mit kezdeni. Ezenkívül a földművesek azzal, hogy beléptek a szövetkezetbe, még nem válnak egy csapásra szövetkezeti paraszttá, a közösség érdekeit védő emberré, aki tudja, hogy a közösség és az ő egyéni érdekei egymást szolgálják, elválaszthatatlanok egymástól. Lehet-e hát csodálkozni azon. hogv sok szövetkezetben, főleg az újakban, a tagok között rossz a munkafegyelem és ho?v a közös vagyont Csákv szalmáiénak tekintik? Az ilyen állanotokért csak a tagokat lehet hibáztatni és felelőssé tenni? Felelősek ezért az illetékes párt- és állami szervek, sőt elsősorban ők a felelősek, mert • az ő feladatuk és kötelességük, hoey a tegnap még egyénileg gazdálkodó, csak egyéni érdekeit szem előtt tartó parasztokból szövetkezeti, a közösség érdekeit védő parasztot neveljenek és hogy az induló szövetkezetet az első buktatókon, a kezdeti nehézségeken átsegítsék. A szövetkezet megalakítása, a földműves megnyerése a közös gazdálkodásnak csak az első lépést jelenti. De ha a kisgyermek megtette az első lépést, mondhatja-e a szülő, hogy gyermeke már járm tud? Bárki is megértheti, hogy a munka neheze, a felelősség súlya a szövetkezet megalakulása után jön. Hogy a hasonlatnál maradjunk: hóna alá kell nyúlni, át kell karolni a járni tanuló gyermeket, s addig el nem engedni, míg csak biztosan áll a lábán. E zek után azt mondhatná valaki, hogy a falusi munkánkat, párt- és állami szerveinknek a szövetkezeti mozgalom terén kifejtett ténykedését csak a hibák, a rossz munka jellemzi. Ugyancsak feltehetnék a kérdést, hogy a szövetkezeteinket a rossz gazdálkodás, a szövetkezeti tagokat pedig a munkától való viszolygás jellemzi? Hazudna, aki ezt mondaná. Másról beszélnek a tények. A valóság azt bizonyítja, hogy pártunk szervezetei és a nemzeti bizottságok hatalmas munkát végeztek a szocialista falu megteremtésében. A tények azt bizonyítják, hogy szövetkezeti mozgalmunk életerős, gyorsan fejlődő, dús termést ígérő fa. De — ha számvetést teszünk — micsoda gyümölcskertész volna az, aki az erőteljesen fejlődő, gondozására bízott fákról a káros vadhajtásokat, a megbújt hernyófészkeket nem távolítaná el? Aki engedné, hogy a fák nőjjenek úgy. ahogy éppen a kedvük tartja? Hogy éltető talajukat a gyom és a burján verje fel s szívja el a tápláló erőt e nemes fától? Ugyan milyen gyümölcsöst nevelne az ilyen kertész, milyen termésre számíthatna? Számvetésünkben erről van szó! BÄTKY LÁSZLÖ